:: wikimiki.org ::
| Finnugor Nyelvrokonság |
Finnugor nyelvrokonságA finnugor nyelvrokonság elméletének lényege a magyar, a finn, az észt és több kelet-európai, észak-európai és nyugat-szibériai kisebb nyelv (összesen 15 élő és 2 holt nyelv) rokonsága. Ezeket a nyelveket együttesen finnugor nyelveknek nevezik. A finnugor nyelvek távolabbi rokoni kapcsolatát állapították meg ezenkívül a Szibériában beszélt szamojéd nyelvekkel. Mindezek a nyelvek együtt az uráli nyelvcsaládot alkotják. A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.
A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek kultúrájának összehasonlító tanulmányozásával a finnugrisztika foglalkozik. Művelői, a finnugristák elsősorban magyar, finn és észt nyelvészek, de számos más országban is vannak finnugrista kutatók.
A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai
A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer hasonlóságával (toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb.), főként pedig az alapszókincs összevetésével és a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.) igazolható.
A finnugor nyelvek jellemzői
- nagyszámú toldalék használata, vagyis agglutináció
- tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)
- a jelző megelőzi a jelzett szót
- a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval (pl. gyönyörű kuvaszokat, nem "gyönyörűeket kuvaszokat")
- a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár, nem "Pista tanár van"
- számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarban például 18)
- birtokos személyragozás (kutyám, kutyád stb.)
- a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem "Én birtoklok lovat")
- magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál
- nincs nyelvtani nem
- számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem "sok emberek")
Megjegyzendő, hogy a fenti vonások az altaji nyelvekre is jellemzőek, lásd: Urál-altáji nyelvcsalád.
A finnugor nyelvek alapszókincse
60 véletlenszerűen kiválasztott alapvető szó összehasonlítása
A szavak kiválasztása a magyar nyelvből történt a 207 legalapvetőbbnek ítélt fogalmat tartalmazó Swadesh-lista alapján. A szavak között vannak névmások, kérdőszavak, a testrészek, rokonság, természeti jelenségek, érzékelés és fő tevékenységek (jön, megy, mond, tud, lát). Az összehasonlított nyelvek a finnugor nyelvek négy fő csoportját képviselik: ugor csoport - magyar, balti-finn csoport - észt, "volgai" csoport - mordvin, permi csoport - komi.
Mivel a szavak kiválasztásánál az volt a szempont, hogy azok alapvető jelentésűek legyenek, és nem az, hogy rokonságban álljanak, ezért így láthatóvá válik, hogy az egyes nyelvek alapszókincsében milyen arányban szerepelnek a hasonló alakú, azonos jelentésű szavak. Ezek közül vastag betűvel ki vannak emelve azok, amelyek mind a négy nyelvben azonos kezdőhangúak. (Ez a szavak rokonságának nem feltétele, de statiszikai alapon nem lehet véletlen egyezés, ha többször is előfordul.)
A mordvin és komi nyelv cirill betűs szavai után dőlt betűvel a megközelítő kiejtés magyar fonetikus átírásban.
Forrás: [http://en.wiktionary.org/wiki/Swadesh_lists_for_Finno-Ugric_languages Wikisource: a finnnugor nyelvek 207 alapvető szavának összehasonlító listája]
Nyelvrokonságmondatok
Vogul-magyar
:Hurem né vitnel huligel husz hul pugi.
:Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.
:Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli.
:Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él.
Osztják-magyar
:Pegte lau lasinen menl tou szilna.
:Fekete ló lassan megy a tó szélén.
Forrás: [http://mek.oszk.hu/00000/00056/html/213.htm]
Finn-magyar
:Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat.
:Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.
:Kivistä verinen oli vävyn käsi.
:Kövektől véres volt veje keze.
:Orvon silmä kyyneliä täynnä.
:Árva szeme könnyel tele.
:Kuka meni meidän edessämme?
:Ki ment mielőttünk?
:Miniäni antoi voita.
:Menyem adott vajat.
Forrás: [http://www.histdoc.net/sounds/hungary.html]
Finn-mari (cseremisz)
:Padassa on kuusi kalaa.
:Poδəšto kut kol ulo.
:Tuli palaa ja siksi lumi sulaa.
:Tul jüla δa satlan lum šula.
A fenti mondatoknál, mint az összehasonlító nyelvészetben általában, nem a hasonlóságnak van bizonyító érvénye, sem a különbségeknek nincs cáfoló ereje (hiszen egy nyelvcsalád tagjaiból épp úgy lesznek önálló nyelvek, hogy az idők folyamán különféle változások zajlanak le bennük, melyek révén eltávolodnak egymástól): a nyelvészet a rendszeres hangmegfeleléseket fogadja el döntő érvként, amit az uráli nyelvcsalád tagjai közt is meg lehet figyelni. A hasonlóság véletlen és rendszertelen is lehet, de a rendszeres eltérések keresése minimálisra csökkenti a véletlen esélyét. Ilyenek például a p ~ f (pl. pegte ~ fekete, pugi ~ fog), k ~ h (kalat ~ halak), t ~ z (viten ~ vízen), mp ~ b (empem ~ ebem), nt ~ d (antoi ~ adott) stb., amelyek kb. ezer, alapvető jelentésű szónál következetesen megfigyelhetőek, mi több, fonológiailag értelmes, önálló rendszert alkotnak.
A finnugor őshaza elmélete
A szókincsbeli egyezések és a rendszeres hangmegfelelések alapján a 19-20. századi nyelvészek rekonstruálták azt a feltételezett ősnyelvet, amit a mintegy 6000 évvel ezelőtt még együtt élő „finnugor ősnép” beszélhetett. A nyelvi rekonstrukció alapja az a feltevés, hogy a finnugor nyelveket beszélő népek genetikailag is rokonok. A finnugor őshaza széles körben elterjedt elmélete szerint e népek évezredekkel ezelőtt közös területen éltek, majd vándorlásaik során elváltak egymástól.
A finnugrisztika képviselői ma megosztottnak mutatkoznak a genetikai rokonság léte és szorossága kérdésében.
A finnugor őshaza és nyelvrokonság kritikái
A finnugor őstörténet elmélete ellen a bírálói sok érvet felhoznak, azonban ezek vagy nem nyelvi jellegűek, vagy pedig - a finnugorelmélet hívei szerint - nem alkalmazzák a mai (elsősorban indo-európai nyelvekre kidolgozott) nyelvtudományok apparátusát. Fölhozzák a régészeti alátámasztottság hiányát, továbbá a néprajzi, zenei és kulturális kapcsolatok hiányát is. Ezek a jogos bírálatok ugyanakkor nem feltétlenül döntőek, figyelembe véve, hogy az őshaza-elmélet szerint az egyes népek igen régen elváltak egymástól (i.e. 4. évezred!)
Az őshaza elmélet elleni súlyosabb érv az, hogy a finnugor nyelvű népek között nem mutatható ki szoros genetikai kapcsolat. Ennek ugyanis az antropológiai kutatások ellentmondanak. Sőt a legújabb DNS alapú kutatások a finnugor genetikai rokonságot szintén nem támasztják alá. Így például az időben is közelebbinek (i.e. 1. évezred) gondolt ugor nyelvi csoport tagjai, a magyarság és a vogulok, osztjákok között sem.
Más alternatív kutatók szerint a finnugorizmus aluldeterminál, nem veszi figyelembe a magyarnak a más nyelvekkel való kapcsolatát. A finnugor-magyar nyelvi kapcsolatok szerintük tagadhatatlanok, de ez nem zárja ki a más nyelvekkel való rokonságot, és a kapcsolat magyarázata, oka, iránya nem tisztázott, mint ahogy a magyar nyelv egyéb nyelvekhez való viszonya sem elég föltárt.
Lásd még
A finnugorokra vonatkozó elméletek kritikái
A magyar nyelv eredete
A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel
Urál-altáji nyelvcsalád
Külső hivatkozások
- [http://finnugor.lap.hu Finnugor linkgyűjtemény]
- [http://www.histdoc.net/sounds/hungary.html Weöres Gyula a finn és a magyar nyelv kapcsolatáról]
Irodalom
- Csepregi Márta (ed.): Finnugor kalauz. Budapest: Panoráma, 1998., ISBN 9632438620
- A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967-1978.
Magyar nyelv
Nyelvek > Nyelvcsaládok > Uráli nyelvcsalád > Finnugor nyelvek > Magyar nyelv
----
Besorolás
A magyar nyelv besorolása nyelvészeti körökben nem képezi vita tárgyát: az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik.
Földrajzi eloszlás
A magyart Magyarországon kívül többek között a környező Kárpát-medencei országokban beszélik: (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia (főként Erdélyben), Szerbia és Montenegró (a Vajdaságban), Horvátország, Szlovénia).
Beszélők száma
Beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovén mellett Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva), valamint a Vajdaságban. – Az Európai Unióban anyanyelvileg, vagyis etnikai magyarként kb. 12 millió magyar él. 13 millióan beszélik az Európai Unióban a magyar nyelvet első vagy második nyelvként. A magyar nyelvet a nyelvek sorában a 66. helyre tesszük az anyanyelvileg beszélők száma szerint.
A Földön 30 millió magyar származású ember él, nagyobb részük a nyelvet nem beszéli. A beolvadás (asszimiláció) szempontjából több szempontból is beoszhatjuk őket: a beolvadás az angol, spanyol, szlovák, román, szerb-horvát nyelvekbe valamint a magyarab, berber és arab nyelvekbe történt, de a német, cseh és más nyelvterületek is jelentős számú magyart olvasztottak magukba.
Írás
A magyar nyelv a latin írást használja, kiegészítve annak ábécéjét néhány speciális magyar betűvel.
A latin írásjegyek előtt a nyelvet rovásírással írták. A magyar rovásírás néhány kutató szerint az i. e. 5. században már létezett és használt írás volt, ennek eldöntéséhez a jelenlegi adatok valójában nem elégségesek. Szent István király korában a kereszténységre való áttéréskor bevezették a ma használt latin betűs írásunk ősét (néhány írásjel eltért a ma használatostól). Ekkor az ország hivatalos nyelve a latin nyelv lett. A magyar nyelv 1844 óta Magyarország hivatalos nyelve.
Nyelvjárások
Nyolc fő nyelvjárást tartanak számon:
- tiszai (más néven: alföldi),
- dunántúli,
- déli (más néven: Duna-Tisza-közi),
- északkeleti,
- palóc (más néven: északnyugati),
- mezőségi (más néven: Királyhágón túli),
- nyugati,
- székely,
- csángó.
(A mai hivatalos nyelv az északkeleti nyelvjárásból fejlődött ki.)
Származás
A nyelvrokonság témája századok óta vitatott téma: a finnugor eredet mellett a türk (turáni) és a sumér eredet, továbbá az ősnyelv elmélete is felmerült. Jelenlegi ismereteink és a bevett kutatási módszerek alapján az uralkodó nyelvtudományi irányzat csak a finnugor rokonságot fogadja el. Nádasdy Ádám szerint:
: „A hangváltozások és a nyelvtani szerkezet öröklött volta más nyelvcsoporttal való rokonítást jelen tudásunk szerint nem tesz lehetővé. Azaz: túl jól működik a finnugor rokonítás, és túl rosszul bármi más.” [http://origo.hu/csevegoszoba/20031126amagyar.html?pIdx=3]
A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (agglutináció, nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk, ami nem kis részben az egyes tövekből eredő gazdag szóbokroknak köszönhető (gyökök.) A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták.
A nyelvrokonság – egyéb társadalmi tényezők folytán – nem mindig van közvetlen összefüggésben a népek vér szerinti rokonságával, tehát a népességgenetikai kutatások csak támpontként szolgálhatnak a nyelvészeti kutatásokhoz. (Erről bővebben lásd: Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Galenus, 2003.)
Történet, kialakulás
:Korszakairól lásd: Nyelvtörténeti korszakok a magyarban
Önálló fejlődése az ősmagyar korban indult meg, majd az ómagyar korban jelentek meg írott szórványok, szövegemlékek (első szövegemlék a tihanyi apátság alapítólevelében található, az első összefüggő szövegek pedig a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom). A középmagyar kor jelzi az első magyar nyomtatványok megjelenését és a magyar költészet kezdeteit (Tinódi, Balassi) – ez a korszak már nem különbözik lényegesen a mai nyelvtől. Az újmagyar korban alakul ki az egységes nemzeti nyelv és a modern irodalmi nyelv, a 18–19. századi írók, költők, valamint a nyelvújítás révén (Kazinczy Ferenc vezetésével).
Szókincs
A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű (A nyelv és a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.), szóelőfordulás szerint azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz és angol eredetű szó található nyelvünkben.
A magyar nyelv szavainak száma az önálló jelentésű összetett szavakat is beleértve kb. 240 000-re tehető.
Részletesen lásd: Magyar szókincs
Jellemzők, sajátosságok
Hangtan
Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor és a szlovák nyelvekre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról - zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svédben és a perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak .
Alaktan
Az agglutináló jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor, perzsa, baszk, sumér és a török nyelvekhez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az igeidő (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik a habeo ige („én birtoklok valamit” helyett „nekem van valamim”). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugálban is megtalálható).
Mondattan
A magyarban puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz hasonlóan), a jelen idejű, egyes és többes szám 3. személyben (pl. Pista tanár Ø, elmarad a 'van'). Szórendi szempontból a magyar az SOV nyelvek közé sorolható (alany–tárgy–állítmány), bár a magyar mondat kitüntetett összetevői valójában nem ezek, hanem a topik és a fókusz (vagy téma és réma; az ismertnek tekintett információ, amiről állítást teszünk, és az újonnan említett, hangsúlyos információ, ami az állítás magvát alkotja). A magyar nyelv újabb kutatásai elsőként mutattak rá az utóbbi felbontás jelentőségére a nyelvek általános leírásában.
:A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indoeurópai nyelvektől. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige előtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai műveleteket kifejező mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevező topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejező fókusz.
::Forrás: [http://www.nyelveszet.hu/nyelveszet/ É. Kiss Katalin: A nyelv formális rendszerének leírása]
Idézetek
Ács Tivadar Akik elvándoroltak című művében (1940) így ír az angol Sir John Bowring-ról [http://www.matud.iif.hu/04apr/08.html]:
:„Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek őszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az ő nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különböző népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitől. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élő emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az első tételét: »Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige«.”
Lásd még
- A magyar nyelv eredete
- A finnugor elmélet kritikája
- A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel
- Árvíztűrő tükörfúrógép
- Magyar nyelvű forrásszövegek a Wikisource-ban
- Magyar szókincs
Külső hivatkozások
- [http://www.e-nyelv.hu/ A magyar nyelv fóruma]
- [http://www.ozhun.net/a-olvasok_irtak.php?cikkID=111&count=60 A magyar nyelv (Australian Hungarian Community Web Site)]
- [http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Afal&url=/eletestudomany/archiv/2000/0012/neheze/nehzea.htm Nehéz-e a magyar nyelv?] (Oswald Gschnitzer, Heidelberg, Élet és Tudomány, 2000/12.)
- [http://www.c3.hu/~magyarnyelv/00-4/pusztai.htm A magyar nyelv 20. sz.-i változásai] (Pusztai Ferenc)
Nyelvtan
- [http://www.yudit.org/magyar/Contents.html Magyar nyelvtani táblázatok]
Nyelvművelés (pro és kontra)
- [http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1231/123102.htm A magyar nyelvművelés állapota – Balázs Géza írása a Magyar Nyelvőrben]
- [http://dragon.unideb.hu/~tkis/ A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról]
- [http://mek.oszk.hu/00000/00022/html/ Egy emberközpontú nyelvműveló – Margócsy József írása Lőrincze Lajosról és a nyelvművelésről]
- [http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking.html Modern Talking – Nádasdy Ádám cikkeinek gyűjteménye a Magyar Narancs sorozatából]
- [http://www.muszeroldal.hu/MMK/nr71/kigyomlaltuk71.html szaknyelvi igényesség]
Származás
- [http://www.kitalaltkozepkor.hu/maracz_finnugor.html Marácz László cikke a finnugor elméletről]
- [http://www.kitalaltkozepkor.hu/langeiren_amagyarnyelv.html Lange Irén: A magyar nyelv sajátosságai hagyománytörő lingvisztikai szemszögből]
Egyéb
- [http://mek.oszk.hu/01200/01228/01228.htm Illyés Gyula: Ki a magyar?]
- [http://bme-tk.bme.hu/other/kuszob/ Küszöbszint a magyar mint idegen nyelven (Műegyetemi Távoktatási és Felnőttképzési Központ)]
- [http://www.nyariegyetem.hu/ Debreceni Nyári Egyetem, a magyarnyelv-oktatás egyik specialistája]
- [http://www.magyarora.com/ Magyaróra: Új utak a magyar nyelvhez]
- [http://www.geocities.com/erdelyilobby/jpg/Magyarok.jpg Magyarok a Kárpát-medencében]
- [http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=10165 Nádasdy Ádám a nyelvek és a népek rokonságáról]
- [http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1274/127402.pdf Pusztai Ferenc cikke az általa szerkesztett, átdolgozott Magyar értelmező kéziszótárról] (PDF)
- [http://corpus.nytud.hu/mnsz/ Magyar Nemzeti Szövegtár] (az MTA 153,7 millió szövegszót tartalmazó adatbázisa többféle kortárs szövegből; ingyenes regisztrációval böngészhető)
- [http://wikisource.org/wiki/Anyanyelvemr%C5%91l%2C_huszonegy_t%C3%A9telben Dr. Végvári József: Anyanyelvemről, huszonegy tételben]. A magyar nyelv és a hivatalos nyelvészet a szerves műveltség szempontjából
Külső hivatkozások angolul
- [http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=HNG Hungarian language (Ethnologue.com)]
- [http://www.ut.ee/Ural/num.html Numerals of some Uralic languages]
- [http://www.geocities.com/Athens/Acropolis/3093/finnugor.html Uralic page]
- [http://www.lmp.ucla.edu/profiles/profh02.htm Hungarian Profile]
- [http://www.people.fas.harvard.edu/~arubin/hungarian.html A Hungarian Language Course by Aaron Rubin]
- [http://www.afs.hu/hungary/hungary/study.html Study Hungarian! (AFS.com)]
- [http://www.hungarotips.com/hungarian/ Hungarian Lessons (Hungarotips.com)]
- [http://www.single-serving.com/Hungarian/index.html Hungarian Phrase Guides]
További irodalom
- É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
- Keresztes László: [http://www.nyariegyetem.hu/html/db/hun/main33_.html Gyakorlati magyar nyelvtan] (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
- Végvári József: „És mégsem mozog ...” - tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005. ISBN 963-7051-05-8 .
ja:ハンガリー語 ko:헝가리어
Észt nyelvAz észt nyelvet (eesti keel) főként Észtországban beszélik, egyben az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Az 1941-től 1990-ig tartó szovjet megszállás miatti kivándorlás következtében ezenkívül az USA-ban, Svédországban, Finnországban és Németországban, valamint az Egyesült Királyságban is van ezrekre menő számú észt nyelvű lakosság, és mintegy 3000-re teszik az ukrajnai észtek számát.
Észtországban számos nyelvjárást beszélnek, és az ország kis területéhez képest az eltérések meglepőek.
Nyelvrokonság - nyelvcsalád
Az észt nyelv a finnel és más finnségi nyelvekkel (pl. vepsze, lív, vót, inkeri, karjalai stb.) rokon, olyannyira, hogy beszélőik kölcsönösen megértik egymást.
Tallinnban lehet fogni a finn tévé adását (mivel Helsinkitől mindössze 80 km-re fekszik), így emiatt is sokan értenek finnül. Észtország EU-csatlakozása után fellendült a finn bevásárlóturizmus, amit a kedvezőbb árak mellett az is ösztönöz, hogy a finneknek szinte nincsenek nyelvi problémáik Észtföldön.
Nagyon gyakran, ha a finn szavaknak „levágjuk” a végét, akkor megkapjuk az észt megfelelőjüket, az eredeti szóvégződések a ragozás során bukkanak elő, pl. lipp ~ lipu (vö. ~ finn lippu „zászló”). Sok olyan szó is van, amely mindkét nyelvben megvan, de teljesen mást jelent, ami sokszor komikus szituációkhoz vezet. (Ilyen azonos alakú szavak a két nyelvben pl. a „nézni” és „érinteni”, vagy az észt raamat „könyv” és a finn raamattu „Biblia”).
Mindkét nyelvet jellemzi egyben az ún. fokváltakozás is, amely egyes mássalhangzóknak (és az észt esetében a maganhangzók) főnév- és igeragozás közben bekövetkező váltakozását jelenti. A fokváltakozás az észtben és a finnben is lehet mennyiségi és minőségi, ugyanakkor az észtben inkább csak alaktani, és kevésbé hangtani jelentősége van.
Az észtet, de a magyart is jellemzi a gazdag névszóragozási esetrendszer. A magyar nyelvnek az észt, ahogy a finn is, csak távoli rokona, így a szavak szintjén csak elvétve találunk hasonlóságot. Pl. kala ~ hal, vesi ~ víz, vana ~ vén, käsi ~ kéz, puu ~ fa, kolm ~ három, me ~ mi, te ~ ti stb. A nyelvtani, szerkezeti hasonlóságok ugyanakkor sokkal jelentősebbek, a már említett, mindkét nyelvet jellemző esetrendszer választékossága mellett, a két nyelv mondattanában is találunk sajátosságokat: közös sajátosság az, hogy nincs kötött szórend így a mondaton belül az egyes mondatrészek helyzete szabad, így lehetséges pl. egyes mondatrészek hangsúlyossá tétele.
Betűrend - hangtan és fonetika
Az észt ábécé latin betűs és 32 betűt tartalmaz:
A, B, (C), D, E, (F), G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, (Q), R, S, Š, Z, Ž, T, U, V, (W), Õ, Ä, Ö, Ü, (X), (Y)
A betűk egy része (c, f, q, x, y) csak idegen szavakban és idegen eredetű nevekben fordulnak elő. A hullámvonalas „õ” önálló, a magyar nyelvből hiányzó fonémát takar, egyes nyelvjárásokban viszont az „ö”-vel azonosan ejtik. Ezzel a betűvel írják át általában az észtek az orosz „Ы” („jerü”, vagyis „kemény” i) hangot.
Az észt nyelv helyesírása többé kevésbé következetes, azaz minden hangnak általában egy-egy betű feleltethető meg. Ezzel szemben vannak olyan hangok, amelyeket az íráskép nem jelöl. Ilyen jelenség a magánhangzók és a mássalhangzók három hosszúsági foka:
I. hosszúsági fok : rövid, pl. kala ~ „hal” - mets ~ „erdő”
II. hosszúsági fok: hosszú, pl. röövel ~ „rabló” - metsa ~ „erdőnek (a)”
III. hosszúsági fok: igen hosszú. viies ~ „ötödik” - metsa ~ „(némi, valamennyi) erdő, erdőt”
A hangzók hosszúsága fonológiai lehet, azaz megváltoztathatja adott esetben a szó értelmét is. Az íráskép a II-III. hosszúsági fok között nem tesz különbséget, mivel az igen hosszú fokot is kettőzött betűkkel (geminatæ) jelöli. A hosszúsági fokok a diftongusokat is jellemezhetik, pl. päev (III. hosszúsági fokú).
Hangzás
Az észt nyelv magánhangzókban gazdag nyelv: a magán- és mássalhangzók aránya 45:55; a 26 fonémából 9 magánhangzó: 'u', 'o', 'a', 'õ', 'ü', 'ö', 'ä', 'e', 'i' (a legnagyobb sziget, Saaremaa lakói csak 8 magánhangzót használnak: az 'õ'-t 'ö'-vel helyettesítik). A magánhangzókból 36 kettőshangzót (diftongust) lehet képezni, amik nagyon érdekesen kombinálhatók. Szavak állhatnak pusztán magánhangzókból is: öö (éjszaka), ei (nem). Összetett szavakban akár négyszeres magánhangzókat is találhatunk: Kuuuurijate töööö jäääärel. (A holdkutatók dolgos éjszakája a jég szélén.)
Az észt nyelv nem szereti a mássalhangzótorlódást, különösen nem a szó elején; az ilyet mégis tartalmazó szavak általában jövevényszavak (pl. Prantsusmaa „Franciaország”). A szóbelsejei magánhangzók eltűnésével sok esetben alakultak ki mássalhangzótorlódások, melyek legtöbbször két mássalhangzóból állnak, de a vintskleb(kínlódik) szóban öt mássalhangzót találunk egymás mellett.
Néhány kivételtől eltekintve az észt névszók főhangsúlya az első szótagra esik, amit gyakran mellékhangsúly követ a 3. vagy 5. szótagon.
Példaszöveg
A Miatyánk észt nyelven:
:Meie Isa, kes Sa oled taevas,
:pühitsetud olgu Sinu nimi,
:Sinu riik tulgu,
:Sinu tahtmine sündigu nii nagu taevas,
:nõnda ka maa peal.
:Meie igapäevast leiba anna meile tänapäev,
:ja anna meile andeks meie võlad,
:nagu meiegi andeks anname oma võlglastele,
:ja ära saada meid kiusatusse,
:vaid päästa meid ära kurjast.
:Sest Sinu päralt on riik ja vägi ja au
:nüüd, ikka ja igavesti. Aamen.
Külső hivatkozások
- [http://www.er.ee Az Észt Rádió honlapja]
Eszt
Nyelv
ja:エストニア語
Szibéria
Szibéria (oroszul: Сиби́рь / Sibir' , a név valószínűleg „nyugodt föld”-et jelent mongolul) egy nagytáj neve Oroszország területén, Ázsia északi részén. Területe 16,2 millió km2, népessége kb. 30.000.000 lakos. Kelet-nyugati irányban az Urál hegységtől a Csendes-óceánig nyúlik, észak-déli irányban a Jeges-tengertől Észak-Közép-Kazahsztánig, valamint Mongólia és Kína határáig terjed. Majdnem teljes területe Oroszországban található, és oroszországi területe az ország teljes területének 75%-át képezi.
Közigazgatási beosztása
Szibéria területén található Oroszország tartományai közül az Uráli tartomány, a Szibériai tartomány és a Jakut Köztársaság, ami a Távol-keleti tartomány része. Történelmi szempontból Oroszország egész távol-keleti része Szibériához tartozónak számít.
Nagyobb városok
Bár Szibéria népsűrűsége nagyon alacsony, van néhány nagyobb város is a területén. Ezek:
- Novoszibirszk (1 446 800 l.)
- Omszk (1 166 800 l.)
- Cseljabinszk (1 148 300 l.)
- Krasznojarszk (924 400 l.)
- Vlagyivosztok (648 000 l.)
- Irkutszk (640 500 l.)
- Habarovszk (613 300 l.)
- Novokuznyeck (601 900 l.)
- Kemerovo (520 700 l.)
- Tomszk (506 600 l.)
- Magnyitogorszk (445 500 l.)
- Csita (377 000 l.)
- Ulan-Ude (362 400 l.)
- Petropavlovszk-Kamcsatszkij (270 000 l.)
- Angarszk (266 000 l.)
- Bratszk (255 000 l.)
- Szurgut (248 000 l.)
- Blagovescsenszk (206 000 l.)
- Jakutszk (180 000 l.)
- Abakan (158 200 l.)
Története
Szibériát több különböző nomád népcsoport is lakta, köztük a hunok és az ujgurok. Szibéria kánja jelentős személyiség volt. A 13. században a területet meghódították a tatárok, és létrejött az autonóm Szibériai Kánság.
A kánság hatalmát a 16. században kezdte veszélyeztetni Oroszország növekvő jelentősége. Eleinte csak kereskedők és kozákok telepedtek meg a környéken, majd a cári hadsereg egyre keletebbre hozott létre erődöket, és a 17. századra a terület orosz befolyás alá került, de továbbra is nagyrészt feltáratlan és lakatlan terület maradt. Az elkövetkezendő évszázadokban csak bűnözőket küldtek ide.
Az első nagy változást az 1891 és 1905 között megépült transzszibériai vasút hozta, ami szorosabbra fűzte a kapcsolatot Szibéria és a II. Miklós cár uralma alatt egyre gyorsabban iparosodó Oroszország többi része között. A 20. században megindult Szibéria gazdag ásványkincskészletének kitermelése, és ipari városok születtek a vidéken.
A 19. század végén Oroszország megszerezte Dél-Szahalint, valamint az Amur és az Usszuri folyók melleti területeket. 1922-től egész Szibéria a Szovjetunióhoz tartozott, majd ennek felbomlása, 1991 óta Oroszország része.
Már a cári időkben sokakat száműztek a világ végének számító Szibériába. A szovjethatalom évei alatt a Gulág munkatáborainak jelentős része Szibériában volt; különösen rettegettek voltak a Kolimai terület bányái.
Földrajz és geológia
Szibéria területe több, mint 9 653 000 km2, Oroszország területének nagyjából háromnegyede. Nagyobb földrajzi tájegységei közé tartoznak a Nyugat-szibériai Síkság és a Közép-szibériai Fennsík.
A Nyugat-szibériai síkság kainozoikumi hordalékos terület, és annyira sík, hogy ha a tengerszint ötven méterrel emelkedne, a Jeges-tenger és Novoszibirszk városa között minden víz alá kerülne. A hordaléklerakódást főként az eredményezi, hogy jéggátak visszafordítják az Ob és Jenyiszej folyók folyását, és a Kaszpi-tenger felé irányítják őket. A vidék nagyon mocsaras, talaja nagyrészt tőzegtalaj. A síkság déli részén, ami nem állandóan fagyott, a kazah sztyeppék folytatásaként nagy füves terület terült el, mára az eredeti vegetáció nagyrészt elpusztult.
A Közép-szibériai fennsík földtörténetileg igen régi tájegység, a perm korszak előtt önálló kontinens volt. Ásványkincsekben (arany, gyémánt, mangán, ólom, cink, nikkel, kobalt, molibdén) rendkívül gazdag. A terület szinte mindig fagyott, az egyetlen fa, ami megél itt, a szibériai vörösfenyő (Larix sibirica).
Eastern and central Sakha is comprised of numerous north-south mountain ranges of varying age. These mountains extend up to almost three thousand metres in elevation, but above a few hundred metres they are extraordinarily devoid of vegetation. The Verkhoyansk Range was extensively glaciated in the Pleistocene, but the climate was too dry for glaciation to extend to low elevations. These low elevations are numerous valleys, many of them deep, and covered with larch forest except in the extreme north, where tundra dominates. Soils are mainly Turbels and the active layer tends to be less than a metre except near rivers..
Tavak és folyók
- Szibéria folyói: Anabar, Angara, Indigirka, Irtis, Kolima, Léna, Ob, Tunguzka folyó, Jana, Jenyiszej.
- Szibéria legfontosabb tava a Bajkál-tó.
Hegységek
Anadir-hegység, Cserszkij-hegység, Dzsugdzsur-hegység, Gydan-hegység, Korják-hegység, Szajan-hegység, Urál, Verhojanszki-hegység, Jablonoi-hegység.
A hideg éghajlat miatt Szibéria fejlődése és népességnövekedése mindig is lassúnak volt mondható. A terület természeti és ásványkincsekben rendkívül gazdag, többek közt nagy olajmezők találhatóak itt, azonkívül nagy kiterjedésű erdők és sokféle ásvány. A terület nagy részét évente legalább hat hónapig hó borítja, a hőmérséklet -68°C alá is süllyedhet. A partvidéki tavak és folyók nagy része szinte állandóan be van fagyva.
Demográfia
Szibéria népsűrűsége kb. 3 fő/km². A lakosság nagy része orosz és eloroszosodott ukrán, de előfordulnak mongolok és török népcsoportok, valamint turjékok és jakutszkok is.
Szibéria népességének körülbelül 70%-a városokban él, többségük zsúfolt lakásokban, de sok ember él vidéken is, nagyobb, kényelmesebb faházakban. Novoszibirszk Szibéria legnagyobb városa, népessége kb. 1,5 millió fő. Tobolszk, Tomszk, Irkutszk és Omszk régebbi, történelmi városok. Ojmjakon városa a Föld leghidegebb települése, a rekordot -71,2°C-kal tartja.
Könyv
George St. George: Szibéria; Kossuth, 1982
Külső hivatkozások
- [http://perso.wanadoo.fr/gallieni/lycee/projet/histoire20s/transiberien.html A Transzszibériai vasútvonalról franciául]
- [http://www.baikal-lake.org A Bajkál-tóról franciául]
- [http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/22het/foldrajz/foci22.html A FÁK regionális földrajza; sulinet]
Kategória:Oroszország
ja:シベリア
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer. A nyelv minden társas tevékenység nélkülözhetetlen feltétele, s meghatározó szerepet játszik az egyének gondolkodásában is.
A nyelv legelterjedtebb típusa az emberi beszéden alapul. Ennek két megnyilvánulási formáját különböztetjük meg: a beszélt nyelvet, és annak írott formáját, vagy formáit. A beszélt nyelv alapját az artikuláltan kiejtett beszédhangok alkotják. Az írott nyelv – melynek szabályait a nyelv helyesírása adja meg – nagyon gyakran a beszélt nyelvtől részben független forma, és a beszélt formától függetlenül is fejlődhet, alakulhat. (Jellemző példa erre a norvég nyelv, melynek egy fő beszélt formája, a norsk nem kevesebb, mint négy írott formában jelenhet meg helyesen: a Bokmål és a Nynorsk a két hivatalos forma, a Riksmål és a Høgnorsk pedig nem hivatalos, de használt formák. Ugyanezen függetlenséget mutatják a helyesírás szabályainak változásai, amik általában nem járnak a beszélt nyelv változásával.)
A beszélt nyelv használatát kiegészítik a különböző metakommunikációs jelzések: hanglejtés, hangsúly, gesztusok stb. Az írott nyelvben szerepüket az írásjelek veszik át, jóval kisebb hatékonysággal.
A nyelvvel a nyelvészet tudománya foglalkozik.
Elméletek a nyelv kialakulásáról
A beszélt nyelv előzményének sok tudós egyfajta gesztusnyelvet tételez fel, a mai siketek jelnyelvének primitív ősét. A kézzel való kommunikációt lehetővé tevő esemény az emberős két lábra állása volt, és elképzelhető, hogy a másik ekkor bekövetkező változás, az eszközhasználat kifinomultabbá válása és a beszéd között is van összefüggés.
Más elképzelések szerint az emberi nyelv kialakulásában az alapvetően „a lusta ember” (homo economicus) egyik legalapvetőbb belső célja nyilvánul meg, nevezetesen az, hogy az ember Zipf egyik törvénye szerint (a legkisebb erőkifejtés törvénye) minden tevékenységében a legkisebb munkával akar „boldolgulni”. Eszerint az „első” emberi nyelv a feltehetően a még ma is használt mutogatásból, gesztusokból fejlődött tovább a hangképzés irányába, mert a hangszál igénybevétele kevesebb energiával jár.
Az ember további önkímélési és energiamegtakarítási igyekezete eredményeképpen létrejött számítástechnikai eszközöknek szintén van nyelvük, amelyekhez képest az emberi nyelv abban különbözik, hogy az előző nyelvek kontextustól függetlenek (context-free), míg az emberi nyelv megmaradt kontextus-érzékenynek, azaz szükség van a nyelvi megnyilatkozások értelmezéséhez a körülmények alaposabb ismeretére is, ami a gépnél nem jellemző.
A számítógép szempontjából - az abban használt nyelvek szabályai ugyanis nem engedik meg, hogy kétértelműségek, „az attól függ” bizonytalan állítások forduljanak elő - a gép működése lehetetlen lenne az emberi nyelvet jellemző, az annak gazdag kontextusával járó nyílt, kiszámíthatatlan értelmezési körülmények között. Érdekes ugyanakkor, hogy a fennmaradás szempontjából éppen ez a kötődéshez, értelmezéshez, vagyis összekapcsolódást lehetővé tevő nyitottság, sok mindenhez való kapcsolódás (connectivity) az előnyös tulajdonság, és a kötött, csak egy bizonyos értelmezési keretben létező jelentésű nyelv, vagy nyelvi elem napjai meg vannak számlálva.
Ebből következik, hogy az emberi nyelvet alkotó szókincsből, megnyilatkozásokból, vagy egyéb elemekből is azok maradnak fenn tartósan, amelyek sokféle helyzetben használhatóak, és nem kötődnek csupán egyetlen eseményhez, dologhoz, stb. amelynek elmúltával és jelentőségének csökkenésével akár maga a jelölő szó is kivész a használatból. Ezért maradhattak fenn a Biblia tanításai, a közmondások és a személynevek, hogy csak néhány példát említsünk.
A nyelvi univerzálék
A beszéd szükségszerűen valamelyik nyelven fogalmazódik meg, ezeknek pedig számos egyedi sajátossága van. A világszerte beszélt több ezer nyelv azonban igen sok közös vonást is mutat, ezeket nyelvi univerzáléknak nevezzük. Ilyenek:
- (írásban) a közlés minden nyelven főleg mondatok formájában történik;
- az elemek legnagyobb része önkényes, a jelölő és a jelölt között nincs logikai megfelelés;
- az elemekkel szemben a mondatok nem adottak a beszélő számára, hanem ő alkotja meg azokat valamilyen kötött szabályok szerint;
- minden nyelv kettős tagoltságú: az elemek és a mondatok hangtani és nyelvtani szinten szerkesztődnek;
- a hangok száma kötött (általában ötven alatt van, de maximum száz lehet), az elemek száma viszont százezres nagyságrendű lehet, a szókészlet pedig korlátlanul bővíthető;
- minden nyelvben megvannak a szófaji kategóriák, bár nem mindegyikben ugyanúgy.
A világ nyelvei
A Földön jelenleg (2004) 6,4 milliárd ember lakik, a beszélt nyelvek száma 4000-4500 között lehet (más tudósok 6000-6500-ra teszik ennek számát), a különféle dialektusok száma pedig elérheti a 20 ezret. A szám folyamatosan csökken, sok kis nyelvet fenyeget az eltűnés, a holt nyelvvé válás veszélye néhány generáción belül.
A nyelvek osztályozása
A világ nyelveit alapvetően három különböző szempont szerint lehet osztályozni. Nyelvcsaládba tartozás szerint, így a genetikus osztályozást kapjuk; nyelvek tipológiai sajátosságai szerint, akkor a nyelvtipológiai osztályozással van dolgunk ill. egyes nyelvi áreák szerint, mikor nagyobb területi egységek szerint csoportosítunk. Greenberg a fenti három szempontból a genetikust határozta meg legfontosabbnak. (Fontosságuktól függetlenül nem zárnak ki más egyéb nyelvi osztályozás lehetőségét.)
Genetikus
Az egyes nyelvek közös őseinek, majd ezek őseinek stb. kikövetkeztetése összehasonlító módszerek segítségével történik. Az így létrejövő családfa megbízhatósága természetesen az időbeli távolság növekedésével egyenes arányban csökken, az egyes nyelvcsaládok alapnyelve már csak kikövetkeztetett lehet, a minden emberi nyelv egyetlen közös ősnyelvre való visszavezetése pedig igencsak nehezen kivitelezhető. (A mellette szóló bizonyítékok inkább az általános nyelvészet tárgykörébe tartozó nyelvi univerzálék - lásd fentebb.)
Tipológiai
- izoláló vagy analitikus: a nyelvtani viszonyokat szórenddel, szócsoportok alakításával fejezik ki (angol, kínai, vietnami);
- agglutináló (azaz ragasztó) vagy affixáló: a nyelvtani viszonyokat több szóelem összekapcsolásával fejezik ki (török, magyar; finn); a kelet-afrikai szuahéli nyelvről is azt szokták mondani, hogy agglutináló, ám ez a nyelv előtagokkal (prefixekkel) ragoz, és vannak névszó osztályai (azaz nyelvtani nemei). Így tehát az agglutináló nyelveknek is vannak kategóriái.
- flektáló (azaz hajlító) vagy szintetikus: a nyelvtani viszonyokat a szó hangalakjának megváltoztatásával fejezik ki (német, latin, ógörög).
- inkorporáló (azaz bekebelező) vagy poliszintetikus: e nyelvekben egyetlen, bonyolult morfémasorral fejeznek ki olyan tartalmakat, amelyeknek más nyelvekben szószerkezetek felelnek meg. Az inkorporáló nyelvek egyetlen szava is tehát izoláló vagy agglutináló nyelvekben egész mondatnak felel meg. Példa: az indián oneida „gnaglaslizaks” „szó” jelentése: „Keresek egy falut.” Példák inkorporáló nyelvekre: több amerikai indián nyelv (oneida), Szibéria egyes régi nyelvei, de a legtöbb formális nyelv is közel áll az inkorporáló típushoz).
Általában azonban a nyelvek többsége nem csak egy kategóriába tartozik.
Areális
Az areális nyelvészet egy nagyobb térségben egymás szomszédságában élő népek gyakran nem rokon nyelveinek kölcsönhatását vizsgálja. Ezen kölcsönhatás során hasonló vagy azonos alakok, rendszerbeli sajátosságok keletkeznek, s a hatás lehet olyan szoros is, hogy a genetikus kapcsolatokon is túlmenő egyezéseket mutat föl. Ez a nyelvi szövetség (Sprachbund), melyre tipikus példa a balkáni nyelvek.
Nyelvek listái
- Természetes nyelvek listája
- Mesterséges nyelvek listája
- Wikipédia nyelvek listája
- Élő nyelvek nagyságuk (azt beszélők száma) szerint
- Holt nyelvek
- Szent iratok nyelvei
Kapcsolódó cikkek
- Nyelvi játék
Hivatkozások
- Lackfi János: Nyelvlecke, 2004. augusztus 18., szerda 13:04, 2004. szeptember 13., Bartók Rádió, 23.42
- Róna-Tas András: A nyelvrokonság - Gondolat - 1978
- A világ nyelvei - Akadémiai Kiadó - 2000
Külső hivatkozások
- [http://www.jaist.ac.jp/~g-kampis/Lecture_One/titok.htm Szociolingvisztikai megállapítás]
- [http://www.verbix.com/languages/index.asp Nyelvek ragozásai]
- [http://jaling.ecml.at/pdfdocs/jaling_presentation/hongrois.pdf Ja Ling - magyarul] (PDF)
- [http://jaling.ecml.at/default.htm Ja Ling projekt]
Irodalom
- [http://www.nytud.hu/nyelv_es_nyelvek/ Nyelv és nyelvek]
----
ja:言語 ko:언어 ms:Bahasa simple:Language
Ugor nyelvekA finnugor nyelvek ugor ágába tartozó nyelvek közül a magyart beszélik a legtöbben. Az osztják (más néven hanti) és a vogul (más néven manysi) beszélőinek létszáma alacsony.
Kategória:Nyelvcsaládok
Vogul nyelvA vogul más néven manysi nyelv (saját nyelvükön: маньси vagy моаньсь) az uráli nyelvcsalád tagja, legközelebbi rokona az osztják valamint a magyar (ugor nyelvek). A vogulok Észak-Szibériában, az Urál és az Ob közötti területen élnek. Négy nagy nyelvjárása ismert, melyeket az égtájak nevével jelölnek. 1960-ban 6 ezer vallotta magát vogulnak, az anyanyelvi beszélők száma 60% volt. 1989-ben pedig ugyan 8500 ember mondta magát vogulnak de csak a 37%-uk beszélte a nyelvet.
Négy nagy nyelvjárást különböztetünk meg, melyek számos kisebb alnyelvjárásokra oszthatóak: északi (szoszvai, szigvai, felső-lozvai, obi), nyugati (középső-lozvai, alsó-lozvai, pelimkai, vagilszki), keleti (felső-kondai, középső-kondai, alsó-kondai, jukondai), déli (tavdai).
A vogul ábécé
A nyelvet 1939 óta cirill írással írják. Eredetileg a nyelv nem volt írott, 1932-től próbálkoztak a latin írás bevezetésével, kevés sikerrel.
A ma használt cirill ábécé:
А, Б, В, Г, Д, Е, Ё, Ж, З, И, Й, К, Л, М, Н, Ң, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Ъ, Ы, Ь, Э, Ю, Я
Az egykori latin ábécé:
A, B, D, E, F, G, H, Һ, I, J, K, L, Ļ, M, N, Ņ, Ŋ, O, P, R, S, S, T, Ţ, U, V, Z, Ь
Kiejtés
Magánhangzók
A magánhangzóknál megkülönböztetünk hosszú és rövid hangokat, valamint 3 nyílásfokot, de ezt az írás nem jelöli.
- Veláris hangok:
- а: a palóc nyelvjárásban található rövid á [a]
- о: közepesen zárt o hang [o]
- у: közepesen zárt u [u]
- э: közepesen zárt e [e], hangsúlyos szótag után gyakran [ǝ]
- ы: magyar i [i]
- Palatális hangok (mássalhangzó után lágyítják az előttük álló hangokat, magánhangzók után jésülnek, itt ez utóbbi kiejtések szerepelnek):
- е: közepesen zárt e [je], hangsúlyos szótag után gyakran [jǝ]
- ё: közepesen zárt o hang [jo]
- и: magyar i [ji]
- ю: közepesen zárt u [ju]
- я: a palóc nyelvjárásban található rövid á [ja]
Nyelvjárásokban ettől eltérő hangok is lehetnek, és általában a hangsúlytalan szótag utáni magánhangzók redukálttá válnak.
Mássalhangzók
- Kemény hangok:
- б: magyar b [b], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- в: félhangzós u, mint az angol w [w]
- г: zöngés, torokban képzett réshang (gh) [ɣ]; oros eredetű szavakban magyar g [g]
- д: magyar d [d], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- ж: magyar zs [ʒ], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- з: magyar z [z], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- й: magyar j [j]
- к: magyar k [k]
- л: magyar l [l]
- м: magyar m [m]
- н: magyar n [n]
- ң: mint a magyar leng szó n hangja [ŋ]
- п: magyar p [p]
- р: magyar r [r]
- с: magyar sz [s]
- т: magyar t [t]
- ф: magyar f [f], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- х: mint a magyar Ahmed szó h hangja [x]
- ц: magyar c [ʦ], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- ч: magyar cs [ʧ], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- ш: magyar s [ʃ], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- щ: magyar scs [ʃʧ], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- ъ: néma [-], csak orosz eredetű jövevényszavakban fordul elő
- ь: lágyítójel [ʲ], saját szavakban csak л, н, с, т után, orosz eredetű szavakban más betűk után is állhat
- Lágy hangok:
- Az л, н, с, т hangok ь, е, ё, и, ю, я betűk előtt palatalizálódnak (lágyulnak), ekkor kiejtésük [ʎ], [ɲ], [ɕ], [c] lesz.
Hangsúly
A hangsúly változó, de általában az első szótagok valamelyikére esik.
Nyelvtan
A névelő
A vogulban nincsenek névelők.
A főnév
A vogul agglutináló nyelv, a viszonyítás ragokkal törénik.
Nincs nyelvtani nem. Megkülönböztetünk egyes, kettes és többes számot. Hat nyelvtani esetet különböztetünk meg.
Egy példa: пут (üst)
A hiányzó eseteket névutórendszer pótolja, pl: халнэл (közül), саит (mögött), stb.
A birtokos személyrag kifejezi a birtokos személyét, számát és a birtok számát is: колаген (a te két házad), колагэн (a ti kettőtök két háza), коланэн (a ti két házatok), stb.
Az ige
Az igeragozás három személyt, három számot, két igeidőt (jelen: -г, múlt: -с), 4 igemódot (kijelentő, feltételes, felszólító, kedveskedő), alanyi és tárgyas ragozást különböztet meg és van cselekvő/szenvedő (utóbbi: -ве-) aspektuskülönbség. Felszólító mód csak második személyben létezik.
Példák: минасум (mentem), минасэн (mentél), минас (ment), минасумен (mi ketten mentünk), минасэн (ti ketten mentetek), минасыг (ők ketten mentek), минасув (mi mentünk), минасэн (ti mentetek), минасэт (ők mentek); тотыкен (hozzál, kedves), тоторисюм (nehezemre esik, de én hozok).
A számnevek
Tőszámnevek: аква (1), китыг (2), хурум (3), нила (4), ат (5), хот (6), сат (7), нёллов (8), онтэллов (9), лов (10), хус (20), сат (100), сотэр (1000). Az 1 és 2 jelzői alakjai (magyar két): акв (1), кит (2).
Mondattan
Szórend
Alanyi szintagma áll a mondat elején, ezt követik az állítmány bővítményei, majd végül maga az állítmány: ам хул алысьлаңкве минасум (elmentem halászni - tkp. „én halat fogni mentem”). Az alanyt és az állítmányt egyeztetik: пасан сэмел – пасанэт сэмлэт (az asztal fekete - az asztalok feketék). A jelzőt és a jelzett szót nem egyeztetik, kivéve a кит (2) jelzőt, ez után a jelzett szó általában kettes számba kerül.
Kategória:Nyelvek
Osztják nyelvBeszélőinek száma
Az osztjákok lélekszáma az 1989-es statisztika szerint 22 500 fő, de csak 14 ezer az anyanyelvi beszélők száma (61%). A hozzá legközelebbi nyelv a vogul nyelv ill. távolabbi a magyar nyelv, amelyekkel a leginkább elfogadott nyelvészeti elméletek szerint ugor nyelveket alkotják.
Kategória:Nyelvek
AlapszókincsAz alapszókincs egy nyelv szókincsének az a része, amely a nyelv legősibb korszakából származik (alapnyelvi eredetű szavak vagy igen régi jövevényszavak), köznapi fogalmakat fejez ki, a nyelvközösség minden tagja ismeri a jelentését, és amelyek származékaiból gyakran nagyobb szócsaládok keletkeznek. Nyelvek rokonságának vizsgálatakor a szókincsnek ezt a részét szokták elsősorban figyelembe venni.
Ezek közé tartozik az alábbiak elnevezése:
- alapvető cselekvések
- alapvető testrészek
- természeti tárgyak, jelenségek
- egyszerű számnevek
- névmások
- időbeli és térbeli viszonyítószavak.
Ellentéte a peremszókincs.
Kategória:Nyelvészet
KopulaA kopula a nyelvészetben az összetett mondatrészek segédszava, elsősorban ami az alanyt a névszói vagy határozói állítmánnyal köti össze (kopula: 'kötelék'), illetve azok a szószerkezetek, amelyek ebből származnak. A kopula gyakran a létige, de lehet a lesz, marad, múlik (valahány éves) igék származéka is.
A magyarban
Összefüggés az állítmánnyal
Az alábbi táblázatban az állítmány aláhúzva, a kopula félkövér betűkkel szerepel.
Kopulatív igék
Jelen időben, (egyes és többes szám) harmadik személyben nem szerepel, ha az állítmány főnév vagy melléknév:
:Pista orvos ∅. Pistáék orvosok ∅. ("van", ill. "vannak" nincs kitéve)
Jelen időben, harmadik személyben is szükséges azonban, ha az állítmány a valahol levést fejezi ki:
: Pista a szobában van.
Ha egy kopulatív igéből egyéb mondatrészeket képzünk, utána is kopulának nevezhetjük:
:Pista orvos akar lenni. – Pista orvos lévén meggyógyította a gyereket.
Más nyelvekben
Az uráli nyelvek többségében gyakran elmarad, míg az indoeurópai nyelvekben általános használatú és igen gyakran rendhagyó ragozású (elsősorban a létige). Az orosz nyelvben ugyanakkor szintén nem szerepel jelen időben.
A létige kopulatív használatával szembenáll az ún. egzisztenciális használata, amikor nem azt fejezzük ki, hogy valami milyen, hanem hogy létezik, illetve rendelkezésre áll (például Van Pista az osztályunkban.).
Lásd még
- Segédige
Kategória:Nyelvészet
ja:コピュラ
Urál-altáji nyelvcsalád Meghatározás
A nyelvcsaládok egy feltételezett tágabb csoportja. Két nyelvcsaládot és ezen belül öt fő nyelvcsoportot sorolnak ide:
- Uráli nyelvcsalád:
- Finnugor nyelvek
- Szamojéd nyelvek
- Altáji nyelvcsalád:
- Török nyelvek
- Mongol nyelvek
- Mandzsu-tunguz nyelvek
Egyes elméletek további nyelveket is idesorolnak, például a paleoszibériai nyelveket, ezzel az amerikai földrészre is kiterjesztve a nyelvcsaládot. Mások az altáji nyelvcsaládhoz kapcsolják az indiai dravida nyelvcsaládot, valamint a japán nyelvet és a koreai nyelvet, a két nagy távol-keleti ragozó nyelvet is. (Lásd: agglutináló nyelv.)
Tudományos elfogadottság
Az uráli-altáji nyelvcsalád létezése korábban elfogadottabb volt, ma viszont a történeti nyelvészek többsége nem tartja eléggé megalapozottnak. Vannak, akik az altáji nyelvcsalád létezését is kétségbe vonják, nem találván elegendő nyelvészeti bizonyítékot a török nyelvek, a mongol nyelv és a mandzsu-tunguz nyelvek közös eredetére sem. A hasonlóságokat ezek a kutatók nem a közös eredettel, hanem csupán a történelmi érintkezések során bekövetkezett nyelvi kölcsönhatással magyarázzák. Az elmélet hívei szerint azonban túl nagyszámúak és szabályosak ezek a hasonlóságok ahhoz, hogy pusztán véletlenszerű nyelvi kölcsönhatásokról legyen szó.
A rokonítás alapja
A feltételezett urál-altáji nyelvcsaládot alkotó nyelveket és nyelvcsaládokat nem a szókincsbeli megfelelések kötik össze egymással. Ilyeneket csak kis számban lehet kimutatni, elsősorban a személyes névmások és személyragok mutatnak hasonlóságot valamennyi nyelvcsalád között. A rokonítás alapja ehelyett inkább ezen nyelvek feltűnő nyelvszerkezeti hasonlósága. Az urál-altáji nyelvcsaládba sorolt valamennyi nyelvre jellemzőek a következő vonások:
- Ragozó szerkezet (agglutináció)
- Magánhangzó-harmónia.
- Mássalhangzó-torlódás kerülése.
- Dinamikus hangsúlyozás hiánya.
- Nyelvtani nemek hiánya.
- Tulajdonragok használata.
- Birtoklást kifejező ige hiánya.
- Létige hiánya.
- A főnév és melléknév, illetve számnév nyelvtani egyeztetésének hiánya.
Közös őstörténet
Az uráli és altáji nyelvek beszélői óriási területen szóródtak szét a történelem folyamán a Távol-Kelettől a Kárpát-medencéig. A közös eredet hipotézisét a nyelvszerkezeti hasonlóságok mellett támogatják az évezredekre visszanyúló hasonló kulturális vonások is. (Turáni elmélet.)
Az urál-altáji, az indoeurópai és más nyelvcsaládok rokonsága
Az uráli nyelvcsalád és az indoeurópai nyelvcsalád közötti névmásragozási és egyéb szókincsbeli hasonlóságokra már régen felfigyeltek a kutatók. Ez alapján beszélnek uráli-indoeurópai nyelvcsaládról is. Mások vitatják a közös eredetet és a hasonlóságokat a két nyelvcsalád kialakulása során történő nyelvi kölcsönhatásokra vezetik vissza.
A nosztratikus nyelvcsalád szintén vitatott elmélete az uráli és altáji nyelvcsaládokon kívül a tágabb rokonság körét kiterjeszti az indoeurópai nyelvcsaládra, sőt további nyelvcsaládokra is. Az elmélet szerint ebbe az ú.n. makronyelvcsaládba tartoznak többek között az indo-európai nyelvcsalád, az uráli nyelvcsalád és az altáji nyelvcsalád, valamint a sémi-hámi nyelvcsalád, az ókori sumer nyelv és etruszk nyelv, a koreai nyelv, a japán nyelv , az ajnu nyelv, a paleoszibériai nyelvcsalád, az indiai dravida nyelvcsalád és egyes kaukázusi nyelvek.
Külső hivatkozások (angol nyelven)
- [http://members.tripod.com/~Yukon_2/language2.html Urál-altáji nyelvek]
- [http://www.bartleby.com/65/ur/UralAlt.html Urál-altáji nyelvrokonság]
- [http://www.kortlandt.nl/publications/art203e.pdf Uráli-indoeurópai nyelvi hasonlóságok]
Angol nyelvű szakirodalom:
Shirokogoroff, S. M., Ethnological and Linguistical Aspects of the Ural-Altaic Hypothesis (1970)
Kategória:Nyelvcsaládok
FonológiaA fonológia görög eredetű szó; a nyelvtudománynak az az ága, ami a beszédhangokat funkciójuk (jelentésmegkülönböztető és érzelemkifejező szerepük) szempontjából vizsgálja. Leginkább valamely nyelv fonémáinak és fonémarendszeréenek kutatását végzi.
Melding:NumeditsNumber of edits (article): $1
Venezia alberghi wydarzenia accommodation in valencia xsongs.info mieszne filmy
|
|
|
|
