:: wikimiki.org ::

Magyar Szókincs

Magyar szókincs

A magyar szókics eredete

Szókincsünk jó része ősi (a legelfogadottabb feltételezések szerint finnugor), precízen magyar eredetű, ezt a legjobban a magyar szóbokrokat bemutató Czuczor-Fogarasi féle szótár igazolja, de már az ősmagyar korban magába olvasztott iráni (alán, perzsa stb.), valamint török szavakat. (A mai magyar szövegekben előforduló szavak a tudomány mai állása szerint 80-90%-a finnugor szavakra vezethető vissza; ennek kritikáiról a Magyar nyelv eredete cikkben olvashatóak további részletek.) Más kritikusok szerint a magyar nyelvvel rokon a perzsa és a török is, de a török nyelv a magyarnál később alakult ki. Az ómagyar korban bizonyos számú latin és német elemmel bővült; később (az ómagyar kor végén, Mátyás idején) francia és olasz szavak is megjelentek. A középmagyar korban megerősödött a német nyelv hatása, az oszmán-török hatás azonban a hódoltság elnéptelenedése miatt kevésbé érvényesült. A 19. és különösen a 20. században számos nemzetközi vándorszó került a magyar nyelvbe: az angol mellett például francia és olasz szavak is.

A magyar szókincs nagysága

A magyar nyelv szavainak száma kb. 1 millióra tehető, s így az egyik legnagyobb szókinccsel rendelkező nyelv. E becslés magyarázata: az egymillió úgy jön ki, hogy a helyesírás szabályai szerint a magyar nyelv alapvetően támogatja az összetett szavakat (szemben az angol vagy francia nyelvekkel. A magyar nyelvben bármely tetszőlegesen kiválasztott két főnévből kialakítható egy összetett szó. Pl. ajtó + fű = ajtófű, melyeknek természetesen csak nagyon kis százaléka ténylegesen része a magyar nyelvnek. Ha az ajtófű szónak nincs is értelme első pillantásra, egy kis kutatással még találhatunk neki: pl. a Küküllő mentén így nevezik azt a növényt, ami a küszöb alól sarjad. Számbeli viszonyok: ha 60 ezer főnévből indulunk ki, ezek tetszőleges kombinációja kb. 3.6 millárd szót eredményezne. Ennek elenyésző töredéke a valójában a nyelvhez tartozó 1 millió szó. Az angolban pl. nem szokás egybeírni az ilyen szerkezeteket, így az írott angol nyelv elemzése során kevesebb szót találhatunk, azonban még így is kb 400-600 ezer közötti számú szót; másfelől a német, holland, japán, észt vagy finn nyelvben hasonló szintű az egybeírás, és ezekben szinte korlátlan szókígyók jöhetnek létre (Donaudampfschifffahrtsgesellschaftskapitänsmütze), lásd [http://wortschatz.uni-leipzig.de/], így ezek hasonló képet mutatnak, mint a magyar nyelv. A szókincset az írott nyelv alapján számbavevő módszer azonban vitatható, ugyanis az egybeírás és a különírás sok esetben csak formai, és nem tartalmi különbséget jelent, azaz új jelentés, új szótári egység úgy is létrejön, ha a két alkotóelemet külön írjuk. Például a szövegszerkesztő angol megfelelője, a word processor külön írandó, s így az íráskép alapján két szó, de a nyelvhasználó számára egy új fogalmi egységet jelent, nem pedig két, a mondatban egymás után következő elemet. (Érdekességképpen megjegyzendő, hogy ilyen alapon például a cseh és a szlovák nyelv igekészletét is duplán kéne számolnunk, mivel egybeírják a tagadószót az igével [nevím, neviem: nem tudom; a „ne” a tagadószó].) Annak ellenére, hogy valójában a szóösszetétel sokkal bonyolultabb jelenség annál, hogy csak formai, pusztán az írásrendszerre vonatkozó és nem a nyelv mélyszerkezetéből adódó szabályrendszernek minősítsük (például a szilárd test és a szilárdtest, a mesterséges intelligenciateszt és a mesterségesintelligencia-teszt egészen mást jelentenek, a törökbúza nem török búza stb.), mint a példák is mutatják, az egybeírt összetett szavak egy szóvá, a különírt összetett szavak két szóvá minősítése csak kritikával és a jelentésre való tekintettel fogadható el, és a becslésnél óvatosnak kell lenni. Ez egyben indokolja a szógyűjtés nehézségét is. Általában is igaz, hogy egy nyelv szókincse igen nehezen definiálható, miután nem egyértelmű meghatározni, mit nevezünk szónak, illetve mit nevezünk származtatott (képzett) szónak. Emellett a magyarban nehéz eldönteni, mi legyen a ragozott és képzett szóalakokkal, ráadásul arról sem teljes a közmegegyezés, hogy egyes szuffixumok ragok-e vagy képzők, és a velük alkotott szóalakok önálló szótári tételek-e vagy nem. Más szavakkal, a képző és rag fogalmának használata nyelvészeti művekben sem teljesen egységes. Ezen kívül per definitionem a magyar nyelvet beszélik a moldvai csángók is, csak éppen román jövevényszavak tömkelegét használják. Ebben az esetben ezek a román jövevények éppúgy a magyar nyelv szókincsének részét képezik, mint az amerikás magyarok angol nyelvi átvételei, hiszen a magyar nyelv egyik változatát beszélők használják őket. Ezek alapján sokak számára úgy tűnik, értelmetlen és haszontalan próbálkozás megállapítani, hány szóból áll a magyar nyelv szókincse. Mások valamilyen alapművet, pl. az MTA által gondozott és meghatározott ún. irodalmi nyelvet veszik alapul. Megjegyzendő, hogy a teljes szókészletet magában foglaló szótár e pillanatban nincs, az Akadémia által kiadott magyar helyesírás szótárának szószáma 300 ezer szó alatt van, tehát a magyar szavak lehetőleg teljes összegyűjtése még várat magára. Megemlítendő, hogy a világ egyetlen nyelvén sem létezik teljes szótár, az angolt beleértve. Ennek egyik oka a szakszavak sokasága, (pl. bányászat, orvostudomány, számítástechnika), melyeket egyetlen szótárszerkesztő sem képes érdemben olyan szinten megismerni, hogy annak alapján felvehesse őket a szótárba. Érdekes kezdeményezés a debreceni egyetem által szerkesztett végződési szótár, mely végződések szerint csoportosítja a magyar szavakat. Ezzel együtt ha elkötelezzük magunkat bármelyik felfogás mellett is arról, hogy mit nevezünk egy nyelvhez tartozónak és mit nevezünk szónak, és ezt az elvet alkalmazzuk a magyarra ugyanúgy, mint más nyelvekre, könnyen összevethetjük a szókincsét más nyelvekével ebből vagy abból a szempontból. Amennyiben csak a jel és rag nélküli szavakat vesszük figyelembe, amelyek egy művelt anyanyelvi beszélő passzív szókincsében jelen vannak, a képzett szavak közül pedig csak azokat, amelyek önálló jelentésre is szert tettek, körülbelül 120 000–240 000 szó közti értéket kapunk. Általában a legnagyobb írók, költők aktív szókincse sem haladja meg a 200–250 000 szót.

Finnugor nyelvek

A finnugor nyelvek közé 15 élő és 2 holt nyelv tartozik. (A dialektus jellegű nyelveket külön számolva összesen 30 nyelv.) Ezek a nyelvek egymással bizonyos rokon vonásokat mutatnak a szerkezetüket és az alapszókincsüket tekintve. A finnugor nyelveket mintegy 24 millió ember beszéli a Kárpát-medencében, valamint Észak-Európa, Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria hatalmas kiterjedésű területén.
- A finnugor nyelvek családfájáról lásd: Uráli nyelvcsalád
- A nyelvrokonság igazolásáról: Finnugor nyelvrokonság
- A finnugor nyelveket kutató tudományágról: Finnugrisztika A finnugor nyelvek távolabbi rokoni kapcsolatát állapították meg a Szibériában beszélt szamojéd nyelvekkel. A két nyelvcsoport együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot.

Földrajzi elterjedés

A finnugor nyelvek területi csoportosítása: szamojéd nyelvek
- Közép-Európa:
- magyar
- Észak-Európa:
- Észak-skandináviai csoport: számi (lapp) nyelvek (összesen 10 nyelv vagy dialektus)
- Balti-finn csoport: finn, észt, vót, lív, izsór, karjalai, vepsze, merja (kihalt)
- Kelet-Európa:
- Volgai csoport: mari, mordvin (erza és moksa), muroma (kihalt)
- Permi csoport: udmurt, komi, permják komi
- Ázsia (Nyugat-Szibéria):
- Obi-ugor csoport: manysi, hanti A nagyobb finnugor nyelvek a beszélőik száma és főbb lakóhelyei szerint
- Magyar nyelv kb. 14,5 millió fő
- Magyarország
- Románia, Szlovákia, Vajdaság, Ukrajna, Horvátország, Szlovénia, Ausztria
- USA, Kanada, Ausztrália, Izrael
- Finn nyelv - kb. 5,1 millió fő
- Finnország
- Svédország, Oroszország, USA, Kanada
- Észt nyelv - 1,1 millió fő
- Észtország
- Finnország, Svédország, USA, Kanada
- Erza nyelv (erza mordvin) - kb. 500.000 fő
- Oroszország, Mordvin Köztársaság
- Mari nyelv - 488.000 fő (2002)
- Oroszország, Mari Köztársaság
- Kazahsztán (volt kitelepítettek)
- Udmurt nyelv - 464.000 fő (2002)
- Oroszország, Udmurt Köztársaság
- Komi nyelv (zürjén és permják dialektus)
- Oroszország, Komi Köztársaság - 285.000 fő (2002)
- Oroszország, Permják Autonóm Körzet - 94.000 fő (2002)
- Moksa nyelv (moksa mordvin) - kb. 250.000 fő
- Oroszország, Mordvin Köztársaság

Wikipédiák a finnugor nyelveken

- [http://fi.wikipedia.org Finn wikipédia]
- [http://et.wikipedia.org Észt wikipédia]
- [http://se.wikipedia.org Számi wikipédia] (északi lapp nyelv)
- [http://udm.wikipedia.org Udmurt wikipédia]
- [http://kv.wikipedia.org Komi wikipédia] (zürjén dialektus) Kategória:Nyelvek

Magyar nyelv eredete

A magyar nyelv eredetéről számos elmélet létezik, melyek részben átfedik egymást, részben pedig ellent mondanak egymásnak. Az „igazi” elméletet gyakran nem csak nyelvészeti, de politikai és világnézeti hatások is befolyásolják, és az egyes korokban mindig találunk „elfogadott” és „kritizált” elméleteket. Ezen cikkben megpróbáljuk az egyes elméleteket felsorolni.

Finnugor, uráli eredet

Jelenleg a finnugor eredetű magyar nyelv elmélete a hivatalos tudományos álláspont Magyarországon és külföldön; ez része az iskolai tananyagnak, illetve ezt vallja a Magyar Tudományos Akadémia is. Ezen elmélet szerint a nyelv az uráli nyelvcsalád része, és a jelenleg is élő nyelvek között nyelvrokonai a finn, az észt valamint számos kis, a mai Oroszország területén élő népcsoport nyelve, mint amilyen a vogul és az osztják.

Források

- Fodor István, Hajdú Péter, Kristó Gyula, Róna-Tas András

Külső hivatkozások

- [http://www.nytud.hu/oszt/finnugor/ Magyar Tudományos Akadémia]
- [http://www.helsinki.fi/hum/sugl/ A Helsinki Egyetem]
- http://finnugor.lap.hu/

Hun, szittya, török eredet

Hun eredet

Források

[http://www.csaba.varga.hu/HONLAP_uj/HUN%20szavak_%20hun%20szotar.htm Dr. Detre Csaba: HUN SZAVAK,SZÖVEGEK (A)] [http://www.kitalaltkozepkor.hu/magyarnyelveszet.php Dr. Detre Csaba: HUN SZAVAK, SZÖVEGEK (B)]

Szittya eredet

Források

Török eredet

Források

- Kiszely István, [http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/005.html A magyarok őstörténete: a magyar nyelv eredete], a török rokonság gondolatát támogatja

Közel keleti eredet

Egyiptomi eredet

Források

- Baráth Tibor

Észak-indiai eredet

Források

Sumér eredet

Források

- Varga Zsigmond a debreceni egyetem tanára volt, lelkész, teológus, nyelvész és vallástörténész
- Bobula Ida
- Badiny Jós Ferenc
- Érdy Miklós

Szkíta eredet

Források

- Pap Gábor

Egyéb elméletek

Zsirai Miklós Őstörténeti csodabogarak című munkájában (1943) megpróbálja felsorolni, a magyar nyelvet az uráli és altáji nyelveken kívül milyen más nyelvekkel próbálták egyeztetni:
- zsidó, egyiptomi, sumér, etruszk, hettita, baszk, perzsa, pelazg, görög, kínai, szanszkrit, angol, tibeti, tamil, korják, kamcsadál, jukagir, japán, ajno, dravida, maori, magar, csin, lepcsa, dafla, abor-miri, khasszi, mikir, munda, gondi, örmény, bodó, kocs, garo, kacsari, manipur, teluga, migal, brahui, tapka, manyók, szokpa, hórpa, szerpa, szunvár, garung, rodong, csuruszja, kulungya, bahingya, lehorong, szangpang, dumi, bután, kamu, humi A lista nem teljes, azóta is történtek további rokonítási kísérletek. Csicsáky Jenő A magyar nemzetcsalád útja Távol-Nyugatról Távol-Keletig (Sydney, 1961) című könyvében a magyarokat egy elsüllyedt földrész lakóitól eredezteti. A James Churchward angol ezredes által népszerűsített Mu kontinensre vonatkozó elméletekből kiindulva így ír: „a Csendes-óceánban egykor létezett három halomból álló óriási földrész, amely Kr. e. 11 542. év május havának 13. napján az ottani éjjelen vulkanikus lángörvénytől elárasztva az Óceán mélyére süllyedt...”. Az elsüllyedt földrészt Csicsáky szerint Munak, Anyának, Földanyának stb. hívták. Lakói a magyák (=magyarok) tanították meg a népeket nyelvre, írásra és emberi életre. Elmélete szerint magyák egy része Muból Amerikába költözött és nyelvük feltűnően egyezik a magyarral. A magyák többi ága pedig a Föld többi részén szóródott szét.

Források

Egyéb kapcsolódó szócikkek

- Magyar nyelv
- Esetek a magyar nyelvben
- Finnugor nyelvrokonság
- A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel
- A finnugorokra vonatkozó elméletek kritikái

Irodalom

- Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései, A nyelvészeti dilettantizmus kritikája, Balassi Kiadó, Bp., 2003. ISBN 963-506-515-9 Eredete

Latin nyelv

A latin nyelv eredetileg azt a nyelvet jelentette, amelyet a Rómát környező Latium vidékén beszéltek. Kiemelkedő jelentőségre tett szert a Római Birodalom hivatalos nyelveként. Az újlatin nyelvek egyaránt a latin szülőtől származnak. Sok latin alapú szó (elsősorban nemzetközi szavak) található más modern nyelvekben is, mint például az angolban és a magyarban is. Egyes kifejezések annyira beépültek a magyar nyelvbe, hogy latin eredetüket már észre sem vesszük (nevezetes példa a „persze” szócska, ami a latin „per sē intellegitur” = „magától értetődik” kifejezésből rövidült le). Európa nagy részén ezenkívül a latin lingua franca volt, a tudományos és politikai körök tanult nyelve több mint ezer éven át, míg végül kiszorította a francia a XVIII. században s az angol a XIX. század végén. Magyarországon 1844-ig volt államnyelv. Mind a mai napig a Római Katolikus Egyház hivatalos nyelve, ezáltal a Vatikán hivatalos államnyelve is. A göröggel együtt az élőlények tudományos osztályozás szerinti elnevezésére és nemzetközi orvosi szaknyelvként is használják.

Írás és kiejtés

A latin nyelv a ma is ismert latin ábécét használta, eredetileg csakis nagybetűkkel (maiuscula): ABCDEFGHIKLMNOPQRSTVX, e 21 betűhöz járult a görögből átvett szavak miatt az Y és a Z (egy-két szóban a K-val is találkozhatunk). Érdemes megfigyelni, hogy az U és a V ugyanaz a betű: a nagybetűk közt csak a V létezett, a (később kialakult) kisbetűk (minuscula) közt viszont csak u betűt találunk. Így például a venio („jövök”) szó írásmódja nagybetűkkel VENIO, míg kisbetűkkel uenio alakban volt szokásos. – A /j/ hangra szintén nem volt önálló betű, ezt mindig I-vel írták. A nyelvtörténeti és fonológiai kutatások (többek közt az egymással rokon alakváltozatok, az idők során följegyzett változások és az utódnyelvek megfelelései alapján) feltárták a latin valószínűsíthető hangrendszerét, kiejtését is; e kiejtés alkalmazását nevezik restituált (helyreállított) kiejtésnek. A V és az u betű például a rövid /u/ félhangzóra utalhatott (mint a magyar autó vagy kalauz szóban). A magánhangzókon előforduló vízszintes vonalak és ívek (ā ē ī ō ū ; ă ě ĭ ŏ ŭ) az eredeti latin nyelvben nem szerepeltek; csak nyelvtanulási célból teszik ki őket néha a hosszúság és a rövidség jelölésére (mely a latinban sokszor megkülönböztető szerepet kap). A legtöbb betű kiejtése megegyezik a magyar megfelelőjének ejtésével. Kivételek:
- az a rövid /á/-nak hangzik,
- az s a magyar /sz/-nek felel meg,
- az i-t magánhangzó előtt /j/-nek ejtik,
- az y /ü/-nek olvasandó,
- a qu, ngu és su kiejtése /kv/, /ngv/ és /szv/,
- a ph ejtése /f/, az rh-é /r/, a ch-é /kh/, a th pedig /th/. Az ae, az oe és a ti kiejtéséről két különböző szokás van forgalomban.
- A restituált kiejtés követői e hangkapcsolatokat /ai/-nak, /oi/-nak és /ti/-nek ejtik. Ez az elterjedtebb Nyugat-Európában.
- Mások a középkorban meghonosodott /é/, /ő/ és (bizonyos helyzetekben) /ci/ kiejtést használják; Magyarországon ez az ismertebb. (Az utóbbi ejtésmód szerint a ti kiejtése mássalhangzók előtt, valamint a tī, sti, tti, xti hangcsoportokban és görög szavakban /ti/, egyébként /ci/. Például a nātīs, totīus, suggestiō, Attius, Sextius szavakban /ti/, a nātiō szóban viszont /ci/.) A c kiejtése a restituált kiejtés szerint minden helyzetben egységesen /k/. A kora középkortól fogva azonban magas magánhangzók (ae, e, i, oe, y) előtt /c/-nek ejtették, és csak mélyek előtt maradt meg a /k/; ez a kiejtés honosodott meg hazánkban is. (Olasz nyelvterületen egy harmadikféle ejtésmód ismeretes, amikor magas magánhangzók előtt /cs/-nek ejtik; itt magas magánhangzók előtt a g is /dzs/-nek hangzik, a gn hangkapcsolat pedig [ny]-ként ejtendő.) Így például Cicero neve lehet [ciceró] vagy [kikeró] (Olaszországban [csicseró]), Caesaré [cézár] vagy [kaiszár] (esetleg [csézár]), Latiumé pedig [lacium] vagy [latium]. Bármelyik elfogadható, csak a következetességre érdemes odafigyelni. A hangsúly többnyire hátulról a második szótagra esik; de ha ez a szótag rövid, a hangsúly eggyel előbbre kerül (például amīcus, de fābula, mert az u rövid). – A szótagok (illetve a magánhangzók) hosszúsága vagy rövidsége általában nem jósolható meg, a szóval együtt kell megtanulni őket. A mássalhangzóra végződő szótagok mindig hosszúak. Itt csak az úgynevezett muta cum liquida hangkapcsolatot kell figyelembe venni, amikor a magánhangzót a p, b, t, d, g, c betűk valamelyike, majd r vagy l követi, például librum: itt a két hang együtt kezdi a második szótagot, és a li- szótag rövid marad.

Nyelvtana

A latin részint flektáló nyelv, emellett agglutináló jelleget is mutat (a szavak toldalékolhatóak, noha nem olyan rugalmasan, mint a magyarban; olyasfajta ragozási rendszerről, mint a magyarban, nem beszélhetünk, és egyáltalán ragokról sem). A toldalékoló jellegnek megfelelően kiterjedt „névszó- és igeragozási rendszert” találunk, a szavaknak állandó szótöve van, melyekhez jelentésmódosító toldalékokat lehet ragasztani. A névszók (főnevek, melléknevek, számnevek és névmások) ragozási típusait deklinációknak, az igeragozási típusokat konjugációknak hívják. A névszók ötféle, az igék négyféle ragozási csoportba tartozhatnak attól függően, hogy a szótövük milyen hangra végződik. Az egyes deklinációk, ill. konjugációk ragjai kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Két névszó akkor tartozik egy deklinációba, ha bármelyik esetet is szemeljük ki, a névszók ragjai megegyeznek. Néhány főnév és ige rendhagyó, nem illeszkedik egyik ragozási rendszerbe sem, vagy azokon belül alcsoportokba sorolható. A latin szórend, eltérően indoeurópai rokonaitól, majdnem olyan szabad, mint a magyar nyelvé. Ez alighanem nem kis részben a köztársaságkor íróinak, költőinek is köszönhető, akik a művészi szabadság kedvéért néha jelentősen áthágták a kötöttségeket, és a művelt világ átvette tőlük nyelvi szokásaikat.

Névszóragozás

Minden deklinációban alapjában véve ötféle főnévi alak (úgynevezett eset) van. Az öt eset:
- nominativus (alanyeset, az alany és a névszói állítmány kifejezésére),
- accusativus (tárgyeset, direkt tárgy, ill. egyes elöljárók után),
- genitivus (birtokos eset, a birtoklás jelölésére),
- dativus (részeseset vagy az úgynevezett indirekt tárgy esetén),
- ablativus (határozói eset, számos elöljáró után). Két további eset létezik, melyek szűkebb körben használatosak, és számos névszónál nem is lehetségesek:
- vocativus (megszólító eset: „Te is, fiam, Brutus?” latinul „Et tu mi fili, Brute?” ) – alakjai egy-két kivételtől eltekintve megegyeznek az alanyesettel;
- locativus, amely a helyre utal (ezt máskülönben az ablativus fejezi ki az in elöljáróval), de ez az indoeurópai maradvány csak egyes városok, szigetek és pár más szó esetében lelhető fel. Az indoeurópai instrumentalis eset (eszközeset) funkciója (mely például a mai orosz nyelvben még megvan) már korán beleolvadt az ablativusba, mely ezáltal alapvetően háromféle jelleget tud kifejezni: az elválasztást (valahonnan, valamiből), a társat vagy eszközt (valamivel, valakivel) és – a locativusszal osztozva – a helyet (valamikor, valahol). A névszók az általuk jelölt dolog alábbi tulajdonságait fejezhetik ki:
- szám (egyes vagy többes),
- eset (a fenti hét eset valamelyike),
- nem (hím-, nő- vagy semlegesnem). Érdekesség, hogy az igen archaikus latin a névszók egyes (singularis), kettes (dualis) és többes (pluralis) számát is megkülönböztette; a kettes számot a klasszikus latin csak néhány névmásban őrizte meg (például mindkettő, melyik a kettő közül?).

Igeragozás

Az igeragozás során az igetőhöz – a magyarhoz hasonlóan – toldalékok kapcsolódnak. Egy ragozott ige az alábbiakról hordoz információt:
- igenem (genus, cselekvő vagy szenvedő)
- mód (modus, kijelentő, kötő- vagy felszólító)
- idő (tempus, jelen, múlt vagy jövő)
- állapot (actio, egyidejű vagy előidejű, más szóval folyamatos vagy befejezett)
- szám (numerus, egyes vagy többes) és
- személy (persona, első, második vagy harmadik). A személyragos igékből (verbum finitum) igeneveket (verbum infinitum) lehet képezni, melyeknek önálló ragozásuk van. Az igenevek közé tartozik háromféle főnévi igenév: az infinitivus, a gerundium és a supinum, valamint kétféle melléknévi igenév: a participium és a gerundivum (e kettő alakilag részben egybeesik, de az utóbbi jelentés terén nem valódi melléknévi igenév). Az infinitivus és a participium lehet cselekvő vagy szenvedő; egyidejű, előidejű vagy utóidejű, olykor a számot és nemet is jelölhetik, sőt egyes névszói eseteket is megkaphatnak. Az infinitivus szükséges az accusativus cum infinitivo és a nominativus cum infinitivo szerkezetek képzéséhez is, a participiummal pedig a participium coniunctum, a gerundivumos szerkezet és az ablativus absolutus képezhető. Az igenevekkel alkotott mondatrövidítő szerkezetek más mai nyelvekben is általánosak (az indoeurópai nyelvekben éppúgy, mint a magyarban), de a latinban ennek számos eszköze áll rendelkezésre. A latinra e szerkezetek különösen jellemzőek, ezek teszik lehetővé tömör kifejezésmódját, sajátos, lapidáris („kőtömbszerű”) stílusát.

Elöljárószók

Az elöljárószók vagy prepozíciók (latinos alakban: praepositio) olyan, a főnevek vagy igék elé vagy (más nyelvekben) után tett szócskák, melyek cselekvés, történés mellett azok körülményeit adják meg: irányát, helyét, idejét stb. (Magyarra legtöbbször raggal vagy névutóval fordítjuk.) Az igék és származékaik előtt szereplő, azokkal összeolvadó változatukat praefixumnak hívják. A leggyakoribb latin elöljárószók és vonzataik:
- ā, ab – -tól/-től (ablativus)
- contrā – szemben, ellen (accusativus)
- dē – -ról/-ről (ablativus)
- ē, ex – -ból, -ből (ablativus)
- in
- – -ban/-ben (ablativusszal)
- – -hoz/-hez/-höz, ellene, szembe (accusativussal)
- per – keresztül, révén
- prae – elé (accusativus), előtt (ablativus)
- prō – -ért, helyett
- sub – alatt (ablativus)
- super
- – fölött, -on/-en/-ön (ablativus)
- – fölé, -ra/-re (accusativus)
- ultrā – fölé, túl-

Módosító-, határozó- és kötőszók

- atque – és
- et – és
- nē – hogy ne; nehogy
- sed – ám, (ám)de, viszont
- semper – mindig
- sic – így, ily módon, ekképp(en), ezért
- sine – nélkül
- sive, seu – vagy
- quasi – majdnem, fél-, ál-
- -que – és (simuló kötőszó: a szó végéhez ragad)
- ut – hogy, azért, a célból

Indulatszók

- heu – jaj!
- mehercle – biz a!, nahát! (sz. sz. "Herkulesre!")
- o! – oh, ó!
- vae! – jaj!

A latin nyelv mai leszármazottai

Az újlatin nyelvek nem a klasszikus latinból, hanem az úgynevezett vulgáris latinból (más szóval: népi, köznyelvi latinból) erednek. A latin és az újlatin nyelvek (többek közt) abban térnek el, hogy az újlatinban megkülönböztető hangsúlyt találunk, a latinban viszont megkülönböztető magánhangzó-hosszúságot. Az olasz és a szárd nyelvben a mássalhangzóknak megkülönböztető hossza van, és hangsúlyt is találunk, a spanyolban csak megkülönböztető hangsúlyt, a franciában pedig már a hangsúly sem megkülönböztető értékű. Egy másik fontos különbség az újlatin és a latin között, hogy az újlatin nyelvek, a románt kivéve, a legtöbb szónál elvesztették esetvégződésüket (egyes főnevek kivételével). A románban még mindig öt eset van (bár az ablativus már nem használatos).

A magyar és a latin

A latin nyelvtanírás hagyománya sokáig éreztette hatását a magyar nyelvtanokon, s az egyéb alapokon nyugvó elméletek csak az utóbbi időben alakultak ki. A latin egyes helyeken a beszélt nyelvre is kihatott (pl. a kötőmód (coniunctivus), vagy az igeneves szerkezetek használata), bár ezek jó része már feledésbe merült (például kérte, hogy adná neki oda szerkesztés). A középkortól fogva számos latin szó került nyelvünkbe, például az egyházi életből (vallási, hitéleti fogalmak), vagy más kulturális területekről (iskola, növény- és állatnevek, hónapnevek, orvosi kifejezések). A XIX–XX. századtól kezdve további jövevényszavak áramlottak és áramlanak nyelvünkbe a tudományos fejlődés és a nemzetközi érintkezés nyomán, bár e szavak egy része már a latinba is a görögből került. A latin eredetű (elsősorban francia és olasz) jövevényszavak is gazdagították nyelvünket, csakúgy, mint az angol jövevényszavak némelyike, melyek (az ófrancia közvetítésével) szintén a latinból erednek. A latin a 20. század elejéig a középiskolai oktatás szerves része volt (lásd például a Légy jó mindhalálig című regényben), ismerete az alapműveltséghez tartozott. Ma – az egyetemek mellett – néhány középiskolában és egyházi iskolákban oktatják, gyakran kötelezően választható nyelvként.

A latin mint nemzetközi közvetítő nyelv

A latin nyelv, még akkor is, mikor már holt nyelvnek számított, sokáig az európai civilizáción belül a kultúra és a tudományok nyelvének számított. Valójában ma is nagyon sokan tanulják és - bármennyire is meglepő - kommunikálnak vele, különösen Nyugat-Európa egyes országaiban. Történtek kísérletek arra is, hogy a latint a 20. században újra a nemzetköziség, a közös Európa nyelvévé tegyék. Ezt némelyek nyelvészeti, történelmi és politikai okokra hivatkozva szerencsésebbnek is látnák, mint az angol nyelv vagy egy mesterséges nyelv, például az eszperantó alkalmazását, mivel a latin egyrészt ugyanúgy sok tekintetben logikus, mint az angol; indoeurópai nyelv, tehát kifejez Európában bizonyos népességarányokat, de mégsem egy létező politikai alakulat nyelve, tehát nem tölthet be olyan erőszakos kultúraterjesztő szerepet, mint például a német (a Habsburg-kor és a világháborúk alatt) vagy az orosz (a szovjet megszállás idején); ami sem az angolról, sem a más, vezető szerepre törekvő nyelvekből létrehozott mesterséges nyelvekről sem mondható el. Ezenkívül több mint egy évezredes történelme során már bizonyította, hogy tényleg használható a nemzetközi kommunikációra. E nézet ellenzői felvetik, hogy a latinban is számos kivétel akad (például az igék szótári alakjában), több esetben bonyolult szabályok határozzák meg az alakot (l. például az i tövű főneveket); nyelvtanának egyes pontjai mind a napig nincsenek jól felderítve (például a kötőmód használata stilisztikai okokból, l. attractio modi); (szintetikus alapú) szerkezetei a mai analitikus világnyelvek beszélői számára idegenek; szerkezete önmagában is a tömörséget segíti elő inkább, mint az átláthatóságot; és mindenekelőtt: nincs olyan nyelvi közösség, amelynek nyelvhasználatára a vitás esetekben támaszkodni lehetne (hacsak nem az újlatin nyelvek...), tehát használata ugyanúgy kívülről meghatározott elveken alapulhatna, mint a mai mesterséges nyelveké. A latin ezenkívül ugyanúgy nem mentes a negatív asszociációktól, mint a vele szembeállított világnyelvek, hiszen hosszú időn át a római katolikus liturgia nyelve volt szerte a világban, és mind a mai napig a Vatikán hivatalos államnyelve. A vallási, világnézeti kötődés s annak a politikához való viszonya mindmáig érzékeny társadalmi kérdés. A katolikus egyház – minden kulturális, társadalmi erénye és jelentősége mellett – évszázadokon át számottevő politikai tényező is volt, mely céljait nemegyszer erőszakos módon is igyekezett érvényre juttatni (keresztes háborúk, inkvizíció, Galilei és mások elhallgattatása). A világnyelv kérdésére tehát nem adható könnyű és egyértelmű válasz. Mint sokan mondják, az egyes nyelvek alkalmasságát ma már inkább azok hajlékonysága, kifejezőkészsége, egyértelműsége és elsajátíthatósága szempontjából érdemes megítélni, semmint az azokat beszélő népek, közösségek történelme, vezetőik mai vagy hajdani döntései alapján. – Mások arra hivatkoznak, hogy történelmi szempontból egy-egy világnyelv elterjedését sokkal inkább a beszélő közösség katonai kvalitásai, gazdasági ereje és hasonló nyelven kívüli szempontok határozták meg, mint a nyelvük bármiféle „belső” tulajdonsága: logikája, könnyűsége, alkalmazhatósága vagy bármi más. A történelem során ez valóban vonatkozott a latin nyelvre is, de a történelem még nem ért véget, és a mai nyelvek terjedésére, akár a mesterséges nyelvekére is, ebből a szempontból feltehetőleg ugyanazok a szabályszerűségek vonatkoznak. Mindent egybevetve a nemzetközi kommunikációra használható nyelvek kérdése igen bonyolult és érzékeny pontokat érintő kérdés.

Kapcsolódó cikkek

- A latinból létrejött ábécék
- Latin fonémák
- A latin főnévragozás
- Latin igeragozás
- Latin szókincs
- Latin kifejezések jegyzéke
- Ablativus absolutus
- Latin előtagokból és latin igékből álló összetett igék a magyarban
- A rendszertani nevekben gyakran használt latin és görök szavak listája
- Latin szórend

Lásd még

- Latin
- Latin irodalom
- Latin mondások
- Latin kifejezések jegyzéke
- Brocard
- Római Birodalom
- Az élő latin
- Európai városok latin neve
- Európai folyók latin neve

Külső hivatkozások angolul

- [http://www.perseus.tufts.edu/ The Perseus Project] has many useful pages for the study of classical languages and literatures, including [http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/resolveform?lang=Latin an interactive Latin dictionary].
- [http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=LTN Ethnologue report for Latin]
- Ingyenes online latintanfolyamok (angolul)
- http://www.sprachprofi.de.vu/latin
- http://wikibooks.org/wiki/Latin
- [http://www.thelatinlibrary.com The Latin Library] contains many Latin etexts
- [http://www.textkit.com Textkit] has Latin textbooks and etexts.
- [http://www.websters-online-dictionary.org/definition/Latin-english/ Latin - English Dictionary]: from Webster's Rosetta Edition. ---- Megjegyzés: létezik [http://la.wikipedia.org/ Latin Wikipédia] is! Kategória:Nyelvek als:Latein ja:ラテン語 ko:라틴어 simple:Latin language th:ภาษาละติน zh-min-nan:Latin-gí

Német nyelv

A német nyelv ma hivatalos nyelv Németországban, Ausztriában, Svájcban, Luxemburgban és Liechtensteinben. Mintegy 100 millió ember anyanyelve. A legnépesebb kisebbségként élnek ma Oroszországban Nyugat-Szibériában és Kazahsztánban, ahová jelentős német csoportokat telepítettek ki az 1930-as és 1940-es években az egykori Volga-menti német köztársaságból, mely a 18. században jött létre német betelepítés révén. Az Egyesült Államokban ma is különösen egybefüggő területeken sokan élnek Pennsylvaniában és Texasban. Kanadában, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a volt német gyarmatokon (Namíbia, Togo, Kamerun, stb). Beszélőinek száma 130 millió körüli. Több nyelvjárása van (némelyik annyira különbözőnek tűnik, hogy egyesek külön nyelveknek tartják őket), ezeket három nagyobb csoportra oszthatjuk:
- északi csoport
- északi alsószász (Niedersachsen - Alsó-Szászország, Schleswig-Holstein, Norddänemark - Dél-Dánia)
- vesztfáliai (Nordrhein-Westphalen - Északrajna-Vesztfália északi részén)
- osztfáliai (Alsó-Szászország délkeleti vidéke, Sachsen-Anhalt - Szász-Anhalt)
- kelet-elbai (Mecklenburg-Vorpommern - Mecklenburg-Előpomeránia, Brandenburg, Északnyugat-Lengyelország, a volt königsbergi területek)
- centrális csoport
- ripuari (Északrajna-Vesztfália déli részén, Belgium keleti csücskében - Ostbelgien)
- mózeli frank (Rheinland Pfalz - Rajnavidék-Pfalz északnyugati részén, Luxemburgban)
- rajnai frank (Rajnavidék-Pfalz keleti részén, Hessenben, Bajorország északi részén - Frankföldön)
- keleti középnémet vagy szász (Sachsen - Szászország, Thüringien - Türingia, magyarországi és erdélyi területek)
- déli csoport
- bajor (Bayern - Bajorország, Österreich - Ausztria, Südtirol - Dél-Tirol)
- sváb (Bajorország, Baden-Württenberg határvidéke)
- alemann (Schweiz - Svájc, Voralberg)

Kiejtés

Szócikk: Német kiejtés Általában törekszik az olvasás szerinti kiejtésre.
- A szóvégi en zártan ejtendő (gehen= géhn, vagy géen)
- A szóvégi e-t ritkán i-nek vagy ö-nek ejtik (Welle)
- Kettős mássalhangzók előtti magánhangzó megrövidül és e esetén mélyül, példa: Ebbe kiejtése eebe, (az első e hosszan ejtett e), eben kiejtése ébn (első é hosszú). Maga a kettős mássalhangzó rövidebb, mint magyarban lenne. (Ebbe kiejtése eebe)
- Duisburg város nevét Dűzburgnak kell ejteni (kivétel)
- Idegen szavaknál sokszor megtartják a forrásnyelv írásmódját (Genie: zseni, Journal=zsurnál, Gymnasium=gümnázium (y a görögöknél ü)) Magyartól eltérő betűk:

Nyelvtan

Főnevek

Azon kevés nyelvek egyike, melyek a főneveket következetesen nagybetűvel irják. A főnevekhez egyedi nyelvtani nemet rendel, névelői is ezt tükrözik (der, die, das). Ez onnan ered, hogy a régi germánok a tárgyakhoz és az állatokhoz is hímnenű, nőnemű vagy semlegesnemű tulajdonságokat rendeltek. Például a macska (die Katze) mint élőlény nőnemű, de ennek kandúrja (der Kater) már hímnemű, a kutya (der Hund) mint élőlény hímnemű, de ennek szukája (die Hündin) nőnemű. A főnevek ragozási osztályokba oszthatók (kb. 100 ilyen osztály van). A többes szám képzése idegen szavak esetén sokszor az eredeti nyelv többesszámát követi Towarisch - Towarischi, Cherum-Cherubim), ami a ragozási osztályok számát jelentősen megnöveli. Többes szám esetén akkor is a többesszámú formát használja, ha a mondat értelme egyébként is kifejezné a többes számot (pl. zehn Jungen: tíz fiú). Ezt a többi ún. indoeurópai nyelv (germán, szláv, latin) is így csinálja. Támogatja az összetett szavakat a magyarhoz teljesen hasonló módon. A német nyelv szókészlete - a magyarhoz hasonlóan - 1 millió szó körüli nagyságrendű.

Melléknevek és határozószavak

Érdekes módon nem tesz különbséget a hogy és milyen kérdésre felelő szavak esetén, azaz a határozókat és a tulajdonságokat ugyanazzal a szóval fejezi ki. Pl. Milyen a ház? schön- szép. Hogy csináltad meg? schön- szépen. Kötött szabály azonban a melléknevek ragozása: a "szép ház" kifejezésben a melléknév a "ház" (das Haus) főnév semleges neme miatt "s" ragot kap, tehát "schönes Haus" vagy gyenge ragozásban (ami a névelő és a melléknév együttes jelenlétét jelenti): "das schöne Haus". A melléknév-ragozásban megkülönböztetünk: - erős ragozást (amikor a jelző előtt nem áll semmi) pl. "schönen Tag!" - gyenge ragozást (amikor a jelző előtt határozott névelő áll) pl. "das schöne Haus" - vegyes ragozást (amikor a jelző előtt határozatlan névelő, birtokos névmás (mein, dein, stb.) vagy a „kein" áll) pl. "ein schönes Haus"

Igék

Mivel az igék végződése a különféle számokban és személyekben nem mindenütt különböző, alapvetően és kötelező módon hozzájuk kell fűzni a személyt. pl. Ich gehe - megyek, gehe = megyek vagy menj (felszólító mód). A van segédigét minden esetben ki kell tenni, ha az értelem megértése ezt nem is követelné meg, pl. Er ist klug: ő okos. Er klug: nem értelmes német kijelentés. Az igekötők használata hasonló a magyar igekötőhasználathoz. Eltérő a magyartól, hogy vannak elváló és nem elváló igekötők is. A német aktívan háromféle múltidőt használ: Egyszerű múlt (er ging), melyet történések elbeszélésénél használnak, a segédigés múlt (er ist gegangen), mellyel a történés múltbeliségét fejezik ki, és a régmúltat (er war gegangen), amikor egy múltbeli történés előtt lezajlott cselekvésről van szó. Összefoglaló példa: Maria ging heim= Mária hazament. Was hat er gesagt? Mit mondott? Er sah, daß Peter schon gegangen war= Látta, hogy Péter már elment.

Számnevek

Formájuk visszatükrözi a régi germánok 12-es számrendszerét, ugyanis a tizenegy és tizenkettő szó a tíztől független formájú (10: zehn, 11: elf, 12: zwölf).

Személyes névmások

ich - én, du - te, er, sie, es - ő, wir - mi, ihr - ti, sie, Sie - (ön) ők A sein (lenni) létige ragozása: ich bin, du bist, er/sie/es ist; wir sind, ihr seid, sie/Sie sind A haben (birtokolni) ige ragozása (az utána következő mondatrészt tárgyesetbe kerül!): ich habe; du hast; er/sie/es hat; wir haben; ihr habt; sie/Sie haben. Pl.: Ich habe einen Hund - Van egy kutyám (szószerint: Én bírok egy kutyát), (der Hund → den Hund) → (ein Hund → einen Hund)

A német helyesírás reformja

Az 1960-as évektől egy bizottság saját érvei szerint összhangba akarta hozni a német nyelvű országok helyesírását. Az eredmény, melyet az 1990-es évek végén hoztak nyilvánosságra az lett, hogy tudatosan különbségeket hagytak meg (Geschoss és Geschoß Ausztriában), emellett igen sok összetett igét angol mintára különírandóvá tettek, amivel kritikusok szerint ezeket az önálló jelentéssel bíró szavakat gyakorlatilag megsemmisítették, ezzel szegényítve a nyelvet. (pl. alleistehend, allein stehend = egyedülálló vagy egyedül álló).

Szótárak

- Német-német
- Wahrig- 460 ezer szó, nagyon alapos, jó nyelvtani összefoglaló.
- Mackensen- 300 ezer szó, nagyon jó fõnévi rész.
- Duden- 120 ezer szó, sajnos elég sok elavult (régies) szót tartalmaz; a leginkább ajánlható: Duden Universalwörterbuch. Mannheim/Wien/Zürich: Dudenverlag
- Magyar-német, német-magyar
- Halász Előd, 260 ezer szó, kb. 20-30% fantomszó, azaz nem létezõ szavak mindkét irányban. Német részben sok nem használt (régies) szó, mivel a Dudenen alapul.
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Magyar-német nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó 1998
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Német-magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó 1998

Külső hivatkozások

- [http://www.101languages.net/german/ German 101] German for beginners and travelers
- [http://www.ids-mannheim.de/reform/ A helyesírási bizottság honlapja]
- [http://www.duden.de/index2.html?neue_rechtschreibung/crashkurs/crashkurs.html A Duden anyaga]
- [http://www.rechtschreibreform.com/ Kritikus vélemények németül]
- [http://www.phon.ucl.ac.uk/home/sampa/german.htm Német fonetikai táblázat (Sampa) ]
- [http://www.vein.hu/german/online.html Tanulmányok, cikkek a német nyelv(észet)ről] Kategória:Nyelvek als:Deutsche Sprache ja:ドイツ語 ko:독일어 ms:Bahasa Jerman simple:German language th:ภาษาเยอรมัน

Francia nyelv

A francia nyelvet 128 millió ember beszéli, 77 millióan anyanyelvükként, így a nyelvek rangsorában a 11. (anyanyelvet tekintve: 12.) hely jutott neki. Ami nyelvtörténeti besorolását illeti, újlatin nyelvről van szó. A francia nyelv hivatalosan, nem hivatalosan sok területen elterjedt nemzetközi nyelv. A posta hivatalos, illetve a divat félig hivatalos nyelve. Az Európai Unió több szervezetében a francia kitüntetett szerepet kap (pl.: az Európai Unió Bíróságán franciául zajlik a bíráskodás. Az ENSZ egyik hivatalos nyelve.

francia (français)
Beszélik:	Franciaországban és 53 egyéb országban
Nyelvet beszélők száma:	128 millió 11. helyen
Besorolás:	Indoeurópai »Latin nyelvek »»Újlatin nyelvek »»»Olasz-nyugati újlatin »»»»Nyugati olasz-nyugati újlatin »»»»»Gall-Ibériai »»»»»»Gallo-latin »»»»»»»Gall »»»»»»»»Oïl »»»»»»»»»Francia
Hivatalos státus
Hivatalos nyelv:	Franciaországban és további 24 államban
Szabályozza:	Francia Akadémia (Académie française)
Nyelvi kódok
ISO 639-1:	fr
ISO 639-2(B):	fre
ISO 639-2(T):	fra
SIL:	FRN

Történet

A francia nyelv latin eredetű, amelyet valószínűleg elsősorban germán frankok nyelve befolyásolt. A nyelv kb. 35 000 szóból álló alapszókincse mintegy 13%-a jövevényszó. 1054 szó az angolból, 707 az olaszból, 550 az ónémetből, 481 a gallok nyelvéből, 215 az arabból, 164 a németből, 160 az ókelta nyelvből, 159 a spanyolból, 153 a hollandból, 112 a perzsa, illetve szanszkrit nyelvből, 101 szó indián nyelvekből származik, 89 szó valamilyen ázsiai, 56 szó valamilyen afrikai eredetű, 55 szláv szót tartalmaz a francia, illetve 144 egyéb helyről származó lexémát. A kora középkorban a francia területeken eredetileg számos nyelvet és dialektust használtak (köztük langue d'Oïl nyelvjárásokat, mint a picard, a vallon stb.), okszitán dialektusokat (gaszkoni, provanszál stb.), a bretont, a baszkot, a katalánt stb., de az idők során Ile-de-France (a Párizs-környéki területek) nyelve, a francien kiszorította a többit, és a hivatalos francia nyelv alapjává vált. A francia nyelv első írásos emléke a Strassburgi eskü 842-ből, amely ófranciául íródott, amely még a latinra jobban hasonlított, mint a mai franciára. Első, a nyelv létezésére utaló említés a 813-as tours-i zsinaton hangzik el. Nem árt szólni továbbá az első francia nyelvű irodalmi alkotásról, Szent Eulália szekvenciájáról, amely 880 körül keletkezett, bár ez a szöveg inkább a picard(iai) nyelvhez sorolandó, mint a franciához. A francia nyelv az 1539-es Villers-Cotterêts-i rendelet alapján lett Franciaországban a közigazgatás nyelve. A francia nyelvvel foglalkozók öt korszakot különítenek el:
- Korai időszak (a még latinhoz jobban hasonlító roman nyelv)
- Óidőszak (ancien français, X–XIII. század)
- Középső időszak (moyen français, XIV–XVI. század)
- Klasszikus francia (français classique, XVI–XVIII. század)
- Modern francia (français moderne, XVIII. századtól) Bővebben: Francia nyelvemlékek (ehhez nem árt egy kis franciatudás), Francia nyelvjárások

Elterjedése

A francia nyelv több országban hivatalos nyelv, de sokan beszélik idegen nyelvként is. Egyedüli hivatalos nyelv az alábbi országokban és tartományokban:
- Franciaország (kb. 60 millióan beszélik anyanyelvükként)
- Benin
- Burkina Faso
- Elefántcsontpart
- Gabon
- Guinea
- Kongói Demokratikus Köztársaság
- Kongói Köztársaság
- Mali
- Monaco
- Niger
- Québec (kanadai tartomány, kb. 6 700 000 fő beszéli anyanyelveként)
- Szenegál
- Togo A hivatalos nyelvek egyike az alábbi országokban:
- Belgium (Vallónia és Brüsszel térsége, mintegy 4 millió fő beszéli anyanyelveként)
- Burundi
- Kamerun
- Kanada (Québec és Új-Brunswick tartományban)
- Közép-afrikai Köztársaság
- Comore-szigetek
- Dzsibuti
- Haiti
- Louisiana (az Amerikai Egyesült Államok egyik állama)
- Luxemburg
- Madagaszkár
- Ruanda
- Seychelle-szigetek
- Svájc (mintegy 1 400 000-en beszélik itt)
- Csád
- Vanuatu Továbbá Algériában, Andorrában, Marokkóban és Tunéziában beszélik sokan.

Rövid útmutató a franciákhoz

Franciaországban mindenképp szükségünk van egy kis francia nyelvtudásra. Úgy tartják, egy franciát azzal lehet leginkább megsérteni, ha nem franciául szólítjuk meg. Az alábbiakban pár gyakran használt kifejezés olvasható.

Kisszótár

- angol: anglais /A~ glE/ ("angle")
- az (ott): celui-là ("szölüi lá") vagy celle-là /s@ la/ ("szell-lá"), de ha nem ismerjük a mutatott tárgy nyelvtani nemét, jobb elkerülni ezt a kifejezést, és inkább a cela/s@ la/ ("szölá") vagy ça /sa/ ("szá") kifejezést használni.
- Beszél angolul?: Parlez-vous anglais ? /par lE vu A~ glE/ ("parlé vu zangle") VAGY "Vous parlez anglais ?" /vu par lE A~ glE/ ("vu párlé angle")
- Csirió (ha valakinek az egészségére iszunk): Tchin ("csin") vagy Santé ("szanté")
- a fenébe!: merde! ("merd")
- francia: français /frA~ sE/ ("fransze")
- igen: oui /wi/ kb. ("ui")
- Jó napot: bonjour /bõžur/ ("bonzsur")
- kérem: s'il vous plaît /sil vu plE/ ("szil vu ple")
- köszönöm: merci /mEr si/ ("merszi")
- magyar: hongrois /õgrwa/ ("ongroá")
- Magyarország fővárosa Budapest.: La capitale de la Hongrie est Budapest. :
- mennyi?: combien /kõbjE~/ ("kombien")
- Merre van a mosdó?: Où sont les toilettes? /u sO~ lE twa lEt/ ("u szon lé toálett")
- nem: non /nO~/ ("non")
- sajnálom: Je suis désolé ("zsö szüi dézolé")
- nem értem: Je ne comprends pas /Z@~ n@ co~'pRA~ 'pa/ ("zsö nö kompran pá")
- szívesen: de rien /d@ riE~/ ("dö rien") (Franciaország); bienvenue /bjE~ v@ ny/ ("bienvönü") (Québec)
- Viszlát: au revoir /o r@ vwar/ ("orövoár")

A frankofónia

A Frankofónia (La Francophonie) a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete. A történelem során mintegy 300 évig a francia volt az angol uralkodó réteg és a kereskedelem nyelve az 1066-os normann hódítástól 1362-ig, amikor az angol visszaszerezte régi pozícióit.

Hivatkozások

- [http://www.101languages.net/french/ French 101] French for beginners and travelers
- Francia nyelvtan
- [http://www.francophonie.org/ Francophonie világszervezet] Kategória:Nyelvek ja:フランス語 ko:프랑스어 simple:French language th:ภาษาฝรั่งเศส

Olasz nyelv

Az olasz nyelv az újlatin nyelvek közül a leginkább hasonló a latinhoz, mind szókészletében, mind kiejtésében. Sok latin ábécét használó nyelvhez hasonlóan az olaszban is léteznek megkettőzött mássalhangzók. Mindamellett, ellentétben a franciával és a spanyollal, ezeket a megkettőzött mássalhangzókat hosszan ejtik ki. A legtöbb újlatin nyelvhez hasonlóan a hangsúlyozás sokszor lényeges szerephez jut a jelentés megkülönböztetésében (nem így például a franciában). Az olaszul beszélők száma korábban csökkenőben volt, az utóbbi időben azonban ismét emelkedik: jelenleg 70 millióra tehető. Régebbi adatok még 120 millió ember közvetítő nyelvének mondták. Főleg az olasz gyarmatokon beszélték (Etiópia, Eritrea, Líbia, Szomália), ezenkívül Szlovéniában, a horvát Dalmáciában és Albániában.

Története

A Római Birodalom bukása után még egy ideig a latin nyelv volt az írás és a nép nyelve is. A 6. századtól kezdve a nép nyelve fokozatosan eltávolodott a latintól, és irodalmi nyelvvé vált. Assisi Szent Ferenc naphimnusza, a Cantico delle Creature 1225-ből talán az első költemény, mely ezen a nyelven fennmaradt.

Az olasz ábécé

- a b c d e f g h i l m n o p q r s t u v z Továbbá csak idegen szavakban:
- j k w x y

Kiejtés

- c
- e és i
- előtt → cs
- egyébként → k
- ch (e és i
- előtt) → k
- g
- e és i
- előtt → dzs
- egyébként → g
- gn → ny
- gl → i előtt lj (ha az i után mássalhangzó áll, az i hangot nem ejtjük)
- h → néma
- s → sz
- sc
- e és i
- előtt → s
- egyébként → szk
- z → c, ritkábban dz Megjegyzés: az i hangot c, g, sc után csak akkor ejtjük, ha hangsúlyos

Külső hivatkozások

- [http://www.italianculture.net/deutsch/sprache.html Németül íródott nyelvismertető az olasz nyelvről] Kategória:Nyelvek als:Italienische Sprache ja:イタリア語 ko:이탈리아어 simple:Italian

Angol nyelv

Az angol nyelv jelenleg egyike a Föld leggyakrabban használt nyelveinek. A nyelv tájszólásokra esik szét (jelentősebbek: angliai, US-amerikai, ausztráliai), és megvan a veszélye, hogy a latin nyelvhez hasonló sorsra is juthat, vagyis szétesik több nyelvre. Azonban a fejlődés és a médiában beszélt angol a tájnyelvek csökkenéséhez és az egyetlen beszélt változathoz is elvezethet. Ismeretes még az úgynevezett pidgin English (pidzsin-angol) verzió is, melyet a Karib-tenger környékén beszélnek, s mely egyfajta afrikanizált és erősen leegyszerűsített angol nyelvet jelent. Az ún. Basic English az angol nyelv mesterségesen 850 szóra csökkentett változata, melyet az angol nyelvész, C. K. Ogden alkotott meg. Ennek használata meglehetõs önfegyelmet kíván az angolul tudótól, mivel sok fogalmat körül kell írni, melyre van angol szó. A Basic English a Wikipédiában is rendelkezik képviselettel.

Eredete

Beszélőinek száma

A statisztikák szerint 446 millió anyanyelvi beszélője van napjainkban. A Föld lakosságához képest az anyanyelvi beszélők száma százalékosan csökken, viszont a világ első számú másodikként használt nyelve az angol. Kb. 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként az angolt és 2-3 milliárd közé teszik azok számát akik néhány szót értenek a nyelvből. Az Európai Unió egyik hivatalos és munkanyelve. Az angolul tanulók közül csak több mint minden 100. tud az alapszintnél (néhány száz szó) jobban angolul. Viszont ezt a nyelvet tanulják a világban a legtöbben. A legelterjedtebb számítógépes nyelv is egyben.

Jellemzői

Főnevek

Kis betűvel íródnak, mint a magyarban. Néhány kivételtől eltekintve (például raincoat) nem használ összetett szavakat, emiatt szókincse legfeljebb közel 500-600 ezerre tehető. A többesszámot egy szóvégi s betű jelzi, ritka kivételek (latin, francia, stb. jövevényszavak) esetén más jel (medium -> media).

Igék, igeragozás

A szabályos igék egyes szám harmadik személyű ragja -(e)s, a múlté és a befejezett melléknévi igenévé -(e)d. Időbeni folyamatok és azok lezártáságának kifejezésére fejlett, más nyelvekben (pl. német, francia) is szokásos szerkezeteket használ (pl. I have done it = megcsináltam (és kész van), I am doing it = folyamatosan csinálom, I have been doing it = csináltam egy ideig (de már nem), vö. francia je l'ai fait, német ich habe es gemacht).

Melléknevek, határozószók

A legtöbb esetben a magyarhoz hasonlóan különséget tesz a "hogyan?" és "milyen?" kérdésre felelő szavaknál, pl.: nicely (szépen), nice (szép). Kivételt képez például a fast (gyors, gyorsan) szó, illetve igen szembetűnő módon a hard (kemény, keményen) és a hardly (alig) szavak alkotta szópár is.

Számnevek

A múltbeli tizenkettes számrendszer használatát tükrözik vissza (10: ten, 11: eleven, 12: twelve).

Nagy- és kisbetű használata

Nagybetűt a magyarral analóg módon használ. Ezenkívül nagybetűvel írandóak még a nemzetiségek nevei (English, Japanese), a hónapok és napok neve (January, Monday), és a címekben előforduló szavak (kivéve a névelőket, elöljárókat és a kötőszavakat).

Szótárak

Angol-angol

- Brit angol: Oxford Dictionary
- US angol: Merriam-Webster

Magyar-angol-magyar

- Országh László, kb. 300 ezer szó, jó minőség

Külső linkek

- [http://www.vocabula.com/VRabout.asp az angol nyelv védelme]
- [http://www.bbcenglish.com/ BBC English honlap] Kategória:Nyelvek als:Englische Sprache ja:英語 ko:영어 ms:Bahasa Inggeris simple:English language th:ภาษาอังกฤษ zh-min-nan:Eng-gí

Angol

: Angol_nyelv

Német nyelv

Kiejtés

Nyelvtan

Főnevek

Melléknevek és határozószavak

Igék

Számnevek

Formájuk visszatükrözi a régi germánok 12-es számrendszerét, ugyanis a tizenegy és tizenkettő szó a tíztől független formájú (10: zehn, 11: elf, 12: zwölf).

Személyes névmások

A német helyesírás reformja

Szótárak

Külső hivatkozások

Észt nyelv

Az észt nyelvet (eesti keel) főként Észtországban beszélik, egyben az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Az 1941-től 1990-ig tartó szovjet megszállás miatti kivándorlás következtében ezenkívül az USA-ban, Svédországban, Finnországban és Németországban, valamint az Egyesült Királyságban is van ezrekre menő számú észt nyelvű lakosság, és mintegy 3000-re teszik az ukrajnai észtek számát. Észtországban számos nyelvjárást beszélnek, és az ország kis területéhez képest az eltérések meglepőek.

Nyelvrokonság - nyelvcsalád

Az észt nyelv a finnel és más finnségi nyelvekkel (pl. vepsze, lív, vót, inkeri, karjalai stb.) rokon, olyannyira, hogy beszélőik kölcsönösen megértik egymást. Tallinnban lehet fogni a finn tévé adását (mivel Helsinkitől mindössze 80 km-re fekszik), így emiatt is sokan értenek finnül. Észtország EU-csatlakozása után fellendült a finn bevásárlóturizmus, amit a kedvezőbb árak mellett az is ösztönöz, hogy a finneknek szinte nincsenek nyelvi problémáik Észtföldön. Nagyon gyakran, ha a finn szavaknak „levágjuk” a végét, akkor megkapjuk az észt megfelelőjüket, az eredeti szóvégződések a ragozás során bukkanak elő, pl. lipp ~ lipu (vö. ~ finn lippu „zászló”). Sok olyan szó is van, amely mindkét nyelvben megvan, de teljesen mást jelent, ami sokszor komikus szituációkhoz vezet. (Ilyen azonos alakú szavak a két nyelvben pl. a „nézni” és „érinteni”, vagy az észt raamat „könyv” és a finn raamattu „Biblia”). Mindkét nyelvet jellemzi egyben az ún. fokváltakozás is, amely egyes mássalhangzóknak (és az észt esetében a maganhangzók) főnév- és igeragozás közben bekövetkező váltakozását jelenti. A fokváltakozás az észtben és a finnben is lehet mennyiségi és minőségi, ugyanakkor az észtben inkább csak alaktani, és kevésbé hangtani jelentősége van. Az észtet, de a magyart is jellemzi a gazdag névszóragozási esetrendszer. A magyar nyelvnek az észt, ahogy a finn is, csak távoli rokona, így a szavak szintjén csak elvétve találunk hasonlóságot. Pl. kala ~ hal, vesi ~ víz, vana ~ vén, käsi ~ kéz, puu ~ fa, kolm ~ három, me ~ mi, te ~ ti stb. A nyelvtani, szerkezeti hasonlóságok ugyanakkor sokkal jelentősebbek, a már említett, mindkét nyelvet jellemző esetrendszer választékossága mellett, a két nyelv mondattanában is találunk sajátosságokat: közös sajátosság az, hogy nincs kötött szórend így a mondaton belül az egyes mondatrészek helyzete szabad, így lehetséges pl. egyes mondatrészek hangsúlyossá tétele.

Betűrend - hangtan és fonetika

Az észt ábécé latin betűs és 32 betűt tartalmaz: A, B, (C), D, E, (F), G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, (Q), R, S, Š, Z, Ž, T, U, V, (W), Õ, Ä, Ö, Ü, (X), (Y) A betűk egy része (c, f, q, x, y) csak idegen szavakban és idegen eredetű nevekben fordulnak elő. A hullámvonalas „õ” önálló, a magyar nyelvből hiányzó fonémát takar, egyes nyelvjárásokban viszont az „ö”-vel azonosan ejtik. Ezzel a betűvel írják át általában az észtek az orosz „Ы” („jerü”, vagyis „kemény” i) hangot. Az észt nyelv helyesírása többé kevésbé következetes, azaz minden hangnak általában egy-egy betű feleltethető meg. Ezzel szemben vannak olyan hangok, amelyeket az íráskép nem jelöl. Ilyen jelenség a magánhangzók és a mássalhangzók három hosszúsági foka: I. hosszúsági fok : rövid, pl. kala ~ „hal” - mets ~ „erdő” II. hosszúsági fok: hosszú, pl. röövel ~ „rabló” - metsa ~ „erdőnek (a)” III. hosszúsági fok: igen hosszú. viies ~ „ötödik” - metsa ~ „(némi, valamennyi) erdő, erdőt” A hangzók hosszúsága fonológiai lehet, azaz megváltoztathatja adott esetben a szó értelmét is. Az íráskép a II-III. hosszúsági fok között nem tesz különbséget, mivel az igen hosszú fokot is kettőzött betűkkel (geminatæ) jelöli. A hosszúsági fokok a diftongusokat is jellemezhetik, pl. päev (III. hosszúsági fokú).

Hangzás

Az észt nyelv magánhangzókban gazdag nyelv: a magán- és mássalhangzók aránya 45:55; a 26 fonémából 9 magánhangzó: 'u', 'o', 'a', 'õ', 'ü', 'ö', 'ä', 'e', 'i' (a legnagyobb sziget, Saaremaa lakói csak 8 magánhangzót használnak: az 'õ'-t 'ö'-vel helyettesítik). A magánhangzókból 36 kettőshangzót (diftongust) lehet képezni, amik nagyon érdekesen kombinálhatók. Szavak állhatnak pusztán magánhangzókból is: öö (éjszaka), ei (nem). Összetett szavakban akár négyszeres magánhangzókat is találhatunk: Kuuuurijate töööö jäääärel. (A holdkutatók dolgos éjszakája a jég szélén.) Az észt nyelv nem szereti a mássalhangzótorlódást, különösen nem a szó elején; az ilyet mégis tartalmazó szavak általában jövevényszavak (pl. Prantsusmaa „Franciaország”). A szóbelsejei magánhangzók eltűnésével sok esetben alakultak ki mássalhangzótorlódások, melyek legtöbbször két mássalhangzóból állnak, de a vintskleb(kínlódik) szóban öt mássalhangzót találunk egymás mellett. Néhány kivételtől eltekintve az észt névszók főhangsúlya az első szótagra esik, amit gyakran mellékhangsúly követ a 3. vagy 5. szótagon.

Példaszöveg

A Miatyánk észt nyelven: :Meie Isa, kes Sa oled taevas, :pühitsetud olgu Sinu nimi, :Sinu riik tulgu, :Sinu tahtmine sündigu nii nagu taevas, :nõnda ka maa peal. :Meie igapäevast leiba anna meile tänapäev, :ja anna meile andeks meie võlad, :nagu meiegi andeks anname oma võlglastele, :ja ära saada meid kiusatusse, :vaid päästa meid ära kurjast. :Sest Sinu päralt on riik ja vägi ja au :nüüd, ikka ja igavesti. Aamen.

Külső hivatkozások

- [http://www.er.ee Az Észt Rádió honlapja] Eszt Nyelv ja:エストニア語

Finn nyelv

A finn nyelv (suomi vagy suomen kieli [ejtsd: szuomi]) az uráli nyelvcsalád balti-finn ágának legnagyobb nyelve; Finnország és az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Igen közel áll az észt nyelvhez: a kettő beszélői kölcsönösen megértik egymást. A karjalai (karél), az észt, az inkeri, a vót, a lív rokon nyelve. Beszélőinek száma 5 millió 150 ezer. Finnországban 4 millió 713 ezer (1992) finn él. Svédországban mintegy 250 ezer, közülük 20 ezer őslakos finn, az ország északkeleti határa mentén, a többi bevándorló. A svéd hivatalos nyelv Finnországban, a finn pedig ún. hivatalos kisebbségi nyelv Svédországban (ti. Svédországban nincs hivatalos nyelv). Finnek élnek a Jeges-tenger partján, a mai Észak-Norvégiában is, mintegy kétezren, a 16.–17. század óta, a norvég statisztikai központi iroda (Statistisk sentralbyrå) a számukat 2001-es adatok szerint 3000-re teszi. Az utolsó szovjet népszámlálás szerint Karjalában 67 ezren (1989) vallották magukat finnek. Nagyobb finn közösség él az Egyesült Államokban (40 ezer), Kanadában (40 ezer), Ausztráliában (10 ezer) és Németországban (10 ezer). Ezen kívül még tízezren az EU más tagállamaiban. A finn statisztikai hivatal (Tilastokeskus) adatai szerint 2003-ban a lakosság 92,02 %-a beszélte a finnt, ami több mint 4,8 millió embert tesz ki az anyaországban. Az észt statisztikai hivatal (Statistikaamet) 2001-es adati szerint a finnt Észtországban 4932-en beszélik anyanyelvükként.

Nyelvjárások és beszélt nyelv

A nyelvjárások két fő csoportra oszthatók: nyugati és keleti nyelvjáráscsoportra. A nyugatiak általában öt, a keletiek két további nyelvjárásra osztódnak. A nyugati csoport: #délnyugati #hämei #dél-pohjanmaai #közép és észak-pohjanmaai #hátsó-pohjanmaai A keleti csoport: #savoi #délkeleti oszlik. Összesen tehát hét fő nyelvjárás van. A nyugati nyelvjárás szorosabb kapcsolatot mutat az észttel, különösen a tengerparti észttel, míg a keleti az inkerivel és észak-karjalaival. A közéletben használt irodalmi nyelv és a hétköznapi nyelv között viszonylag nagy különbségek akadnak, a beszélt nyelv, amely a szlengból és a nyelvjárásokból is táplálkozik, sokkal lazább, kötetlenebb, „kiejt” bizonyos hangokat, elsősorban mássalhangzókat. Gyakoriak a szórövidítések és az idegen nyelvekből (a svédből és újabban az angolból) kölcsönzött szavak. Az idegen eredetű szavakat természetesen az „őshonos” szavakhoz hasonlóan ragozzák, s mivel a finn szavak alapvetően magánhangzóra vagy n-re, r-re, s-re végződnek, így az idegen szavak ragozásánál, annak megkönnyítésére egy i-vel pótolják ki a „hiányzó” szóvégi magánhangzót, pl. Finnair ~ Finnarin. A csak irodalmi nyelvet beszélő nyelvtanuló számára a beszélt nyelv vagy a nyelvjárások megértése átmeneti nehézséget jelent, akár az egyszerűbb mondatok is fejtörőt okozhatnak.

Nyelvtan

A hangok és az ábécé

A finn hangrendszer egyszerű, ha nem számítjuk a kizárólag újabb idegen szavakban előforduló b, f, g, š fonémákat,akkor mindössze 22 vagy a ts-vel együtt 23 fonémát tartalmaz. Hiányoznak belőle a magyarra vagy a szláv nyelvekre jellemző „lágy” ny, ty, gy, zs hangok. Eltérő betű-hang kapcsolatok: (finn betű-magyar hangértéke) y=ü, s=sz (ahol az sz "selypes"), a a=(rövid)á, e=(zárt)e, ä=(nyílt)e. Az idegen eredetű szavakban, márkanevekben is gyakori a finnes ejtés, így pl. a zöngés mássalhangzók zöngételenekkel való helyettesítésében: a Peugeot [pözsó] finnül sokszor [pösó]-nak hangzik. Ugyancsak gyakran ingadozik a tš/tsh [cs] ejtése is pl. Tšekinmaa („Csehország”) szót néha Tsekinmaa-nak [tszekinmá] ejtik. A finn helyesírás egyik sajátossága a nagyfokú következetesség mellett a hosszú hangok írásbeli jelölése: a betűket megkettőzik, mégpedig mind a mással-, mind a magánhangzókat. A hosszúságnak-rövidségnek jelentésbeli különbségei vannak, pl.: tuli („tűz”), tulli („vám”), tuuli („szél”), stb. A magyartól eltérően pedig a szóvégi o, ö is lehet rövid, pl. talo, Töölö, szemben a magyar kiejtéssel, amely önkéntelenül is megnyújtja a szóvégi o-t és ö-t. Sajátos viszont az ún. gégezárhang, amelyet írásban nem jelölnek. Ez a hangszalagok hirtelen összerándulását jelenti. Ha a gégezárhangot mássalhangzó követi, akkor az előbbi hasonul a mássalhangzóhoz, klasszikus példa: Terve tuloa! („Isten hozott!”) kiejtése: [tervettuloa]. A végződéseket a magánhangzó-harmónia szerint illeszti, azaz magas hangrendű szavakhoz magas, mély hangrendű szavakhoz mély végződés járul. Pl. talo - talossa („ház - házban”) mökki - mökissä („házikó - házikóban”) A finn nyelv a svéd ábécét használja: A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z Å Ä Ö. Az Å å betű svéd eredetű nevekben vagy szavakban fordul elő, pl. Ståhlberg e.: svédesen [sztólberj] és nem németesen [stálberg] (Finnország egyik korai elnöke). A svéd családneveket természetesen a svéd kiejtési szabályok szerint ejtik ki: pl. Lönnrot [lonrut]. Régebben V helyett gyakran használták a W-t, pl. Waasa (ma: Vaasa) Helsingin Wiikko-Sanomia (egy 19. századi finn lap címe) (ma a wiikko helyesírása: viikko).

Hangsúly

A magyarhoz hasonlóan az első szótag hangsúlyos, a szavakon belül pedig a páratlan számú szótagok. A kérdőmondatokban is „esik” a hangsúly, ezért a kérdő mondatokban mindig szerepelni kell kérdőszónak vagy az eldöntendő kérdésekben a -ko/kö toldatnak, amely a kérdésessé tett mondatrészhez tapad. pl.: Eldöntendő kérdésnél: - Oletko sinä ruotsilainen? - Te svéd vagy? - Oletteko te nyt kotona? - Otthon vagytok ti most? Kérdőszó esetén: - Minkälainen ilma on? - Milyen idő van? - Missä maassa Liisa on tässä? - Melyik országban van Liisa?

Névelők

A finn (és észt) nyelv a szláv nyelvekhez hasonlóan nem ismeri sem a határozott, sem a határozatlan névelőt.

Alaktan, igék

A finn igének személye, száma, ideje, módja és igeneme van. A legnagyobb terjedelmű Nykysuomen sanakirja finn értelmező szótár 45 igetípust különböztet meg. A gyakorlati nyelvtanok és egyes szótárak egy igen jól használható, hatos felosztást követnek. Ragozási példa kijelentő mód jelen időben: A finn és észt nyelv nem ismeri a bír (angolul: have) igét. A birtoklást un. habeo-szerkezettel fejezi ki, minulla on ... („nekem van...”) A nemmel való válasz ún. negatív segédigével történik, pl. emme maksa: nem fizetünk (maksaa: fizetni). A negatív segédigét szám és személy szerint ragozzák.

Névszók

A névszóknak van számuk, esetük, abszolút és birtokos ragozásuk, de nincs nemük. 15 eset van. A többesszámot vagy a t, vagy az i végződés jelzi, tehát nem egységes a jelölési mód, mint a magyarban. Példa a névszóragozásra: maa ("ország"). Megjegyzések: nem minden eset feleltethető meg a magyar eseteknek, a genitivus és a partitivus a magyar nyelvben nem is létezik. Ez utóbbi (a részleges „tárgyeset”) többféle funkcióval bír: pl. számnév után a névszó általában partitivusban áll, pl. kaksi maata (ti. kettő az országok közül, tehát nem az összes), de kifejezi azt is, hogy a beszéd tárgya valamilyen mértékegység alapján meghatározható anyag, pl. kahvia („valamennyi kávé”). Jelentésbeli megkülönböztető szerepe van, pl. Juon kahvia („Kávét iszok” - tehát valamennyit) <--> Juon kahvin („Megiszom a kávét.” - ti. a szóban forgó összes kávét). A névszókhoz a magyarhoz hasonlóan birtokosragok is kapcsolódhatnak, vagyis alapvetően mindkét nyelven a birtokos névmás helyett a birtokragok fejezik ki a birtokviszonyt. Pl. elämä-ni - élet-e-m. Ha a szó birtokos ragot kap, akkor már a birtokos névmást sem kell használni, eltérően az indo-európai nyelvektől, ahol többnyire ez elmaradhatatlan. (my life stb.) A finn beszélt nyelvben azonban gyakori, hogy a birtokviszonyt a birtokos névmással fejezik ki, és a birtokosragok elmaradnak: mun elämä ~ (minun) elämäni. A magyarhoz hasonlóan lehetséges az is, hogy egy névszó egyszerre esetragot és birtokos ragot is kapjon, pl. elämä-ssä-ni ~ élet-e-m-ben. Fontos különbség azonban, hogy ilyenkor a ragozás sorrendje a két nyelvben fordított. Míg a magyar először a birtokosragot, addig a finn az esetragot kapcsolja először a szótőhöz. Nyelvjárási és köznyelvi sajátosság az esetragok „lekopása”. Különösen jellemző például a translativus „-ksi” ragjának „-ks”-re rövidülése: Opiskelen lääkariks. ~ Opiskelen lääkäriksi. "Orvosnak tanulok".
Melléknevek
A mellékneveket a magyartól eltérően együtt ragozza a főnévvel, pl. kaunis kukka (sg.) kauniit kukat: „szépek virágok”.
Mondattan
Funkciójuk szerint a finn mondatok kijelentők, kérdők, felkiáltók, felszólítők vagy óhajtók lehetnek. Formailag 3 alaptípusuk van: egyszerű mondat, összetett mondat és mondatpótló. Névszói állítmány nincs. Háromféle bővítmény van: tárgy, határozó, jelző. Az egyszerű mondat általában SVO szerkezetű. Három vagy több valenciájú igével a mondat SVO+ többi mondatrész szerkezetű.
Szövegminta
A Kalevala első néhány sora: Mieleni minun tekevi, aivoni ajattelevi lähteäni laulamahan, saa'ani sanelemahan, sukuvirttä suoltamahan, lajivirttä laulamahan. Sanat suussani sulavat, puhe'et putoelevat, kielelleni kerkiävät, hampahilleni hajoovat. Veli kulta, veikkoseni, kaunis kasvinkumppalini! Lähe nyt kanssa laulamahan, saa kera sanelemahan yhtehen yhyttyämme, kahta'alta käytyämme! Harvoin yhtehen yhymme, saamme toinen toisihimme näillä raukoilla rajoilla, poloisilla Pohjan mailla.a Miatyánk finn nyelven Isä meidän, joka olet taivaissa. Pyhitetty olkoon sinun nimesi. Tulkoon sinun valtakuntasi. Tapahtukoon sinun tahtosi myös maan päällä niin kuin taivaassa. Anna meille tänä päivänä jokapäiväinen leipämme. Ja anna meille anteeksi velkamme, niin kuin mekin annamme anteeksi velallisillemme. Äläkä saata meitä kiusaukseen, vaan päästä meidät pahasta. (Sillä sinun on valtakunta ja voima ja kunnia iankaikkisesti.) Aamen. Esti dal finnül: Iltalaulu Metsän laitaan ilta ehti, viitan käärin pielukseksi. Ristin kädet rinnalleni puhuissani Luojalleni. Taivaan Isä, kotiin kaipaan, uupunut oon vaeltamaan. Vaeltamaan, piileksimään vieraan talon tanhuvilla. Taivaan Isä, hyvää yöte, enkelisi anna myöte. Rohkeaks' tee sydämeni, taivaan Isä, hyvää yöte. Taivaan Isä, hyvää yöte.
Külső hivatkozások

- [http://www.101languages.net/finnish/ Finnish 101] Finnish for beginners and travelers
- [http://www.finnhun.com/ FinnHun: finn-magyar-angol internetes szótár és szinonimaszótár]
- [http://www.magyarintezet.hu/cities/openpage.jsp?HomeID=6&lang=HUN Helsinki Magyar Kulturális Intézet] Kategória:Nyelvek Kategória:Finnország ja:フィンランド語 ko:핀란드어

Irodalmi nyelv

Az irodalmi nyelv: 1. az a nyelvváltozat, amelyet az Akadémia meghatároz és gondoz; 2. a sztenderd nyelvváltozat írott formája, tkp. az irodalom nyelve. Vannak olyan vélemények, amelyek a magyar sztenderd nyelvváltozatot - sőt ennek csupán irodalmi változatát - azonosítják a magyar nyelvvel, és az irodalmi nyelvről tett megállapításokat normatívan a magyar nyelvű beszélők egész közösségére kiterjesztik. Ezek a vélemények a médiában is megjelennek, és normatív jellegük révén arra ösztönzik a nem sztenderd nyelvváltozatot beszélőket, hogy "műveletlennek" tetsző nyelvjárásuk helyett inkább a presztízs jellegű nyelvváltozatot használják. A tudatos nyelvpolitika segíthet visszaállítani a nyelvjárások presztízsét. Kategória:Nyelvészet

Debreceni Egyetem

A Debreceni Egyetem a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola összevonásával jött létre 2000. január 1-jén.

Története

Az 1538-ben alapított Debreceni Református Kollégium a Magyar Királyi Tudományegyetem 1912-es megalapításakor három akadémiai szakát átadta az egyetemnek. Az egyetem 1921-ben felvette Tisza István nevét. 1949-ben és 1950-ben a név elvételével együtt Tisza István szobrát ledöntötték, széttagolták bölcsészettudományi és természettudományi kart, megszüntették a jogi kart, a hittudományi kar és az orvostudományi kar kivált. 1954-ben – az egyetem Kísérleti Fizikai tanszékéből kiválva – létrejött az Atommagkutató Intézet (ATOMKI). 1953-ben indult a felsőfokú agrárképzés, 1966-ban a felsőfokú zenei képzés, 1972-ben a műszaki képzés. A Hajdúböszörményi Óvóképző Főiskola 1971-ben kezdte meg működését. [http://www.unideb.hu Egyetem/Történet]

Képek

Kép:University of Debrecen - Main building.jpg|A Debreceni Egyetem főépülete Kép:Debrecen-dote1.jpg |Az Orvostudományi Kar épülete Kép:Dioszegi-Fazekas-szobor.jpg|A debreceni füvészkönyv két szerzőjének, Diószegi Sámuelnek és Fazekas Mihálynak a szobra az egyetem botanikus kertjében Kép:Napfizikai Obszervatórium.jpg|Az MTA Napfizikai Obszervatóriuma a botanikus kertben Kép:Hatvani István.jpg|Hatvani István szobra a főépület szomszédságában. Hatvani a Debreceni Református Kollégium polihisztor professzora volt. Image:Debrecen-benczurkoli.jpg|a legendás emlékű Benczúr Gyula kollégium Image:Debrecen-egyetem-diszudvar2.jpg|az egyetem főépületének díszudvara Image:Debrecen-egyetem-bejarat.jpg|az egyetem főépületének előcsarnoka Image:Debrecen_asvanytan.jpg|az Ásványtani Intézet folyosója

Külső hivatkozások

- [http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0402/sailer0402.html Sailer Kornél: A Debreceni Egyetem Elméleti Fizika Tanszéke] Fizikai Szemle 2004/2. 63.o. Kategória:Magyar egyetemek

Genres of music

A music genre is a category (or genre) of pieces of music that share a certain style or "basic musical language" (van der Merwe 1989, p.3). Music can also be categorised by non-musical criteria such as geographical origin. Such categories are not strictly genre and a single geographical category will often include a number of different genre. Categorizing music, especially into finer genres or subgenres, can be difficult for newly emerging styles or for pieces of music that incorporate features of multiple genres. Attempts to pigeonhole particular musicians in a single genre are sometimes ill-founded as they may produce music in a variety of genres over time or even within a single piece. Some people feel that the categorization of music into genres is based more on commercial and marketing motives than musical criteria. John Zorn, for example, a musician whose work has covered a wide range of genres, wrote in Arcana: Musicians on Music that genres are tools used to "commodify and commercialize an artist's complex personal vision." Other artists feel that it is an artist's fault themselves if they make a body of work that can easily be put into a class shared with others. Some genre labels are quite vague, and may be contrived by critics; post-rock, for example, is a term devised and defined by Simon Reynolds. Another example of this is video game music, which while defined by its media, can also represent its own style, as well as that of any other musical genre. Dividing music by genre does make it easier to trace threads through music history, and makes it easier for individuals to find artists that they enjoy. music history]] Although there are many individual genres, it is possible to group these together into a number of overlapping major groupings. The rest of this page attempts to do that for a number of widely agreed areas. These definitions are relatively short and simple, referring to further articles as needed. See also: List of music genres, Genealogy of musical genres, :Category:Musical genres

Classical music (or art music)

The term classical music refers to a number of different, but related, genres. Without any qualification, the usual meaning of "classical music" in the English language is European classical music (an older usage describes specifically the Western art music of the Classical music era). It can also refer to the classical (or art) music of non-Western cultures such as Indian classical music or Chinese classical music. In a Western context, classical music is generally a classification covering music composed and performed by professionally trained artists. Classical music is a written tradition. It is composed and written using music notation, and as a rule is performed faithfully to the score. Art music is a term widely used to describe classical music and other serious forms of artistic musical expression, Western or non-Western, especially referring to serious music composed after 1950.

Gospel

Gospel is a genre that includes songs that have lyrics strong in religious terms, particularly Christian. Despite its religious context, gospel music is one of the most popular non-pop music genres. Even though Christian spirituals and hymns have existed for hundreds of years, gospel music didn't really come into being until the 1920s, when Thomas A. Dorsey recorded his first religious song, "If You See My Savior." Mahalia Jackson and the Soul Stirrers were major gospel acts of the 40s and 50s, which were also the years when gospel music became popularized. By this time, singers with gospel backgrounds became stars in the secular arena. These included: Elvis Presley, Jerry Lee Lewis, Ray Charles, Little Richard, and Sam Cooke (who was also a member of the Soul Stirrers). By the late 60s, a different type of gospel music called "Jesus music" was popularized by the youth, mostly among college students. Jesus music featured styles of white rock by such artists as Larry Norman. Andrae Crouch, however, was the most popular black gospel as well as mainstream artist of the 70s. By the late 70s and early 80s, Contemporary Christian Music had begun to replace black gospel music as the most popular style of gospel. Artists such as Amy Grant, Michael W. Smith, and Steven Curtis Chapman were artists that not only appealed to their Christian fans, but also found a mainstream audience. There has been is a revival of Southern Gospel Harmony and Family Groups such as The Freemans, The Staton's, The Crabb Family among others. Music that has quite a following, examples of Inspirational music was another popular type of gospel in the 1980s, led by artists like Sandi Patti and Dallas Holm, but it had largely been replaced by praise & worship in the 90s and 00s.

Jazz

Jazz is a musical form that grew out of a cross-fertilization of folk blues, ragtime, and European music, particularly band music. It has been called the first native art form to develop in the United States of America. The music has gone through a series of developments since its inception. In roughly chronological order they are Dixieland, swing/big band, bebop, hard bop, cool jazz, free jazz, jazz fusion and smooth jazz. Jazz is primarily an instrumental form of music. The instrument most closely associated with jazz may be the saxophone, followed closely by the trumpet. The trombone, piano,