:: wikimiki.org ::

II. Bonifác Pápa

II. Bonifác pápa

II. Bonifác volt az 55. pápa Rómában. A történelem első olyan pápája, akit nem választottak, hanem elődje nevezett ki. Ez a tény sok gondot okozott Bonifácnak pontifikátusa során. Amikor 530 szeptember 22-én felszentelték, jámbor és adakozó lelkű pápa került az egyházi hierarchia csúcsára. A Liber Pontificalis szerint eredetileg Sigisbaldnak hívták, tehát az első germán származású egyházfő volt. Tehetős római családból származott, aki már kora ifjúságától kezdve a papi hivatásnak szentelte életét. IV. Félix pápa pontifikátusa alatt archidiakónus lett, és az egyházi és világi hivatalok befolyásos ismerője. Sajátos "megválasztása" miatt sokan nem akarták elfogadni törvényes pápának. Ugyanis elődje, érezvén a közelgő halált meg akarta kímélni a gót és bizánci pártra szakadt Rómát és egyházat a választási harcoktól. Ezért még életében ki akarta jelölni utódját. Így 530 egyik nyári estéjén maga köré gyűjtötte Róma főpapjait, szenátorait és patríciusait, akiket épp elért, és jelenlétükben átadta Bonifácnak palliumát, amelyben őt jelölte meg utódjául. A pallium átadásakor minden jelenlévőt megesketett arról, hogy betartja Félix utolsó akaratát. Aki nem tartja be a pallium rendelkezéseit, azt ki kell közösíteni az egyházból. A pápa döntését mindenki tudomásul vette, de sokan nem értettek vele egyet. Úgy vélték, hogy a gót királyoknak így túlzott befolyásuk lesz az egyházi ügyekbe. Félixet Nagy Theodorik király helyezte a trónra. Az ő választottja pedig történetesen az új gót király, Athalaric jó barátja. Így azok, akik ellenezték Bonifác megválasztását, egy diakónust, Dioszkuroszt tettek meg pápának. Mindkettőjüket 530 szeptember 22-én szentelték fel. Bonifácot a Julius Bazilikában, míg Dioszkuroszt a Lateránban. Ez is mutatja azt, hogy a klérus legnagyobb része az ellenpápát támogatta. Azonban az újabb skizma mindössze 22 napig tartott, ugyanis Dioszkurosz október 14-én meghalt. Bonifác ekkor zsinatot hívott össze, hogy megerősítse uralmát. Dioszkuroszt kiközösítette az egyházból, követőit pedig arra kényszerítette, hogy aláírjanak egy dokumentumot, amelyben őszinte sajnálatukat fejezik ki azért, mert az ellenpápát támogatták, de feltétlen engedelmességgel tartoznak majd II. Bonifác pápának. Azonban a tüske mégis ott maradt a klérus egyes tagjaiban, és gyakran nevezték törvénytelen pápának a háta mögött.
531-ben a Szent Péter Bazilikába hívott össze egy zsinatot, amelyen Bonifác bemutatta bulláját. Ebben megnevezte utódját, Vigilius diakónust. A zsinat a pápa nyomására megszavazta a bullát, és ígéretet tettek, hogy elfogadják majd az egyház vezetőjének. De a zsinat falain kívül nem támogatták sem Vigilius diakónust, sem az új "pápaválasztó" rendszert. Hamarosan a császár is rosszallását fejezte ki, így még ugyanabban az évben egy másik zsinaton érvénytelenítette a bullát, és felmentette Vigiliust tisztje alól. Pontifikátusának kezdetén megerősítette az Orange-i zsinat döntéseit, amelyben a szemipellagianusok ellen foglalt állást. Ezt Caesarius arlesi érsek kérésére tette, aki régről fogva barátja volt Bonifácnak.
Jelentősebb egyházi feladatot jelentett az afrikai püspökök levele, akik a vandál uralom végén újjáépítették a keresztény egyház szervezetét Afrikában. A levélben azt kérték, hogy erősítse meg a Karthágói érsek primátusát a térségben. A keleti egyházakat is érintette egyik intézkedése. Bonifác ugyanis ismét ki akarta harcolni a római pápák közvetlen primátusát Illíriában. Miután Epiphanius, konstantinápolyi pátriárka szabálytalannak ítélte meg István megválasztását a thesszáliai Larissa érseki székébe, István a pápához fellebbezett ügyével. Ez kapóra is jött Bonifácnak, és 531 decemberében zsinatot hívott össze Rómában. A zsinat pontos döntéseit nem ismerjük, de az bizonyos, hogy Bonifác illíriai jogainak lefektetése játszotta a főszerepet.
Azonban Bonifác jótékonykodásairól is ismert volt Rómában. Amikor egy évig tartó éhínség tört rá a városra, a pápa többször osztott ennivalót a szegények között. Végül 532 október 17-én halt meg. Testét a Szent Péter Bazilika kriptájában helyezték örök nyugalomra. Bonifac, II. ko:교황 보니파시오 2세

Róma

Róma az „örök város” Olaszország fővárosa, Lazio régió központja. Területén található a Vatikán, a Római Katolikus Egyház központja, a világ legkisebb független állama.

Elhelyezkedése

Róma a Tiberis partjának 7 dombjára települt, a tengerparttól kb. 28 km-re terül el. 2 reptere van, vasúti és közúti összeköttetésben áll Európa több országával. Központja Olaszország fő úthálózatának. A várost a Grande Raccordo Annulare főútja (GRA) fogja gyűrűbe

Terület felosztása

A város részei: 3 évezred során települtek egymás mellé és egymásra. A legrégebbi városrészek:
- GIANCARLO - a Vatikántól délre húzódik, kiemelkedő pontja, a Piazza Garibaldi alatt terül el a város. A Giancarlo alatt húzódik a TIBERIS /TEVERE folyó.
- A folyó túlsó oldalán fekszik a CAPITOLIUM.
- A Capitolium alatt jobbra egy másik domb, az AVENTINUS fekszik.
- A két domb között emelkedik ki a PALATINUS.
- Délkeleten található a CAELIUS.
- A Palatinus és a Capitolium között az ESQUILINUS terül el.
- Északabbra a VIMINALIS és a QUIRINALIS.
- Középen a völgy: a FORUM ROMANUM. Az újabb városrészek:
- MONTE PINCIO - már nem az antik város része
- a Pincio és a Capitolium között, a reneszánsz és barokk Róma: a MARS-MEZŐ
- az új negyed: MONTE MARIO, a mai város

Története

A hagyomány szerint Kr. e. 753-ban Romulus és Remus alapította, mégpedig április 21-én, ami napjainkban olasz nemzeti ünnep. Róma latin törzsek alapította városállam volt, amely sikeres politikája és szervezőkészsége révén a Földközi-tengert körülölelő birodalommá nőtt az ókorban.
- Az ókori Róma kora az i.e. 6. század-tól az 5. századig

Oktatás

Az 1303-ban alapított római tudományegyetem a legnagyobb Európában, közel 150 ezer hallgatóval. Ezen kívül még három állami egyeteme van, továbbá sok magán-felsőoktatási intézménye.

Látnivalók

- Capitolium
- Forum: Saturnus temploma, Castor és Pollux temploma, Vesta templom
- Palatinus
- Piazza di Spagna
- Piazza della Rotonda: Pantheon
- Quirinale: Trevi kút
- Caracalla termái
- Róma legszebb múzeumai és képtárai: Vatikáni Múzeum, Villa Giulia, Galleria Spad, Palazzo Corsini, Galleria Doria Pamphili, Museo e Galleria Borghese, Museo Nazionale Romano, Palazzo Barberini, Palazzo Venezia, a Capitoliumon: Palazzo dei Conservatori és Palazzo Nuovo

Híres vendégei és lakói

- J.W. Goethe (1749-1832): a via del Corso 20. alatt lakott, mely ma múzeum
- Loyolai Szent Ignác (1491-1556): 1537-ben érkezett ide Spanyolországból és megalapította az első jezsuita templomot
- Krisztina királynő (1626-1689): a svéd uralkodó 1654-ben lemondott trónjáról és a Via Lungarán fekvő Palazzo Corsinibe költözött
- Szent Domonkos (1170-1221): A domonkos rend megalapítójának központja a Santa Sabina volt az Aventinón.
- Jean Auguste Ingres (1780-1867): a francia festő 1806-1820 között élt Rómában, majd 1834-ben visszatért a Villa Medicibe.
- James Stuart (1688-1766): az angol trónt nem tudva megszerezni római száműzetésbe vonult, XI. Kelemen nekiadta a Palazzo Balestrát
- Lord Byron (1788-1824): rövid látogatást tett Rómában, a Colosseum ihlette a Manfréd és a Child Harold egyes részeinek, versszakainak megírására
- Percy Bysshe Shelley (1792-1822): 1819-ben a Caracalla - termák romjai nyugalmában írta A megszabadított Prométheuszt

Külső hivatkozások

Kategória:Olaszország Kategória:Fővárosok Kategória:Olaszország települései als:Rom ja:ローマ ko:로마 simple:Rome

Szeptember 22

Névnapok: Móric, Armida, Armilla, Emerita, Írisz, Marót, Maurícia, Mór, Ottó, Tamás, Zelinda, Zella, Zöldike, Zsella Ez az őszi napéjegyenlőség napja és az ősz kezdete: ezen a napon az éjjelek és a nappalok a Föld minden pontján egyforma hosszúak.

Események

- 1692 - Boszorkányságért ezen a napon akasztottak fel utoljára embert az USA-ban.
- 1792 - Kikiáltották a Francia Köztársaságot.
- 1848 - Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány nevében kiáltványban hazahívja a külföldön lévő magyar katonákat
- 1860 - a pesti Nemzeti Színház bemutatta Offenbach Eljegyzés lámpafényben című művét, Feleky Miklós fordításában. Ezzel a darabbal indult útjára magyar nyelven az operett.
- 1869 - bemutatták Münchenben Richard Wagner operáját, a Rajna kincsét (Das Rheingold)
- 1863 - Abraham Lincoln elnök megtartotta az „Emancipációs Proklamáció" beszédét.
- 1893 - Megépült az első autógyár Amerikában (Duryea testvérek)
- 1908 - Bulgária függetlenségének kikiáltása
- 1947 - A magyar, a jugoszláv, a lengyel, a bolgár, román, a francia, az olasz, a szovjet és a cseh kommunista pártok megalakítják a Kominformot, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját.
- 1949 - Az első szovjet atombomba-kísérlet
- 1964 - A "Hegedűs a háztetőn" bemutatkozik a Broadway-n, 3242 előadást ért meg
- 1965 - elkezdődött a háború India és Pakisztán között Kashmirért.
- 1966 - Ezen a napon jelenti be a Dél-Afrikai Köztársaság miniszterelnöke, hogy kormánya következetesen tovább kívánja folytatni a fajok elkülönítésének politikáját.
- 1972 - Az NSZK és az NDK közlekedési szerződést köt
- 1980 - Az Irán és Irak közötti határháború országos háborúvá fajult.
- 1980 - meglakult a Geffen Records, az első sztár, aki ugyanezen a napon szerződést kötött velük, John Lennon volt.
- 1988 - A kormány felállítja az Országos Érdekegyeztetô Tanácsot, célja: a Minisztertanács, a Szakszervezetek, a Gazdasági Kamara, az OkISZ, a SzÖVOSZ és a TOT érdekeinek összehangolása volt.
- 1992 - Az ENSZ kizárta Jugoszláviát a boszniai eseményekben vállalt szerepe miatt.
- 1997 - Sajtótájékoztatón jelentik be, hogy egyesül a világ vezetô könyvvizsgáló cégei közül a Price Waterhouse és a Coopers and Lybrand.
- 2002 - Az UNESCO a Fertő-tavat a világörökség részévé nyilvánítja

Születések

- 1547 - Philipp Nikodemus Frischlin német humanista költő, tudós.
- 1791 - Michael Faraday, angol tudós, fizikus
- 1863 - Herczeg Ferenc író
- 1845 - Hetyey Sámuel pécsi megyéspüspók
- 1882 - Ábrányi Emil zeneszerző, karmester
- 1885 - Benedek Marcell író és műfordító
- 1906 - Bulla Béla földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
- 1910 - Faludy György költő, műfordító.
- 1912 - Martinkó András nyelvész, irodalomtörténész
- 1914 - Martha Scottszínésznő.
- 1929 - Váradi Hédi színésznő.
- 1939 - Junko Tabei japán hegymészó, aki először mászta meg a Mount Everest-et
- 1950 - Meryl Streep , amerikai színésznő
- 1951 - David Coverdale , a Deep Purple és a Whitesnake énekese.
- 1954 - Gőz László harsonaművész.
- 1957 - Nick Cave , zenész
- 1958 - Andrea Bocelli , olasz vak operaénekes, tenor.
- 1964 - Bonnie Hunt színésznő
- 1976 - Ronaldo , futballista.

Halálozások

- 1520 - I. Szelim, az Oszmán Birodalom kilencedik szultánja;
- 1572 - Francois Clouet francia festő.
- 1752 - Apor Péter történetíró, író, költő
- 1774 - XIV. Kelemen pápa;
- 1945 - Vikár Béla etnográfus, műfordító, akadémikus
- 1956 - Frederick Soddy Nobel-díjas angol kémikus
- 1972 - Csohány Gabriella költő, író, szerkesztő.
- 1986 - Asbóth József teniszező, edző.
- 1988 - Sugár Rezső zeneszerző
- 1989 - Irving Berlin zeneszerző.

Nemzeti ünnepek, évfordulók, események

- Autómentes világnap ja:9月22日 ko:9월 22일 simple:September 22 th:22 กันยายน

Róma

Róma az „örök város” Olaszország fővárosa, Lazio régió központja. Területén található a Vatikán, a Római Katolikus Egyház központja, a világ legkisebb független állama.

Elhelyezkedése

Terület felosztása

Története

Oktatás

Látnivalók

Híres vendégei és lakói

Külső hivatkozások

Kategória:Olaszország Kategória:Fővárosok Kategória:Olaszország települései als:Rom ja:ローマ ko:로마 simple:Rome

Bizánc

A Bizánci Birodalom névvel szokás illetni a Római Birodalom középkorban fennmaradt, Konstantinápoly központú részét. Másik szokásos megnevezése Keletrómai Birodalom. A bizánci időszak kezdetének idejével kapcsolatban nincs megegyezés: egyesek a dominatus rendszerét kialakító Diocletianus (284-305) uralkodásától számítják, aki adminisztratív reformjai keretén belül nyugati (pars Occidentis) és keleti (pars Orientis) részre osztotta a császárságot. Mások szerint I. Theodosius (379-395) uralmát tekinthetjük a bizánci történelem kezdetének: ekkor aratott végső győzelmet a pogányság felett a keresztény vallás, illetve 395-ben bekövetkezett halálakor végleg elkülönült a két birodalomfél. Sőt, van, aki 476-ot tekinti kezdőpontnak, amikor az utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust lemondatták, és a bizánci I. Zénó maradt meg egyedüli római uralkodónak. Mindenesetre a változás fokozatosan történt, és a 330-as években, amikor I. Constantinus felavatta új fővárosát, már jó ideje zajlott a görögösödés és a kereszténység elterjedése.

A Bizánci Birodalom kifejezés

A név: Bizánci Birodalom egy viszonylag újkeletű kifejezés, amit maguk a bizánciak nem értettek volna meg. 1557-ben (több, mint száz évvel a Birodalom bukása után) született meg a kifejezés Hieronymus Wolf német történetíró tollából, aki munkájában (Corpus Historiae Byzantinae) új rendszert alakított ki az ókori római és a középkori görög Római Birodalom megkülönböztetésére. A kifejezés általánossá válása egyébként a XVII-XVIII. században következett be, amikor híres francia írók (pl. Montesquieu) kezdték népszerűsíteni. Wolfot a kilencedik századra datálható frank-római (azaz bizánci) konfliktusból eredő szakadás befolyásolta: Nagy Károly frissen kiépített birodalmában (a pápákkal teljes egyetértésben) az új hódításokat azzal kívánták igazolni a frankok, hogy magukat a rómaiak örököseinek nyilvánították. Ebből következően a Keletrómai Birodalomban élőket már nem tekintették igazi rómaiaknak. Ebben a történelem egyik legnagyobb hatású hamisítványa, Constantinus adománylevele is nagy szerepet játszott. A nyugati államokban elterjedtté vált, hogy a Konstantinápolyban székelő uralkodókat nem a frank uralkodóknak fenntartott Imperator Romanorum (a rómaiak császára), hanem az Imperator Graecorum” (a görögök császára) címmel illették. Ezzel párhuzamosan a területet is Imperium Graecorum (a görögök birodalma), Graecia (Görögország), Terra Graecorum (a görögök földje) sőt akár az Imperium Constantinopolitanus (konstantinápolyi birodalom) néven nevezték. Ebből táplálkozhatott Wolf, aki újfajta megvilágításba akarta helyezni a történteket. Az általa kitalált név egyébként az egykor Konstantinápoly helyén álló, jelentéktelen görög gyarmatváros, Büzantion (latinosan Byzantium) nevéből ered. Esetében azonban ekkor még nem feltételezhetünk lealacsonyító szándékot, hiszen változtatásával csak a történetírást, nem pedig a történelemtudományt befolyásolta.
Önmeghatározás
A Bizánci Birodalom lakói szerint ők Ρωμαίοι (Rhómaíoi) voltak, azaz rómaiak (a szó ekkor a Έλλην - hellének szinonimája volt). A császárság (Ρωμανία - Rhómania) lakossága mindvégig rómainak tekintette magát annak ellenére, hogy kultúrájában a görög és keresztény elem dominált. A bizánciak erőteljes nemzettudattal rendelkeztek, amint pl. a határvédő katonákat dicsőítő költemények is mutatják. Ez az oszmán hódítással sem szűnt meg, és a hellén önmeghatározás a mai napig fennmaradt Görögországban. A VII. századi arab és longobárd hódítások után is megmaradt kezdeti soknemzetiségű jellege Bizáncnak, hiába éltek túlnyomó többségben görögök a Konstantinápoly irányítása alatt maradó Balkánon és Kis-Ázsiában. A Balkánra folyamatos volt az avar, bolgár, szláv betelepedés, mely fenntartotta az etnikai sokszínűséget. A kisebbségek - hasonlóan a vallási kisebbségekhez, eretnekmozgalmakhoz - rendszerint a határ környékén éltek.
Eredet
A Caracalla idején (212) kiadott rendelet, a Constitutio Antoniniana a Római Birodalom teljes felnőtt férfilakosságára kiterjesztette a római polgárjogot, miáltal a provinciák lakosai azonos jogállásba kerültek az itáliai néppel. A rendelkezés értéke azonban kevéssé politikai, mint inkább történelmi volt: megvetette a Földközi-tenger térségében a gazdasági és közjogi integráció alapjait. Természetesen ez nem egységesen jelentkezett: a Rómához erősebben kapcsolódó területek (mint Hellász) több előnyét élvezhettek, mint a távoli, szegényebb régiók (Britannia, Egyiptom stb.) A Birodalom felosztása a tetrarchia (quadrumvirátus) időszakában vált általánossá, a III. évszázad legvégén. Diocletianus császár terve az volt, hogy így hatékonyabbá tegye a hatalmas kiterjedésű császárság irányítását. A kettéosztott birodalom két felét egy-egy augustus uralta, akik társuralkodóval rendelkeztek (címük caesar). A tetrarchia számára előírt öröklési rend nem működhetett: polgárháború tört ki, melyből I. (Nagy) Constantinus került ki egyeduralkodóként (324). Ő új fővárost alapított magának 330-ban a régi görög Büzantion helyén, amit Új Rómának (Nova Roma) nevezett el. A főváros közkeletű neve mégis a görög Κωνσταντινούπολις (Konsztantinopolisz, Konstantin városa) volt. Konstantinápoly vált Constantinus adminisztrációjának központjává (bővebben lásd: Konstantinápoly alapítása). Szintén Constantinus nevéhez fűződik a bizánci időszak egyik legfontosabb jellemzőjének, a kereszténységnek engedélyezése és támogatása. A IV. század végén, 395-ben I. Theodosius, az ortodox kereszténység élharcosa két fia közt osztotta fel a Római Birodalmat, mely többé már nem egyesült: nyugaton a Stilicho befolyása alatt álló Honorius, keleten pedig a különféle udvaroncok által irányított Arcadius lett az uralkodó. Arcadius országát a V. században még általában Keletrómai Birodalomnak szokás nevezni.
Korai történelem (IV-VII. század)
V. század A Római Birodalom keleti felét a III. századtól jelentkező, a IV. században felerősödő és az V. században kulmináló gazdasági, társadalmi és katonai problémák kevésbé érintették, mint a nyugatit - köszönhetően a fejlettebb, városiasabb kultúrának, a colonus-rendszer viszonylagos hiányának és a kereskedelmi utakhoz való közelségnek. Az is közrejátszott a további viszonylag békés állapot fennmaradásában, hogy a népvándorlás fő áramlata Nyugat-Európát vette célba. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Keletrómai Birodalmat ne érték volna támadások - II. Theodosius kénytelen volt erős falakkal megerődíteni Konstantinápolyt. A Nyugatrómai Birodalom bukásakor éppen I. Zénó volt a bizánci uralkodó, aki kiegyezett a gótokkal: annak fejében, hogy nem támadják a görög területeket, megkapták az Itália feletti uralmat. A VI. században kezdődtek meg a Bizánci Birodalom hagyományos ellenségei (perzsák, szlávok, bolgárok) ellen vívott, váltakozó sikerű csatározások. Szintén jellemzőek az időszakra a vallási krízishelyzetek, elsősorban a monofizita eretnekség kérdésében. Mindeközben azonban a birodalom nem felejtette el nyugati gyökereit: I. Justinianus zseniális tábornoka, Belisarius segítségével megszerezte az észak-afrikai, itáliai és dél-hispániai területeket.hispánia Justinianus modernizálta a római jogot a Corpus Juris Civilis megalkotásával. Ez még latin nyelven íródott, azonban ezáltal nehezen érthetővé, archaikussá vált a stílusa. Justinianus uralkodása idején épült meg az ortodox egyház központjává váló Hagia Sophia monumentális temploma, és ez csak egy példa a század virágzó kulturális életéből. Mindemellett Justinianus utódaira üres államkincstárat hagyott, így azok képtelenek voltak szembeszállni a minden fronton támadó új ellenségekkel. A longobárdok megszerezték Észak-Itália nagy részét, az avarok és később a bolgárok elözönlötték és letarolták a Balkánt, majd a VII. század első éveiben a perzsák megszerezték Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát és Örményországot. Ugyan Hérakliosz leverte a perzsa hadakat 627-ben, és visszaszerezte az elvesztett tartományokat, az iszlám által egységbe kovácsolt arabok fellépése váratlanul érte a keleti hadműveletekben kimerült birodalmat. Hamarosan a déli területek nagy része odaveszett. Mezopotámia, Szíria, Egyiptom és az Afrikai Exarchátus (Karthágó 698-ban esett el) az Arab Birodalom részévé vált. 751-ben a longobárdok elfoglalták a Ravennai Exarchátust, és ezután már csak az olasz csizma sarkában és orrán maradtak bizánci irányítású területek.
A görögösödés időszaka (VII-IX. század)
A nagy területi veszteségek megkönnyítették a belső egység létrejöttét. Hérakleiosz idején vált hivatalos nyelvvé a görög, így a latin és római tradíciók végleg kihaltak a birodalomban. A latin címek (pl. augustus) is hamarosan megszűntek, és a Rómával való egység eszméje is kikopott a köztudatból. Ezáltal Konstantinápoly kialakíthatta saját identitását. Sok történész Hérakleiosz reformjait jelöli meg végleges szakításként a római múlttal, és általánosságban ettől fogva szokás Bizánci Birodalomnak nevezni a Keletrómai Császárságot. Ekkorra már a terület vallása is jelentősen eltért a hajdanvolt nyugati birodalomfél területén elterjedttől, azonban a Bizánci Birodalmon belül is voltak eltérések. A déli területeken a monofizita kereszténység dominált, északon viszont az ortodox irányzat, melynek a khalkedóni zsinaton fektették le alapelveit. Az arab hódítások révén folyamatosan erősödtek az ortodoxia pozíciói. Már Hérakliosz idején megtörtént a katonaság és a birodalmi közigazgatás átszervezése. A folyamatos támadások ellen a Bizánci Császárságot katonai tartományokra osztották (théma-rendszer). Ezzel a városi élet visszaszorult Bizáncban, míg a főváros a keresztény világ legnagyobb városává vált. A Konstantinápoly ellen irányuló arab támadások mind megtörtek a görög flotta erején, a város erős falain, a görögtűzön, melynek titkát gondosan őrizték a bizánci mérnökök, és a kiváló császárok (pl. III. Leó) képességein. Az arab betörések visszaverése után Bizánc hamarosan erőre kapott. A 717-es arab ostrom óriási veszteségeket okozott a szaracénoknak, minekutána a Bagdadi Kalifátus már többé nem fenyegette a birodalom magterületeit. Bár a XVIII. századi történész, Edward Gibbon - tévesen - kimerültnek nevezte a Bizánci Birodalmat, valójában ez az államalakulat állt a középkorban a legközelebb ahhoz, hogy katonai szuperhatalom legyen. Mindezt a nehézlovasságának (katafrakták), illetve az ezek toborzásához bázist nyújtó módos, szabad parasztság (nem mindig következetesen véghezvitt) támogatásának, különösen mély védelmi rendszerének (a théma-rendszernek), az ellenfeleinek egymás ellen való kijátszására fordított összegeknek, az öszvérkaravánokra alapozott kiváló logisztikai hálózatának, erős (ám gyakran tragikus módon alulfizetett) flottájának és racionális (lopakodással, meglepetéssel, gyors manőverekkel és nagy túlerővel operáló) hadi doktrínáinak köszönhetően érte el. Vallási tekintetben a képrombolási vita dominált Bizáncban a VIII. században. III. Leó betiltotta a szentképek, ikonok tiszteletét, ami a szentképek tisztelőinek lázadásaihoz vezetett szerte a császárság területén. Iréné császárnő erőfeszítéseinek köszönhetően 787-ben összeült a második niceai zsinat, ami kimondta, hogy az ikonokat tisztelni, de nem imádni kell. Iréné emellett igyekezett házasság révén egyesíteni Bizáncot Nagy Károly Nyugatrómai Birodalmával, ám nem járt sikerrel. A IX. században ismét felbukkant a képrombolási ellentét, ám újra - immár végleg - megszüntették 843-ban.
Aranykor
A Bizánci Birodalom a Makedón-dinasztia uralkodása alatt ért el hatalma csúcsára a IX. század végén, X. században és a XI. század elején. Ebben az időszakban Konstantinápoly újra megvetette lábát Itáliában, ellenőrzése alá vonta az Adriai-tengert, és megszerezte a bolgár területeket (végső győzelmet a bolgárok felett II. Baszileiosz aratott 1014-ben). A császárság új (bár nem állandó) szövetségesre is szert tett a keleti szláv Kijevi Rusz személyében, ahonnan fontos zsoldosalakulatokat kapott (Varég Gárda). 1054-ben a görög kelet és a latin nyugat kapcsolata a végső krízis állapotába jutott el. A különválás hivatalosan sohasem intézményesült, így a nagy egyházszakadás (szkizma) gyakorlatilag az évszázadokon keresztül zajló, fokozatos szeparálódás csúcspontjának tekinthető. Ekkor született meg a modern római katolikus és ortodox egyház. Azonban a Bizánci Birodalom is hamarosan nehéz idők elé kellett, hogy nézzen, nagyrészt a théma-rendszert lerombolva elszaporodó nagybirtokoknak köszönhetően. Régi ellenfeleivel, az arabokkal talán még fel tudta volna venni a versenyt, ám új támadók jelentek meg: a normannok 1071-ben befejezték a bizánci csapatok kiűzetését Itáliából, és az egyébként egyiptomi Fátimida Kalifátus meghódítását tervező szeldzsukok is megjelentek a keleti határon, Konstantinápoly fő toborzó- és gabonatermelő területén. Az 1071-es manzikerti csatában vereséget szenvedtek a bizánci erők, és az elkövetkező években Kis-Ázsia nagy része odaveszett.
A birodalom bukása
Kis-Ázsia Némi javulást hozott a válságban a Komnénosz-dinasztia uralkodóinak sikeres politikája. I. Alexiosz, akinek életét és tevékenységét leánya, Anna Komnéna művéből, az Alexeidából ismerhetjük, újraszervezte a hadsereget (pronoia-rendszer), amely révén a birodalom feudális jegyeket vett fel. Az új sereg jelentős sikereket ért el a szeldzsukok ellen, és segélykérésére indult meg az első keresztes hadjárat 1096-ban, ami azonban hamarosan kikerült a császár ellenőrzése alól. Így is sikerült Kis-Ázsia nyugati területeit visszaszerezni. A későbbi keresztes háborúk azonban már egyre ellenségesebb fogadtatásban részesültek a helyi lakosság részéről. Hiába volt a hódító I. Mánuel jó kapcsolatban a keresztesekkel, egyik fél sem feledte el a vallási különbségeket. A XI. és XII. században a keresztesek és az itáliai normannok folyamatosan zaklatták a bizánci területeket, melyek lakossága hamarosan nyugatellenes lett. Az Alexiosztól kapott előjogokat élvező itáliai városállamok (főleg a görög flotta bázisát nyújtó Velence) kereskedői váltak a „frankok”, a „latinok” ellen érzett gyűlölet célpontjává. A folyamatos keresztes hadjáratok ellenére a szeldzsukok továbbra is fenyegetést jelentettek a Bizánci Birodalomra: 1176-ban Müriokephalonnál vereséget mértek Mánuel hadaira. Müriokephalonnál-1205-ben. Piros: görög utódállamok (I. - Nikaiai Császárság; II. - Epiruszi Despotátus; III. - Trapezunti Császárság) Kék: keresztes államok (1. - Latin Császárság; 2. - Thesszaloniki Királyság; 3. - Akháj Fejedelemség; 4. - Athéni Hercegség) Barna: velencei területek.]] A legsúlyosabb csapást a negyedik keresztes hadjárat mérte a császárságra. Bár az expedíció célja Egyiptom elfoglalása volt, a lovagokat pénzelő velenceiek hatására azok Kosntantinápolyt vették be (ld. Konstantinápoly a keresztes hadjáratokban). Ekkor jött létre a rövid életű Latin Császárság, illetve az elkövetkező években megalakultak a többé-kevésbé független hűbéres területei (Akháj Fejedelemség, Athéni Hercegség, Thesszaloniki Királyság). A zűrzavart kihasználva megerősődtek a bolgárok és a szerbek, akik mind a latin, mind a görög utódállamokra is jelentős fenyegetést jelentettek. A Bizánci Birodalomnak három görög nyelvű utódállama jött létre, a később Konstantinápolyt visszaszerző Nikaiai Császárság, az Epiruszi Despotátus és a Trapezunti Császárság. A Palaiologosz-dinasztia császárai legyőzték Epiruszt és a balkáni kereszteseket, azonban nem szenteltek elegendő figyelmet a keleti veszedelemnek, mely sokáig a muszlimok széttagoltsága miatt nem érkezett el. Azonban a XIV. században megalakuló Oszmán Birodalom néhány kikötőváros kivételével az összes itteni területet elragadta, sőt Európában is megvetette a lábát. A birodalom többször kért segítséget nyugatról, ahonnan csak az egyházak egyesítése fejében voltak hajlandóak pénzt és hadakat küldeni. Ez formálisan és jogilag többször is megtörtént, ám a görög lakosság sohasem ismerte el az egyházak unióját. Nyugatról is csak kevés zsoldos érkezett, a többi országot nem igazán érdekelte Bizánc további sorsa. Oszmán Birodalom Kezdetben úgy tűnt, hogy Konstantinápolyt nem éri meg megostromolni, hiszen bevehetetlen hírében állott. Azonban az évezredes falak (melyeket csak a keresztesek voltak képesek áthágni) már nem nyújthattak elégséges védelmet az oszmán ágyúk tüze ellen (bővebben ld. Konstantinápoly eleste). A végső bukás 1453. május 29-én következett be, és II. Mohamed 1460-ban Misztrát, 1461-ben pedig az utolsó görög területet, az addig fennálló Trapezunti Császárságot is elfoglalta. Mohamed és utódai magukat a keletrómai császárok örökösének vallották és címezték magukat. Az ortodox kereszténység feletti bábáskodást III. Ivántól kezdve a moszkvai nagyfejedelmek és orosz cárok is átvették át, akik fővárosukat, Moszkvát egyfajta harmadik Rómának tekintették, Róma és Konstantinápoly örökösének. Az Oszmán Birodalom és a cári Oroszország egészen a XX. században bekövetkezett bukásukig a Bizánci Birodalom örököseinek vallották magukat.
A Bizánci Birodalom jelentősége
A legnagyobb, mindmáig ható vívmánya talán az volt a Bizánci Császárságnak, hogy a környező népek (XX. századi terminológiával élve: a Bizánci Nemzetközösség) körében elterjesztette az ortodoxiát. A korai térítőmunka elsősorban a balkáni szláv népeket, rajtuk keresztül pedig az oroszokat érintette. Kevéssé ismeretes viszont az etiópiai, az egyiptomi kopt, az örmény és grúz kereszténység milliós vallásaira gyakorolt hatás. Bizánc a római kori műveltség megőrzésében, illetve annak az iszlám világ és a reneszánsz Itália felé irányuló közvetítésében is óriási szerepet vállalt. Teológusainak és filozófusainak hatása a nyugati gondolkodókra (főleg Aquinói Szent Tamásra) felbecsülhetetlen mértékű volt, és különállásuk a római katolikus világtól elősegítette annak megerősödését azáltal, hogy az kénytelen volt kifejezni elhatárolódását, és új híveket szerezni. Bizánc művészete is nagy hatást gyakorolt a mindenkori nyugat-európai művészetre.
„Bizánci”
A Bizánci Birodalom igen negatív megítélésben részesült a XVIII. és XIX. századi történészek körében a túlkomplikált, átláthatatlan adminisztrációs szervezete, túlságosan is szigorú udvari ceremonialitása és viszonylagos katonai sikertelensége, gyengesége miatt. Ez az előítélet a neves középkorszakértő, Steven Runciman szerint onnan ered, hogy a középkori Európát mindennek ellentéteként vagyunk hajlamosak elképzelni. Mint Runciman mondta: „Mióta a keresztes hadjáratokon résztvevő, nyers ősapáink megpillantották Konstantinápolyt, és nagy utálatukra olyan társadalommal kerültek kapcsolatba, melynek minden tagja írt, olvasott, villával evett és előnyben részesítette a diplomáciát a háborúskodással szemben, divatossá vált lenézően beszélni Bizáncról, és nevét a dekadencia szinonimájaként használni.” Mindazonáltal sok császár kiváló katona és jónéhány uralkodó tudós volt, akik feltehetően nem bajlódtak volna sokat az udvari ceremóniákkal. A XVIII. századra azonban az udvariasság és kifinomultság már nem számított férfiatlan tulajdonságnak, így az alkotók (pl. Gibbon, Montesquieu) másféle okokat kerestek, hogy előítéleteiket igazolják a bizánci civilizációval szemben. Gibbon VII. (Bíborbanszületett) Konstantin értekezéseiben találta és ragadta meg ellenszenvének indítékát: a nagyrészt valós hatalom nélkül uralkodó, gyengekezű császár tudálékos stílusát. A forrást Gibbon saját előítéleteinek igazolására használta fel, és ezáltal egy új, leegyszerűsített képet adott a „dekadens” Bizánci Birodalomról (az elképzelést William Butler Yeats költeményei terjesztették el a nyugati köztudatban). A „bizánci” jelző a felsoroltak mellett az intrikára, cselszövésre és gyilkosságokra való hajlamot is sugallhatja. Azonban muszáj figyelembe vennünk, hogy a Birodalom talán minden idők egyik legstabilabb államalakulata volt. Hírhedt intrikussága és zűrzavarossága semmivel sem maradt el a feudális államok belső és nemzetközi zabolátlanságától, és általában brilliáns tehetségű császárok uralkodása között alakult ki. A császári államapparátus megrendíthetlensége mindemellett feltehetően megbénította a korai időszakban a bizánci civilizációra jellemző kreatív és vállalkozó szellemű impulzusokat, így hozzájárult annak végső bukásához.
Lásd még

- Bizánci császárok listája
- Epiruszi Despotátus
- Latin Császárság
- Thesszaloniki Királyság
- Akháj Fejedelemség
- Athéni Hercegség
- Nikaiai Császárság
- Trapezunti Császárság
Külső hivatkozások

- [http://www.fordham.edu/halsall/byzantium/ Byzantium: Byzantine studies on the Internet]
- [http://www.romanity.org/htm/fox.01.en.what_if_anything_is_a_byzantine.01.htm What, If Anything, Is A Byzantine? by Prof. Clifton R. Fox]
Ajánlott és felhasznált irodalom

- G. Ostrogorsky: A bizánci állam története, Osiris, Budapest, 2003.
- Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society, Stanford, 1997.
- Helene Ahrweiler: Studies on the Internal Diaspora of the Byzantine Empire, Harvard University Press, 1998.
- John Julius Norwich: Byzantium, Viking, 1991
- Helene Ahrweiler: Les Europeens, Herman (Párizs), 2000
- Steven Runciman: The Emperor Romanus Lecapenus and his Reign, University Press (Cambridge), 1990.
- Edward Gibbon: Decline and Fall of the Roman Empire Kategória:Bizánci Birodalom ja:東ローマ帝国 ko:비잔티움 제국

Róma

Róma az „örök város” Olaszország fővárosa, Lazio régió központja. Területén található a Vatikán, a Római Katolikus Egyház központja, a világ legkisebb független állama.

Elhelyezkedése

Terület felosztása

Története

Oktatás

Látnivalók

Híres vendégei és lakói

Külső hivatkozások

Kategória:Olaszország Kategória:Fővárosok Kategória:Olaszország települései als:Rom ja:ローマ ko:로마 simple:Rome

IV. Félix pápa

IV. Szent Félix volt az 54. egyházi vezető a keresztény történelemben. Elődje uralkodásakor a világi és egyházi vezetők ellentétbe kerültek egymással, és ez IV. Félix pontifikátusán is érződött. Azonban végül egyházát sikerült megszilárdítani. Szokás III. Félixnek is nevezni, ugyanis II. Félix ellenpápaként lépett fel. Egy Castorius nevű ember gyermeke, aki Samniumban született. A papi hivatást választotta, és szülővárosának érseke lett még Hormisdas pápa uralkodásának idején. Amikor I. János pápa Nagy Theodorik király akaratával ellenkezve nem simította el a bizánci ariánusok ügyét, a király dühében megölette Jánost. A következő pápaválasztáson a megfélemlített rómaiak Theodorik jelöltjét választották meg. Így 526 július 13-án IV. Félix néven új pápa foglalhatta el Szent Péter trónját. A király nem választott rosszul, ugyanis Félix hamarosan bebizonyította, hogy ő nem Theodorik bábja, viszont jó kapcsolatai vannak a világi uralkodóréteggel, és ezt maximálisan ki is tudja aknázni saját hasznára. 526 augusztus 30-án meghalt Nagy Theodorik, Itália és a keleti gótok uralkodója. A trónon unokája, Athalaric követte, de mivel még kisded volt, helyette anyja, Amalasuntha uralkodott. Az új világi hatalom szintén jó viszonyban volt a keresztény egyházzal.
Az új uralkodónál emelkedett törvényerőre az a régi szabály, hogy minden olyan vád, amelyet egy laikus emel egy egyházi ember ellen a pápa vagy egy általa kinevezett papi testület jogkörébe tartozik. A törvény megszegéséért tíz font súlyú aranyat kell fizetni bírság gyanánt az egyház kasszájába, amelyet majd a szegények között osztanak szét. Amalasuntha két épületet ajándékozott IV. Félixnek a Forum Romanumon. Az egyik Maxentius császár gyermekének, Romolusnak a temploma volt, amihez kapcsolódott a Templum sacroe urbis, vagyis a római földhivatal. Ezeket Félix átalakíttatta, és így ez lett az első keresztény templom a Forumon. A San Cosma e Damiano templom maradványai, köztük egy híres mozaik, még mindig látható Rómában. A kegyelem természetéről és alkalmasságáról szóló viták pontifikátusa alatt ismét kiújultak Gallia déli részén. Félix Caesarius, arles-i püspök megfogalmazását támogatta a szemipelagianus elveket valló Faustus Riez-i püspökkel szemben. A pápa levelet, úgynevezett Capitulákat küldött ezen részek vallási vezetőinek, amelyek a Szentírás kegyelemről és a szabad akaratról szóló részeit tartalmazták. 529-ben zsinatot hívott össze Orange városába. Ezen a gyűlésen megvitatták a szemipelagianusok nézetét, Szent Ágoston felolvasta kegyelemről szóló tanítását, ezzel elutasítva Faustus művét.
530-ban súlyosan megbetegedett Félix, és egyre nyugtalanabbul szemlélte a város két politikai táborát. A klérus jelentős része és a római laikusok is vagy a gót uralkodókat támogatták vagy a bizánci császárt. Mivel Félix félt attól, hogy utódlása komoly harcokhoz vezethet a két párt között, halála előtt fődiakónusát, Bonifácot jelölte meg utódjául a pallium átadásával.
530 szeptember 22-én a pallium átadása után nem soká meghalt. Szentté avatták, ünnepét január 30-án tartják. Felix, IV.Félix IV pápa

IV. Félix pápa

Király

A király szóhoz a következő cikkek kapcsolódnak:
- király: valamely állam vezetője, uralkodója
- király: sakkban és a kártyajátékokban is szerepelő figura

Szótár

A "király" szó egyéb jelentéseit a Wikiszótárból tartalmazza.

Dioszkurosz

Dioszkurosz volt a pápák történetének hetedik ellenpápája. Életének legnagyobb részét papi hivatásban töltötte. Alexandriában született, és így nem pontosan a római szertartású egyház tagja lett. Miután az alexandriai egyházban diakónusi tisztséget kapott Rómába utazott, és ott adoptáltatta magát a római egyház rangjaihoz. Kiváló irányítóképességének hála hamarosan a klérus legbefolyásosabb tagja lett. Symmachus pápa pontifikátusa idején fontos küldöttséget vezetett Ravennába Nagy Theodorik király udvarába. Azután Hormisdas pápa idején részt vett a második konstantinápolyi legátusban. Nagy tudású, bölcs és befolyásos diakónusnak ismerték kortársai. IV. Félix pápa uralkodása alatt ő lett az úgynevezett bizánci párt egyik legkiemelkedőbb vezetője.
Amikor Félix látta, hogy a pápai trón utódlása körül hatalmas viták fognak dúlni halála után, kiadott egy palliumot, amelyben megnevezte utódját, Bonifácot bizalmas barátját és tanácsadóját. Amikor Félix meghalt a klérus nagy része (pontosan 60 a 67-ből) Dioszkurosz mögé sorakozott fel. 530 szeptember 22-én szentelték fel mindkettőjüket. Dioszkuroszt a lateráni Konstantin Bazilikában, míg Bonifácot a lateráni aulában, a Julius Bazilikában avatták be hivatalába. De a hatalmi harcok jóformán el sem kezdődhettek, mivel 22 nap múlva, 530 október 14-én Dioszkurosz váratlanul meghalt. A klérus azon része, akik Dioszkuroszt támogatták elismerték II. Bonifácot, aki 531-ben egy zsinaton erősítette meg hatalmát, és ugyanezen a zsinaton közösítette ki Dioszkuroszt az egyházból. Egy egészen hosszú élet munkája, hithű keresztény munkásság megcsúfolása volt ez, legalábbis kortársai így látták. Nagy támogatottságát jelezte az is, hogy öt év múltán, I. Agapét pápa semmissé nyilvánította kiközösítését, és egy zsinaton elégette az erről szóló dokumentumokat. Kategória:Ellenpápák

Szeptember 22

Események

Születések

Halálozások

Nemzeti ünnepek, évfordulók, események

- Autómentes világnap ja:9月22日 ko:9월 22일 simple:September 22 th:22 กันยายน

Dioszkurosz

Érsek

Az érsek az egyháztartomány élén álló megyéspüspök, aki az adott érseki székhez tartozó alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék megyéspüspökeinek elöljárója némely dologban. Az angolszász országok és Svédország protestáns egyházaiban az érsek megnevezés egyfajta vezető püspökök jelent.

Eredete

A szó a latin archiespiskopus szóból származik. Nem mindenben elöljárója az érsek az alárendelt megyéspüspököknek, mégis sajátos jogokat élvezett már a IV. század óta. Ilyenek például a püspökválasztás megerősítése, az adott tartomány látogatása és bizonyos fokú felügyelete, tartományi zsinat öszehívása, azok vezetése. Ma már az érsek jogai szűkebbek:
- felügyeleti joga van az alárendelt egyházmegyékben a hit és az egyházi fegyelem területén.
- szükség esetén az egyházmegye élére kormányzót nevezhet ki.
- kánoni látogatásokat (visitatio canonica) végezhet az egyháztartomány területén.
- főpapi funkciókat végezhet az egyháztartomány minden templomában. A székesegyházakban csak az illetékes megyéspüspök hozzájárulásával.
- kérheti és viselheti a báránybőrből készült érseki jelvényt az ún. palliumot.

Magyarországon

Érseki címet viselnek Magyarországon Szent István korától az esztergomi és a kalocsai püspökök, 1803-tól az egri, 1993-tól pedig a veszprémi megyéspüspök. Az esztergomi érseki szék betöltője a hagyomány szerint viseli a Primas Hungariae (Magyarország Prímása) címet is. Ersek ja:大主教

Afrika

Afrika a Föld második legnagyobb kontinense, a legek földrésze: Föld
- a legszegényebb kontinens (az afrikaiak 50 %-a kevesebb mint napi 1 dollárból él)
- itt a leggyorsabb a népességnövekedés (a városi népesség növekedése évi 3,5 %)
- itt a legmagasabb a mezőgazdaságból élők aránya (66 %)
- itt a legnagyobb a 25 évesnél fiatalabb lakosok aránya (71 %)
- itt a legalacsonyabb a megművelt területek aránya (kb. 6 %)
- itt a legmagasabb az analfabétizmus (a 15 évesnél idősebb lakosság körében 60 %)

Elhelyezkedése

Föld Nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán és a Vörös-tenger, északon a Földközi-tenger határolja. A partvonal hossza 30 490 km, amely a nagy területhez képest elég kevés. Az egyetlen összeköttetés egy másik szárazfölddel - konkrétan Ázsiával - a Szuezi-csatorna, amely Afrika és az Arab-félsziget között található. Európát leginkább a Gibraltári-szorosban, valamint a Málta és Szicília felé vezető úton közelíti meg Afrika. A legkisebb állama Gambia, a legnagyobb Szudán.

Történelem

L. S. B. Leakey, angol származású antropológus 1964-ben a Viktória-tó közelében lévő Olduvai szakadékból hozta felszínre a Homo habilis csontjait, de a Szaharában és Dél-Afrikában több helyen találtak Homo sapiens maradványokat is. Öt-hétezer évvel ezelőtt alakultak ki az első neolit kultúrák, amelynek nyomai a Szahara közepén lévő Hoggar-hegységben és a Taszili fennsíkon található sziklafestményeken láthatóak. Henri Lhote francia régész - a Taszili fennsíkon végzett kutatásai során - a szikla- és barlangfestményeket vizsgálva a következő korszakokat határozta meg:
- vadászkorszak: i. e. 8000 - 6000
- pásztorkorszak: i. e. 5000 - 1200
- harcosok korszaka: i. e. 1200-tól
- tevekorszak (ekkor került Indiából Afrikába a teve): i. e. 50-től I. e. 3000-2900 között megalakult az egyiptomi Óbirodalom. I. e. 814-ben a főniciaiak megalapították Karthágót, majd i. e. 600 körül keletről nyugat felé haladva körülhajózták Afrikát. I. e. 331-ben megalapítják Alexandriát. I. sz. 400-600 között megkezdik Zimbabwe építését. I. sz. 900-1500 között létesültek a nagy afrikai birodalmak: Meroe, Mali, Monomotapa, Ghána és Szonghai.

Földrajz

Afrika legészakibb pontja Tunéziában a Blanco vagy Rasz-el-Abiad-fok, amely az északi szélesség 37°52'-nál található, legdélibb pontja a Dél-afrikai Köztársaságban, a déli szélesség 34°52'-nál található. A 73° különbség 8000 km-es távolságot jelent. A kontinenst körülvevő szigetek (Madeira, Kanári, Zöld-foki, São Tomé, Príncipe, Comore, Seychelle) közül csupán egyetlen sziget, Madagaszkár tartozik Afrikához. A földrész átlagos tengerszint feletti magassága 750 m. Felszíne változatos, hisz megtalálhatók rajta az alacsony, 450 m átlagmagasságú pontoktól kezdve a magasabb, 1000 m fölé emelkedő területek is.

Hegységek és hegyek

Az 5 legmagasabb hegység és a hozzá tartozó legmagasabb hegy Afrikában: Fentieken kívül az Atlasz-hegység a 4165 m-es Tubkal-heggyel Marokkóban, a 4562 m-es Meru-hegy Tanzániában és a 4095 m-es Kamerun-hegy Kamerunban szintén a kontinens magasabb hegységei, hegyei közé tartoznak. Medencék: Kamerunban
- Csád-medence
- Kongó-medence
- Kalahári-medence A medencéket elválasztó fennsíkok:
- Azande-fennsík
- Lunda-fennsík A kontinens felszíne két nagy területre osztható:
- Alacsony-Afrika
- Magas-Afrika Az angolai Benguela várostól a Vörös-tenger partján lévő Port-Szudán kikötőig húzott vonaltól északnyugatra helyezkedik el Alacsony-Afrika, míg délkeletre Magas-Afrika.

Vízrajz

Folyók

Afrika és a Föld leghosszabb folyója a Nílus, amelynek hossza 6671 km. Ezt követi a Kongó, amely 4374 km hosszú és a kontinens legbővízübb folyója, majd a 4184 km hosszú Niger és a 2736 km hosszú Zambézi.

Tavak

Afrika legnagyobb, valamint a Kaszpi-tenger és a Felső-tó után a Föld harmadik legnagyobb tava a Viktória-tó, amelynek nagysága 68 870 km². Ezt követi Föld második legmélyebb tava a Tanganyika-tó a 32 893 km²-es nagyságával és a Malavi-tó 29 600 km²-rel.

Vízgyűjtő területek

Földközi-tengerhez kapcsolódó (kb. 4,5 millió km²)
- az Atlasz vidéke
- Nílus Atlanti-óceánhoz kapcsolódó (kb. 10,6 millió km²)
- Nyugati-Atlasz vidék
- Szenegál - Gambia
- Észak-Guinea
- Dél-Guinea
- Niger
- Kuanza-Kunene
- Zaire
- Oranje
- Nyugat-Fokföld Indiai-óceánhoz kapcsolódó (kb. 5,5 km²)
- Kelet-Afrika
- Délkelet-Afrika
- Zambézi
- Kelet-Fokföld
- Madagaszkár Lefolyástalan területek
- Szahara
- Vörös-tenger melléke
- Csád-medence
- Kelet-afrikai-árok
- Délnyugat-Afrika

Éghajlat

Afrika földrajzi helyzeténél fogva (az Egyenlítőtől északra és délre nagyjából szimmetrikusan helyezkedik el) a kontinens területének ca. 95 %-a trópusi övezetben található. Ennek köszönhetően a Föld legforróbb kontinense. Éghajlattípusok: kétszakaszos esők öve
Az Egyenlítő környékén. Jellemzői:
- állandó magas hőmérséklet
- szinte egész évben csapadékos
- a levegő nedvességtartalma állandóan magas nyári esők öve - egyszakaszos esőöv
Az Egyenlítőtől délre és északra. Jellemzői:
- nyár eleji hónapok hőmérséklete magasabb, mint az Egyenlítőnél
- a hőingás a szárazsággal együtt növekszik zonális sivatagok és félsivatagok
A térítők környékén. Jellemzői:
- csapadékszegény
- száraz
- alacsony a levegő páratartalma
- magas a napsütéses órák száma mediterrán
A kontinens legészakibb és legdélibb részein, Atlasz-vidék és Fokföld. monszun

Növény- és állatvilág

- trópusi esőerdő Az Egyenlítő környékén a Kongó-medence, valamint a Guineai-öböl partvidéke, illetve Madagaszkár keleti tengerpartja. A Kongó-medence Amazónia után a Föld második legnagyobb esőerdeje. növényvilág A trópusi esőerdőt nagyon sűrű növényzet, szinte járhatatlan erdő, fokozatosan újuló levélzet és nagy fajgazdagság jellemzi. Az erdőben a fényviszonyokhoz igazodva több szint alakult ki:
- első lombkoronaszint – magas, 50 m-ig nyúló óriásfák alkotják
- második lombkoronaszint – közepes termetű, 20 – 25 m-ig nyúló fák jellemzik
- harmadik lombkoronaszint – kisméretű fák bújnak meg
- cserjeszint – növényei a pálmák
- gyepszint – páfrányok élnek itt
- liánok szintje – kúszónövények
- epifiták szintje – fán lakó növények állatvilág lombkoronaszintben:
- emberszabású majmok (gorilla, csimpánz)
- papagájok
- kíg