:: wikimiki.org ::
| 962 |
962 Gebeure
- 2 Februarie - Pous Johannes XII bekroon Otto I in Rome as die eerste keiser van die Heilige Roomse Ryk
Geboortes
-
Sterftes
-
----
Dae | Eeue | Geskiedenis
Kategorie:10de eeu
2 Februarie2 Februarie is die 33ste dag van die jaar in die Gregoriaanse kalender. Daar volg nog 332 dae in die res van die jaar (333 in skrikkeljare).
Gebeure
-
Geboortes
-
Sterftes
-
Vakansies, vierings, en waarmeningsdae
-
Kategorie:Datum
ja:2月2日
ko:2월 2일
simple:February 2
th:2 กุมภาพันธ์
Eeue
Kategorie:Eeue
9de eeuEeue
Kategorie:9de eeu
ja:9世紀
ko:9세기
11de eeuEeue
Kategorie:11de eeu
ja:11世紀
ko:11세기
th:คริสต์ศตวรรษที่ 11
959 Gebeure
-
Geboortes
-
Sterftes
-
----
Dae | Eeue | Geskiedenis
Kategorie:10de eeu
960 Gebeure
-
Geboortes
-
Sterftes
-
----
Dae | Eeue | Geskiedenis
Kategorie:10de eeu
963 Gebeure
- Graaf Siegfried verkry 'n klein kasteel waaruit die stad Luxemburg ontstaan.
Geboortes
-
Sterftes
-
----
Dae | Eeue | Geskiedenis
Kategorie:10de eeu
964 Gebeure
-
Geboortes
-
Sterftes
- 14 Mei - Johannes XII, Pous sedert 955
----
Dae | Eeue | Geskiedenis
Kategorie:10de eeu
965 Gebeure
-
Geboortes
-
Sterftes
-
----
Dae | Eeue | Geskiedenis
Kategorie:10de eeu
Kategorie:10de eeuKategorie:Eeue
ja:Category:10世紀
MonopóliumA monopólium olyan eladót jelent egy piacon, amelynek nincsen versenytársa. A kifejezés a görög „monosz” (egyetlen) és „polein” (eladni) szavak összetételéből származik. A monopólium fogalmát egy adott termék és egy földrajzi értelemben vett hely szempontjából releváns piacon lehet értelmezni. A természetes monopólium esetén az egyetlen eladóval nem éri meg versenyezni (annyival jobb a technológiája, vagy az adott terméket legolcsóbban egy helyről, nagy mennyiségben lehet kínálni). A mesterséges monopólium esetében az egyetlen eladót nem a kiváló technológia vagy az alacsony költségszintje, hanem valamilyen jogi-intézményi védelem óvja a versenytársaktól. Az állam monopóliuma olyan közszolgáltatásokra terjed ki, amelyeket a társadalom nem kíván piaci alapokra helyezni. Ezek közül a honvédelem és jogalkotás inkább természetes monopóliumként, az igazságszolgáltatás pedig (részleges) mesterséges monopóliumként írható le.
A monopólium különös esetei
Egyetlen vásárló esetén gyakran keresleti monopóliumról vagy monopszóniáról, egyetlen eladónál pedig kínálati monopóliumról vagy egyszerűen csak monopóliumról beszélünk. Ha egy piacon mind vevőből, mind eladóból csak egy van, akkor a monopólium kétoldalú. A szócikk további megállapításai a kínálati monopóliumra vonatkoznak.
Ha egy jószág piacán monopólium van, de a jószágnak ismert egy vagy több közeli helyettesítője, amelyeknek a piacai szintén monopolisztikusak, akkor monopolisztikus versenyről beszélhetünk. Valódi monopólium csak olyan jószág piacán alakulhat ki, amelynek nincs közeli helyettesítője.
Egyértelmű, hogy a piacot uraló egyetlen vállalat – a monopolista – viselkedése különbözik egy versenyzői piac vállalatainak magatartásától. A monopolista megteheti, hogy az általa kínált javak paramétereit – árát, minőségét, stb. – szabadon válassza meg, bár a javak kereslete számára is erős korlátot állít.
Általában véve azt kell mondanunk, hogy a monopólium nem tudja biztosítani a javak olyan hatékony elosztását, mint a versenyzői piac. Éppen ezért a közgazdászok csak akkor tartják szerencsésnek a monopóliumot, ha az adott piacon semmiképpen nem lehet a versenyt biztosítani.
Monopólium kialakulásának okai
Monopólium több okból is kialakulhat egy piacon, például:
- ha két vállalat már nem tudna nyereségesen működni – ez a természetes monopólium esete;
- ha a piacra való belépésnek erős korlátjai vannak (pl. magas fix költségek);
- ha a monopolista kizárólagos joggal rendelkezik valamilyen erőforrás felett;
- ha az adott piacon a monopólium állami vagy társadalmi érdek (pl. honvédelem, pénzkibocsátás);
- ha a monopolista hagyományosan uralja a piacot, és megakadályozza mások belépését.
A természetes monopólium
A természetes monopóliumok olyan helyzetben alakulnak ki, amikor ugyanazon termék vagy szolgáltatás piacon legalább két vállalkozás nem tud tartós nyereséget felmutatni. Ekkor hosszú távon csak egyetlen, monopolhelyzetben lévő vállalat maradhat fenn az iparágban. Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha a piac mérete relatíve kicsi egy vállalat hatékony méretéhez képest, például a magas fix költségek következtében. A természetes monopólium különleges esete, amikor a monopólium valamilyen megismételhetetlen természetes adottság következménye: például egy áruszállítási piacon csak egyetlen, kikötésre alkalmas öböl van, és csak itt lehet kikötőt üzemeltetni.
A monopólium mikroökonómiai modellje
természetes monopóliumok
Ahhoz, hogy egy monopolhelyzetben lévő vállalat kínálati döntését egyszerű mikroökonómiai eszközökkel modellezni tudjuk, fel kell tennünk, hogy:
- az eladni szándékozott javak homogének, vagyis senki sem tudja őket minőségük szempontjából megkülönböztetni;
- a monopolista célja profitjának maximalizálása;
- a profitnak a kibocsátott mennyiség szerinti függvénye minden pontjában differenciálható.
Egyelőre azt is feltesszük, hogy a monopolista csak egyetlen árat állapíthat meg (ezt p-vel jelöljük).
A profitot () a kibocsátás függvényében így írhatjuk fel:
R(y) az összes bevételt, C(y) pedig az összes költséget szimbolizálja, szintén a kibocsátás függvényében.
Ha a profit maximális, deriváltja 0-val lesz egyenlő:
MR a határbevétel, MC pedig a határköltség jele. A fenti egyenletből következik, hogy a profitmaximalizáló kibocsátás mellett
A monopolista tehát olyan kibocsátási szintet fog magának meghatározni, amely mellett egy pótlólagos jószágegység termelésének költsége (a határköltség) egyenlő az abból származó bevétellel (a határbevétellel).
A határköltség és a kereslet árrugalmassága között teremt kapcsolatot az alábbi összefüggés:
Az előző két egyenletből pedig következik, hogy
Ha az „egyenletben” szereplő három függvényt ismerjük (p(y) a keresleti függvény inverze), akkor az egyenlet megoldása a monopolista profitját maximalizáló kibocsátás lesz.
A monopóliumból eredő hatékonyságveszteség
A monopolista kínálati döntését szemléltető ábrán is látszik, hogy közönséges jószág, vagyis negatív meredekségű keresleti függvény esetén a monopolista mindig a függvénynek a határköltséggörbétől balra eső szakaszáról választ magának ár-kibocsátás kombinációt (méghozzá azt a kombinációt, amely mellett a profitja maximális). Azt is tudjuk, hogy versenyzői piac esetén az egyensúlyi kombináció a keresleti függvény és a határköltséggörbe metszéspontjában lesz. Megállapítható tehát, hogy monopólium esetén
- az ár nagyobb,
- a kibocsátott mennyiség pedig kisebb, mint ha a piacon tökéletes verseny lenne.
Annak, hogy az ár magasabb, az lesz a következménye, hogy a monopolista hosszú távon is profitot tehet zsebre, ellentétben a versenyzői piacok vállalataival. Végső soron azonban ez „csak” azzal jár, hogy pénz csoportosul át a vevőktől a monopolistához, amit megfelelő eszközökkel – például adók révén – az állam akár vissza is juttathat.
Nagyobb a gond a kibocsátással, ami monopólium esetén kisebb lesz, mint versenyzői piacon. A „hiányzó” jószágmennyiség megtermelése ugyanis társadalmi szempontból haszonnal járna, mert a vevők rezervációs ára – az a maximális összeg, amit még megfizetnének ezért a jószágmennyiségért – nagyobb, mint az előállítás költsége. (Hiszen a rezervációs árak görbéje, a keresleti görbe a határköltséggörbe fölött helyezkedik el.) Úgy is mondhatjuk, hogy a monopólium a javak előállításának és elosztásának nem Pareto-hatékony formája. Azt a pénzben kifejezett veszteséget, amit ez a kimaradó jószágmennyiség eredményez, a monopólium holtteher-veszteségének nevezzük.
A monopolista profitnövelési technikái
A következőkben olyan technikákat veszünk szemügyre, amelyeket a monopolhelyzetben lévő vállalat, a piac speciális jellemzőit kihasználva, profitjának növelésére „vethet be”. Ezek a technikák többnyire társadalmi szempontból is hasznosak, ugyanis a monopólium kibocsátását közelebb viszik a Pareto-hatékony kibocsátási szinthez.
Árdiszkrimináció
A monopolista kínálati döntésének levezetésekor feltettük, hogy az általa eladni szándékozott jószágnak csak egyetlen árat állapíthat meg. A gyakorlatban azonban sok esetben nincs így: a monopolista megteheti, hogy a jószágot a vevői számára különböző árakon kínálja. Ezt a jelenséget hívjuk árdiszkriminációnak.
Az árdiszkriminációnak három fajtáját különböztetjük meg.
Pareto-hatékony
Elsőfokú (tökéletes) árdiszkrimináció
Elsőfokú árdiszkrimináció esetén a monopolista minden egyes vevőjétől a rezervációs árát kéri. Belátható, hogy ebben az esetben a teljes fogyasztói többlet a monopolista profitjává válik. Mivel egy pótlólagos jószágegység rezervációs ára egészen a keresleti függvény és a határköltséggörbe metszéspontjáig nagyobb, mint a jószágegység előállításának költsége (a határköltség), ezért a tökéletesen árdiszkrimináló monopolistának érdemes a „metszéspontig” termelni. Így elsőfokú árdiszkrimináció esetén a monopólium Pareto-hatékonnyá válik, nem lesz holtteher-vesztesége.
Viszont a monopolista csak akkor tud elsőfokú árdiszkriminációt alkalmazni, ha minden vevőjének ismeri a rezervációs árát. Ez a gyakorlatban nagyon ritka, ezért a tökéletes árdiszkrimináció (ahogy a neve is sugallja) a profitnövelésnek inkább ideális, mint valóságos technikája.
Másodfokú árdiszkrimináció (Nemlineáris árképzés)
Ha a monopolista az általa kínált jószág egységárát a vásárolt mennyiségnek, esetleg a jószág minőségének függvényeként szabja meg, akkor másodfokú árdiszkriminációt alkalmaz. Az egyik leggyakoribb profitnövelési technikáról van szó, ami ráadásul nemcsak a monopóliumokra jellemző: számos üzletben kaphatunk árengedményt, ha egy áruból többet vásárolunk.
Belátható, hogy a monopolvállalat kibocsátása ennek a technikának az alkalmazásakor is közelebb kerül a Pareto-hatékony mennyiséghez.
Harmadfokú árdiszkrimináció
Harmadfokú árdiszkriminációra akkor nyílik lehetőség, ha a monopolista által kínált jószág piaca valamilyen szempont(ok) alapján kisebb csoportokra bontható. Például a tömegközlekedést használják kisgyermekek, diákok, nyugdíjasok, és így tovább. Ekkor a monopolista megteheti, hogy az egyes csoportoknak más és más árat állapítson meg. Ezzel mind magát, mind a jószág vásárlóit jobb helyzetbe hozza, tehát a piacot a Pareto-hatékonyság irányába mozdítja el.
Gondot okozhat, hogy a vásárlók megpróbálhatják „más csoportba tartozónak” kiadni magukat, hogy kevesebbet kelljen fizetniük. Az ilyen kijátszások megakadályozása olykor sok ráfordítást jelent a monopolista számára.
Árukapcsolás
Az árukapcsolás (angol bundling) lényege, hogy egy vállalat az általa előállított javakat kötegekben (bundle) árusítja. A szoftvercsomagok tipikus példák az árukapcsolásra. Ezt a technikát sem csak monopolhelyzetben lévő vállalatok alkalmazzák.
angol
Kétrészes árképzés
Bizonyos javak valamilyen külső körülmény miatt vagy természetüknél fogva együtt kerülnek eladásra, mint például a vidámparkok egyes szolgáltatásai. Ilyenkor felmerülhet az a kérdés, hogy az eladó a javak vásárlásáért külön-külön, vagy pedig együttesen kérjen ellenszolgáltatást, illetve ha mind a két alkalommal kér (tehát pl. a vidámpark bejáratánál és az egyes játékoknál is), akkor milyen arányban ossza meg a szolgáltatások árát.
Megállapítható, hogy a monopolista akkor tudja a legnagyobb profitot elérni, ha az egyes szolgáltatásokért a keresleti és a határköltséggörbe metszéspontjához tartozó (vagyis a versenyzői) árat kéri, „a bejáratnál” pedig azt a fogyasztói többletet, amit – a fogyasztói többlet definíciója szerint – a szolgáltatások vásárlói még hajlandóak pluszban megfizetni. A végeredmény megegyezik az elsőfokú árdiszkriminációéval: a monopolista a rezervációs árak összegéhez jutott hozzá.
Persze a monopolistának ismernie kell a fogyasztói többlet értékét ahhoz, hogy ezt a technikát sikeresen alkalmazhassa.
Kategória:Mikroökonómia
ja:独占
narty we francji Hotele w Rzym hotel kiev wydarzenia darmowe statystyki |
|
|
|
