:: wikimiki.org ::

Basszus

Basszus

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Zeneelmélet

Minél mozgékonyabb a basszus, annál jobban elveszti jellegét mint alap, melyre a többi szólamok építkeznek. A basszus jó vezetése nagy mértékben megnöveli a zenedarab hatását és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz alatt, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14.–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a basszus a mai értelemben még nem létezett. A basszus első alkalmazója Viadana volt; az ő Basso Continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a Basso Continuot, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és s csak valamely zeneszerzemény összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang. Gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni mert itt érthetetlenekké válnának, mig ellenben a közép és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

Basszus hangfekvés

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

Fokozatok

- A magas basszus (bariton), terjedelme A-fisz
- A mély basszus, terjedelme F-esz.

Tipusok

- Karakterbasszus
- Basso profondo - igen mély és sötét hangzású
- Basso cantante - világos hangú basszus
- Basso buffo - „vígbasszus”
- Basszusbariton - a legmagasabb basszus, átmeneti fajta, olyan, amelyik baritont is tud énekelni

Basszus szerepek

Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így pl. a Megváltó recitativoi Bach Máté passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Osmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi. Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: Varázsfuvola), Boris Godunow, Hans Sachs (Wagner: Nürnbergi mestwerdalnokok), Wotan, Kurwenal, Der Komtur (Mozart: Don Giovanni), Don Alfonso, Pizzarro, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Simon Boccanegra, Escamillo, (Bizet: Carmen) Lásd még: basszista, basszuskulcs, ill. a basszushangszerek: gordonka, nagybőgő, fagott, kontrafagott, basszusharsona, tuba. Forrás: [http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/011/pc001105.html#5 Pallas Lexikon] Kategória:Zene ja:バス (声域)

Olasz nyelv

Az olasz nyelv az újlatin nyelvek közül a leginkább hasonló a latinhoz, mind szókészletében, mind kiejtésében. Sok latin ábécét használó nyelvhez hasonlóan az olaszban is léteznek megkettőzött mássalhangzók. Mindamellett, ellentétben a franciával és a spanyollal, ezeket a megkettőzött mássalhangzókat hosszan ejtik ki. A legtöbb újlatin nyelvhez hasonlóan a hangsúlyozás sokszor lényeges szerephez jut a jelentés megkülönböztetésében (nem így például a franciában). Az olaszul beszélők száma korábban csökkenőben volt, az utóbbi időben azonban ismét emelkedik: jelenleg 70 millióra tehető. Régebbi adatok még 120 millió ember közvetítő nyelvének mondták. Főleg az olasz gyarmatokon beszélték (Etiópia, Eritrea, Líbia, Szomália), ezenkívül Szlovéniában, a horvát Dalmáciában és Albániában.

Története

A Római Birodalom bukása után még egy ideig a latin nyelv volt az írás és a nép nyelve is. A 6. századtól kezdve a nép nyelve fokozatosan eltávolodott a latintól, és irodalmi nyelvvé vált. Assisi Szent Ferenc naphimnusza, a Cantico delle Creature 1225-ből talán az első költemény, mely ezen a nyelven fennmaradt.

Az olasz ábécé

- a b c d e f g h i l m n o p q r s t u v z Továbbá csak idegen szavakban:
- j k w x y

Kiejtés

- c
- e és i
- előtt → cs
- egyébként → k
- ch (e és i
- előtt) → k
- g
- e és i
- előtt → dzs
- egyébként → g
- gn → ny
- gl → i előtt lj (ha az i után mássalhangzó áll, az i hangot nem ejtjük)
- h → néma
- s → sz
- sc
- e és i
- előtt → s
- egyébként → szk
- z → c, ritkábban dz Megjegyzés: az i hangot c, g, sc után csak akkor ejtjük, ha hangsúlyos

Külső hivatkozások

- [http://www.italianculture.net/deutsch/sprache.html Németül íródott nyelvismertető az olasz nyelvről] Kategória:Nyelvek als:Italienische Sprache ja:イタリア語 ko:이탈리아어 simple:Italian

Francia nyelv

A francia nyelvet 128 millió ember beszéli, 77 millióan anyanyelvükként, így a nyelvek rangsorában a 11. (anyanyelvet tekintve: 12.) hely jutott neki. Ami nyelvtörténeti besorolását illeti, újlatin nyelvről van szó. A francia nyelv hivatalosan, nem hivatalosan sok területen elterjedt nemzetközi nyelv. A posta hivatalos, illetve a divat félig hivatalos nyelve. Az Európai Unió több szervezetében a francia kitüntetett szerepet kap (pl.: az Európai Unió Bíróságán franciául zajlik a bíráskodás. Az ENSZ egyik hivatalos nyelve.

francia (français)
Beszélik:	Franciaországban és 53 egyéb országban
Nyelvet beszélők száma:	128 millió 11. helyen
Besorolás:	Indoeurópai »Latin nyelvek »»Újlatin nyelvek »»»Olasz-nyugati újlatin »»»»Nyugati olasz-nyugati újlatin »»»»»Gall-Ibériai »»»»»»Gallo-latin »»»»»»»Gall »»»»»»»»Oïl »»»»»»»»»Francia
Hivatalos státus
Hivatalos nyelv:	Franciaországban és további 24 államban
Szabályozza:	Francia Akadémia (Académie française)
Nyelvi kódok
ISO 639-1:	fr
ISO 639-2(B):	fre
ISO 639-2(T):	fra
SIL:	FRN

Történet

A francia nyelv latin eredetű, amelyet valószínűleg elsősorban germán frankok nyelve befolyásolt. A nyelv kb. 35 000 szóból álló alapszókincse mintegy 13%-a jövevényszó. 1054 szó az angolból, 707 az olaszból, 550 az ónémetből, 481 a gallok nyelvéből, 215 az arabból, 164 a németből, 160 az ókelta nyelvből, 159 a spanyolból, 153 a hollandból, 112 a perzsa, illetve szanszkrit nyelvből, 101 szó indián nyelvekből származik, 89 szó valamilyen ázsiai, 56 szó valamilyen afrikai eredetű, 55 szláv szót tartalmaz a francia, illetve 144 egyéb helyről származó lexémát. A kora középkorban a francia területeken eredetileg számos nyelvet és dialektust használtak (köztük langue d'Oïl nyelvjárásokat, mint a picard, a vallon stb.), okszitán dialektusokat (gaszkoni, provanszál stb.), a bretont, a baszkot, a katalánt stb., de az idők során Ile-de-France (a Párizs-környéki területek) nyelve, a francien kiszorította a többit, és a hivatalos francia nyelv alapjává vált. A francia nyelv első írásos emléke a Strassburgi eskü 842-ből, amely ófranciául íródott, amely még a latinra jobban hasonlított, mint a mai franciára. Első, a nyelv létezésére utaló említés a 813-as tours-i zsinaton hangzik el. Nem árt szólni továbbá az első francia nyelvű irodalmi alkotásról, Szent Eulália szekvenciájáról, amely 880 körül keletkezett, bár ez a szöveg inkább a picard(iai) nyelvhez sorolandó, mint a franciához. A francia nyelv az 1539-es Villers-Cotterêts-i rendelet alapján lett Franciaországban a közigazgatás nyelve. A francia nyelvvel foglalkozók öt korszakot különítenek el:
- Korai időszak (a még latinhoz jobban hasonlító roman nyelv)
- Óidőszak (ancien français, X–XIII. század)
- Középső időszak (moyen français, XIV–XVI. század)
- Klasszikus francia (français classique, XVI–XVIII. század)
- Modern francia (français moderne, XVIII. századtól) Bővebben: Francia nyelvemlékek (ehhez nem árt egy kis franciatudás), Francia nyelvjárások

Elterjedése

A francia nyelv több országban hivatalos nyelv, de sokan beszélik idegen nyelvként is. Egyedüli hivatalos nyelv az alábbi országokban és tartományokban:
- Franciaország (kb. 60 millióan beszélik anyanyelvükként)
- Benin
- Burkina Faso
- Elefántcsontpart
- Gabon
- Guinea
- Kongói Demokratikus Köztársaság
- Kongói Köztársaság
- Mali
- Monaco
- Niger
- Québec (kanadai tartomány, kb. 6 700 000 fő beszéli anyanyelveként)
- Szenegál
- Togo A hivatalos nyelvek egyike az alábbi országokban:
- Belgium (Vallónia és Brüsszel térsége, mintegy 4 millió fő beszéli anyanyelveként)
- Burundi
- Kamerun
- Kanada (Québec és Új-Brunswick tartományban)
- Közép-afrikai Köztársaság
- Comore-szigetek
- Dzsibuti
- Haiti
- Louisiana (az Amerikai Egyesült Államok egyik állama)
- Luxemburg
- Madagaszkár
- Ruanda
- Seychelle-szigetek
- Svájc (mintegy 1 400 000-en beszélik itt)
- Csád
- Vanuatu Továbbá Algériában, Andorrában, Marokkóban és Tunéziában beszélik sokan.

Rövid útmutató a franciákhoz

Franciaországban mindenképp szükségünk van egy kis francia nyelvtudásra. Úgy tartják, egy franciát azzal lehet leginkább megsérteni, ha nem franciául szólítjuk meg. Az alábbiakban pár gyakran használt kifejezés olvasható.

Kisszótár

- angol: anglais /A~ glE/ ("angle")
- az (ott): celui-là ("szölüi lá") vagy celle-là /s@ la/ ("szell-lá"), de ha nem ismerjük a mutatott tárgy nyelvtani nemét, jobb elkerülni ezt a kifejezést, és inkább a cela/s@ la/ ("szölá") vagy ça /sa/ ("szá") kifejezést használni.
- Beszél angolul?: Parlez-vous anglais ? /par lE vu A~ glE/ ("parlé vu zangle") VAGY "Vous parlez anglais ?" /vu par lE A~ glE/ ("vu párlé angle")
- Csirió (ha valakinek az egészségére iszunk): Tchin ("csin") vagy Santé ("szanté")
- a fenébe!: merde! ("merd")
- francia: français /frA~ sE/ ("fransze")
- igen: oui /wi/ kb. ("ui")
- Jó napot: bonjour /bõžur/ ("bonzsur")
- kérem: s'il vous plaît /sil vu plE/ ("szil vu ple")
- köszönöm: merci /mEr si/ ("merszi")
- magyar: hongrois /õgrwa/ ("ongroá")
- Magyarország fővárosa Budapest.: La capitale de la Hongrie est Budapest. :
- mennyi?: combien /kõbjE~/ ("kombien")
- Merre van a mosdó?: Où sont les toilettes? /u sO~ lE twa lEt/ ("u szon lé toálett")
- nem: non /nO~/ ("non")
- sajnálom: Je suis désolé ("zsö szüi dézolé")
- nem értem: Je ne comprends pas /Z@~ n@ co~'pRA~ 'pa/ ("zsö nö kompran pá")
- szívesen: de rien /d@ riE~/ ("dö rien") (Franciaország); bienvenue /bjE~ v@ ny/ ("bienvönü") (Québec)
- Viszlát: au revoir /o r@ vwar/ ("orövoár")

A frankofónia

A Frankofónia (La Francophonie) a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete. A történelem során mintegy 300 évig a francia volt az angol uralkodó réteg és a kereskedelem nyelve az 1066-os normann hódítástól 1362-ig, amikor az angol visszaszerezte régi pozícióit.

Hivatkozások

- [http://www.101languages.net/french/ French 101] French for beginners and travelers
- Francia nyelvtan
- [http://www.francophonie.org/ Francophonie világszervezet] Kategória:Nyelvek ja:フランス語 ko:프랑스어 simple:French language th:ภาษาฝรั่งเศส

Reneszánsz

A reneszánsz tudományos forradalmat, művészeti átalakulást, megújulást hozó, meghatározó kulturális mozgalom volt Európa újkori történelmének hajnalán. A reneszánsz egy átmeneti időszakra esik a középkor vége és az újkor kezdete között. (Lásd: Korai újkor.) A reneszánsz kezdetét Itáliában a 14. századra, Európa többi részén többnyire a 16. századra teszik. A reneszánsz (Renaissance, olaszul: rinascimento) szó újjászületést jelent. Elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újrafelfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli. ókor, példa művészet és tudomány ötvözésére a reneszánszból]]

Történelem

Tudományos és oktatói szférákban mára széles körben elfogadottá vált, hogy a reneszánsz szót történelmi vonatkozásban összetett kifejezésekkel használják, úgy is mint itáliai reneszánsz, angol reneszánsz, stb. Főként azért hasznos ez a terminológia, mert szükségtelenné teszi a reneszánszt kronológiailag elhelyezni, mint ahogy azt korábban tették, amikor a középkor utáni és a reformáció közötti időszakhoz rendelték, ma már sokak szerint pontatlanul. Az időszak maga gyakran a korai újkor elnevezést kapja.

A reneszánsz kialakulása

A reneszánsz fokozatosan alakult ki különböző helyeken és időben, így elindulása, ezáltal formálisan a középkor vége nem köthető konkrét helyhez vagy időhöz. A reneszánsz kezdetét egyetemlegesen Észak-Itáliához kötik, külön kiemelve Firenze városát. Itt alkotott a korai reneszánsz művész, Dante, az első író, aki személyében megtestesítette a reneszánsz szellemiségét. A másik korai reneszánsz művész, Petrarca általa elindított humanizmus hirdette, hogy az ember a Római Birodalom idején elérte teljesítőképessége csúcsát, és azóta a társadalmi pusztulás kora zajlik, ami megérdemli a sötét középkor elnevezést. Petrarca társadalmi, művészeti és műveltségi fejlődés tekintetében, nem pedig vallási események sorozatában szemlélte a történelmet. Az újjászületést ősi kéziratok és a humanista oktatási módszerek útján az ókori római és görög kulturális örökség újrafelfedezésében fogalmazta meg. Ezek a múltból származó új ötletek fejlődési gátat szakítottak át a művészetekben, a tudományban és más területeken.

Itáliai reneszánsz

A reneszánsz kort az itáliai reneszánsz nyitotta meg. Észak-Itáliából indult, a központja Firenze volt. Később terjedt dél felé, hogy Rómát is teljesen újjáformálja, a város teljesen újjáápült. Itáliából terjedt el Európa többi részére.

Előzmények

A késő középkorra Közép- és Dél-Itália, ami egykoron a Római Birodalom szíve volt, messze elmaradottabbá vált Észak-Itáliánál. Róma lepusztult, a pápai állam gyenge irányítás alatt állt, a pápa átkerült a franciaországi Avignonba. Nápoly, Szicília és Szardínia hosszabb-rövidebb időszakokra idegen uralom alá került. A 14. században Észak-Itália hadakozó városállamokra szakadt, a legerősebbek ezek közül Milánó, Firenze, Pisa, Siena, Genova, Ferrara és Velence voltak. Észak-Itáliát ráadásul a pápai erők és a Német-Római Császárság közötti hosszúra nyúló hatalmi harcok is szétszabdalták. Mindegyik város valamelyik oldalhoz tartozott, de belsőleg megosztottak voltak a két oldal között. A kívülről jövő támadás kevésbé volt jellemző, az államok közötti gyakori háború viszont annál inkább. Az Észak-Itáliai államok a leggazdagabbnak számítottak Európában. Az arab világon és a Bizánci Birodalom területein át vezető főbb nemzetközi kereskedelmi útvonalak az erős hadiflottát építtető Genova, Pisa és Velence kikötőiben értek véget. A szárazföldi államok a kereskedelmen túl a Pó folyó völgyében folyó gazdag mezőgazdasági tevékenységnek köszönhetően virágoztak. Firenze az Észak-Európából importált gyapjúra és a keleti selyemre épült textilüzlet és ruhagyártás fellendülésének köszönhette gazdagságát. Abban a korban a hadseregeket főként zsoldosok alkották, és ezek a városállamok tekintélyes haderőt tudtak felvonultatni viszonylag csekély népességük ellenére is. Az Egyiptomtól a Balti-térségig terjedő megnövekedett kereskedelem jelentős többletet termelt, ami bányászati és mezőgazdasági beruházásokat tett lehetővé. Ezáltal, míg Észak-Itália nem volt gazdagabb erőforrásokban Európa más részeinél, a fejlesztések sokkal magasabb megtérülést hoztak neki. A kereskedelemből származó többletbevétel Észak-Itáliát Európa pénzügyi központjává is emelte. A firenzei forint vált a nemzetközi kereskedelem de facto pénzévé, egyúttal Firenze az európai bankszakma fővárosává vált. A megerősödött céhekben képzett kereskedők dolgoztak, akik a város gazdagságának és a kormány erejének alapjait jelentették. A Földközi-tengeren átívelő kereskedelmi utak a kultúra és a tudás útvonalai is voltak egyúttal. Konstantinápolytól az akkoriban kereszténnyé vált Spanyolországig és az arab világig a klasszikus kor régi, szinte elfeledett ismeretei áramlottak a központokba. Egyiptomból és Levantéből így jutottak el az arab tudományos, filozófiai és matematikai ismeretek is Észak-Itáliába. A reneszánsz felvirágzásának központi eleme volt a feudalizmus vége és Észak-Itália kedvező helyzetben volt, mert Európa többi részéhez képest sokkal kevésbbé volt feudális, a földbirtokos nemesség gyengébb volt a városi patriarkáknál. A kereskedelem bővülése a reneszánsz elején felerősítette ezt a jellegzetességet. A feudalizmus hanyatlása és a városok virágzása egyúttal öngerjesztővé és egymást erősítővé vált; például a luxuscikkek iránti kereslet a kereskedelem növekedését hozta, ami a kereskedők gazdagodásával járt, vagyis új keresletet teremtett a luxuscikkekre. A reneszánsz elérkezését több katasztrófa is megelőzte, ami önmagában még nem jelezte, hogy rövidesen új eszmék látnak napvilágot. Az Oszmán Birodalom kettészakította a keleti világot, elvágva ezzel a kereskedelmi utakat. 1345-ben Anglia nem tudta kifizetni a kölcsöneit, ami zavart keltett a bankszektorban és a két legnagyobb itáliai bank összeomlásához vezetett. Két évvel később pedig eljött a fekete halál, ami végigsöpört Európán és súlyos csapást mért különösen a sűrűn lakott településekre. A zűrzavar növekedett, ezt jelezte 1378-ban a firenzei textilmunkások felkelése is. A katasztrófák azonban paradox módon inkább előkészítették a reneszánsz kialakulását, semmint meggátolták volna azt. Az Oszmán Birodalom Bizánc elfoglalásával menekülthullámot idézett elő a gazdag és művelt görögök körében, akik az ókori görög tudást, ismereteket és kultúrát hozták magukkal Itáliába. A fekete halál ugyan letarolta Európa lakosságának egyharmadát, de a fennmaradt népesség gazdagabbá, tápláltabbá vált, értéktöbblete képződött, amit luxuscikkekre, művészetekre, építészetre fordíthatott. A járvány csillapodtával a kora 15. században Európa népessége újra növekedésnek indult, ami a termékek és szolgáltatások iránti fokozódó kereslet miatt a bankárok, kereskedők és kisiparosok rétegének kialakulásához és megerősödéséhez vezetett. A Bardi- és a Peruzzi-bankok összeomlása Firenzében megnyitota az utat a Mediciek felemelkedése előtt.

Fejlődés

Medici A firenzei etosz a Mediciek, a művészeteket és építészetet pártoló gazdag bankárcsalád uralkodása alatt értel el csúcspontját, és gyorsan terjedt Firenzéből a környező államok felé. 1447-ben Francesco Sforza lépett hatalomra Milánóban és a még középkori várost felgyorsult ütemben a művészetek és a tudás központjává tette. Velence szintén a reneszánsz kultúra, különösen az építészet központjává vált, miután leszámolt ellenlábasaival, Pisával és Genovával, és felügyelete alá vonta a Földközi-tengert. 1378-ban a pápa visszatért Rómába, de a néhai birodalmi központ a reneszánsz első éveiben továbbra is szegény és lepusztult maradt. A nagy átalakulás V. Miklós pápa uralma alatt jött el. A pápa nagyszabású újjápítésbe fogott, aminek következtében a város nagyrészt megújult. Részben a Medici és Borgia családok pápai befolyásának következtében a reneszánsz művészet és filozófia egyhamar eljutott a pápai államba. IV. Sixtus pápa folytatta V. Miklós munkáját és többek között elrendelte a Sixtusi kápolna megépítését. A reneszánsz vége ugyanúgy csak pontatlanul határozható meg, mint a kezdete. Firenzében Girolamo Savonarola 1497-ben bekövetkezett hatalomra lépése jelentette a város virágzásának végét. Miután a merev, aszketikus szerzetes a reneszánsszal érkező szekularizáció és a nemi élvezetek, a homoszexualitás terjedésének negatív reakciói miatt hatalomra jutott, szűkszavú törvényei értelmében műalkotások ezrei semmisültek meg a „Hiúság máglyáján” Firenze központjában. A legismertebb dátum a reneszánsz végére Itáliában 1527. május 6., amikor spanyol és német csapatok lerohanták és kifosztották Rómát. A félszigetre való benyomulás idegen hatalmak több évszázados uralmának kezdetét jelentette, ugyanakkor a hadművelet után még évekkel is készültek reneszánsz művek és épületek. A zenetörténelem számára például a reneszánsz vége rendszerint 1600 vagy 1620.

Politika és háború

A reneszánsz első része alatt a városállamok között az elsőségért csaknem állandó háború folyt földön és vízen egyaránt. A szárazföldi harcokban főként zsoldosok küzdöttek, akiket szerte Európából toboroztak, de különösen Németországból és Svájcból érkeztek sokan. A zsoldosok indokolatlanul nem akarták kockára tenni az életüket, így a háború főként ostromok és dobálós csaták közötti manőverekből állt. Mindkét oldal zsoldosainak az volt az érdekük, hogy elnyújtsák az összeütközéseket, mert tovább tartott a foglalkozásuk. Ráadásul a zsoldosok állandó fenyegetést jelentettek az alkalmazóik számára is. Ha nem kaptak fizetést, a gazdájuk ellen fordultak. Ha nyilvánvalóvá vált, hogy egy állam a zsoldosai markában van, nagy volt a kísértés a zsoldosok számára, hogy átvegyék az irányítást és ez párszor elő is fordult. A tengeren az itáliai városállamok flottái csatáztak, itt a fő versenyzők Pisa, Genova és Velence voltak. Egy hosszabb konfliktus után a genovaiaknak sikerült szétverni a pisaiakat, de Velence erősebb ellenfélnek bizonyult és egy velencei támadás során 1380-ban a genovai flottát megsemmisítették, amitől kezdve Velence lett az egyeduralkodó. A szárazföldön Firenze és Milánó csatázott évtizedekig a vezérszerepért. A két hatalom azonban 1454-ben félrerakta sérelmeit és békét kötött, ami évszázadok óta először viszonylagos nyugalmat kölcsönzött a térségbe.

Tudomány és filozófia

1454 Petrarca volt, aki megalapította az új tudásszerzési módszert, a humanizmust, ami az embert az önálló döntés és gondolkodás képességével rendelkező racionális és érző lénynek tekinti. Ez ellentétes volt a katolikus egyház nézeteivel, amelyeknek mindig a lélek volt az egyetlen és mindenekfeletti valósága. A humanizmus azonban az embert eredendően jónak látta, ami eltért a kereszténység eredendő bűnről és annak megváltásáról szóló tanaitól. Petrarca a klasszikus latin mellett a görög irodalom megismerését is bátorította. Ebben fontos lépés volt az ókori kéziratok előkerülése, amelyek közül több elveszett vagy feledésbe merült. Ezeket a törekvéseket a vagyonos itáliai előkelőségek, kereskedőfejedelmek és urak is nagylelkűen támogatták és komoly összegeket fordítottak könyvtárak építésére. A múlt felfedezése divatossá, sőt a társadalom felsőbb osztályaiba való belépéshez szükséges szenvedéllyé vált. A görög munkák megismerésével, a kéziratok összegyűjtésével, miután könyvtárakat és múzeumokat hoztak létre, elérkezett a könyvnyomtatás hajnala. A görögről és latinról kortárs nyelvekre fordított szövegek szerte Európában fogékony közönségre találtak. A reneszánsz során a filozófiával, művészetekkel és irodalommal való foglalatosság mellett is tovább élt a tudományos elmaradottság. A klasszikus források iránti hódolat tovább őrizte Arisztotelész és Ptolemaiosz téves nézeteit is a világegyetemről. Egyúttal a természetet a humanizmus is élő lélekkel rendelkező teremtménynek kezelte, amit nem törvények vagy a matematika irányít és a filozófia is sokat vesztett szigorúságából, amikor a logikai törvényeket és a dedukciót másodlagosnak tekintette a megérzéshez vagy az érzelmekhez képest. A reneszánsznak Észak-Európába kellett eljutnia ahhoz, hogy a tudomány újjá tudjon éledni olyan nagyságokkal, mint Kopernikusz, Francis Bacon és Descartes. Ők azonban sokkal inkább kora felvilágosodáskori gondolkodóként, semmint késő reneszánszként ismertek. (Lásd a Tudományos forradalom szócikket. )

Irodalom és költészet

A reneszánsz előtt az olasz nyelv nem számított irodalmi nyelvnek Itáliában. Csak a 13. században kezdtek az itáliai írók anyanyelvükön írni a latin, a francia vagy a provanszál helyett. Az 1250-es évek azonban komoly változást hoztak az itáliai költészetben a Dolce Stil Novo (Édes új stílus) megjelenésével, aminek fő ismertetőjegye volt, hogy inkább a plátói szerelemre helyezte a hangsúlyt az alázatos szerelemmel szemben. Az itáliai irodalomban tehát, különösen a költészetben komoly változások indultak el már évtizedekkel a reneszánsz igazi megjelenése előtt, és a művek növekvő számban kezdtek az olasz népnyelven megjelenni. Ezeknek a munkáknak a forrásai a vallási témák helyett nagy számban a kereszténység előtti ókori római és görög időkhöz nyúltak vissza, miután mindkét kultúrát mély hódolat övezte a reneszánszban, különösen a sötét középkornak nevezett időszak után. A legtöbb szerző ekkor megpróbálta beemelni munkáiba az ókori nagyságok módszereit és stílusát; a rómaiak között Cicero, Horatius, Sallustius és Virgilius, a görögök között Arisztotelész, Homérosz, Platón és Szókratész voltak a legversenyképesebbek. A reneszánsz irodalmat és költészetet a fejlődő tudomány és filozófia is nagymértékben befolyásolta. A humanista Petrarca, az új iskola megteremtője maga is kiváló költő volt, aki számtalan művet jelentetett meg. Latinul a pun háborúkról publikált, miközben az olasz anyanyelven szerelmes szonetteket írt viszonzatlan szerelmének, Laurának. Ezzel az elsők között volt, aki Itáliában szonetteket írt. Petrarca tanítványa, Giovanni Boccaccio is híres íróvá vált. Főműve, a Dekameron kerettörténetben száz történetet foglal össze tíz elbeszélő tollából, akik tíz éjjelen keresztül menekültek Firenze külvárosában a pestis elől. Petrarca és Boccaccio munkái komoly hatást gyakoroltak a későbbi angol Reneszánsz szerzőkre. Dekameron szerzője.]] A reneszánsz irodalomra a negyedik hatást a kereszténység, az ókori klasszikusok és a humanizmus új tanai mellett a politika gyakorolta. A politikai filozófus, Niccolò Machiavelli főművével, A fejedelemmel széles körben ismert szerzővé vált Itáliában és nyugati világban. A könyv nyomán kialakult „machiavellisztikus” jelző pontos jelentéstartalmáról ugyan megoszlanak a vélemények, de ettől függetlenül a szakértők abban egyetértenek, hogy több más reneszánsz munka mellett A fejedelem a mai irodalomra is komoly hatással bíró mű.

Szobrászat, festészet és építészet

A szépművészetek közül először a szobrászat mutatott reneszánsz vonásokat. Donatello, az egyik legismertebb korai reneszánsz szobrász Dávid című szobrával a meztelen emberi testről alkotott maradandó tanulmányt. Körülbelül egy évszázaddal később Michelangelo megfigyelte, hogy az építészeti struktúráktól teljesen eltérő alakzatok veszik körül az embereket, és fel is használta ezeket. Az ő Dávid-szobra szintén a meztelen testet ábrázoló tanulmány, ami azóta is széles körben ünnepelt mű még naturalisztikusabb vonásokkal. Érdekesség, hogy mindkét szobor kontraposztban áll, ami a reneszánsz szobrok tipikus jellemzője volt. A reneszánsz festészet a realizmus perspektívájáról vált ismertté, valamint eltávolodásáról a vallási témáktól, ami a középkori művészet velejárója volt. Ehelyett az emberi test és a tájképek kerültek a figyelem középpontjába. A figurák a gótikus festészet laposságához képest forradalmi újítást hoztak térhatású megformálásukkal. A legismertebb festők ebben a korban Leonardo da Vinci, Raffaello és Michelangelo voltak, képeik a legszélesebb körben ismert műalkotásokká váltak szerte a világon. Az Utolsó vacsora, az Athéni iskola és a Szent Család mind perspektivikus, élő és természetes bemutatásai embereknek és tájaknak. A reneszánsz festészet hatására alakult ki a 16. század környékén a manierizmus, ami főként tájakat és portrékat ábrázolt vallási témákkal, a figurák elnyúltabbá váltak, mozgásuk mesterkélt jelleget öltött. manierizmus manierizmus] Csakúgy, mint a festészetet, a reneszánsz építészetet is a klasszikusok inspirálták. A legkorábbi épületek, amelyek reneszánsz jellegzetességet mutatnak, Firenzében találhatók, a Filippo Brunelleschi által tervezett Santo Lorenzo és a Pazzi-kápolna. A Santo Spirito előcsarnoka a fényesség és a tágasság megjelenítésében új felfogást nyitott, ami jellemző volt a korai itáliai reneszánszra 1420-tól 1500-ig. Az építészet a humanista filozófiát tükrözi, a világosság és a tiszta elme szembeállt a középkor sötétségével és boszorkányságaival. Az klasszikus antikvitás újjáélesztését a legjobban a Ruccelai palota tükrözi, az oszlopok itt a klasszikus sorrendet követik, a földszinten dór, az első emeleten ión, a másodikon pedig korintoszi stílusúak. A reneszánsz stílus teljességében 1500 körül, Rómában bontakozott ki, ahol felépült a Szent Péter-bazilika, a kor leghíresebb építménye. Eredetileg Donato Bramante tervezte, aki az egyik legkeresettebb építész volt abban az időben, de az épületen végül majdnem minden ismert reneszánsz művész is dolgozott, köztük Michelangelo is. A késő reneszánsz kezdetét 1550-ben a kolosszeum-motívum megjelenése jelentette, ahol az épület homlokzatát két vagy több emelet magasan díszítették az oszlopok.

Zene és tánc

A klasszikus zene a reneszánsz korszakban a 1400 és 1600 között készült művekre vonatkozik. A korszak végét könnyebb meghatározni a kezdeténél, miután a többi művészethez hasonlóan a zenei felfogásban sem volt forradalmi átalakulás a 16. század elején. A korai reneszánsz zene egyik kifejezett jellemzője a három hangtáv közötti összhang iránti növekvő bizalom volt. A polifónia a 12. század óta használatos volt, de a tisztán kivehető hangok növekvő bonyolultsága csak a 14. században jelent meg. A 15. század egyszerűsödést hozott, ekkor elkezdtek a hangok tompaságára törekedni. A 15. század vége felé a festészetben akkor jelentkező szemkápráztató részletességgel párhuzamosan a polifónikus szent zene ismét összetetté vált. Ezt a 16. század elején aztán ismét egyszerűsödés követte. A késő 16. század a madrigálok megjelenésével elhozta a világi zenét, ami a néha extremitásokba hajló bonyolultság felé haladt. Ekkor a reneszánsz lényegét jelentő módon az ókori görög zenei formák felélesztésével, egyszerű kísérettel, gyászdalokon keresztül próbáltak a zenészek is a klasszikus világ felé fordulni.

Északi reneszánsz

A reneszánsz központja Itáliában volt, de idővel fokozatosan átterjedt Európa többi országára. Legkorábban Magyarországon jelent meg a 15. század közepén. Mátyás király kitűnően beszélt és olvasott olaszul és rajongott a reneszánsz vívmányaiért. Az itáliai mintára bevezetett közegészségügyi és oktatási intézmények, valamint az új jogrendszer Magyarország fejlődésére jelentős hatást gyakoroltak. Bőkezű pártfogása sok itáliai humanistát vonzott a budai és visegrádi királyi udvarba (pl. Galeotto Marziót és Antonio Bonfini történetírót). Több itáliai tudós és művész 1476-ban Mátyás második feleségének, a nápolyi Beatrixnak a kíséretében érkezett Budára. Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, Európa legnagyobb történelmi, filozófiai és tudományos kódexgyűjteménye volt, amelyet csak a római pápák vatikáni könyvtára múlt felül. Lengyelországban az első itáliai humanista Filip Callimachus volt a 15. század második felében. Sok itáliai érkezett I. Zsigmond krakkói királyi udvarába 1518-ban, amikor feleségül vette a milánói Bona Sforzát. Franciaországba a 16. század elején I. Ferenc király hozta be az itáliai művészeket és művészeteket, akik segítségével, hatalmas kiadásokkal díszes palotákat építtetett. Az írók, mint Francois Rabelais, szintén az itáliai reneszánszból kölcsönözték inspirációikat. Franciaországból a kor szelleme a 16. században továbbterjedt Németalföldre, Németországba és Angliába, ahol I. Erzsébet királynő uralkodása alatt a legnagyobbak, William Shakespeare és Christopher Marlowe, valamint több más nagy művész, zeneszerzők és építészek hozták el az északi reneszánszt. Az északi reneszánsz az itáliaival ellentétben a Nyugat-Európán átvonuló hatalmi centralizációs folyamatokkal, valamint a reformációval egyidőben zajlott, amit hosszú lefolyású külső és belső konfliktusok kísértek a formálódó nemzetállamokban.

Előzmények

Nyugat-Európa egységesen a feudalizmus befolyása alatt állt, sokkal jobban, mint Itália, ez a gazdasági rendszer vezérelte az európai társadalmakat évszázadokon át. A feudalizmus azonban a reneszánsz felbukkanásakor már jelentős hanyatlásnak indult, ami elősegítette a reneszász társadalomra, kultúrára, gazdaságra kifejtett hatásainak érvényesülését. A nyugati egyházszakadás, ezzel katolikus egyház meggyengülése, a szekuláris (világi) intézmények terjedése a 15. században szintén olyan folyamatok voltak, amelyek a reneszánsz és az azt kísérő nézetek, köztük a humanizmus számára nagyobb teret nyitottak. Az egyház, látva, hogy a kereszténység továbbra is a legnagyobb befolyással bír egész Európában, eltűrte, sőt néhol bátorította a művészi kifejezés olyan formáit, amelyeket száz éve még üldözött volna. A reneszánsz átalakulási folyamatainak sebességét Európában a könyvnyomtatás feltalálására szokták visszavezetni. A Gutenberg-galaxis akkor érkezett, amikor Itáliában a reneszánsz már javában zajlott, de igazi hatalmát a nyomtatott iratok tömeges előállítása terén az északi reneszánsz megalapozásával fejtette ki. Az ismeretek terjesztésének a nyomtatás segítségével feltárult új módszerei a közvéleményt befolyásoló tájékoztatási lehetőségek kibővülése mellett az anyanyelvi fordításokkal új nézetek és művészetek, valamint a tudományos kutatómunka terjedését is jelentősen előmozdították és így határozták meg döntően a reneszánsz korának további alakulását.

Művészet

A reneszánsz művészeti eljárásokat, miután megérkeztek Európába, mindenhol a helyi körülményeknek megfelelően fogadták és alakították át. A korszak híres festői, mint Albrecht Dürer, Pieter Bruegel, Hans Holbein, Robert Campin, Jan van Eyck és Rogier van der Weyden az új hatások mellett többnyire sokat megtartottak a gótikus stílusból is, és ötvözték a stílusokat, amely folyamat Hieronymus Bosch munkáin fedezhető fel a legjobban. Az északi reneszánsz művészet, részben a reformáció hatására, többet hagyott meg a keresztény hagyományokból a klasszikusok mitológiákhoz képest, mint az itáliai. A legnagyobb különbség az északi és az itáliai reneszánsz között a használt nyelv volt. Amíg az itáliai humanisták a latin és görög nyelv használatával is a múlthoz fordultak, az északiak inkább a szélesebb körben befogadott anyanyelvükön alkottak.

Felfedezések kora

A reneszánsz kor talán legfontosabb technikai fejlesztése az óceánjáró vitorlás feltalálása volt. Az európai és arab hajóépítési technikák kombinációjából létrejött találmány segítségével az emberek képessé váltak hosszú távú kereskedelmi útvonalakat építeni az Atlanti Óceánon keresztül. A fejlesztés egyúttal Észak-Itália európai kereskedelmi uralmának is véget vetett, miután a vagyon és a hatalom nyugatra helyeződött át, Spanyolországba, Portugáliába, Franciaországba és Angliába, amely államok kiterjedt kereskedelmi útvonalak építésébe fogtak az afrikai, ázsiai és az amerikai kontinensek felé. A felfedezések és terjeszkedés során az európai kultúra, így a reneszánsz művészet és eszme is elterjedt szerte a világon. (Részletekért lásd a Felfedezések kora szócikket.)

Politikai vezetők listája

- Itáliai reneszánsz
- Leonardo Bruni
- Medici-dinasztia
- Francesco Sforza
- Északi reneszánsz
- Hunyadi Mátyás, Magyarország
- I. Ferenc, Franciaország
- VIII. Henrik, Anglia
- V. Károly, Nyugat-Római Birodalom

Vallási vezetők

- V. Miklós pápa
- II. Pius pápa
- IV. Sixtus pápa
- VI. Sándor pápa
- II. Gyula pápa
- X. Leo pápa
- Girolamo Savonarola
- Luther Márton

Írók

- Giovanni Boccaccio
- Erasmus
- Morus Tamás
- Petrarca
- Francois Rabelais
- William Shakespeare

Művészek

William Shakespeare]]
- Hieronymus Bosch
- Sandro Botticelli
- Donato Bramante
- Id. Pieter Brueghel
- Ifj. Pieter Brueghel
- Id. Jan Brueghel
- Ifj. Jan Brueghel
- Filippo Brunelleschi
- Donatello
- Albrecht Dürer
- Michelangelo
- Raffaello
- Leonardo da Vinci
- Jan van Eyck
- Rogier van der Weyden

Tudósok

- Giovanni Borelli
- Tycho Brahe
- Benedetto Castelli
- Johannes Kepler
- Kopernikusz
- Garcia de Orta
- Pedro Nunes
- Paracelsus

Filozófusok

- Giordano Bruno
- Galileo Galilei
- Niccolò Machiavelli Kategória:Művészeti stílusok ja:ルネサンス ko:르네상스

Polifónia

A polifónia (gör.: sokhangúság); a zenében a homofónia ellentéte, amely a szólamoknak egyenlő és ritmikai tekintetben egymástól keveset eltérő mozgását jelenti, mig a polifónia olyan szerkezetű zenét jelent - akár ének, akár pedig hangszeres szólamokkal szemben - ahol minden szólam önállólag mozog, de úgy, hogy a harmóniai egységet és összetartozóságot azért mindig szabatosan feltüntessék. A polifónia a középkor és reneszánsz többszólamú zenéjének az alapja, csak és kizárólag ilyen művek születtek; a barokkra ez az egyeduralkodás megszűnt, és csak elsősorban bizonyos műfajokra (pl. fúga) lett jellemző. Lásd még: mikropolifónia Kategória:Zene ja:同時発音数

14. század

A 14. század az 1301-1400-ig tartó éveket foglalja magába.

Események

- az Oszmán Birodalom megalakulása, a Bizánci Birodalom hanyatlása
- Novgorod felemelkedése
- Pestisjárvány 1347 és 1351 között, Európa lakosságának egyharmada hal meg
- "Kis jégkorszak" Európában
- A skót szabadságharc győzelme az angolok ellen
- "100 éves háború" Anglia és Franciaország között
- Magyarországon az Anjou-ház erősen központosított uralma és gazdasági reformjai
- Kínában a mongol Jüen dinasztiát a Ming dinasztia váltja fel (1368)
- Szingapúr tengeri kereskedővárosának felemelkedése a Maláj-félszigeten
- Nyugat-Afrikában hausza városállamok (Niger) és a Mali Birodalom, Közép-Afrikában Zimbabwe állam fénykora
- Mexikóban felépül Tenochtitlan azték város (1325)

Híres emberek

- Károly Róbert, magyar király
- I. Lajos magyar király
- III. Edward, angol király
- Dante Alighieri, itáliai író
- Francesco Petrarca, itáliai költő
- Giovanni Boccaccio, itáliai író
- Geoffrey Chaucer, angol költő
- Giotto, itáliai festő
- Ambrogio Lorenzetti, itáliai festő

Találmányok, felfedezések

- A mechanikus óraszerkezet feltalálása
- A kötés technikája

Évek és évtizedek

Megjegyzés: A 14. század előtti és utáni évek dőlt betűvel írva. Kategória:Évszázadok ja:14世紀 ko:14세기 th:คริสต์ศตวรรษที่ 14

Bariton

Ez az oldal a bariton hangfekvésről szól. A bariton vonós hangszerről a baryton -, a bariton rézfúvós hangszerről a baritonkürt lapon található leírás. A bariton (ol. Baritono) a férfi hangfajok egyik legszebbike, amely a basszus méltóságát és erejét a tenor fényével egyesíti, tehát középhelyet foglal el e két hangfaj közt. A bariton szó tulajdonképen annyit tesz, mint „mélyenhangzó”, tehát nyilván a magas tenor-hangra való tekintettel lett megválasztva. A franciák a baritont basse-taille, értsd: mély tenornak (ami a fenti megjegyzésnek teljesen megfelel), vagy concordant-nak nevezik (mert a bariton a hangterjedelem tekintetében a tenorokkal és basszusokkal „összeegyezik”).

Fajták hangmagasság szerint

A bariton hangterjedelme A-fisz, illetve -g. Későbbi korokban kezdtek a zeneszerzők olyan operákat írni, ahol a bariton a főszereplő; ennek oka a nem kis mértékben apad a jóhangú tenoristák száma. A bariton hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg basszbaritonoknak nevezzük. A tenorbariton a hőstenortól (Tenore drammatico, di forza vagy robusto) alig különböztethető meg; legalább sok hőstenor nem egyéb, mint olyan baritonista, akinek hangját különösen a magasabb hangokra képezték ki. Kiváló bariton szerepek vannak az operákban: Don Giovanni, Tell Vilmos stb.

Típusok

- Drámai bariton: a bariton erős, mély változata, pl. Beethoven Fideliojában Pizarro.
- Lírai bariton: a legtöbbet használt baritontípus, sokszor komikus szereplők ilyenek, pl. Mozart Varázsfuvolájából Papageno.
- Verdi-bariton: egy igen magas bariton fajta, főleg a romantikus operákban kedvelt. A barbershop-zenében a lead szólamnál picivel alacsonyabb, általában egy kvinttel a basszus fölött énekel. Ebben a stílusban nők is énekelhetik (márha elég mély hanngal rendelkeznek). Lásd még: baritonista Forrás: [http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/010/pc001062.html#7 Pallasz Lexikon] Kategória:Zene ja:バリトン

Georg Friedrich Händel

festménye]] Georg Friedrich Händel (angolosan: George Frideric/Frederick Haendel/Handel/Hændel) (Halle, 1685. február 23. – London, 1759. április 14) német (szász) származású barokk zeneszerző, csembalista, hegedűs. Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, gyakran angol zeneszerzőnek titulálják. Nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, nevezetesen Haydnra, Mozartra és Beethovenre.

Élete

Gyermekkora Halléban

Beethovenre A szászországi Halléban látta meg a napvilágot Georg Händel (1622–1697) udvari borbély fiaként. Felesége 1682-ben bekövetkezett halála után apja a 32 éves Dorothea Taustot (1651–1730) vette feleségül, akitől Händelen kívül még 3 gyermeke született: egy születésekor meghalt (1684), a másik kettő pedig Dorothea Sophia (1697–1718) és Johanna Christina (1690–1709). Hétéves korától kezdve tehetséges csembalistának és orgonistának bizonyult, majd kilencévesen belefogott a zeneszerzésbe. 1702-ben apja akaratának engedelmeskedve jogot kezdett tanulni a hallei egyetemen, de pár évvel később abbahagyta a hamburgi operaház hegedűs állásajánlata miatt.

Hamburgi opera és kalandok

Rövid próbaidő után ki is nevezték a hamburgi opera második hegedűsének, később csembalistájának. Itt ismerkedett össze Johann Mattheson énekes-karmesterrel, a Das Neu-Eröffnete Orchestre és a Grundlage einer Ehrenpforte művek szerzőjével. Élete hátralévő részét nem a hamburgi operában akarta eltölteni, így járt Lübeckben, hogy Dietrich Buxtehude leköszönő orgonista helyét átvegye, ám kísérlete meghiúsult, mert aki megnyerte az állást, annak el kellett vennie az öreg orgonista lányát is, amit Händel nem szeretett volna megtenni. A posztot egyébként Mattheson szerezte meg. Itt írta első operáit is, az Almira és a Nero címűeket (utóbbi zenéje elveszett) 1705-ben, ill. a Daphne-t és a Florindo-t 1708-ban (ami eredetileg egynek készült, de hosszúsága miatt kétrészre bontotta). Ezenkívül írt még passiót is, 1704 nagypéntekére.

Itáliai utak

1704 Gian Gastone de Medici ajánlására Il Sassone (ol. – a szász; így hívták Händelt Olaszországban) 1707 és 1709 tanulás céljából Itáliában (Firenze, Róma, Nápoly és Velence között) bolyongott, saját költségére. Itt ismerkedett össze Arcangelo Corellival, Antonio Lottival, Alessandro- és Domenico Scarlattival, aki egyébként hallotta egyszer bezárva játszani, és azt mondta, hogy „vagy az a szász, vagy az ördög játszik”; ill. egyes legendák szerint Corellit az Il Trionfo kapcsán még a hegedülésből is „kioktatta”. Olaszországi útja során keletkezett a Rodrigo (Firenze, 1707) és az Agrippina (Velence, 1708). Két oratóriumot is írt, a Il Trionfo del Tempo e del Disinganno 1708-ban, a La Resurrezione 1709-ben készült, mindkettő Rómában. Olaszországban készült még az Aci, Galatea e Polifemo c. szerenáta és a Dixit Dominus c. kórusmű.

Átmeneti időszak

György hannoveri választófejedelem 1709-ben rögtön lecsapott az olasz stílusú operáiról ehíresült szerzőre, és egy kapellmeisteri állást adott neki, azzal az ígérettel, hogy bármikor elhagyhatja az udvart. Händel el is hagyta, mégpedig rögtön 1710-ben. Ekkor Londonba utazott, majd megírta a Rinaldo-t, amit 1711. február 14-én be is mutattak a londoni Haymarketen. A mű zenéje a libretto kézhez kapása után 14 nap múlva kész volt. 1712-ben még utoljára visszatért Hannoverbe, ahol Karolina hercegnőnek írt egy duettet, majd ezt követően végleg áttelepült Angliába, ahol Anna hercegnő udvarában helyezkedett el.

Anglia

Első évei

Hannover Első években Händel lakásgondokkal küszködött: egy évig Barn Elmsnél lakott Surreyben, majd három évig Burlington grófjánál, London mellett. Miután első angliai, de olasz (stílusú és nyelvű) operáját, az Utrechter Te Deumot – ami 200 font bevételhez juttatta – bemutatták, egy életre megoldódtak lakásgondjai. Händel írt itt egy német nyelvű passiót is a király megrendelésére, aki 1716-ban Németországba ment. A szöveg Barthold Heinrich Brockes műve volt. Ez volt Händel utolsó német nyelvű műve. Angliába visszatértekor, pontosan 1717-ben írta meg a Vízizenét, amit egy, a Temzén megrendezett hajós ünnepségen mutattak be. Ezekben az években írta még Esther és Acis and Galatea című operáit, ill. a 12 részes Chandos Anthems sorozatát. 1720-ban adják ki a Suites de Pièces pour le Clavecint, a később The Harmonious Blacksmith néven ismertté vált variációs ciklust.

Operái virágzása

1719-ben a Royal Academy of Music zenei igazgatójának nevezték ki, ami azt jelentette, hogy operái próbáit és előadásait ő maga vezényelhette. Ebben az időben virágzott a South Sea Company nevű hajózási társaság, aminek köszönhetően Händel „villámgyorsan” tudott közlekedni Anglia és Németország között. Így igen nívós énekeseket tudott szerezni, pl. Senesino is így került az angolokhoz. Jó zenészeket is igazolt: Giovanni Bononcini és Attilio Ariosti csak kettő a sok közül. Ebben a korszakban keletkezett a Radamisto, a Giulio Cesare, a Tamerlano és a Rodelinda. Sajnos az intézmény végig anyagi gondokkal küzdött, köszönhetően a sztárok magas eltartási költségének, ill. újabb híres énekesek érkezésének (1723 januárjában Francesca Cuzzoni, 1726 májusában Faustina Bordoni érkezett). 1728-ban fel is bomlott az operatársulat. Mindeközben 1726. február 13-án Nagy Britannia állampolgára lett. Nagy Britannia Az operaszínház bukása után Johann Jacob Heideggerrel fogott össze, egy újabb színház alapításának érdekében. Így újra Olaszországba utazhatott (új énekesek szerződtetése gyanánt - pl. Antonio Bernacchi), és így 1729-es visszautazásakor rövid kitérőt tehetett Németországba is (Halle, Hannover, Hamburg). Az operát ugyanezen év december 2-án a Lotario című operájával nyitották meg. Ezután kedvet kapott az oratóriumok írásához: sorra járta be az angliai városokat, ahol vadonatúj oratóriumait mutatták be (Deborah, Athalia). Szívesebben írt volna oratóriumokat, de a megélhetése miatt inkább operákat kellett komponálnia. Mindeközben Lincoln's Inn Fieldsben megnyílt az Opera of the Nobility, Nicola Porpora zeneszerzői közreműködésével. Händel is érezte, hogy nincs szükség két rivalizáló operára Londonban, ráadásul Händelék színhelye leégett, így a King's Theatre-t kellett volna bérelni. Händel így átkerült a Covent Garden Theatre-be, amit saját szakállra vezetett. Ebből a korszakból származnak azAriodante, Alcina és az Orlando című operái. 1737 mély pont volt Händel életében: csődbe jutott a színház, majd nem sokkal később ő is gutaütést kapott, igen erős bénulási tünetekkel. Ez az esemény pedig London zenei életét jutatta csődbe, hisz' még az Adelsopernak is kényszerszünetet kellett tartania. Händel ezután Aachenban kúráltatta magát. Felépülése után a munkakedve és -bírása változatlan maradt, ámde mindösszesen egy operát írt (Deidamia, 1741), tehát ez a gutaütéses betegsége mindenképpen élete egyik fordulópontjának tekinthető.

Oratórium-korszak

1741 Viszont akkor mivel foglalkozott felépülése után? Ekkor kerülhetett sor régebbi terve megvalósítására, konkrétan az oratóriumok írására. Ennek következtében mutatták be a Sault és az Israel in Egypt-et 1739-ben, ill. szintén akkor került sor az 1736-os Alexander's Feast átdolgozásának bemutatására is. A Messiah bemutatására 1742. április 13-án került sor Dublinban, ez volt az utolsó operatikus műve. 1743-1752 között évente 2 oratóriumot írt. Ezeknek témái általában az ótestamentum, de írt világi témájúakat: a Herculest és a Semelét, amelyeket az angolok tévesen legnagyobb operáik közé sorolnak. Az élete ebben az időszakban a szokásosan folyt: megvoltak a mindennapi harcai, de konkurenciája még sem volt. 1745-ben írta meg a Judas Maccabaeus c. oratóriumot, amely művészete csúcspontja.

Élete vége

1751-ben súlyosan megromlott a látása; ezt a Jephtha kézirata is sugallja. A sors fintora, hogy a How dark, oh Lord, are thy decrees kórusmű írása közben teljesen megvakult. Különböző operációknak vetette magát alá, ám ez se segített (ugyanaz operálta, aki Johann Sebastian Bachot). Sajnos egyik se segített, bár élni akarását mi sem mutatja jobban, minthogy egészen halála napjáig koncertezett (különböző orgonaversenyeit adta elő). Földi maradványai a Westminster-apátság temetőjében található.

Élete utáni események

Händel kortársaival ellentétben nem került a feledés homályába. Még életében viaszszobrot emeltek róla 1738-ban. 1760-ban, tehát halála után egy évvel megjelent az első életét összegző mű Memoirs of the Life of the Late George Frederic Handel Mainwarings tollából. Az angolok annyira tisztelték, hogy születése „százéves” évfordulójára, 1784-ben (tehát egy évet tévedtek) nagy ünnepséget rendeztek a Westminster-apátságban, ill. a Pantheonban különböző műveit játszották (Messiás, concerto grossók, orgonaversenyek, oratóriumok). Ebből az ünnepségből hagyományt szerettek volna csinálni, de a lelkesedés csak 1791-ig tartott. A kontinensen is gyorsan terjedt a hírneve. 1772-ben Michael Arne, majd három évvel később Carl Philipp Emanuel Bach vezényletével volt hallható a Messiás Hamburg-ban. Az első változtatásokat Johann Adam Hiller eszközölte, elsősorban hangszerelés terén; ennek bemutatója 1786-ban volt. Wolfgang Amadeus Mozart igen sok Händel oratóriumot a korizlésnek megfelelően újrahangszerelt, a swieteni bárók részére 1788 és 1790 között. Joseph Haydn Händel oratóriumainak hatására írta meg A Teremtés c. oratóriumát (Haydn londoni tartózkodása során ismerte meg Hændel zenéjét). A See the conqu'ring hero comesra Ludwig van Beethoven variációkat írt csellóra és zongorára (1796), a Die Weihe des Hauses nyitányainak fúgája pedig Händel modelljein alapszik. A Messiás tengerentúli bemutatójára az 1770-es években kerül sor. 1842-ben Vincent Novello ingyenes koncertet adott Händel művekből. 1859 és 1926 között a Crystal Palaceben háromévente ünnepi játékokat rendeztek a tiszteletére. Az 1970-es évektől elterjedő histórikus előadásoknak köszönhetően mára már ismerjük az akkori hangzásállapotokat.

Művei (Händel műjegyzékszám - HWV)

- 42 olaszos opera dramma per musica stílusban, Secco-recitativókkal és Da Capo áriákkal
- orgonaművek, orgonaversenyek (ez Händel találmánya - mint Bachnál a [[csembaló]]verseny), amely az [[orgonapozitívon játszandó, ill. itt jelenik meg a mű közbeni improvicázió (ad libitum), amely a klasszikus kadencia kialakulásához vezet
- 12 concerto grosso Corelli stílusában
- Messiás, Izrael Egyiptomban, Sámson, hogy csak a híresebb oratóriumait említsük
- Vízizene (zenekari szvit)
- Tűzijáték (szvit)
- Szonáták continuo kísérettel különböző hangszerekre (hegedűre, Viola da Gambára, énekhangra, stb.)
- Suites de Pièces pour le Clavecin

Külső hivatkozások

- [http://www.fidelio.hu/magazin.asp?id=1973 Händel a fidelio.hu-n] Händel, Georg Friedrich Händel, Georg Friedrich ja:ゲオルク・フリードリヒ・ヘンデル ko:게오르크 프리드리히 헨델 th:จอร์จ เฟรดริก ฮันเดล

Mozart

Wolfgang Amadeus Mozart (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.), osztrák klasszicista zeneszerző, az európai komolyzene történetének egyik legnagyobb alkotója, az egyik legjátszottabb és legismertebb szerző, aki szinte minden műfajban alkotott (kamarazenétől a szimfóniákon és versenyműveken át egészen az egyházi zenéig, ill. az operákig).

Élete

Korai évei

operákig Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén. Édesapja Leopold Mozart (1719-1787), zeneszerző, édesanyja Anna Maria Pertl (1720-1778). A város azonban abban az időben a Szent Római Birodalom egy érseksége volt. Születése másnapján keresztelték meg a Szt. Rupert katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre. A neve első részét a a keresztelés dátuma (január 28.) miatt kapta: ez ugyanis Aranyszájú Szent János (Johannes Chrysostom) napja. A Wolfgangus nagyapja neve volt, a Theophilus pedig ükapja. Később apja elhagyta a Johannes Chrysostomus részt, a Wolfgangust pedig Wolfgangra rövidítette. Mozart szerette a középső nevét változtani, amelyik az istenszeretőt jelenti: hol az Amadeust (latin), hol az Amadé (francia) változatot, nagyritkán a Gottliebet (német). Amúgy az apróbb névváltoztatások ebben az időben igen divatosak voltak: egészen közeli példa Joseph Haydn (Josef, Giuseppe, József) vagy Ludwig van Beethoven (Luigi, Louis).

Az utazás évei

Ludwig van Beethoven Mozart zenei tehetsége már kisgyermek korában megmutatkozott. Apja, Leopold Mozart a kor egyik legkiválóbb zenepedagógusának számított, hegedűiskoláját, a Versuch einer gründlichen Violinschulét fia, Wolfgang születésének évében, 1756-ban publikálták. Leopold Mozart intenzív zenei oktatásban részesítette gyermekét, zongorázni és hegedülni tanította. A fiú zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek, és öt éves korában már saját műveket írt. Leopold gyorsan felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban. A kis Mozart nagyon jól zongorázott, akár bekötött szemmel vagy letakart kézzel is, emellett viszonylag jól hegedült. Mozart nővére, Maria Anna („Nannerl”) szintén tehetségesen zongorázott, és gyakran kísérte öccsét a turnék során. Mozart jó néhány zongoradarabot írt saját maga és nővére számára. Gyakran, mikor Mozart megbetegedett, apja jobban aggódott az emiatt kieső bevétel, mint fia egészsége miatt. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához. Mozart gyermekévei során bejárta egész Európát. Először a bajor herceg udvarában, Münchenben mutatták be a kis Wolfgangot 1762-ben, majd ugyanebben az évben a bécsi császári udvarban. Majd hosszú koncertkörút következett, amely három évig tartott. Megjárták a müncheni, a mannheimi, a párizsi, a londoni és hágai udvart, ezután ismét Párizs következett, majd hazatértek Zürichen, Donaueschingenen és Münchenen keresztül. 1767 végén ismét Bécsbe mentek, és egészen 1768 decemberéig itt is maradtak. Miután egy évet Salzburgban töltöttek, három itáliai utazás következett: 1769 decemberétől 1771 márciusáig, 1771 augusztusától decemberéig, és 1772 októberétől 1773 márciusáig. Az első olaszországi utazás során Mozart Bolognában találkozott Giovanni Battista Martinivel, és felvették a híres Accademia Filarmonicába. Az olaszországi út során történt meg az a ma már legendaszámba menő eset is, amikor Mozart egy meghallgatás után majdnem pontosan lejegyezte Gregorio Allegri Misereréjét, és a második hallgatás során már csak néhány apró hibát javított ki. 1777 szeptemberében – kettesben édesanyjával – újabb európai körútra indult, ezúttal München, Mannheim és Párizs volt a célpont. Anyja az út során, ez utóbbi városban halt meg. Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző (J.S. Bach, G.F. Händel, és Joseph Haydn) műveit. Nem csak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyűgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány művet a hangszerre.

Mozart Bécsben

1781-ben Mozart munkaadója, a szigorú Hieronymus Colloredo társaságában Bécsbe ment, ahol összerúgta vele a port. (Mozart beszámolója szerint ténylegesen egy fenékrúgással dobták ki.) Ennek ellenére Mozart úgy döntött, hogy itt telepszik le és – miután felkeltette a helyi arisztokrácia érdeklődését – itt folytatja karrierjét. 1782. augusztus 4-én apja akarata ellenére elvette feleségül Constanze Webert; apja végül az esküvő után kényszerűségből beleegyezett a házasságba. Összesen hat gyermek született a házasságból, közülük kettő érte meg a felnőttkort: Karl Thomas Mozart (1784-1858) és Franz Xaver Wolfgang Mozart (1791-1844). 1782 szerencsés év volt karrierje szempontjából: nagy sikert aratott operája (Szöktetés a szerájból), és koncertsorozatba kezdett, amelynek során saját zongoraversenyeit mutatta be, méghozzá úgy, hogy ő játszotta a szólót és ő is vezényelt. Mozart felnőtt korában a felvilágosodás hatására csatlakozott a szabadkőművesekhez, sőt, azt is sikerült elérnie, hogy apja is csatlakozzék 1787-ben bekövetkezett halála előtt. Késői operája, a Varázsfuvola számos szabadkőműves témát és szimbólumot tartalmaz. Ugyanahhoz a szabadkőműves páholyhoz tartozott, amelyhez Joseph Haydn. Egész életében pénzügyi nehézségekkel és betegségekkel küszködött. Gyakran nem fizették ki a munkájáért járó honoráriumot, és ha kapott is valamennyit, azt hamar eltékozolta. 1786-ban Bécsben tartózkodott, egykori lakhelye ma is látogatható (Domgasse 5, a Szt. István katedrális mögött); itt komponálta a Figaro házassága című operát, ill. 1787-ben a Don Giovannit, habár nem ez volt egyetlen lakhelye, mert jó párszor költözködött.

Betegsége és halála

Don Giovanni Mozart betegsége és halála kényes témák: a romantikus legendák és ellentmondó állítások különösen nehézzé teszik a tisztánlátást. A zenetörténészek különböző véleménnyel vannak afelől, miként romlott meg a zeneköltő egészségi állapota. Különösen vitatott, hogy mikor ismerte fel halála fenyegető közelségét, illetve, hogy ez mennyiben befolyásolta a késői darabjait. A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban néhány zenetörténész – felhasználva Mozart utolsó évében folytatott levelezését – azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt; családja és barátai számára megdöbbentő módon, hirtelen halt meg, a Requiem írása közben. Mozart halálának közvetlen oka (a halotti bizonyítvány szerint "hitziges Frieselfieber") is vitatott. A legvalószínübb a trichinosis, higanymérgezés vagy reumatikus láz. A legenda szerint Mozart halálakor koldusszegény volt és mindenki elfeledte, és amikor meghalt, szegénysírba temették. Valójában, még ha nem is volt olyan népszerű Bécsben, mint néhány évvel halála előtt, továbbra is jól fizető állása volt az udvarban és számos megrendelést kapott Európa különböző részeiből, különösen Prágából. Való igaz, hogy fennmaradtak segélykérő levelei, de ezek nem annyira szegénységének, hanem annak bizonyítékai, hogy mindig többet költött, mint amennyit keresett. Nem tömegsírba, hanem szabályos közsírba temették az 1783-as törvények alapján. Rendes temetést feleségének hanyagsága miatt nem rendeztek. Ma jelképes emlékműve áll Bécs temetőjében. Constanza 1809-ben hozzáment Georg Nikolaus von Nissen (1761-1826) dán diplomatához. Von Nissen rajongott Mozartért, életrajzot is írt a róla, mely a szerző halála után, 1828-ban jelent meg.

Művei

dán Mozart termékeny zeneszerző volt és rengeteg műfajban alkotott. Legismertebb művei:
- Operák: (Idomeneo, Szöktetés a szerájból, Figaro házassága, Don Giovanni, Così fan tutte, Varázsfuvola)
- zongoraversenyek, és egyéb concertok
- vonósnégyesek és - ötösök.
- Mozart ezen kívül sok zongoradarabot, kamarazenét, misét, vallásos darabokat, divertimentót és más szórakoztató muzsikát írt.

Hatása

Számos zeneszerző csodálta és tisztelte Mozartot.
- Beethoven egyik tanítványának, Riesnek azt mondta, hogy ő maga sosem tudna olyan nagyszerű dallamot kitalálni, mint a 24. zongoraverseny első tételének főtémája. Mozart számos témájára írt variációkat, például a két variációsorozatot is szerzett csellóra és zongorára a Varázsfuvola egy-egy témájára. Kadenciákat is írt Mozart számos zongoraversenyéhez, például a d-moll versenyműhöz (K. 466.)
- Csajkovszkij a zeneszerző magasztalására írta Mozartianáját
- Mahler utolsó szava pedig „Mozart” volt.

A Köchel jegyzékszám (KV)

A Mozart halálát követő évtizedekben többen megpróbálták katalogizálni műveit, de ez csak 1862-re sikerült Ludwig von Köchelnek. Köchel a bécsi botanista, ásványtudós és pedagógus volt. Hatalmas, 551 oldalas könyve a „Wolfgang Amade Mozart összes zeneműveinek jegyzéke” címet viselte. A Mozart műveire ma is e katalógus alapján, erre utal a sorszám előtt K. vagy KV jelzés. 1937-ben a katalógusnak megjelent egy bővített és javított kiadása, melyet Alfred Einstein zenetudós állított össze. 1964-ban újabb, javított kiadás jelent meg, ma ezt használják, a következő változat készül.

A Mozart-mítosz

Alfred Einstein Mozartról számos mítosz és legenda terjeng. Egy elképzelés szerint pl. saját magának írta a Requiemet. Néhány mítosznak lehetnek valóságos alapjai, de a zenetörténészeknek állandó és bosszantó munkát jelent, hogy a valós eseményeket szétválasszák a légből kapott történetektől. A dráma- és forgatókönyvírókat azonban nem terheli ugyanaz a felelősség, mint a zenetörténet kutatóit, ők újra és újra ihletet merítenek ezekből a legendákból. Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Puskin darabjának, a Mozart és Salierinek, Szergej Rachmanyinov azonos című operájának és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért. Shaffernek sokan felrótták, hogy a darabban Mozartot – igazságtalanul túlzó módon – közönségesnek és faragatlannak állítja be. Mozartról később édességet is elneveztek, ez a Mozartkugel.

Magyar vonatkozások

Mozartkugel Az egri egyházmegyei könyvtárban tekinthető meg az egyetlen Magyarországon őrzött eredeti Mozart-levél.

Külső hivatkozások

- [http://www.sulinet.hu/tart/cikk/ea/0/26582/1 Sulinet operaházi meséi]
- [http://kincsestar.radio.hu/paholy/mozart.html A Magyar Rádió kincsestára Mozartról]
- [http://www.bfz.hu/vendegmuveszek/egy_vendegmuvesz.php?id=49 BFZ honlapja Mozartról]
- [http://www.angelfire.com/tn3/papazacharias/mozart.html Midi] Mozart, Wolfgang Amadeus ja:ヴォルフガング・アマデウス・モーツァルト ko:볼프강 아마데우스 모차르트 ms:Wolfgang Amadeus Mozart simple:Wolfgang Amadeus Mozart th:โวล์ฟกัง อะมาเดอุส โมซาร์ท