:: wikimiki.org ::

Maria Barbara Bach

Maria Barbara Bach

Maria Barbara Bach (Gehren, 1684. október 20.–Köthen, 1720. július 7.) Johann Michael Bach lánya, Johann Sebastian Bach első felesége. Ő az anyja a következőknek:
- Catharina Dorothea (Weimar, 1708. december 29.–Lipcse, 1774. január 14.)
- Wilhelm Friedemann („Friedemann”) (Weimar, 1710. november 22.–Berlin, 1784. július 1.)
- Maria Sophia (1713. február 22.–1713 március 15.)
- Johann Christoph (1713. február 22.–születéskor meghal)
- Carl Philipp Emanuel („Carl”) (Weimar, 1714. március 8.–Hamburg, 1788. december 14.)
- Johann Gottfried Bernhard (Weimar, 1715. május 11.–Jéna, 1739. május 27.
- Leopold Augustus (Köthen, 1718. november 15.–1719. szeptember 25. Lásd még: Johann Sebastian Bach Bach, Maria Barbara ja:マリア・バルバラ・バッハ

1684

Események

Születések

- március 24. – Bél Mátyás lelkész, író, tudós
- október 10. – Antoine Watteau francia festő
- október 20. – Maria Barbara Bach, Johann Michael Bach lánya, Johann Sebastian Bach első felesége († 1720)

Halálozások

- augusztus 16. - Niccolo Amati olasz hangszerkészítő
- október 1. - Pierre Corneille francia klasszikus drámaíró ko:1684년 nb:1684

1720

Események

Születések

- május 11. - Karl Friedrich Hieronymus Freiherr von Münchhausen, hivatalnok és kalandor (h. 1797)
- május 15. - Hell Miksa csillagász

Halálozások

- július 7. – Maria Barbara Bach, Johann Michael Bach lánya, Johann Sebastian Bach első felesége (
- 1684) ko:1720년

Július 7

Névnapok: Apollónia, Apol, Apolka, Bandó, Bódog, Brendon, Cirill, Cirilla, Donald, Donát, Donáta, Donátó, Évald, Félix, Kasztor, Kíra, Kirill, Metód, Odiló, Odó, Olinda, Vilibald

Események

- 1683 - A Petronelli csata a törökök és Savoyai Jenő vezette osztrák hadak közt
- 1919 - A magyar Vörös Hadsereg kivonul a Felvidékről; a Szlovák Tanácsköztársaság bukása
- 1916 - David Lloyd George Nagy-Britannia új hadügyminisztere
- 1951 - Az első színes televízióadás az Egyesült Államokban
- 1969 - Kanadában a francia nyelvet az angollal egyenjogúnak ismerik el
- 2005 - Több bomba is robbant London tömegközlekedési járművein, a több mint félszáz halottat követelő terrorcselekményért az Al-Kaida vállalta a felelősséget

Születések

- 1540 - János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem
- 1876 - Radics Béla cigányprímás
- 1860 - Gustav Mahler, osztrák zeneszerző
- 1884 - Lion Feuchtwanger, német író
- 1887 - Marc Chagall orosz festőművész
- 1893 - Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, szovjet-grúz költő, drámaíró
- 1894 - Mihály Dénes, gépészmérnök
- 1899 - George Cukor, magyar származású amerikai filmrendező
- 1913 - Simor Erzsi színésznő
- 1915 - Margaret Walker, amerikai írónő
- 1940 - Ringo Starr brit zenész, a Beatles tagja

Halálozások

- 1572 – II. Zsigmond Ágost, lengyel és litván király, a Jagellók utolsó férfisarja
- 1720 – Maria Barbara Bach, Johann Michael Bach lánya, Johann Sebastian Bach első felesége (
- 1684)
- 1879 – Wenckheim Béla politikus, volt miniszterelnök
- 1930 – Sir Arthur Conan Doyle, író
- 1948 – Schulek János építész
- 1956 – Gottfried Benn író, költő (
- 1886)

Nemzeti ünnepek, évfordulók, események

- 1978 óta a Salamon-szigetek függetlenségének napja ja:7月7日 ko:7월 7일 nb:7. juli

Johann Sebastian Bach

-ban készített.]] Johann Sebastian Bach (Eisenach, 1685. március 21. – Lipcse, 1750. július 28.) barokk zeneszerző, orgonista, hegedűművész. Művei mély intellektuális tartalmuk és tanító jellegük miatt zeneszerzők nemzedékeire hatottak.

Élete

Eisenach

Johann Ambrosius Bach városi zenész és Elisabeth Bach (szül. Lämmerhirt) hatodik, legfiatalabb gyermekeként látta meg a napvilágot a julián naptár szerint 1685. március 21-én (a ma használatos Gergely-naptár szerint március 31-én.) A helyi Szent György-templomban keresztelték meg. Már fiatalon kapcsolatba került a zenével apjának és másod-unokatestvérének (nagyapja testvére fiának, Johann Ambrosianus unokatestvérének), Johann Christoph Bachnak köszönhetően. Nyolcévesen felvették a helyi latin iskolába és annak kórusába. 1694. május 3-án meghalt édesanyja. Apja az év őszén elvette Barbara Margaretha Bartholomäit (szül. Keul). Nem sokkal később (1695 elején) meghalt édesapja is, ekkor Johann Jacob társaságában elköltözött Ohrdrufba bátyjához, Johann Christoph Bachhoz.

Ohrdruf

Ohrdrufban tanulmányait a líceumban folytatta, ahol egészen a prima osztályig jutott. (A latin iskola az 5. osztállyal kezdődött, és a prima, azaz első volt a legfelső osztály.) A secundában volt osztálytársa unokaöccse, Johann Ernst Bach és Georg Erdmann, akivel életre szóló barátságot kötött. Tizennégy évvel idősebb bátyja (aki Johann Pachelbel tanítványa volt) tovább folytatta zenei nevelését; tőle tanult a fiatal Johann Sebastian orgonálni, valamint tőle tanulta meg az orgona felépítését és a zeneszerzést. Innen ered az a történet, miszerint Bach éjjelente titokban másolt számára tilos kottákat (melyeket valószínűleg bátyja úgy vásárolt), és ennek köszönhető, hogy öregkorában látása erősen megromlott. 1700. január 19-én Georg Erdman Lüneburgba távozott. Nem sokkal utána, március 15-én Bach is követte.

Lüneburg

Lüneburgban Bach és Erdmann a Michaelis-kolostor szabadtanulói és a Mettenchor diszkantistái lettek. Ebben az időben Georg Böhm volt a János-templom orgonistája, akivel Bach igen jó kapcsolatot létesített, és igen sokat tanult tőle, elsősorban az orgonákról. Ebben az időben gyakran tett kirándulásokat híresebb helyekre, mint pl. Celle vagy Hamburg, ahol olyan híres orgonistákat ismerhetett meg, mint Johann Adam Reincken, akiktől nem egyszer orgonaleckéket is vett. Ezenkívül valószínűleg ekkor ismerkedett meg Nicholas Bruhns műveivel is. 1702 húsvétján elhagyta Lüneburgot, és Sangerhausenbe ment, hogy megpályázza az orgonista állást, amit meg is kapott.

Szász-Weimar és Arnstadt

1703 márciusában távozott a szász-weimari hercegség udvarába, ahol Johann Ernst lakájaként és hegedűseként dolgozott (nem túl nagy örömmel, mert cselédként bántak vele.) 1703. március 17-én került kapcsolatba egy orgonavizsgálat kapcsán az arnstadti polgármesterrel, aki az év augusztusában átcsábította Arnstadtba, és kinevezte orgonistának. 1703. augusztus 9-én tartották a próbameghallgatást az arnstadti Újtemplomban. Fel is vették, fizetése 50 gulden volt, ezenkívül 30 guldennyi élelmiszert (pl. bort vagy búzát) kapott. Ezért neki csak orgonálnia kellett, a figurális zenével nem kellett törődnie. Idejének nagy részét a líceum kórusának igazgatása töltötte ki – sok esetben a tanítványok idősebbek voltak, mint a mester. A tanítás nem volt zökkenőmentes. Egy alkalommal Bach összetűzésbe került egy Geyersbach nevű fagottossal, aki bottal megverte, mert zöldfülű fagottosnak nevezte őt (talán ez az oka, hogy Bach – kortársaival, pl. Vivaldival ellentétben – egy fagottversenyt sem írt). 1705 októberében egy „rövid” kiruccanás erejéig visszatért Lübeckbe, hogy Dietrich Buxtehude orgonistával találkozzon. Az eredetileg négyhetes utazás három hónapra nyúlott, és bár gondoskodott helyettesítőről, 1706. február 21-i keltezésű levélben „munka elmulasztása” miatt munkaadóitól szigorú figyelmeztetésben részesült. Bach zenéjébe ekkor kerültek tőle eddig szokatlan, de később stílusát teljesen meghatározó hangközök és modulációk (pl. a BWV 729-es In dulci jubilo korálelőjáték, vagy a Herr Jesu Christ, dich zu uns wend, BWV 726). Feletteseivel a helyzet továbbra sem javult, ezért 1706 vége felé el kellett hagynia Arnstadtot.

Mühlhausen

1706 Ezek után a thüringiai Mühlhausenben telepedett le 1707. április 21-én, állását július 1-jén kapta meg. Itt 85 guldent keresett, nem számítva az egyéb természetbeni juttatásokat. Ez az igen jó fizetés bőven biztosította megélhetését, ezért családot alapított. 1707. október 17-én elvette másod-unokatestvérét, Maria Barbara Bachot. Mühlhausenben írta meg a tanácsválasztás alkalmából készült Gott ist mein König, BWV 71-es kantátáját. Ez volt az első műve, amely nyomtatásban is megjelent. Erre az időre tehetjük a d-moll tokkáta és fúga keletkezését is. 1708-ban újra ellátogatott Weimarba, hogy kipróbálja az új, forradalmi újításokat tartalmazó orgonát. Itt hallotta őt először Ernő Vilmos, Szász-Weimar hercege, és olyan ajánlatot tett Bachnak (150 gulden illetve természetbeni juttatások), amit nem tudott visszautasítani. Jó kapcsolata azonban megmaradt a mühlhauseniekkel, egyrészt utódja Johann Friedrich Bach lett, másrészt még sok tanácsválasztási kantátát írt a város számára. Távozása 1708. június 25-ére tehető.

Szász-Weimar, másodszor

Itt kettő állása is volt: egyrészt Ernő Vilmosnak kellett dolgoznia, másrészt a társuralkodó, Vilmos unokaöccsének, Ernő Ágostnak. Sajnos ezzel Bach belekeveredett a mindennapi politikai életbe. Weimarban születtek első feleségétől származó gyermekei (félkövér betűkkel azok, akik megérték a felnőttkort):
- Catharina Dorothea (Weimar, 1708. december 29.–Lipcse, 1774. január 14.)
- Wilhelm Friedemann („Friedemann”) (Weimar, 1710. november 22.–Berlin, 1784. július 1.)
- Maria Sophia (1713. február 22.–1713 március 15.)
- Johann Christoph (1713. február 22.–születéskor meghal)
- Carl Philipp Emanuel („Carl”) (Weimar, 1714. március 8.–Hamburg, 1788. december 14.)
- Johann Gottfried Bernhard (Weimar, 1715. május 11.–Jéna, 1739. május 27.
- Leopold Augustus (Köthen, 1718. november 15.–1719. szeptember 25. szeptember 25 Weimarban főként az orgonával foglalkozott; itt írta legtöbb orgonaművét, többek között az Orgel-Büchlein kezdeteit, aminek eredeti tervei szerint 164 korálelőjátékot kellett volna tartalmaznia, de egy pár töredéket nem számítva ebből csak 44-et írt meg. Születtek itt világi művei is, pl. a híres BWV 208-as Vadászkantáta. 1714. március 2-án kinevezték koncertmesternek. Bár a hierarchiában még mindig a Kapellmeister és helyettese alatt állt, fizetése jócskán meghaladta az előbb említettekét (250 gulden, az egyéb juttatásokat nem számítva). Új rangjával új feladatok is jártak: minden hónapban legalább egy kantátát kellett írnia. Az első a Himmelskönig sei willkommen (BWV 182) volt. Ezt még körülbelül 20 darab követte, amelyek később a lipcsei „Kantátaévfolyam” tagjai lettek. Ez annak volt köszönhető, hogy 1713 decemberében Halléban járt próbajátékon. Az ottani állás (amit végül nem kapott meg) sokkal több mű megírását követelte a szerzőzől, ami, úgy vélte, ösztönzően hatott volna rá. Nem sokkal ezután került kapcsolatba Leopold anhalt-kötheni herceggel (nővére pont Ernst Augusttal házasodott össze 1716. augusztus 24-én) és udvarával. 1716. december 1-jén meghalt Johann Samuel Drese kötheni Kapellmeister. Sajnos az új Kapellmeister egy darabig fia, az eddigi helyettese volt. 1717. augusztus 5-én Bach végül aláírta az új munkájáról szóló kinevezést, de mivel nem kérte elbocsátását előző munkaadójától, az év november 6-a és december 2-a közötti időszakot börtönben töltötte. Bach Nekrológja 1717 őszére (tehát a weimari időszakra) datálja azt a ma már legendává vált történetet, amikor Drezdában kellett volna összemérnie orgonatudását Louis Marchanddal. A találkozó elmaradt, mert a kihívó (Marchand) megfutamodott.

Köthen

Bach 1717 decemberére lett Kapellmeister Köthenben. Szívesen élt itt, és minden bizonnyal nagyon jó kapcsolatok fűzték a vezető réteghez. Ő lett például az uralkodó testvére, August Ludwig és felesége, Eleonora Wilhelmine gyermekének keresztapja. A gyermek nem élt többet egy évnél. Nem sokkal kinevezése után – december 15-e és 18-a között – Lipcsében (későbbi lakhelyén) járt, ahol egy orgonavizsgát tehetett, sikerrel. 1720-as karlsbadi útja (a herceg gyakran járt gyógykúrákra, ilyenkor vitt magával különböző embereket az udvarából, így zenészeket is) alatt meghalt Bach felesége (június 7-én temették el). Nem sokkal később (1721. december 3-án) elvette Anna Magdalena Wilkent, a szász-weissenfelsi udvar trombitásának legfiatalabb lányát, aki foglalkozását tekintve (szoprán)énekes volt. énekes Tőle született további tizenhárom gyermeke, bár nagy részük nem sokkal születésük után el is hunyt.
- Christiana Sophia Henrietta (1723 tavasza – 1726. június 29.)
- Gottfried Heinrich (Lipcse, 1724. február 27.–Naumburg, 1763. február 12.)
- Christian Gottlieb (Lipcse, 1725. április 14.–1728. szeptember 2.)
- Elisabeth Juliana Friedrica („Lieschen”) (Lipcse, 1726. április 5.–Lipcse, 1781. augusztus 24.)
- Ernestus Andreas (Lipcse, 1727. október 30.–1727. november 1.)
- Regina Johanna (Lipcse, 1728. október 10.–1733. április 25.)
- Christiana Benedicta (Lipcse, 1730. január 1.–1730. január 4.)
- Christiana Dorothea (Lipcse, 1731. március 18.–1732. augusztus 31.)
- Johann Christoph Friedrich („Friedrich”) (Lipcse, 1732. június 23.–Bückeburg, 1795. január 26.)
- Johann Augustus Abraham (Lipcse, 1733. november 5.–1733. november 6.)
- Johann Christian („Christel”) (Lipcse, 1735. szeptember 7.–London, 1782. január 1.)
- Johanna Carolina (Lipcse, 1737. október 30.–Lipcse, 1781. augusztus 18.)
- Regina Susanna (Lipcse, 1742. február 22.–Lipcse, 1809. december 14.) Bach számára Köthen volt a kánaán: volt jó orgonája, jó zenekara, és végül, de nem utolsósorban zenére fogékony közönsége. Évekkel később, Lipcsében barátjának (Georg Erdmann-nak) írt levelében is Köthen érdemeit méltatja. Ami kötheni munkásságát illeti: itt kezdte el írni fiának, Friedemannak a Clavierbüchleint (1720), ill. feleségének a Clavierbüchlein für Anna Magdalena Bachint (1722), amiből később a Francia szvitek keletkeztek. Ezenkívül sok alkalmi kantátát írt. Leghíresebb kötheni műve a Brandenburgi Versenyek, melyet 1721-ben írt, és Keresztély Lajos brandenburgi őrgrófnak ajánlott fel. 1720-ban megüresedett a hamburgi Szent Jakab-templom kántori posztja, amit Bach megpályázott, de felvétele igen nagy anyagi vonzattal járt volna, amit nem tudott álni. 1722. június 5-én Lipcsében meghalt Johann Kuchnau, a tamás templom kántora. Június 14-én már próbajátékot tartottak, Johann Friedrich Fasch (Kapellmeister az anhalt-zerbsti udvarban) Christian Rolle (zenei igazgató Magdeburgban) és a hamburgi Georg Philipp Telemann részvételével. Telemann nyert, de ő nem vállalta el, mert hamburgi állása nagyobb fizetéssel járt. Ezért új választást írtak ki, Georg Friedrich Kauffmann (Merseburg), Johann Christoph Graupner (Kapellmeister Darmstadtban; visszalépett), Balthasar Schott (a lipcsei Újtemplom orgonistája) és Bach részvételével. A próbajáték 1723. február 7-én volt, bemutatkozó darabja a Jesu nahm zu sich die Zwölfe (BWV 22) kantáta volt.

Lipcse

február 7 Életének utolsó munkahelye a lipcsei Tamás-kántorság volt, melyet 23 éven keresztül töltött be. Ő volt felelős a lipcsei templomok zenei életének megszervezésért: minden vasárnap új kantátát kellett bemutatnia, vagy régebbit átdolgoznia (3 ilyen kantáta-Jahrgang keletkezett, a kották nagy része mára elveszett), melyhez az iskola diákjaiból verbuválódott zenekart és kórust vehette igénybe. Ezenkívül latint és éneket is kellett volna oktatnia, de az esetek nagy részében az órát a helyettesítésére (Bach által) megbízott prefektus tartotta. Ezen ok miatt a kapcsolat a feletteseivel itt sem volt felhőtlen. 1723 karácsonyára írta a Magnificat első kötetét, 1724 nagypéntekére az addigi legnagyobb művét, a János-passiót, az év karácsonyára egy Sanctust. 1725-ben kezdett el Picanderrel, más néven Christian Friedrich Henricivel együtt dolgozni (Picander messzeföldön híres librettista volt). Legnagyobb közös művük az 1727-ben bemutatott Máté-passió. 1729-ben Bach átveszi az 1701-ben Telemann által alapított Collegium Musicumot. Ez az együttes egy diákokból összeállított, de világi zenélésre szakosodott zenekar volt. Bach a zenekarral általában kortárs olasz és német zenét adott elő, de gyakran használta saját világi kantátáinak (pl. Parasztkantáta, Kávékantáta, stb., amelyek közül nem egynek igen humoros szövege van), ill. frissen szerzett csembalóversenyeinek bemutatására. Visszatérve az egyházi repertoárra: Bach az 1730-as években elkezdi régebbi műveit átdolgozni, vagy átalakítani más művekké (lásd: paródia), kiragadott példa az 1736-os Karácsonyi oratórium, ill. az 1733-as h-moll mise, ami ekkeor még csak a Kyriét és a Gloriát foglalta magában. Mérhetetlen munkabírása meghozta a gyümölcsét: 1736-ban a drezdai udvar kinevezte Hofkompositeurnek.

Kései évei

1736 Az 1740-es évekre Bach visszahúzódott az Újtemplom komponistai, ill. a Collegium Musicum karnagyi státuszába. 1747 májusában meghívást kapott II. Frigyes porosz királytól (akinek az udvarában dolgozott Bach Carl Phillip Emanuel nevű fia is). Itt igen sok új és jó orgonával dolgozhatott, ill. az akkor még újdonságnak számaító fortepianoval (a mai zongora) is. A történet szerint a király egy rövid zenei szösszenetet adott Bachnak, aki ebből helyben fúgát dolgozott ki. Állítólag ebből készült a Musikalisches Opfer, melynek tartalma egy háromszólamú, ill. egy hatszólamú fúga, tíz kánon és egy triószonáta, melyekben közös, hogy mindegyik ugyanarra a témára építkezik. Egy későbbi kontrapunktikus munkaciklusának az eredménye A fúga művészete, melyet már 1742-ben megírt ugyan, de még 1749-ig dolgozott rajta. Ez a mű egyszerű, ellen-, tükör- és többtémás fúgák, ill. kánonok gyűjteménye. Kései művei közé tartozik még a h-moll mise, ami tulajdonképpen sok régebbi művének feldolgozása, paródiája és egybefoglalása. 1749 végére látása egyre romlott, főként öregkori cukorbetegsége miatt. 1750 márciusában többször megoperálták (orvosa John Taylor, aki – a sors fintora – később Georg Friedrich Händel szemét is operálta). Sajnos állapotán a műtét már nem segített. Július 20-án szélütést kapott, melybe július 28-án belehalt. Három nappal később a Szt. János-templom melletti temetőben temették el. Sírkő vagy más jel nem őrizte meg sírjának pontos helyét, ezt már a 19. század közepén is csak a Tamás-iskola kórusnövendékeinek szájhagyománya vélte ismerni. Ez alapján 1894-ben exhumáltak egy sírt, amit a Szt.János-templomban temettek újra. Innen Bach feltételezett földi maradványait 1950-ben vitték át a Tamás-templomba.

Jelentősége

július 28 Bach minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. Életében, ill. a halálát követő kb. 70 évben kevéssé ismerték (pl. a Máté-passió következő előadására 1829. március 29-én került sor, Felix Mendelsohn-Bartholdy vezényletével), ellentétben pl. Georg Friedrich Händellel vagy Georg Philipp Telemann-nal. Bach inkább virtuóz csembaló- és orgonajátékáról, ill. improvizációs képességeiről volt híres (lásd: Musikalisches Opfer). Bach ezenfelül mestere volt különböző zeneszerzési technikáknak, pl. a kontrapunktikus szerkesztésnek, a polifóniának ill. a harmóniáknak. Szinte minden műfajban alkotott, az egyedüli kivétel az opera. Világi kantátáit (melyeket Dramma per musicanak hívott) viszont bátran nevezhetjük miniatűr singspieleknek. Bach egyházi műveiből árad a mély protestáns-lutheránus vallásosság. 250 kantátájából mintegy 200 egyházi kantáta. Kantátáiban és passióiban a népszerű korálokat (egyházi népénekeket) dolgozta fel. Sajnos műveinek kb. a fele részben fiai hanyagsága folytán, részben a történelem viharaiban elveszett. Valószínűleg öt passiót írt, ebből mindöszesen kettőt, a Máté-, ill. János-passiót ismerjük (az elveszettek valószínűleg a Márk- és Lukács-passió lehettek, az ötödik pedig a Máté passió második kiadása). Voltak elméleti munkái is, ilyen pl. a Wohltemperiertes Klavier. Ő használta először a hüvelykujját billentyűsjáték közben. Bach soha nem pihent meg; tudását mindig fejlesztette. Ezért ért el olyan eredményeket, melyeket mások nem. Egy mellszobra található a Walhallában is.

Főbb művei

Walhallában
- Máté-passió
- János-passió
- h-moll mise
- Karácsonyi oratórium
- Musikalisches Opfer
- A fúga művészete
- Brandenburgi versenyek
- Wohltemperiertes Klavier
- Goldberg-variációk
- Magnificat
- Húsvéti oratórium
- Egyházi kantáták
- Világi kantáták
- Egyéb kantáták
- Orgonaművek

Lásd még

- Bach művei (BWV - Bach Werke Verzeichnis)
- Bach (egyértelműsítő lap)
- Bachwürfel

Ajánlott irodalom

- Christoph Wolff: Johann Sebastian Bach - a tudós zeneszerző (Park kiadó, 2004)

Külső hivatkozások

- [http://www.fidelio.hu/hirek.asp?id=7650 Bach születésének 230. évfordulójára írt cikk a fidelio.hu-n]
- [http://www.jsbach.org Bach hivatalos honlap]
- [http://www.bach-leipzig.de/ Lipcsei Bach archívum]
- [http://www.bachsociety.hu/ Magyar Bach Társaság]
- [http://www.mutopiaproject.org/cgibin/make-table.cgi?preview=1&searchingfor=&Composer=BachJS Ingyenes Bach kották a Mutopia Project oldaláról] Bach, Johann Sebastian Bach, Johann Sebastian ja:ヨハン・ゼバスティアン・バッハ ko:요한 제바스티안 바흐 ms:Johann Sebastian Bach simple:Johann Sebastian Bach th:โยฮันน์ เซบาสเทียน บาค

December 29

Névnapok: Tamara, Tamás, Áldáska, Amázia, Aszpázia, Bekő, Bökény, Dakó, Dávid, Dókus, Dózsa, Gáspár, Gazsó, Jonatán

Események

- A Biodiverzitás Védelmének Világnapja

Születések

- 1828 – Szendrey Júlia költő
- 1891 – Imrédy Béla miniszterelnök
- 1910 – Ronald Coase Nobel-díjas brit közgazdász
- 1946 – Marianne Faithfull, brit énekesnő
- 1959 – Kövér László
- 1988 – Szávay Ágnes teniszező

Halálozások

- 1606 - Bocskai István erdélyi fejedelem
- 1941 - Tullio Levi-Civita olasz matematikus
- 1986 - Andrej Tarkovszkij szovjet-orosz filmrendező

Nemzeti ünnepek, évfordulók, események

ja:12月29日 ko:12월 29일 ms:29 Disember simple:December 29 th:29 ธันวาคม

1774

Események

- január 21. - I. Abdul-Hamid lesz az Oszmán Birodalom 28. szultánja
- július 21. - megkötik a Kücsük-Kajnardzsi-i békét Oroszország és az Oszmán Birodalom között

Születések

- február 3. - Roykó János író.

Halálozások

- január 21. - III. Musztafa, az Oszmán Birodalom 27. szultánja;
- szeptember 22. - XIV. Kelemen pápa ko:1774년 simple:1774

Január 14

Névnapok: Bódog, Ámon, Ámos, Edömér, Félix, Gotfrid, Hilár, Hilárion, Hiláriusz, Ilárion, Larion, Laurent, Malakiás, Oresztész, Orion, Uriás, Uriel, Uros, Vidor

Események

- 1688 - a császári haderők elfoglalják Munkács várát, amelyet Zrínyi Ilona védett hősiesen

Születések

- 1854 – Gelléri Mór közgazdasági szakíró, a magyar iparfejlesztés kiemelkedő alakja
- 1861 – VI. Mehmed, az Oszmán Birodalom 37. szultánja
- 1875 – Albert Schweitzer orvos, lelkész, Nobel-békedíjas († 1965)
- 1931 – Caterina Valente énekesnő
- 1941 – Faye Dunaway amerikai színésznő
- 1941 – Milan Kučan szlovén politikus, államfő

Halálozások

- 1742 - Edmond Halley angol csillagász
- 1957 - Humphrey Bogart amerikai színész
- 1967 - Kállay Miklós miniszterelnök
- 1978 - Kurt Gödel matematikus

Évfordulók, ünnepnapok

ja:1月14日 ko:1월 14일 simple:January 14

1710

Események

- január 22. - II. Rákóczi Ferenc csatája Romhány és Vadkert közt az osztrákokkal

Születések

- február 15. - XV. Lajos francia király
- október 16. - Hadik András tábornok
- november 22. - Wilhelm Friedemann Bach, orgonista, zeneszerző

Halálozások

- január 3. - Ocskay Lászlót a kuruc haditörvényszék árulónak nyilvánítja és kivégzi ko:1710년

Berlin

Berlin Németország fővárosa, egyben Németország egyik tartománya.

Fekvése

A Spree folyó mindkét partján fekszik. A Spree itt több ágra szakad és fölveszi a Pankét. Lakossága különüsen 1870 óta rohamosan növekedett; 1871. 824580 volt és 1892 elején 1.624313; köztük a legtöbb a lutheránus (1352559), azután a róm. katolikus (135407) és izraelita (79286). Berlin, amelynek egész területe 63·37 km2 (ebből 27 km2 szántóföld, kert stb.). a Spree 5 km széles völgyét foglalja el és ujabban már a körülbelül 10 m-rel magasabban fekvő sikságra is kiterjed. Benne a Spree két ágra oszlik és egy szigetet foly körül; ezenkivül átszelik a várost különböző részeiben a Landwehr-, a Lujza- és a B.-spandaui hajózási csatorna, amelyeken át 50-nél több hidat építettek. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m. hosszu), amelyet 1822-24. Schinkel tervei szerint építettek; széleit 4-4, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti; jelentékenyebb hidak még: a hosszu (v. Kurfürst-) hid, a nagy választó ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hidja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance-hid és a Herkules-hid.

Története

1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben Bonaparte Napóleon francia katonái. Berlin vidékén egykor vendek laktak, kik azután a német gyarmatosoknak engedtek helyet. A város a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, fontos kereskedelmi utak mentén. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, egy, a szomszéd Spree-szigeten épült másik telep neve (Colonia = Kölln) már 1238-ban. 1225 és 1233 kötött mindkét gyarmat megkapta a bardenburgi jogot; egyébiránt az ikervárosok csak 1709-ban egyesültek egymással. A bajor, de méginkább a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város szép lendületnek indult. 1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1391-ben Berlin megkapta az önálló biráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett s mark-i rakoncátlan junkereklől, első sorban a Quitzow családtól. Hohenzollern-i t. Frigyes, az uj fejedelmi család megalapitója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes pedig Kölln helyén uj kastélyt épített. A 14. század közepétől a Brandenburgi választók (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa.János Cicero óta (1486 -99) Berlin állandóan székvárosa a brandenburgi fejedelmeknek. 1544-ben a város pénzen szerezte vissza a II. Frigyestől elkobzott biráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért és ez zendülésre szolgáltatott okot. A harmincéves háborúban a rozzant falaktól körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek látogátásától megváltania. Lakossága akkor 10000-re rugott. Frigyes Vilmos a «nagy választófejedelem» Berlin felvirágzása körül is szerzett nagy édemeket. Leszállította az adót, ujabban és célszerüebben megerősítette, alapját vetette a Friedrichswerder és Dorothea-városrésznek, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő waldenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. Ugyanő a Spree-hajózáson is lendített és különösén Spandau városrész telt meg alatta hajós néppel. I. Frigyes király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Cl alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaus-t és számos tudóst meg művészt hivott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban alapját vetette a szépművészetek és tudományok akadémiájának. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a várfalakat, az őrséget ellenben 14265 főre emelte, mig a többi lakosság csak 58800-at tett. Nagy Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörü parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tart kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Mig 1707-ben csak 55000 lakosa volt a városnak, 1800-ban azok száma már 172132-re emelkedett. 1806. októberében a franciák szállották meg Berlint, és e megsarcolással egybekapcsolt okkupáció 1808. decemberig tartott. A napoleoni háborúk lezajlása után B. a haladás és jólét pályáján egyre előrehaladt. Berlin a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa és a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangu tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Schinkel e régi múzeumot. IV. Frigyes Vilmos az uj múzeumot létesítette. 1838-ban épült az első vasut. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, mely azonban itt is rövid idő alatt zátonyra került. 1860 óta az északi külvárosokban egymásután nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a német császárságnak fő- és székvárosa lett és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás katonai rendre nézve egy város sem mulja felül. Noha több (nagyobb és központibb helyen fekvő) riválisa is lehetett volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a weimari köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet).

A második világháború alatt

A második világháború alatt az amerikai-angol bombázások nyomán súlyos sérüléseket szenvedett. Mivel szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és az angol-amerikaiak (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. A 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) ezért bekerítő hadművelettel körülzárták a várost - döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá), majd több hetes ostrommal (május 9-re) elfoglalták. Ezzel jelentős része megsemmisült.

A kettéosztott város

1945 júniusától kezdve négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai-brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Németországi Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy vidéki fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási övezet a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett. 1949-ben a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihídat szervezve több hónapon át ellátták a várost. Az NDK által 1961. augusztus 13-tól létesített Berlini Fal illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn, és az NDK-ból a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek brutális megtorlása számos halálos áldozatotot követelt. 1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár "különleges kapcsolatok fűzik hozzá". A városrész közúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt, 1990-től Berlin ismét Németország fővárosa lett, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba. Városrészek, utcák, terek és parkok. B. legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta betömött Königsgraben között feküdt; e régi B.-nek részei: Alt- és Neu-Köln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (és pedig Dorotheenstadt, Friedrichsstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königstadt, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet ÉNy és D felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km.) az ÉD-i irányban huzódó Friedrichstrasse, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km. hosszu 60.3 m. széles, négy fasorral beültetett ut, amely B.-nek legfényesebb része; a Behrenstrasse, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkivül élénk Leipzigerstrasse. Jelentékeny és élénk utcák még a Wilhelmstrasse amely a Friedrichstrasseval egyközüen huzódik el, a Cöpenicker Strasse DK-en, a széles Jägerstrasse stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastrasses tb.) Ny-on a Tiergarten-, Potsdamerstrasse és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel nélkül ültetvényekkel vannak ellátva, a jelentősebbek: az Operatér a Linden K-i végében, az egyetemmel, a királyi könyvtárral operaházzal, a Párisi-tér a Linden másik végében; ettől ÉNy-ra a Königsplatz a Siegessäulevel, a birodalmi gyülés uj palotájával és a Kroli-féle szinházzal; az Opera-tér közelében a Lustgarten a muzeum, a székesegyház és a királyi palota közt; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstrasse D-i végében a Belle-Alliance-tér; tov. a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 ha. területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt; eredetileg vadaskert volt; III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adatott át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne, (Fentartása évenkint 150000 márkába kerül.) Jelentékenyebb parkok még az 1845-ben alapitott Friedrichhain (53 ha.) ÉK-en, az 1876. alapított Humboldthain, a 30 ha. területet elfoglaló állatkert, gazdag állatgyüjteményekkel és igen szép épületekkel (legkiválóbb: az arab stilusban épült antilope-ház és az elefántház); a botanikus kert és messzebb DK-en a treptowi park. A hidak száma 53. Kiválóbb épületek és műemlékek. Berlinnek 55 lutheránus, 5 kat. temploma és 4 zsinagógája van. Ezek között jelentékenyebbek: a Lustgarten K-i oldalán álló székesegyház, amelynek lerombolását 1892 őszére tervezték, hogy uj, 10 millió márkába kerülő templommal helyettesítsék; a gót Klosterkirche, a legszebb középkori épület (térkép-melléklettel), a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa és a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye, London és Páris után Európa legnagyobb városa, az é. sz. 52° 30' 17", a k. h. 13° 23' 64"; mindkét partján a Spreenek, amely itt több ágra szakad és föl veszi a Pankét. Lakossága különüsen 1870 óta rohamosan növekedett; 1871. 824580 volt és 1892 elején 1.624313; köztük a legtöbb a lutheránus (1352559), azután a róm. katolikus (135407) és izraelita (79286). Fekvése. B., amelynek egész területe 63·37 km2 (ebből 27 km2 szántóföld, kert stb.). a Spree 5 km. széles völgyét foglalja el és ujabban már a körülbelül 10 m.-rel magasabban fekvő sikságra is kiterjed. Benne a Spree két ágra oszlik és egy szigetet foly körül; ezenkivül átszelik a várost különböző részeiben a Landwehr-, a Lujza- és a B.-spandaui hajózási csatorna, amelyeken át 50-nél több hidat építettek. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m. hosszu), amelyet 1822-24. Schinkel tervei szerint építettek; széleit 4-4, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti; jelentékenyebb hidak még: a hosszu (v. Kurfürst-) hid, a nagy választó ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hidja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance-hid és a Herkules-hid. ben; a Nicolai-templom (a XII. sz.-ból), a Mária-templom (a 13. századból); a Szt. Mihály-temploma egyike a legszebbeknek; végül a mór stilusban épült uj zsinagóga az egyházi épületeknél jobbán ékesítik B.-t világi épületei. Ezek közt első helyen áll a királyi palota, 200 m. hosszu és 117 m. széles épület, 2 nagyobb és 2 kisebb udvarral; már 1551. kezdték el építeni; egyes részeinek átalakitásán most is dolgoznak, külsejét ékesítik: az I. kapu fölött négy allegorikus alak (hadi-, természet- jogtudomány és történelem), az egyik udvarban Szt.György szobra a sárkánnyal Kisstől és a terasszon két lovat fékező bronz alak. A királyi palota közelében vannak: a Ruhmeshalle (azelőtt Zeughaus) gazdag fegyvergyüjteménnyel és a porosz uralkodók hadi tetteit dicsőítő képekkel; a régi muzeum, 18 jón oszlopon nyugvó előcsarnokkal (amelyhez a 4 kolosszális, ércből öntött alakcsoporttal diszített nyilt lépcső vezet fel), gazdag éremgyüjteménnyel, római szobrokkal Pergamonban kiásott régiségekkel, olasz skulpturákkal és régibb képek gyüjteményeivel (Ráffáel kartonjai után szőtt szőnyegek, a vatikánban levők másolatai), az uj muzeum, Kaulbachnak az emberiség történetét ábrázoló 6 képével, gipszöntvényekkel, egyiptomi muzeummal, antiquáriummal, rézmetszetgyüjteménnyel és német skulpturákkal; a nemzeti képtár ujabb mesterek képeivel. Egyéb jelentékeny épületek: a néprajzi muzeum, Schliemann által kiásott tárgyakkal, archeologiai, antropologiai és rendkivül gazdag néprajzi gyüjteményekkel; a Wäsemann tervei szerint épült városháza, amelynek belseje gazdagon van diszítve; I. Vilmos császár palotája; Frigyes császárné palotája; a Monoijou-kastély; az egy épülettömeggé csatolt gazdasági, bányászati főiskola és természetrajzi muzeum; a királyi akadémiai épület; a kiállítási épület; az athéni propileumok mintájára épült, 12 dór oszlopú kettős portikusból álló brandenburgi kapu a Linden végében, amelynek attikáján egy quadrigán a győzelem istennője áll; az iparmuzeum, értékes gyüjteményekkel; a Königswache; a börze; a birodalmi bank; a birodalmi főpostaépület; az operaház; a királyi szinház, az uj parlamenti épület stb. B. városát több mint 40 nagyobb szobor és emlékoszlop ékesíti, amelyek közt a hadvezérek szobrai vannak legnagyobb számmal; a legjelentékenyebbek: Nagy Frigyes kiváló (13.5 m. magas) lovasszobra a Linden K-i végében, Rauchnak egyik mesterműve; a nagy választó lovasszobra, a hosszu hidon; III. és IV. Frigyes Vilmos lovasszobra; Blücher, Gneisenau, York és más porosz vezérek szobrai; Schiller, Goethe, Lessing márványszobrai; a 61 m. magas Siegesdenkmal, amelyet az 1864., 1866. és 1870/71, győzelmek emlékére emeltek. Ipar, kereskedelem és közlekedés. B. Európa egyik legiparosabb városa, a lakosságnak 52%-a foglalkozik iparral. Legjelentékenyebb iparágak: a gép- és fémipar, továbbá a dohánygyártás, festékkészítés, a ruházati, a bőripar, mekánikai és optikai műszerek készítése; nagyon virágzó továbbá a sörgyártás is (mintegy 3 millió hl.). Szárazföldi fekvése dacára B. igen jelentékeny kereskedő hely, különösen a gabonanemüekre, spirituszra, fára és gyapjura nézve, továbbá bank- és váltóüzletek dolgában ma már világpiac. Gabonát az osztrák-magyar monarkiától és Oroszországtól, fát Oroszországtól és Skandináviától, gyapjut az osztrák-magyar monarkiától és Oroszországtól vesz. A rendkivül élénk forgalomnak megfelelnek B. közlekedő eszközei is; 12 vasuti vonal torkollik a városba. Magát a várost körvasut (39 km.) veszi körül; rajta keresztül pedig KNy-i irányban a városi gőzvasut visz, amelyek 1890-1891. közel 5 millió márka bevételt eredményeztek. A lóvonatu vasutak végig vezetnek a város főbb utcáin és elvisznek a környék számos helységeibe; a három társaság vonalainak hossza (1889) 303334 km.; napjában 340694 személyt szállítanak. Két nagy omnibusz-társaság szintén a személyforgalom előmozdítására szolgál; 1891. közel 30 millió jegyet adott el. A bérkocsik száma (1890) 4926. A hajóforgalom a mult években átlag 86241 volt. A postaforgalom nagyságát mutatja, hogy postaküldemények és táviratok után a bevétel átlag meghaladja a 26 millió márkát. Kulturális intézményekben B. igen gazdag. Frigyes Vilmos egyeteme 1810. alapíttatott. 1891. a tanárok száma 315, a hallgatók száma 4716 volt. Egyéb főiskolái a tudomány minden ágát felölelik; ilyenek: a hadi akadémia, a mezőgazdasági, bányászati akadémiák, a csillagvizsgáló, a képzőművészetek főiskolája, a keleti nyelvek szemináriuma, a fizikai, állattani, élettani, földrajzi stb. intézetek, a külömböző klinikák. Más kulturális intézmények a fönt említett muzeumok, a kartográfiai és geodéziai intézetek, az európai fokmérés központi irodájával, modern filologiai akadémia, számos középiskola, tanítóképző stb. A mily számosak tudományos intézetei, épp oly nagy számban vannak tudományos társulatai és könyvtárai is. A legnagyobb könyvtárak az 1659. alapított királyi könyvtár (800000 kötet, 24000 kézirat), a statisztikai hivatal könyvtára (több mint 100000 kötet), a különböző tud. társulatok könyvtárai, a katonai törzskari könyvtár stb. A tudományos és művészegyesületek száma: 240, ezek közt 60 a zene és ének művelését tüzte ki céljául, 150 kereskedelmi és iparegyesület, 9 mezőgazdasági, 50 politikai, 36 vallási, 11 szini és 80 sport egyesület. Miként a könyvkiadó üzlet, az ujságirodalom is virágzó; 1890. 621 ujság és folyóirat jelent meg B.-ben; a napi lapok közt nálunk is a legismeretesebbek: a Norddeutsche Allgemeine Zeitung, a Post, a National-Zeitung, a B.-er Tagblatt, a Vossische, a Germania stb. A művészetek előmozdítására legtöbbet tesz a művészetek akadémiája, amely éven kint kiállítasokat rendez az országos kiállítási épületben. A nagyobb szinházak száma 15, a kél legjelentekenyebbről már föntebb tettünk emlitést; ezenkivül jelentősebbek még a B.-er szinház, a Lessing-szinház, a Wallner-szinház és a legtöbb ülőhelyet magában foglaló Kroll-szinház. Összesen most 26 szinház van. Közigazgatás élelmezés, közegészségügy, pénzügy. B. külön közigazgatási kerület «Stadt-Kreis B.» névvel. A közigazgatás a 34 tagból álló városi tanács kezében van, amelynek élén egy főpolgármester és egy polgármester áll; a tanácsosok közül csak 18 kap fizetést. Közigazgatás szempontjából a város 326 kerületre oszlik, amelyek mindegyikének élén egy választott előljáró áll. A rendőrség állami. A város megvilágitásáról 5 gáztársaság gondoskodik; ezenkivül (1891) több mint 14000 elektromos lámpát égetnek. A város élelmezésének könnyítesére első sorban a központi nagy (11000 m2 területtel) és másodsorban 11 kisebb árucsarnok szolgál. Az élelmiszerek fogyasztását a következő számok mutatják: B. lakossága fogyaszt fejenként: 76.9 kg. hust (az összesen elfogyasztott 110990000 kilogr. husból 171100 kg. lóhus volt), 14·4 kg. halat, 14.8 buzát, 118.9 rozsot, 73·8 burgonyát, 34.6 zöldséget, 7.5 bort, 23.7 spirituszt és pálinkát és 194.2 l. sört. A betegek fölvételére és ápolására 16 kórház szolgál; ezek közt a legnagyobbak: a kir. Charité, a friedrichhaini és az urbani kórház. B. pénzügyei, a város gyors fejlődésével együtt járó tetemes kiadások mellett is igen kedvezőek, amit igazol az is, hogy 1889. a városi adókat leszállították. Az 1891-1892-ki bevételek és kiadások 75.6 millió márkát tettek ki. A város felvirágzása körül különösen Forckenbeck főpolgármester szerzett nagy érdemeket (meghalt 1892 máj. 26.). Utóda Zelle. A város 6 képviselőt választ. B. környéke, a felület egyhangusága mellett is egyes helyeken természeti szépségekben nem szegény. Mivel ujabban a közlekedést a város tőszomszédságában fekvő helyekre megkönnyítették, e helyek szépítésére mindig több gondot fordítanak. Leglátogatottabb kirándulási helyek: a Charlottenburgi park; a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől É-ra: a Tegeli erdő, az ugyanily nevü tóval, az előbbitől É-ra: Charlottenburgtól D-re a Spandaui erdő terül el: ettől D-re pedig a Grundelwald, számos mulatóhellyel: D-re van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, DK-en van végre a nagy kiterjedésü Köhlische Heide.

Gazdaság

Berlin a 19. század vége óta Németország egyik jelentős ipari központja. A két német állam egyesítése a kelet-berlini ipar integrációjának gazdasági-társadalmi problémáival járt. Ma számos iparágban (elektronika, elektrotechnika, gyógyszergyártás, optikai cikkek, ruházati ipar, élelmiszeripar, élvezeti cikkek gyártása) kiemelkedően fontos.

Közlekedés

Berlinnek van magasvasútja (S-Bahn) és metróhálózata (U-Bahn).

Városrészek

Lásd Berlin kerületei Berlin kerületei

Híres emberek

Oktatás, kutatás

Egyetemi város (Humboldt Egyetem).

Látnivalók

Múzeumok

- Pergamon Múzeum
- Az iszlám művészetek múzeuma 1904-ben a Bode-Museums megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamon Múzeum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdülhaimid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Amman repülőtér közelében.

Sport

Olimpia

1936-ban Berlinben rendezték meg a nyári olimpiai játékokat. A magyar sportolók közül aranyérmet nyertek:
- Csák Ibolya (magasugrás)
- Zombori Ödön (birkózás)
- Kárpáti Károly (birkózás)
- Lőrincz Márton (birkózás)
- Harangi Imre (ökölvívás)
- Elek Ilona (tőrvívás)
- Csik Ferenc (úszás), valamint
- a kardvívó- és a vizilabda-csapat.

Labdarúgás

A város csapata a Bundesligában a Hertha BSC, ahol korábban Varga Zoltán játszott és a közelmúltig Király Gábor védett.

Testvérvárosai

Külső hivatkozások

- [http://www.unc.edu/~dlschule/cpebintro.html - Művei Wotquenne-szám alapján] Bach, Carl Philipp Emanuel ja:カール・フィリップ・エマヌエル・バッハ

1714

Események

Születések

Halálozások

ko:1714년

Hamburg

Hamburg Németország második legnagyobb városa (Berlin után). Itt található az ország legfontosabb kikötője. A város a középkori Hansa-szövetség tagja volt. A városnak mintegy 1,8 millió lakosa van, további 750.000 lakos él az agglomerációban. A város legfontosabb folyója az Elba, de itt folyik a Bille és az Alster is. Kategória:Németország települései

1788

Események

Események

- 1660 - a koppenhágai béke aláírása Svédország és Dánia-Norvégia között
- 1703 - lerakták a leendő város, Szentpétervár első erődítményének alapkövét
- 1871 - a párizsi kommün bukása
- 1937 - Átadták a Golden Gate hidat San Franciscoban
- 1939 - Angliában újra bevezették a háborús sorozást
- 1968 - Megkezdődött a Contergan-per Németországban. A Chemie Grünenthal cég altatója feltehetően gyermekek ezreinél okozott fejlődési rendellene