:: wikimiki.org ::

Agglutináló Nyelv

Agglutináló nyelv

A nyelvek egyik alaptípusa a flektáló, izoláló és inkorporáló nyelvek mellett. Az agglutináló (vagyis "ragasztó", ragozó) nyelvekben a szavak jelentéseit elsősorban a szóalakok megváltoztatásával módosítjuk vagy árnyaljuk, úgy hogy azokhoz toldalékokat kapcsolunk. Számunkra legismertebb példája a magyar nyelv.

Az agglutináció

Az agglutináció (toldalékolás) a szavak tövéhez, illetve alapalakjához illesztett ragok, képzők és jelek segítségével történik. Példák a magyar nyelvből: Igeragozás: úszom, úszol, úszik, úszunk, úsztok, úsznak. Főnévragozás: élet, életet, életben, életen, életről, életnek, élettel, élethez, életért, stb. Melléknévragozás: kedves, kedvesen, kedvesek, kedvesebb

Agglutináló nyelvek

Tisztán agglutináló nyelvek a magyar nyelven kívül például a török, a finn, a japán. Az indoeurópai nyelvek eredetileg a flektáló nyelvek közé tartoznak, pl. ilyen volt a szanszkrit, az ógörög és a latin nyelv. A mai indoeurópai nyelvek között azonban már agglutináló nyelvek is akadnak, mint a perzsa, illetve olyan nyelvek, amelyek a ragozás leegyszerűsödése folytán egyaránt mutatnak agglutináló és flektáló tulajdonságokat, például az olasz. A nyelvek gyakran nem tisztán agglutináló, izoláló (elszigetelő), flektáló (hajlító) vagy inkorporáló (bekebelező) típusúak, hanem ezek a tipikus eszközök vegyesen is előfordulhatnak egy adott nyelvben. A nyelveket inkább aszerint sorolják valamelyik típusba, hogy mely eszközök a leginkább jellemzőek az adott nyelvre. Így például a magyar nyelvben is vannak flektáló vonások, ahol nemcsak a rag, hanem a szó töve is megváltozik: megy - ment, egy - első. Ez azonban nem az egész nyelvre jellemző alapvonás, mint például a tisztán flektáló arab nyelv esetében.

Tanulhatóság

Az agglutináló nyelvek esetében a nehézség elsősorban az utóragokban van, főleg az igéknél. Minden igeidő és személy is más ragot kap, ami a sokféle hang találkozása miatt számos nyelvnél kötőhangzók beiktatását, illetve a hangösszeolvadások sokféle szabályát eredményezi (teljes és részleges asszimiláció), nem beszélve a nyelvek története során kialakult rendhagyóságokkal. Ezzel szemben az izoláló nyelvek, amelyek a szavak jelentésének módosítására nem toldalékokat használnak, hanem csak szórendi szabályokat, illetve egyes különálló és önálló értelemmel is rendelkező jelentésmódosító szavakat alkalmaznak, a könnyebben tanulható nyelvek közé tartoznak. (Ilyen nyelv például az angol.)

Mesterséges agglutináló nyelvek előnyei

A mesterséges agglutináló nyelvek esetén alkotóik gyakran próbálkoztak azzal, hogy a toldalékolást egységesítsék, és így annak megtanulását megkönnyítsék. Az eszperantó nyelvben például az igéket a jelen időben -as, múlt időben -is, jövő időben -os végződéssel látták el (s=sz), függetlenül az ige alakjától, így nagyon hasonlóvá vált azon nyelvekhez, melyek jelentésmódosító szavai külön állnak, csak itt ezen szavak a szó végére kerülnek. Kategória:Nyelvészet ja:膠着語

Magyar nyelv

Nyelvek > Nyelvcsaládok > Uráli nyelvcsalád > Finnugor nyelvek > Magyar nyelv ----

Besorolás

A magyar nyelv besorolása nyelvészeti körökben nem képezi vita tárgyát: az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik.

Földrajzi eloszlás

A magyart Magyarországon kívül többek között a környező Kárpát-medencei országokban beszélik: (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia (főként Erdélyben), Szerbia és Montenegró (a Vajdaságban), Horvátország, Szlovénia).

Beszélők száma

Beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovén mellett Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva), valamint a Vajdaságban. – Az Európai Unióban anyanyelvileg, vagyis etnikai magyarként kb. 12 millió magyar él. 13 millióan beszélik az Európai Unióban a magyar nyelvet első vagy második nyelvként. A magyar nyelvet a nyelvek sorában a 66. helyre tesszük az anyanyelvileg beszélők száma szerint. A Földön 30 millió magyar származású ember él, nagyobb részük a nyelvet nem beszéli. A beolvadás (asszimiláció) szempontjából több szempontból is beoszhatjuk őket: a beolvadás az angol, spanyol, szlovák, román, szerb-horvát nyelvekbe valamint a magyarab, berber és arab nyelvekbe történt, de a német, cseh és más nyelvterületek is jelentős számú magyart olvasztottak magukba.

Írás

A magyar nyelv a latin írást használja, kiegészítve annak ábécéjét néhány speciális magyar betűvel. A latin írásjegyek előtt a nyelvet rovásírással írták. A magyar rovásírás néhány kutató szerint az i. e. 5. században már létezett és használt írás volt, ennek eldöntéséhez a jelenlegi adatok valójában nem elégségesek. Szent István király korában a kereszténységre való áttéréskor bevezették a ma használt latin betűs írásunk ősét (néhány írásjel eltért a ma használatostól). Ekkor az ország hivatalos nyelve a latin nyelv lett. A magyar nyelv 1844 óta Magyarország hivatalos nyelve.

Nyelvjárások

Nyolc fő nyelvjárást tartanak számon:
- tiszai (más néven: alföldi),
- dunántúli,
- déli (más néven: Duna-Tisza-közi),
- északkeleti,
- palóc (más néven: északnyugati),
- mezőségi (más néven: Királyhágón túli),
- nyugati,
- székely,
- csángó. (A mai hivatalos nyelv az északkeleti nyelvjárásból fejlődött ki.)

Származás

A nyelvrokonság témája századok óta vitatott téma: a finnugor eredet mellett a türk (turáni) és a sumér eredet, továbbá az ősnyelv elmélete is felmerült. Jelenlegi ismereteink és a bevett kutatási módszerek alapján az uralkodó nyelvtudományi irányzat csak a finnugor rokonságot fogadja el. Nádasdy Ádám szerint: : „A hangváltozások és a nyelvtani szerkezet öröklött volta más nyelvcsoporttal való rokonítást jelen tudásunk szerint nem tesz lehetővé. Azaz: túl jól működik a finnugor rokonítás, és túl rosszul bármi más.” [http://origo.hu/csevegoszoba/20031126amagyar.html?pIdx=3] A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (agglutináció, nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk, ami nem kis részben az egyes tövekből eredő gazdag szóbokroknak köszönhető (gyökök.) A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták. A nyelvrokonság – egyéb társadalmi tényezők folytán – nem mindig van közvetlen összefüggésben a népek vér szerinti rokonságával, tehát a népességgenetikai kutatások csak támpontként szolgálhatnak a nyelvészeti kutatásokhoz. (Erről bővebben lásd: Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Galenus, 2003.)

Történet, kialakulás

:Korszakairól lásd: Nyelvtörténeti korszakok a magyarban Önálló fejlődése az ősmagyar korban indult meg, majd az ómagyar korban jelentek meg írott szórványok, szövegemlékek (első szövegemlék a tihanyi apátság alapítólevelében található, az első összefüggő szövegek pedig a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom). A középmagyar kor jelzi az első magyar nyomtatványok megjelenését és a magyar költészet kezdeteit (Tinódi, Balassi) – ez a korszak már nem különbözik lényegesen a mai nyelvtől. Az újmagyar korban alakul ki az egységes nemzeti nyelv és a modern irodalmi nyelv, a 18–19. századi írók, költők, valamint a nyelvújítás révén (Kazinczy Ferenc vezetésével).

Szókincs

A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű (A nyelv és a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.), szóelőfordulás szerint azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz és angol eredetű szó található nyelvünkben. A magyar nyelv szavainak száma az önálló jelentésű összetett szavakat is beleértve kb. 240 000-re tehető. Részletesen lásd: Magyar szókincs

Jellemzők, sajátosságok

Hangtan

Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor és a szlovák nyelvekre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról - zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svédben és a perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak .

Alaktan

Az agglutináló jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor, perzsa, baszk, sumér és a török nyelvekhez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az igeidő (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik a habeo ige („én birtoklok valamit” helyett „nekem van valamim”). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugálban is megtalálható).

Mondattan

A magyarban puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz hasonlóan), a jelen idejű, egyes és többes szám 3. személyben (pl. Pista tanár Ø, elmarad a 'van'). Szórendi szempontból a magyar az SOV nyelvek közé sorolható (alany–tárgy–állítmány), bár a magyar mondat kitüntetett összetevői valójában nem ezek, hanem a topik és a fókusz (vagy téma és réma; az ismertnek tekintett információ, amiről állítást teszünk, és az újonnan említett, hangsúlyos információ, ami az állítás magvát alkotja). A magyar nyelv újabb kutatásai elsőként mutattak rá az utóbbi felbontás jelentőségére a nyelvek általános leírásában. :A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indoeurópai nyelvektől. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige előtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai műveleteket kifejező mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevező topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejező fókusz. ::Forrás: [http://www.nyelveszet.hu/nyelveszet/ É. Kiss Katalin: A nyelv formális rendszerének leírása]

Idézetek

Ács Tivadar Akik elvándoroltak című művében (1940) így ír az angol Sir John Bowring-ról [http://www.matud.iif.hu/04apr/08.html]: :„Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek őszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az ő nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különböző népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitől. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élő emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az első tételét: »Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige«.”

Lásd még

- A magyar nyelv eredete
- A finnugor elmélet kritikája
- A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel
- Árvíztűrő tükörfúrógép
- Magyar nyelvű forrásszövegek a Wikisource-ban
- Magyar szókincs

Külső hivatkozások

- [http://www.e-nyelv.hu/ A magyar nyelv fóruma]
- [http://www.ozhun.net/a-olvasok_irtak.php?cikkID=111&count=60 A magyar nyelv (Australian Hungarian Community Web Site)]
- [http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Afal&url=/eletestudomany/archiv/2000/0012/neheze/nehzea.htm Nehéz-e a magyar nyelv?] (Oswald Gschnitzer, Heidelberg, Élet és Tudomány, 2000/12.)
- [http://www.c3.hu/~magyarnyelv/00-4/pusztai.htm A magyar nyelv 20. sz.-i változásai] (Pusztai Ferenc)

Nyelvtan

- [http://www.yudit.org/magyar/Contents.html Magyar nyelvtani táblázatok]

Nyelvművelés (pro és kontra)

- [http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1231/123102.htm A magyar nyelvművelés állapota – Balázs Géza írása a Magyar Nyelvőrben]
- [http://dragon.unideb.hu/~tkis/ A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról]
- [http://mek.oszk.hu/00000/00022/html/ Egy emberközpontú nyelvműveló – Margócsy József írása Lőrincze Lajosról és a nyelvművelésről]
- [http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking.html Modern Talking – Nádasdy Ádám cikkeinek gyűjteménye a Magyar Narancs sorozatából]
- [http://www.muszeroldal.hu/MMK/nr71/kigyomlaltuk71.html szaknyelvi igényesség]

Származás

- [http://www.kitalaltkozepkor.hu/maracz_finnugor.html Marácz László cikke a finnugor elméletről]
- [http://www.kitalaltkozepkor.hu/langeiren_amagyarnyelv.html Lange Irén: A magyar nyelv sajátosságai hagyománytörő lingvisztikai szemszögből]

Egyéb

- [http://mek.oszk.hu/01200/01228/01228.htm Illyés Gyula: Ki a magyar?]
- [http://bme-tk.bme.hu/other/kuszob/ Küszöbszint a magyar mint idegen nyelven (Műegyetemi Távoktatási és Felnőttképzési Központ)]
- [http://www.nyariegyetem.hu/ Debreceni Nyári Egyetem, a magyarnyelv-oktatás egyik specialistája]
- [http://www.magyarora.com/ Magyaróra: Új utak a magyar nyelvhez]
- [http://www.geocities.com/erdelyilobby/jpg/Magyarok.jpg Magyarok a Kárpát-medencében]
- [http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=10165 Nádasdy Ádám a nyelvek és a népek rokonságáról]
- [http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1274/127402.pdf Pusztai Ferenc cikke az általa szerkesztett, átdolgozott Magyar értelmező kéziszótárról] (PDF)
- [http://corpus.nytud.hu/mnsz/ Magyar Nemzeti Szövegtár] (az MTA 153,7 millió szövegszót tartalmazó adatbázisa többféle kortárs szövegből; ingyenes regisztrációval böngészhető)
- [http://wikisource.org/wiki/Anyanyelvemr%C5%91l%2C_huszonegy_t%C3%A9telben Dr. Végvári József: Anyanyelvemről, huszonegy tételben]. A magyar nyelv és a hivatalos nyelvészet a szerves műveltség szempontjából

Külső hivatkozások angolul

- [http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=HNG Hungarian language (Ethnologue.com)]
- [http://www.ut.ee/Ural/num.html Numerals of some Uralic languages]
- [http://www.geocities.com/Athens/Acropolis/3093/finnugor.html Uralic page]
- [http://www.lmp.ucla.edu/profiles/profh02.htm Hungarian Profile]
- [http://www.people.fas.harvard.edu/~arubin/hungarian.html A Hungarian Language Course by Aaron Rubin]
- [http://www.afs.hu/hungary/hungary/study.html Study Hungarian! (AFS.com)]
- [http://www.hungarotips.com/hungarian/ Hungarian Lessons (Hungarotips.com)]
- [http://www.single-serving.com/Hungarian/index.html Hungarian Phrase Guides]

További irodalom

- É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
- Keresztes László: [http://www.nyariegyetem.hu/html/db/hun/main33_.html Gyakorlati magyar nyelvtan] (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
- Végvári József: „És mégsem mozog ...” - tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005. ISBN 963-7051-05-8 . ja:ハンガリー語 ko:헝가리어

Japán nyelv

A japán nyelvet (nihongo, nippongo, 日本語) kb. 121 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a hatodik legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon. E közösség legnagyobb része Japánban él. Egyetlen más országban sem beszélik első vagy második nyelvként. Standardizált változata (hjódzsungo) a tokiói dialektuson alapszik. A japán ragozó nyelv, eredete máig sem tisztázott:
- az altaji nyelvekkel rokonítják,
- közelebbi rokonságot eddig az Okinaván beszélt rjúkjú nyelvvel igazoltak,
- koreai (a csekély számú rokonszavak miatt) nyelvrokonság,
- ajnu (Japán őslakosai) nyelvrokonság mellett elenyésző mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre.

Írás és kiejtés

right A japán nyelvben három írásrendszer van:
- a hiragana,
- a katakana szótagírások,
- a kandzsi kínai eredetű képírás. Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 ezres nagyságrendű jelrendszer helyett egy a szójelek számát 1850-re korlátozó jelrendszert vezettek be, mely ma is érvényben van. A kandzsival a szavak fogalmi részét, pl. a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk. A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót. Van néhány kivétel és egyszerű szabály a hiragana, ill. katakana olvasásához:
- ん/ン(N) – önálló szótagot képző n hang.
- Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ(si), ami si-nek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden z-vel, kivéve a じ/ジ(zi), ami zsi-nek ejtendő.
- A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.
- A ふ/フ(hu) mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.
- A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ(hu) f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ(vo) hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak!
- Az あ/ア(a) egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.
- Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
- Az う/ウ(u) ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése gyakran kicsit ü-szerű.

Hiraganák
	a	i	u	e	o
-	あ	い	う	え	お
k	か	き	く	け	こ
sz	さ	し	す	せ	そ
t	た	ち	つ	て	と
n	な	に	ぬ	ね	の
h	は	ひ	ふ	へ	ほ
m	ま	み	む	め	も
j	や		ゆ		よ
r	ら	り	る	れ	ろ
v	わ				を
N	ん
g	が	ぎ	ぐ	げ	ご
z	ざ	じ	ず	ぜ	ぞ
d	だ	ぢ	づ	で	ど
b	ば	び	ぶ	べ	ぼ
p	ぱ	ぴ	ぷ	ぺ	ぽ

Katakanák
	a	i	u	e	o
-	ア	イ	ウ	エ	オ
k	カ	キ	ク	ケ	コ
sz	サ	シ	ス	セ	ソ
t	タ	チ	ツ	テ	ト
n	ナ	ニ	ヌ	ネ	ノ
h	ハ	ヒ	フ	ヘ	ホ
m	マ	ミ	ム	メ	モ
j	ヤ		ユ		ヨ
r	ラ	リ	ル	レ	ロ
v	ワ				ヲ
N	ン
g	ガ	ギ	グ	ゲ	ゴ
z	ザ	ジ	ズ	ゼ	ゾ
d	ダ	ヂ	ヅ	デ	ド
b	バ	ビ	ブ	ベ	ボ
p	パ	ピ	プ	ペ	ポ

A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt): Példák: Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk: gésa (szabály szerint geisa), Tokió (Tókjó), Kiotó (Kjóto) stb. – L. még átírás.

Nyelvtan

A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrendű mondatokkal. A mutató névmások megelőzik a jelzett szót. A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: wa- - topik jelölő, ga- - (nem topik) alany jelölője, o- - tárgyjelölő, ni- - mindenféle helyviszony jelölője, no- - mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), de instrumentális-partikula, stb. Többes szám nincs, ha ez nem derül ki a mondatból, akkor megduplázzák a főnevet: Ott hegy-hegy van = ott hegyek vannak. A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (pl. megszólított neve, tiszteleti -san/-sama / -szan/-szama szócskával toldva). A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik,az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredetű: A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeidő és mód tekintetében van igeragozás. Nincs főnévi igenév. Az igék formái a mondatban a különféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg- légyszíves csináld meg- tisztelettel kérlek, hogy csináld meg, stb...) Nincs magánhangzóharmónia. A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (először jön a birtokos, utána a birtok, pl. a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják ( nagyobb egységtől a kisebb felé haladva): város, városrész, háztömb stb. A japán nyelv nagy irodalommal és hagyományokkal rendelkező elsőrangú kultúrnyelv.

Nyelvjárásai

A japán nyelv elég homogén, köszönhetően a standardizációnak. Régebben voltak nagyobb eltérések. A nyelvjárások tanulmányozásának csekély a hagyománya. Három nagy nyelvjárásra osztható: keleti, nyugati, kjúsúi. Az első csoport a Tókió főváros (az i, u elnyelése); a nyugati csoport Kjótó és Ószaka (több udvarias forma, erősebb tónuskontraszt); a kjúsúi (je szótag megléte, és az e palatizáció hatása a megelőző mássalhangzóra). A hivatalos nyelv az iskolai oktatás révén a tókiói nyelvjárásra épülő standard nyelv. Az írás latinizációja, a szókölcsönzés máig is folyik, ez egy le nem zárult folyamat.

Külső hivatkozások

- [http://www.JapanMagyarSzotar.hu/ Japán-magyar / magyar-japán szótár (Tamino)] ---- Kategória:Nyelvek Kategória:Japán ja:日本語 ko:일본어 ms:Bahasa Jepun simple:Japanese language th:ภาษาญี่ปุ่น zh-min-nan:Ji̍t-pún-oē

Latin nyelv

A latin nyelv eredetileg azt a nyelvet jelentette, amelyet a Rómát környező Latium vidékén beszéltek. Kiemelkedő jelentőségre tett szert a Római Birodalom hivatalos nyelveként. Az újlatin nyelvek egyaránt a latin szülőtől származnak. Sok latin alapú szó (elsősorban nemzetközi szavak) található más modern nyelvekben is, mint például az angolban és a magyarban is. Egyes kifejezések annyira beépültek a magyar nyelvbe, hogy latin eredetüket már észre sem vesszük (nevezetes példa a „persze” szócska, ami a latin „per sē intellegitur” = „magától értetődik” kifejezésből rövidült le). Európa nagy részén ezenkívül a latin lingua franca volt, a tudományos és politikai körök tanult nyelve több mint ezer éven át, míg végül kiszorította a francia a XVIII. században s az angol a XIX. század végén. Magyarországon 1844-ig volt államnyelv. Mind a mai napig a Római Katolikus Egyház hivatalos nyelve, ezáltal a Vatikán hivatalos államnyelve is. A göröggel együtt az élőlények tudományos osztályozás szerinti elnevezésére és nemzetközi orvosi szaknyelvként is használják.

Írás és kiejtés

A latin nyelv a ma is ismert latin ábécét használta, eredetileg csakis nagybetűkkel (maiuscula): ABCDEFGHIKLMNOPQRSTVX, e 21 betűhöz járult a görögből átvett szavak miatt az Y és a Z (egy-két szóban a K-val is találkozhatunk). Érdemes megfigyelni, hogy az U és a V ugyanaz a betű: a nagybetűk közt csak a V létezett, a (később kialakult) kisbetűk (minuscula) közt viszont csak u betűt találunk. Így például a venio („jövök”) szó írásmódja nagybetűkkel VENIO, míg kisbetűkkel uenio alakban volt szokásos. – A /j/ hangra szintén nem volt önálló betű, ezt mindig I-vel írták. A nyelvtörténeti és fonológiai kutatások (többek közt az egymással rokon alakváltozatok, az idők során följegyzett változások és az utódnyelvek megfelelései alapján) feltárták a latin valószínűsíthető hangrendszerét, kiejtését is; e kiejtés alkalmazását nevezik restituált (helyreállított) kiejtésnek. A V és az u betű például a rövid /u/ félhangzóra utalhatott (mint a magyar autó vagy kalauz szóban). A magánhangzókon előforduló vízszintes vonalak és ívek (ā ē ī ō ū ; ă ě ĭ ŏ ŭ) az eredeti latin nyelvben nem szerepeltek; csak nyelvtanulási célból teszik ki őket néha a hosszúság és a rövidség jelölésére (mely a latinban sokszor megkülönböztető szerepet kap). A legtöbb betű kiejtése megegyezik a magyar megfelelőjének ejtésével. Kivételek:
- az a rövid /á/-nak hangzik,
- az s a magyar /sz/-nek felel meg,
- az i-t magánhangzó előtt /j/-nek ejtik,
- az y /ü/-nek olvasandó,
- a qu, ngu és su kiejtése /kv/, /ngv/ és /szv/,
- a ph ejtése /f/, az rh-é /r/, a ch-é /kh/, a th pedig /th/. Az ae, az oe és a ti kiejtéséről két különböző szokás van forgalomban.
- A restituált kiejtés követői e hangkapcsolatokat /ai/-nak, /oi/-nak és /ti/-nek ejtik. Ez az elterjedtebb Nyugat-Európában.
- Mások a középkorban meghonosodott /é/, /ő/ és (bizonyos helyzetekben) /ci/ kiejtést használják; Magyarországon ez az ismertebb. (Az utóbbi ejtésmód szerint a ti kiejtése mássalhangzók előtt, valamint a tī, sti, tti, xti hangcsoportokban és görög szavakban /ti/, egyébként /ci/. Például a nātīs, totīus, suggestiō, Attius, Sextius szavakban /ti/, a nātiō szóban viszont /ci/.) A c kiejtése a restituált kiejtés szerint minden helyzetben egységesen /k/. A kora középkortól fogva azonban magas magánhangzók (ae, e, i, oe, y) előtt /c/-nek ejtették, és csak mélyek előtt maradt meg a /k/; ez a kiejtés honosodott meg hazánkban is. (Olasz nyelvterületen egy harmadikféle ejtésmód ismeretes, amikor magas magánhangzók előtt /cs/-nek ejtik; itt magas magánhangzók előtt a g is /dzs/-nek hangzik, a gn hangkapcsolat pedig [ny]-ként ejtendő.) Így például Cicero neve lehet [ciceró] vagy [kikeró] (Olaszországban [csicseró]), Caesaré [cézár] vagy [kaiszár] (esetleg [csézár]), Latiumé pedig [lacium] vagy [latium]. Bármelyik elfogadható, csak a következetességre érdemes odafigyelni. A hangsúly többnyire hátulról a második szótagra esik; de ha ez a szótag rövid, a hangsúly eggyel előbbre kerül (például amīcus, de fābula, mert az u rövid). – A szótagok (illetve a magánhangzók) hosszúsága vagy rövidsége általában nem jósolható meg, a szóval együtt kell megtanulni őket. A mássalhangzóra végződő szótagok mindig hosszúak. Itt csak az úgynevezett muta cum liquida hangkapcsolatot kell figyelembe venni, amikor a magánhangzót a p, b, t, d, g, c betűk valamelyike, majd r vagy l követi, például librum: itt a két hang együtt kezdi a második szótagot, és a li- szótag rövid marad.

Nyelvtana

A latin részint flektáló nyelv, emellett agglutináló jelleget is mutat (a szavak toldalékolhatóak, noha nem olyan rugalmasan, mint a magyarban; olyasfajta ragozási rendszerről, mint a magyarban, nem beszélhetünk, és egyáltalán ragokról sem). A toldalékoló jellegnek megfelelően kiterjedt „névszó- és igeragozási rendszert” találunk, a szavaknak állandó szótöve van, melyekhez jelentésmódosító toldalékokat lehet ragasztani. A névszók (főnevek, melléknevek, számnevek és névmások) ragozási típusait deklinációknak, az igeragozási típusokat konjugációknak hívják. A névszók ötféle, az igék négyféle ragozási csoportba tartozhatnak attól függően, hogy a szótövük milyen hangra végződik. Az egyes deklinációk, ill. konjugációk ragjai kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Két névszó akkor tartozik egy deklinációba, ha bármelyik esetet is szemeljük ki, a névszók ragjai megegyeznek. Néhány főnév és ige rendhagyó, nem illeszkedik egyik ragozási rendszerbe sem, vagy azokon belül alcsoportokba sorolható. A latin szórend, eltérően indoeurópai rokonaitól, majdnem olyan szabad, mint a magyar nyelvé. Ez alighanem nem kis részben a köztársaságkor íróinak, költőinek is köszönhető, akik a művészi szabadság kedvéért néha jelentősen áthágták a kötöttségeket, és a művelt világ átvette tőlük nyelvi szokásaikat.

Névszóragozás

Minden deklinációban alapjában véve ötféle főnévi alak (úgynevezett eset) van. Az öt eset:
- nominativus (alanyeset, az alany és a névszói állítmány kifejezésére),
- accusativus (tárgyeset, direkt tárgy, ill. egyes elöljárók után),
- genitivus (birtokos eset, a birtoklás jelölésére),
- dativus (részeseset vagy az úgynevezett indirekt tárgy esetén),
- ablativus (határozói eset, számos elöljáró után). Két további eset létezik, melyek szűkebb körben használatosak, és számos névszónál nem is lehetségesek:
- vocativus (megszólító eset: „Te is, fiam, Brutus?” latinul „Et tu mi fili, Brute?” ) – alakjai egy-két kivételtől eltekintve megegyeznek az alanyesettel;
- locativus, amely a helyre utal (ezt máskülönben az ablativus fejezi ki az in elöljáróval), de ez az indoeurópai maradvány csak egyes városok, szigetek és pár más szó esetében lelhető fel. Az indoeurópai instrumentalis eset (eszközeset) funkciója (mely például a mai orosz nyelvben még megvan) már korán beleolvadt az ablativusba, mely ezáltal alapvetően háromféle jelleget tud kifejezni: az elválasztást (valahonnan, valamiből), a társat vagy eszközt (valamivel, valakivel) és – a locativusszal osztozva – a helyet (valamikor, valahol). A névszók az általuk jelölt dolog alábbi tulajdonságait fejezhetik ki:
- szám (egyes vagy többes),
- eset (a fenti hét eset valamelyike),
- nem (hím-, nő- vagy semlegesnem). Érdekesség, hogy az igen archaikus latin a névszók egyes (singularis), kettes (dualis) és többes (pluralis) számát is megkülönböztette; a kettes számot a klasszikus latin csak néhány névmásban őrizte meg (például mindkettő, melyik a kettő közül?).

Igeragozás

Az igeragozás során az igetőhöz – a magyarhoz hasonlóan – toldalékok kapcsolódnak. Egy ragozott ige az alábbiakról hordoz információt:
- igenem (genus, cselekvő vagy szenvedő)
- mód (modus, kijelentő, kötő- vagy felszólító)
- idő (tempus, jelen, múlt vagy jövő)
- állapot (actio, egyidejű vagy előidejű, más szóval folyamatos vagy befejezett)
- szám (numerus, egyes vagy többes) és
- személy (persona, első, második vagy harmadik). A személyragos igékből (verbum finitum) igeneveket (verbum infinitum) lehet képezni, melyeknek önálló ragozásuk van. Az igenevek közé tartozik háromféle főnévi igenév: az infinitivus, a gerundium és a supinum, valamint kétféle melléknévi igenév: a participium és a gerundivum (e kettő alakilag részben egybeesik, de az utóbbi jelentés terén nem valódi melléknévi igenév). Az infinitivus és a participium lehet cselekvő vagy szenvedő; egyidejű, előidejű vagy utóidejű, olykor a számot és nemet is jelölhetik, sőt egyes névszói eseteket is megkaphatnak. Az infinitivus szükséges az accusativus cum infinitivo és a nominativus cum infinitivo szerkezetek képzéséhez is, a participiummal pedig a participium coniunctum, a gerundivumos szerkezet és az ablativus absolutus képezhető. Az igenevekkel alkotott mondatrövidítő szerkezetek más mai nyelvekben is általánosak (az indoeurópai nyelvekben éppúgy, mint a magyarban), de a latinban ennek számos eszköze áll rendelkezésre. A latinra e szerkezetek különösen jellemzőek, ezek teszik lehetővé tömör kifejezésmódját, sajátos, lapidáris („kőtömbszerű”) stílusát.

Elöljárószók

Az elöljárószók vagy prepozíciók (latinos alakban: praepositio) olyan, a főnevek vagy igék elé vagy (más nyelvekben) után tett szócskák, melyek cselekvés, történés mellett azok körülményeit adják meg: irányát, helyét, idejét stb. (Magyarra legtöbbször raggal vagy névutóval fordítjuk.) Az igék és származékaik előtt szereplő, azokkal összeolvadó változatukat praefixumnak hívják. A leggyakoribb latin elöljárószók és vonzataik:
- ā, ab – -tól/-től (ablativus)
- contrā – szemben, ellen (accusativus)
- dē – -ról/-ről (ablativus)
- ē, ex – -ból, -ből (ablativus)
- in
- – -ban/-ben (ablativusszal)
- – -hoz/-hez/-höz, ellene, szembe (accusativussal)
- per – keresztül, révén
- prae – elé (accusativus), előtt (ablativus)
- prō – -ért, helyett
- sub – alatt (ablativus)
- super
- – fölött, -on/-en/-ön (ablativus)
- – fölé, -ra/-re (accusativus)
- ultrā – fölé, túl-

Módosító-, határozó- és kötőszók

- atque – és
- et – és
- nē – hogy ne; nehogy
- sed – ám, (ám)de, viszont
- semper – mindig
- sic – így, ily módon, ekképp(en), ezért
- sine – nélkül
- sive, seu – vagy
- quasi – majdnem, fél-, ál-
- -que – és (simuló kötőszó: a szó végéhez ragad)
- ut – hogy, azért, a célból

Indulatszók

- heu – jaj!
- mehercle – biz a!, nahát! (sz. sz. "Herkulesre!")
- o! – oh, ó!
- vae! – jaj!

A latin nyelv mai leszármazottai

Az újlatin nyelvek nem a klasszikus latinból, hanem az úgynevezett vulgáris latinból (más szóval: népi, köznyelvi latinból) erednek. A latin és az újlatin nyelvek (többek közt) abban térnek el, hogy az újlatinban megkülönböztető hangsúlyt találunk, a latinban viszont megkülönböztető magánhangzó-hosszúságot. Az olasz és a szárd nyelvben a mássalhangzóknak megkülönböztető hossza van, és hangsúlyt is találunk, a spanyolban csak megkülönböztető hangsúlyt, a franciában pedig már a hangsúly sem megkülönböztető értékű. Egy másik fontos különbség az újlatin és a latin között, hogy az újlatin nyelvek, a románt kivéve, a legtöbb szónál elvesztették esetvégződésüket (egyes főnevek kivételével). A románban még mindig öt eset van (bár az ablativus már nem használatos).

A magyar és a latin

A latin nyelvtanírás hagyománya sokáig éreztette hatását a magyar nyelvtanokon, s az egyéb alapokon nyugvó elméletek csak az utóbbi időben alakultak ki. A latin egyes helyeken a beszélt nyelvre is kihatott (pl. a kötőmód (coniunctivus), vagy az igeneves szerkezetek használata), bár ezek jó része már feledésbe merült (például kérte, hogy adná neki oda szerkesztés). A középkortól fogva számos latin szó került nyelvünkbe, például az egyházi életből (vallási, hitéleti fogalmak), vagy más kulturális területekről (iskola, növény- és állatnevek, hónapnevek, orvosi kifejezések). A XIX–XX. századtól kezdve további jövevényszavak áramlottak és áramlanak nyelvünkbe a tudományos fejlődés és a nemzetközi érintkezés nyomán, bár e szavak egy része már a latinba is a görögből került. A latin eredetű (elsősorban francia és olasz) jövevényszavak is gazdagították nyelvünket, csakúgy, mint az angol jövevényszavak némelyike, melyek (az ófrancia közvetítésével) szintén a latinból erednek. A latin a 20. század elejéig a középiskolai oktatás szerves része volt (lásd például a Légy jó mindhalálig című regényben), ismerete az alapműveltséghez tartozott. Ma – az egyetemek mellett – néhány középiskolában és egyházi iskolákban oktatják, gyakran kötelezően választható nyelvként.

A latin mint nemzetközi közvetítő nyelv

A latin nyelv, még akkor is, mikor már holt nyelvnek számított, sokáig az európai civilizáción belül a kultúra és a tudományok nyelvének számított. Valójában ma is nagyon sokan tanulják és - bármennyire is meglepő - kommunikálnak vele, különösen Nyugat-Európa egyes országaiban. Történtek kísérletek arra is, hogy a latint a 20. században újra a nemzetköziség, a közös Európa nyelvévé tegyék. Ezt némelyek nyelvészeti, történelmi és politikai okokra hivatkozva szerencsésebbnek is látnák, mint az angol nyelv vagy egy mesterséges nyelv, például az eszperantó alkalmazását, mivel a latin egyrészt ugyanúgy sok tekintetben logikus, mint az angol; indoeurópai nyelv, tehát kifejez Európában bizonyos népességarányokat, de mégsem egy létező politikai alakulat nyelve, tehát nem tölthet be olyan erőszakos kultúraterjesztő szerepet, mint például a német (a Habsburg-kor és a világháborúk alatt) vagy az orosz (a szovjet megszállás idején); ami sem az angolról, sem a más, vezető szerepre törekvő nyelvekből létrehozott mesterséges nyelvekről sem mondható el. Ezenkívül több mint egy évezredes történelme során már bizonyította, hogy tényleg használható a nemzetközi kommunikációra. E nézet ellenzői felvetik, hogy a latinban is számos kivétel akad (például az igék szótári alakjában), több esetben bonyolult szabályok határozzák meg az alakot (l. például az i tövű főneveket); nyelvtanának egyes pontjai mind a napig nincsenek jól felderítve (például a kötőmód használata stilisztikai okokból, l. attractio modi); (szintetikus alapú) szerkezetei a mai analitikus világnyelvek beszélői számára idegenek; szerkezete önmagában is a tömörséget segíti elő inkább, mint az átláthatóságot; és mindenekelőtt: nincs olyan nyelvi közösség, amelynek nyelvhasználatára a vitás esetekben támaszkodni lehetne (hacsak nem az újlatin nyelvek...), tehát használata ugyanúgy kívülről meghatározott elveken alapulhatna, mint a mai mesterséges nyelveké. A latin ezenkívül ugyanúgy nem mentes a negatív asszociációktól, mint a vele szembeállított világnyelvek, hiszen hosszú időn át a római katolikus liturgia nyelve volt szerte a világban, és mind a mai napig a Vatikán hivatalos államnyelve. A vallási, világnézeti kötődés s annak a politikához való viszonya mindmáig érzékeny társadalmi kérdés. A katolikus egyház – minden kulturális, társadalmi erénye és jelentősége mellett – évszázadokon át számottevő politikai tényező is volt, mely céljait nemegyszer erőszakos módon is igyekezett érvényre juttatni (keresztes háborúk, inkvizíció, Galilei és mások elhallgattatása). A világnyelv kérdésére tehát nem adható könnyű és egyértelmű válasz. Mint sokan mondják, az egyes nyelvek alkalmasságát ma már inkább azok hajlékonysága, kifejezőkészsége, egyértelműsége és elsajátíthatósága szempontjából érdemes megítélni, semmint az azokat beszélő népek, közösségek történelme, vezetőik mai vagy hajdani döntései alapján. – Mások arra hivatkoznak, hogy történelmi szempontból egy-egy világnyelv elterjedését sokkal inkább a beszélő közösség katonai kvalitásai, gazdasági ereje és hasonló nyelven kívüli szempontok határozták meg, mint a nyelvük bármiféle „belső” tulajdonsága: logikája, könnyűsége, alkalmazhatósága vagy bármi más. A történelem során ez valóban vonatkozott a latin nyelvre is, de a történelem még nem ért véget, és a mai nyelvek terjedésére, akár a mesterséges nyelvekére is, ebből a szempontból feltehetőleg ugyanazok a szabályszerűségek vonatkoznak. Mindent egybevetve a nemzetközi kommunikációra használható nyelvek kérdése igen bonyolult és érzékeny pontokat érintő kérdés.

Kapcsolódó cikkek

- A latinból létrejött ábécék
- Latin fonémák
- A latin főnévragozás
- Latin igeragozás
- Latin szókincs
- Latin kifejezések jegyzéke
- Ablativus absolutus
- Latin előtagokból és latin igékből álló összetett igék a magyarban
- A rendszertani nevekben gyakran használt latin és görök szavak listája
- Latin szórend

Lásd még

- Latin
- Latin irodalom
- Latin mondások
- Latin kifejezések jegyzéke
- Brocard
- Római Birodalom
- Az élő latin
- Európai városok latin neve
- Európai folyók latin neve

Külső hivatkozások angolul

- [http://www.perseus.tufts.edu/ The Perseus Project] has many useful pages for the study of classical languages and literatures, including [http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/resolveform?lang=Latin an interactive Latin dictionary].
- [http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=LTN Ethnologue report for Latin]
- Ingyenes online latintanfolyamok (angolul)
- http://www.sprachprofi.de.vu/latin
- http://wikibooks.org/wiki/Latin
- [http://www.thelatinlibrary.com The Latin Library] contains many Latin etexts
- [http://www.textkit.com Textkit] has Latin textbooks and etexts.
- [http://www.websters-online-dictionary.org/definition/Latin-english/ Latin - English Dictionary]: from Webster's Rosetta Edition. ---- Megjegyzés: létezik [http://la.wikipedia.org/ Latin Wikipédia] is! Kategória:Nyelvek als:Latein ja:ラテン語 ko:라틴어 simple:Latin language th:ภาษาละติน zh-min-nan:Latin-gí

Olasz nyelv

Az olasz nyelv az újlatin nyelvek közül a leginkább hasonló a latinhoz, mind szókészletében, mind kiejtésében. Sok latin ábécét használó nyelvhez hasonlóan az olaszban is léteznek megkettőzött mássalhangzók. Mindamellett, ellentétben a franciával és a spanyollal, ezeket a megkettőzött mássalhangzókat hosszan ejtik ki. A legtöbb újlatin nyelvhez hasonlóan a hangsúlyozás sokszor lényeges szerephez jut a jelentés megkülönböztetésében (nem így például a franciában). Az olaszul beszélők száma korábban csökkenőben volt, az utóbbi időben azonban ismét emelkedik: jelenleg 70 millióra tehető. Régebbi adatok még 120 millió ember közvetítő nyelvének mondták. Főleg az olasz gyarmatokon beszélték (Etiópia, Eritrea, Líbia, Szomália), ezenkívül Szlovéniában, a horvát Dalmáciában és Albániában.

Története

A Római Birodalom bukása után még egy ideig a latin nyelv volt az írás és a nép nyelve is. A 6. századtól kezdve a nép nyelve fokozatosan eltávolodott a latintól, és irodalmi nyelvvé vált. Assisi Szent Ferenc naphimnusza, a Cantico delle Creature 1225-ből talán az első költemény, mely ezen a nyelven fennmaradt.

Az olasz ábécé

- a b c d e f g h i l m n o p q r s t u v z Továbbá csak idegen szavakban:
- j k w x y

Kiejtés

- c
- e és i
- előtt → cs
- egyébként → k
- ch (e és i
- előtt) → k
- g
- e és i
- előtt → dzs
- egyébként → g
- gn → ny
- gl → i előtt lj (ha az i után mássalhangzó áll, az i hangot nem ejtjük)
- h → néma
- s → sz
- sc
- e és i
- előtt → s
- egyébként → szk
- z → c, ritkábban dz Megjegyzés: az i hangot c, g, sc után csak akkor ejtjük, ha hangsúlyos

Külső hivatkozások

- [http://www.italianculture.net/deutsch/sprache.html Németül íródott nyelvismertető az olasz nyelvről] Kategória:Nyelvek als:Italienische Sprache ja:イタリア語 ko:이탈리아어 simple:Italian

Angol nyelv

Az angol nyelv jelenleg egyike a Föld leggyakrabban használt nyelveinek. A nyelv tájszólásokra esik szét (jelentősebbek: angliai, US-amerikai, ausztráliai), és megvan a veszélye, hogy a latin nyelvhez hasonló sorsra is juthat, vagyis szétesik több nyelvre. Azonban a fejlődés és a médiában beszélt angol a tájnyelvek csökkenéséhez és az egyetlen beszélt változathoz is elvezethet. Ismeretes még az úgynevezett pidgin English (pidzsin-angol) verzió is, melyet a Karib-tenger környékén beszélnek, s mely egyfajta afrikanizált és erősen leegyszerűsített angol nyelvet jelent. Az ún. Basic English az angol nyelv mesterségesen 850 szóra csökkentett változata, melyet az angol nyelvész, C. K. Ogden alkotott meg. Ennek használata meglehetõs önfegyelmet kíván az angolul tudótól, mivel sok fogalmat körül kell írni, melyre van angol szó. A Basic English a Wikipédiában is rendelkezik képviselettel.

Eredete

Beszélőinek száma

A statisztikák szerint 446 millió anyanyelvi beszélője van napjainkban. A Föld lakosságához képest az anyanyelvi beszélők száma százalékosan csökken, viszont a világ első számú másodikként használt nyelve az angol. Kb. 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként az angolt és 2-3 milliárd közé teszik azok számát akik néhány szót értenek a nyelvből. Az Európai Unió egyik hivatalos és munkanyelve. Az angolul tanulók közül csak több mint minden 100. tud az alapszintnél (néhány száz szó) jobban angolul. Viszont ezt a nyelvet tanulják a világban a legtöbben. A legelterjedtebb számítógépes nyelv is egyben.

Jellemzői

Főnevek

Kis betűvel íródnak, mint a magyarban. Néhány kivételtől eltekintve (például raincoat) nem használ összetett szavakat, emiatt szókincse legfeljebb közel 500-600 ezerre tehető. A többesszámot egy szóvégi s betű jelzi, ritka kivételek (latin, francia, stb. jövevényszavak) esetén más jel (medium -> media).

Igék, igeragozás

A szabályos igék egyes szám harmadik személyű ragja -(e)s, a múlté és a befejezett melléknévi igenévé -(e)d. Időbeni folyamatok és azok lezártáságának kifejezésére fejlett, más nyelvekben (pl. német, francia) is szokásos szerkezeteket használ (pl. I have done it = megcsináltam (és kész van), I am doing it = folyamatosan csinálom, I have been doing it = csináltam egy ideig (de már nem), vö. francia je l'ai fait, német ich habe es gemacht).

Melléknevek, határozószók

A legtöbb esetben a magyarhoz hasonlóan különséget tesz a "hogyan?" és "milyen?" kérdésre felelő szavaknál, pl.: nicely (szépen), nice (szép). Kivételt képez például a fast (gyors, gyorsan) szó, illetve igen szembetűnő módon a hard (kemény, keményen) és a hardly (alig) szavak alkotta szópár is.

Számnevek

A múltbeli tizenkettes számrendszer használatát tükrözik vissza (10: ten, 11: eleven, 12: twelve).

Nagy- és kisbetű használata

Nagybetűt a magyarral analóg módon használ. Ezenkívül nagybetűvel írandóak még a nemzetiségek nevei (English, Japanese), a hónapok és napok neve (January, Monday), és a címekben előforduló szavak (kivéve a névelőket, elöljárókat és a kötőszavakat).

Szótárak

Angol-angol

- Brit angol: Oxford Dictionary
- US angol: Merriam-Webster

Magyar-angol-magyar

- Országh László, kb. 300 ezer szó, jó minőség

Külső linkek

- [http://www.vocabula.com/VRabout.asp az angol nyelv védelme]
- [http://www.bbcenglish.com/ BBC English honlap] Kategória:Nyelvek als:Englische Sprache ja:英語 ko:영어 ms:Bahasa Inggeris simple:English language th:ภาษาอังกฤษ zh-min-nan:Eng-gí

Eszperantó nyelv

Az eszperantó egy mesterséges, emberi kommunikációra kialakított nyelv. Megalkotója Lejzer Samenhof, Lazar Markowicz Zamenhof vagy ismertebb nevén Lazaro Ludoviko Zamenhof białystoki szemorvos volt. A nyelv első kiadására 1887-ben, Varsóban került sor, először oroszul, majd lengyelül, németül, franciául és angolul. A nyelv eredeti neve Lingvo Internacia („nemzetközi nyelv”) volt, de igazán szerzője álnevéről (D-ro Esperanto – „Dr. Remélő”) vált ismertté. Az eszperantó első vázlata még csak sematikus tervezet volt. A nyelv később, széles körű működése során vált autonómmá. A világ minden táján találhatók emberek, akik valamilyen szinten beszélik a nyelvet. Az eszperantó földrajzilag egységes maradt, ezt a nemzetközi kongresszusoknak és az egységes oktatásnak köszönheti. Felügyeleti szerve az Eszperantó Akadémia. Kiterjedt irodalommal rendelkezik (számos világirodalmi mű fordítása, valamint eredeti, eszperantó nyelvű művek), van saját sajtója, rádiója is, tehát fejlett kultúrnyelvnek tekinthető. Tudományos nyelvként 1925 óta használják. 1979 óta a Nemzetközi Kibernetikai Szövetség hivatalos nyelve az angol és a francia mellett, 1985 óta pedig a San Marinó-i Nemzetközi Akadémia (AIS) első hivatalos nyelve. Ezen kívül számos nem eszperantista szervezet is elfogadta és alkalmazza, pl. a Postaunió, és a nemzetközi rendőrszervezet jelszava is eszperantóul szerepel. Az eszperantó beszélőinek számáról megoszlanak a vélemények. Forrástól függően néhány tízezertől több tízmillióig becsülik a beszélők számát. Az biztos, hogy néhány ezer ember az, akinek második anyanyelve (ezeket denaska esperantisto-nak, „született eszperantistának” nevezik). Az eszperantó eklektikus nyelv, szókincse főleg újlatin (francia), germán (német) és szláv (orosz) nyelvből származik, elsősorban olyan szavak, amelyek más nyelvekben is megvannak (interonimák). Szerzője nem szavakat, hanem szóelemeket (morfémákat) vett át (tehát a nyelv erős agglutináló jelleget mutat), és ezek kombinálásával biztosította a szókincs fejlődését. A nyelvet a világon a legkülönbözőbb intézményekben, ill. tanfolyami formákban oktatják. Magyarországon minden iskolatípusban hivatalosan oktatható, egyenjogú nyelv. A nyelvet többen próbálták megreformálni, ennek egyik legismertebb eredménye az ido nyelv.

Nyelvtan

Az eszperantó betű- és hangrendszere

Az eszperantó ábécé 28 betűből áll: A, B, C, Ĉ, D, E, F, G, Ĝ, H, Ĥ, I, J, Ĵ, K, L, M, N, O, P, R, S, Ŝ, T, U, Ŭ, V, Z A mássalhangzók nevét mint főnevet az -o végződéssel képezzük: bo, co, do, stb. Az ŭ csak az aŭ, eŭ, oŭ betűkapcsolatokban szerepelhet, önálló szótagot nem alkot. A magyartól eltérő betűk a következők:
- a - rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
- ĉ - magyar cs
- e - a magyar e és é közötti hang (az e-nél nyíltabban, de az é-nél zártabban kell ejteni)
- ĝ - magyar dzs
- ĥ - mint az Ahmed h-ja, illetve mint az ihlet vagy a technika h-ja (a német ch)
- ĵ - magyar zs
- s - magyar sz
- ŝ - magyar s
- ŭ - félhangzós u, megegyezik az angol w ejtésével Az eszperantó fonetikus nyelv, egy hangnak egy betű felel meg és fordítva.

Az alapnyelvtan

Az eszperantó alapnyelvtan 16 egyszerű szabályból áll: 1. Határozatlan névelő nincs; csak határozott névelő van, a la, mely azonos minden nemben, esetben és számban: domo (ház, egy ház) – la domo (a ház) 2. A főnévnek -o végződése van. Többes szám képzésekor a -j járul hozzá. Csak két esete van: alany- és tárgyeset; ez utóbbit az alanyesetből kapjuk az -n végződés hozzátoldásával. A többi esetet elöljárókkal fejezzük ki (birtokos eset: de; részes eset: al; eszközhatározó eset: per). Példák: Mi vidas domon/domojn. – Házat/házakat látok. la domo de la patro – az apa háza Mi helpas al la patro. – Segítek az apának. Mi skribas per krajono. – Ceruzával írok. 3. A melléknév -a-ra végződik. Többes szám képzésekor a -j járul hozzá. Csak két esete van: alany- és tárgyeset; ez utóbbit az alanyesetből kapjuk az -n végződés hozzátoldásával. A többi esetet elöljárókkal fejezzük ki (lásd a főnévnél). A középfokot a pli szóval, a felsőfokot a plejjel képezzük. A középfoknál az ol kötőszót használjuk. Például: alta domo – altan domon – altaj domoj – altajn domojn La taksio estas pli rapida ol la tramo. – A taxi gyorsabb, mint a villamos. 4. A számnevek nem ragozhatóak.
- A tőszámnevek: unu, du, tri, kvar, kvin, ses, sep, ok, naŭ, dek; cent; mil; a miliono, miliardo, biliono, triliono főnévi alakúak. A tízeseket és a százasokat a számnevek egyszerű összetételével képezzük. A főnévi alakúakat és a hozzáadandó számokat különírjuk, a szorzószámokat egybe. Kettőtől a számnévhez tartozó dolgokat többes számban használjuk. 2345678 = du milionoj tricent kvardek kvinmil sescent sepdek ok; du homoj (két ember)
- A sorszámnév jelölésére a melléknévi végződést (-a) használjuk: Petro venis la unua. (Péter jött elsőnek.)
- A szorzószámnevet az -obl- utóképzővel képezzük: duobla sumo (kétszeres összeg)
- A törtszámnevet az -on- utóképzővel képezzük: tri kvaronoj (háromnegyed)
- A gyűjtőszámnevet az -op- utóképzővel képezzük: triopa alianco (hármas szövetség)
- Az osztószámnevet a po elöljáróval képezzük: po du pomoj (két-két alma)
- Ezenkívül lehet használni főnévi és határozói számneveket is: dufoje (kétszer) 5. Névmások (ragozásuk mint a főneveké)
- Személyes névmások: mi, vi, li/ŝi/ĝi; ni, vi, ili
- Visszaható névmás: si
- Személytelen névmás: oni
- Birtokos névmás: A személyes névmáshoz hozzátesszük a melléknévi -a végződést. oni diras, ke… – azt mondják, hogy… mia domo – az én házam 6. Az ige nem változik személyek és számok szerint, éppen ezért az alany mindig szükséges a mondatban. Az ige alakjai: a jelen idő -as végződést kap, a múlt idő -is, a jövő idő -os, a feltételes mód -us, a felszólító mód -u, a főnévi igenév -i végződésű. A melléknévi és határozói igenevek cselekvő jelen ideje -ant-, múlt ideje -int-, jövő ideje -ont-; szenvedő jelen ideje -at-, múlt ideje -it-, jövő ideje -ot- utóképzőt kap. Minden szenvedő alakot az esti segédige megfelelő alakjával és a szükséges szenvedő melléknévi igenévvel képezzük. A szenvedő szerkezet elöljárója a de. Az ami (szeretni) ragozása: ami amas, amis, amos, amus, amu amanta, aminta, amonta amata, amita, amota estas amata, … La profesoro estas amata de siaj studentoj. – A professzort szeretik a diákjai. 7. A határozószó végződése -e, fokozása: mint a melléknévnél. La birdo kantas bele. – A madár szépen énekel. 8. Minden elöljáró alanyesetet vonz. Amennyiben az elöljáró helyet és irányt is jelölhet, az irányt a tárgyesettel jelöljük. Mi estas en la domo. – A házban vagyok. Mi iras en la domon. – Megyek a házba. 9. Minden szót úgy olvasunk, ahogy írunk (fonetikus hangjelölés). 10. A hangsúly mindig az utolsó előtti szótagon van. A hangsúlyos nyílt szótag magánhangzója kissé megnyúlik. 11. Az összetett szavakat a szavak egyszerű kombinációjából kapjuk meg (a főszó a végén áll). A nyelvtani végződések is önálló szavaknak tekintendőek. Pl.: skribotablo = skrib+o+tablo 12. Nincs kettős tagadás: ha a mondatban már van tagadószó, a ne elhagyandó. Mi ne scias. – Nem tudom. Mi nenion scias. – Semmit sem tudok. 13. Az irány jelölésére a szavak a tárgyeset végződését kapják (lásd 8. pont). 14. Minden elöljárónak határozott és állandó jelentése van, de ha olyan elöljárót kell használnunk, melynek konkrét értelme nem mutatja, hogy melyik a megfelelő, úgy a je elöljárót használjuk, melynek nincs határozott jelentése. A je elöljáró helyett tárgyesetet is lehet használni, elöljáró nélkül.
- al – -nak, -nek; -hoz, -hez,- höz; felé
- anstaŭ – helyett
- antaŭ – előtt
- apud – mellett
- ĉe – -nál, -nél
- ĉirkaŭ – körül
- da – részelő birtokos: litro da lakto - egy liter tej
- de – birtokviszony; szenvedő szerkezet; -tól, -től (hely és idő is)
- dum – alatt (idő)
- ekster – kívül
- el – -ból, -ből
- en – -ban, -ben
- ĝis – -ig
- inter – között
- kontraŭ – ellen, szemben
- krom – kívül (átvitt értelemben, pl. „rajta kívül”)
- kun – -val, -vel (társ)
- laŭ – szerint, mentén
- malgraŭ – ellenére, dacára
- per – -val, -vel (eszköz)
- por – -ért, végett
- post – után
- preter – mellette el
- pri – -ról, -ről
- pro – miatt
- sen – nélkül
- sub – alatt
- super – felett
- sur – -on, -en,- ön
- tra – át
- trans – túl 15. Az úgynevezett idegen szavak, azaz azok a szavak, amelyeket a legtöbb nyelv közös forrásból vet át, a nemzetközi nyelvben változatlanul használhatók, csak ennek a nyelvnek a helyesírását kapják. A több egygyökű szó helyett helyesebb a fundamentális szót használni, és a többit az utóbbiakból képezni a nemzetközi nyelv szabályai szerint, pl.: hospitalo – malsanulejo (kórház) 16. A főnév és a névelő utolsó hangzója elhagyható, és hiányjellel helyettesíthető. Ilyenkor a névelő l hangját az előtte álló szóhoz olvassuk, pl.: granda dom’, de: grandan domon; Tragedio de l’Homo

Alapszótár

Az alapszótár nem kész szavakból, hanem szóelemekből áll. Ezek: szógyökök, elő- és utóképzők, szó- és kategóriaképző végződések. A tabellaszavak rendszere: -o főnév, általános -u főnév, személyes / rámutatás Határozatlan: — -a melléknévi Mutató: t- -es birtok Általános: ĉ- + i + -e hely Tagadó: nen- -al ok Kérdő/vonatkozó: k- -el mód -om szám, mennyiség -am idő Példák: kio? – mi?, kiom? – mennyi?, ial – valamiért, neniam – soha, ĉie – mindenütt

A képzők rendszere

Főnévi előképzők

- bo- – sógorsági viszonyt (házasság által létrejött rokoni kapcsolatot) fejez ki: bopatro – bopatrino (após – anyós); önállóan: boa (sógor(ság)i (kapcsolat))
- ge- – különböző neműek társító képzője: patro + patrino = gepatroj (szülők)
- pra- – ős-, déd-, ük-: prahomo (ősember); önállóan: praa (ősi)
- eks- – volt, lemondott, ex-: eksministro (ex-miniszter), eksmoda (divatjamúlt); önállóan: eks! (le vele!), eksa (volt)

Főnévi utóképzők

- -aĵ- – konkrét dolgot, anyagot jelentő szót képez: lakto – laktaĵo (tej - tejtermék)
- -an- – tag, lakos: urbo – urbano (város – városi ember), klubo – klubano (klub – klubtag); önállóan: ano = membro (tag)
- -ar- – csoportképző (latin -arium): vorto – vortaro (szó – szótár); önállóan: aro (csoport)
- -ec- – elvont fogalmat képez: beleco (szépség)
- -ej- – helyiségképző: vendi – vendejo (vásárolni – bolt); önállóan: ejo (helyiség)
- -er- – az egész részének kifejezése: pano – panero (kenyér – morzsa); önállóan: ero (parány, részecske)
- -estr- – vezető, parancsnok, főnök: urbo – urbestro (város – polgármester); önállóan: estro (vezető), estri (vezetni)
- -id- – utód, leszármazott, szülött, ivadék: kokido (csirke); önállóan: ido (utód)
- -il- – eszköz, szerszám-képző: flugi – flugilo (repülni – szárny); önállóan: ilo = instrumento (szerszám, eszköz)
- -in- – nőnemű pár, nőstény: patro – patrino (apa – anya); önállóan: ino (nőstény), ina (nőnemű)
- -ing- – tok, hüvely (olyan tartót jelent, mely nem fedi teljesen a tárgyat): kandelo – kandelingo (gyertya – gyertyatartó)
- -ism- – tan, mozgalom, rendszer megjelölése: vegetarismo (vegetarizmus)
- -ist- – foglalkozást jelöl, továbbá valamilyen "-izmus" követőjét: maro – maristo (tenger – tengerész), esperantisto (eszperantista)
- -uj- – tok, tartó-képző: salo – salujo (só – sótartó); önállóan: ujo (tartó, tok)
- -ul- – személy, amelyre a gyök-fogalom jellemző: avara – avarulo (fösvény - a fösvény); önállóan: ulo (egyén, alak)

Melléknévi előképzők

- mal- - ellentétképző: bona – malbona (jó – rossz); önállóan: mala (ellentétes); Főnévvel is állhat: amiko – malamiko (barát – ellenség)

Melléknévi utóképzők

- -ebl- – lehetőség kifejezésére: vidi – videbla (látni – látható); önállóan: ebla (lehetséges)
- -em- – a gyökben kifejezett fogalom iránti hajlamot fejezi ki: timi – timema (félni – félénk)
- -end- – -andó, -endő: legi – legenda (olvasni – olvasandó)
- -ind- – valamire méltó: legi – leginda (olvasni – olvasásra méltó)

Igei előképzők

- dis- – szét-: doni - disdoni (adni – szétosztani)
- ek- – a cselekvés megkezdését jelzi: iri - ekiri (menni – elindulni); önállóan: ek! (rajta!)
- mis- – rosszul-, félre-: kompreni – miskompreni (érteni – félreérteni); önállóan: misa (téves, helytelen)
- re- - újra, vissza: doni – redoni (adni – visszadni)

Igei utóképzők

- -ad- – gyakorító képző, tartós cselekményt fejez ki: sidi – sidadi (ülni – üldögélni)
- -ig- – valamit valamilyenné tenni: blanka – blankigi (fehér – fehéríteni)
- -iĝ- – valamilyenné válni: blanka – blankiĝi (fehér – fehéredni)

Egyéb utóképzők

- -et- – kicsinyítő képző: rivero – rivereto (folyó – patak)
- -eg- – nagyító képző: rivero – riverego (folyó – folyam)
- -aĉ- – silányító képző: ridi – ridaĉi (nevetni – röhögni)
- -um- – határozatlan jelentésű utóképző: kolo – kolumo (nyak – gallér), brako – brakumi (kar – ölelni)

Külső hivatkozások

- [http://www.eszperanto.hu/ www.eszperanto.hu] Központi magyar oldalak az eszperantó nyelvről
- [http://www.esperanto.hu/magyar2.htm Mi az az eszperantó?]
- [http://www.eszperanto.hu/szotar/ On-line eszperantó-magyar szótár]
- [http://www.eszperanto.hu/tanfolyam/ Internetes eszperantó tanfolyam]
- [http://gxangalo.com/ Ĝangalo.com] - eszperantó nyelvű hírportál
- [http://esperanto.net/info/index_hu.html esperanto.net]
- [http://www.uni-leipzig.de/esperanto/voko/revo Többnyelvű szótár] (eszperantó)
- [http://www.sk-szeged.hu/szolgaltatas/esperanto/ A szegedi Somogyi Könyvtár eszperantó kiállítása]
- [http://mek.oszk.hu/00000/00056/html/204.htm Az eszperantó nyelvtan] (ábécé, hangsúly, végződések, névmások, tabellaszavak, számok, elöljárók, szófaj nélküli szavak, elő- és utóképzők)
- [http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=91887&archiv=1&next=0 A könnyű eszperantó dobogós lett] (Magyar Hírlap, 2005. március 14.)
- [http://it.groups.yahoo.com/group/ni_parolas_esperante Diskutgrupo "Ni parolas Esperante"] als:Esperanto ja:エスペラント ko:에스페란토 ms:Bahasa Esperanto simple:Esperanto th:ภาษาเอสปรานโต zh-min-nan:Sè-kài-gí

Kategória:Nyelvészet

Ebben a kategóriában a nyelvészeti témájú szócikkek szerepelnek. Kategória:Társadalomtudományok ja:Category:言語学 simple:Category:Linguistics th:Category:ภาษาศาสตร์ zh-min-nan:Category:Gí-giân-ha̍k

Blam Blam Blam

Blam Blam Blam were a New Zealand pop/rock/alternative band. Tim Mahon (bass) and Mark Bell (guitar,vo) had been members of The Plague and The Whizz Kids. After losing their drummer Ian Gilroy to The Swingers in 1980, Tim and Mark joined up with Don McGlashan, a multi-instrumentalist who played drums and sang many lead vocals. The band's first release was the song Motivation on the Class of 81 compilation album. They later released a four-track self-titled EP which hit the top 40 in New Zealand. The band had two hit singles in 1981 with There is no Depression in New Zealand, and Don't Fight it Marsha, It's Bigger than Both of Us. In 1982 vocalist Dick Driver joined the band, but soon left. The band recorded an album Luxury Length, which reached No. 4. in the New Zealand charts. Later that year the band were involved in a car accident where Tim Mahon was seriously injured. In 1984 the band briefly reunited, recording the live album The Blam Blam Blam story. Don McGlashan worked on a number of movie soundtracks, and has subsequently been in the bands The Front Lawn, From Scratch, and The Mutton Birds. Tim Mahon has worked in music management. Mark Bell works as a session guitarist and as a journalist.

External links

- [http://homepages.ihug.co.nz/~sgrigg/blamblam.htm Propellor Records Blam Blam Blam biography]
- [http://www.kylenano.demon.co.uk/dondisc.htm Don McGlashan discography] category: New Zealand musical groups

media praca w anglii dieta online casinos hmb

:: RELATED NEWS ::

Екатерина II
Екатери́на II Алексе́евна Вели́кая (Екатерина Великая 21 апреля (2 мая) 1729, Штеттин, Германия — 6 (17

Теорема Брианшона
Теорема Брианшона является классическим результатом проективной геометрии. Она может быть сформулирована следующим образом: Если шестиугольник описан около определитель ::

K_n(x_1,x_2,\dots,x_n)=
det \begin 
x_1 & 1    & 0 &\cd

Наибольший общий делитель Наибольшим общим делителем (НОД) двух целых чисел m и n называется их общий делитель d (т.е.

d\mid m

d\mid n

), который делится на любой другой общий делитель m и n. Наибольший общий делитель определён если хотя бы одно из чисел m или n не ноль. Во�

НОД
Наибольшим общим делителем (НОД) двух целых чисел m и n называется их общий делитель d (т.е.

d\mid m

d\mid n

Вольфрам

История

Вольфрам был получен впервые испанцами братьями де Эльгуйяр, учениками Бергмана в 1783 г.

Происхождение названия

Название Wolframium перешло на элемент с минерала вольфрамит, известного еще в XVI в. под названием «волчья пена» - «Spuma lupi» по л

Рений

История

Элемент открыли в 1925 немецкие химики Ида и Вальтер Ноддак. Элемент назван в честь Рейнской провин