Alt

Az alt a tenor és a mezzoszoprán hangfekvés között elhelyezkedő hangfekvés, f/g-től e"/f"-ig terjdehet. Ez a hangfekvés az operákban viszonylag ritka. Ha szerepel, akkor általában aggódó anya vagy boszorkányszerepekben. Az alt szólam legtöbbször ellenszólam, ő valósítja meg az ellenpontozást.

Fajták hangmagasság szerint

Ez a hangfekvés a lehet férfi, vagy női fekvés is, igaz férfi esetén váltótenor nevet viseli, és hangterjedelme C-től c'-ig terjed.

Tipusok

A nőknél a hangterjdelem alapján világos, vagy sötét altokról beszélhetünk. Igen sok alt hangszer létezik, például a brácsa, angolkürt, valamint az altharsona. Lásd még: altkulcs, altista Kategória:Zene ja:アルト

Tenor

A tenor (ol. tenore) a legmagasabb fekvésű férfihang, amelynek hangterjedelme rendszerint a c-től az c'-ig terjed minden közbeeső kromatikus zöngékkel. Kivételes képességű tenoristák azonban ezeket a határokat kis terccel fel vagy le tudják nagyobbítani. A tenor általában a szoprán párja az operákban és egyéb vokális művekben, ill. a a férfi főhős.

Tipusai

- Tenore drammatico, di forza vagy robusto: a „hős” hangú tenor
- Hőstenor vagy Heldentenor: az előző, erősebb bariton hatással, elsősorban Wagner és követőinek operáiban található.
- Tenore Buffo: „vígtenor”; gyenge hangú tenor, aki a vígoperákban és hasonló darabokban a nevettető szerepet játsza (főleg Mozart operáiban)
- Tenore lirico vagy di grazia: a méltóságteljes tenor, főként Verdi operáiban található
- Tenore (lirico) spinto: hasonlít a a tenore drammatico és lirico kombinálása, szintén Verdi operáiban gyakori
- Trial: magas, nazális hang, főként vígoperákban található, szerepe a tenore buffoval megegyező
- Baritenor: baritont is tudó tenor, általában igen sötét hanggal. Barbershop zene esetén bass, baritone és lead szólamok mellett a tenor a legmagasabb (b-d'), és általában falzett hangon énekel. A klasszikus megfelelője a váltótenor. Lásd még: tenorista, tenorkulcs, ill. tenor fekvésű hangszerek: tenorszaxofon, tenorkürt, stb. Forrás: [http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/099/pc009994.html#9 Pallas Lexikon] Kategória:Zene ko:테너 ja:テノール

Mezzoszoprán

A mezzoszoprán (franc. bas-dessus, ol. félszoprán), női középhangfaj, melynek terjedelme a szoprán és az alt közé esik.

Magassága

Átlagos magassága ász-tól a f-ig terjed, bár hangmagasság alapján beszélhetünk itt is sötét, ill. világos változatokról.
Operaszerepek
Az operákban és egyéb vokális darabokban általában csak másodlagos szerepet töltenek be, bár a szerepük részletezését három szóval szokták jellemezni („boszorkányok, bricseszek és k....k”), azért álljon itt egy lista a híresebb szerepekről:
- Carmen (Carmen)
- Rosina (Szevilyai Borbély)
- Adalgisa (Norma)
- Azucena (Il Trovatore)
- Ulrica (Un Ballo in Maschera)
- Perziosilla (La Forza del Destino)
- Laura (La Gioconda)
- Venus (Tannhauser)
- Brangane (Tristan und Isolde)
- Suzuki (Madame Butterfly)
- Santuzza (Cavalleria Rusticana)
- Lola (Cavalleria Rusticana)
- Cherubino (Le Nozze di Figaro)
- Marcellina (Le Nozze di Figaro)
- Dorabella (Cosi Fan Tutte)
- Octavian (Der Rosenkavalier)
- Amneris (Aida)
- Princess Eboli (Don Carlo)
- Ottavia (L'Incoronazione di Poppea)
- Dalila (Samson et Dalila)
- The Composer (Ariadne auf Naxos)
- Orfeo (Orfeo ed Euridice)
- Sonyetka (Lady Macbeth of the Mtsensk District)
- Pauline (The Queen of Spades) Lásd még: mezzoszopranista. Forrás: [http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/070/pc007085.html#3 Pallasz lexikon] Kategória:Zene

Brácsa

A brácsa, vagy másnéven mélyhegedű egy hangszer, négy, kvint távolságra hangolt húrral. Eme hangszer a vonós hangszerek csoportjának tagja, a hegedű család tagja. Húrjai egy kvinttel vannak lejjebb a hegedűéhez képest, ill. egy oktávval feljebb a csellóéhoz képest. (Ebbe a csoportba tartozik még a nagybőgő.) A brácsa neve eredetileg mélyhegedű volt, mert amit brácsának neveztek, az nem volt más, mint a kontrahegedű. Ez egy háromhúros (G-D-Á) vonós hangszer, ami meghatározó tagja a magyar és a román népzenének; csak és kizárólag akkordokat játszik. A legmélyebb húr (ami tulajdonképpen a brácsán elérhető legmélyebb hang) a kis C, ezt követi a kis G, egyvonalas D, ill. egyvonalas Á húrok. A brácsa kották általában altkulcsban íródnak, amit szoktak egyszerűen brácsakulcsnak is nevezni. Az altkulcs a C-kulcsok családjába tartozik. A különböző zenekarokban egyedül a brácsa használja ezt a kulcsot, mint alap kulcs. A magas hangokhoz szoktak még violinkulcsot használni. Extrém esetekben a brácsakották basszuskulcsban íródnak.

A brácsa története

basszuskulcs Története hasonlít a hegedűéhez, annyi eltéréssel, hogy a brácsa jobban megőrizte a reneszánsz ős, a Viola da Braccio tulajdonságait (pl. a háttérbe húzódó hangját, hiszen a reneszánszban a vonós hangszerek csak kísérőhangszerek voltak). A mai brácsa tulajdonképpen az altbrácsa, ugyanis korábban létezett tenorbrácsa néven is hangszer, bár az teljes kudarc volt. Brácsa tulajdonképpen csak a komolyzenében található, és így is sokkal kevesebbszer használják versenyművek ill. szonáták szólistájaként, mint pl. a hegedűt, vagy a csellót. Ennek egyik oka talán a háttérbe húzódó hangja, ill. a nagyobb mérete, amit fárasztóbb tartani, ill. a hegedűn amúgy is nehéz fogásokat még nehezebb lefogni. Zenekarokban a brácsa feladata csak annyi, hogy kitöltse a harmóniákat némi melódikus anyaggal. A szólam helyzete nagyon komikus: feladatuk teljesen észrevehetetlen, viszont ha hiányoznának, azt rögtön megéreznénk. A kamarazenében Mozart javított a brácsák helyzetén; ugyan a közönséges vonósnégyeseknél a helyzet ugyanaz volt, mint a zenekarokban, de Mozart tette a vonósötöst népszerűvé, ami két brácsát tartalmazott. Ebből következett, hogy az első brácsa kaphatott szólórészeket is, új, friss erőt adva ezzel az együtesbe. Annak ellenére, hogy a brácsairodalom viszonylag nagy, kevés az ismertebb szerzők műve, ezért a brácsisták sokszor játszanak átiratokat. A brácsa a popzenében tulajdonképpen 1890 és 1930 között szerepelt a tánczenekarok színeiben, de a big band éra feltűnésekor teljesen kiveszett. Újgenerációs változata a vertikális brácsa. Probálkozások a hangjának normálissá tételéhez: contralto, Dessauerbratsche, violino pomposo, viola alta, violon alto, violalin, Viola da Spalla.

Főbb művek brácsára

Brácsa szóló
- Lásd: brácsaszonáta Brácsa zongora- ill. csembaló-kísérettel
- Lásd: brácsaszonáta Brácsaversenyek
- Lásd: brácsaverseny Kamarazene brácsával
- Ludwig van Beethoven: Szerenád fuvolára, hegedűre és brácsára
- Claude Debussy: Trió fuvolára, brácsára és hárfára
- Joseph Haydn: Duók hegedűre és brácsára
- Wolfgang Amadeus Mozart: Duók hegedűre és brácsára (G-dúr és B-dúr, KV 423 és 424)
- Vonóstriók, vonósnégyesek, vonósötösök és vonósszextettek

A brácsa felépítése

Lásd a hegedű címszó hasonló szekcióját. Amiben a brácsa eltér a hegedűtől, az a mérete, mert a brácsa nagyobb, mint a hegedű.

A brácsa alapanyagai

Szintén megegyezik a hegedűével.

Méretek

hegedű A brácsa és a hegedű közti fő különbséget a húrozáson kívül a hangszer mérete adja. A brácsa általában hosszában és széltében 3-5 cm-rel nagyobb egy hegedűnél. Viszont a belső hangkeltéshez használt részek (pl. lélek, láb, stb.) teljesen megegyeznek a hegedűével, tehát ha pongyolán akarunk fogalmazni, mondhatjuk azt is, hogy a brácsa csak egy nagyobb "csomagolással" rendelkező hegedű. Gyerekek általában nem tanulnak brácsázni, hanem később (amikor már elég nagyok) hegedűről térnek át brácsára. Extrém esetekben kisebb hegedűre raknak brácsahúrokat, és így állítanak elő brácsát. Mint láthattuk, brácsából csak „egészes” létezik. Persze különböző méretűek léteznek, egyes kisebb méretű típusok hosszúságra megegyezhetnek egy nagyobb hegedűvel.

A brácsakészítés

Különböző hangszerkészítők ugyanúgy gyártottak brácsákat, mint hegedűket. Itt is megkülönböztethetünk gyári- ill. mesterhangszereket.

A brácsa hangja

Az „előállítás” módja megegyezik a hegedűével. A brácsa nem egy szólisztikus hangszer, annak ellenére, hogy léteznek rá szólódarabok, bár a számuk nagyon elenyésző a hegedűéhez vagy mondjuk a zongoráéhoz viszonyítva. A hangszeren az Á és D húrok hangja nagyon „hajlékony”, ami a csellóra emlékeztetheti az embert. A G és C húrok általában nagyon fémes hangzást adnak. (Természetesen ezen megállapítások relatívak, függenek az előadó elképzeléseitől, ill. a húrok típusától és minőségétől). Melankólikus hangja miatt jöttek létre a brácsaviccek.

A brácsázás

A brácsázás technikája majdnem egészében megegyezik a hegedűével. A főbb eltérések a következőek:
- Mivel igen sok méretű brácsa van, ezért a játékos olyan nagyot választhat, amilyet akar. Ennek ellenére váltáskor általában szükséges egy kis gyakorlás az ujjak erőteljesebb letételének és az ujjak közötti nagyobb hely létrehozásának gyakorlásához.
- Bár a vonó terén is kompatibilis a két hangszer, azért léteznek brácsavonók is, melyek hosszabbak és a kápánál több szőr van rajta. Vonókezelés terén a nyomóerőben van változás.
- Ezenkívül sokkal expressivóbb vibrátót kell használni.

Felszerelés és karbantartás

Ez is megegyezik a hegedűnél említettekkel. Kisebb méretű eltérések persze adódhatnak (pl. a húrok, ezáltal a hangolás menete), de nagyobb, említésre méltó különbség nincsen.

Külső hivatkozások

- [http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/015/pc001579.html#2 Pallasz Lexikon cikke a brácsáról]
- [http://www.sulinet.hu/tart/cikk/ef/0/20974/1 Sulinet Muzsikatára a brácsáról]
- [http://www.fidelio.hu/links2.asp?catid=118 Brácsával kapcsolatos linkek gyüjteménye a Fidelio.hu-n] Kategória:Vonós hangszerek ja:ヴィオラ ko:비올라

Altkulcs

A C-kulcsok családjába 4 kulcs tartozik:
- szopránkulcs (az első vonalon)
- mezzoszopránkulcs (a második vonalon)
- altkulcs (a harmadikon)
- tenorkulcs (a negyediken) Közös bennük, hogy mindegyik az egyvonalas C hangot jelöli a zenei kottaírásban. Ezeket a kulcsokat eredetileg a különböző énekhangokhoz használták, mára a szoprán- és mezzoszopránkulcs helyett a violinkulcsot, az alt- és a tenorkulcs helyett egy violinkulcsot, alája írt 8-assal használjuk. violinkulcs Két C-kulcs azonban néhány hangszer kottáiban még ma is használatos: az altkulcs az elsőrendű kulcs a brácsánál és ritkán a harsonások is használják. A tenorkulcs amolyan „kisegítő” kulcs a basszuskulcs mellé, a fagott, a cselló és a harsona használja, hogy a magas részeknél elkerüljék a pótvonalak használatát. Kategória:Zene

Kategória:Zene

E kategóriában gyűjtjük a zenével kapcsolatos cikkeket. Kategória:Művészet Kategória:Előadóművészet ja:Category:音楽 ko:분류:음악 simple:Category:Music th:Category:ดนตรี zh-min-nan:Category:Im-ga̍k

Portail:Rugby/Article du jour-23

Jeff Wilson, Jeffrey William Wilson, né le 24 octobre 1973 à Invercargill, est un ancien joueur de rugby et de cricket néo-zélandais, évoluant au poste d'arrière ou d'ailier. Sportif naturellement doué, il a été international néo-zélandais dans deux sports, le rugby et le cricket. Mais, il était également un basketteur réputé et a été champion national d'athlétisme en scolaire. Les saisons décalées du cricket et du rugby lui permettent de pratiquer les deux sports jusqu'à la création du Super 12 en 1996, année où il choisit de privilégier le rugby. D'abord international de cricket contre l'Australie lors de la saison 1992-93, il rejouera de nouveau au cricket après la fin de sa carrière de rugbyman, jouant toujours pour sa province d'Otago et obtenant sa dernière sélection en mars 2005. Ses débuts internationaux en rugby lors de la tournée d'automne des Blacks dans l'hémisphère nord lui font découvrir les deux facettes de la célébrité: porté aux nues pour ses trois essais lors de son premier match contre les Écossais, il essuie ensuite les critiques pour son mauvais taux de réussite, 5 échec sur 8 tentatives, lors de la défaite contre les Anglais après avoir été désigné buteur en remplacement du buteur titulaire blessé... Lire/Contribuer

dog breeders WARSAW HOTELS Online Casino praca w anglii darmowe statystyki

:: RELATED NEWS ::

Aello
In Greek mythology, Aello was one of Hippolyte's Amazons. She was the first to attack Heracles when he came for Hippolyte's girdle. Unfortunately, Heracles was wearing the Nemean Lion skin from his first labor, making him invulnerable. Aello could not kill Heracles; thus, she was killed instead. Her nam

Podarge
In Greek mythology, Podarge ("fleet-foot") referred to several different beings.
- One of the Harpies is named Podarge and was the mother of Balius and Xanthus.
- The rainbow/messenger goddess Iris (sister of the Harpies) is sometimes also referred to as Podarge.
- Podarge was Priam's birth name. He changed it a

Celaeno
In Greek mythology, Celaeno referred to several different beings. #One of the harpies, Celaeno ("the dark") was also known as Podarge ("fleet-foot"). The harpies were vicious winged monsters that terrorized Phineas among others. See Phineas for more details. Celaeno was also the mother of Xanthus and Balius, In Greek mythology, the Harpies ("snatchers") were beautiful winged women best known for constantly stealing all food from Phineas before he could eat any of it, enforcing a punishment declared by Zeus. This led them into conflict with the Argonauts. In later traditions they were transformed into winged hags with sharp Read More...

Puma
The puma (Puma concolor since 1993, previously Felis concolor) is a type of predator-feline found in North, Central, and South America. Though large in size this cat cannot roar, but instead purrs and has even been said to make eerily humanlike screams when courting. It is more closely related to the common house cat than to the African lion. It is also known by the regional names of cougar, mountain lion, panther, ca

Zephyrus
In Greek mythology, Zephyrus, or Zephyros (Ζέφυρος) was the gentle god of the west wind, one of the Anemoi. It was thought that Zephyrus lived in a cave on Thrace. He is the son of the Titans Eos (goddess of the dawn) and

List of common species names
This list of Latin and Greek words commonly used in systematic names is intended to help those unfamiliar with classical languages understand and remember the scientific names of organisms. The binomial nomenclature used for animals and plants is largely derived from Latin, as are the names used for higher taxa such as families and orders

Boreas
There was one person and one god known as Boreas in Greek mythology. The mortal was the father of King Haemus of Thrace. ----- Boreas ("north wind" or "devouring") was the Greek god with that name, one of the Anemoi the Winds, the winged sons of Eos and Aeolus: Eurus