:: wikimiki.org ::
| Keresztes Háborúk |
Keresztes háborúkA keresztes háborúk a pápa által szentesített, a keresztes lovagok részvételével folytatott nagyarányú hadjáratok voltak a 11–13. században. Fő céljuk a Szentföld elfoglalása volt, bár némely hadjárat más európai területek ellen irányult, például a negyedik, Konstantinápoly elleni keresztes háború.
I. keresztes háború. (1096-99.)
Az út Jeruzsálemig
Az I. keresztes háború Alexios bizánci császár kérésére, és II. Orbán pápa áldásával 1096. augusztus 15-én indult a Szentföld felszabadítására. A pápa francia származása miatt a hadjáratban elsősorban francia, burgund és normann nemesek közzül kikerülő keresztes lovagok vettek részt. Bár a harci vállalkozás a lovagi erények, a keresztény ideák és az aszkézi jegyében indult, hamarosan a hűbéri rendszerből szabadulni akarók és vagyonra vágyók nagy seregei is csatlakoztak. Ezen rabló seregekkel Kálmán magyar király is megütközött. A sereg különböző útvonalon keresztül jutott el a Szentföldre. A fősereg a Duna vonalát követve Magyarországon és a Balkán félszigeten keresztül jutott el Konstantinápolyba, ahol átteleltek. Innen 1097 májusában folytatták útjukat. A görögök a keresztesek segítségével elfoglalták a Konstantinápolyt leginkább fenyegetett Niceát. A keresztes csapatok ezután döntő csapást mértek a török seregekre Doryleumnál. Ezután viszont megtört a keresztény hadak egysége, a seregek rivalizálő fővezérei saját fejdelemségeket alapítottak: Boemund tarenti normann herceg Antiochiában, Balduin lotaringiai herceg Edessában. Antiochia ostroma igen hosszú időbe, és nagy emberáldozatba került a győztes keresztes csapatok részéről, de a jelentős túlerőben lévő felmentő török seregek legyőzésével megnyílt az út Jeruzsálem felé.
Jeruzsálem elfoglalása
Jeruzsálem
Jeruzsálemet a keresztesek miatt lekötött törököktől a fatimida egyiptomi kalifa nemrég foglalta vissza. Mivel a város közös használatára irányuló tárgyalások nem vezettek eredményre, így az ő csapataival kellett megküzdeni. A keresztesek a vallási lelkesedésben, mely győzelemre vezette őket Antiochiában, megpróbálták rohammal bevenni a szent várost 1099 június 8-án. Miután ez nem sikerült, ostrom alá vették, és több mint egyhavi heves küzdelmek és vérengzés után július 15-én foglalták el. A keresztes lovagok ezt követően megalapították a Jeruzsálemi Királyságot Gottfried lotaringiai herceget emelték a trónra. A Jeruzsálem visszafoglalásával próbálkozó kalifát Askalonnál megverték a keretes seregek, majd többségük hazatért Európába.
Keresztény államok a Szentföldön
A hátramaradt seregek Antiochia, Jeruzsálem és Edessa mellett Tripoliban is fejedelemséget alapítottak, melyek közül Antiochia volt a legjelentősebb. Mivel azonban normann uraival a bizánci császár már régóta ellenséges viszonyban volt a délolsz birtokai elvesztése miatt, a háborúskodások folyamatosak voltak. A letelepült lovagok hűbéri rendszert vezettek be, a földeket felosztották, majd megkezdték harcaikat egymás, a törökök és Bizánc ellen. Az elfoglalt területen élők többsége görög volt. Közömbösen fogadták az új hódítokat, vallásukat ugyanúgy megtarthatták, mint az arab és török uralom alatt. A tengerparti városokat főképp az olasz kereskedővárosok segítségével foglalták el a keresztesek, ide nagyszámú olasz lakosság is letelepedett.
A legendás hírű Gottfried egy évnyi uralkodás után meghalt, őt az Edessát elfoglaló Balduin unokaöccse, az ifjabb Balduin követte: Betlehemben Jeruzsálem királyává koronázták. Meghódította Arzuf, Caesarea (1101), Akkon (1104), Bejrút és Sidon (1110) városokat, és egymás után verte vissza az egyiptomi kalifa támadásait is. Utóda, II. Balduin (1118–1131) is hasonlóképp sikeres volt, velencei segítséggel elfoglalta Tyrust, és közvetlen kapcsolatot létesített a Tripoli grófsággal, és ezzel az Észak-Szíriában lévő többi keresztény állammal. A hódításokat III. Balduin fejezte be, elfoglava Askalont végleg kiszorította az egyiptomiakat Szíriából.
Ez idő alatt alapultak meg a lovagrendek is. A jeruzsálemi királyok hatalmának alapját a lovagi tanácsok alkották, ezek bocsájtották ki a törvényeket is, pl. a jeruzsálemi királyság nagy törvénykönyvét (Les assis de Jérusalem). Ez tartalmazta a hűbéri rendszer szokásjogon alapuló szabályait, amelyet ekkor Európában még nem gyűjtöttek össze.
II. keresztes háború. (1147-49.)
A II. keresztes Háború a szentföldi és kisázsiai keresztes államok megsegítésére szerveződött azt követően, hogy híre jött, Nurredin moszuli emír 1144-ben elfoglalta Edesszát.
Előkészületek
III. Jenő pápa szólította újból fegyverre a kereszténységet. A pápa követe VII. Lajos francia királyt és III. Konrád német-római császárt is megnyerte a tervnek. 1147 tavaszán több mint egy millió keresztes gyülekezett a Felső-Duna völgyében, ahonnan előbb a németek, utánuk a franciák Magyarország határára vonultak. Magyarországon történő átvonulása a keresztes hadaknak nem volt egyszerű, mivel II. Géza és a sereget vezető két uralkodó között ellentétek voltak. A hadjárat folyamán a keresztes hadak már Kisázsiában sorra szenvedtek vereségét, és végül nagy nehézségek árán hajón érték el Antiochiát.
A szentföldi események
Antiochiát
1148. június 24-én Akkrában ’’Acre’’ került sor a középkor egyik legnagyobb ’’csúcstalálkozójára’’ amelyen III. Konrád és VII. Lajos mellett résztvett I. (Rőtszakállú) Frigyes, II. Henrik Ausztria hercege, a Templomosok és a Johannita lovagrend nagymesterei, a szentföldi és kisázsiai keresztes államok uralkodói.
Az akkrai tanácskozást követően a sereg az egyébként semleges, de gazdag Damaszkusz ellen indult, ahol az ellátási nehézségek, vízhiány és a sereg vezetői között feszülő ellentétek megpecsételték a keresztes sereg sorsát. A damaszkuszi vereség után még több kisebb csatára került sor. III. Konrád még ebben az évben, VII. Lajos pedig 1149-ben visszatért Európába. A II. keresztes háború eredménytelennek bizonyult.
III. keresztes háború. (1189-92.)
Előzmények
1187. október 2-án Szaladin szultán elfoglalta Jeruzsálemet miután a Tiberis tó melletti csatában előzőleg legyőzte Guido jeruzsálemi királyt. A hír nagyon gyorsan elérte Európát és II. Vilmos Szicilai királya azonnal hajóhadat indított a szentföldre ezzel megakadályozta, hogy Szaladin elfoglalja Tripoliszt és Tyret.
A VIII. György pápa felszólítására a három leghatalmasabb keresztény uralkodó: I. (rőtszakállú) Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia és I. (oroszlánszívű) Richárd angol király szállt hadba Jeruzsálem felszabadítására.
Jeruzsálem
Előkészületek
A seregek más és más útvonalakon indultak a szentföldre, Az angolok és a franciák hajón, míg a németek a hagyományos Duna menti útvonalon, Magyarországon keresztül. III. Béla magyar király vendégszeretően fogadta a szentföld felszabadítására igyekvő seregeket. A német seregeket üldözte a balsors. 1190. június 10-én. A sereget vezető 70 éves I. (rőtszakállú) Frigyes német-római császár a Kalikadnosz folyó hullámaiban lelte halálát. Fia Frigyes, sváb herceg, tovább vezette ugyan a sereget, de 1191 januárjában Akkra alatt Ő is meghalt.
A szentföldi események
A keresztény seregek, hosszú ostrom után 1191. július 12-én bevették Akkrát. Pár héttel az Akkrai győzelem után II. Fülöp Ágost francia király a francia seregekkel haza indult. Oroszlánszívű Richárd seregei nem bizonyultak elegendőnek Jeruzsálem ostromához. A következő egy évben Richárd és Szaladin még számos csatát vív de döntő sikert egyik fél sem képes elérni. Végül 1192. szeptember 2. Szaladin és I. (oroszlánszívű) Richárd békét kötnek. E szerint Jeruzsálem Szaladin birtokában marad, aki garantálja, hogy, a keresztény zarándokok biztonságosan és szabadon látogathassák a szent várost és a Szentsírt. A keresztények megtarthatták az általuk elfoglalt tengerparti városokat.
Oroszlánszívű Richárd október 9-én indult haza. Útközben hajótörést szenvedett és a szárazföldön keresztül folytatta útját. Szerencsétlenségére Bécs közelében felismerték és ellenségének VI Henrik német-római császárnak a vazallusa V. Lipót osztrák herceg fogságba vetette. Csak miután 1194 tavaszán jelentős váltságdíjat fizettek érte, térhetet vissza Angliába.
IV. keresztes vagy latin háború. (1202-1204.)
III. Ince pápa egy új keresztes hadjáratot hirdet. A keresztesek deklarált célja Egyiptom volt melyet a pápa és vele együtt sokan mások a szentföld kulcsának tekintettek. A keresztes seregek szállítást a velenceiek vállalták magukra.
A velencei hajók a kereszteseket, előbb Zára alá vitték, melyet elfoglaltak majd innen Dandalolo velencei dózse Konstantinápoly alá küldte a seregeket. A keresztesek a fővárost bevették, és Angelos Izsákot újra trónjára, ültették. De midőn Izsák ígéreteit beváltani nem tudta, a keresztesek a Konstantinápolyt megrohanták és kirabolták.
Konstantinápolyt megrohanták
Ezután a keresztes lovagok megalapították az úgynevezett Latin Császárságot, és a keletrómai császárság tartományait maguk között felosztották.
A Latin Császárság 57 évig (1204-61) állt fenn, után összeroskadt.
Az a tény, hogy a keresztesek a pogány helyett keresztény országot támadtak meg a nagy egyházszakadás után nem volt különösebben III. Ince pápa ellenére. A zömmel földtelen másodszülött nemesek, alkotta keresztes lovagoknak sikerült a hadjárat során birtokokat szerezni. A Görögország földjén és a szigeteken alapított kisebb országok a török hódítás koráig megmaradtak a francia lovagok kezén. Velence megszabadult a Földközi tenger keleti medencéjében egy nagy konkurenstől, a Genovával szövetséges Bizánctól. Ezzel együtt a IV. keresztes háború véglegesítette a nagy egyházszakadás következményeit, megerősítette különállásukban a keleti (pravoszláv) egyházakat.
V. keresztes háború. (1217-21.)
Az V. keresztes hadjáratot még 1215-ben a 4. laterániai zsinaton kezdeményezte III. Innocent pápa. A hadjárat megindítására 1217-ben III. Honorius pápa idején került sor. A pápa II. Frigyest megakadályozta a hadjáratban való részvételben. A keresztes seregek II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg vezetése alatt szálltak tengerre és el is érték Akkrát.
Jeruzsálem muszlin lakói a város falait lerombolták, hogy bevétele esetén a keresztényeknek a város védelmét megnehezítsék és elmenekültek a városból. Az Ayyubid uralkodó elkerülte az ütközetet. Miután II. András nem akarta az országot sokáig magára hagyni 1218-ban dolgavégezetlenül visszaindult Magyarországra.
A keresztes seregek ezután Damietta egyiptomi kikötő várost vették ostrom alá a Nilus deltájában. A várost sikeresen el is foglalták abban a reményben, hogy Damiettábók kiindulva elfoglalhatják Egyiptomot majd Palesztinát és végül Jeruzsálemet is. Damiettát 1219-ben a keresztes hadak el is foglalták és hozzáláttak annak megerősítéséhez. 1221. júliusába innen kiindulva támadták meg Egyiptomot. Al-Kamil szultán segítséget kapott a sziriai Ayyubid uralkodótól és döntő vereséget mért a keresztes hadakra. Az V. keresztes hadjárat igy teljes kudarcba fulladt.
VI. keresztes háború. (1227-29.)
Előzmények
II. Frigyes német-római császár még 1215-ben koronázásakor fogadalmat tett egy Jeruzsálem felszabadítására indítandó keresztes háború vezetésére. Miután ebbéli fogadalmát az V. keresztes háború idején nem tartotta meg, a keresztények nagy része az V. keresztes háború kudarcáért személy szerint őt tette felelősé.
1223-ban a Ferentinói zsinaton a pápa jelenlétében Frigyes újra fogadalmat tett a keresztes háború megindítására.
Frigyes igyekezett helyreállítani tekintélyét ehhez kapóra jött, hogy a jeruzsálemi királyi trón üres volt ezért II. Frigyes 1225-ben Brindisiben feleségül vette a Jeruzsálemi-királyság régensének leányát Jolandát. A házasság nagyon rövid ideig tartott, Jolanda a következő évben megszülte Konrádot, majd a szülés után 6 nappal meghalt. Ezzel II. Frigyes elvesztette jogát a Jeruzsálemi trónra.
1227-ben végre útnak indultak a keresztes seregek a Szentföld felé. Brindisiben malária járvány tört ki a seregben, amely magát II. Frigyest is megbetegítette. A keresztes hadjárat újabb halasztását IX. Gergely pápa nem tűrhette és II. Frigyest a hír hallatán kiátkozta. A császár kiátkozásának hírére seregeinek egy része visszafordult.
A szentföldi események
1228. június 28-án végül a keresztes hadak útra keltek. Első állomás Ciprus szigete volt. A ciprusi király jog szerint II. Frigyes hűbérese volt. Ciprus királya ekkor a gyermek I Henrik volt, a ciprusi nemesek attól tartottak, hogy Frigyes megteszi magát Ciprus régensének. Igy Frigyes támogatás helyett komoly ellenállásba ütközött. Ez tovább késleltette az utat. Végül 1228 szeptemberében szálltak partra a keresztesek Akkrában.
Időközben azonban újabb pápai átok sújtotta Frigyest. Ennek az átoknak a híre a császárral egy időben ért Akkrába. Az újabb kiátkozást hallván a Teuton lovagokat kivéve keresztes lovagrendek is elfordultak II. Frigyestől.
A Jeruzsálemet birtokló al-Kamil szultán ez idő tájt komoly konfliktusban állt Damaszkusszal és bár Frigyes tett néhány kísérletet, hogy maradék seregével megütközzön a szultán hadaival, az kitért az ütközet elöl. Végül 1229 februárjában II. Frigyes és al-Kamil szultán békét kötött.
A béke értelmében a keresztények visszakapták Jeruzsálemet, Betlehemet, Názáretet, Montfort és Torun várát valamint Jaffát.
II. Frigyes 1229. március 17.-én vonult be Jeruzsálembe. A jeruzsálemi pátriárka azonban a várost egyházi tilalom alá vonta, így nem volt egyházi személy, aki hajlandó lett volna Frigyest Jeruzsálem királyává koronázni. Igy Frigyes önmagát koronázta Jeruzsálem királyává és 1229. május 1-én elhagyta a Szentföldet.
A VI. keresztes hadjáratnak harcok nélkül sikerült elérni azt, amit a megelőző keresztes hadjáratoknak véres harcok árán sem, hogy Jeruzsálem ismét keresztény legyen. Azonban ez nem békítette meg sem az katolikus egyházat, sem a Szentföldi lovagokat akik nem voltak hajlandók a hűbéri fennhatóságát elfogadni. A helyi nemesek a várost megvédeni önmagukban képtelenek voltak igy a megkötött béke addig tartott amíg azt a muszlinok önként betartották.
VII. Keresztes Háború
A VII. keresztes háború, a nagy keresztes hadjáratok közül az utolsó IX. (Szent) Lajos francia királyhoz kapcsolódik.
Előkészületek
IX. (Szent) Lajos
XI. Lajos nagy kísérettel, többek között a királynéval, két testvérével és más rokonaival 1248 augusztusában szállt hajóra Aigues-Mortes-ben. Szeptember 18-án érkeztek Ciprus szigetére. Itt Henrik Ciprus királya fogadta őket. IX. Lajos a templomos lovagok nagymesterével és több palesztinai hűbérúrral tanácskozást tartott, és a tanácskozáson Egyiptom megtámadását jelölték, ki mint elsődleges feladatot. A télre való tekintettel a seregek Cipruson maradtak és csak a következő év májusában indult meg a támadás Damietta ellen. Az egyiptomiak rövid harc után feladták a várost igy IX. Lajos 1249. június 6-án diadalmasan bevonultak a városba.
A szentföldi események
A keresztes háború kifejezés napjainkban átvitt értelemben is használatos.
Kategória:Kereszténység
als:Kreuzzug ja:十字軍 ko:십자군 simple:The Crusades th:สงครามครูเสด
PápaA Pápa szóhoz a következő cikkek kapcsolódnak:
- Pápa város
- Pápa, a római katolikus egyház feje
11. század
Évtizedek: 1000-es évek - 1010-es évek - 1020-as évek - 1030-as évek - 1040-es évek - 1050-es évek - 1060-as évek - 1070-es évek - 1080-as évek - 1090-es évek
----
A 11. század a 1001 és 1100 közötti éveket foglalja magába.
Események
- I. (Szent) István uralkodása Magyarországon, a feudalizmus (hűbéri rendszer) és a keresztény egyházi szervezet megalapítása.
- 1000 körül - A vikingek Leif Ericson vezetésével kis települést hoznak létre Észak-Amerikában, Vinland környékén.
- 1054 - A nyugati római katolikus és a keleti ortodox katolikus egyház szétválása.
- 1066 - A normannok leigázzák Angliát.
- 1099 - Az első keresztes hadjárat során elfoglalják Jeruzsálemet.
Tudomány és technika
- Katonai rakéta kifejlesztése Kínában.
- A bolognai egyetem alapítása Itáliában (1088-ban a hagyomány szerint).
Kultúra
- I. István bevezeti Magyarországon a keresztény időszámítást 1001-ben, megkoronázását követően, amelynek időpontja az új időszámlálás szerint 1000. december 25-én volt.
Betegség és orvoslás
- Avicenna, perzsa orvos elkészíti a betegségek és okozóik osztályozását. Műve később a középkori európai orvostudomány alapja lesz.
-
Természeti kincsek és a környezet
- Felmelegedési periódus csúcspontja a Földön (a mainál 1-3 fokkal magasabb átlaghőmérséklet)
Híres emberek
- I. (Szent) László, magyar király
- Hódító Vilmos, angol király
- Macbeth, skót hadvezér
- Alp Arszlán, szeldzsuk-török szultán
- VII. (Szent) György, pápa
Évtizedek és évek
Megjegyzés: A tizenegyedik század előtti és utáni évek dőlt betűvel írva.
Kategória:Évszázadok
ja:11世紀 ko:11세기 simple:11th century th:คริสต์ศตวรรษที่ 11
Európa
Európa az egyik kontinens, amelynek határai nyugaton az Atlanti-óceán, északon a Jeges-tenger, keleten az Urál-hegység és az Urál folyó, délkeleten a Kaukázus és a Fekete-tenger, délen pedig a Földközi-tenger. Európa Ázsiával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Európa a nyugati ötödrészét teszi ki.
Terület szerint Európa a második legkisebb kontinens, 10 400 000 négyzetkilométerrel, amivel kissé meghaladja Ausztrália területét.
Népesség alapján a harmadik helyen áll Ázsia és Afrika után. 2001-ben Európa népességét körülbelül 666 és fél millió főre becsülték, ami a Föld népességének egyhetede.
A név eredete
Homérosz szerint az Európa név (görögül: Ευρώπη) eredetileg Közép-Görögország neve volt. Később egész Görögországot így nevezték, végül i.e. 500 körül a Görögországtól északra fekvő összes területet is.
Az Európa szó eredetét leggyakrabban a görög eurüsz (széles) és opsz (arc) szavakra vezetik vissza. Más vélemények szerint a szó sémi eredetű, és az ereb (naplemente) szóból eredhet – közel-keleti nézőpontból a nap a nyugaton elterülő földek mögött nyugszik le. Egyébként a szintén hasonló latin eurus szó a keleti szelet jelenti.
Mitológia
Európé a görög mitológiában egy föníciai hercegnő volt, akit Zeusz bika alakjában csábított el.
Történelem
Szócikk: Európa történelme
Európa kulturális és gazdasági fejlődése egészen a bronzkorig nyúlik vissza. A nyugati kultúrát forrásának általában az ókori görögököket tekintik. A Római Birodalom évszázadokon keresztül birtokolta a kontinens mintegy felét. Bukása után a fejlődés hosszú időre szinte teljesen megállt, abban a korban, amit a felvilágosodás gondolkodói a sötét kornak, a mai történészek pedig egyszerűen középkornak neveznek. Ebben az időszakban kis közösségek, például kolostorok őrizték féltve a nehezen megszerzett tudást. Ez a korszak a reneszánsszal ért véget, amikor a felfedezések és a tudomány fejlődésének korszaka következett. A 15. századtól az európai nemzetek – különösen Spanyolország, Portugália, Franciaország és Anglia – hatalmas birodalmakat építettek, afrikai, amerikai és ázsiai gyarmatokkal. Az ipari forradalom Európában a 18. században kezdődött, és általános gazdagodáshoz, valamint a népesség növekedéséhez vezetett. A II. világháború után, egészen a hidegháború végéig, Európa két nagy politikai és gazdasági tömbre osztódott: kommunista országokra Közép- és Kelet-Európában, és kapitalista országokra Nyugat-Európában. 1990 körül a kommunista blokk felbomlott.
Földrajz és kiterjedés
1990
Európa Eurázsia nyugati ötödét foglalja el. A kontinens az oroszországi Urál-hegységnél kezdődik, amely az Európa és Ázsia közti keleti határ megállapodás szerinti vonala, mely délen az Urál folyó és a Kaukázus vonalán folytatódik.
Európa határait gyakran politikai, kulturális vagy gazdasági megfontolások alapján határozzák meg. Ezért több "Európa" is létezik, amelyek méretben és a benne elhelyezkedő országok számában eltérnek egymástól.
Az európai kontinens léte nem általánosan elfogadott. Sok Európán kívül született földrajzi szöveg hivatkozik Eurázsiára, vagy az "európai szubkontinensre", lévén Európát nem határolja minden oldalán tenger, és inkább kulturálisan, mint földrajzilag meghatározható egység.
Az "Európa" szót egyre gyakrabban használják az Európai Unió (EU) tagállamainak megjelölésére. Jelenleg 25 ország tagja az EU-nak. További európai államok tárgyalnak a csatlakozásról, másokkal a közeljövőben várható a csatlakozási tárgyalások megkezdése. Majdnem minden európai állam tagja az Európa Tanácsnak, kivéve Belaruszt, a Vatikánt, Kazahsztánt, és Monacót.
Országok
A földrajzi értelemben vett Európában jelenleg az alábbi 47 ország (vagy ezek egy része) található (ábécé-sorrendben):
Monacót
Megjegyzések
# Oroszország nagyrészt Ázsiában helyezkedik el, de az Urál-hegységtől nyugatra elterülő része Európához tartozik. Ugyanez a helyzet Kazahsztánnal, amelyet az Urál folyó oszt ketté, és Azerbajdzsánnal, melyet a Kaukázus vonulata.
# Törökország nagyrészt Ázsiában terül el, csak a Boszporusztól és a Márvány-tengertől nyugatra fekvő területek helyezkednek el Európában.
# Dániának két függő területe van: a Feröer-szigetek Európában, és a saját kormánnyal rendelkező Grönland, amely Észak-Amerika részének tekinthető.
# Franciaországnak van egy tengerentúli megyéje (Francia Guyana), tengerentúli területei (például Francia-Polinézia) és társult területei (például Mayotte), ezek mind Európán kívül helyezkednek el.
# A holland anyaországhoz két karib-szigeteki tengerentúli terület tartozik, Aruba és a Holland-Antillák.
# Portugáliához tartozik az Atlanti-óceánon található Madeira és az Azori-szigetek.
# Spanyolország Európán kívüli birtokai a Kanári-szigetek, valamint az Afrika északi csücskén elhelyezkedő Ceuta és Melilla.
# Ciprus szigete Délnyugat-Ázsia ölelésében elheyezkedése ellenére az Európai Unió tagja.
Transzkaukázus
Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán, három a FÁK-hoz tartozó köztársaság a Transzkaukázusban, földrajzilag Ázsia része de gyakran számítják őket Európához, attól függően hogy Európát etnikai / nyelvi / történelmi egységként, vagy politikai / földrajzi egységként kezelik.
Európa régiói
:;Nyugat-Európa (piros)
::Brit-szigetek
::Egyesült Királyság, Írország
::Francia régió
::Franciaország, Monaco
::Benelux államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg)
::Ibériai-félsziget
::Spanyolország, Portugália, Andorra
:;Közép-Európa (kék)
::Németország, Svájc, Liechtenstein, Ausztria, Szlovénia
::Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország
:;Appennini-félsziget (sötétsárga)
::Olaszország, San Marino, Vatikán
::Málta
:;Délkelet-Európa (zöld)
::Balkán-félsziget
::Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Albánia, Macedónia, Görögország, Románia, Bulgária
::Ciprus, Törökország
:;Kelet-Európa (barna)
::Balti államok
::Észtország, Lettország, Litvánia
::Európai FÁK államok
::Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Oroszország
:;Észak-Európa (lila)
::Skandinávia
::Norvégia, Svédország, Finnország, Izland, Dánia
További Európához kapcsolódó régiók
- Kaukázus
- Skandinávia (földrajzi és kulturális értelemben Skandinávia más országokból áll)
Kapcsolódó témák
- Kontinens
- Európa történelme
- Európa közlekedése
- Európai országok gazdasági és szociális rangsora
- Európai országok terület szerinti listája
- Európai országok népesség szerinti listája
- Európai országok függetlenné válásának dátumai
- Európa nagyvárosai
- Európa városainak alternatív nevei
- Európai Ifjúsági Parlament
- Európai alkotmány
- Euró
als:Europa ja:ヨーロッパ ko:유럽 ms:Eropah roa-rup:Evropa simple:Europe th:ทวีปยุโรป zh-min-nan:Europa
Augusztus 15
Névnapok: Mária, Alfréd, Ali, Asszunta, Masa, Napóleon, Tarzícia, Tarzíciusz
Események
- 1096 Az I. Keresztes hadjárat kezdete, Bouillon Gottfried lovagi serege indulásának napja
- 1914 Átadják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát
- 1947 India függetlenségének kikiáltása
Születések
- 1589 – Báthory Gábor, erdélyi fejedelem
- 1761 – Genersich János, történész, pedagógus († 1823)
- 1830 – Lebstück Mária, honvédtiszt († 1892)
- 1890 – Hunyady Sándor, regény- és drámaíró
- 1969 – Robertson Frizero Barros, Brazíliai író és költő
- 1972 - Ben Affleck amerikai színész
Halálozások
- 1038 – I. István Magyarország államalapító királya
- 1852 – Johan Gadolin finn kémikus
- 1907 – Joachim József, világhírű magyar hegedűművész (
- 1831)
Nemzeti ünnepek, évfordulók, események
- Szlovénia - Nagyboldogasszony ünnepe (munkaszüneti nap)
ja:8月15日 ko:8월 15일 ms:15 Ogos simple:August 15 th:15 สิงหาคม
FranciaA francia szóval több mindent jelölhetünk:
- a Franciaországban élő embereket
- a francia nyelvet
ja:フランス語 zh-cn:法语 zh-tw:法語
NormannA Normann angol eredetű férfinév, jelentése: normann férfi, északi ember.
__NOTOC__
Névnapok
- június 6.
Rokon nevek
- Norisz, mely a Normann önállósult, becézett formája
- Norton
Becenevek
Híres Normannok, Noriszok, Nortonok
Duna
A Duna (németül Donau, szlovákul Dunaj, latinul Danubius vagy Ister) a második legnagyobb folyam Európában (a Volga után).
Ez az egyetlen fontosabb európai folyó, amely nyugatról kelet felé folyik. Németországban, a Fekete-erdőben ered, két kis folyócska, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányba 2 850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig.
Tíz országon halad át, a vízgyűjtő területe hét további országot érint.
Fontos nemzetközi hajóút. A Dunán szállított áruk össztömege 1987-ben elérte a 100 millió tonnát.
Története
A Duna Európa különböző tájain folyik keresztül, ahol különböző népek, különböző történelmi események mentén élnek. Mégis a Duna alapvetően meghatározta és hasonlóvá tette e népek történetet, miként táplálékforrásként, kereskedelmi útvonalként, illetve természetes akadályként működött a folyó.
Környékén kis számú neandervölgyi embertől származó leletet találni. Azonban a folyó környékének általános benépesedése csak a felső paleotikumban, az aurignaci kultúra folyamán történt meg. Él az a feltevés, hogy ezek a népek a Duna mentén vándoroltak dél-franciaországi, későbbi lakhelyükhoz. Az újkőkorban a Duna közvetítő szerepe is fokozatosan nőtt. Alsó szakaszán a földművelés a i.e. 6. évezredben jelent meg, a felső szakaszához gyorsan, a i.e. 5. évezredre elterjedtek a termelés technikái. Később innen terjedtek a kultúra Észak-, kisebb részben Nyugat-Európa felé. A bronzkorban a nagyrévi, a vaskorban a halstatti kultúra elterjedése mind-mind a Dunához köthető. A fémművelés korai elterjedésének nagyban kedvezett a folyó környéki hegyek magas érctartalma. A primitív cserekereskedelemnek is hamar kialakult a Duna környékén, később ehhez szárazföldi utak is csatlakoztak.
Az ókori görögök számára is hamar fontos kereskedelmi út lett a Duna (akkori nevén: Istros) elsősorban alsó szakasza. A Duna-delta környékén a i.e. 8. században jelentek meg az első gyarmatosítók, és alapítottak városokat. Mondák alapján az i.e. 7. században, a Fekete-tenger irányából egészen a Vaskapuig felvitorláztak, ahol nem kockáztatták a sziklás, erős sodrású folyószakon való továbbhaladást, és visszafordultak. A későbbiekben a trákok foglalták el a Duna alsó szakaszát a görögöktől elvágva a kereskedelem lehetőségét. Közben a folyó felső szakaszán nagyban elterjedt a La Tène-i kultúra.
La Tène-i kultúra
A rómaiak i.e. 29 és 10 között foglalták el a Duna jobb partját. A későbbiekben a folyó (legfelső szakaszát leszámítva) részét képezte a Birodalom természetes határának, amely körül erődök és hadivárosok jöttek létre a barbár népek ellen való védekezés céljából. Ilyen jelentős erődvárosok voltak Castra Regina (Regensburg), Lauriacum (Linz), Vindobona (Bécs), Aquincum (Budapest), Singidunum (Belgrád) és Novae (Rusze). Az első hidakat is a rómaiak építették a Dunán, a hídfők romjai a folyón több helyen is fellelhetők. 106-ban Szörényvárnál a Dunán átkelve Dacia provinciát is elfoglalták a rómaiak, ahol értékes aranybányákat találtak, ám mivel a terültet természetes határral nem rendelkezett, védelme nehézkes volt, így 271-ben a gótok foglalhatták el.
A Duna a Római Birodalom kereskedelmében is fontos szerepet töltött be. A folyókörnyéki provinciák, elsősorban Pannonia, így komoly jelentőségre tettek szert, egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a római politikára.
A népvándorlás korában a Duna bal partján több nomád nép váltotta egymást, jobb partján viszont nagyrészt megmaradtak a korábbi római települések, amelyeket néha kiraboltak, illetve adóztattak a keletről jövő hunok, keleti és nyugati gótok, langobárdok, bolgárok és avarok. A 9. században, a népvándorlás utolsó hullámában a magyarok érkeztek a Duna medencéjébe, s kalandozásaikkal a folyó környéki települések sokaságát sújtották.
1000 körül a Duna környékén három új államalakulat: Csehország, Magyarország és Bulgária jött létre. A Német-Római Császárság területén pedig egyre nagyobb szerephez jutottak a határ menti területek, azok közül is leginkább az Osztrák Hercegség. A létrejövő államokat a környező nagyhatalmak (Német-Római Császárság és Bizánci Birodalom) nem nézték jó szemmel, és megpróbálták elfoglalni, és Magyarország kivételével ez sikerült is. A 11. század közepére a Duna környékének államszervezetei nagyrészt stabilizálódtak, a felső szakasz a Német-Római Birodalom, a középső szakasz a Magyar Királyság, az alsó szakasz a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került.
1096 és 1099 között a Duna mentén – Regensburgtól Belgrádig leszámítva a magyar szakaszt – vezetett az első keresztes háború, amelyet még további kettő követett 1147–1149 és 1189–1192-ben. A Duna Belgrádtól északra lévő részének hadiút szerepét a 13. századtól a távolsági kereskedelmi út szerepe váltotta fel. Az úton jelentősek voltak a Fugger-család Erdélyből induló aranyszállítmányai. A kereskedelem élénkültével újból lendületet kapott a városiasodás: Buda, Pozsony, Bécs, Linz ebben az időben jelentős fejlődésen esett át. A folyó környék forgalmat kicsit csillapította, hogy 1335-ben a visegrádi királytalálkozón Bécs elkerülésével húzták meg a cseh-magyar kereskedelmi útvonalat.
Míg a felső szakaszon az élet egyre inkább pezsgésnek indult, az alsó vidékeken az oszmán törökök kezdtek portyázni. Az oszmánok ellen több hadjáratot is indítottak a magyar királyok. Az első ilyen csatát Zsigmond vívta 1396-ban, majd Hunyadi János jutott el a Duna mentén egészen Várnáig a hosszú hadjárat során. Ám a törökök lényegében folyamatosan haladtak a folyón felfelé: 1451-ben Szendrőt, 1456-ban, majd 1521-ben Nándorfehérvárt, 1526-ban Budát, 1529-ben Bécset ostromolták meg. Birodalmuk a 16. század közepére egészen Esztergomig eltartott. A törökök által megszállt területek és a nyugati országok közötti kereskedelem nagyrészt megszűnt, ám mindez nem volt igaz a Duna mentén, ahova a megszállt vidékek keresztény kulturális élete koncentrálódott.
A 17. század végén indult meg a török elenőrzés alatt lévő területek visszafoglalása, amely elsőként a magyar Duna környék reokupációját jelentette. Erre az időszakra jellemző, hogy a felszabadult Duna mentét délszlávok népesítették be. Az oszmán fennhatóság megszűnése egyet jelentett a dunai hajózás komoly fellendülésével is.
A 19. század komoly változásokat hozott a Duna életében. Ekkor kezdett csíráiban – elsősorban Németországban és Ausztriában – a Duna menti idegenforgalom kialakulni. 1830-ban indult az első gőzhajó a folyón, 1831-től pedig már menetrendszerűvé is vált. A személyszállítás mellett, az áruszállítás is fokozódott, egyre jelentősebb ipari központok alakultak ki a folyó partján először a német vidékeken, majd az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulásával a magyar tájakon is. A hajózás megkönnyítése érdekében szükség volt a folyó szabályozására is, amelyet bár már a 18. században megkezdtek, nagyrészt csak az 1870-es évekre lett kész a Vaskaputól felfelé.
A 19. század során jelentkeztek először komolyabban a nemzetiségi problémák is a Duna völgyében. A század közepére a Török Birodalom gyengülésével a Duna alsó szakaszán sorban létrejöttek a különböző nemzetek autonóm területei (1820-ban Szerbia, 1829-ben Havasalföld, 1878-ban Bulgária), amelyek később függetlenedtek is, és a tőkés fejlődés útjára léptek. Ám ezek az országok a későbbiekben területi viták alapján több háborút folytattak egymással. Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békerendszer végül egy időre lezárta a háborúskodás korszakát a Duna környékén, illetve felbomlasztotta az Osztrák-Magyar Monarchiát, a folyó melletti legnagyobb államot. A kialakult új nemzetállamok általában nagyon rossz kapcsolatban voltak egymással, így a Duna hajózása ismét korlátozódott.
A II. világháború során a Duna teljes szakasza a tengelyhatalmak fennhatóság alá került, majd az előrenyomuló Vörös Hadsereg szállta meg szinte a teljes folyó mentét. 1948-ban a Duna parti szocialista országok megalapították a Duna Bizottságot, amelyhez később Ausztria, 1998-ban pedig Németország is csatlakozott. A németországi Rajna-Majna-Duna csatorna 1992-es megépítése óta a folyó részét képezi annak a 3500 km-es transz-európai víziútnak, amely az Északi-tenger melletti Rotterdamtól a Fekete-tenger melletti Sulináig ér. 1999-től a folyami szállítás nehézzé vált, miután a NATO 3 hidat lebombázott Újvidéken, Szerbiában; a roncsokat 2002-re távolították el.
Földrajza
A folyó szakaszai
A Duna meglehetősen hosszú folyó, sokféle tájon folyik keresztül. Alapvetően (mint minden folyót) a Dunát is három szakaszra lehet bontani, a Felső-, a Középső- és az Alsó-Dunára. A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a Morva folyó torkolatáig tart. Itt alapvetően a gyors sodrás, a vízszint jelentős esése jellemző. A folyó itt alapvetően bontja a partjánál lévő kőzeteket, mélyíti medrét, a keletkezett hordalékot tovább szállítja.
A középső szakasz a Morva torkolatától nagyjából a Kárpátok déli vonulatáig, Szörényvárig tart. Itt feltétlen meg kell említeni, hogy a Vaskapu környékére minden szempontból a felső szakasz sajátosságai jellemzőek. A középső szakaszon a folyó sebessége mérséklődik. A hordalék durvább részei a meder mentén haladnak, részben le is rakódnak, finomabb részei viszont az áramló vízben lebegnek.
Az alsó szakasz, amely Szörényvártól a Duna-deltáig ér, jellemzően nagyon lassú folyású és kis esésű. Itt a durvább hordalékát nagyrészt lerakja a folyó. A Duna-delta alapvetően jól elkülöníthető az alsó szakasz további részeitől. Egyrészt, mivel itt a Fekete-tenger hatásai – dagálykor a visszafolyás – is jellemzőek, illetve itt már szinte állóvízzé alakul a Duna, minden hordalékát lerakja. Ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől.
A Duna kialakulása
A Duna vízgyűjtőterületén leghamarabb, a harmadkor elején a kristályos magashegységi részeken alakultak ki a folyók. Tehát az Inn, a Mura, a Dráva, a Morva és a Vág kialakulása jóval megelőzte a főfolyó létrejöttét. Komolyabb meghosszabbodásukról azonban csak a hegységek közötti tengeröblök visszahúzódásakor, a miocén időszakában lehetett szó.
Maga a Duna pliocén időszakban kezdett létrejönni. A Nyugati-Alpok vizein táplálkozó Ősduna a Bajor-medence feltöltése után indult meg mai útján. Feltételezhetően valamikori vízgyűjtőterülete jóval nagyobb lehetett a mainál. Erről árulkodnak a már kiszáradt völgyek a Sváb-Alb déli vonulatain. Az azóta kialakult mélyebben fekvő Rajna a Duna forrásterületéről nagy mennyiségi vizet szállított és szállít ma is el. Mivel a hegység itt nagyrészt porózus mészkőből áll, rengeteg földalatti búvópatak szállítja a Duna forrásterületéről a vizet inkább a Rajna felé. Két nagy víznyelő található a Sváb-Alb hegységben, amelyeket „Dunai Víznyelőnek” (németül: Donauversickerungnak) hívnak. Az ide folyó víz szárazabb nyári napokon teljes mértékben, egyébként nagyrészt Németország legbővizűbb forrásán a Rajnába torkollik, csak a maradék halad a Duna felé. Mivel a lefolyó hatalmas vízmennyiség lassan, de biztosan koptatja a mészkövet, geológusok jóslása szerint a Duna legfelső folyása egy nap teljesen eltűnik, és minden vizét a Rajna gyűjti be majd.
A Duna alsóbb szakaszai a medencék folyamatos feltöltésével jöhettek létre. A pliocén végén jutott el a Duna a Kisalföldig. Ekkor a mai nyugat-kelet irány helyett észak-dél irányban folyt itt a folyó, és a Horvát-szlavón-medence felé folyva nagyjából a mai Dráva medrét érhette el. Csak a pleisztocén időszakban alakult ki a kisalföldi folyása, és töltődött fel a magyar Alföld, majd a Dínári-hegység és Kárpátok találkozásánál lévő Vaskapu áttérése után a Román-alföld is.
A folyó legfiatalabb szakasza a Dobrudzsa nyugati oldalán található dél-észak irányú folyása, amely pusztán a pleisztocén időszak végén alakult ki. Ekkor érte el a szintén pleisztocén kialakulású Fekete-tengert a Duna. A holiocén időszakában az Al-Duna északi és a Duna-delta kialakítását végezte a folyó. A Duna mai napig évi mintegy öt méterrel a tenger belseje felé „nyomja” a szárazföldet.
A Duna jellegzetessége az ún. teraszokra tagolódás. Egyes teraszok a különböző időkben a Duna árterét jelentették, amelyek keresztmetszetei fiatalsági sorban egyre kisebb, nagyjából koncentrikus félkör alakba rendeződnek.
Duna tájformáló szerepe
A Duna tájformáló szerepe kettős, egyszerre épít és pusztít is. A rombolás elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokra, míg az építés a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A pusztítás mértéke függ a folyó sebességétől. Így a nagy sodrású helyeken komoly mértéket ölthet, míg a kevésbé gyors folyásoknál szinte elenyésző a folyó ilyen irányú tevékenysége. A folyó állandóan koptatja és mélyíti medrét. A keményebb kőzetek koptatása jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a puháké, ezért a Duna jellemző geológiai képződményei a sziklák, amelyek a puhább, mára már elkopott kőzetekbe ágyazott keményebb kőzeteket jelentik. A Dunán, több helyen is találni sziklás szakaszokat, ahol ezek a képződmények meglehetősen sűrűk. Ezek közül a legismertebbek a Passau feletti az aschahi, a Grein és Stunden közötti, valamint a vaskapui szakaszok. Magyarországon kisebb számban Nyergesújfalunál, Dömös és Nagymaros között, valamint Budafoknál találni sziklákat.
A folyó nagy mennyiségű hordalékot szállít, amely a felső szakaszon még igen nagy méreteket, lejjebb már csak porszemnyi nagyságot vehet fel. Ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, a Dunán jellemzően kialakulnak a zátonyok, amelyek ebből a hordalékból származnak. A vízszint ismételt növekedésével a zátonyok is eltűnnek, a folyó tovább szállítja a hordalékát. Jellemzően zátonyos rész a Duna Rajka és Gönyű közötti szakasza, ahol a Bősi Vízierőmű megépítésével a hasonló képződmények még nagyobb számban elszaporodtak. A Duna különleges képződményei az aldunai sellők, amelyek a mederfenék kisebb-nagyobb kitüremkedéseit jelentik.
A löszös síkvidékeken keresztülhaladó folyó mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, ezért itt megfigyelhetők a magaspartok. Ilyen szakaszok elsősorban a jobb parton találhatók Gönyű és Komárom, valamint Érd és Mohács között. Ezeken a helyeken fokozottabb földcsuszamlás veszély van, mivel a folyó fokozatosan aláássa a hegyoldalakat.
Egyre kisebb számban, de még jellemzőek a Duna mentén a mocsarak, amelyek lerakott hordalékkúpokon alakultak ki. Ezekből a legnagyobbak Bajorországban, a Hanság és a Duna-delta területén találhatók. A Duna építőmunkájaként jöttek létre a hordalékkúpok, amelyek esetenként szigeteket is létrehoznak, illetve a Duna-delta (elsősorban a Kilia-ág) területén a turzások.
Dunai országok
A Duna 10 országon folyik keresztül, az egyes folyószakaszok a következők:
Kilia-ág
(Forrás: Dunabizottság, 2004)
Kilia-ág
Dunai települések
Németország: Donaueschingen, Ulm, Ingolstadt, Regensburg, Passau
Ausztria: Linz, Ybbs an der Donau, Melk, Krems an der Donau, Tulln an der Donau, Bécs, Hainburg
Szlovákia: Pozsony, Komárom, Párkány
Magyarország: Komárom, Esztergom, Visegrád, Nagymaros, Vác, Göd, Dunakeszi, Szentendre, Budakalász, Budapest, Százhalombatta, Ercsi Dunaharaszti, Ráckeve, Dunaújváros, Dunaföldvár, Solt, Paks, Baja, Mohács
Szerbia és Montenegró: Apatin, Gombos, Palánka, Újvidék, Zimony, Belgrád, Kevevára, Szendrő
Horvátország: Vukovár
Románia: Orsova, Szörényvár, Brăila, Galac, Tulcsa, Sulina
Bulgária: Rusze
Ukrajna: Reni, Izmajil
Izmajil
Vízrajza
A Duna rengeteg mellékággal rendelkezik hosszú folyása során. Ezek közül a legjelentősebbek:
- Kis-Duna (Csallóköznél)
- Mosoni-Duna
- Szentendrei-Duna
- Ráckevei-Duna
A főbb, illetve kisebb mellékágak egy vagy több szigetet is körülzárhatnak. Ezek közül a legnagyobbak a Csallóköz, a Szigetköz, a Szentendrei-sziget, a Csepel-sziget, a Mohácsi-sziget és a Duna dobrudzsai kanyarulatánál a Bala-sziget.
A Duna-delta is alapvetően három ágból tagozódik. Ezek északról délre a következők: Kilia-ág, Sulinai-ág, Szent-György-ág.
A Duna mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik a különböző szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a folyó keskeny és igen mély. A Vaskapunál mértek 70 méteres mélységet is, sebessége ott az 5 m/s-ot is eléri. A sík vidékeken a jellemző sebesség 1,1-1,2 m/s közül alakul, a felső szakaszon 1,5–3 m/s között (a zsilipekkel duzzasztott szakaszokon lényegesen kisebb), a Duna-delta környékén pedig a sebessége szinte nulla. A folyó szélességét illetően jól látszik egyfajta növekvő tendencia a vízhozam növekedésével. Így míg Ingolstadtnál a Duna pusztán 102 méter széles, a Lánchídnál már eléri a 350 méteres szélességet, Zimonynál az 1300 métert, míg az Al-Dunán pedig akár 15 kilométer széles is lehet.
A folyó vízszintje nem állandó, alapvetően tavasszal, elsősorban az alpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a folyó lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat. A legnagyobb ilyen árvíz 1501-ben Bécsben következett be. Ekkor a folyó vízhozama itt mai számítások szerint a 14 000 m³/s-ot is meghaladta. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, ha a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet. Ilyen áradás volt 1838-ban Pesten.
Mellékfolyói
A Duna 2 888 km-es hosszán számtalan mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb vízgyűjtőterületű a Tisza, a legnagyobb vízhozamú pedig a Száva. Őket sorrendben – mind vízgyűjtőterület, mind vízhozam alapján – a Szeret és a Dráva követi.
További jelentősebb mellékfolyók azok torkolatának országát tekintve:
Dunai élettér
A Duna amint különböző éghajlatú, hidrológiájú területeken folyik keresztül, változatos élővilágnak biztosít megélhetést. A hosszanti tagozódás mellett jellemző a folyókörnyék keresztmetszeti tagozódása is. Az áramló víztömegek, a mederfenék, a víz felszíne, a holtágak és az árterek mind-mind különböző feltételeket biztosítanak az élőlények számára.
Flóra
A Duna holtágai és lassabb – elsősorban alsó – folyásai növényi planktonban gazdagok. A gyorsabb folyószakaszokon ezek az élőlények ritkák, mivel a folyó sodrása magával ragadja őket. Több ilyen egysejtű planktont kovapáncél véd. Ezek a zöldmoszatok nyáron, lassan áramló vizekben elszaporodva zöldre festik a vizet. Az úszó planktonok mellett elsősorban a partközeli aljzaton is találni egyszerű növényi és bakteriális képződményeket: elsősorban prokarióta kékmoszatot és eukarióta zöldmoszatot. A planktonok sok szerepet töltenek be, egyrészt a tápláléklánc legalsó fokán az állatoknak táplálékul szolgálnak, másrészt az ember által okozott szennyezések elbontására is kiválóan alkalmasak.
A vízben magasabb rendű növényi fajok is helyt kapnak. Elsősorban a lassabb folyásoknál és a holtágakban nagy mennyiségű hínártársulásokat találni. Ezen társulások legjellemzőbb fajai a rucaöröm, a békalencse, a tündérrózsa, a sulyom és a ritka vízidara.
A partoknál, az alsó szakaszon jellemzőek a nádasok, ahol a nád mellett gyékény is, kijjebb sás fajok találhatók. A gyorsabb folyású szakaszoknál a nád helyett egyből füzes cserjés található a folyó mellett. A távolabb található ligetben a magasabb termetű fehérfűz, fehér és fekete nyár jellemző. Végül, a kissé szárazabb, de állandó vízellátással rendelkező területeken a Dunára nagyban jellemző „galériaerdők” jönnek létre, ahol a kocsányos tölgy, a mocsártölgy, a szil- és a kőrisfa mellett több kúszónövény, így iszalag, vadszőlő és komló jellemző.
A folyótól távolabb eső holtágakban láperdő társulások jönnek létre. Itt a legjellemzőbb fa az enyves éger, az aljnövényzetben pedig mohák és harasztok jellemzők. A dunai holtágak védett növényfaja a lápi csalán. A néha vízzel elárasztott területeken továbbá efemernövények sokasága éli gyors életét. Ilyenek az apró csetkáka, az iszapkáka, az iszaprojt, a csomós palka, a barna palka, a vörös libatop, az iszapi gyopár, az erdei kányafű, a vándorveronika és különböző májmoha fajok.
Fauna
Az egyszerű állatfajok elsősorban a Duna lassú folyású, alsó szakaszán jellemzőek. Az egysejtűek mellett a legelterjedtebbek az apró rákok: az evezőlábú rák és az ágascsápú rák. A kifejezetten csendes vizeken a tavi, gyorsabb folyásoknál a folyami szivacs és a csalánozók törzsébe tartozó hidrák sűrű lakói a fenéknek. Ugyanitt nagyon elterjedt az élősködő vándorkagyló, de találni tavikagylót, festékkagylót és folyamkagylót is. A vízi szerves hulladék lebontói a szintén a fenéken lakó örvényférgek, a laposférgek és a giliszták. A különböző ízeltlábúakat a folyó lassú szakaszain lehet fellelni. Ide tartoznak a pontytetű, a vízipoloska, a tiszavirág, a dunavirág, a tegzes bolharák és különböző további rákfajok: a víziászka és a pontusi víziászka. Valaha nagy számú folyami rák is élt a Dunában, ám a „rákpestis” szinte teljes mértékben felszámolta populációjukat. A meder mélyebb részén él továbbá a rajzoscsiga, a bödöncsiga, a kavicscsiga és a pöttyös csiga, míg a part mentén találni a fülcsiga és a nagyszájú csiga faj egyedeit.
A Duna halállománya viszonylag szegény, mindössze ötvenkét dunai halfaj ismeretes. Legjellemzőbb halfajok a kecsege, a ponty, a csuka, a lesőharcsa, a rózsás márna, a dévérkeszeg, a kárász, a szivárványos ökle, a csapó sügér és a fogas. Csak a Fekete-tengerbe ömlő folyókra jellemző továbbá a kősüllő, a bagolykeszeg, a tarka géb és a pajzsoshasú pikó, illetve a Duna egyedi halfajai a dunai galóca és a selymes durbincs.
A sekélyebb hínáros társulások és a holtágak gazdag állatvilággal rendelkeznek. Elsősorban a hínárosokban találkozni az árvaszúnyog, a víziskorpió és a vízipoloska fajokkal, de sok rák- és csigafaj (mocsári csiga, karcsúcsiga, tányéros csiga) is itt talál menedéket. A holtágak élővilága hasonló a hínároséhoz, de itt még kétéltűek és hüllők is szép számban honosak. A legjellemzőbb állatfajok a keringőbéka, a kacagó béka, a kecskebéka, a vízisikló, a kockás sikló és a mocsári teknős.
A Duna ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. A folyó egyik legjellemzőbb madárfaja a dankasirály, amely még a városi szakaszokon is megtalálható. Szintén minden folyószakaszon megjelennek a récefélék, a vadlibák, a kormoránok és a bíbicek. Első sorban a Duna-delta környékén honos, de kisebb számban a középső szakaszon is látni szürkegémet, vörösgémet, bakcsót, bölömbikát, függőcinkéket, kárakatnákat, batlákat. Csak a Duna-delta lakói a rózsaszín pelikánok.
A holtágak, árterek legjellegzetesebb apró emlősei a vízicickány, a vízipocok, a törpe egér, de a vidra, az újabban visszaköltöztetett hód, és csehszlovák honosítás miatt a kártékony pézsmapocok is jellemző. A ragadozókat elsősorban a róka és a görény képviseli. A 19. században még jelentős nádifarkas populáció is élt a Dunánál, ám ezeket azóta kiirtották. A nagy kiterjedésű erdőkben, főleg a középső szakaszon jelentős nagyvadállomány (őz, szarvas, vaddisznó) is található, amelyet azonban a kipusztított nagyragadozók hiányában vadászattal tizedelik.
Nemzeti parkok
A Dunát sok, Európa más folyóival összehasonlítva viszont viszonylag kevés környezeti kár érte, élővilága nagyrészt megmaradt. Ezt az adottságot felismerve az 1970-es évektől folyamatosan alakultak nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek a Duna árterében. Ezek a nemzeti parkok jelenleg a következők:
- Felső-Duna Nemzeti Park
- Donauleiten Természetvédelmi Terület (Passau környéke)
- Donau-Auen Nemzeti Park (Bécstől délre)
- Szigetközi Tájvédelmi Körzet
- Duna-Ipoly Nemzeti Park
- Duna-Dráva Nemzeti Park
- része: Gemenci-erdő
- Kopački rit Nemzeti Park
- Deliblatska peščara Rezervátum
- Kazán-szoros Nemzeti Park
- Duna-delta Nemzeti Park
Gazdasága
Hajózás
A Duna nemzetközi hajózási útvonal. A torkolatától Brăilaig tengeri, onnan Ulmig folyami hajókkal járható. A Duna mellett mintegy hatvan mellékfolyója is hajózható. A hajózás megkönnyítése és gyorsítása érdekében több csatorna is kapcsolódik a Dunához, melyek közül a legjelentősebb a Rajna-Majna-Duna csatorna, amely hatására a Duna része lett egy Sulinától Rotterdamig tartó transzkontinentális, folyami hajózási útvonalnak.
A Dunán nagy számú nemzetközi árukikötő található. Ezek közül a legnagyobbak: Sulina, Giurgiu, Reni, Brăila, Galac, Rusze, Belgrád, Budapest - Csepel, Komárom, Gönyű, Pozsony, Bécs, Linz, Passau.
Ivóvíz
Közvetlenül a mederből, tisztítások után kerül a Duna vize Baden-Württemberg tartomány mintegy 30 %-ában, Ulmban, Passauban, pár romániai településen. Más helyeken a víz nagyfokú szennyezettsége miatt az ivóvíz ilyen formában nem nyerhető. Elsősorban Magyarországon nagyon elterjedtek a parti szűrésű kutak, amelyek szinte az egész tágabb Duna mente, így Budapest ivóvízkészletét biztosítják.
Vízenergia
A Dunán az energiát hasznosítandó számtalan vízierőmű épült elsősorban a gyorsabb sodrású szakaszokon, így Németországban, Ausztriában és a Vaskapunál. Nagyobb fokú duzzasztást igényelnek a síkvidéki erőművek, így a szlovákiai Bősnél lévő erőmű is.
Németországban a 19. század végén jöttek létre az első erőművek a Dunán, például Ulmnál. Az első osztrák dunai erőmű 1953-ban Ybbs és Pesenbaug között épült. Mára a kilenc dunai erőmű az ország energia ellátásának mintegy 20 %-át adja.
A szlovákiai bősi erőmű az ország energiaellátásának 11-16 %-át biztosítja a vízállástól függően. 1972-ben épült meg Európa legnagyobb vízierőműve a Vaskapuban két duzzasztógáttal. Jelenleg Szerbia és Montenegró energiaellátásának 37,1 %-át, Romániának pedig 27,6 %-át ez az egy erőmű biztosítja.
Halászat
Valaha a Dunán jelentős halászat folyt. A Duna környéki településeken nagy számban éltek halászok. A 19., majd 20. században azonban a folyót ért nagyfokú szennyezés miatt halállománya nagyban lecsökkent, így a halászat is szinte teljes mértékben eltűnt a folyó partjáról. Mindössze hobbihorgászokat találni manapság a folyó partjain. Egyedül a Duna-deltában maradt meg a kereskedelmi célú halászat, de ott is nagyban korlátozódott.
Turizmusa
A Duna mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódás egyik kedvelt helyszíne. A folyó minden szakaszán, de leginkább a Wachaun, a magyar Dunakanyarban, a Kazán-szorosban és a Duna-deltánál személyszállító hajók sokasága várja a turistákat. Elsősorban Budapesten, kisebb részt Passauban, Linzben, Pozsonyban, Bécsben és Belgrádban a városnéző hajózás is. A folyó mellett épült számtalan idegenforgalmi látnivaló is nagyszámban csábítja a turistákat.
Az aktívabb kikapcsolódásra vágyók számára a Duna mint fürdőhely, horgászhely funkcionál. A folyón számtalan evezős vízisportot űző amatőr vagy professzionális sportoló is feltűnik.
A Duna mentén egyre nagyobb mértékben terjed el a kerékpározás is. Donaueschingentől Pozsonyig a jól kiépült, az EuroVelo 6.-ik szakaszának részét képező „Donauradwanderweg”, vagy röviden „Donauradweg” mintegy 100 000 kerékpárost fogad évente, de a folyó alsóbb szakaszain is (elsősorban a Szigetközben, és Esztergomtól Budapestig) lehetőség van a biztonságos kerékpározásra.
A Duna a művészetekben
Dunához köthető alkotások
- Jancsó Miklós filmje: Kék Duna keringő
- Jókai Mór: Aranyember
- Ifj. Johann Strauss: Kék Duna keringő
- Jules Verne: A dunai hajós
- József Attila: A Dunánál
Külső hivatkozások
- [http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulugyminiszterium/A_Kulugyminiszteriumrol/Szervezeti_felepites/Dr_Hajdu_Andras_titkarsaga/udvardi_ivan/duna_bizottsag.htm Nemzetközi Duna Bizottság]
- [http://dbridges.fw.hu Duna-hidak]
Kategória:Folyók Kategória:Európa
als:Donau ja:ドナウ川 ko:다뉴브 강
KonstantinápolyKonstantinápoly (a régi Byzantium, görögül: Bυζαντιον; törökül: Konsztantinije, Istanbul; szlávul: Carigrad): az Oszmán birodalom fővárosa, a szultánnak, a legfőbb török hatóságoknak, a sejk-ül-iszlamnak, görög, örmény és örmény-katolikus patriárkának, római katolikus érseknek és nagy rabbinusnak székhelye volt. Fekvése: északi szélesség 41°, a keleti hosszúság 28° 58' alatt, a trák Boszporusz déli kijáratánál. A Bizánci Birodalom régi fővárosa, azaz a mai szorosabb értelemben vett Isztambul háromszöget alkot mintegy 15 km-es kerülettel; északnyugaton az Aranyszarv-öböl, nyugaton a szárazföld, délen és délkeleten pedig a | | |
