:: wikimiki.org ::
| Igeidő |
IgeidőAz igeidő (latinul tempus) alaktani kategória, amellyel a nyelvek a cselekvés, történés, állapot idejét fejezik ki a közlés idejéhez viszonyítva. Ha az esemény ideje megelőzi a közlés idejét, múlt időről, ha követi, jövő időről beszélünk, ha pedig az esemény a közlés időpontjában is folyamatban van, jelen időről beszélünk.
Bizonyos nyelvekben (elsősorban az izoláló nyelvek közt, például a kínaiban) az időt nem jelzik az igén, csak időhatározókkal fejezik ki, ha szükséges egyértelműsíteni.
Fontos megkülönböztetni az igeidőt a hétköznapi időfogalomtól, mivel e kettő gyakran eltér egymástól:
- Holnap kirándulni megyünk; Megírom a levelet – az alak szerinti jelen idő a valóságbeli jövő időre utal (határozóval együtt és befejezett igealakoknál)
- Ha holnap jöttél volna, már nem találtál volna itthon – az alak szerinti (feltételes módú) múlt idő a valóságbeli jövő időre utal
- Körülnézek: egy házban találom magam – az alak szerinti jelen idő a valóságbeli múlt időre utal (elbeszélésekben)
- Láttam, hogy ott vagy – az alak szerinti jelen idő a valóságbeli múlt időre utal (alárendelt mondatokban)
További példák az angol nyelvből:
- I have done it (Megcsináltam) – a befejezett jelen idő a valóságbeli múlt időt fejezi ki (a jelenbeli eredménnyel együtt)
- He will have done it (Már biztos megcsinálta) – a befejezett jövő idő a múlt időre is utalhat (valószínűség esetén)
- We would go to the river (Eljártunk a folyóhoz) – az alak szerinti (feltételes módú) jelen idő a valóságbeli múlt időre is utalhat.
Mint az utóbbi példa is mutatja, az igeidő gyakran összefügg az aspektussal, nem mindig lehet élesen elkülöníteni őket egymástól: csak a kettő együtt tudja kifejezni az esemény jelenhez való viszonyát. Igeidőnek nevezhetjük ilyen szempontból az igeidő és az aspektus valamely kombinációjából létrejövő szerkezetet (például az angol Future Perfect Continuous nevű igeidő nem csupán a jövő időre, hanem a jövőbeli időpontig folyamatosan zajló eseményre utal).
Szűkebb értelemben csak azt tekintik igeidőnek, amit nem összetétellel (segédigékkel), csupán tőváltozattal vagy ragokkal fejeznek ki. Például az angolban az I go és a I went önálló igeidők (jelen és múlt), viszont az I have gone és az I have been going alakok egyaránt a jelen időbe tartoznak, csak aspektusukban különböznek.
A szláv nyelvekben gyakran az aspektus veszi át az igeidő szerepét, mivel a befejezett igealakok jelen időben a jövő időre utalnak (jövő idejű alakjuk nem használatos).
Az igealakokat az igeidő és az aspektus mellett az alábbiak jellemzik:
- igemód (kijelentő, feltételes, felszólító, kötőmód),
- igenem (cselekvő, szenvedő), valamint
- szám és
- személy.
Ezeket a nyelvek részben ragozással (szintetikusan), részben segédigékkel (analitikusan) fejezik ki, illetve valamely tőváltozattal (l. flektáló nyelvek).
Az időt kifejező segédigék különféle egyéb jelentésű igékből fejlődtek ki. Számos indoeurópai nyelv a létigét (van) és a birtoklást kifejező igét (van neki, birtokol) használja leggyakrabban a múlt kifejezésére, szó szerinti fordításban például „én vagyok elmenve” (elmentem), „nekem van a lovam eladva”, ill. „birtoklom a lovam eladva” (eladtam a lovam). A továbbiak között említhetjük a magyar fog alakot (a „hozzáfog” igéből, jövő idő kifejezésére), az angol willt („akar”, jövő időhöz), a német werdent („valamivé válik”, jövőhöz), a svéd kommer alakot („jön”, jövőhöz), az olasz stare igét („áll”, folyamatos jelenhez), a spanyol ir-t („megy”, jövőhöz), a portugál ter alakot („tart”, múlthoz), valamint a francia aller-t („megy”, jövőhöz) és venir-t („jön”, múlthoz).
Az igeidők száma vitatható egyes nyelvekben, mivel az ige kifejezheti az információ bizonyosságát, az esemény gyakoriságát, hogy folyamatban van-e vagy lezárult már, vagy akár azt, hogy közvetlenül tapasztaltuk vagy hallomásból szereztünk róla tudomást. Egyes nyelvészek önálló igeidőknek tekintik ezeket, mások viszont nem. – A francia és a német nyelvben vannak olyan igeidők, amelyeket elsősorban az irodalmi nyelv használ, ezeknek a beszélt nyelvben más-más igeidők felelnek meg. Itt tehát az igeidő választásának stílusbeli jelentősége van.
Az igeidőket nem mindig lehet egymásnak könnyedén megfeleltetni. Noha minden nyelvben van olyan igeidő, amit jelen időnek vagy egyszerű jelennek neveznek, ennek az alaknak a tényleges jelentése számottevően eltérhet. A magyar vagy a spanyol például sima jelen időt használ az éppen történő eseményekre, ahol az angol a folyamatos alakot (be doing) részesíti előnyben; másfelől az angol sima jelen időt magyarra gyakran a szoktam alakkal fordíthatjuk. A japán nyelv jelen idejét nem-múlt időnek is nevezhetjük, mivel a jövő időre is ezt használják.
Az alárendelt mondatokban szereplő igeidők számos nyelvben kötelezően egyeznek a főmondat idejével. A magyarra azonban ez nem áll. Például azt a mondatot: „Látta, hogy ott van” a legtöbb idegen nyelven úgy kell kifejeznünk: „Látta, hogy ott volt” (szó szerinti fordításban), mert a főmondat múlt ideje megköveteli a mellékmondat múlt idejét. Ha a főmondat idejénél korábbi eseményre szeretnénk utalni (magyarul: „Látta, hogy ott volt”, tehát előzőleg), azt ezekben a nyelvekben az aspektussal fejezhetjük ki.
Igeidők a magyar nyelvben
A magyar igeragozásban három igeidőt tartunk számon: jelen, múlt és jövő. Mindhármat csak kijelentő módban fejezhetjük ki, feltételes módban csak múlt és jelen, felszólító módban csak a jelen időt használjuk.
A kijelentő mód jelen és múlt időt, valamint a feltételes és felszólító mód jelen idejét (várok, vártam, várnék, várjak) egyszerű (szintetikus) alakkal, jelek segítségével képezzük. Összetett (analitikus) alakok jelzik másfelől a kijelentő mód jövő idejét és a feltételes mód múlt idejét (várni fogok, vártam volna). A jelen idő jele a magyarban mindig testetlen morféma (jele: Ø), például vár + Ø + ok.
A magyarból kiveszett igeidők
A magyar nyelv korábbi életében, már az ősmagyar kortól fogva jelen volt számos más igeidő, amelyek mostanra jóformán kihaltak. Kijelentő mód múlt időt fejezett ki az elbeszélő múlt (várék), a folyamatos múlt (várok vala) valamint a régmúlt (vártam volt) is. Az elbeszélő múlt a jelenhez nem kapcsolódó események leírására szolgált, a folyamatos múlt idővel a múltban még zajló, folyamatban lévő történésekről számoltak be, a régmúlt pedig egy másik múltbeli eseményt is megelőző eseményre vonatkozott. Ebben a rendszerben a ma is létező múlt idő (vártam) elsősorban a befejezettségre utalt, és az élőbeszéd tipikus múlt ideje volt (bizonyára ezért is maradt fenn). – Ez a felosztás több indoeurópai nyelvben mind a mai napig hasonló formában él.
Jövő időben használatos volt egy másik alak is (várandok), a felszólító módnak pedig múlt ideje is létezett (vártam légyen).
A latin nyelv mintájára előfordultak egyéb alakok is, például a feltételes mód jövő ideje (várandanék vagy fognék várni), illetve a kijelentő mód egy másfajta jövő ideje (várandó vagyok), de ezek nem vertek gyökeret.
A kijelentő mód múlt idejű alakok és a szintetikus képzésű jövő idő a XIX. század folyamán tűnt el a köznyelvből, Arany és Vörösmarty műveiben még szép számmal előfordulnak; egyes nyelvjárásokban pedig ma is használják némelyiket. A régmúlt egyetlen alakban, a szoktam volt szerkezetben a köznyelvben is előfordul (mivel az ige sima múlt ideje többnyire a jelenre utal).
A felszólító mód múlt idejét még a XX. század elején is használták (Ady, Mikszáth, Karinthy), s olykor ma is felbukkan. Ez az igeidő talán annak köszönhette fennmaradását, hogy a ragozási paradigmában olyan helyet foglal el, amelyet más alakkal csak körülírással tudunk kifejezni.
- [http://wikisource.org/wiki/Példák_a_magyarban_a_felszólító_mód_múlt_idejű_alakokra Példák a magyarban a felszólító mód múlt idejű alakokra] (Wikisource)
Megjegyzendő, hogy egyéb formákra, például várék vala, nincs történeti bizonyíték, így ezek használata még archaizáló jelleggel sem ajánlott.
Kategória:Nyelvészet
Kategória:Idő
ja:時制
Angol nyelvAz angol nyelv jelenleg egyike a Föld leggyakrabban használt nyelveinek.
A nyelv tájszólásokra esik szét (jelentősebbek: angliai, US-amerikai, ausztráliai), és megvan a veszélye, hogy a latin nyelvhez hasonló sorsra is juthat, vagyis szétesik több nyelvre. Azonban a fejlődés és a médiában beszélt angol a tájnyelvek csökkenéséhez és az egyetlen beszélt változathoz is elvezethet.
Ismeretes még az úgynevezett pidgin English (pidzsin-angol) verzió is, melyet a Karib-tenger környékén beszélnek, s mely egyfajta afrikanizált és erősen leegyszerűsített angol nyelvet jelent. Az ún. Basic English az angol nyelv mesterségesen 850 szóra csökkentett változata, melyet az angol nyelvész, C. K. Ogden alkotott meg. Ennek használata meglehetõs önfegyelmet kíván az angolul tudótól, mivel sok fogalmat körül kell írni, melyre van angol szó. A Basic English a Wikipédiában is rendelkezik képviselettel.
Eredete
Beszélőinek száma
A statisztikák szerint 446 millió anyanyelvi beszélője van napjainkban. A Föld lakosságához képest az anyanyelvi beszélők száma százalékosan csökken, viszont a világ első számú másodikként használt nyelve az angol. Kb. 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként az angolt és 2-3 milliárd közé teszik azok számát akik néhány szót értenek a nyelvből.
Az Európai Unió egyik hivatalos és munkanyelve. Az angolul tanulók közül csak több mint minden 100. tud az alapszintnél (néhány száz szó) jobban angolul. Viszont ezt a nyelvet tanulják a világban a legtöbben. A legelterjedtebb számítógépes nyelv is egyben.
Jellemzői
Főnevek
Kis betűvel íródnak, mint a magyarban. Néhány kivételtől eltekintve (például raincoat) nem használ összetett szavakat, emiatt szókincse legfeljebb közel 500-600 ezerre tehető.
A többesszámot egy szóvégi s betű jelzi, ritka kivételek (latin, francia, stb. jövevényszavak) esetén más jel (medium -> media).
Igék, igeragozás
A szabályos igék egyes szám harmadik személyű ragja -(e)s, a múlté és a befejezett melléknévi igenévé -(e)d. Időbeni folyamatok és azok lezártáságának kifejezésére fejlett, más nyelvekben (pl. német, francia) is szokásos szerkezeteket használ (pl. I have done it = megcsináltam (és kész van), I am doing it = folyamatosan csinálom, I have been doing it = csináltam egy ideig (de már nem), vö. francia je l'ai fait, német ich habe es gemacht).
Melléknevek, határozószók
A legtöbb esetben a magyarhoz hasonlóan különséget tesz a "hogyan?" és "milyen?" kérdésre felelő szavaknál, pl.: nicely (szépen), nice (szép). Kivételt képez például a fast (gyors, gyorsan) szó, illetve igen szembetűnő módon a hard (kemény, keményen) és a hardly (alig) szavak alkotta szópár is.
Számnevek
A múltbeli tizenkettes számrendszer használatát tükrözik vissza (10: ten, 11: eleven, 12: twelve).
Nagy- és kisbetű használata
Nagybetűt a magyarral analóg módon használ. Ezenkívül nagybetűvel írandóak még a nemzetiségek nevei (English, Japanese), a hónapok és napok neve (January, Monday), és a címekben előforduló szavak (kivéve a névelőket, elöljárókat és a kötőszavakat).
Szótárak
Angol-angol
- Brit angol: Oxford Dictionary
- US angol: Merriam-Webster
Magyar-angol-magyar
- Országh László, kb. 300 ezer szó, jó minőség
Külső linkek
- [http://www.vocabula.com/VRabout.asp az angol nyelv védelme]
- [http://www.bbcenglish.com/ BBC English honlap]
Kategória:Nyelvek
als:Englische Sprache ja:英語 ko:영어 ms:Bahasa Inggeris simple:English language th:ภาษาอังกฤษ zh-min-nan:Eng-gí
Német nyelvA német nyelv ma hivatalos nyelv Németországban, Ausztriában, Svájcban, Luxemburgban és Liechtensteinben. Mintegy 100 millió ember anyanyelve. A legnépesebb kisebbségként élnek ma Oroszországban Nyugat-Szibériában és Kazahsztánban, ahová jelentős német csoportokat telepítettek ki az 1930-as és 1940-es években az egykori Volga-menti német köztársaságból, mely a 18. században jött létre német betelepítés révén. Az Egyesült Államokban ma is különösen egybefüggő területeken sokan élnek Pennsylvaniában és Texasban. Kanadában, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a volt német gyarmatokon (Namíbia, Togo, Kamerun, stb).
Beszélőinek száma 130 millió körüli.
Több nyelvjárása van (némelyik annyira különbözőnek tűnik, hogy egyesek külön nyelveknek tartják őket), ezeket három nagyobb csoportra oszthatjuk:
- északi csoport
- északi alsószász (Niedersachsen - Alsó-Szászország, Schleswig-Holstein, Norddänemark - Dél-Dánia)
- vesztfáliai (Nordrhein-Westphalen - Északrajna-Vesztfália északi részén)
- osztfáliai (Alsó-Szászország délkeleti vidéke, Sachsen-Anhalt - Szász-Anhalt)
- kelet-elbai (Mecklenburg-Vorpommern - Mecklenburg-Előpomeránia, Brandenburg, Északnyugat-Lengyelország, a volt königsbergi területek)
- centrális csoport
- ripuari (Északrajna-Vesztfália déli részén, Belgium keleti csücskében - Ostbelgien)
- mózeli frank (Rheinland Pfalz - Rajnavidék-Pfalz északnyugati részén, Luxemburgban)
- rajnai frank (Rajnavidék-Pfalz keleti részén, Hessenben, Bajorország északi részén - Frankföldön)
- keleti középnémet vagy szász (Sachsen - Szászország, Thüringien - Türingia, magyarországi és erdélyi területek)
- déli csoport
- bajor (Bayern - Bajorország, Österreich - Ausztria, Südtirol - Dél-Tirol)
- sváb (Bajorország, Baden-Württenberg határvidéke)
- alemann (Schweiz - Svájc, Voralberg)
Kiejtés
Szócikk: Német kiejtés
Általában törekszik az olvasás szerinti kiejtésre.
- A szóvégi en zártan ejtendő (gehen= géhn, vagy géen)
- A szóvégi e-t ritkán i-nek vagy ö-nek ejtik (Welle)
- Kettős mássalhangzók előtti magánhangzó megrövidül és e esetén mélyül, példa: Ebbe kiejtése eebe, (az első e hosszan ejtett e), eben kiejtése ébn (első é hosszú). Maga a kettős mássalhangzó rövidebb, mint magyarban lenne. (Ebbe kiejtése eebe)
- Duisburg város nevét Dűzburgnak kell ejteni (kivétel)
- Idegen szavaknál sokszor megtartják a forrásnyelv írásmódját (Genie: zseni, Journal=zsurnál, Gymnasium=gümnázium (y a görögöknél ü))
Magyartól eltérő betűk:
Nyelvtan
Főnevek
Azon kevés nyelvek egyike, melyek a főneveket következetesen nagybetűvel irják. A főnevekhez egyedi nyelvtani nemet rendel, névelői is ezt tükrözik (der, die, das). Ez onnan ered, hogy a régi germánok a tárgyakhoz és az állatokhoz is hímnenű, nőnemű vagy semlegesnemű tulajdonságokat rendeltek. Például a macska (die Katze) mint élőlény nőnemű, de ennek kandúrja (der Kater) már hímnemű, a kutya (der Hund) mint élőlény hímnemű, de ennek szukája (die Hündin) nőnemű.
A főnevek ragozási osztályokba oszthatók (kb. 100 ilyen osztály van). A többes szám képzése idegen szavak esetén sokszor az eredeti nyelv többesszámát követi Towarisch - Towarischi, Cherum-Cherubim), ami a ragozási osztályok számát jelentősen megnöveli.
Többes szám esetén akkor is a többesszámú formát használja, ha a mondat értelme egyébként is kifejezné a többes számot (pl. zehn Jungen: tíz fiú). Ezt a többi ún. indoeurópai nyelv (germán, szláv, latin) is így csinálja.
Támogatja az összetett szavakat a magyarhoz teljesen hasonló módon. A német nyelv szókészlete - a magyarhoz hasonlóan - 1 millió szó körüli nagyságrendű.
Melléknevek és határozószavak
Érdekes módon nem tesz különbséget a hogy és milyen kérdésre felelő szavak esetén, azaz a határozókat és a tulajdonságokat ugyanazzal a szóval fejezi ki. Pl. Milyen a ház? schön- szép. Hogy csináltad meg? schön- szépen.
Kötött szabály azonban a melléknevek ragozása: a "szép ház" kifejezésben a melléknév a "ház" (das Haus) főnév semleges neme miatt "s" ragot kap, tehát "schönes Haus" vagy gyenge ragozásban (ami a névelő és a melléknév együttes jelenlétét jelenti): "das schöne Haus".
A melléknév-ragozásban megkülönböztetünk:
- erős ragozást (amikor a jelző előtt nem áll semmi) pl. "schönen Tag!"
- gyenge ragozást (amikor a jelző előtt határozott névelő áll) pl. "das schöne Haus"
- vegyes ragozást (amikor a jelző előtt határozatlan névelő, birtokos névmás (mein, dein, stb.) vagy a „kein" áll) pl. "ein schönes Haus"
Igék
Mivel az igék végződése a különféle számokban és személyekben nem mindenütt különböző, alapvetően és kötelező módon hozzájuk kell fűzni a személyt. pl. Ich gehe - megyek, gehe = megyek vagy menj (felszólító mód). A van segédigét minden esetben ki kell tenni, ha az értelem megértése ezt nem is követelné meg, pl. Er ist klug: ő okos. Er klug: nem értelmes német kijelentés.
Az igekötők használata hasonló a magyar igekötőhasználathoz. Eltérő a magyartól, hogy vannak elváló és nem elváló igekötők is.
A német aktívan háromféle múltidőt használ: Egyszerű múlt (er ging), melyet történések elbeszélésénél használnak, a segédigés múlt (er ist gegangen), mellyel a történés múltbeliségét fejezik ki, és a régmúltat (er war gegangen), amikor egy múltbeli történés előtt lezajlott cselekvésről van szó. Összefoglaló példa: Maria ging heim= Mária hazament. Was hat er gesagt? Mit mondott? Er sah, daß Peter schon gegangen war= Látta, hogy Péter már elment.
Számnevek
Formájuk visszatükrözi a régi germánok 12-es számrendszerét, ugyanis a tizenegy és tizenkettő szó a tíztől független formájú (10: zehn, 11: elf, 12: zwölf).
Személyes névmások
ich - én, du - te, er, sie, es - ő, wir - mi, ihr - ti, sie, Sie - (ön) ők
A sein (lenni) létige ragozása: ich bin, du bist, er/sie/es ist; wir sind, ihr seid, sie/Sie sind
A haben (birtokolni) ige ragozása (az utána következő mondatrészt tárgyesetbe kerül!): ich habe; du hast; er/sie/es hat; wir haben; ihr habt; sie/Sie haben. Pl.: Ich habe einen Hund - Van egy kutyám (szószerint: Én bírok egy kutyát), (der Hund → den Hund) → (ein Hund → einen Hund)
A német helyesírás reformja
Az 1960-as évektől egy bizottság saját érvei szerint összhangba akarta hozni a német nyelvű országok helyesírását. Az eredmény, melyet az 1990-es évek végén hoztak nyilvánosságra az lett, hogy tudatosan különbségeket hagytak meg (Geschoss és Geschoß Ausztriában), emellett igen sok összetett igét angol mintára különírandóvá tettek, amivel kritikusok szerint ezeket az önálló jelentéssel bíró szavakat gyakorlatilag megsemmisítették, ezzel szegényítve a nyelvet. (pl. alleistehend, allein stehend = egyedülálló vagy egyedül álló).
Szótárak
- Német-német
- Wahrig- 460 ezer szó, nagyon alapos, jó nyelvtani összefoglaló.
- Mackensen- 300 ezer szó, nagyon jó fõnévi rész.
- Duden- 120 ezer szó, sajnos elég sok elavult (régies) szót tartalmaz; a leginkább ajánlható: Duden Universalwörterbuch. Mannheim/Wien/Zürich: Dudenverlag
- Magyar-német, német-magyar
- Halász Előd, 260 ezer szó, kb. 20-30% fantomszó, azaz nem létezõ szavak mindkét irányban. Német részben sok nem használt (régies) szó, mivel a Dudenen alapul.
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Magyar-német nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó 1998
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Német-magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó 1998
Külső hivatkozások
- [http://www.101languages.net/german/ German 101] German for beginners and travelers
- [http://www.ids-mannheim.de/reform/ A helyesírási bizottság honlapja]
- [http://www.duden.de/index2.html?neue_rechtschreibung/crashkurs/crashkurs.html A Duden anyaga]
- [http://www.rechtschreibreform.com/ Kritikus vélemények németül]
- [http://www.phon.ucl.ac.uk/home/sampa/german.htm Német fonetikai táblázat (Sampa) ]
- [http://www.vein.hu/german/online.html Tanulmányok, cikkek a német nyelv(észet)ről]
Kategória:Nyelvek
als:Deutsche Sprache ja:ドイツ語 ko:독일어 ms:Bahasa Jerman simple:German language th:ภาษาเยอรมัน
Svéd nyelvNyelvek > Nyelvcsaládok > Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > Északi ág > Svéd nyelv
----
Kategória:Nyelvek
ja:スウェーデン語 ko:스웨덴어
Spanyol nyelv Beszélőinek száma
A spanyol nyelv (la lengua española) az európai nyelvek közül az angol nyelvvel áll versenyben a világban. Beszélőinek száma eléri a 417 milliót. Anyanyelvileg 337-352 millió beszélővel. A spanyol ajkúak számának rohamos növekedése miatt 2050-re maga után hagyja és megelőzi az angol ajkúak számát. Spanyolországban 39,5 millió közül kb. 6 millió katalán, 2,8 millió gallego, 2 millió baszkon kívül szinte mindenki első vagy 2. nyelvként beszéli. Az Egyesült Államokban 20 millióra becsülik a spanyol ajkúak számát, de ennél sokkal többen vannak. A spanyol az angollal együtt már a 21. században világnyelvvé nőtte ki magát. Ahogyan a 20. században a francia elsőbbségét elveszítette és azt az angol vette át, úgy a 21. századra ugyanez megismétlődik az angollal a spanyol javára. A spanyol ajkúak száma és annak az EU-ban betöltött szerepe növekvőben van. A bevándorlás a spanyol ajkú nyelvterületekről volt gyarmatokról növekszik.
Ábécé
A spanyol ábécét latin betűkkel írják.
A hagyományos ábécé betűi: A, B, C, CH, D, E, F, G, H, I, J, K, L, LL, M, N, Ñ, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
A hagyományos ábécé betűinek neve: a, be, ce, che, de, e, efe, ge, hache, i, jota, ka, ele, elle, eme, ene, eñe, o, pe, ku, ere, ese, te, u, uve, uve doble, equis, i griega, zeta
A modern ábécé betűi:A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, Ñ, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
A modern ábécé betűinek neve: a, be, ce, de, e, efe, ge, hache, i, jota, ka, ele, eme, ene, eñe, o, pe, ku, ere, ese, te, u, uve, uve doble, equis, i griega, zeta
1994-ben a Spanyol Akadémia megszűntette a ch és az ll önálló betűként való megkülönböztetését. Ettől kezdve a ch-t és ll-et tatalmazó szavakat a betűrendbe rendezéskor nem szabad önálló betűként kezelni, hanem egyszerűen a c és l betűk közé kell besorolni. Azaz a hagyományos rendezés szerint a coche a crocodilo, a collado a columno után állt, a modern rendezés szerint a sorrendjük fordított: coche, crocodilo, ..., collado, columno.
Kiejtés
Magánhangzók
A magánhangzóknál nem különböztetünk meg hosszú és rövid hangokat.
- a: a palóc nyelvjárásban található rövid á [a]: macho ['maʧɔ]
- e: magyar e [ɛ]: comer [kɔ'mɛr]
- i: magyar i [i]: sino ['sinɔ]
- o: magyar o [ɔ]: calor [ka'lɔr]
- u: általában magyar u [u]: uva ['uβa]; nem ejtjük a gue, gui, que, qui kapcsolatokban: guerra ['gɛrra], guisantes [gi'santɛs], querer ['kɛrɛr], quitar ['kitar]
Kettőshangzók
Kettőshangzók az i és u hangok és más magánhangzók kapcsolatakor keletkeznek.
- Emelkedő kettőshangzók:
- ia, ya [ja]: viaje ['bjaxɛ], yacer [ja'θɛr]
- ie, ye [jɛ]: pie [pjɛ], reyes ['rrɛjɛs]
- io, yo [jɔ]: cambio ['kamβjo], mayor [ma'jɔr]
- ua [wa]: agua ['aɣwa]
- ue, üe [wɛ]: puedo ['pwɛdɔ], vergüenza [bɛr'gwɛnθa]
- ui, üi [wi]: lingüista [liŋ'gwista]
- uo [wɔ]: antiguo [an'tiɣwɔ]
- Ereszkedő kettőshangzók:
- ai, ay [aj]: aires ['ajrɛs], hay [aj]
- ei, ey [ɛj]: reina ['rrɛjna], ley [lɛj]
- oi, oy [ɔj]: soy [sɔj]
- ui, uy [uj]: muy [muj]
- au [au]: causa ['kausa]
- eu [eu]: deuda ['deuða]
A hangsúllyal jelölt hangok nem alkotnak kettőshangzót: día ['di.a], aún [a'un]. Az iu kapcsolat sem alkot kettőshangzót: viuda [bi'uða].
Mássalhangzók
Az f, k, l, m, p, t betűk kiejtése megegyezik a magyarral. A többi betű kiejtése:
- b, v: szó elején, valamint m, n után magyar b [b]: banco ['baŋkɔ], hombre ['ɔmbrɛ], vaso ['basɔ], invierno [in'bjɛrnɔ]; máskor ajkak között ejtett b [β]: deber [dɛ'βɛr], pavo ['paβɔ]
- c: e, i előtt fogak között ejtett sz [θ]: vences ['bɛnθɛs], cielo [θjɛlɔ]; máskor magyar k [k]: cruz [kruθ]
- ch: magyar cs [ʧ]: mucho ['muʧɔ]
- d: szó elején, valamint l, n után magyar d [d]: deber [dɛ'βɛr], falda ['falda]; máskor fogak között ejtett d [ð]: coda ['kɔða]
- g: e, i előtt mint az Ahmed h-ja [x]: giro ['xirɔ]; a gue, gui kapcsolatban magyar g [g]: guerra ['gɛrra], guijo ['gixɔ]; más esetben torokban képzett g hang [ɣ]: delgado [dɛl'ɣaðɔ]
- h: mindig néma [-]: hacer [a'θɛr]
- j: mint az Ahmed h-ja [x]: bajo ['baxɔ]
- ll: lágy l [ʎ]: calle ['kaʎɛ]; Dél-Ameikában sok helyen magyar zs [ʒ]: calle ['kaʒɛ]
- n: b, f, m, v előtt magyar m [m]: enfermo [ɛm'fɛrmɔ], c [k], g, k, q, x [ks] előtt mint a leng n-je [ŋ]: cinco ['θiŋkɔ]; máskor magyar n [n]: mirar [mi'rar]
- ñ: magyar ny [ɲ]: niño ['niɲɔ]
- qu: magyar k [k]: quedar [kɛ'ðar]
- r: szó elején, valamint l, n, sután pergetett r [rr]: Rita ['rrita], Israel [isrra'ɛl]; máskor magyar r [r]: caro ['karɔ]
- rr: pergetett r [rr]: correcto [kɔ'rrɛktɔ]
- s: magyar sz [s]: mesa ['mɛsa]
- x: magánhangzók között magyar ksz [ks]: existir [ɛksis'tir]; máskor magyar sz [s]: extraneo [ɛstra'nɛ.ɔ]
- y: magyar j [j]: yema ['jɛma]; idegen szavakban magyar i [i]: ypsilon [ip'silɔn]; Dél-Ameikában sok helyen magyar zs [ʒ]: yema ['ʒɛma]; figyelem: y [i]
- z: fogak között ejtett sz [θ]: luz [luθ]
A q csak u-val együtt állhat!
A k és w csak idegen szavakban állhat és megtartja eredeti kiejtését.
Hangsúly
A spanyol szavak hangsúlya állandó, de a szavak alakjától függően más-más szótagokra eshet. A szabályok:
- Ha a szó mássalhangzóra, de nem n-re vagy s-re végződik, akkor a hangsúly az utolsó szótagon van: manual
- Ha a szó magánhangzóra, n-re, vagy s-re végződik, akkor a hangsúly az utolsó előtti szótagra esik: gato, cantan
- Eltérő esetben a hangsúly helyét ékezet jelöli: sofá, carbón, lámpara
Néhány esetben - főként egyszótagú szavaknál - az ékezet csak jelentésmegkülönböztető szerepű: el (a, az) - él (ő, hímnem).
Írásjelek
Fontos tudni, hogy a spanyol nyelvben a kérdő és felkiáltó mondatok előtt is kitesszük az írásjeleket, de fejreállítva: ¡Son cientos de naves! - ¿Cuál será su suerte?
Alaktan
A főnevek (Los sustantivos)
A főnevek neme (Género de los sustantivos)
A spanyol nyelvben a főnevek vagy hímneműek vagy nőneműek.
A végződésük alapján általában el lehet dönteni, hogy az adott szó milyen nemű.
- hímneműek az -o, -i, -u, -l, -n, -r, -s, valamint a görög eredetű -ma, -ta végződésű főnevek
- nőneműek az -a, -dad, -tud, -ción, -sión, -z, valamint a görög eredetű -sis végződésű főnevek
Jelentésűk alapján hímneműek:
- a férfiakat jelentő főnevek: el padre, el profesor, el cura
- hím állatokat jelölő főnevek: el perro, el torro, el león
- a hét napjai, hónapok, égtájak, színek, gyümölcsfák nevei: el martes, el diciembre, el Sur, el manzano
- a folyók, tavak, tengerek, óceánok, vulkánok, helyek nevei: el Amazonas, El Titicaca
Jelentésük alapján nőneműek:
- a nőket jelölő főnevek: la actriz, la madre
- a nőstény állatokat jelölő főnevek: la perra
- a betűk, gyümölcsök, tudományok nevei: la uve, la manzana, la biología
- a szigetek neve: las Baleares
Egyes hímnemű végződéseknek megvan a nőnemű párja: -o → -a/-ina, -e → -a, -or → -ora, -tor → -tora/-triz, -ión → -iona, -ta → -tisa, mássalhangzó → -a/-esa.
A szavak egy része kétnemű, azaz mindkét nemben ugyanazt az alakot veszik fel, csak a determinánsaik változnak nemük szerint. Előfordul, hogy az ilyen szavak nemük szerint más jelentéssel bírnak, pl.: el capital (a tőke) - la capital (a főváros).
A főnevek többes száma (El plural de los sustantivos)
A spanyolban a többes számot -es vagy -s végződéssel jelöljük.
- -s végződést kapnak a hangsúlytalan magánhangzóra és -é-re végződő főnevek: mesa - mesas, café - cafés
- -es végződést kapnak a hangsúlyos magánhangzóra (de nem -é-re), -y-re és mássalhangzóra végződő főnevek: bajá - bajáes, rey - reyes, mes - meses
- kivételek:
- néhány hangsúlyos magánhangzóra végződő szó csak -s többesjelet kap: papá - papás, esquí - esquís
- a legtöbb angol és francia eredetű szó megtartja eredeti többes számú formáját: club - clubs, déficit - déficits, de: lord - lores!
- a legtöbb -s-re végződő szó változatlan marad többes számban: crísis - crísis, lunes - lunes
Vannak a spanyolban olyan főnevek, amelyek csak többes számban használatosak: las afueras, las gafas, los víveres; valamint olyanok is, amelyek csak egyes számban használhatók (főként a megszámlálhatatlan dolgok): la leche, la gente, el carbón.
Helyesírási változások a többes szám képzésénél: voz - voces, onix - onices, vivac - vivaques.
Melléknév (El adjetivo)
A melléknevek neme (Género de los adjetivos)
A mellékneveket nemben és számban egyeztetjük azzal a főnévvel, amelyre vonatkoznak, akár jelzői, akár állítmányi szerepet tölt be. Például:
- la pluma negra = a fekete toll
- Las plumas son negras. = A tollak feketék.
A spanyol melléknév vagy -o vagy -e végű ill. mássalhangzós végű. Az -o végű mellékneveknek létezik -a végű alakja is a nőnem számára. Például: negro → negra, blanco → blanca
A mássalhangzóra végződő mellékneveknek csak akkor van -a végű alakja, ha a melléknév nemzetiséget jelöl, illetve -ol, -és, -án, -ón, -dor (-tor) kapcsolatokra végződik! Például: francés → francesa, inglés → inglesa, holgazán → holgazana.
Egyes melléknevek hímnemű főnevek előtt lerövidülnek: bueno, grande, malo, santo → buen, gran, mal, san.
A melléknevek többes száma (El plural de los adjetivos)
A melléknevek hasonlóképpen képzik a többes számukat mint a főnevek:
- -s végződést kapnak a hangsúlytalan magánhangzóra végződő melléknevek: blanco - blancos, grande - grandes
- -es végződést kapnak a hangsúlyos magánhangzóra, valamint a mássalhangzóra végződő melléknevek: hindú - hindúes, inglés - ingleses; figyelem: feliz - felices
A melléknevek fokozása (Grado de los adjetivos)
A fokozás szabálya:
- alapfok: melléknév (szótári alak): alto/alta
- középfok: más/menos + melléknév: más alto/más alta, menos alto/menos alta
- felsőfok: határozott névelő + más/menos + melléknév: el más alto/la más alta, el menos alto/la menos alta
- abszolút felsőfok: muy + melléknév vagy melléknév + -ísimo: muy grande / grandísimo
Az -uo, -io, -ío, -ble, -eo, -í végződésű, valamint a fokozhatatlan melléknevek nem kaphatják meg az abszolút felsőfok -ísimo végződését.
Az összehasonlítás szabálya:
- alapfok: tan + Af. + como: Ella es tan ágil como la madre. (Olyan gyors, mint az anyja.)
- középfok: Kf. + que: Él es más alto que Juan. (Magasabb, mint János.); Soy menos hábil que tu. (Ügyetlenebb vagyok, mint te.)
- felsőfok: Ff.: Fui la más/menos hábil. (Ő volt a legügyesebb/legügyetlenebb.)
Ha a melléknév főnév után áll, akkor felsőfokban a névelő elmarad.
Néhány melléknévnek a szabályos fokozás mellett van rendhagyó (latin) fokozása is. Ezek a melléknevek az alábbiak:
- bueno
- középfok: más bueno
- rendhagyó: mejor
- rendhagyó abszolút felsőfok: óptimo
- malo
- középfok: más malo
- rendhagyó: peor
- rendhagyó abszolút felsőfok: pésimo
- grande
- középfok: más grande
- rendhagyó: mayor
- rendhagyó abszolút felsőfok: máximo
- pequeño
- középfok: más pequeño
- rendhagyó: menor
- rendhagyó abszolút felsőfok: mínimo
- alto
- középfok: más alto
- rendhagyó: superior
- rendhagyó abszolút felsőfok: supremo
- bajo
- középfok: más bajo
- rendhagyó: inferior
- rendhagyó abszolút felsőfok: ínfimo
A határozószó (Los adverbios)
A spanyoban vannak önálló és képzett határozószók.
Melléknevekből a -(a)mente képzővel képezhetünk határozószókat: valiente - valientemente, claro - claramente.
Ezeken kívül elöljárós kapcsolatokat is használhatunk határozóként: por último (végül).
A határozószókat ugyanúgy fokozzuk, mint a mellékneveket.
A névelő (El artículo)
A spanyol nyelvben a névelő szoros nyelvtani egységet alkot a főnévvel. Két alakja van:
- határozott
- határozatlan
A hímnemű főnevek névelői:
- határozott esz: el
- határozott tsz: los
- határozatlan esz: un
- határozatlan tsz: unos
A nőnemű főnevek névelői:
- határozott esz: la
- határozott tsz: las
- határozatlan esz: una
- határozatlan tsz: unas
A hangsúlyos a-/ha- kezdetű nőnemű szavak előtt a névelő egyes számban a la helyett el az una helyett un áll: el agua, el hambre, de la harina.
A hímnemű névelők összeolvadnak az előttük álló a, de elöljáróval al, del formában.
A névmások (Los pronombres)
A személyes névmások (Los pronombres personales)
Alakjuk függ a szerepüktől:
- alanyesetben:
- yo, tú, él/ella/ello - usted, nosotros/nosotras, vosotros/vosotras, ellos/ellas - ustedes
- tárgyesetben:
- me, te, le/la/lo, nos, vos, les/las
- részesesetben:
- me, te, le, nos, vos, les
- elöljárós esetben:
- mí, ti, él/ella/sí, nosotros/nosotras, vosotros/vosotras, ellos/ellas/sí; de ha az elöljáró szó con, a következők szerint alakulnak:
- con mí → conmigo = velem
- con ti → contigo = veled
- con sí → consigo = vele
A birtokos névmások (Los pronombres posesivos)
Hangsúlytalan alakok:
- egyes számú birtok: mi, tu, su, nuestro/nuestra, vuestro/vuestra, su
- többes számú birtok: mis, tus, sus, nuestros/nuestras, vuestros/vuestras, sus
Hangsúlyos alakok:
- egyes számú birtok: mio/mia, tuyo/tuya, suyo/suya, nuestro/nuestra, vuestro/vuestra, suyo/suya
- többes számú birtok: mios/mias, tuyos/tuyas, suyos/suyas, nuestros/nuestras, vuestros/vuestras, suyos/suyas
A visszaható névmások (Los pronombres reflexivos)
- hangsúlytalan alakok
- me, te, se, nos, os, se
- hangsúlyos alakok
- mí, ti, sí, nosotros/nosotras, vosotros/vosotras, sí
A mutató névmás (Los pronombres demostrativos)
A spanyol nyelvben a mutató névmások 3 irányt jelölnek (sorrendben: egyes szám - többes szám - semelges alak):
# este/esta - estos/estas - esto : a beszélőhöz közel lévő dologra/személyre utal
# ese/esa - eses/esas - eso : a megszolított személyhez közel lévő tárgyra/személyre utal
# aquel/aquella - aquellos/aquellas - aquello : a beszélgetőktől távol lévő tárgyra/személyre utal
Vonatkozó névmások (Los pronombres relativos)
- személyre: quien/que - quienes/que - que
- tárgyra: qual/que - quales/que - que
- birtokosra: cuyo/cuya - cuyos/cuyas
- számra: cuanto/cuanta - cuantos/cuantas
Kérdő névmások (Los pronombres interrogativos)
- személyre:
- ki? = ¿quién?
- kit? = ¿a quién?
- kik? = ¿quiénes?
- kiket? = ¿a quiénes?
- tárgyra:
- mi? mit? mik? miket? = ¿qué?
- melyik? melyiket? = ¿cuál?
- melyikek? melyikeket? = ¿cuáles?
- birtokosra:
- kié? kiét? = ¿cúyo?/¿cúya?
- kiéi? kiéit? ¿cúyos?/¿cúyas?
- számra:
- mennyi? mennyit? (esz.) = ¿cuánto?/¿cuánta?
- mennyi? mennyit? (tsz.) = ¿cuántos?/¿cuántas?
- helyre:
- hol? hova? = ¿dónde?
- honnan? = ¿de dónde?
- hova? (hangsúlyos) = ¿a dónde?
- időre:
- mikor? = ¿cuándo?
- módra:
- hogyan? = ¿cómo?
Határozatlan névmások (Los pronombres indefinidos y negativos)
- valaki: alguien, alguno/alguna
- mindenki: todo el mundo, todos/todas
- bárki: cualquier(a) - cualesquier(a)
- senki: nadie, ninguno
- néhány: unos/unas, varios/varias
- mindegyik: cada ...
Lásd még
- Voseo
- [http://www.welcome.to/101spanish/ Spanish 101]
Kategória:Nyelvek
ko:에스파냐어 ja:スペイン語 simple:Spanish language th:ภาษาสเปน
Francia nyelvA francia nyelvet 128 millió ember beszéli, 77 millióan anyanyelvükként, így a nyelvek rangsorában a 11. (anyanyelvet tekintve: 12.) hely jutott neki. Ami nyelvtörténeti besorolását illeti, újlatin nyelvről van szó.
A francia nyelv hivatalosan, nem hivatalosan sok területen elterjedt nemzetközi nyelv. A posta hivatalos, illetve a divat félig hivatalos nyelve. Az Európai Unió több szervezetében a francia kitüntetett szerepet kap (pl.: az Európai Unió Bíróságán franciául zajlik a bíráskodás. Az ENSZ egyik hivatalos nyelve.
| francia (français) |
|---|
| Beszélik: | Franciaországban és 53 egyéb országban |
| Nyelvet beszélők száma: | 128 millió
11. helyen |
| Besorolás: |
Indoeurópai
»Latin nyelvek
»»Újlatin nyelvek
»»»Olasz-nyugati újlatin
»»»»Nyugati olasz-nyugati újlatin
»»»»»Gall-Ibériai
»»»»»»Gallo-latin
»»»»»»»Gall
»»»»»»»»Oïl
»»»»»»»»»Francia
|
| Hivatalos státus |
|---|
| Hivatalos nyelv: | Franciaországban és további 24 államban |
| Szabályozza: | Francia Akadémia (Académie française) |
| Nyelvi kódok |
|---|
| ISO 639-1: | fr |
| ISO 639-2(B): | fre |
| ISO 639-2(T): | fra |
| SIL: | FRN |
Történet
A francia nyelv latin eredetű, amelyet valószínűleg elsősorban germán frankok nyelve befolyásolt. A nyelv kb. 35 000 szóból álló alapszókincse mintegy 13%-a jövevényszó. 1054 szó az angolból, 707 az olaszból, 550 az ónémetből, 481 a gallok nyelvéből, 215 az arabból, 164 a németből, 160 az ókelta nyelvből, 159 a spanyolból, 153 a hollandból, 112 a perzsa, illetve szanszkrit nyelvből, 101 szó indián nyelvekből származik, 89 szó valamilyen ázsiai, 56 szó valamilyen afrikai eredetű, 55 szláv szót tartalmaz a francia, illetve 144 egyéb helyről származó lexémát.
A kora középkorban a francia területeken eredetileg számos nyelvet és dialektust használtak (köztük langue d'Oïl nyelvjárásokat, mint a picard, a vallon stb.), okszitán dialektusokat (gaszkoni, provanszál stb.), a bretont, a baszkot, a katalánt stb., de az idők során Ile-de-France (a Párizs-környéki területek) nyelve, a francien kiszorította a többit, és a hivatalos francia nyelv alapjává vált.
A francia nyelv első írásos emléke a Strassburgi eskü 842-ből, amely ófranciául íródott, amely még a latinra jobban hasonlított, mint a mai franciára. Első, a nyelv létezésére utaló említés a 813-as tours-i zsinaton hangzik el. Nem árt szólni továbbá az első francia nyelvű irodalmi alkotásról, Szent Eulália szekvenciájáról, amely 880 körül keletkezett, bár ez a szöveg inkább a picard(iai) nyelvhez sorolandó, mint a franciához. A francia nyelv az 1539-es Villers-Cotterêts-i rendelet alapján lett Franciaországban a közigazgatás nyelve.
A francia nyelvvel foglalkozók öt korszakot különítenek el:
- Korai időszak (a még latinhoz jobban hasonlító roman nyelv)
- Óidőszak (ancien français, X–XIII. század)
- Középső időszak (moyen français, XIV–XVI. század)
- Klasszikus francia (français classique, XVI–XVIII. század)
- Modern francia (français moderne, XVIII. századtól)
Bővebben: Francia nyelvemlékek (ehhez nem árt egy kis franciatudás), Francia nyelvjárások
Elterjedése
A francia nyelv több országban hivatalos nyelv, de sokan beszélik idegen nyelvként is.
Egyedüli hivatalos nyelv az alábbi országokban és tartományokban:
- Franciaország (kb. 60 millióan beszélik anyanyelvükként)
- Benin
- Burkina Faso
- Elefántcsontpart
- Gabon
- Guinea
- Kongói Demokratikus Köztársaság
- Kongói Köztársaság
- Mali
- Monaco
- Niger
- Québec (kanadai tartomány, kb. 6 700 000 fő beszéli anyanyelveként)
- Szenegál
- Togo
A hivatalos nyelvek egyike az alábbi országokban:
- Belgium (Vallónia és Brüsszel térsége, mintegy 4 millió fő beszéli anyanyelveként)
- Burundi
- Kamerun
- Kanada (Québec és Új-Brunswick tartományban)
- Közép-afrikai Köztársaság
- Comore-szigetek
- Dzsibuti
- Haiti
- Louisiana (az Amerikai Egyesült Államok egyik állama)
- Luxemburg
- Madagaszkár
- Ruanda
- Seychelle-szigetek
- Svájc (mintegy 1 400 000-en beszélik itt)
- Csád
- Vanuatu
Továbbá Algériában, Andorrában, Marokkóban és Tunéziában beszélik sokan.
Rövid útmutató a franciákhoz
Franciaországban mindenképp szükségünk van egy kis francia nyelvtudásra. Úgy tartják, egy franciát azzal lehet leginkább megsérteni, ha nem franciául szólítjuk meg. Az alábbiakban pár gyakran használt kifejezés olvasható.
Kisszótár
- angol: anglais /A~ glE/ ("angle")
- az (ott): celui-là ("szölüi lá") vagy celle-là /s@ la/ ("szell-lá"), de ha nem ismerjük a mutatott tárgy nyelvtani nemét, jobb elkerülni ezt a kifejezést, és inkább a cela/s@ la/ ("szölá") vagy ça /sa/ ("szá") kifejezést használni.
- Beszél angolul?: Parlez-vous anglais ? /par lE vu A~ glE/ ("parlé vu zangle") VAGY "Vous parlez anglais ?" /vu par lE A~ glE/ ("vu párlé angle")
- Csirió (ha valakinek az egészségére iszunk): Tchin ("csin") vagy Santé ("szanté")
- a fenébe!: merde! ("merd")
- francia: français /frA~ sE/ ("fransze")
- igen: oui /wi/ kb. ("ui")
- Jó napot: bonjour /bõžur/ ("bonzsur")
- kérem: s'il vous plaît /sil vu plE/ ("szil vu ple")
- köszönöm: merci /mEr si/ ("merszi")
- magyar: hongrois /õgrwa/ ("ongroá")
- Magyarország fővárosa Budapest.: La capitale de la Hongrie est Budapest. :
- mennyi?: combien /kõbjE~/ ("kombien")
- Merre van a mosdó?: Où sont les toilettes? /u sO~ lE twa lEt/ ("u szon lé toálett")
- nem: non /nO~/ ("non")
- sajnálom: Je suis désolé ("zsö szüi dézolé")
- nem értem: Je ne comprends pas /Z@~ n@ co~'pRA~ 'pa/ ("zsö nö kompran pá")
- szívesen: de rien /d@ riE~/ ("dö rien") (Franciaország); bienvenue /bjE~ v@ ny/ ("bienvönü") (Québec)
- Viszlát: au revoir /o r@ vwar/ ("orövoár")
A frankofónia
A Frankofónia (La Francophonie) a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete.
A történelem során mintegy 300 évig a francia volt az angol uralkodó réteg és a kereskedelem nyelve az 1066-os normann hódítástól 1362-ig, amikor az angol visszaszerezte régi pozícióit.
Hivatkozások
- [http://www.101languages.net/french/ French 101] French for beginners and travelers
- Francia nyelvtan
- [http://www.francophonie.org/ Francophonie világszervezet]
Kategória:Nyelvek
ja:フランス語 ko:프랑스어 simple:French language th:ภาษาฝรั่งเศส
MorfémaA morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része. Absztrakt egység, mely az artikuláció (beszéd) és a szegmentálás (szófelismerés, a szöveg szavakra való bontása) aktív részeként állítható elő.
Eredete
A morféma fogalma az amerikai strukturalizmusból származik, és Leonard Bloomfield tette közismertté. Neve a görög morfé szóból ered, amely alakot, formát jelent.
Fajtái, változatai
A morfémák fonémák sorozataként, írásban jelekként állnak elő. Fonémák, ill. grafémák sorozataként jelennek meg, melyeknek önállóan nincs jelentésük, de a különféle morfémák között jelentésmegkülönböztető szerepük lehet (pl. asztalok vs. asztaluk, l. még szóhasadás). Hangzó, ill. írásban megjelenő (felszíni) alakjukat morfnak nevezzük, a morféma pedig az elvont alakra utal.
Környezettől függő variánsaikat allomorfoknak nevezzük: például a -ban morféma allomorfja a [ban] és a [ben]; a bokor allomorfja a [bokor] és a [bokr].
Az egyes allomorfok más-más környezetben jelenhetnek meg: amelyek a mondatban önállóan is előfordulhatnak (mint a [bokor]), azokat szabad morfémáknak, amelyeknek nem (mint a [bokr]), azokat kötött morfémáknak nevezzük.
Másik lehetséges csoportosítás a lexikális és nyelvtani morfémák közötti: a lexikális morfémák vagy lexémák a szógyököt alkotják, tehát ezek alkotják a nyelv alapszókészletét. A nyelvtani morfémák vagy gramémák ezzel szemben nem szavak, hanem a szavakat módosítják a nyelvtannak megfelelően, és nyelvtani információval szolgálnak. – A nyelvtani morfémák alcsoportjai a derivatívák, azaz képzők, melyek megváltoztathatják a szóosztályokat, és a flexívák, azaz ragok és jelek, melyek a szóosztályt érintetlenül hagyják. A névelőket, elöljárókat és kötőszavakat szintén a nyelvtani morfémák közt tartják számon.
Az unikális morfémák saját osztályt alkotnak. Egyetlen kombinációjuk van, és nincs önálló jelentésük.
Példák
- szabad, lexikális: szekrény, ember – önálló szavak önálló jelentéssel
- szabad, nyelvtani: az, de – állhatnak önálló szavakként, de egy másik morfémától függenek
- kötött, származtatott: -ság, -ség - saját jelentésük nincs, nem önállóak; a szavakból új szavakat képeznek
- kötött, rag: -ban, -ben, -k, ki-, be- – saját jelentésük nincs, nem önállóak; egy másik morfémát módosítanak
Lásd még
- morfológia
- homonímia
- fonéma
Kategória:Nyelvészet
ja:形態素 ko:형태소
Latin nyelvA latin nyelv eredetileg azt a nyelvet jelentette, amelyet a Rómát környező Latium vidékén beszéltek. Kiemelkedő jelentőségre tett szert a Római Birodalom hivatalos nyelveként.
Az újlatin nyelvek egyaránt a latin szülőtől származnak. Sok latin alapú szó (elsősorban nemzetközi szavak) található más modern nyelvekben is, mint például az angolban és a magyarban is. Egyes kifejezések annyira beépültek a magyar nyelvbe, hogy latin eredetüket már észre sem vesszük (nevezetes példa a „persze” szócska, ami a latin „per sē intellegitur” = „magától értetődik” kifejezésből rövidült le). Európa nagy részén ezenkívül a latin lingua franca volt, a tudományos és politikai körök tanult nyelve több mint ezer éven át, míg végül kiszorította a francia a XVIII. században s az angol a XIX. század végén. Magyarországon 1844-ig volt államnyelv. Mind a mai napig a Római Katolikus Egyház hivatalos nyelve, ezáltal a Vatikán hivatalos államnyelve is. A göröggel együtt az élőlények tudományos osztályozás szerinti elnevezésére és nemzetközi orvosi szaknyelvként is használják.
Írás és kiejtés
A latin nyelv a ma is ismert latin ábécét használta, eredetileg csakis nagybetűkkel (maiuscula): ABCDEFGHIKLMNOPQRSTVX, e 21 betűhöz járult a görögből átvett szavak miatt az Y és a Z (egy-két szóban a K-val is találkozhatunk). Érdemes megfigyelni, hogy az U és a V ugyanaz a betű: a nagybetűk közt csak a V létezett, a (később kialakult) kisbetűk (minuscula) közt viszont csak u betűt találunk. Így például a venio („jövök”) szó írásmódja nagybetűkkel VENIO, míg kisbetűkkel uenio alakban volt szokásos. – A /j/ hangra szintén nem volt önálló betű, ezt mindig I-vel írták.
A nyelvtörténeti és fonológiai kutatások (többek közt az egymással rokon alakváltozatok, az idők során följegyzett változások és az utódnyelvek megfelelései alapján) feltárták a latin valószínűsíthető hangrendszerét, kiejtését is; e kiejtés alkalmazását nevezik restituált (helyreállított) kiejtésnek. A V és az u betű például a rövid /u/ félhangzóra utalhatott (mint a magyar autó vagy kalauz szóban).
A magánhangzókon előforduló vízszintes vonalak és ívek (ā ē ī ō ū ; ă ě ĭ ŏ ŭ) az eredeti latin nyelvben nem szerepeltek; csak nyelvtanulási célból teszik ki őket néha a hosszúság és a rövidség jelölésére (mely a latinban sokszor megkülönböztető szerepet kap).
A legtöbb betű kiejtése megegyezik a magyar megfelelőjének ejtésével. Kivételek:
- az a rövid /á/-nak hangzik,
- az s a magyar /sz/-nek felel meg,
- az i-t magánhangzó előtt /j/-nek ejtik,
- az y /ü/-nek olvasandó,
- a qu, ngu és su kiejtése /kv/, /ngv/ és /szv/,
- a ph ejtése /f/, az rh-é /r/, a ch-é /kh/, a th pedig /th/.
Az ae, az oe és a ti kiejtéséről két különböző szokás van forgalomban.
- A restituált kiejtés követői e hangkapcsolatokat /ai/-nak, /oi/-nak és /ti/-nek ejtik. Ez az elterjedtebb Nyugat-Európában.
- Mások a középkorban meghonosodott /é/, /ő/ és (bizonyos helyzetekben) /ci/ kiejtést használják; Magyarországon ez az ismertebb.
(Az utóbbi ejtésmód szerint a ti kiejtése mássalhangzók előtt, valamint a tī, sti, tti, xti hangcsoportokban és görög szavakban /ti/, egyébként /ci/. Például a nātīs, totīus, suggestiō, Attius, Sextius szavakban /ti/, a nātiō szóban viszont /ci/.)
A c kiejtése a restituált kiejtés szerint minden helyzetben egységesen /k/. A kora középkortól fogva azonban magas magánhangzók (ae, e, i, oe, y) előtt /c/-nek ejtették, és csak mélyek előtt maradt meg a /k/; ez a kiejtés honosodott meg hazánkban is. (Olasz nyelvterületen egy harmadikféle ejtésmód ismeretes, amikor magas magánhangzók előtt /cs/-nek ejtik; itt magas magánhangzók előtt a g is /dzs/-nek hangzik, a gn hangkapcsolat pedig [ny]-ként ejtendő.)
Így például Cicero neve lehet [ciceró] vagy [kikeró] (Olaszországban [csicseró]), Caesaré [cézár] vagy [kaiszár] (esetleg [csézár]), Latiumé pedig [lacium] vagy [latium]. Bármelyik elfogadható, csak a következetességre érdemes odafigyelni.
A hangsúly többnyire hátulról a második szótagra esik; de ha ez a szótag rövid, a hangsúly eggyel előbbre kerül (például amīcus, de fābula, mert az u rövid). – A szótagok (illetve a magánhangzók) hosszúsága vagy rövidsége általában nem jósolható meg, a szóval együtt kell megtanulni őket. A mássalhangzóra végződő szótagok mindig hosszúak. Itt csak az úgynevezett muta cum liquida hangkapcsolatot kell figyelembe venni, amikor a magánhangzót a p, b, t, d, g, c betűk valamelyike, majd r vagy l követi, például librum: itt a két hang együtt kezdi a második szótagot, és a li- szótag rövid marad.
Nyelvtana
A latin részint flektáló nyelv, emellett agglutináló jelleget is mutat (a szavak toldalékolhatóak, noha nem olyan rugalmasan, mint a magyarban; olyasfajta ragozási rendszerről, mint a magyarban, nem beszélhetünk, és egyáltalán ragokról sem). A toldalékoló jellegnek megfelelően kiterjedt „névszó- és igeragozási rendszert” találunk, a szavaknak állandó szótöve van, melyekhez jelentésmódosító toldalékokat lehet ragasztani. A névszók (főnevek, melléknevek, számnevek és névmások) ragozási típusait deklinációknak, az igeragozási típusokat konjugációknak hívják. A névszók ötféle, az igék négyféle ragozási csoportba tartozhatnak attól függően, hogy a szótövük milyen hangra végződik. Az egyes deklinációk, ill. konjugációk ragjai kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Két névszó akkor tartozik egy deklinációba, ha bármelyik esetet is szemeljük ki, a névszók ragjai megegyeznek.
Néhány főnév és ige rendhagyó, nem illeszkedik egyik ragozási rendszerbe sem, vagy azokon belül alcsoportokba sorolható.
A latin szórend, eltérően indoeurópai rokonaitól, majdnem olyan szabad, mint a magyar nyelvé. Ez alighanem nem kis részben a köztársaságkor íróinak, költőinek is köszönhető, akik a művészi szabadság kedvéért néha jelentősen áthágták a kötöttségeket, és a művelt világ átvette tőlük nyelvi szokásaikat.
Névszóragozás
Minden deklinációban alapjában véve ötféle főnévi alak (úgynevezett eset) van. Az öt eset:
- nominativus (alanyeset, az alany és a névszói állítmány kifejezésére),
- accusativus (tárgyeset, direkt tárgy, ill. egyes elöljárók után),
- genitivus (birtokos eset, a birtoklás jelölésére),
- dativus (részeseset vagy az úgynevezett indirekt tárgy esetén),
- ablativus (határozói eset, számos elöljáró után).
Két további eset létezik, melyek szűkebb körben használatosak, és számos névszónál nem is lehetségesek:
- vocativus (megszólító eset: „Te is, fiam, Brutus?” latinul „Et tu mi fili, Brute?” ) – alakjai egy-két kivételtől eltekintve megegyeznek az alanyesettel;
- locativus, amely a helyre utal (ezt máskülönben az ablativus fejezi ki az in elöljáróval), de ez az indoeurópai maradvány csak egyes városok, szigetek és pár más szó esetében lelhető fel.
Az indoeurópai instrumentalis eset (eszközeset) funkciója (mely például a mai orosz nyelvben még megvan) már korán beleolvadt az ablativusba, mely ezáltal alapvetően háromféle jelleget tud kifejezni: az elválasztást (valahonnan, valamiből), a társat vagy eszközt (valamivel, valakivel) és – a locativusszal osztozva – a helyet (valamikor, valahol).
A névszók az általuk jelölt dolog alábbi tulajdonságait fejezhetik ki:
- szám (egyes vagy többes),
- eset (a fenti hét eset valamelyike),
- nem (hím-, nő- vagy semlegesnem).
Érdekesség, hogy az igen archaikus latin a névszók egyes (singularis), kettes (dualis) és többes (pluralis) számát is megkülönböztette; a kettes számot a klasszikus latin csak néhány névmásban őrizte meg (például mindkettő, melyik a kettő közül?).
Igeragozás
Az igeragozás során az igetőhöz – a magyarhoz hasonlóan – toldalékok kapcsolódnak. Egy ragozott ige az alábbiakról hordoz információt:
- igenem (genus, cselekvő vagy szenvedő)
- mód (modus, kijelentő, kötő- vagy felszólító)
- idő (tempus, jelen, múlt vagy jövő)
- állapot (actio, egyidejű vagy előidejű, más szóval folyamatos vagy befejezett)
- szám (numerus, egyes vagy többes) és
- személy (persona, első, második vagy harmadik).
A személyragos igékből (verbum finitum) igeneveket (verbum infinitum) lehet képezni, melyeknek önálló ragozásuk van. Az igenevek közé tartozik háromféle főnévi igenév: az infinitivus, a gerundium és a supinum, valamint kétféle melléknévi igenév: a participium és a gerundivum (e kettő alakilag részben egybeesik, de az utóbbi jelentés terén nem valódi melléknévi igenév). Az infinitivus és a participium lehet cselekvő vagy szenvedő; egyidejű, előidejű vagy utóidejű, olykor a számot és nemet is jelölhetik, sőt egyes névszói eseteket is megkaphatnak. Az infinitivus szükséges az accusativus cum infinitivo és a nominativus cum infinitivo szerkezetek képzéséhez is, a participiummal pedig a participium coniunctum, a gerundivumos szerkezet és az ablativus absolutus képezhető.
Az igenevekkel alkotott mondatrövidítő szerkezetek más mai nyelvekben is általánosak (az indoeurópai nyelvekben éppúgy, mint a magyarban), de a latinban ennek számos eszköze áll rendelkezésre. A latinra e szerkezetek különösen jellemzőek, ezek teszik lehetővé tömör kifejezésmódját, sajátos, lapidáris („kőtömbszerű”) stílusát.
Elöljárószók
Az elöljárószók vagy prepozíciók (latinos alakban: praepositio) olyan, a főnevek vagy igék elé vagy (más nyelvekben) után tett szócskák, melyek cselekvés, történés mellett azok körülményeit adják meg: irányát, helyét, idejét stb. (Magyarra legtöbbször raggal vagy névutóval fordítjuk.) Az igék és származékaik előtt szereplő, azokkal összeolvadó változatukat praefixumnak hívják.
A leggyakoribb latin elöljárószók és vonzataik:
- ā, ab – -tól/-től (ablativus)
- contrā – szemben, ellen (accusativus)
- dē – -ról/-ről (ablativus)
- ē, ex – -ból, -ből (ablativus)
- in
- – -ban/-ben (ablativusszal)
- – -hoz/-hez/-höz, ellene, szembe (accusativussal)
- per – keresztül, révén
- prae – elé (accusativus), előtt (ablativus)
- prō – -ért, helyett
- sub – alatt (ablativus)
- super
- – fölött, -on/-en/-ön (ablativus)
- – fölé, -ra/-re (accusativus)
- ultrā – fölé, túl-
Módosító-, határozó- és kötőszók
- atque – és
- et – és
- nē – hogy ne; nehogy
- sed – ám, (ám)de, viszont
- semper – mindig
- sic – így, ily módon, ekképp(en), ezért
- sine – nélkül
- sive, seu – vagy
- quasi – majdnem, fél-, ál-
- -que – és (simuló kötőszó: a szó végéhez ragad)
- ut – hogy, azért, a célból
Indulatszók
- heu – jaj!
- mehercle – biz a!, nahát! (sz. sz. "Herkulesre!")
- o! – oh, ó!
- vae! – jaj!
A latin nyelv mai leszármazottai
Az újlatin nyelvek nem a klasszikus latinból, hanem az úgynevezett vulgáris latinból (más szóval: népi, köznyelvi latinból) erednek.
A latin és az újlatin nyelvek (többek közt) abban térnek el, hogy az újlatinban megkülönböztető hangsúlyt találunk, a latinban viszont megkülönböztető magánhangzó-hosszúságot.
Az olasz és a szárd nyelvben a mássalhangzóknak megkülönböztető hossza van, és hangsúlyt is találunk, a spanyolban csak megkülönböztető hangsúlyt, a franciában pedig már a hangsúly sem megkülönböztető értékű.
Egy másik fontos különbség az újlatin és a latin között, hogy az újlatin nyelvek, a románt kivéve, a legtöbb szónál elvesztették esetvégződésüket (egyes főnevek kivételével). A románban még mindig öt eset van (bár az ablativus már nem használatos).
A magyar és a latin
A latin nyelvtanírás hagyománya sokáig éreztette hatását a magyar nyelvtanokon, s az egyéb alapokon nyugvó elméletek csak az utóbbi időben alakultak ki. A latin egyes helyeken a beszélt nyelvre is kihatott (pl. a kötőmód (coniunctivus), vagy az igeneves szerkezetek használata), bár ezek jó része már feledésbe merült (például kérte, hogy adná neki oda szerkesztés).
A középkortól fogva számos latin szó került nyelvünkbe, például az egyházi életből (vallási, hitéleti fogalmak), vagy más kulturális területekről (iskola, növény- és állatnevek, hónapnevek, orvosi kifejezések). A XIX–XX. századtól kezdve további jövevényszavak áramlottak és áramlanak nyelvünkbe a tudományos fejlődés és a nemzetközi érintkezés nyomán, bár e szavak egy része már a latinba is a görögből került. A latin eredetű (elsősorban francia és olasz) jövevényszavak is gazdagították nyelvünket, csakúgy, mint az angol jövevényszavak némelyike, melyek (az ófrancia közvetítésével) szintén a latinból erednek.
A latin a 20. század elejéig a középiskolai oktatás szerves része volt (lásd például a Légy jó mindhalálig című regényben), ismerete az alapműveltséghez tartozott. Ma – az egyetemek mellett – néhány középiskolában és egyházi iskolákban oktatják, gyakran kötelezően választható nyelvként.
A latin mint nemzetközi közvetítő nyelv
A latin nyelv, még akkor is, mikor már holt nyelvnek számított, sokáig az európai civilizáción belül a kultúra és a tudományok nyelvének számított. Valójában ma is nagyon sokan tanulják és - bármennyire is meglepő - kommunikálnak vele, különösen Nyugat-Európa egyes országaiban.
Történtek kísérletek arra is, hogy a latint a 20. században újra a nemzetköziség, a közös Európa nyelvévé tegyék. Ezt némelyek nyelvészeti, történelmi és politikai okokra hivatkozva szerencsésebbnek is látnák, mint az angol nyelv vagy egy mesterséges nyelv, például az eszperantó alkalmazását, mivel a latin egyrészt ugyanúgy sok tekintetben logikus, mint az angol; indoeurópai nyelv, tehát kifejez Európában bizonyos népességarányokat, de mégsem egy létező politikai alakulat nyelve, tehát nem tölthet be olyan erőszakos kultúraterjesztő szerepet, mint például a német (a Habsburg-kor és a világháborúk alatt) vagy az orosz (a szovjet megszállás idején); ami sem az angolról, sem a más, vezető szerepre törekvő nyelvekből létrehozott mesterséges nyelvekről sem mondható el. Ezenkívül több mint egy évezredes történelme során már bizonyította, hogy tényleg használható a nemzetközi kommunikációra.
E nézet ellenzői felvetik, hogy a latinban is számos kivétel akad (például az igék szótári alakjában), több esetben bonyolult szabályok határozzák meg az alakot (l. például az i tövű főneveket); nyelvtanának egyes pontjai mind a napig nincsenek jól felderítve (például a kötőmód használata stilisztikai okokból, l. attractio modi); (szintetikus alapú) szerkezetei a mai analitikus világnyelvek beszélői számára idegenek; szerkezete önmagában is a tömörséget segíti elő inkább, mint az átláthatóságot; és mindenekelőtt: nincs olyan nyelvi közösség, amelynek nyelvhasználatára a vitás esetekben támaszkodni lehetne (hacsak nem az újlatin nyelvek...), tehát használata ugyanúgy kívülről meghatározott elveken alapulhatna, mint a mai mesterséges nyelveké. A latin ezenkívül ugyanúgy nem mentes a negatív asszociációktól, mint a vele szembeállított világnyelvek, hiszen hosszú időn át a római katolikus liturgia nyelve volt szerte a világban, és mind a mai napig a Vatikán hivatalos államnyelve. A vallási, világnézeti kötődés s annak a politikához való viszonya mindmáig érzékeny társadalmi kérdés. A katolikus egyház – minden kulturális, társadalmi erénye és jelentősége mellett – évszázadokon át számottevő politikai tényező is volt, mely céljait nemegyszer erőszakos módon is igyekezett érvényre juttatni (keresztes háborúk, inkvizíció, Galilei és mások elhallgattatása).
A világnyelv kérdésére tehát nem adható könnyű és egyértelmű válasz. Mint sokan mondják, az egyes nyelvek alkalmasságát ma már inkább azok hajlékonysága, kifejezőkészsége, egyértelműsége és elsajátíthatósága szempontjából érdemes megítélni, semmint az azokat beszélő népek, közösségek történelme, vezetőik mai vagy hajdani döntései alapján. – Mások arra hivatkoznak, hogy történelmi szempontból egy-egy világnyelv elterjedését sokkal inkább a beszélő közösség katonai kvalitásai, gazdasági ereje és hasonló nyelven kívüli szempontok határozták meg, mint a nyelvük bármiféle „belső” tulajdonsága: logikája, könnyűsége, alkalmazhatósága vagy bármi más. A történelem során ez valóban vonatkozott a latin nyelvre is, de a történelem még nem ért véget, és a mai nyelvek terjedésére, akár a mesterséges nyelvekére is, ebből a szempontból feltehetőleg ugyanazok a szabályszerűségek vonatkoznak.
Mindent egybevetve a nemzetközi kommunikációra használható nyelvek kérdése igen bonyolult és érzékeny pontokat érintő kérdés.
Kapcsolódó cikkek
- A latinból létrejött ábécék
- Latin fonémák
- A latin főnévragozás
- Latin igeragozás
- Latin szókincs
- Latin kifejezések jegyzéke
- Ablativus absolutus
- Latin előtagokból és latin igékből álló összetett igék a magyarban
- A rendszertani nevekben gyakran használt latin és görök szavak listája
- Latin szórend
Lásd még
- Latin
- Latin irodalom
- Latin mondások
- Latin kifejezések jegyzéke
- Brocard
- Római Birodalom
- Az élő latin
- Európai városok latin neve
- Európai folyók latin neve
Külső hivatkozások angolul
- [http://www.perseus.tufts.edu/ The Perseus Project] has many useful pages for the study of classical languages and literatures, including [http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/resolveform?lang=Latin an interactive Latin dictionary].
- [http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=LTN Ethnologue report for Latin]
- Ingyenes online latintanfolyamok (angolul)
- http://www.sprachprofi.de.vu/latin
- http://wikibooks.org/wiki/Latin
- [http://www.thelatinlibrary.com The Latin Library] contains many Latin etexts
- [http://www.textkit.com Textkit] has Latin textbooks and etexts.
- [http://www.websters-online-dictionary.org/definition/Latin-english/ Latin - English Dictionary]: from Webster's Rosetta Edition.
----
Megjegyzés: létezik [http://la.wikipedia.org/ Latin Wikipédia] is!
Kategória:Nyelvek
als:Latein ja:ラテン語 ko:라틴어 simple:Latin language th:ภาษาละติน zh-min-nan:Latin-gí
Arany János
Arany János (Nagyszalonta, 1817 március 2. - Budapest, 1882 október 22.), magyar költő.
Szülei, Arany György és Megyeri Sára földművelők voltak. A család eredetileg nemesi jogokat kapott I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől, de ezt Arany születésekor már nem ismerték el, és a nemeslevél birtokában, perrel sem tudták többé visszaszerezni.
Szüleinek késői és egyetlen fiúgyermeke volt; amikor született, nővére már rég férjhez ment. Szülei hívő reformátusok voltak, és így János fiatal korától békés, csendes környezetben nőtt fel, idős szüleivel, és ez is magyarázhatja csendes komolyságát. Tanulékonysága korán feltűnt: mire hat évesen Szalontán iskolába került, már nem csak tökéletesen olvasott, de már ismert bibliai történeteket, énekeket és a könnyű irodalom termékeit. Már iskolai évei alatt közismert kis poétája volt Szalontának.
Iskolaévei
Szalontai iskolaéveinek (1823-1833) végén, hogy szülei anyagi helyzetén könnyítsen, a tanulás mellett tanított is, és az iskolában lakott. Debrecenbe utazott, hogy ott tanuljon, de mivel reményei nem váltak valóra és pénze kevés volt, ezért 1832-ben Kisújszállásra ment egy évre tanítónak. Megismerkedett a német, és a francia nyelvvel, az újabb költők műveivel. Debrecenbe visszatérve kisújszállási ajánlóleveleivel és szorgalmával hamarosan az osztály élére került, és a tanítás folytán anyagi helyzete is tűrhetővé vált. Vágyai azonban nem tanítói pályára szánták, és 1836 februárjában otthagyta a kollégiumot.
Színészkedése
Tanárait meglepve egy debreceni színitársulathoz csatlakozott, majd a színitársulat hirtelen távozásával őt is magukkal hívták, így vándorolni kezdett a társulattal, és megtapasztalta az egyre érezhetőbb nyomort, és - részben szülei miatti aggodalmában - hamarosan hazatért.
(...)
Toldi
A Kisfaludy-társaság 1846-ban pályadíjat írt ki népies eposzra. Arany ekkor írta meg a "Toldi"-t, mely nem csak a pályadíjat nyerte meg (1847. február 6-án, amikor a társaság a kitűzött 15 aranyat kivételesen húszra emelte) hanem bírálói ámulatát is. Egyszerre ünnepelt költő lett, jeles írók figyelme fordult feléje, és Petőfi volt az első, aki üdvözlésére sietett. Egy évre rá a Kisfaludy-társaság is tagjai közé választotta.
Ezidőtől kezdve folyamatosan írogatott az Életképek-be és a Pesti Divatlap-ba kisebb költeményeket. 1847-ben készítette el "Toldi estéje"-t és mellette "Murány ostroma"-t. Petőfivel szoros barátság alakult ki.
(...)
Toldi szerelme
1879-ben készült el "Toldi szerelme" című elbeszélés tizenkét énekben, amelynek kiadása két hónap alatt elfogyott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-társaság is jutalmával tüntette ki.
Lírai költészete
Betegsége és halála
Ettől fogva egész haláláig keveset dolgozott, mert egészsége meggyöngült: 1868-ban veszélyes máj- és bélgyulladást állapítottak meg. 1870-ben operálták, és több epekövét távolították el. Hallása és szeme is gyöngülni kezdett, de gondos étrendjének köszönhetően még néha hivatalos állását is folytatta.
Betegsége 1878 áprilisában jelentkezett ismét súlyosabb alakban, és 1882. október 10-én sétája közben náthát kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott, és 1882 október 22-én szobájába visszatérve eszméletét veszítette, és azt többé nem nyerte vissza.
Október 24-én temették el tízezres tömeg kíséretével.
Műveinek teljes gyűjtéményét a költő halála után csakhamar megindította régi kiadója, Ráth Mór: összes munkáit 8 kötetben 1884-1885-ben, hátrahagyott iratait és levelezését pedig a fia, Arany László szerkesztésében és jegyzeteivel, négy kötetben 1887-1889-ben adta ki. Arany János ércszobrát a költő műveiből vett alakokkal Stróbl Alajos mintázta, a Nemzeti Múzeum előtt állították fel és 1893 tavaszán leplezték le.
Külső hivatkozások
[http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/ Összes verse]
kategória:Magyar költők, írók
Vörösmarty Mihály
Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1800. december 1. - Pest, 1855. november 19).: magyar költő, író
Élete
Édesapja id. Vörösmarty Mihály 1797-ben szegődött gróf Nádasdy Ferenc nyéki birtokára gazdatisztként, édesanyja Csáty Anna.
Az elemi iskolát Puszta-Nyéken (1807-11), a középiskolát a székesfehérvári ciszterci (1811-16) és a pesti piarista gimnáziumban (1816-17) végezte. 1817-1821-ben a pesti egyetem hallgatója volt. 1817-ben meghalt apja, a család nehéz anyagi helyzete miatt Vörösmarty 1818-tól Perczel Sándor három fiát (Miklóst, Móricot és Bélát) nevelte Pesten, 1820-tól a Bonyhád melletti Börzsönypusztán, majd 1823 őszétől újra Pesten. Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába).
1822-1923-ban joggyakornok volt Csehfalvi Ferenc alispán mellett Görbőn. 1824. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát, de nevelői állását 1826 augusztusáig megtartotta. Ettől kezdve Pesten csak az irodalomnak élt. 1827-ben nagy szegénységben élt. 1828-1832-ben a kor legjelentékenyebb tudományos folyóiratát, a Tudományos Gyűjteményt és szépirodalmi mellékletét, a Koszorút szerkesztette.
A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-ei alakuló ülésén Vörösmartyt rendes tagjává választotta – rendszeres fizetéssel. 1837-1843-ban Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot. 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke. 1843. május 9-én veleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (1826-1882); négy gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet és Mihály, aki kisgyermekként meghalt.
május 9
1848-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta neki a pesti egyetem irodalmi tanszékét, de azt nem fogadta el. Július 10-én – Kossuth ajánlására – Vörösmartyt a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselővé választotta. 1849 júniusában, a Habsburg-ház trónfosztása után Kossuth a kegyelmi törvényszék közbírájává nevezte ki. Követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, Világos után hosszabb ideig bujdosnia kellett. Közben egyik lánya meghalt, egészségi állapota megromlott.
1850-ben Pesten följelentette magát a katonai törvényszéken. Májusban házat és földet vásárolt a Fejér megyei Baracskán, 1853 tavaszán Kápolnásnyéken. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, de 1855. november 19-én váratlanul meghalt. November 21-én temették el a Kerepesi temetőben.
Kötetei
Epikai művei
- A Hűség diadalma
- Zalán futása
- Cserhalom
- Tündérvölgy
- A Délsziget
- Magyarvár
- Eger
- Széplak
- A rom
- A két szomszédvár
- Csongor és Tünde
Kategória:Magyar költők, írók
Ady Endre
Ady Endre (Érmindszent, ma Adyfalva, 1877. november 22.–Budapest, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője.
Élete
Az erdélyi Érmindszenten született egy elszegényedett "hétszilvafás" nemesi családba. (Szülei Ady Lőrinc és Pásztor Mária.) A nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte tanulmányait, 1892-től protestáns iskolába járt Zilahon, majd jogot tanult Debrecenben. A tanulmányai befejezése után újságíróként dolgozott, az első verskötete 1899-ban jelent meg Versek címmel. Gyorsan ráunt Debrecenre (a város a verseiben az elmaradottság szimbóluma lett) és Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet volt annak idején.
Az újságírás és a hasonló beállítottságú emberek társasága szélesítette a látókörét. Új verskötetet adott ki 1903-ban, ez sem volt siker. Az áttörés 1903 augusztusában jött, akkor találkozott Diósy Ödönné Brüll Adéllel, egy gazdag férjes asszonnyal, aki Párizsban élt és látogatóba jött haza Nagyváradra. Léda (Ady így nevezte őt verseiben) lett a múzsája; Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették Adyt költői tehetsége kibontakoztatásában. Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költeményt jelent meg az ő tollából.
A politika iránt is élénken érdeklődő Ady a Huszadik század nevű radikális csoport tagja lett. 1906-ban megjelent a harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi –, de a negyedik könyve Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.
1906-ban kormánycsere volt és mivel az újság, aminél a költő dolgozott, a bukott kormány híve volt, Adynak el kellett hagynia az országot. Ismét Párizsba ment egy időre, 1907-ben pedig végleg hátat fordított a Budapesti Naplónak.
1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett az élete végéig a munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. 1908-ban lett Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója. Egy antológiát jelentettek meg Ady költeményeivel, valamint többek között Babits Mihály, Juhász Gyula és Balázs Béla műveivel. Ezeket a verseket rosszallással és értetlenséggel fogadták. Sokan erotikus versei miatt támadták, mások nemzetellenes szelleme miatt, mert verseiben hangsúlyozta az ellentétet a francia főváros gazdag kulturális élete és a keserves magyar paraszti világ valósága között.
A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem a szimbóluma is. Mivel a Nyugatban nem jelentek meg politikai cikkek, írt más lapokba is. Keményen kritizálta a politikai helyzetet. Nem volt ínyére a vezető pártok nacionalizmusa, bírálta a szociáldemokraták antinacionalizmusát is; látta mennyire maradt el Magyarország a fejlett országok után, de rámutatott a nyugati országok fogyatékosságaira is.
1909-től hedonista életmódja következtében (narkotikumok, alkohol, vérbaj) többször szanatóriumi kezelésre kényszerült. A politikai helyzet kiélesedett, a széles tömegek tiltakoztak a kormány ellen, Ady a forradalmi helyzet megérkezését vélte felismerni. Magánélete szintén válságba került, Lédához fűződő viszonya egyre terhesebbé vált; ahogy Ady költői híresség lett, Léda elvesztette fölötte befolyását. Ady 1912 áprilisában szakított vele.
1914-ben személyesen találkozott a 22 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. 1915 a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát.
Ferenc Ferdinánd meggyikolása után, 1914-ben Ady biztos volt benne, hogy háború lesz. A közvélemény ezt lelkesen fogadta, a költő egyedül maradt a félelmeivel és a kétségeivel. Utolsó könyvét 1918-ban jelentette meg. Már halálosan beteg volt, amikor megírta utolsó költeményét Üdvözlet a győzőnek címmel. Megválasztották a Vörösmarty Akadémia, a modern írók szervezete elnökének, de már nem tudta megtartani megnyitó beszédét; Budapesten halt meg 1919. január 27-én. A Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, mint a magyar nemzet saját halottját.
Költészete
Az 1900-as évek magyar költészete Petőfi Sándor nyomaiban járt, utánozta népies hangját és nem tudta magát megújítani. Ady volt az első, aki szakított a hagyománnyal és utat tört egy új, modern stílusnak. Bár szívesen tetszelgett a magányos, meg nem értett forradalmár szerepében, a valóságban költőtársai támogatták őt és sokan utánozták verseit. Maga Ady nem kedvelte az utánzókat, és A duk-duk affér [http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/dukaff.htm] című írásában ki is gúnyolta őket.
Az első két könyve nem jelentett semmi újat. Az új stílus elemi először esszéiben és más írásaiban mutatkoztak.
Adyt biztosan befolyásolták Baudelaire és Verlaine versei. Gyakran használja a szimbolizmus elemeit, visszatérő témái az Isten, Magyarország és a harc a túlélésért. Más témái élete bizonyos időszakaiban fordulnak elő: pénz, Léda.
Ady Endre, az újságíró
Ady Endre a modern magyar sajtótörténetnek is az egyik kiemelkedő alakja. „Újságíró-volta egyáltalán nem véletlenszerű. Ő nem úgy került a sajtóhoz, mint Petõfi (...) költõi tehetségének jutalmaképp, és hogy megélhetéséről valamiképp gondoskodjanak. Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét” – írta róla Szerb Antal.
Kötetei
- Versek (1899)
- Még egyszer (1903)
- Új Versek (1906)
- Vér és arany (1907)
- Az Illés szekerén (1908)
- Szeretném ha szeretnének (1909)
- A Minden-titkok versei (1910)
- A menekülő élet (1912)
- Margita élni akar (1912)
- A magunk szerelme (1913)
- Ki látott engem? (1914)
- A halottak élén (1918)
- Az utolsó hajók (1923)
Voltak olyan versei is, melyek nem jelentek meg verseskötetben.
Szakirodalom
- Hatvany Lajos: Ady a kortársak közt
- Lukács György: Új magyar líra
- Móricz Zsigmond: A költõ harca a láthatatlan sárkánnyal
- Horváth János: Ady s a legújabb magyar lyra
- Karinthy Frigyes stílusparódiái
- Jászi Oszkár: Egy verseskönyvrõl
- Kosztolányi Dezsõ: Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endrérõl
- Schöpflin Aladár: Ady Endre
- Szerb Antal: Ady Endre
- Németh László: Ady Endre
- Keresztury Dezsõ: Ady. Halálának 25-ik évfordulójára
- Király István: Az eltévedt lovas
- Király István: Ady Endre I-II. (Bp. 1973)
- Földessy Gyula: Ady minden titkai
- Pilinszky János: Vallomás Adyról
- Vezér Erzsébet: Ady Endre élete és pályája
Külső hivatkozások
- [http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/ady.htm Literatura]
- [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/ady/ Magyar Elektronikus Könyvtár]
- [http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/aeelet2.htm A nagyváradi újságíró]
- [http://www.dntcj.ro/muvelodes/98ja25.htm Az újságíró Ady]
Kategória:Magyar költők, írók
Kategória:NyelvészetEbben a kategóriában a nyelvészeti témájú szócikkek szerepelnek.
Kategória:Társadalomtudományok
ja:Category:言語学 simple:Category:Linguistics th:Category:ภาษาศาสตร์ zh-min-nan:Category:Gí-giân-ha̍k I Channel
ichannel is a Canadian category 1 digital cable television channel. It's programs focus on public and social affairs. The channel is owned by Stornoway. It first went on the air on September 7, 2001. Its slogan is Intelligent Television.
ichannel's definition of public affairs is different than that of CPAC.
External link
[http://www.ichannel.ca/ iChannel's Official Website]
Category:Canadian television networks
tablice narty szwajcaria liczniki Barcellona hotel london cheap hotel
|
|
|
| :: RELATED NEWS :: |
Rettangolo
In geometria il sostantivo rettangolo denota il quadrilatero con tutti gli angoli interni congruenti (e quindi retti).
Da questa definizione segue che in un rettangolo ciascuna delle due coppie di lati opposti è costituita da lati congruenti; in altre parole i rettangoli sono particolari parallelogrammi. I rettangoli sono anche particolari Corleone 10 marzo 1924 - Roma 19 novembre 2002) è stato un uomo politico italiano appartenente alla Democrazia Cristiana.
Diplomatosi ragioniere nel 1943, ricoprì dal
|
Promulgazione
La promulgazione è l'atto formale con il quale il Presidente della Repubblica dichiara valido e operante un atto normativo.
La promulgazione viene effettuata con una formula prevista dall'art.1 del T.U. 28 dicembre 1985 suddivisa dalla dottrina in tre parti: riconoscimento dell'approvazione parlamentare, dichiarazione di promulgazione da par
|
Omnia mea mecum porto
Omnia mea mecum porto è una locuzione in lingua latina - derivata dall'originale in lingua greca - del filosofo greco Diogene di Sinope (IV secolo AC).
Nella traduzione in lingua italiana significa "Tutto ciò che è mio, lo po
|
Parnaso
La parola Parnaso rimanda a diversi significati:
- Il monte Parnaso, situato in Grecia tra Beozia, Focide e Ftiotide.
- Il dipinto Parnaso realizzato da Raffaello.
- Il Monte
|
Cantabit vacuus coram latrone viator
Cantabit vacuus coram latrone viator è una (lapidaria) locuzione del poeta satirico latino Decimo Giunio Giovenale (ca. 55 - ca. 135), sat. X, v. 22.
Nella traduzione letterale: Il viandante con le tasche vuote può cantare in faccia al ladro.
In senso traslato: Chi non è in possesso di nulla, nulla può avere da temere
|
Specie di Epidendrum
Elenco delle specie di Epidendrum più conosciute:
- Epidendrum adenocarpon
- Epidendrum adenocaulum
- Epidendrum alatum
- Epidendrum anceps
- Epidendrum aromaticum
- Epidendrum atropurpureum
- Epidendrum bahamense
- Epidendrum bicornutum
- Epidendrum brachyphyllum
- Epidendrum brassavolae
- Epidendrum carthaginense
- Epidendrum ciliare
- Epidendrum cucullatum
- Epidendrum diurnum
- Epidendrum ellipticum
|
Specie di Masdevallia
Elenco delle specie di Masdevallia più conosciute:
- Masdevallia agaster
- Masdevallia amabilis
- Masdevallia barlaeana
- Masdevallia bella
- Masdevallia bicolor
- Masdevallia bulbophyllopsis
- Masdevallia caloptera
- Masdevallia caudata
- Masdevallia chimaera
- Masdevallia civilis
- Masdevallia coccinea
- Masdevallia coriacea
- Masdevallia erythrochaete
- Masdevallia fractiflexa
- Masdevallia ignea
|
|
|
