:: wikimiki.org ::

Ókor

Ókor

Bevezetés

Az írott történelem terjedelme mintegy 5000–5500 év. Az első ismert írásos emlékek a valószínűleg legrégibb írásformával, az ékírással készültek i.e. 3500 körül. Ezt tekintjük az őskor végének és az ókor kezdetének. Ez a régészet korszakbeosztása szerint a rézkor időszakával esik egybe Eurázsia legnagyobb részén. Az ókor része még a bronzkor és a vaskor. Az ókor végének a történészek a következő időpontok valamelyikét tekintik:
- 313 - Nagy Konstantin elfogadott vallásnak nyilvánítja a kereszténységet
- Róma nyugati gótok általi kifosztása Alarik vezetésével 410-ben
- Romulus Augustulus megfosztása a nyugat-római császári címtől 476-ban, a Nyugat-római Birodalom bukása (a legelfogadottabb időpont)
- 529 - Nursiai Szent Benedek megalapítja a bencés rendet Monte Cassinóban Az ókori kronológia biztos időpontokkal csak az i. e. 8.századtól rendelkezik: egy ninivei napfogyatkozáshoz viszonyíthatunk.

Civilizációk és birodalmak

Nílus-völgyi civilizáció
- Ókori Egyiptom
- Meroé
- Akszúmi királyság Ókori Mezopotámia
- Sumér civilizáció
- Akkád birodalom
- Babilónia
- Mitanni
- Asszíria Ókori Kína Indus-völgyi civilizáció Ókori Irán
- Elám
- Méd birodalom
- Óperzsa birodalom
- Pártus Birodalom
- Szasszanida birodalom Ókori Kisázsia
- Urartu
- Hettita birodalom
- Fríg birodalom
- Lüd birodalom Ókori mediterráneum
- Krétai civilizáció
- Fönícia és Kánaán
- Ókori zsidó civilizáció
- Ókori Görögország
- Hellén civilizáció
- Karthágó
- Ókori Róma Okori tortenelem

Őskor

Az őskor fogalma

A földtudomány szempontjából beszélhetünk földtörténeti őskorról, archeozoikumról.
A történettudomány szerinti őskor az ember történetének első, leghosszabb korszaka, amely a földtörténeti negyedkorral (pleisztocén és holocén) esik egybe. Az ember őstörténete

Bevezetés

Az emberi történelem őskora az írott forrásokból nem ismert hosszú időszakot öleli magába. A korszak kutatásával elsősorban a régészet és az antropológia foglalkozik, a kulturális antropológia, a művészettörténet, a geológia és a paleontológia eredményeit is felhasználva.
Az őskor kezdete: az emberfélék (Hominidae) megjelenése kb. 2,4 millió évvel ezelőtt.
Az őskor vége: az írott történelem kezdete az i.e. 4. évezredben.

Az őskor szakaszai

- Az előember kora (Homo habilis, Homo erectus), kezdete kb. 2,4 millió évvel ezelőtt
- Kőkorszak, kb. 1 millió évvel ezelőtt - i. e. 4500
- Paleolitikum (Őskőkor vagy pattintott kőkor)
Az ember (Homo sapiens) megjelenésétől az utolsó jégkorszak végéig
Szakaszok:
- Ősember (Homo sapiens több alfaja)
- Neandervölgyi ember (Homo Sapiens Neanderthaliensis)
- Mai ember (Homo sapiens sapiens)
- A mai ember kialakulása Kelet-Afrikában, kb. i. e. 160 000 - 60 000
- A Föld benépesítése, a mai embertípusok és nyelvcsaládok kialakulása, kb. i. e. 60 000 - 10 000
- Mezolitikum (Átmeneti kőkorszak)
A jégkorszak végétől a gazdálkodás megjelenéséig, kb. i. e. 10 000 - 7000
- Neolitikum (Újkőkor vagy csiszolt kőkor)
A gazdálkodás kezdeteitől a fémhasználat elterjedéséig, kb. i. e. 7000 - 4500
- Rézkor, kb. i. e. 4500-3300
A rézművesség kezdetétől a bronz felfedezéséig Megjegyzés: A mezolitikum, neolitikum és rézkor fenti meghatározása Eurázsia területeire vonatkozik, más földrészeken a kőkorszak különböző szakaszai tovább is tarthattak, helyenként akár a 20. századig! Kategória:Történelem ko:선사시대 ja:先史時代 th:ยุคก่อนประวัติศาสตร์

Rézkor

Régészeti korszak, amely a neolitikum (újkőkorszak) végétől a bronzkor kezdetéig tartott. Más elnevezései: kalkolitikum ("kő-rézkor") és eneolitikum. A korszak fő jellemzője, hogy az ember használni kezdte az első fémeket: a rezet, az aranyat és az ezüstöt és az ónt. Kialakult a fémolvasztás és fémmegmunkálás technikája. Nemcsak az aranyból és ezüstből, hanem a rézből készült tárgyak is elsősorban díszítő és vallási célokat szolgáltak, illetve a hatalmat és gazdagságot fejezték ki. Munkaeszközként és fegyverként a rezet és annak első ötvözeteit vagy nem alkalmazták, vagy csak a kőeszközökkel együtt. A rézkor pontos időbeli behatárolása földrészenként és területenként eltérő, attól függően, hogy az adott területen mikor kezdődött meg a fémeszközök készítése és használata. A Közel-Keleten és Európa délkeleti részén (Balkán) ez nagyjából az i.e. 4500-3300 közötti időszakra tehető. Más területeken ennél később volt a rézkor, ahol pedig nem a réz, hanem a bronz vagy a vas volt az első használatba vont fém, ott egyáltalán nem volt rézkor, hanem a kőkorszak után rögtön a bronzkor, illetve a vaskor övetkezett (pl. Fekete-Afrikában).

Éghajlati változások

A rézkor kezdetén (i.e. 5. évezred) Európában és Ázsiában egy szárazabb klímát eredményező időjárás-változás indult el.

A rézkor főbb régészeti kultúrái

Közel-kelet és Észak-Afrika

Mezopotámiában és Egyiptomban a rézkor vége egybeesik az első városállamok megjelenésével és az írott történelem kezdeteivel.

Közép-Ázsia

- Botaji kultúra A nagytestű állatok háziasítása igazi forradalmat hozott az emberiség történetében, hiszen megkönnyítette a fizikai munkát és lehetővé tette az áruszállítás és a közlekedés fejlődését. A szarvasmarha háziasítása után a következő nagy lépést a ló háziasítása jelentette. Ennek legkorábbi emlékei az észak-kazahsztáni Botaj területéről kerültek elő az i.e. 3700-3100 közötti időszakból.

Kelet-Európa

- Kurgánok népei A Fekete-tenger vidékétől a magyarországi Alföldig terjedő kultúrák. Előkelő halottaikat földből emelt halmok (oroszul kurgán) alá temették. A mezőgazdaság mellett sztyeppei típusú szarvasmarha- és lótartással foglalkoztak. A kurgánok népeinek egyes elkülönülő csoportjai:
- Szrednyij Sztog kultúra
- Majkop-kultúra
- Jamna-kultúra

Közép-Európa és Kárpát-medence

Az újkőkori egyhelyben lakást jellemző hosszabb életű telepek megszűntek, s átadták helyüket a pásztorkodó életformának jobban megfelelő, átmenetibb jellegű telepeknek. Közép-Európában a rézkor egészen az i.e. 3. évezred derekáig elhúzódott.
- Bodrogkeresztúr-kultúra Az arany ékszerek és rézfegyverek kárpát-medencei megjelenése (i.e. 4. évezred eleje).
- Badeni kultúra A rézkor végi badeni kultúra népessége az egész mai Magyarország területét elfoglalta. Állattartó, földművelő életformájuk mellett finoman kidolgozott réz és aranytárgyakat, agyagedényeket készítettek, kifinomult, magas szintű ismereteikről, hitvilágukról gazdag kultusztárgyaik, temetkezési szokásaik vallanak. A temetők szerepe megnőtt, a közösség életében az állandóságot ezek képviselték. A rézkori temetőben már a társadalmi tagozódást is megfigyelhetjük, mivel szigorú rendszer szerint és gazdag melléklettel (réz-, csont-, kőeszközök, kagyló- és csontékszerek, agyagedények) temették el a halottaikat.

Nyugat-Európa és Észak-Európa

- Megalitok kultúrája A megalitok hatalmas kőépítmények voltak. Három típusuk volt: a dolmen, az összetett kőtömbcsoport és a menhir.
Az i.e. 3. évezredben egész Nyugat-Európát elborítják a dolmenek (méhkas alakú kőépítmények, letakarva egy nagy lappal). A spanyolországi mengai barlang a rézkor legimpozánsabb sírépítménye. Hossza 25 méter, 31 kőtömbjének súlya összesen 1600 tonna. Felrakásuk hasonló nehézséggel járt, mint a gizai piramis köveié.
Stonehenge Nyugat-Európa megalitkultúrájának jelképe. Legmonumentálisabb része egy 30 méter átmérőjű kőkör, amely harminc darab 4 méter magas kőoszlopból áll. A sziklatömbök tömege egyenként 50 tonna. A kör belsejében öt 8 méter magas kőtömbegyüttes áll.
Az i.e. 3. évezred végétől egész Nyugat-Európában elterjednek a menhirek, a magányosan álló emlékkövek. A legmagasabb a franciaországi Men-er-Grah menhir volt (23 méter). Helyszínre viteléhez és felállításához több mint 2000 emberre vagy 300 ökörre volt szükség. A megalitok felállítása hatalommal rendelkező uralkodóréteget és nagy lélekszámú törzset igényelt. A hatalmas kőtoronyhoz egy 168 méter hosszú földalatti sír csatlakozik.

Ötzi, a jégember

1991-ben az Olasz Alpokban, az Ötz völgyében talált jégbefagyott rézkori ember jó állapotban megmaradt (mumifikálódott) holtteste. I.e. 3300 körül élt. Egy rézbaltát, íjat és nyílvesszőket, taplót és egy csiszolt kőkést találtak nála. Részletesen elemezték a ruházatát, az életkorát, a táplálkozását és a halála okát (gyilkosság). Ötzi teste Olaszországban, a bolzanói régészeti múzeumban látható.

Lásd még

- I.e. 5. évezred
- I.e. 4. évezred
- I.e. 3. évezred Kategória:Történelem ko:순동기 시대

Korszakok

A történelmi korok és korszakok megalkotásának célja, hogy egységekre bontsa a történelmi időfolyamot és elnevezést adjon az egységeknek. A korszakokra bontás komplex probléma a történetírásban. A történelem folytatólagos, következésképpen minden felosztás önkényes. A dinamikusan átalakuló koroknak többnyire van megnevezhető átalakulási évük, ugyanakkor sokszor nem szükségszerű a változások időbeli lefolyása szerint felosztani a történelmet. Eltérő nemzetek és kultúrák különböző módon osztják fel a korokat. A korok elnevezései mindig újra előkerülnek és újra meghatározódnak. Például egyes történészek szerint olyan fogalom, hogy reneszánsz nem létezett, míg mások védelmezik a koncepciót. A történelmi korok általános felosztása:
- Őskor
- Ókor
- Középkor
- Korai újkor (egyes elméletek szerint külön kornak nevezhető, ami megelőzi az újkort)
- Újkor

Az ókor vége

Az ókor és a középkor fogalma eredetileg a nagy itáliai költőtől, Petrarcától származik, aki Róma gót kifosztását (410) tekintette a dicsőséges „antik” korszak végének, és az utána következő „sötét kor” kezdetének. Ma a 476-os évszám a legelfogadottabb. Az ókor végének lehetséges meghatározásai:
- 313, Nagy Konstantin római államvallássá teszi a kereszténységet
- 410, a nyugati gótok Alarik vezetésével kifosztják Rómát
- 476, Romulus Augustulus megfosztása a nyugatrómai császári címtől, a Római Birodalom bukása

A középkor vége

A történettudományban különféle időpontokra helyezik a középkor végét. Több marginális meghatározás mellett kétféle nézet tekinthető meghatározónak:
- Középkor 1642-ig Ez a nézet az angol polgári forradalom kezdetét (1642) tekinti az újkor kezdetének. Ez alapvetően a társadalmi formációk marxi elméletén alapul (amit a nem marxista, sőt, Marx-szal alapvetően szembenálló történészek egy része is elfogad). Eszerint itt és ekkor került első ízben a korábbi időszakban meghatározó gazdasági erőre kapott polgárság egyértelműen a politikai hatalom birtokába, amivel az érett feudalizmust felváltotta egy új társadalmi formáció, a kapitalizmus (kissé leegyszerűsítve: a gazdaságban a járadék helyett a bérmunka lett a meghatározó), és ez alapozta meg a további fejlődést.
- Középkor 1492-ig, korai újkor 1492-1642 A másik nézet Amerika felfedezéséhez (1492) köti a változást. Ez a nézet korábban is elterjedt volt, azon az alapon, hogy a gyarmatosítások következtében alapvetően megváltoztak az európai hatalmak egymás közötti erőviszonyai. Csökkent, majd megszűnt a Német-Római Birodalom meghatározó szerepe és olyan új nagyhatalmak alakultak ki, mint (kezdetben) Hollandia, Spanyolország, majd Anglia. Franciaország jelentősége is megnövekedett. A modern történészek egy része visszatért ehhez az elképzeléshez, és ezt két okkal indokolja: egyrészt a világkereskedelem súlypontja Amerika felfedezésének következtében a Mediterráneumból áttevődött az Észak-Atlanti térségre, amivel a világgazdaság centruma is áthelyeződött Észak-Itáliából az Atlanti partvidékre. Mindennek jelentős hatása volt Európa többi térségére is. Emellett Európa ekkor, a földrajzi felfedezések nyomán lépett ki korábbi kereteiből és gyors terjeszkedésbe kezdett (nem csupán politikai értelemben). Szigorúan kultúrtörténeti szempontból elfogadható a könyvnyomtatás feltalálása (Gutenberg), vagy Luther fellépése (a reformáció kezdete) is. Mindkettőnek jelentős hosszú távú hatásai voltak, de ez a fajta meghatározás kevésbé látszik átfogónak, mint az előző kettő. A középkor végének különféle meghatározásai:
- Konkrétan
- Konstantinápoly eleste (1453)
- III. Richárd angol király meggyilkolása (1485)
- Amerika felfedezése (1492)
- VIII. Károly francia király itáliai hadjárata (1494)
- Tengeri út felfedezése Indiába (1498)
- Niccolo Machiavelli: A fejedelem című művének megjelenése (1513)
- Thomas More: Utópia című művének megjelenése (1515)
- Luther Márton tézisei (1517)
- V. Károly német császár birodalomalapítása (1519)
- Angol polgári forradalom (1640.)
- Nagy francia forradalom (1789.)
- Általánosságban
- Európai nemzeti monarchiák kialakulása
- Felfedezések korának megindulása
- Könyvnyomtatás feltalálása
- Reneszánsz megjelenése ill. reformáció megindulása

Az újkor vége

Az újkor vége szintén többféleképpen szerint definiálható:
- 1918, az I. világháború befejeződése (e nézet szerint az újkort ettől kezdve a legújabb kor követi)
- A posztmodern eljövetele, ami az 1960-as évektől a kora 1980-as évekig terjed (e nézet szerint azóta a jelenkor tart)
- A harmadik nézet szerint egészen a a mai napig újkorról beszélhetünk (ez a legelterjedtebb nyugat-európai felfogás). Kategória:Történelem

Alarik

Az Alarik német eredetű férfinév, jelentése: mindenek felett uralkodó. __NOTOC__

Névnapok

- február 9.
- április 20.
- augusztus 8.

Becenevek

Híres Alarikok

410

Események

Születések

Halálozások

ko:410년

476

Események

- A Nyugatrómai Birodalom bukása, az ókor vége

Születések

Halálozások

ko:476년

529

Események

- Április 7. - I. Justinianus bizánci császár meghirdeti a római jog első kodifikált változatát, a Corpus Juris Civilist, amelynek tanulmányozása adja az európai jogtudomány alapját, és legalább ezer éven át az egész kontinensen használatos volt.

Születések

Halálozások

- ko:529년

Ókori Egyiptom

Ókori civilizáció a Nílus völgyében nagyjából a mai Egyiptom területén kb. i.e. 3. évezred elejétől a kereszténység felvételéig a 4. században. Az ókorban évezredekig a Kelet legmeghatározóbb nagyhatalma volt, s jelentős nagyhatalom maradt egészen a létének is tulajdonképp végét vető római köztársaságkori hódításokig. Az Egyiptomiak országukat számos néven emlegették, pl. Kem (esetleg Kémi, Kemet vagy hasonló), amely azt jelentette, „Fekete Föld” (azaz termékeny föld, szemben a terméketlen Vörös Földdel, a desherttel – nem lehetetlen, hogy az angol desert=sivatag szó is innen ered). Hívták még országukat Ta-merinek, azaz „Szeretett Földnek” is. Ez utóbbit nagyon komolyan gondolták: egyiptomi számára idegen földön élni s főleg meghalni gyűlöletes és szomorú gondolat volt. Az egyiptomi civilizációt és társadalmat sokan merevnek, arisztokratikusnak, kasztszerűnek; irracionálisnak és a halál szeretetére épülőnek; elmúltnak, távolinak és moderntelennek tartják. Ez a kép azonban téves. Az egyiptomi civilizáció a maga korában nagyon életteli, változatos, sok meglepően modern kulturális jellegzetességet mutató, és a szoborszerű merevségnél sokkal rugalmasabb volt. A görögök és egyéb fiatalabb kultúrák, melyeket ma a modern európai civilizáció kezdeteinek tartunk, a mezopotámiai kultúrák mellett az Egyiptomiakat tekintették mintaképeiknek.

Egyiptom története

Óbirodalom

Az i. e. 4. évezred végén (a neolitikum vége) alakult ki az öntözéses földművelés, és elterjedtek a rézeszközök. Az egyiptomiak magukat két ősi városból, Nehebből és Nekhemből származtatták, az effajta legendás eredetmondákat a régészeti adatok megerősíteni látszanak. E városok már az Óbirodalom kezdeti szakaszaiban is megvoltak. Az egyiptomi „vörös bőrű” nép eredete genetikai szempontból vitatott, lényegében ismeretlen, nyelvüket a sémi-hámi nyelvcsaládba sorolják. I. e. 3000 körül Alsó- és Felső-Egyiptomban kialakult és lassan megszilárdult az állam. A Hérodotosz által Ménésznek nevezett felső-egyiptomi király 2900 körül, északi riválisait legyőzve egyesítette a két területet és létrehozta az I. dinasztiát. E király az egyiptomi feliratokon szereplő Narmer vagy (Hor-)Aha királlyal lehet azonos, az egyiptológia néha Aha-Ménésznek is nevezi. A III-IV. dinasztia piramisépítő fáraói: Dzsoszer, Kheopsz, Khephrén, Mükerinosz (Menkauré). Az i. e. 22. században végetért az Óbirodalom, az egyiptomi állam fénykora, kezdetét vette az ún. első átmeneti kor (VII-X. dinasztia), melynek során Egyiptom két részbirodalomra és számos független fejedelemségre esett szét.

Középbirodalom

Felső- és Alsó-Egyiptomot a XI-XII. dinasztia uralkodói, III. Szeszotrisz és III. Amenemhet egyesítették újra, létrejött a Középbirodalom. Az i. e. 18. században ismét megszűnt a birodalom egysége, a felbomlást meggyorsította a hikszosz támadás, akik a 17. században elfoglalták Egyiptom északi részeit. : „Tutimaiosz [=Didumesz] uralkodása alatt, nem tudom, mi módon, ránkviharzott az isten, és váratlanul kelet felől ismeretlen fajtájú emberek nagy bátorságra kapván, országunk ellen hadba indultak, és harc nélkül egyetlen rohammal könnyedén elfoglalták, az ország uralkodóit leverték, majd városait vadul felégették, az istenek szentélyeit lerombolták, s az ország lakóival a lehető legellenségesebben viselkedtek, egyeseket lemészároltak, mások gyermekeit és asszonyait rabszolgaságba hurcolták. : Végül maguk közül egy királyt választottak, akinek a neve Salitis volt. Ez Memphisben uralkodott, az ország felső és alsó részét adókkal sújtotta, s a legalkalmasabb helyeken őrséget hagyott ... A saisi nomosban [kerületben] igen alkalmas városra bukkant, amely a Nílus bubastisi torkolatától keletre fekszik, s egy ősi vallásos tan értelmében Auarisnak nevezik. Ezt újjáépítette, s falakkal felettébb megerősítette. Őrségül 240 000 főnyi hoplitészt [zsoldost] helyezett el benne . Itt gyakorolta hatalmát, a nyári évszakban, innen mérte ki az élelmet és adta ki a zsoldot, s az idegenek rémületben tartása végett itt gyakoroltatta őket szorgosan különböző fegyvergyakorlatokkal. 19 évi uralom után meghalt. : Utána egy másik király uralkodott 44 évig, neve Bnón volt. Utóda Apachan 36 évig és 7 hónapig, ennek utóda Apophis 61 évig. Iannas 50 évig és 1 hónapig, végül pedig Assis uralkodott 49 évig és 2 hónapig. Ez a hat király, kik első uralkodóik voltak, Egyiptom népét gyökerestül ki akarták irtani. Népüket összefoglalva hyksósnak nevezik, s ez annyit jelent: pásztorkirályok. ... : Ezek a fent nevezett királyok, akiket pásztoroknak neveztek utódaikkal együtt, összesen 511 évig uralkodtak Egyiptom fölött. ezután Thébaisból és Egyiptom többi kerületeiből felkelés indult ki a Pásztorok ellen, amely hatalmas, hosszan tartó háborúvá fejlődött. Egy Misphragmuthosis [vsz. Men-heper-ré-Thutmosis] nevű király alatt a pásztorok állítólag vereségwet szenvedtek, és egyiptom nagy részét el kellett hagyniuk.” Iosephus Flavius: Contra Apionem I. kv.; a mű egyébként Ptolemaios király történetírójának, a III. században élt Manethónnak művét dolgozza át. A XIII-XVII. dinasztia uralkodása a második átmenet korát jelentette.

Újbirodalom

Théba uralkodója az i. e. 16. században kiűzte a hikszoszokat Egyiptomból és újraegyesítette az országot. Létrejött az Újbirodalom. Társadalmi-politikai változások: a hivatalnoki arisztokráciát felváltotta a katonai. A papi arisztokrácia egyre nagyobb befolyását IV. Amenhotep (azaz Ekhnaton) fáraó új isten kultuszával (Aton) próbálta megtörni - sikertelenül - II. Ramszesz pedig az uralkodó istenítésének népszerűsítésével. A Ramszesz nevű fáraók uralma (a ramesszida kor) Egyiptom állam utolsó fényesebb korszaka, ezután, az i. e. 11. századtól kezdve, megkezdődött a hanyatlás kora.

A hanyatlás kora

Líbiai és etióp támadások után az ország az asszírok, majd a perzsák, i.e. 322-ben pedig a Nagy Sándor vezette makedónok uralma alá került. 305-ben Nagy Sándor örökösei közül Ptolemaiosz lett Egyiptom királya, s dinasztiájával közel három évszázadra az ország visszanyerte függetlenségét. I. e. 30-ban Octavianus (a későbbi Augustus Caesar) foglalta el Alexandriát, s ezzel Egyiptom római uralom alá került.

A római hódítás

Egyiptom meghódítása a Római Birodalom számára mind belpolitikailag, mind külpolitikai szempontból szükségszerű volt. Egyiptom biztosította, még szövetségesként, Róma gabonaellátását, és ezzel a városi plebeius réteg féken tartását, azonkívül az utolsó Földközi-tengeri nagyhatalom volt, mely nem hódolt be Rómának, és kilógott a Mare Nostrum („A mi tengerünk”) koncepciójából. Valószínűleg Egyiptom volt a minta a római császári monarchia kiépülésében is. Nem csoda, hogy a nyíltan egyeduralomra törő államférfiak mind Egyiptomot tekintették példaképnek, sokan ide, Alexandriába akarták helyezni székhelyüket (pl: Iulius Caesar, Antonius, Nero, Domitianus). Sok, a császársággal kapcsolatos intézmény és szertartás bevezetése először Egyiptomban történt meg. A császári Róma anyagilag, gazdaságilag elsősorban Egyiptomtól függöttt, de politikai szempontból is sok tekintetben. Azonban ez a kitüntetettség Egyiptom jogi helyzetében nemhogy pozitívan, hanem egyenesen negatívan nyilvánult meg. Jogilag Egyiptom volt a legutolsó a provinciák között, a fontosabb tisztségeket csakis római nemesek vagy lovagok tölthették be. Egyiptomi lakos legfeljebb a kerületi sztratégoszságig vihette, de ez is csak abban az esetben történhetett meg, ha görög volt. A benszülött egyiptomiak még alsóbbrendű, jogfosztott helyzetben voltak (divide et impera). A rómaiak pl. a tisztségek betöltéséhez szükséges családfakutatás bevezetésével is támogatni igyekeztek azt, amit mai szóval „görög nacionalizmusnak” nevezhetnénk, s ami, szintén mai szóval, „sohasem volt divat” az egyiptomban magát otthon érző, és erősen keveredő görög lakosság körében, mely keveredést a rómaiak akadályozni igyekeztek. Egyiptomi csak a legalsóbb közigazgatási tisztségeket érhette el, és a felsőbb osztályokba emelkedését gyakorlatilag kizárták azzal, hogy a római polgárság alapfeltételévé tették az alexandriai polgárság elnyerését (Caracalla császár i.sz. 215-ben az összes egyiptomit kitiltatta Alexandriából). Caracalla i.sz. 212-ben rendeletet hozott (Constitutio Antoniana), miszerint a birodalom összes szabad polgárát megilleti a római polgárjog, ennek kiegészítései szerint az egyiptomiak azonban kimaradtak. A rómaiak pontosan tudták, hol kell megtámadni az egyiptomi szellemet: ott ahol az idegen uralmak ideje alatt az mindig is menekült, azaz a vallás területén. A templomi vagyont megnyirbálták, általánossá tették azt a szokást (mely a Ptolemaiosok korában is előfordult), hogy a papi tisztségeket a legtöbbet ígérő pályázónak adták el, akik számára előnyös volt, ha római polgárjoggal is remdelkeztek (melyet egyiptominak szinte lehetetlen volt törvényes úton megszereznie).

Lásd még

Történet
- Egyiptomi kronológia
- Az ókori Egyiptom története Írás
- Egyiptomi hieroglifák
- Egyiptomi nyelv Tudományágak
- Egyiptológia
- Egyiptomi mitológia Műtárgyak és műemlékek
- Egyiptom Múzeum
- Az ókor művészete
- Gizai piramisok Egyéb
- Fáraó
- Ókori egyiptomiak listája

Külső hivatkozások

- [http://www2.szepmuveszeti.hu/egyipt_gy.htm A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye] Okori Egyiptom Okori Egyiptom ja:古代エジプト

Meroé

Meroé ókori romváros Szudánban a Nílus keleti partján, mintegy 200 km-re északra Kartúmtól (). A város romjai Kabushiya, a temetők pedig Begrawiya falu közelében találhatóak. Az utóbbi nevet szintén használják a lelőhelyre. Meroé a Kr. e. 8. - Kr. u. 4. század között létező Kusita királyság egyik legfontosabb központja, majd a Meroitikus korban fővárosa volt. A Meroé név az ókori földrajzi forrásokban (Sztrabón, Idősebb Plinius) gyakran szerepel Meroé-sziget formában egy területi egység neveként, amely valószínűleg azonos a mai Butánával, a Nílus és az Atbara folyó által határolt területtel. Meroé romvárosa és a hozzá tartozó, több száz piramist is tartalmazó temető 2003-ban felkerült az UNESCO Világörökség listájára.

Meroé története

Meroé városa legkésőbb a Kr. e. 8. század óta lakott terület volt. A településtől keletre feltárt legkorábbi temetkezések arról tanúskodnak, hogy a terület lakossága kulturális egységet alkotott a felemelkedő Napata királyságával (Kúsita Királyság). Egyes elméletek szerint a Nílus 3. és 4. kataraktája között uralkodó kúsita uralkodók rokonságban álltak a Meroé környéki törzsekkel, estleg maguk is Butánából származtak. A város szerepe a Napata korszakban (Kr. e. 8. század - Kr. e. 280 k.) egyre jelentősebb lett, a Kr. e. 7. század végén uralkodó Aspelta király korában már jelentős kőépületek és templomok álltak a városban. A Napata-korszak második felében egyes elméletek szerint Meroé már a Kúsita Királyság fővárosa, más vélemények szerint pedig a többközpontú állam déli centruma volt. Az azonban a mai ismereteink szerint bizonyos, hogy a kúsita uralkodók a Napata-korszak végig Napatában és környékén temetkeztek. A feltárt temetkezések ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy számos királyi családtag és főtisztviselő választotta végső nyughelyéül a Meroé határában fekvő nagy kiterjedésű piramistemetőt. Fontos változás következett be az Kr. e. 3. század elején, amikor kúsita állam új korszaka, az ún. Meroitikus kor kezdetén Arkamaniqo király az első királyi piramist emeltette a várostól keletre. A Meroitikus korban a város területén nagy kő- és téglatemplomok, királyi paloták álltak. A régészeti feltárások során vasmegmunkáló, kerámiakészítő és a legkülönfélébb kézművességgel foglalkozó műhelyek maradványaira bukkantak. A Meroitikus Királyság és a város hanyatlása a Kr. u. 4. századra következett be. A 20. század elején végzett feltárások során több axumi királyi győzelmi felirat töredéke került elő itt, amely az mutatja, hogy az etióp uralkodók többször elfoglalták a várost a 300-as évek első felében. Az utolsó ismert királyi piramistemetkezés szintén a 4. század közepére datálható. Kategória:Afrika Kategória:Történelem

Babilónia

Babilónia ókori történelmi régió Dél-Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz alsó szakaszánál. Sumer és Akkád területét foglalta magában. Babilónia Babilon (akkádul Báb ili, azaz Istenek Kapuja) városáról kapta a nevét, mely az itt kialakuló Ó- és Újbabiloni Birodalom fővárosa volt. Ma Irak része.

Asszíria

Asszíria ókori történelmi régió Észak-Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz felső szakasza között. Asszíria Assur városáról (rajta keresztül pedig Assur istenről) kapta nevét, mely az itt kialakuló Asszír Birodalom egyik legfontosabb városa, és hosszú ideig fővárosa volt. Ma Irak része.

Plasmodiophorida

Engler and Prantl, 1897 Lignieria
Membranosorus
Octomyxa
Phagomyxa
Plasmodiophora
Polymyxa
Sorodiscus
Sorosphaera
Spongospora
Tetramyxa
Woronina
The Phytomyxea are a group of protists that are parasites of plants. A more common name for them is the plasmodiophorids, but this does not always include Phagomyxa. They typically develop within plant cells, causing the infected tissue to grow into a gall or scab. Important diseases caused by phytomyxeans include club root in cabbage and its relatives, and powdery scab in potatoes. These are caused by species of Plasmodiophora and Spongospora, respectively. The vegetative form is a multinucleate cell, called a plasmodium. This ultimately divides to form new spores, which are released when the host cell breaks. Both resting spores and motile zoospores, which generally have two smooth flagella, are produced at different stages. Within the plasmodium, dividing nuclei have a distinctive cross-like appearance. Plasmodiophorids are traditionally considered slime moulds, because of the plasmodial stage. Thus they are often classified as fungi, and given names such as the Plasmodiophoromycota. However, genetic and ultrastructural studies indicate they belong to a diverse group of protists called the Cercozoa, or are closely related to them. Category:Cercozoa Category:Parasites

kalorie litera h Pozycjonowanie warsaw map Doda i Virgin

:: RELATED NEWS ::

Cevedale
Der Monte Cevedale (3769 m. ü. NN) ist der dritthöchste Berg des Ortlermassivs und der höchste Berg des Trentinos. Der Berg gilt als hervoragender Skitourenberg und wird daher oft als der "Höchste Skitourenberg der Ortlergruppe" bezeichnet. Von Sulden aus kann der mäßig schwierige Berg erobert werden. Vor Gletscherspalten muss man sich allerdings in Acht nehmen, da der gesamte Aufstieg über Gletsch

Neuromelanin
Das schwarz-bräunliche Pigment Neuromelanin findet man im menschlichen Gehirn, sowie in den Hirnen von Primaten, Fleischfressern, Pferden und einigen Amphibienarten. Das Neuromelanin entsteht durch die Oxidation von Dopamin und

Das Geheimnis des Bermuda-Dreiecks
Das Geheimnis der Bermuda Dreiecks ist ein Hörspiel von H.G. Francis, das er unter dem Pseudonym P. Bars geschrieben hat.

Handlung

Im Jahre 1945 verschwindet eine ganze Flugzeugstaffel im Bermudadreieck. Auch ein nachgesandtes Suchflugzeug taucht nie wieder auf. Captain Harold Kneeshaw möchte klären was im Bermudadreieck vorgeht, die Militärs haben jedoch kein Interesse an seinen Nachforschungen. 18 Jahre später, nach seiner Pensionierung, will er zusammen mit dem Oz

Maxime Weygand
Maxime Weygand (
- 21. Januar 1867 in Brüssel; † 28. Januar 1965 in Paris) war ein französischer General und

Jenny Aloni
Jenny Aloni, geborene Rosenbaum,
- 7. September 1917 in Paderborn, † 30. September 1993 in Ganei Yehuda, Israel, deutsch-israelische Schriftstellerin. Zu Libori 1967 erhält sie den Ku

Weifa
Weifa ist eine Ortschaft zugehörig zur Gemeinde Steinigtwolmsdorf in Sachsen. Der Ort wurde als Waldhufendorf angelegt und passt sich der Landschaft des Lausitzer Berglandes an. Typisch für die Region sind die Umgebindehäuser, welche von der alten Handweberei des 17. bis 19. Jahrhun