:: wikimiki.org ::
| Erdély |
Erdélyframe
frame
Erdély (, , törökül „Urdul”, lengyelül „Siedmiogród”) egy gazdag történelemmel bíró terület, mely a mai Románia nyugati részén helyezkedik el.
Földrajza
Erdély földrajzilag Kelet-közép Európában fekszik, a mai Románia észak-nyugati részén, bár a mai Romániában Erdély néven ismert terület több, mint a történelmi Erdély, hisz magába foglalja a Partiumot - vagyis az egykori Magyar Királyság „részeit” - és a Bánságot is. Ezek nélkül Erdély területe 57 000 km2.
Területe: 103 093 km2 (2,5-szer nagyobb, mint Svájc, vagy kb. akkora, mint Belgium, Hollandia és Dánia együttvéve, vagy akkora, mint az amerikai Kentucky állam).
Erdély egy magas fennsík: délen Havasalföldtől a Déli-Kárpátok, keleten Moldvától és Bukovinától a Keleti-Kárpátok választják el. Az északi és a nyugati részei (Kőrösvidék - Máramaros) választják el Magyarországtól, míg a délnyugati részei (Bánát) Szerbiától. Az erdélyi fennsíkot (300 - 480 m magas) többek között a Maros és Szamos szelik át.
Erdély fővárosa Kolozsvár. Más fontosabb városok: Temesvár, Brassó, Nagyszeben és Marosvásárhely.
A mai magyar-román határhoz közel eső rész északi részét Partiumnak nevezték, a délit Bánságnak, Bánátnak, amelyek nem képezték részét a történelmi Erdélynek. Erdély délkeleti részét Székelyföldnek nevezik.
Gazdaság
Erdély gazdaságilag a legfejlettebb része Romániának. Gazdag erőforrásokban: szén, vasérc, ólom, mangán, arany, réz, gáz, só és kén. Fejlett az acél-, vegyi- és textil ipar is. A legfontosabb elfoglaltságok az állattenyésztés, mezőgazdaság, bor- és gyümölcstermesztés. A fa egy másik értékes nyersanyag.
Népei
Erdély lakossága 7.5 millió fő. A románok után legnagyobb számban a magyarok vannak jelen 1.4 millió fő, ők külön kulturális és vallási egységgel rendelkeznek a románokhoz képest. A magyarság Erdély 16 megyéjéből kettőben alkotnak többséget(Hargita-84%, Kovászna 73%), legjelentősebb kulturális központjuk Kolozsvár, ahol csupán a lakosság 19%-át alkotják. A cigányság főleg nagyvárosokban és dél Erdélyben lelhető fel. A németség mára már teljesen eltünt, csupán egy-két nagyobb városban alkotnak számottevő közösséget, például Temesváron, Nagyszebenben. Továbbá az ukránok-ruthénok, szlovákok, szerbek, horvátok, bolgárok, csehek és örmények járulnak hozzá, az erdélyi etnikai mozaik színezéséhez.
Etimológia
Az első dokumentum, mely a területre hivatkozik 1075-ből származik, ami „Ultra siluam”-ként, vagyis „az erdőn túl” formában nevezi Erdélyt. Ugyanezen században kezdtek a területre „Partes Transsylvanæ” (vagy mai írásmóddal "Transsilvanae") módon hivatkozni (Legenda Sancti Gerhardi, 12. század első felében), ami „az erdőn túli részeket” jelenti, és ezt a kifejezést használták a Magyar Királyságon belül is. A latin helyett a köznyelvben az „Erdőelve” kifejezést is elterjedten használták. Ennek első dokumentálása Anonymus 12. századi Krónikája (Gesta Hungarorum) mely „Erdeuelu”-t említi.
Az Erdő-elő, vagy régiesen Erdő-elve elnevezés nem elszigetelt. A mai Románia déli részén, a Kárpátok és a Duna között lévő, Bukarestet is magába foglaló terület (Muntenia) magyar neve például Havaselve. Őseink tehát az „elő”, „elve” ragokat következetesen használták valamilyen tájegység előtt található terület megjelölésére. Az érdekes az, hogy úgy Erdély, mint Havaselve valami előtt találhatók, tehát nem mögött! Ez óhatatlanul felveti a szemlélő helyzetének kérdését. Úgy tűnik, hogy e tájegységeket még a betelepülő magyarok nevezték el, a Kárpátok ívén kívülről szemlélve őket. Téves lehet tehát az az elmélet, amely az Erdély földrajzi nevet a latin megnevezés fordításaként értelmezi, sokkal inkább a latint lehet a magyar fordításaként tekinteni.
A magyar elnevezést németre is lefordították: az „Überwald” (über Walt) kifejezés számos 13. és 14. századi dokumentumban olvasható. Később a németek saját elnevezéssel „Siebenbürgennnek” („hét vár(os)”) nevezték a területet.
A román „Ardeal” név először egy 1432-ben keltezett dokumentumban olvasható „Ardeliu” néven, ami nyilvánvalóan a magyar „Erdély” szóbol alakult ki, és nincs köze a román „deal” (domb) elnevezéshez. (Példák hasonló átalakulásokra: Erdőd → Ardud, egres → agrus; Egyed → Adjud, stb.)
Erdély az irodalomban
„ Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek és országok dolgát rendezte volt a Földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik.
Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, és kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsörmester féle. Azért volt szabad neki megszólalnia.
- Uram - mondotta -, valami még nincsen készen!
- S az mi lenne? - nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára.
Az pedig kivette szájából a csutorás pipát s odabökött vele Erdély felé.
- Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!
Az Úr odanézett, s abbiza lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.
- No, várj csak - mondta, és elkezdett kotorni a zsebeiben.
Talált is egy marékra való magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében valami maradék románokra bukkant, azokkal meg behintette a hegyeket.
- Így, ni - mondotta -, ezzel is megvagyunk.
De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét.
- Már pedig ejszen hibádzik még valami.
- Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? - hökkent meg az Úr.
- Hásze emberek, azok most már vannak, instálom - okoskodott a vén főangyal -, de ki fog ott dolgozni?
- Mi? Hogy ki fog dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben, s a románok a hegyek között!
De az öreg csak csóválta a fejét.
- A magyarok? Azok csak uraskodni fognak. A románok? Azok hanyat hevernek s bámulják reptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgoznia is kell!
Erre az Úristen nagy bosszúsan benyúlt a lájbizsebébe, s kirángatta onnan a szászt.
- Na - lökte oda bosszúsan a magyarok és a románok közé -, itt van, ni. Ez majd dolgozik helyettük is!
De a vén okvetetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.
- Hásze jó,jó. Ez megvolna. De valami azért még mindég hibádzik!
- Mi a keserűség hibádzhatik most már? - mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.
- Hásze idenézz, Uram - bökdöste pipáját az öreg főangyal Erdély felé -, a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász, az dolgozik, ez igaz s a veszekedésben mindég amellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? A szász, az fösvény, Uram, annak szőrös a lelke! Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is s a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!
Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, minthogy ez éppen így igaz, s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi, amit elővehetett volna, hát megteremtette a székelyt.”
(Wass Albert: Tizenhárom almafa)
Külső hivatkozások
- [http://www.geocities.com/erdelyilobby/ Erdélyi Fórum, sok hasznos információval (Szerkesztette: Tófalvi Péter)]
- [http://www.geocities.com/erdelyilobby/foreign/harta.htm Erdély térképe]
- [http://szabo.adatbank.transindex.ro/ Erdélyi helységnévszótár]
- [http://www.geocities.com/erdelyilobby/htm/bodrog.htm Bodrog-alsóbűi régészeti felfedezések]
- [http://www.geocities.com/erdelyilobby/htm/info_h.htm Népesség]
Kategória:Erdély
ja:トランシルヴァニア ko:트란실바니아
Románia
Románia (románul România) délkelet-európai ország, fővárosa Bukarest. Északkeletről Ukrajna és Moldova határolja, nyugatról Magyarország és Szerbia, délről Bulgária, míg keleten a Fekete-tengerrel határos.
Történelem
Főbb cikk: Románia történelme
Történelmi-földrajzi felosztás
Románia területének döntő részét három nagy történelmi országrész, Erdély (Transilvania), Havasalföld (Valahia) és Moldva (Moldova) alkotja. Az ország nyugati és keleti felét a Kárpátok hegyvonulata élesen elválasztja egymástól. Míg az ország nyugati felét alkotó (tágabban értelmezett) Erdély földrajzi és kulturális szempontból Közép-Európához sorolható, addig a keleti országrészeket területi elhelyezkedésük és kultúrájuk egyaránt Kelet-Európához, illetve Délkelet-Európához, a Balkán területéhez köti.
További nagyobb országrészek a Fekete-tenger partján fekvő Dobrudzsa, valamint a nyugat-romániai Partium, Bánát, Krassó (Szörénység) és Máramaros, amelyek tágabban értelemben Erdélyhez tartoznak. Erdély történelmileg csak a nyugati országrész hegyektől körülvett belső medencéjét jelentette, ma már azonban egész Nyugat-Romániát értik alatta. Havasalföldet két nagy történelmi tájegység alkotja, Olténia és Munténia.
A románok története
Lásd még: Románok
A románok középkori elnevezése a vlach (ejtsd: vlah) volt. Önmagukat a "római" jelentésű ruman névvel jelölték, a népük és nyelvük eredete miatt. (A Bizánci Birodalom lakói ugyancsak rómaiaknak nevezték magukat.) A középkorban a románok három jól elkülönülő területen éltek: Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben. Havasalföld és Moldva a 16. századig független román fejedelemségek voltak, majd több mint három évszázadon át az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, de belső autonómiával rendelkeztek. Erdélyben a románok a 18. századtól egyre nagyobb számban éltek, a 20. század elején pedig az összlakosságon belüli arányuk már meghaladta az 50%-ot.
Erdély története
Lásd még: Erdély
Erdély a középkorban a Magyar Királysághoz tartozott, majd a 16. század második felétől több mint egy évszázadig Erdélyi Fejedelemség néven a magyar fejedelmek gyakorlatilag önálló államként kormányozták. A 17. század végétől a Habsburg Birodalom tartománya volt, nagyfokú autonómiát élvezve. 1867-től több mint fél évszázadig az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország szerves részét képezte.
Román Királyság
Lásd még: Román királyok
A 19. század második felében a nemzetközi események következtében (krími háború) Havasalföld és Moldva függetlenné váltak a törököktől. 1859-ben a két terület nemzetgyűlése közös fejedelmet választott, majd a két fejedelemség 1862-ben egyesült. Az új ország neve Románia lett, Bukarest fővárossal. A parlament 1866-ban Hohenzollern Károly porosz herceget választotta fejedelemmé, aki 1881-ben I. Károly néven az ország első királya lett, és - a román alkotmány szerinti korlátozott jogkörrel - 1914-ig uralkodott.
A 20. század elején a román nemzeti mozgalom a királyságbeli és az erdélyi románság egyesítését tűzte ki célul. Románia 1916-ban az Antant oldalán belépett az I. világháborúba, és 1918 végén, az Osztrák-Magyar Monarchia katonai és politikai összeomlásakor elfoglalta Erdélyt és Kelet-Magyarország egy részét. 1919 augusztusában a Magyar Tanácsköztársaságot leverő román hadsereg bevonult Budapestre, amit csak novemberben hagyott el.
Trianontól a II. világháborúig
Az I. világháborút lezáró békeszerződés értelmében Románia része lett Erdély, Bánság keleti része (Bánát), az Alföld egy vékony sávja (Partium), Máramaros, Krassó és Bukovina, valamint a cári Oroszországtól elfoglalt, nagyrészt román lakosságú Besszarábia.
Románia egy részét 1940-ben a Szovjetunió ismét magához csatolta, ez a terület lényegében ma Moldova, illetve kis része Ukrajnához tartozik. A második bécsi döntés értelmében ugyanebben az évben Magyarországhoz került Észak-Erdély és Székelyföld.
Románia a németek oldalán részt vett a II. világháborúban, a keleti fronton több román hadsereg harcolt. 1940-44 között az Antonescu-rezsim uralkodott az országban, amely szabad kezet adott a román fasisztáknak. Ezek pogromokban és haláltáborokban többszázezer zsidó és roma lakost végeztek ki. (Észak-Erdély zsidó lakosságát ugyanekkor a magyarországi vezetés semmisítette meg.) A II. világháború pusztításaiban körülbelül 800.000 civil és katona vesztette életét Romániában.
1944. augusztus 23-án, amikor a szovjet csapatok elérték a román határt, a katonai diktatúra megdőlt és Románia sikerrel kiugrott a háborúból, amit a szövetségesek oldalán fejezett be. Észak-Erdély és a Székelyföld ismét Románia részévé vált. 1944-45-ben Magyarországon 27 román hadosztály harcolt a szovjetek oldalán.
A kommunista uralom időszaka
A II. világháború után az ország a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb része lett.
1946-ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat. A sztálinizmus évei alatt többszázezer embert börtönöztek be politikai okokból, a börtönökben gyakori volt a testi kínzás. 1956-ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával többezer erdélyi magyar személyt zártak börtönbe, sokakat meg is gyilkoltak közülük. A Szovjetunió a két ország kommunista vezetésének egyezsége alapján 1958-ban kivonta megszálló csapatait az országból, és ezután enyhült a diktatúra. A 60-as évek végét és a 70-es évek elejét a gazdasági fejlődés és a relatív jólét jellemezte.
A szovjet csapatok kivonulása után az ország önálló külpolitikát folytatott. A 60-as években gazdasági kapcsolatot épített ki a nyugati világgal, és fontos közvetítői szerepet játszott a nemzetközi politikában, például békeközvetítő szerepet vállalt az 1967-es arab-izraeli háborút követő közel-keleti rendezési folyamatban. Ezzel az ország jelentős nemzetközi tekintélyre tett szert.
1967-től Nicolae Ceauşescu irányította az országot, aki a kifelé mutatott képpel szemben a belpolitikai életben személyi kultuszt és totális diktatúrát épített ki. Ceauşescu diktatúrájában kulcsszerepet kapott a kommunista titkosrendőrség, a Securitate. Az elért gazdasági színvonal fenntartása érdekében a 70-es években az ország jelentős hiteleket vett fel az IMF-től és a Világbanktól. 1977 és 1981 között az államadósság emiatt 3 milliárd dollárról 10 milliárd dollárra nőtt, és a nyugati tőke erre hivatkozva megpróbált befolyást gyakorolni a politikai rendszer demokratizálására. Ezt megakadályozandó a 80-as években Ceauşescu súlyos gazdasági megszorításokat vezetett be, és 1989-ig Románia sikeresen vissza is fizette a nyugati államadósságokat. Ennek ára azonban a mély gazdasági válság és a lakosság teljes elszegényedése volt.
A forradalomtól máig
Ceauşescu több évtizedes hatalmának az 1989 december 22-én kitört romániai forradalom vetett véget. A véráldozatot is követelő népfelkelés a kommunista rendszer megdöntését eredményezte. A Ceauşescu-házaspár kivégzésének a médián keresztül az egész világ szemtanúja lehetett. A hatalmat a Nemzeti Felszabadítási Front vette át, amely többpártrendszeri választásokat és parlamenti demokráciát vezetett be az országban, bár az egykori kommunisták a demokratikusan választott kormányban is megmaradtak.
Az erdélyi magyarság vezetői (Tőkés László, Sütő András és mások) kezdeményező szerepet játszottak a forradalomban és a demokratikus átalakulásban. Létrejött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely sikeres választási szereplése után fontos politikai tényező lett a parlamentben. A magyarok és románok között addig elhallgatott helyi etnikai feszültségek az 1990-es véres marosvásárhelyi zavargásokban csúcsosodtak ki.
1990-től 1996-ig az országot a Nemzeti Felszabadítási Frontból kivált politikai pártok koalíciója kormányozta Ion Iliescu államelnök vezetésével. Ezt az 1996-os választásokon ellenzéki győzelem és az Emil Constantinescu által vezetett koalíció kormányzása követte, majd 2000-től újra Iliescu és tábora volt hatalmon. Románia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz.
A 2004-es elnökválasztást Traian Băsescu nyerte meg. A kormányfő Călin Popescu Tăriceanu, kormánya a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, Konzervatív Párt és az RMDSZ koalíciójára épül. 2005-ben tárgyalások kezdődtek Románia csatlakozásáról az Európai Unióhoz, amire előreláthatólag 2007-ben kerül sor.
Államszervezet
A román törvényhozás kétkamarás: a Szenátusból (Senat, 143 tag), és a Képviselőházból (Camera Deputaţilor, 343 tag) áll. Mindkét kamara tagjait négy évre választják.
A köztársasági elnök, a végrehajtó hatalom feje, őt szintén közvetlen szavazással öt évre választják (2004-ig 4 évre).
Az elnök nevezi ki miniszterelnököt, aki a kormány (minisztertanács) vezetője.
Politikai pártok
Lásd: Romániai politikai szervezetek
Közigazgatási egységek
Traian Băsescu
Románia a fővárosra (Bukarest), valamint negyvenegy megyére oszlik.
Megyék:
- Arad (Arad)
- Bacău (Bákó)
- Bistriţa-Năsăud (Beszterce-Naszód)
- Bihor (Bihar)
- Botoşani (Botozsáni)
- Brăila
- Braşov (Brassó)
- Buzău (Bodza)
- Covasna (Kovászna)
- Dâmboviţa (Dombovica)
- Dolj (Dolzs)
- Argeş (Ezüst)
- Alba (Fehér)
- Galaţi (Galác)
- Giurgiu (Gyurgyevó)
- Gorj
- Harghita (Hargita)
- Hunedoara (Hunyad)
- Ialomiţa (Jalomica)
- Iaşi (Jászvásár)
- Ilfov (Jilfó)
- Călăraşi (Kalarász)
- Cluj (Kolozs)
- Constanţa (Konstanca)
- Covasna (Kovászna)
- Caraş-Severin (Krassó-Szörény)
- Maramureş (Máramaros)
- Mureş (Maros)
- Mehedinţi
- Neamţ (Németvásár)
- Olt
- Prahova
- Satu Mare (Szatmár)
- Sibiu (Szeben)
- Sălaj (Szilágy)
- Suceava (Szucsava)
- Teleorman
- Timiş (Temes)
- Tulcea (Tulcsij)
- Vâlcea (Valcsij)
- Vaslui (Vaskó)
- Vrancea (Vrancsij)
Földrajz
Főbb cikk: Románia földrajza
Románia Jugoszláviával és Bulgáriával alkotott határai nagy részét a Duna képezi. A Duna találkozik a Prut folyóval, amely Románia és Moldova között képez határt.
A Kárpátok hegyláncai Románia nyugati részét, Erdélyt uralják, csúcsai még a 2500 métert is elérik, a legmagasabb (a Moldoveanu) 2544 m magas. A Kárpátoktól délre és keletre, Havasalföldön és Moldvában dombságok fekszenek, amelyek széles, termékeny, folyók által feltöltött alföldekre néznek.
A kontinentális éghajlatú alföldeken gabonaféléket, cukorrépát, napraforgót, takarmánynövényeket termesztenek leginkább. Főbb ásványkincsei: vasérc, só, szén, pirit, mangán és színesfémek. A Kárpátok délkeleti lábainál jelentős kőolaj- és földgáz-kitermelés folyik.
Főbb városok a főváros, Bukarest (Bucureşti), Brassó (Braşov), Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj-Napoca), Konstanca (Constanţa), Krajova (Craiova) és Jászvásár (Iaşi).
Gazdaság
Főbb cikk: Románia gazdasága
Népcsoportok
Etnikai összetétel (2002-es népszámlálás):
- román 89.5%
- magyar 6.6%
- roma 2.5%
- ukrán 0.3%
- német 0.3%
- orosz 0.2%
- török és tatár 0.2%
- Egyéb 0.4%
A magyarok alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. (A népszámlálás szerint 2002-ben 1.434.377 fő.) Székelyföldön egy tömbben közel 700 ezer magyar él. Az 1990-es évekig a németek voltak a másik nagy kisebbségi csoport (szászok és svábok), azonban döntő többségük a kommunizmus bukását követően Németországba települt. A magyarok és a németek főleg Erdélyben élnek. A romák aránya a népszámlálásban szereplőnél lényegesen magasabb, mert a népszámlálások során többféle okból sokan úgy döntenek, hogy románnak jelentik be magukat. Említendő etnikai csoport a több mint tízezres lélekszámú lengyel kisebbség Suceava megyében. Korábban jelentős számú zsidó és örmény lakosság is élt az országban.
Nyelv
Románia hivatalos nyelve a román. A román nyelv az újlatin nyelvek közé tartozik. A románok az egyetlen nagy nép Kelet-Európában, akik latin eredetű nyelven beszélnek. (Albániában, Macedóniában, Szerbiában, Bulgáriában és Görögországban élnek még kisebb elszigetelt vlach népcsoportok.)
A magyarok és a németek anyanyelve a magyar, illetve a német nyelv. A 2001-es Helyi közigazgatási törvény bevezetése óta mindkét nyelv hivatalosan használható mindazokon a településeken, ahol a beszélőik létszáma meghaladja a 20%-ot. Ugyanez érvényes a többi kisebbség nyelvére is. (Jelenleg összesen 1062 olyan település van Romániában, ahol a törvény szerint a magyar is hivatalosan használható nyelv.)
A romáknak nyelvük szerint több csoportjuk van. Egy részük anyanyelve a roma (vagy cigány nyelv, számos nyelvjárással), mások román, illetve Erdélyben néhol magyar anyanyelvűek.
Vallás
A népszámlálási adatok szerint Románia lakóinak többsége (87%) a Román Pravoszláv Egyház tagja, amely a keleti ortodox kereszténység egyik képviselője. A katolikus (római katolikus és görög katolikus) vallás követői (5,4%) túlnyomórészt Erdélyben, kisebb részben Moldvában laknak. A protestánsok (3,7%) közé elsősorban a magyarlakta területeken élő reformátusok és unitáriusok, valamint az evangélikusok tartoznak, ez utóbbiak száma azonban a németek elvándorlásával jelentősen csökkent. Dobrudzsában (a Fekete-tenger partján fekvő országrészben) muzulmán kisebbség él, akiknek vallása a török uralom időszakára nyúlik vissza.
Kultúra
Főbb cikk: Románia kultúrája
Egyéb témák és kategóriák
- :Kategória:Románia települései
- Székelyek
- Csángók
Külső hivatkozások
- [http://www.gov.ro/engleza/index.html Román kormány hivatalos oldala]
- [http://www.presidency.ro/eng/ Román elnökség]
- [http://www.senat.ro/ENGLEZA/ Román Szenátus]
- [http://www.cdep.ro/pls/dic/cd.home2 Camera Deputaţilor] (lower house of Parliament)
- [http://www.mtromania.ro/ Turizmus]
- [http://numismondo.com/pm/rom/ Román Bankjegyek]
als:Rumänien fiu-vro:Romaania ja:ルーマニア ko:루마니아 ms:Romania roa-rup:România simple:Romania th:ประเทศโรมาเนีย zh-min-nan:România
BánságBánság, Bánát () földrajzi és történelmi terület a Kárpát-medence déli részén.
Fekvése
A történelmi Magyarország déli területein, jelenleg három ország (Magyarország, Szerbia, Románia) területén helyezkedik el. Határai: Duna, Tisza, Maros és az erdélyi hegyvonulatok lába.
Központja a Bega folyó partján elhelyezkedő Temesvár. A terület etnikailag nagyon színes: a többséget a románok és a szerbek alkotják, de nagy számban élnek itt magyarok, németek, romák, szlovákok, ukránok, horvátok, csehek, bolgárok is. A Bánság földrajzi, történelmi és kulturális egységet képez Bácska és Erdély között.
Története
BánátBánság, Bánát () földrajzi és történelmi terület a Kárpát-medence déli részén.
Fekvése
A történelmi Magyarország déli területein, jelenleg három ország (Magyarország, Szerbia, Románia) területén helyezkedik el. Határai: Duna, Tisza, Maros és az erdélyi hegyvonulatok lába.
Központja a Bega folyó partján elhelyezkedő Temesvár. A terület etnikailag nagyon színes: a többséget a románok és a szerbek alkotják, de nagy számban élnek itt magyarok, németek, romák, szlovákok, ukránok, horvátok, csehek, bolgárok is. A Bánság földrajzi, történelmi és kulturális egységet képez Bácska és Erdély között.
Története
Szerbia
Szerbia és Montenegró (szerbül: Србија и Црна Гора / Srbija i Crna Gora) Magyarország déli szomszédja, két volt jugoszláv tagköztársaságból, a nevében is szereplő Szerbiából és Montenegróból áll. A jelenlegi államszervezet 2003. február 4-én alakult, és egysége továbbra is kétséges. És bár európai nyomásra 2006-ig nem lehet szó különválásról, a montenegrói állam már 2005-ben el akar szakadni Szerbiától.
Szerbia-Montenegró, a valaha igen ígéretes szocialista Jugoszlávia romjain megmaradt ország, amely mind gazdaságával, mind politikájával eltér a többi európai államtól. A 90-es években, míg a térség valamennyi országa komoly gazdasági fejlődést mutatott, az akkori Jugoszlávia gazdasági recesszióval küszködött.
Történelem
További részletek: Szerbia történelme, Montenegró történelme, Jugoszlávia történelme
Mint ahogy az a későbbiekben is kiderül, nem véletlen, hogy a Balkánt „Európa puskaporos hordójának” nevezik. A történelme szinte minden korszakában szerepel a háború kifejezés.
Szerbia-Montenegrót a görög időkben a trákok, a tengerparton az illírek lakták. Az első állam ezen a területen a Római Birodalom, amely a mai Szerbia-Montenegró területén több provinciával is rendelkezett: Moesia az ország keleti részén, Dalmatia az ország déli és középső vidékein, Pannónia a Duna és Száva környéki területeken, Dacia provincia a Temesköz vidékén terült el. Az ország északi része (a mai Vajdaság) a limesen túl helyezkedett el, nem volt a Római Birodalom része, Szerémségen kívül.
Az ország mai domináns nemzetisége a szerbek a VII. század első felében foglalták el az ország déli részét, valószínűleg bizánci hívásra.
Ekkor még laza törzsszövetségben éltek, a valószínűleg elromanizált nomád törzsek a vlachok (a románok feltételezett őse) mellett. A bolgárok 986-ban meghódítják ezt a területet, ám az ekkor megerősödő Bizánci Birodalom 1018-ban megszünteti a Nyugati-Bolgár Fejedelemséget, ezzel Szerbia-Montenegró területe bizánci fennhatóság alá kerül.
A szerb törzseket Nemanja István nagyzsupán egyesíti, létrehozva 1190-ben a Szerb Fejedelemséget, amely 1217-ben Szerb Királyság néven függetlenedik Bizánctól, s megindul Szerbia virágkora. Az ország legnagyobb kiterjedését Dušan István (1331 - 1355) alatt éri el, amikor is Szerbia egészen az Égei-tengerig elér, illetve Albánia és Görögörszág északi része is hozzátartozik.
Azonban az 1389-es és 1448-as rigómezei csata során Montenegró (amely 1499-ben hódol be) kivételével teljesen elveszti függetlenségét, a Török Birodalom részévé válik. Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapja a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak, így sok szerb a magas török adóktól menekülve idevándorol. Ekkor népesül be szerbekkel a Vajdaság, Bácska, illetve északabra is a Duna-vidéke. (Ráckeve, Szentendre tipikusan ilyen város.)
A másik oldalon Montenegró 1689-ben nyeri vissza függetlenségét, ezzel a szerb nép két eltérő ágra szakad, a déli (crna gorai vagy montenegrói) és az északi szerbekre, ez a kettéosztódás a forrása Szerbia és Montenegró jelenlegi ellentétének is. Szerbia csak 1817-ben lesz autonóm és 1878-ban függetlenedik, amikor is a törököket Koszovó és a Novi Pazari szandzsák kivételével az egész országból sikerül kiszorítani.
Az első balkáni háború során (1913-ban) Szerbia megszerzi mai területét (a Vajdaságot leszámítva) és Macedóniát. A szerb nemzetiségű Gavrilo Princip adja az indító okot az I. világháborúhoz a szarajevói merénylettel. Az Osztrák-Magyar Monarchia által megtámadott Szerbia végül az Antant segítségével a nyertesek között szerepel az első világháborúban, ezért a Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és az Ausztriától elcsatolt Krajna (a mai Szlovénia) egyesüléséből létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a trianoni békekonferencián a Magyarországtól elcsatolt Vajdaságot megkapja.
Az egységes állam 1929-ben Jugoszlávia („Délszláv Állam”) nevet veszi fel. A II. világháborúban az állam megszűnik, Montenegrót az olaszok megszállják, Szerbia független lesz. 1945-ben újra egyesül az ország, új alkotmány elfogadásával népi demokrácia lesz Jugoszláviában, amely azonban nem csatlakozik a Szovjetunió által vezérelt szocialista blokkhoz. 1961-től kezdve Tito marsall vezetésével Jugoszlávia félig nyugati, kapitalista állammá válik, amely egészen a délszláv háború 1990-es kitöréséig a térségben fejlett államnak számított.
A délszláv háború során a korábbi szocialista Jugoszlávia] felbomlott (1992-re), a tagköztársaságokból független államok jöttek létre. Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró), Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Horvátország és Szlovénia teljesen önállóan működtek tovább.
A délszláv háború bűnöseinek menedéket nyújtó Jugoszlávia nemzetközi helyzete a 90-es évek során fokozatosan romlott, amelyet az országot sújtó recesszió is tetézett. Végül 1999-ben a koszovói etnikai kérdés ürügyén a NATO légicsapást mért az országra, amely következtében a Milošević-rezsim megdőlt.
Azóta Jugoszlávia a demokratikus átalakulás jegyében dolgozik, bár a politikai életében még mindig akad kivetni való. Ezt a tényt bizonyítja például Zoran Djindjic, volt miniszterelnök meggyilkolása.
Pozitív lépésként kell értékelni a 2003. február 4-én történt megegyezést, mely során Jugoszlávia Szerbia és Montenegró néven államszövetségévé alakult.
Politikai megosztottság
Szerbia és Montenegró jelenleg több részre szakadt, különböző területek, különböző érdekeltséggel bírnak, ezért függetlenségért küzdenek, amelyet sem az Európai Unió sem a szerb-montenegrói kormányzat nem támogat.
Egységek Szerbián belül:
- Szerbia (székhelye: Belgrád)
- Vajdaság (félautonóm tartomány, jelentős magyar nemzetiség; talán az egyetlen terület, amelyet nem fenyeget az elszakadás; Székhelye: Novi Sad (Újvidék))
- Koszovó (autonóm tartomány, jelentős albán nemzetiség; ENSZ és NATO (KFOR) megfigyelők ellenőrzése alatt; Székhelye: Priština)
- Montenegró (székhelye: Podgorica)
Földrajz
Természetföldrajz
Északon az Alföld síksága terül el egészen a Száva partjáig, de délebbre is benyúlik a Morava völgyébe. A Moravától nyugatra, illetve Montenegróban a Dínári-hegység, keletre a Balkán-hegység húzódik. Érdekes képződmény továbbá Montenegró tengerpartja, ahol Dél-Európa egyetlen fjordja található.
Legmagasabb pontja: Mokra-hegységben (2755 m)
Legnagyobb folyók: Duna (Dunav), Tisza (Tisa), Száva (Sava), Morava, Drína (Drina), Temes (Tamiš).
Legnagyobb tavak: Szkadari-tó (Skadarsko jezero), Piva-víztároló
Éghajlata igen változatos. Montenegróban mediterrán, attól északra nedves kontinentális, egyes belsőbb területeken száraz kontinentális éghajlat jellemző.
Jelentősebb városok
Az alábbiakban Szerbia-Montenegró legnépesebb városai láthatók.
- Belgrád (Beograd)
- Újvidék (Novi Sad, Vajdaságban)
- Niš
- Podgorica (Montenegróban)
- Szabadka (Subotica, Vajdaságban)
- Kragujevac
- Nagybecskerek (Zrenjanin, Vajdaságban)
Gazdaság
Népesség
Szerbia-Montenegró egy rendkívül sok nemzetiség által lakott terület. A legjelentősebb nemzetiség a szerbeké, akik a lakosság 62,6 %-át teszik ki. Továbbá jelentős albán (16,5 %), montenegrói, magyar, horvát, román, roma és szlovák kisebbség él az országban.
Kultúra, vallás
A sok nemzetiség és a változatos történelmi események következtében Szerbia-Montenegró igen színes kultúrával rendelkezik. Míg az 1920-ig Magyarországhoz tartozó Vajdaság területén a magyar kultúra komoly hatást gyakorolt, az ország többi vidékén a középkorban Bizánc, majd a törökök kulturális befolyása volt meghatározó, illetve az ország középső vidékein bolgár, Montenegróban pedig albán és olasz hatásról kell beszélni.
Vajdaságtól délre bizánci stílusban épült ortodox kolostorokat és épületet láthatunk. Több török emlék is van az országban, de a legkiemelkedőbb Novi Pazar történelmi magja. A XX. század építészete — hasonlóan más szocialista országhoz — sokszor nyomot hagyott a történelmi emlékek között.
Az ország vallás tekintetében is nagy változatosságot mutat. Mialatt északon, a Vajdaságban alapvetően a nyugati kereszténységhez tartozó római katolikusok, reformátusok és evangélikusok élnek, az ország délebbi vidékein az ortodox egyház a domináns, de a középső területeken szép számmal élnek mohamedánok is.
Ünnepek
als:Serbien-Montenegro ja:セルビア・モンテネグロ ko:세르비아 몬테네그로 ms:Serbia dan Montenegro th:ประเทศเซอร์เบียและมอนเตเนโกร zh-min-nan:Srbija kap O·-soaⁿ
Kolozsvár
Kolozsvár (románul Cluj-Napoca, (1974-ig Cluj), németül Klausenburg, latinul Claudiopolis) város a mai Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye.
Fekvése
Nagyváradtól 152 km-re délkeletre a történelmi Erdély szívében, a Kis-Szamos két partján fekszik.
Nevének eredete
A német Klaus személynévből, vagy olyan szláv személynéből származik, amely a németből való (Klus), mások szerint a felnémet klus (= hegyszoros, hegyi patak vizét felduzzasztó zsilip, gát) szóból átvett szláv kluzs-ból való, melynek ugyanaz a jelentése. Régi latin neve Napoca feltételezések szerint dák nemzetségnév lehetett.
Története
dák
A város helyén a római Napoca állott, melyet Traianus császár alapított, majd 124-ben Hadrianus császár municipium rangra emelte. A 3. században Észak-Dácia székhelye, Marcus Aureliustól colonia rangot kapott, de 271-ben a rómaiak kiürítették.
I. István a kolozsi várispánság székhelyévé tette. A város a 11. század első felében alakult ki. Vára a mai belváros északnyugati részén volt, egyik tornya ma is látható. A kolozsmonostori apátságot I. (Szent) László király alapította.
1241-ben a tatárok a várost feldúlták, 1272-ben V. István szászokat telepített ide. A város megerősítését Zsigmond király rendelte el és 1405-ben szabad királyi várossá tette. 1437-ben Budai Nagy Antal parasztserege elfoglalta, de december 10–14-én döntő csatában itt verték le a felkelést.
Városfala 1470-ben készült el. Itt született Mátyás király 1443. február 24-én és Bocskai István 1557. január 1-jén. Itt alkottak Kolozsvári Márton és György szobrászművészek. 1467-ben innen indult a Mátyás elleni felkelés, vezetőit a főtéren végezték ki 1468 január 19-én. 1514-ben a Lőrinc pap vezette parasztsereg itt szenvedett vereséget a nemesi hadaktól, Lőrinc papot a főtéren égették meg. 1538-ban országgyűlés volt itt.
1551-ben itt adta át a koronát Izabella királyné Castaldo tábornoknak. Itt működött Heltai Gáspár híres nyomdája. 1575-ben a főtéren végeztette ki Báthory István az elfogott trónkövetelőket. Itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt. 1581-ben itt alapította Báthori István Erdély első egyetemét, melyet a jezsuiták vezettek, akiket 1588-ban elűztek. Itt fejeztette le Báthory Zsigmond fejedelem 1594. augusztus 31-én a lázadó nemeseket.
Bethlen Gábor építtette újjá a nevét viselő délkeleti sarokbástyát és a Szent Mihály-székesegyházat. I. Rákóczi György javíttatta ki a várfalakat és a bástyákat. 1661. szeptember 15. és 17. között Kemény János, 1662-ben Apafi Mihály ostromolta. 1687. október 18-án ellenállás nélkül adta meg magát a császáriaknak. Csak 1790-ben lett ismét Erdély fővárosa.
1848. május 30-án itt mondták ki az uniót Magyarország és Erdély között. 1894. május 17. és 25. között itt folyt a Memorandum-per a Román Nemzeti Párt vezetői ellen, akiket több évi börtönnel sújtottak, pártjukat pedig június 18-án betiltották.
1910-ben 60 808 lakosából 50 704 magyar, 7562 román, 1676 német, 371 cigány és 107 szlovák volt. 1918-ban elfoglalták a románok, 1940 és 1944 között a II. bécsi döntés értelmében Magyarországhoz került, 1944-ben ismét a románoké lett.
A 19. századi királyi líceumból fejlődik ki az egyetem, amely 1945-től Bolyai, majd 1959-től a magyar oktatás háttérbe szorításával Babeş-Bolyai Tudományegyetem lett. A város a sorozatos román betelepítések révén fokozatosan elvesztette magyar jellegét, ma a lakosságnak csak mintegy negyede a magyar, a korábbi 90%-kal szemben.
1992-ben 328 602 lakosából 248 572 román, 74 871 magyar, 3201 cigány és 1149 német volt. 2002-ben már csak 59 986 magyar lakosa volt.
Nevezetességei
1992
- A Szent László király alapította kolozsmonostori apátságot 1596-ban villámcsapás érte, a 17. században helyreállították, majd katonai raktár lett, köveinek nagy részét elhordták, csak a szentély maradt meg. 1923-tól 1991-ig román ortodox templomként működött, 1991 és 1994 között a római katolikusok is misézhettek itt, majd 1994 júliusától teljes egészében a római katolikus egyházé lett. Az 1994 után történt kiemelkedően szép restaurálásáért Europa Nostra díjat kapott.
- A gótikus Szent Mihály-székesegyház Erdély egyik fő kultikus helye, számos nagy történelmi esemény helyszíne.
- Fadrusz János Mátyás király emlékműve az egyik legszebb magyar lovasszobor.
- A Farkas utcai gótikus református templom, előtte a Kolozsvári testvérek Szent György lovasszobrának másolata.
- A Házsongárdi temetőben nyugszanak az erdélyi közélet és művészet nagyjai.
- A piarista templom őrzi a Szűzanya kegyképét.
- A képet egy Lukács nevű görög katolikus pap festette, aki Iklód községben működött. A képet egy Kopcsa János nevű hívő vásárolta meg és a mikolai román ortodox templomnak ajándékozta, ahol 1699. február 15-től 26 napon át könnyezett. A csodás esemény hírére a kegyúr gr. Korniss Zsigmond saját kastélyába vitette, de a tulajdonjog körül vita alakult ki, végül az esztergomi érsek a kolozsmonostori templomnak ajándékozta. A vitázóknak egy-egy másolat jutott. 1699 pünkösd előtt nagy ünnepséggel vitték át a kolozsmonostori kápolnába, majd néhány nap múlva a jezsuiták belvárosi templomába. 1724-re elkészült az akadémiai nagytemplom, ahol méltó helyet kapott.
- A középkori vár egyik tornya ma is áll.
1724
Közigazgatása
A várost Emil Boc polgármester irányítja. A város két alpolgármestere Boros János és Adrian Popa. A helyi koalicióban a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Demokrata Párt (PD) és az RMDSZ vesz részt, ezen kivül a helyi tanácsba a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és a Nagy Románia Pártnak (PRM) van tanácsosa.
Híres emberek
Kolozsváron születtekTestvárvárosaiKülső hivatkozások
- [http://www.clujnapoca.ro/ Kolozsvár város honlapja]
- [http://www.cluj4all.com/cjnav.php?id=0&type=O&lang=HU Kolozsvár térképe] (flash)
Kategória: Románia települései
Kategória: Kolozs megye települései
Kategória: Románia városai
ja:クルージュ＝ナポカ
Brassó
Brassó (románul Braşov, németül Kronstadt, latinul Brassovia, vagy Corona): város a mai Romániában.
Az erdélyi szászok egykori nagy központja, régen Brassó vármegye, ma Brassó megye székhelye. Brassópolyána tartozik hozzá.
Testvérvárosa 1993 óta Győr.
Fekvése
Nagyszebentől 145 km-re keletre a Déli és a Keleti Kárpátok ölelésében, a Brassói-medencében fekszik. Brassó átlagos tengerszint feletti magassága 600 méter, legalacsonyabb pontja a központi vasútállomásnál (530 m), legmagasabb pontja a Salamon-kőnél (700 m). A város területén lévő magaslatok a Fellegvár (644 m), Csiga-hegy (713 m) és a Cenk (955 m). Brassóhoz tartozik még a Keresztényhavas oldalában, 1000 méteren fekvő Brassópojána.
Brassópojána
Nevének eredete
Nevének eredete vitatott. Egyesek a bolgár Brasov személynévből képzett családnévből, mások a bolgár török boro-sug (= szürke víz) szavakból származtatják. A magyar és a román név eszerint a bolgárból való. Német neve Kronstadt borókás várost jelent, a latin Corona pedig a város ősi címerében látható fatörzsön nyugvó nyitott koronára utal.
Története
A város területén a honfoglalás előtt bolgárok laktak, mely már ekkor népes település lehetett. Szent István a Cenk-hegyre építtette a Brassovia nevű várat. 1211-ben II. Endre a Német Lovagrendnek adományozta, majd elűzte őket 1241-ben, 1283-ban és 1330-ban a tatárok elpusztították. A Cenk-hegyi várnak ma csak alapfalai látszanak. 1421-ben II. Murád szultán foglalta el, 1432-ben Vlad Dracul vajda, 1428-ban
ismét a török rohanta meg. 1455-ben romjaiból épült fel a városfal. 1467-ben Mátyás két hétig tartózkodott falai között. Másik vára a Márton-hegyen állott fellegvár volt, melyet a szultáni parancsra betörő Péter moldvai vajda rombolt le 1529-ben. 1600-ban Mihály vajda fosztotta ki. 1603-ban itt ütközött meg Székely Mózes Serban Radul vajda seregével, és testét itt temették el.
1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1688. május 26-án Caraffa gyújtotta fel, híres temploma falai azóta feketék. A kurucok kifosztották, 1849. márciusában Bem foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, a fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt.
1910-ben 41056 lakosából 17831 magyar, 11786 román, 10841 német, 182 cseh, 154 szlovák és 116 cigány volt. A trianoni békeszerződésig Brassó vármegye székhelye volt.
1992-ben 323736 lakosából 287535 román, 31546 magyar, 3418 német és 504 cigány volt. 2002-ben már csak 23433 magyar lakosa volt.
1992
Látnivalók
- A Cenk-hegyen még láthatók Brassovia várának alapfalai. Közelében még kivehetők az 1918-ban lerombolt Millenniumi emlékmű talapzatának maradványai.
- A város védelmét az északi oldalon levő Warte-dombon még két torony a Fekete és a Fehér torony látta el, melyek ma is állnak.
- A Fekete-templom 1383 és 1424 között épült, az egykori Magyarország legnagyobb temploma volt eredetileg a Nagyboldogasszonynak volt szentelve. Déli kapuja felett Mátyás és Aragóniai Beatrix cimere, a reformáció óta evangélikus templom. Mellette áll a nagy reformátornak Honterus Jánosnak a szobra.
- A városháza gótikus eredetű, 1420-ban emlík először, a 18. században barokkizálták.
Híres emberek
- Itt tevékenykedett Honterus János evangélikus predikátor, aki 1532-ben elkészítette Erdély térképét, itt halt meg 1549. január 23-án. Szobra a Fekete templom déli oldalán áll.
- Itt született Bakfark Bálint lantművész.
- Itt született 1737. szeptember 29-én Hermann György történetíró.
- Itt született 1760. január 20-án Éder József Károly történész.
- Itt született 1864-ben Koszta József festőmüvész.
- Itt született 1884-ben Mattis Teutsch János festőmüvész.
- Itt született 1887-ben Áprily Lajos költő.
- Itt halt meg 1612. október 23-án Petki János kormányzó, nagyhatású szónok.
- Itt halt meg 1730. október 8-án Hedwig János botanikus.
Hedwig János
Külső hivatkozások
- [http://album.lm101.hu/thumbnails.php?album=5 Brassói fotógaléria]
- [http://www.brasov.ro/ Brassó város hivatalos honlapja]
- [http://www.brasovtravelguide.ro/ Brassó turistakalauz]
- [http://www.poiana-brasov.com/ Brassópojána turistakalauz]
- [http://www.unitbv.ro/ A Brassói egyetem honlapja]
- [http://www.bzb.ro/ Bună Ziua Brasov]
- [http://www.rbv.ro/ Brassói rádió]
- [http://www.brasso.ro/ Brassói magyar portál]
Kategória: Románia települései
Kategória: Brassó megye települései
Kategória: Románia városai
ko:브라쇼브
Marosvásárhely Általános tudnivalók
Marosvásárhely (románul Târgu Mureş - régi helyesírás szerint Tîrgu Mureş, németül Neumarkt (vagy Neumarkt am Mieresch) latinul Novum Forum Siculorum (Agropolis, Areopolis)
) város (municipium) a mai Romániában Maros (románul: Mureş) megyében. A székelység fővárosa, gazdasági és szellemi központja, az egykori Marosszék, majd Maros-Torda vármegye ma Maros megye székhelye. A lakossága kb. 165 000 lelket számlál.
()
Nevének eredete
1332-ben Novum Forum Siculorum (= Székelyújvásárhely), 1349-ben Sekulvasarhel néven említik. Neve arra utal hogy a Maros menti város a székelyek legfontosabb vásárhelye volt. 1616-ban Bethlen Gábor emelte városi rangra Marosvásárhely néven.
A román Târgu Mureş tükörfordítás a magyarból, azelőtt a románok is Osorhei-nek hívták.
Földrajzi fekvése
Bethlen Gábor
Egy régi leírása Marosvásárhely földrajzi fekvésének:
"A délkeleti irányból lefolyó Poklos patakának Marosba szakadásánál egy lomberdők által koszorúzott hegyfok szögellik ki. - Ez Nagyerdő nevét a tetejét koronázó s oldalait boritó több száz hold kiterjedésű azon csereerdőről veszi, mely itt ezen erdőszegény vidéken a Nagyerdő elnevezést jogosan kiérdemli. Ezen hegységnek vég előfokát Somostetőnek nevezik; ott vannak Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal és csinos gloriettekkel tarkázott szőlői (mely szőlők Trébely nevet viselnek). Maga a város e hegyfoknak térbe enyésző legalsó lépcsőzetén és annak a Maros által körülkanyargott észak-nyugati alján igen regényesen és festőileg fekszik, s főként az alulról jövő előtt egy tekintélyes nagy városnak tünik fel; mint mellékelt - ezen oldalról felvett - czímképünk is láttatja. Ha Vásárhely a távolból költött várakozásnak nem is felel meg, azért az mégis a Székelyföld legnagyobb, legszebb városa, melynek közel 12.000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa van (1858-ki hivatalos összeirás szerint 11.710), mi az 1837-ki népszámláláskor talált 7348 lélekhez viszonyitva igen kedvező népszaporodást mutat. Ezen lakosság kivétel nélkül székely,mert ugy a kevés számú keleti vallásuak, a lutheránusok, zsidók és letelepült idegenek teljesen el vannak magyarosodva. E népség igen nagy értelmiségi járulékot ád; mit a kir. tábla, a reform. főiskolája és a kath. gymnásium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapit, e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést üz, de azzal kapcsolatosan - mint minden székely város lakossága - a föld és- szőlőművelést is nagy erőszeretettel gyakorolja."
Bethlen Gábor
Történelem
A rendelkezésre álló adatok alapján az egyetlen székelyföldi „libera regia et murata civis”, azaz „szabad királyi, kerített város” Vásárhely kialakulásának idejére csak következtetni tudunk. Székelyvásárhely a XII. század végén vagy a XIII. század elején jött létre. A település latin neve Novum Forum Siculorum, új keletű vásároshelyre utal mely vásároshely kialakulása összefüggött a marosi székelyek e részeken való letelepedésével. E feltételezés csak akkor helytálló, ha a „székely” nevet „székelység”, „székelyek” értelemben használjuk és a latin elnevezést „székelyek vásáros helye”-ként fordítjuk. Az eredeti megnevezést a vidéken élő magyar lakosság adta: Székelyvásárhely, és ezt fordították latinra.
Először 1107-ben említik a várost Novum Forum Siculorum néven. Vártemploma helyén a tatárjárásig a domonkosok temploma állott. Az elpusztult templom helyén 1260-ban a ferencesek építettek új gótikus templomot, melyet 1446-ban fejeztek be. 1439-óta 36 alkalommal volt a város országgyűlés színhelye. 1492-ben Báthory István erdélyi vajda védművekkel erősítette meg, ez ötszög alakú külsőtornyos vár volt. 1506-ban a város mellett verték meg a felkelt székelyek Tomori Pál seregét. A 1600-1601-ben vár Basta ostromai következtében rommá vált. 1602-ben Németh Gergely a város megmaradt házait is felgyújttatta. 1602-ben kezdték el a vár újjáépítését, de csak 1614 és 1653 között épült meg. 1616-ban szabad királyi város lett. 1658-ban török és román csapatok rohanták meg és égették fel. 1661. szeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé
I. Apafi Mihályt. 1662-ben a város az itt tartózkodó törökök vigyázatlanságából szinte teljesen leégett. 1687-ben császári csapatok pusztították. 1704-ben Kaszás Pál serege foglalta el a várat, amit 1706-ban Pekry Lőrinc foglalt vissza a labancoktól. 1707. április 5-én itt emelték II. Rákóczi Ferencet a fejedelmi székbe. 1707-ben, 1709-ben, 1719-ben és 1738-ban pestis pusztította. 1848. november 4-én a császáriak falai alatt verték meg a székelyek
seregét, majd a várost is elfoglalták. 1849. január 13-án Tolnay őrnagy honvédserege foglalta vissza. 1849. július 30-án innen indult Petőfi és Bem a segesvári csatába. 1854-ben a Postaréten végezték ki a 3 székely vértanút, 1874-óta emlékmű jelöli a helyet. 1861-ben Marosszék székhelye lett. 1876-ban újra tűzvész pusztított, ugyanebben az évben Maros-Torda vármegye székhelye lett. 1880-ban Bem, 1893-ban Kossuth szobrát, 1907-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. Mindhármat 1923-ban döntötték le a románok.
A városnak 1910-ben 25517 lakosa volt, ebből 22790 magyar, 1717 román és 606 német.
1992-ben 164446 lakosából 85493 magyar, 83681 román, 3255 cigány, 555 német volt. 2002-ben 149577 lakosából 75317 román és 69825 magyar volt.
1992
Látnivalók
- Református vártemploma Erdély egyik legnagyobb gótikus épülete a vár falain belül áll.
- Helyén 1230-ban a domonkosok temploma állott, melyet a tatárjárás után a ferencesek építették újjá 1260-ban. A 14. században, majd [[1446]] és [[1490 között a templomot jelentősen bővítették. 1556-ban a reformátusok kezére jutott. 1571. január 6-án János Zsigmond jelenlétében itt erősítették meg a tordai országgyűlésen kimondott vallásszabadságot. A 17. század eleji harcokban többször szenvedett károkat.
- A Főtér legimpozánsabb épülete a volt Városháza 1906-1907-ben épült szecessziós stílusban, ma ez a megyeháza és a prefektúra épülete.
- A Közművelődési Palota 1911 és 1913 között épült szecessziós stílusban, belül is nagyon látványos, színház, múzeum, könyvtár működik benne.
- A római katolikus plébániatemplomot a jezsuiták építették 1728 és 1764 között Keresztelő Szent János tiszteletére, 1933-35 között neoreneszánsz stílusban átépítették. A hozzá kapcsolódó kolostorépület 1720-ban került a jezsuiták birtokába.
- A ferencesek temploma és kolostora 1749-ben épült barokk stílusban, tornya 1802-re lett kész, a templomot és a kolostort 1971-ben a színház építésekor bontották le.
- A minorita templom és rendház 1741 és 1767 között épült barokk stílusban.
- Az ortodox székesegyház 1925 és 1934 között épült a Főtér északi végébe, előtte Avram Iancu 1978-ban felavatott lovasszobra áll.
- A volt görög katolikus templom 1926 és 1936 között épült, 1948-ban elfoglalta az ortodox egyház.
- A Bolyai Farkas líceum eredete 1557-ig nyúlik vissza, 1718-ban alakult kollégiummá, mai épülete 1908-1909-ből származik.
- A Teleki Téka 1799-1802 között épült, a kétszázezer kötetes könyvtárat Teleki Sámuel erdélyi kancellár alapította a 18. század végén.
A város hirességei
Itt született
- Köteles Sámuel filozófus 1770-ben.
- Zeyk Domokos honvédszázados szabadsághős 1816-ban.
- Medgyes Lajos költő 1817. november 17-én.
- Mentovich Ferenc író, természettudós 1819-ben.
- Petelei István író, újságíró 1852-ben.
- Sebesi Jób költő 1860-ban.
- Kelemen Lajos történész 1877-ben.
- Bortyik Sándor festőművész 1893. július 3-án.
- Dudás József 56-os felkelőparancsnok, a forradalom mártírja 1912. szeptember 22-én.
- Nagy Zsolt jelenlegi miniszter 1971-ben.
Itt hunyt el
- 1860-ban Bolyai János matematikus.
További híres marosvásárhelyi polgárok
- Antal János
- Apor Péter
- Aranka György
- Baranyai Décsi Czimor János
- Benkő József
- Bernády György
- Bodor Péter
- Borsos Tamás
- Cserei Mihály
- Gecse Dániel
- Ziegler Károly
Lásd még
- Marosvásárhelyen tartott országgyűlések
Kategória: Románia települései
Kategória: Erdélyi városok
Kategória: Erdély
BánságBánság, Bánát () földrajzi és történelmi terület a Kárpát-medence déli részén.
Fekvése
A történelmi Magyarország déli területein, jelenleg három ország (Magyarország, Szerbia, Románia) területén helyezkedik el. Határai: Duna, Tisza, Maros és az erdélyi hegyvonulatok lába.
Központja a Bega folyó partján elhelyezkedő Temesvár. A terület etnikailag nagyon színes: a többséget a románok és a szerbek alkotják, de nagy számban élnek itt magyarok, németek, romák, szlovákok, ukránok, horvátok, csehek, bolgárok is. A Bánság földrajzi, történelmi és kulturális egységet képez Bácska és Erdély között.
Története
SzékelyföldA Székelyföld megnevezés a történelmi székely székek területét jelenti.
Ezen székek kezdetben: Telegdiszék (később Udvarhelyszék), Csíkszék, Gyergyószék, Marosszék, illetve Sepsi- , Kézdi- és Orbaiszék (melyek együtt alkották Háromszéket). Később túlnépesedés miatt bizonyos székelyek átköltöznek Kézdiszékből Torda közelébe, így jött létre Aranyosszék. A székekből fiúszékek válnak ki az idők során, úgymint Bardocszék, Miklósvárszék, Kászonszék.
E hagyományos felosztás az 1867-es kiegyezést követő közigazgatási átszervezéssel szűnt meg, amikor is a területet a következő vármegyékre osztották: Csík vm., Háromszék vm., Udvarhely vm. és részben Maros-Torda vm.
A II. bécsi döntés (1940. augusztus 30.) Észak-Erdéllyel együtt Székelyföldet is visszajuttatja Magyarországnak. 1945-ben a szovjet csapatok katonai közigazgatást vezetnek be Erdély területén és az 1946-os béketárgyalásokat követően Észak-Erdély visszakerül Romániához. Szovjet nyomásra létrehozzák a Székelyföldet magában foglaló magyar többségű Magyar Autonóm Tartományt Marosvásárhely központtal. Később területét lecsökkentik (Háromszéket elcsatolják), ekkor jön létre a Maros-Magyar Autonóm Tartomány. 1964-ben közigazgatási átszervezés történik.
A mai romániai közigazgatási felosztás szerint Hargita, Kovászna és Maros megye egy része alkotja Székelyföldet.
Lakóinak száma megközelítőleg 800 000. Lakosságának többsége (80-90%) magyar.
A Székelyföldet a 13. század végéig vette véglegesen birtokba a székelység. Templomainak többségének alapító levelei ekkor vagy ennél korábban datált.
Főbb városai lélekszám szerint: Marosvásárhely (korábban Székelyvásárhely), Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Kovászna, Nyárádszereda.
Kategória:Magyarország történelme
Kategória:Erdély
Mangán
Kategória:Kémiai elemek
ja:マンガン th:แมงกานีส
Arany
Kategória:Kémiai elemek
ja:金 ms:Emas simple:Gold th:ทองคำ
Réz
Rez
ja:銅 simple:Copper th:ทองแดง
SíA síelés olyan sportág, ahol az ember havon csúszik a cipőjére erősített sílécek segítségével.
Olimpiai sportág.
A sízés merőben eltérő formái:
- sílesiklás
- síugrás
- sífutás
Kategória:Sportok
KánA Kán török eredetű férfinév, jelentése: török méltóságnév.
__NOTOC__
Névnapok
- március 10.
- május 29.
B | | |
