:: wikimiki.org ::
| Június 7 |
Június 7
Névnapok: Róbert, Ariadna, Ariadné, Arianna, Arienn, Berengár, Bogumil, Énok, Énók, Gotlib, Jeremi, Jeremiás, Kocsárd, Oriána, Robertin, Robertina, Robertó, Robin, Robinzon, Sebes, Seherezádé
Események
- 1921 - Románia előbb április 23-án Csehszlovákiával, majd június 7-én Jugoszláviával megkötött szerződése révén csatlakozik a kisantanthoz
Születések
- 1845 – Auer Lipót, világhírű magyar hegedűs, tanár, karmester és zeneszerző († 1930)
- 1848 – Paul Gauguin impresszionista festő († 1903)
- 1862 – Lénárd Fülöp, Nobel-díjas fizikus
- 1909 – Jessica Tandy, Oscar-díjas színésznő
- 1937 – Claus Peymann, színész
- 1940 – Tom Jones, énekes
- 1958 – "Prince", énekes
Halálozások
- 1660 - II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem, belehal a szászfenesi csatában kapott sebeibe
Nemzeti ünnepek, évfordulók, események
ja:6月7日 ko:6월 7일 ms:7 Jun simple:June 7 th:7 มิถุนายน
NévnapA világ egy részén a születésnap mellett a névnap megünneplése is szokás. Ekkor az illető személy keresztneve (mely elő-, vagy utónév) szerinti naptári napon családi, baráti ünnepélyt rendez. A névnapok egy része szentek és mártírok évfordulóján alapul. Magyarország mellett például Svédországban szokás, de nem ünnepelnek névnapot például Hollandiában.
A névnap, mint minden más, valamiért jeles nap, alkalom az ünnepre vagy ünneplésre. Mivel mindenkinek van neve, névnapja is legtöbbünknek van, azaz mindenkinek alkalma van, csupán azért, hogy él, saját magát ünnepeltetni.
Magyarországon főleg a munkahelyen, helyben, vagy munka után volt szokás névnapokat tartani, amelynek költségeit főleg az ünnepelt viselte. Ma a multinacionális cégek is figyelnek arra, hogy névnapjukon köszöntsék vagy megajándékozzák dolgozóikat. A névnapi ajándékkal el lehet kerülni a korrupció látszatát, de az adófizetési kötelezettséget nem.
A névnapokhoz adott nevekhez tartozó verses gyűjtemények és névnapi köszöntők, rigmusok továbbá tréfás szólások, kifejezések kapcsolódnak.
Lásd még
Szentek kalendáriuma - Szentek listája - Magyar névnapok - Magyar névnapok betűrendben - keresztnév - utónév
Külső hivatkozások
- Névnapok Svédországban (angol Wikipédia)
Nevnap
ja:聖名祝日
RóbertA Róbert német eredetű férfinév, amely a Hrodbertből alakult ki. Jelentése: fényes hírnév. Női párja: Roberta.
__NOTOC__
Névnapok
- február 4.
- április 29.
- május 13.
- június 7.
- július 17.
Rokon nevek
- Robin, mely az angol változat becézett, önállósult formája
- Robertó, mely az olasz változatból átvett név
Idegen nyelvi változatai
- Robert (német, angol, francia)
- Roberto (olasz, portugál, spanyol
Becenevek
Robi.
Híres Róbertek, Robinok, Robertók
- Berény Róbert festőművész
- Robert Fisher sakkvilágbajnok
- Rátonyi Róbert színész
- Szikora Róbert pop-énekes
- Robert McNamara amerikai politikus (demokrata)
- Robert Schumann német zeneszerző
- Robert Schuman francia politikus
- Robert Merle francia író
- Robert Koch
- Róbert Gida [http://impulzus.sch.bme.hu/dome/micimacko/micim0.html Milne mesehőse], Micimackó barátja :-)
Uralkodók
- Károly Róbert magyar király (néha Róbert Károlyként említik)
- II. Robert Skócia királya
AriadnaAz Ariadné görög eredetű női név, jelentése: tiszteletre méltó, szép.
__NOTOC__
Névnapok
- június 7.
- szeptember 17.
Rokon neve
- latinos változat: Ariadna
- franciás változat: Arienn
- olaszos változat: Arianna
Becenevek
Híres Ariadnék, Ariadnák, Ariennek, Ariannák
- Minósz krétai király leánya
AriadnéAz Ariadné görög eredetű női név, jelentése: tiszteletre méltó, szép.
__NOTOC__
Névnapok
- június 7.
- szeptember 17.
Rokon neve
- latinos változat: Ariadna
- franciás változat: Arienn
- olaszos változat: Arianna
Becenevek
Híres Ariadnék, Ariadnák, Ariennek, Ariannák
- Minósz krétai király leánya
AriannaAriadné
AriennAriadné
BerengárA Berengár német eredetű férfinév, jelentése: medve, lándzsa.
__NOTOC__
Névnapok
- május 26.
- június 7.
- október 2.
- november 26.
Becenevek
Híres Berengárok
ÉnokA Énok héber eredetű bibliai férfinév, jelentése: felszentelt. Rokon neve: Énók.
__NOTOC__
Névnapok
- június 7.
Becenevek
Híres Énókok, Énokok
ÉnókÉnok
GotlibA Gotlib német eredetű férfinév, jelentése: Isten gyermeke, Istent szerető.
__NOTOC__
Névnapok
- március 6.
- június 7.
Becenevek
Híres Gotlibok
JeremiásA Jeremiás héber -> görög ->latin eredetű férfinév, jelentése: Isten fölemel. Rokon név: Jeremi.
__NOTOC__
Névnapok
- május 1.
- június 7.
Becenevek
Híres Jeremiások, Jeremik
KocsárdA Kocsárd régi magyar személynévből származó férfinév. Eredeti jeletése feltehetően a kocsord növény nevével függhet össze.
__NOTOC__
Névnapok
- április 19.
- május 4.
- május 5.
- június 7.
Becenevek
Híres Kocsárdok
OriánaAz Oriána latin eredetű női név, jelentése: aranyos leány.
__NOTOC__
Névnapok
- június 7.
- szeptember 17.
Becenevek
Híres Oriánák
RobertinaA Robertina női név a Róbert férfinév párja, akárcsak rokon neve, a Roberta, Robertin.
Névnap
- június 7.
Becenevek
Bertácska, Bertuci, Berti, Bertus, Bertuska, Tina, Tinácska, Tini.
Híres Robertinák
RobertóA Róbert német eredetű férfinév, amely a Hrodbertből alakult ki. Jelentése: fényes hírnév. Női párja: Roberta.
__NOTOC__
Névnapok
- február 4.
- április 29.
- május 13.
- június 7.
- július 17.
Rokon nevek
- Robin, mely az angol változat becézett, önállósult formája
- Robertó, mely az olasz változatból átvett név
Idegen nyelvi változatai
- Robert (német, angol, francia)
- Roberto (olasz, portugál, spanyol
Becenevek
Robi.
Híres Róbertek, Robinok, Robertók
- Berény Róbert festőművész
- Robert Fisher sakkvilágbajnok
- Rátonyi Róbert színész
- Szikora Róbert pop-énekes
- Robert McNamara amerikai politikus (demokrata)
- Robert Schumann német zeneszerző
- Robert Schuman francia politikus
- Robert Merle francia író
- Robert Koch
- Róbert Gida [http://impulzus.sch.bme.hu/dome/micimacko/micim0.html Milne mesehőse], Micimackó barátja :-)
Uralkodók
- Károly Róbert magyar király (néha Róbert Károlyként említik)
- II. Robert Skócia királya
RobinA Róbert német eredetű férfinév, amely a Hrodbertből alakult ki. Jelentése: fényes hírnév. Női párja: Roberta.
__NOTOC__
Névnapok
- február 4.
- április 29.
- május 13.
- június 7.
- július 17.
Rokon nevek
- Robin, mely az angol változat becézett, önállósult formája
- Robertó, mely az olasz változatból átvett név
Idegen nyelvi változatai
- Robert (német, angol, francia)
- Roberto (olasz, portugál, spanyol
Becenevek
Robi.
Híres Róbertek, Robinok, Robertók
- Berény Róbert festőművész
- Robert Fisher sakkvilágbajnok
- Rátonyi Róbert színész
- Szikora Róbert pop-énekes
- Robert McNamara amerikai politikus (demokrata)
- Robert Schumann német zeneszerző
- Robert Schuman francia politikus
- Robert Merle francia író
- Robert Koch
- Róbert Gida [http://impulzus.sch.bme.hu/dome/micimacko/micim0.html Milne mesehőse], Micimackó barátja :-)
Uralkodók
- Károly Róbert magyar király (néha Róbert Károlyként említik)
- II. Robert Skócia királya
RobinzonA Robinzon angol eredetű férfinév, jelentése: Robin fia. Rokon nevek: Róbert, Robin.
__NOTOC__
Névnapok
- február 4.
- április 29.
- május 13.
- június 7.
- július 17.
- szeptember 17.
Becenevek
Híres Robinzonok
SebesA Sebes férfinév a Sebestyén név régi, önállósult, becézett formája.
__NOTOC__
Névnapok
- június 7.
Becenevek
Híres Sebesek
SeherezádéA Seherezádé arab eredetű női név. Az Ezeregyéjszaka meséi című mű főhősének a neve.
__NOTOC__
Névnapok
- május 3.
- június 7.
Becenevek
Híres Seherezádék
Románia
Románia (románul România) délkelet-európai ország, fővárosa Bukarest. Északkeletről Ukrajna és Moldova határolja, nyugatról Magyarország és Szerbia, délről Bulgária, míg keleten a Fekete-tengerrel határos.
Történelem
Főbb cikk: Románia történelme
Történelmi-földrajzi felosztás
Románia területének döntő részét három nagy történelmi országrész, Erdély (Transilvania), Havasalföld (Valahia) és Moldva (Moldova) alkotja. Az ország nyugati és keleti felét a Kárpátok hegyvonulata élesen elválasztja egymástól. Míg az ország nyugati felét alkotó (tágabban értelmezett) Erdély földrajzi és kulturális szempontból Közép-Európához sorolható, addig a keleti országrészeket területi elhelyezkedésük és kultúrájuk egyaránt Kelet-Európához, illetve Délkelet-Európához, a Balkán területéhez köti.
További nagyobb országrészek a Fekete-tenger partján fekvő Dobrudzsa, valamint a nyugat-romániai Partium, Bánát, Krassó (Szörénység) és Máramaros, amelyek tágabban értelemben Erdélyhez tartoznak. Erdély történelmileg csak a nyugati országrész hegyektől körülvett belső medencéjét jelentette, ma már azonban egész Nyugat-Romániát értik alatta. Havasalföldet két nagy történelmi tájegység alkotja, Olténia és Munténia.
A románok története
Lásd még: Románok
A románok középkori elnevezése a vlach (ejtsd: vlah) volt. Önmagukat a "római" jelentésű ruman névvel jelölték, a népük és nyelvük eredete miatt. (A Bizánci Birodalom lakói ugyancsak rómaiaknak nevezték magukat.) A középkorban a románok három jól elkülönülő területen éltek: Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben. Havasalföld és Moldva a 16. századig független román fejedelemségek voltak, majd több mint három évszázadon át az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, de belső autonómiával rendelkeztek. Erdélyben a románok a 18. századtól egyre nagyobb számban éltek, a 20. század elején pedig az összlakosságon belüli arányuk már meghaladta az 50%-ot.
Erdély története
Lásd még: Erdély
Erdély a középkorban a Magyar Királysághoz tartozott, majd a 16. század második felétől több mint egy évszázadig Erdélyi Fejedelemség néven a magyar fejedelmek gyakorlatilag önálló államként kormányozták. A 17. század végétől a Habsburg Birodalom tartománya volt, nagyfokú autonómiát élvezve. 1867-től több mint fél évszázadig az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország szerves részét képezte.
Román Királyság
Lásd még: Román királyok
A 19. század második felében a nemzetközi események következtében (krími háború) Havasalföld és Moldva függetlenné váltak a törököktől. 1859-ben a két terület nemzetgyűlése közös fejedelmet választott, majd a két fejedelemség 1862-ben egyesült. Az új ország neve Románia lett, Bukarest fővárossal. A parlament 1866-ban Hohenzollern Károly porosz herceget választotta fejedelemmé, aki 1881-ben I. Károly néven az ország első királya lett, és - a román alkotmány szerinti korlátozott jogkörrel - 1914-ig uralkodott.
A 20. század elején a román nemzeti mozgalom a királyságbeli és az erdélyi románság egyesítését tűzte ki célul. Románia 1916-ban az Antant oldalán belépett az I. világháborúba, és 1918 végén, az Osztrák-Magyar Monarchia katonai és politikai összeomlásakor elfoglalta Erdélyt és Kelet-Magyarország egy részét. 1919 augusztusában a Magyar Tanácsköztársaságot leverő román hadsereg bevonult Budapestre, amit csak novemberben hagyott el.
Trianontól a II. világháborúig
Az I. világháborút lezáró békeszerződés értelmében Románia része lett Erdély, Bánság keleti része (Bánát), az Alföld egy vékony sávja (Partium), Máramaros, Krassó és Bukovina, valamint a cári Oroszországtól elfoglalt, nagyrészt román lakosságú Besszarábia.
Románia egy részét 1940-ben a Szovjetunió ismét magához csatolta, ez a terület lényegében ma Moldova, illetve kis része Ukrajnához tartozik. A második bécsi döntés értelmében ugyanebben az évben Magyarországhoz került Észak-Erdély és Székelyföld.
Románia a németek oldalán részt vett a II. világháborúban, a keleti fronton több román hadsereg harcolt. 1940-44 között az Antonescu-rezsim uralkodott az országban, amely szabad kezet adott a román fasisztáknak. Ezek pogromokban és haláltáborokban többszázezer zsidó és roma lakost végeztek ki. (Észak-Erdély zsidó lakosságát ugyanekkor a magyarországi vezetés semmisítette meg.) A II. világháború pusztításaiban körülbelül 800.000 civil és katona vesztette életét Romániában.
1944. augusztus 23-án, amikor a szovjet csapatok elérték a román határt, a katonai diktatúra megdőlt és Románia sikerrel kiugrott a háborúból, amit a szövetségesek oldalán fejezett be. Észak-Erdély és a Székelyföld ismét Románia részévé vált. 1944-45-ben Magyarországon 27 román hadosztály harcolt a szovjetek oldalán.
A kommunista uralom időszaka
A II. világháború után az ország a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb része lett.
1946-ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat. A sztálinizmus évei alatt többszázezer embert börtönöztek be politikai okokból, a börtönökben gyakori volt a testi kínzás. 1956-ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával többezer erdélyi magyar személyt zártak börtönbe, sokakat meg is gyilkoltak közülük. A Szovjetunió a két ország kommunista vezetésének egyezsége alapján 1958-ban kivonta megszálló csapatait az országból, és ezután enyhült a diktatúra. A 60-as évek végét és a 70-es évek elejét a gazdasági fejlődés és a relatív jólét jellemezte.
A szovjet csapatok kivonulása után az ország önálló külpolitikát folytatott. A 60-as években gazdasági kapcsolatot épített ki a nyugati világgal, és fontos közvetítői szerepet játszott a nemzetközi politikában, például békeközvetítő szerepet vállalt az 1967-es arab-izraeli háborút követő közel-keleti rendezési folyamatban. Ezzel az ország jelentős nemzetközi tekintélyre tett szert.
1967-től Nicolae Ceauşescu irányította az országot, aki a kifelé mutatott képpel szemben a belpolitikai életben személyi kultuszt és totális diktatúrát épített ki. Ceauşescu diktatúrájában kulcsszerepet kapott a kommunista titkosrendőrség, a Securitate. Az elért gazdasági színvonal fenntartása érdekében a 70-es években az ország jelentős hiteleket vett fel az IMF-től és a Világbanktól. 1977 és 1981 között az államadósság emiatt 3 milliárd dollárról 10 milliárd dollárra nőtt, és a nyugati tőke erre hivatkozva megpróbált befolyást gyakorolni a politikai rendszer demokratizálására. Ezt megakadályozandó a 80-as években Ceauşescu súlyos gazdasági megszorításokat vezetett be, és 1989-ig Románia sikeresen vissza is fizette a nyugati államadósságokat. Ennek ára azonban a mély gazdasági válság és a lakosság teljes elszegényedése volt.
A forradalomtól máig
Ceauşescu több évtizedes hatalmának az 1989 december 22-én kitört romániai forradalom vetett véget. A véráldozatot is követelő népfelkelés a kommunista rendszer megdöntését eredményezte. A Ceauşescu-házaspár kivégzésének a médián keresztül az egész világ szemtanúja lehetett. A hatalmat a Nemzeti Felszabadítási Front vette át, amely többpártrendszeri választásokat és parlamenti demokráciát vezetett be az országban, bár az egykori kommunisták a demokratikusan választott kormányban is megmaradtak.
Az erdélyi magyarság vezetői (Tőkés László, Sütő András és mások) kezdeményező szerepet játszottak a forradalomban és a demokratikus átalakulásban. Létrejött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely sikeres választási szereplése után fontos politikai tényező lett a parlamentben. A magyarok és románok között addig elhallgatott helyi etnikai feszültségek az 1990-es véres marosvásárhelyi zavargásokban csúcsosodtak ki.
1990-től 1996-ig az országot a Nemzeti Felszabadítási Frontból kivált politikai pártok koalíciója kormányozta Ion Iliescu államelnök vezetésével. Ezt az 1996-os választásokon ellenzéki győzelem és az Emil Constantinescu által vezetett koalíció kormányzása követte, majd 2000-től újra Iliescu és tábora volt hatalmon. Románia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz.
A 2004-es elnökválasztást Traian Băsescu nyerte meg. A kormányfő Călin Popescu Tăriceanu, kormánya a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, Konzervatív Párt és az RMDSZ koalíciójára épül. 2005-ben tárgyalások kezdődtek Románia csatlakozásáról az Európai Unióhoz, amire előreláthatólag 2007-ben kerül sor.
Államszervezet
A román törvényhozás kétkamarás: a Szenátusból (Senat, 143 tag), és a Képviselőházból (Camera Deputaţilor, 343 tag) áll. Mindkét kamara tagjait négy évre választják.
A köztársasági elnök, a végrehajtó hatalom feje, őt szintén közvetlen szavazással öt évre választják (2004-ig 4 évre).
Az elnök nevezi ki miniszterelnököt, aki a kormány (minisztertanács) vezetője.
Politikai pártok
Lásd: Romániai politikai szervezetek
Közigazgatási egységek
Traian Băsescu
Románia a fővárosra (Bukarest), valamint negyvenegy megyére oszlik.
Megyék:
- Arad (Arad)
- Bacău (Bákó)
- Bistriţa-Năsăud (Beszterce-Naszód)
- Bihor (Bihar)
- Botoşani (Botozsáni)
- Brăila
- Braşov (Brassó)
- Buzău (Bodza)
- Covasna (Kovászna)
- Dâmboviţa (Dombovica)
- Dolj (Dolzs)
- Argeş (Ezüst)
- Alba (Fehér)
- Galaţi (Galác)
- Giurgiu (Gyurgyevó)
- Gorj
- Harghita (Hargita)
- Hunedoara (Hunyad)
- Ialomiţa (Jalomica)
- Iaşi (Jászvásár)
- Ilfov (Jilfó)
- Călăraşi (Kalarász)
- Cluj (Kolozs)
- Constanţa (Konstanca)
- Covasna (Kovászna)
- Caraş-Severin (Krassó-Szörény)
- Maramureş (Máramaros)
- Mureş (Maros)
- Mehedinţi
- Neamţ (Németvásár)
- Olt
- Prahova
- Satu Mare (Szatmár)
- Sibiu (Szeben)
- Sălaj (Szilágy)
- Suceava (Szucsava)
- Teleorman
- Timiş (Temes)
- Tulcea (Tulcsij)
- Vâlcea (Valcsij)
- Vaslui (Vaskó)
- Vrancea (Vrancsij)
Földrajz
Főbb cikk: Románia földrajza
Románia Jugoszláviával és Bulgáriával alkotott határai nagy részét a Duna képezi. A Duna találkozik a Prut folyóval, amely Románia és Moldova között képez határt.
A Kárpátok hegyláncai Románia nyugati részét, Erdélyt uralják, csúcsai még a 2500 métert is elérik, a legmagasabb (a Moldoveanu) 2544 m magas. A Kárpátoktól délre és keletre, Havasalföldön és Moldvában dombságok fekszenek, amelyek széles, termékeny, folyók által feltöltött alföldekre néznek.
A kontinentális éghajlatú alföldeken gabonaféléket, cukorrépát, napraforgót, takarmánynövényeket termesztenek leginkább. Főbb ásványkincsei: vasérc, só, szén, pirit, mangán és színesfémek. A Kárpátok délkeleti lábainál jelentős kőolaj- és földgáz-kitermelés folyik.
Főbb városok a főváros, Bukarest (Bucureşti), Brassó (Braşov), Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj-Napoca), Konstanca (Constanţa), Krajova (Craiova) és Jászvásár (Iaşi).
Gazdaság
Főbb cikk: Románia gazdasága
Népcsoportok
Etnikai összetétel (2002-es népszámlálás):
- román 89.5%
- magyar 6.6%
- roma 2.5%
- ukrán 0.3%
- német 0.3%
- orosz 0.2%
- török és tatár 0.2%
- Egyéb 0.4%
A magyarok alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. (A népszámlálás szerint 2002-ben 1.434.377 fő.) Székelyföldön egy tömbben közel 700 ezer magyar él. Az 1990-es évekig a németek voltak a másik nagy kisebbségi csoport (szászok és svábok), azonban döntő többségük a kommunizmus bukását követően Németországba települt. A magyarok és a németek főleg Erdélyben élnek. A romák aránya a népszámlálásban szereplőnél lényegesen magasabb, mert a népszámlálások során többféle okból sokan úgy döntenek, hogy románnak jelentik be magukat. Említendő etnikai csoport a több mint tízezres lélekszámú lengyel kisebbség Suceava megyében. Korábban jelentős számú zsidó és örmény lakosság is élt az országban.
Nyelv
Románia hivatalos nyelve a román. A román nyelv az újlatin nyelvek közé tartozik. A románok az egyetlen nagy nép Kelet-Európában, akik latin eredetű nyelven beszélnek. (Albániában, Macedóniában, Szerbiában, Bulgáriában és Görögországban élnek még kisebb elszigetelt vlach népcsoportok.)
A magyarok és a németek anyanyelve a magyar, illetve a német nyelv. A 2001-es Helyi közigazgatási törvény bevezetése óta mindkét nyelv hivatalosan használható mindazokon a településeken, ahol a beszélőik létszáma meghaladja a 20%-ot. Ugyanez érvényes a többi kisebbség nyelvére is. (Jelenleg összesen 1062 olyan település van Romániában, ahol a törvény szerint a magyar is hivatalosan használható nyelv.)
A romáknak nyelvük szerint több csoportjuk van. Egy részük anyanyelve a roma (vagy cigány nyelv, számos nyelvjárással), mások román, illetve Erdélyben néhol magyar anyanyelvűek.
Vallás
A népszámlálási adatok szerint Románia lakóinak többsége (87%) a Román Pravoszláv Egyház tagja, amely a keleti ortodox kereszténység egyik képviselője. A katolikus (római katolikus és görög katolikus) vallás követői (5,4%) túlnyomórészt Erdélyben, kisebb részben Moldvában laknak. A protestánsok (3,7%) közé elsősorban a magyarlakta területeken élő reformátusok és unitáriusok, valamint az evangélikusok tartoznak, ez utóbbiak száma azonban a németek elvándorlásával jelentősen csökkent. Dobrudzsában (a Fekete-tenger partján fekvő országrészben) muzulmán kisebbség él, akiknek vallása a török uralom időszakára nyúlik vissza.
Kultúra
Főbb cikk: Románia kultúrája
Egyéb témák és kategóriák
- :Kategória:Románia települései
- Székelyek
- Csángók
Külső hivatkozások
- [http://www.gov.ro/engleza/index.html Román kormány hivatalos oldala]
- [http://www.presidency.ro/eng/ Román elnökség]
- [http://www.senat.ro/ENGLEZA/ Román Szenátus]
- [http://www.cdep.ro/pls/dic/cd.home2 Camera Deputaţilor] (lower house of Parliament)
- [http://www.mtromania.ro/ Turizmus]
- [http://numismondo.com/pm/rom/ Román Bankjegyek]
als:Rumänien fiu-vro:Romaania ja:ルーマニア ko:루마니아 ms:Romania roa-rup:România simple:Romania th:ประเทศโรมาเนีย zh-min-nan:România
Csehszlovákia
Csehszlovákia (csehül: Československo, szlovákul: Česko-Slovensko / 1990 előtt: Československo) volt közép-európai ország, a II. világháború idejét leszámítva 1918 és 1992 között állt fenn. 1993 január elsején békésen kettévált Csehországgá és Szlovákiává.
Államformái
- 1918–1968 (kivéve 1938–1945): centralizált ország;
- 1969–1992: Cseh Szocialista Köztársaságból (1990–1992: Cseh Köztársaság) és Szlovák Szocialista Köztársaságból (1990–1992: Szlovák Köztársaság) álló szövetségi köztársaság;
- 1918–1939 és 1945–1948 és 1990–1992: demokratikus köztársaság
- 1939–1945: szétszakadt Cseh-Morva Protektorátusra és Szlovák Köztársaságra
- 1948–1989: kommunista ország központi tervgazdasággal
Szomszédai
Németország (1945–1990: Nyugat-Németország és Kelet-Németország), Lengyelország, Szovjetunió (1992: Ukrajna), Románia (1939-ig), Magyarország, Ausztria
Földrajza
Változatos domborzati viszonyok. A nyugati területek az észak-közép-európai magasföld részei. A keleti területek a Kárpát-hegység hegyeiből és a Duna által feltöltött síkságokból állnak.
Éghajlata
Túlnyomórészt kontinentális, de a nyugat-európából érkező enyhe légtömegek és a kelet-európai nagy időjárási rendszerek miatt változatos.
Hivatalos nevei
- 1918–1920: Cseh–Szlovák Köztársaság or Csehszlovák Köztársaság (rövidítése: RČS); rövidebben Cseh–Szlovákia vagy gyakran Csehszlovákia
- 1920–1938 és 1945–1960: Csehszlovák Köztársaság (ČSR [kezdetben RČS-nek rövidítve]); rövidebben Csehszlovákia
- 1938–1939: Cseh–Szlovák Köztársaság; Cseh–Szlovákia
- 1960–1990: Csehszlovák Szocialista Köztársaság (ČSSR); Csehszlovákia
- 1990. április: Csehszlovák Szövetségi Köztársaság (cseh változat) és Cseh–Szlovák Szövetségi Köztársaság (szlovák változat),
- utána: Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság (ČSFR, rövidebben Csehszlovákia (cseh változat) and Cseh–Szlovákia (szlovák változat))
Címere
:1920–1945: [http://193.85.166.213/historie/znaky/cs18znm.gif] kis változat, [http://193.85.166.213/historie/znaky/cs18zns.gif] közepes változat, [http://193.85.166.213/historie/znaky/cs18znv.gif] nagy változat
:1945–1960: [http://193.85.166.213/historie/znaky/cs18znm.gif]
:1960–1990: [http://193.85.166.213/historie/znaky/cs60znm.gif]
:1990–1992: [http://193.85.166.213/historie/znaky/cs90zn.gif]
Története (1918-1992)
Lásd még
- Csehország (1918 előtt)
- Cseh Köztársaság (1992 óta)
- Szlovákia (1992 óta)
ja:チェコスロヴァキア ko:체코슬로바키아
JugoszláviaJugoszlávia néven három délszláv államalakulatot nevezünk:
- 1918-ban alakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, amelyet 1929-ben Jugoszláv Királyságra neveztek át (a jug jelentése több szláv nyelven: dél (égtáj). Ez az állam 1941-ig létezett, amikor a tengelyhatalmak megtámadták.
- A második egy kommunista állam volt, amely közvetlenül a II. Világháború után jött létre 1945-ben Jugoszláv Demokratikus Szövetség néven, ami 1946-ban Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nevet kapott, majd 1963. április 7-én Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság lett. Ez 1992-ig maradt fenn, amikor is a hat tagköztársaságból négyen - Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina - kiváltak.
- A harmadik állam neve Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, mely 1992-ben alakult meg a maradék államok területeiből: Szerbia (Vojvodina és Koszovó tartományokkal) és Montenegró részvételével. 2003-ban az elnevezést hivatalosan elhagyták, amikor az állam átalakult Szerbia és Montenegró laza államszövetségévé.
ja:ユーゴスラビア ko:유고슬라비아 사회주의 연방공화국
AntantAz antant kifejezés az Anglia és Franciaország között 1904. április 8-án Londonban aláírt szerződés, az Entente Cordiale nevéből származik, általában a szövetségesi rendszer, (antant hatalmak= Nagy Britannia és Franciaország). és a köréjük csoportosult országok együttes jellemzésére használjuk.
Angol-francia szövetség
London
Az antant 1904-es létrejötte korántsem egy világméretű háborúra való felkészülés jegyében történt. Anglia és Franciaország a történelem során számos alkalommal vetélkedett egymással az európai hatalom megszerzése érdekében. A 19. század vége és a 20. század eleje a gyarmati rendszerek kialakítása, illetve újjáalakítása lázában telt, s ez sem volt mentes ellentétektől, ugyanis mindkét országnak jelentős érdekeltségei voltak Észak-Afrikában. Az 1904-ben megkötött Entente Cordiale (magyarul kb. szívélyes egyetértés, szívélyes szövetség, szívélyes egyezmény) voltaképpen a két ország gyarmati terjeszkedésének háborítatlanságát szavatolta. A Henry Landsdowne brit külügyminiszter és Paul Cambon londoni francia nagykövet által aláírt több megállapodás azt mondta ki, hogy míg Anglia Egyiptomban, Franciaország Marokkóban szabadon, azaz egymás beavatkozásától nem tartva hajthat végre "reformokat". Meghatározták ugyanakkor az Új-Fundlanddal, Madagaszkárral, Sziámmal és az Új-Hebridákkal kapcsolatos érdekvonalakat is.
Közeledés Oroszországhoz
A szerződés - mely tehát a szó hagyományos értelmében nem jelentett szövetséget - egyúttal válasz is volt a Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia által 1879-ben létrehozott kettős- majd 1883-ban Olaszország bevonásával kibővült hármas (sőt 1884-ben Románia csatlakozásával négyes) szövetségre is. Az Európa hatalmi törekvéseit tükröző szerződésekból azonban kimaradt Oroszország, mely féltékenyen figyelte a kialakulóban lévő új rendet. Oroszország és Franciaország hagyományosan jó kapcsolatokat ápolt, így logikusnak tűnt, hogy valamilyen módon bevonják a cári országot is a hatalomért vívott politikai küzdelembe. Noha II. Miklós cár 1905. július 24-én szövetségi szerződést kötött II. Vilmossal, a cár utóbb visszavonta aláírását. Ezt követően már nem volt akadálya, hogy Moszkva is csatlakozzon a brit-francia szövetséghez, bár magát az Entente Cordialet Oroszország - és később más szövetséges állam - sem írta alá, külön-külön egyezményeket kötöttek egymással az érdekelt országok (1907-es szentpétervári angol-orosz szerződés). Történelmi érdekesség, hogy nem csak Oroszország közeledett korábban Németországhoz, de az angoloknak is volt egy német orientációs időszakuk, ám amikor látták, hogy Berlin a hadiflotta nagyarányú bővítésébe kezd, nem folytatták tovább a közeledést.
I. világháború
Az I. világháború kitörésének idején tehát már egy viszonylag stabil szövetségi rendszer alakult ki Európában. Ez a világháború kitörését követően csak egyszer változott: Olaszország - mely már korábban sem erőltette a hármas szövetség fenntartását - 1915. május 23-án az antant oldalán lépett be a háborúba, mivel az angolok és a franciák győzelem esetére számos olyan területet ajánlottak fel, melyre az olaszoknak már régóta meg akartak szerezni (Dél-Tirol, Trieszt, az Isztriai-félsziget, Dalmácia és Albánia egy része).
Ugyanígy történt Romániával is, amely Erdély megszerzésére kapott ígéretet az antanttól, így a brit-francia-orosz-olasz oldalon lépett be a háborúba 1916. augusztus 27-én..
Az antant és Magyarország
Magyarországon nem volt jó kicsengése az antant kifejezésnek. Nem csak azért, mert a háború veszteseként tűrnünk kellett a győztesek békediktátumát, köztük az ország területének kétharmadától megfosztó trianoni békeszerződést, de azért is, mert az 1920-as évek elején megalakult a kisantant, melynek tagjai (a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Románia, Csehszlovákia) aktívan beleszóltak az ország életébe.
Kisantant
Először Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia) kötött szövetséget Magyarország ellen (1920. augusztus 14.), ehhez 1921-ben csatlakozott Románia is (április 23: cseh-román, majd június 7: jugoszláv-román szerződés). Ezt a három szövetséget először egy magyar újságíró nevezte gúnyosan apró antantnak, amit azonban az érintettek felvállaltak: innen ered a kisantant elnevezés. A hármas szövetség felett előbb Róma, később Párizs bábáskodott, s a franciák fel is használták a kisantantot saját régióbeli érdekeik érvényesítésére.
Noha IV. Károly 1921. október 20-i második visszatérése és a trón megszerzésére irányuló kísérlete Horthy határozott ellenállásába ütközött, az október 23-i budaörsi csata pedig végül a királyhoz hű csapatok csúfos vereségével ért véget, a kisantant országai abbeli félelmükben, hogy a Habsburgok uralma visszatérhet, jegyzékek sokaságával tiltakoztak, s ultimátumot intéztek Magyarországhoz, miszerint ha IV. Károly trónhoz jut, azonnal mindhárom oldalról támadást indítanak az ország ellen.
A monarchia felbomlását követően az addig elfojtott indulatok is felszínre törtek, s hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant szövetségének nem a térség védelme, hanem az utódállamok magyarellenes érdekeinek kifejezésre juttatása volt a céljuk. A kisantant 1933-ra blokádot alkotott annak érdekében hogy Magyarországot gazdaságilag és politikailag egyaránt elszigetelje, sőt 1934-ben a magyar-jugoszláv határon háborús felvonulás kezdődött egy párizsi merénylet miatt, s a háborút csak a mérsékelt délszláv politikusok tudták elsimítani. 1938-ra végül sikerült elérni, hogy a kisantant országai elismerjék Magyarország fegyverkezéshez való jogát (bledi értekezlet 1938. augusztus 23). Azonban ez sem mentette meg a kisantantot a felbomlástól - az 1938-as müncheni egyezmény, mely végül Csehszlovákia felbomlásához vezetett, egyúttal a kisantant végét is jelentette.
II. világháború
Noha a II. világháború idejére nem változott meg az európai szövetségesi rendszer - voltaképpen felfogható úgyis, hogy az I. világháború vesztesei próbáltak revansot venni - az antant név és a közel 40 évvel ezelőtt megkötött Entente Cordiale között már nem sok kapcsolat maradt. A II. világháború idején, a korábbi antant hatalmakat és a társult országokat inkább szövetségesekként hívja a történelmi köztudat, mindemellett a hatalmi viszonyok éppen az antant időszakát idézik fel ismét.
Szövetségesek a két világháborúban
I. világháború
- antant: Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország; Japán, Olaszország, Románia, USA, Szerbia,
- központi hatalmak: Németország, Osztrák-Magyar Monarchia; Törökország, Bulgária;
II. világháború
- szövetségesek: Nagy-Britannia, Franciaország, Szovjetunió, USA; Franciaország, Kína, Jugoszlávia
- tengelyhatalmak: Németország (1945-ig), Olaszország (1943-ig), Japán (1945-ig), Románia (1944-ig), Bulgária (1944-ig), Magyarország (1945-ig)
- a tengelyhatalmak szövetségese: Finnország
- a tengelyhatalmak közvetlen irányítása alatt: Szlovákia, Független Horvát Állam, Vichy Franciaország, Sziám (Thaiföld), Mandzsukuó (Mandzsúria)
- a tengelyhatalmak támogatói: Spanyolország, Portugália
Kategória:Történelem
Auer Lipót
Auer Lipót (Leopold (von) Auer) (Veszprém, 1845. június 7. – Loschwitz (Drezda), 1930. július 15.) világhírű magyar hegedűs, tanár, karmester és zeneszerző.
Élete
Veszprémben született, Budapesten Ridley-Kohne Dávidnál, Bécsben Jakob Dontnál, majd Hannoverben Joachim Józsefnél tanult. Ezután Szentpétervárott telepedett le, és a Szentpétervári Konzervatóriumban tanított 1868-tól egészen 1917-ig. Ebben az időszakban igen sok művet dedikáltak neki, annak ellenére hogy Csajkovszkij hegedűversnyének dedikációját elutasította, a művet meg egyenesen játszhatatlannak minősített (a sors fintora, hogy élete folyamán még többször előadta).
Az ő nevéhez kapcsolódik az ún. pétervári vonófogás, ahol a mutatóujjnak és a csuklónak nagyobb szerep jut, mint korábban bármikor. Ezt a technikát sok kadenciájábasn prezentálta is.
Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után az Egyesült Államokba menekült. A „Curtis Institute of Music” (Philadelphia) és „Institute of Musical Art” (New York) intézményekben tanított. 1926-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Élete hátralévő részében egy kívül-belül hegedűvirtuóz és karmester volt.
Munkássága
Művei
Nem sok egyéni művet írt, a legkiemelkedőbb talán a Rhapsodie hongroise hegedűre és zongorára. Könyveket is írt: Violin Playing as I Teach It (1920) és My Long Life in Music (1923).
Ezeknél híresebbek viszont a kadenciái: gyakorlatilag az összes nagyobb hegedűversenyhez írt, Mozarttól Beethovenen át egészen Brahms műveiig.
Híres tanítványai
- Efrem Zimbalist
- Nathan Milstein
- Mischa Elman
- Jascha Heifetz
Rokonságok
Vera Auer jazz vibrafonista az unokahúga, Mischa Auer (szül. Mischa Ounskowsky) az unokája.
Külső hivatkozások
- [http://www.standingstones.com/auer.html Idézetek műveiből]
- [http://www.bartleby.com/65/au/Auer-Leo.html Columbia Encyclopedia cikke]
- [http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index702.html Kettős kötődés]
- [http://vp.hu/veszpm/emlekh/h_200077.html Emléktábla Veszprémben]
- [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00505.htm Magyar Életrajzi Lexikon cikke]
Kategória:Magyar zenészek
Kategória:Híres magyarok
ja:レオポルト・アウアー
Hegedűs
A hegedűs szót használjuk arra az emberre, aki hegedűn játszik. Sok zeneszerző-hegedűs létezett a barokk korban.
A hegedűsök egyik ismertetőjele a piros folt a nyakukon. Ez a sok gyakorlás és az esetlegesen kényelmetlen párna következménye.
Híres hegedűsök
Zeneszerző-hegedűsök:
- Tomaso Albinoni
- 1671 - † 1751
- Johann Sebastian Bach
- 1685 - † 1750
- Johann Ludwig Bach
- 1677 - † 1731
- Heinrich Ignaz Franz Biber
- 1644 - † 1704
- Arcangelo Corelli
- 1653 - † 1713
- Evaristo Felice dall'Abaco
- 1675 - † 1742
- Matthew Dubourg
- 1707 - † 1767
- Carlo Farina
- 1600 - † 1640
- Francesco Geminiani
- 1687 - † 1762
- Jean-Marie Leclair
- 1697 - † 1764
- Pietro Locatelli
- 1695 - † 1765
- Michele Mascitti
- 1663 - † 1760
- Johann Georg Pisendel
- 1687 † 1755
- Johann Heinrich Schmelzer
- 1623 - † 1680
- Lorenzo Somis
- 1688 - † 1775
- Giuseppe Tartini
- 1692 - † 1770
- Carlo Tessarini
- 1690 - † 1765
- Giuseppe Torelli
- 1658 - † 1709
- Francesco Maria Veracini
- 1690 - † 1768
- Antonio Vivaldi
- 1678 - † 1741
- Giovanni Battista Vitali
- 1632 - †1692
- Tommaso Antonio Vitali
- 1663 - † 1745
- Johann Jakob Walther
- 1650 - †1717
- Pierre Baillot
- 1771 - † 1842
- Franz Benda
- 1709 - † 1786
- Bartolomeo Campagnoli
- 1751 - † 1827
- Christian Cannabich
- 1731 - † 1798
- Johann Daniel Müller
- 1716 bis nach 1785
- Johann Gottlieb Graun
- 1703 - † 1771
- Rodolphe Kreutzer
- 1766 - † 1831
- Jean Cassanea de Mondonville
- 1711 - † 1772
- Pietro Nardini
- 1722 - † 1793
- Gaetano Pugnani
- 1731 - † 1798
- Pierre Rode
- 1774 † 1830
- Alessandro Rolla
- 1757- † 1841
- Anton Stamitz
- 1754 - † 1796
- Carl Stamitz
- 1745 - † 1801
- Johann Stamitz
- 1717 - † 1757
- Giovanni Battista Viotti
- 1755- † 1824
A 19. század elején Niccolo Paganin virtuóz játékával nagyon sokat tett a hangszer fejlődéséért. Ezenkívül abból az időszakból ismert még Pierre Rode, Joachim József (aki Johannes Brahms-szal együtt koncertezett), Auer Lipót (aki sok hegedűst nevelt a következő generációnak), Pablo de Sarasate, Henri Vieuxtemps, Eugène Ysaÿe és Henryk Wieniawski.
- Charles Auguste de Bériot
- 1802 - † 1870
- Franz Berwald
- 1796 - † 1868
- Charles Dancla
- 1817 - † 1907
- Ferdinand David
- 1810 - † 1873
- Georg Hellmesberger
- 1800 - † 1873
- Joachim József
- Karol Lipinski
- 1790 - † 1862
- Jacques Féréol Mazas
- 1782 - † 1849
- Niccolo Paganini
- 1782 - † 1840
- Oskar Rieding
- 1840 - † 1918
- Hubert Ries (1820- ?)
- Franz Ries
- 1846- † 1932
- Pablo de Sarasate
- 1844- † 1908
- Josef Suk
- 1874 - † 1935
- Henri Vieuxtemps
- 1820 - † 1881
- Eugène Ysaye
- 1858 - † 1931
- Henryk Wieniawski
- 1835 - † 1880
- August Wilhelmj
- 1845 - † 1908
További hegedűsök (főleg 20. század):
- Salvatore Accardo (1941)
- Gilles Apap (1963)
- Felix Ayo (1933)
- Joshua Bell (1967 -
- Gil Shaham (1971 -
- Vera Beths
- Lola Bobesco (1923 - 2003)
- Willi Boskovsky (1909 - 1991)
- Iona Brown (1941 - 2004)
- Adolf Busch (1891-1954)
- Sarah Chang (1982-
- Stephanie Chase
- Augustin Dumay(1949 -
- James Ehnes
- Mischa Elman (1891 - 1967)
- Carl Flesch (1873 - 1944)
- Eugene Fodor
- Zino Francescatti (1902 - 1991)
- Pamela Frank
- Mayumi Fujikawa
- Enrico Gatti
- Ivry Gitlis (1922 -
- Reinhard Goebel (1952 -
- Arthur Grumiaux (1921 - 1986)
- Ida Haendel (1928 -
- Hilary Hahn (1980 -
- Chloe Hanslip (1987- )
- Jascha Heifetz (1901 - 1987)
- Willy Hess (1859 - 1939)
- Bronislav Hubermann (1882 - 1947)
- Monica Huggett (1953)
- Janine Jansen (1978 -
- Leila Josefowicz (1978 -
- Suna Kan (1936 -
- Nigel Kennedy (1956 -
- Isabelle van Keulen (1966 -
- Leonid Kogan (1924 - 1982)
- Gundula Krause folk (1966 -
- Herman Krebbers (1923)
- Fritz Kreisler (1875 - 1962)
- Gidon Kremer (1948 - [http://www.gidon-kremer.com/inglesehtml/default.asp Gidon Kremer website]
- Jan Kubelík (1880 - 1940)
- Sigiswald Kuijken (1941)
- Rainer Kussmaul (1946 -
- Tasmin Little
- Vanessa Mae (1978 -
- Henri Marteau (1874 - 1934)
- Eduard Melkus
- Yehudi Menuhin (1916 - 1999) [http://www.culturekiosque.com/klassik/features/rhemenuhin_e.html angol életrajz]
- Midori Goto (1971 -
- Shlomo Mintz
- Nathan Milstein (1903 - 1992)
- Viktoria Mullova (1959 -
- Rigo Murillo (1972 -
- Anne-Sophie Mutter (1963 -
- Ginette Neveu (1919 - 1949)
- David Ojsztrah (1908 - 1974)
- Igor Ojsztrah (1931 -
- Valery Ojsztrah (
- 1961)
- Theo Olof
- Itzhak Perlman (1945 -
- Jean-Luc Ponty (1942 -
- Ruggiero Ricci (1918 -
- André Rieu (1949 -
- Camillo Sivori (1815 -1894)
- Oscar Shumsky(1917 - 2000)
- Nikos Skalkottas
- Nils-Erik Sparf
- Simon Standage (1951)
- Isaac Stern (1920 - 2001)
- Harold Sumberg
- Henryk Szeryng (1918 - 1988)
- Jacques Thibaud (1880 - 1953)
- Caitlin Tully (1987? -
- Uto Ughi (1946 -
- Maxim Vengerov (1974 -
- Emmy Verhey (1949 -
- Frank Peter Zimmermann (1965 -
- Pinchas Zukerman (1948 -
- Jaap van Zweden (1960 -
Magyar hegedűművészek
- Bihari János (1764–1892)
- Joachim József (1831–1907)
- Auer Lipót (von) (1850–1930)
- Hubay Jenő (1858–1937)
- Geyer Stefi
- Vecsey Ferenc
- Szigeti József
- Telmányi Emil
- Arányi Jelly
- Ormándy Jenő (1899–1985)
- Székely Zoltán
- Zathureczky Ede(1903–1959)
- Gertler Endre
- Szabadi Vilmos (1959–
- Rolla János
- Perényi Eszter
- Varga Tibor
- Lantos Zoltán
- Kathy-Horváth Lajos
- Járóka Sándor
- Lendvay József
- Kovács Dénes (1930–2005) [http://www.hetek.hu/index.php?cikk=47534 Hetek K.D.-ről]
- Somogyi Péter
- Bánfalvi Béla
- Zsigmondy Dénes
- Erdélyi Zoltán (1965–
- González Mónika
- Kelemen Barnabás
- Kokas Katalin
- Ágoston András
- Kiss András [http://www.fidelio.hu/hirek.asp?id=7785]
- Ruha István
- Kertész István
- Tátrai Vilmos
- Pilz János
- Szecsődi Ferenc
- Koszta István
Kategória:Zenészek
1930
Események
- október 21. - Először osztják ki a Corvin-láncot és a Corvin-koszorút;
- december 3. - A Nemzeti Sportuszoda átadása a budapesti Margit-szigeten.
Az év témái
1930 a filmművészetben
1930 az irodalomban
- Radnóti Miklós - Pogány köszöntő
1930 a zenében
1930 a politikában
- szeptember 1. - a Nagy Budapesti Munkástüntetés, megközelítőleg 150 ezer ember részvételével.
1930 sporteseményei
Születések
- január 30. – Gene Hackman amerikai színész
- február 12. – Soós Imre színész
- április 3. – Helmut Kohl politikus, a német egység megvalósítója
- április 4. – Simai Mihály közgazdász, az MTA tagja
- április 18. – Kovács Dénes, hegedűművész († 2005)
- június 16. – Zsigmond Vilmos operatőr
- augusztus 1. - Grósz Károly miniszterelnök
- augusztus 5. – - Neil Armstrong, amerikai űrhajós
- szeptember 1. – Tóth János Kossuth-díjas operatőr
- szeptember 11. – T. Sós Vera matematikus, akadémikus
- szeptember 23. – Ray Charles amerikai zongorista, énekes
- december 3. – Jean-Luc Godard francia filmrendező
- december 14. – Kállay Ilona, színésznő
Halálozások
- március 16. – Miguel Primo de Rivera spanyol katonatiszt, diktátor
- május 13. – Fridtjof Nansen norvég sarkkutató
- július 15. – Auer Lipót, világhírű magyar hegedűs, tanár, karmester és zeneszerző (
- 1845)
- szeptember 30. - Rátz László tanár
ja:1930年 ko:1930년 nb:1930 simple:1930
Paul Gauguin
Paul Gauguin (er:. Eugene Henri Paul Gauguin, Párizs, 1848. június 7. – Marquises-szigetek, Atuana, 1903. május 8.) francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője.
Élete
A tisztes polgár
Paul Gauguin Clovis Gauguin liberális újságíró és Aline-Marie Chazal fia volt. Anyai nagyanyja Flora Tristan, a híres feminista és irodalmár. Születése után néhány hónappal apja – tartva Louis Bonaparte (a későbbi III. Napóleon) hatalomra jutásának következményeitől – úgy döntött, hogy a család Peruba költözik. 1849. augusztus 8-án elhagyták Európát, de Clovis Gauguin október 30-án a patagóniai Port-Famine-ben hirtelen meghalt. Aline Gauguin két gyermekével nagybátyjához Limába költözött, és a család öt évig ott élt. Miután 1854-ben visszatértek Franciaországba, Orleans-ban telepedtek le, Gauguin itt kezdte meg tanulmányait. Mivel a Tengerészeti Akadémiára nem vették fel, a gimnáziumot félbehagyva 17 évesen tengerésznek állt, egy kereskedelmi hajón kezdett dolgozni. 1868-ban bevonult a haditengerészethez, a német háború idején Norvégia és Dánia vizein hajózott.
1871 elején szerelt le. Édesanyja ekkor már halott, Gauguint a gyámja, Gustave Arosa, képgyűjtő és fényképész vette szárnyai alá. Gauguin az ő segítségével került Paul Bertin tőzsdeügynökségére. Itt ismerte meg Emile Schuffenecker festőt, akivel együtt festettek és rajzoltak. Itt születtek első képei.
Emile Schuffenecker
A volt tengerésztiszt hamarosan beilleszkedett az üzleti életbe. Mivel a hajókon fegyelemhez szokott, Párizsban is szerényen élt. A panzióban, ahol lakott, meg ismerte későbbi feleségét, a dán Mette Sophie Gadot, akivel 1873. november 22-én kötött házasságot. A házasságból tíz év alatt öt gyermek született. A házaspár jólétben élt, az irodában Gauguin pozíciója egyre erősödött, jövedelme is jelentős volt. Megengedhette magának, hogy festményeket gyűjtsön. Az 1874 és 1880 között kialakult gyűjteményben szinte minden jelentős impresszionista festő műve megtalálható volt.
Közben szabadidejében tovább festett; 1876-ban egy tájképét ki is állították a párizsi Szalonban. Ebben az évben ismerkedett meg Camille Pissarroval, aki a következő esztendőkben a legnagyobb hatással volt rá. Több nyarat is nála töltött Pontoise-ban, itt ismerte meg Cézanne-t. 1880-ban az V. Impresszionista Kiállításon Gauguin már 7 képével és egy szobrával szerepelt, a következő évben egy aktképére nagyon jó kritikát kapott. A képet gyermekei nevelőnőjéről, Delacroix egykori modelljéről mintázta. 1882-ben is részt vett az impresszionisták kiállításán.
A festő Gauguin
1883 fordulópont Gauguin életében. A megkezdődött fegyverkezés az egész gazdaságot, így a tőzsde életét is megrendítette. Ez siettette Gauguin elhatározását: barátjával, Schuffeneckerrel otthagyta az üzleti életet, hogy minden idejét a festészetnek szentelje. Felesége nem örült ennek a fordulatnak, érezte, hogy férje nem csak a munkájával, hanem az egész polgári életformával szakított.
Gauguin terve, hogy majd művészetéből tartja el a családját, nem vált valóra. Először Rouenba mentek Pissarróhoz, de rövidesen kiderült, hogy nincs miből élniük. Mikor pénzük elfogyott, Mette családjához költöztek Koppenhágába. Gauguin sikertelenül próbált elhelyezkedni, és kiállítását az ottani Akadémia rögtön a megnyitó után bezáratta. A családot a felesége tartotta el fordításból és francia órákból.
Koppenhágába
Gauguin 1885 júniusában fiával, Clovissal és a Szintetikus feljegyzések kéziratával v | | |
