:: wikimiki.org ::

Korál

Korál

A korál egy egyházi zeneszellemben írt ének, vagy kórusmű, melynek mozgása általában lassú, ünnepélyes és magasztos. Az egész egyházi zene eredetileg, sőt későbiekben az összes világi zene dallamkötései is mind az első keresztény egyházi korálokból származtak, amelyek az első századokban, mikor mértékes (menzurál) zene még nem létezett, csak egyenértékű hangjegyekre támaszkodtak, és minden lendületesebb mozgást nélkülöztek. A hangjegyek egységes értékének mind kisebbekre való felosztásával aztán nemcsak maguk a korálok, hanem a másfajta dallamok és zenék is mind több-több életet, pezsgést nyertek, míg végre az egyházi stílustól egészen különvált a világi, kiváltképpen pedig a drámai zene. A klasszikus egyházi zene korszakában a legfontosabb szerepet a korálok játszották, kiváltképpen amikor a változatosabb szólamvezetéséhez az ellenpontozó szerkesztés is hozzájárult. A reformáció terjedésével a katolikus egyházi korálok is jelentős módosításokon mentek keresztül. Nemcsak a katolikus antifonákra, hanem a nemzeti népdalok motívumaira is támaszkodtak, és ezáltal több hajlékonyságra és több harmóniai változatosságra lettek képesek. A korálok szövegét régen és ma is zsoltárok, bibliai idézetek és szent énekszövegek képezik. Az abszolút zenében sokszor e stílus és műforma szöveg nélkül is fellép. Ily esetben csak a lassú, ünnepélyes és vallásos hangulatra kell támaszkodnia. A korál-stílus és -hangulat szülte a különféle nép- és nemzeti himnuszokat is, amelyek szövegében mindig főszerepet játszik az imádságos hangulat. A korál stílusa abban különbözik más dallamokétól, hogy a korál hangjegyek értéke általában egész, fél s negyed; ha kisebb értékekre oszlik, mint nyolcad, vagy legfeljebb tizenhatod, akkor a tempó tetemes lassításával egyenlíti ki az ünnepélyes hangulatot. A korál a harmóniai modulációkban sem nagyon bonyolult. Leginkább rokon hangnemekre támaszkodik, kerülve a disszonáns hangzatokat és a komplikált polifónikus szerkesztéseket.

Forrás

[http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/059/pc005969.html#4 A Pallas nagy lexikona] Kategória:Zene

Biblia

A Biblia a zsidóságból kinőtt kereszténység szent könyveinek gyűjteménye a 4. század óta, mely két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből. (A régi fordításokban az Ó- és Újtestamentum.) Ez a cikk a vallásos iratok, különösen a keresztény szent iratok természetét, fordítását és eredeti szerkesztését (kanonizálását) tárgyalja. Az Ó- és Újszövetség és az apokrif iratok részletesebb témájáról a „Biblia Könyvei” című cikkben van szó, ezenfelül pedig tekintsd meg a különböző bibliafordításokról szóló cikket is.

A Szentírás természete

A világ vallásainak szent iratai változatos műfajokat használnak az imádságoktól a látomásokon, szertartási leírásokon, erkölcsi normákon, mondákon és regéken, történelmi leírásokon, legendákon keresztül egészen a jelenésszerű tanulmányokig. Az ilyen szövegek rendesen szájhagyomány útján terjedtek és csak egy későbbi időszakban lettek leírva. Ez igaz a keresztény Biblia túlnyomó részére úgy, mint a hindu Védákra, vagy a zsidó Mishnára is. Az ilyen iratok szentséges jellegét az általuk megtestesített hagyományokat értékelő közösségek nyújtják. Bizonyos értelemben az ilyen szent írásokat mennyei eredetűnek is fogják fel. Erre jó példa a Korán, vagy a Mormon Könyve. A vallásos közösségek nagy tiszteletben tartják azokat, akik szent irataikat nekik tolmácsolják akár tudományos-, akár népszerű szinten is. Egyes vallásos hagyományok ellenállása ellenére, az írások nemzeti nyelvre való lefordítása általános jelenség. (Mivel a Korán eredeti arab nyelvű szövegét Isten tényleges beszédének tartják, amely szent és sérthetetlen, a fordítást csak az eredetivel együtt nyomtatják ki.) A fordítás maga is elérheti az ihletett szöveg státuszát ahogy azt a zsidó Szentírás görög fordítása, a Szeptuaginta (jelentése 'hetven') is tette a hellén zsidók és a keresztények közösségeiben. Az iratok kanonizálási folyamata meglehetősen körültekintő és időigényes eljárás majdnem minden vallás gyakorlatában, mint azt a zsidó, keresztény és buddhista hitekben egyaránt láthatjuk. Más vallások viszont, mint a szikhek, muszlimok és manikánusok, szent irataikat sokkal egyszerűbben hitelesítették, hagyták jóvá, mondván, az ihletettség velejár a szent iratok isteni tekintélyének eszméjével. A közösség életében a szent iratoknak meglehetősen jelentős szerepe van: istentisztelet alkalmával hangosan elmondják, vagy felolvassák részeit, a könyvet mint szent tárgyat tisztelik, valamint nyilvános imákban és szertartásokban hivatkoznak rá. A hívek vallásos magánéletében a szent írások az elmélkedések központját, tárgyát képezik. Sokaknak a gonosztól való védelem vagy a gyógyítás előídézésének funkcióját is betölti. Mindezen felül a Szentírás a művészet minden ágában (a festészetben, zenében, irodalomban, filmművészetben) a kulturális kifejezés ihletését is szolgálja.

A Biblia, mint keresztény Szentírás

A Bibliáról alkotott hagyományos keresztény nézet az, hogy az Isten vezérletével volt megírva, és így az Igazságot szószerint, vagy átvitt értelemben közvetíti az emberiségnek. Az utóbbi időkben sok keresztény nézetét erősen befolyásolták az ún. bibliakritikusok, és ezen változás ellenhatásaként egy fundementalista irányzat is kialakult, amelynek fő célja a Biblia szószerinti tökéletességének biztosítása. Idővel a Biblia értelmezése vált a protestáns és a római katolikus felekezetek közötti hagyományos különbségek kulcspontjává. Míg előbbiek úgy hiszik, hogy a Szentírás önmagáért beszél, utóbbiak azt tartják, hogy az egyház feladata az Írásokat megfelelően értelmezni.

A Biblia elnevezései

A biblia szó 'könyvek'-et jelent, a görög biblion (annyi mint 'könyvtekercs') szó többes száma és a biblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte. Az Ószövetségben egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét (Dániel 9:2). Keresztények a Kr.u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől ihletettnek vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e könyvnek a rendkívülisége nem külső, emberi formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen Írásnak, Írásoknak (Jézus és az Újszövetség írói is használják ezt az elnevezést mint Márk 12:24 és 2Tim3:16 stb.), továbbá Isten Igéjének, Szentírásnak, Könyvek Könyvének is nevezik. Az „Isten Igéje” elnevezés a Szentírásból származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál mint Dániel 9:2; Ján17:17; 1Pét.1:23-ben. Ezen kívül Ézsaiás 34:16-ban „Úr könyve” néven szerepel, ami igen kifejező és jelentőségteljes, miszerint a Biblia „Isten könyve” az embereknek. A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből vagy Ó- és Újtestamentumból. A latin testamentum elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják. Az Ó- és Újszövetség megjelölés Isten Izráellel (2Móz24:8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére (Máté26:28 szerint) utal, a testamentum szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint Isten Izráelre és az őskeresztény egyházra hagyott. Míg az Ószövetség az Izráel népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Az Ószövetség 39, az Újszövetség 27 iratot tartalmaz, amelyek mintegy 1500 esztendő folyamán, az Kr.e. 15. századtól kb. Kr.e. 400-ig Izráel népe körében, és a Kr.u. 1. században pedig az őskeresztény egyház körében keletkeztek.

Bibliafordítások

A Biblia szövege eredetileg óhéber, arámi és az ógörög nyelven íródtak (utóbbinak ún. koiné változatán). Sok vallás kinyilatkoztatásnak tartott szövegeit sokáig nem volt szabad (pl. a mennyben állítólag arabul már megírt és Mohamednek csak lediktált Koránt), vagy nem volt érdemes lefordítani (mint pl. a szanszkrit nyelvű hindu szövegek más nyelvre áttéve elvesztik misztikus spirituális hatásukat). Egy fordítás akkor jó, ha az eredeti szöveg gondolatsora hiánytalanul megjelenik benne. Az egyik fő szempont tehát a szöveghűség. Kérdés azonban, hogy a nyelvtani formahűség vagy az értelemi hűség fontosabb? A másik fő szempont a nyelvezet. Itt a kérdés az, hogy a fordítás régies vagy modern legyen? A különféle fordítások ezen a négyirányú skálán könnyen elhelyezhetők. Ezek mellett a fordítóknak más szempontokat is figyelembe kell venniük, például egyes héber és görög szavaknak nincs magyar megfelelője, csak körülírni lehet őket, illetve éppenhogy sok kifejezés közül kell választanunk a szövegkörnyezettől és az egész Biblia tanításától függően (pl. a szóma jelentése lehet 'test, létforma, egész valónk' stb.). Vagy egyes Amazonas menti törzsek számára a „kenyér” ismeretlen fogalom, s nekik érthetőbb lehet Jézust „az élet banánjának” nevezni, és bár nincs olyan elvont fogalmuk, mint a Jézusba vetett „hit”, pontosan értik, mit jelent „Jézusra akasztani a függőágyat”. Az ún. parafrázis egy kifejezést több szóval ad vissza, körülírja, hogy kibonthassa az összes nyelvtani adatot. Például a „...nem cselekszik bűnt, aki az Istentől született” mondat (1Ján 3:9) sok hívőt ejtett már kétségbe; a görög ige alakja azonban folyamatos vagy ismétlődő cselekvésre utal, így teljes (és ezért pontos) értelem szerinti fordítása ez: „...az nem vétkezik folyamatosan (azaz nem él bűnben) aki az Istentől született” (nagy különbség, hogy valaki egyáltalán nem vétkezik, vagy vétkezik is, de képtelen bűnben élni). Héber fülnek példáúl természetes lehet „felövezni elménk derekait” (1Pét1:13), de ez már annak idején, az első görög és latin anyanyelvű hallgatóságnak is magyarázatra szorult. Ennek a sajátosan héberes, képi fordulatnak a magyar idiomatikus megfelelője 'gondolatban legyünk rá készek, hogy...' lehet. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az eredeti héber és a görög szövegek korszerű, modern köznyelvi szövegek voltak akkor, amikor elmondták, illetve leírták őket. Isten az emberhez sosem beszélt ódon, vallásosnak ható nyelvezettel (az Károli-féle vala, sömörgőzés stb. kifejezések sem hangzottak régiesnek a 16. század végén), de modernkedő stílussal sem (pl. a katolikus fordításokból a -tatik/-tetik többesszám harmadik személyraggal helyettesítése helyenként értelemzavarónak tűnik). Ugyanakkor léteznek olyan parafrázisok is, amelyek helyenként inkább belemagyarázásoknak tűnnek, vagy kifejezetten egy bizonyos teológiai felfogást vannak hivatva "szentírásként" megjeleníteni (pl. az adventista Tiszta Szó Biblia, de főleg a bibliahamisítás klasszikus példája, a jehovista Új Világ fordítás). Egyesek a régies, kedvelt fordításukat szinte ihletettnek, sérthetetlennek tekintik (mint az angolszászok a King Jamest, a németek a Luthert, a magyarok a Károlit), a modern fordításokat pedig elvetik. Ihletettnek azonban csak az eredeti szöveget lehet tekinteni, és a legjobb fordítások is emberöltőnként megérnek a nyelvi revízióra. Végül, további szempont lehet az is, kiknek készül a fordítás. Vannak külön gyermekbibliák, tájnyelvi változatok, illetve a korlátozott nyelvi kifejezőképességűeknek készült, drasztikusan egyszerűsített szókincsű és mondatszerkezetű fordítások is mint pl. a süketnémáknak (NT for the Deaf) vagy az angolt idegen nyelvként beszélőknek (pl. Today's English Version). A következő táblázat a mai fordításokat csoportosítja: Mint ahogy még az eredeti írott szöveg is csupán a hívők hite által tekinthető hitelesnek, úgy tökéletes fordítás is csak az eredeti szöveget sugalmazó lélek ihletése által készülhet. A forgalomban lévő fordítások különbözősége a fordítás korábban említett szakmai problémáin túl, a sugalmazó lélek különbözősége által magyarázható. Ez az oka annak, hogy sokan próbálják ma is az eredeti szövegekhez közelebb álló régi forrásokat tanulmányozni, ami nem lényegileg különbözik a kereszténység kezdetén elvégzett és az eredeti Bibliát a 4. század előtt létrehozó, kanonizálási munkától. A két legelterjedtebb hiteles modern fordítás a Magyar Biblia Tanács (MBT) által készített [http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=2 Református Biblia] és a Szent István Társulat (SzIT) által kiadott [http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=1 Katolikus Biblia].

A kanonizáció

A kánon szó görög eredetű és 'vesszőt, vonalzót, botot, mérővesszőt' jelent. Valószínűleg közös eredetű a héber kaneh szóval, amely 'nád, sás, vessző, mérővessző' jelentésű (Ezékiel 40:3 és 42:16). Már az ókori klasszikus irodalomban is használták 'norma, szabály, példa, minta' értelemben és az Újszövetségben is megtaláljuk (2Kor 10:13 és Gal 6:16 stb.). A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. Már a Kr.u. 2. századtól fogva találkozunk a keresztény irodalomban olyan kifejezésekkel, mint az egyház kánona, az igazság kánona, a hit kánona. A kifejezést először és egyértelműen Athanasius püspök alkalmazta a Szentírásra Kr.u. 350 körül. A kanonikus irat a kánonhoz tartozó bibliai iratot jelent. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia az Istentől ihletett iratokat teljességükben tartalmazza. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.

A kanonizáció folyamata

A keresztények úgy hiszik, hogy a Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott „szent embereit”, a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzeneteit tolmácsolják. A prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta. Pál apostol az ószövetségi egyház jelentőségéről szólva az első helyen említi, hogy „Isten rájuk bízta az Ő beszédeit” (Róm3:2). A bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatások csak bizonyos időszakban adattak, mert csak bizonyos időszakban volt alkalmas az egyház arra, hogy a szent iratok ihletett jellegét felismerje, és a kanonikus iratokat egybegyűjtse. Az ószövetségi egyház fennállásának utolsó négy évszázada alatt, amikor Izráel vallása jóvátehetetlenül eltorzult, és a Jézus korából ismert farizeusi és rabbinikus vallásossággá változott, már nem adatott prófétai kinyilatkoztatás, így az ószövetségi kánon addigra lezárult. Az újszövetségi kánon pedig az első három évszázad még egységes keresztény egyházában szilárdult meg, a 4. századi súlyos torzulás, a pogány vallásokkal és a világi hatalommal való szövetkezés és az ebből származó szétszakadás megindulása előtt. Az igazi eszmei és gyakorlati tisztaságtól azonban mind az ó-, mind az újszövetségi egyház még a kinyilatkoztatás időszakaiban is távol állt. Éppen ezért figyelemreméltónak tűnik az a tény, hogy a kánon tekintetében oly nagy a megegyezés mind a mai napig. A. Vaucher L'Histoire du Salut című könyvében (Párizs, 1951) így ír erről: :„Isten beavatkozását kell felismernünk abban a biztonságban, amellyel a zsidó nép az Ószövetség kánonját kialakította. A hívők – akik az igazi Izráelt alkották a nép között – felülről kaptak világosságot, a Szentlélek világosította meg őket, hogy felismerjék az ihletett írásokat és kialakítsák belőlük azt a gyűjteményt, amelyet mi is átvettünk tőlük, amely számunkra Isten szava, miután maga Jézus is határozottan elismerte mint ilyet. Bizonyos fokig Isten keze látható abban, ahogyan korszakokon keresztül őrizték ezt a gyűjteményt anélkül, hogy ebben a tekintetben bármiféle vita lett volna a különböző zsidó iskolák, farizeusok, szadduceusok vagy esszéneusok között. Konzervatív és modern zsidók valamennyien, mindig megegyeztek ebben a lényeges kérdésben. Hasonló módon bízta Isten a keresztény egyházra az újszövetségi kánon kialakítását és őrzését… Az Újszövetség ugyanannak a Léleknek a befolyására alakult ki, mint az Ószövetség.” Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása, mert az egyes iratok általános, az egész Római Birodalomra kiterjedő elterjedése, illetve ismertté válása szükséges volt a kánon lezárulásához. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt a Jel1:3 alapján: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit”.

A kanonizáció dokumentumai

Az Ószövetség kanonizációjának dokumentumai

#A legtöbb ószövetségi könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről; ezeket abszolút tekintélyű, ihletett kinyilatkoztatásnak ismerték el. Pl. „Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei” (Péld. 25:1). #Az Ószövetség Kr.e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Septuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt. #A Kr.e. 132 körüli „Jézus, Sirák fia könyve” című apokrif irat bevezetése szerint ez idő tájt már nemcsak egységes gyűjteményként voltak ismertek a szent iratok, hanem az Újszövetségből ismert hármas felosztás is megvolt: a törvény, a próféták és az írások. #Az újszövetségi iratok, azon belül különösképpen Jézus bizonyságtétele az Írásokról, szintén igen fontos tanúság. Az Kr.u. 1. század első felében a szent iratok egységes gyűjteményként voltak használatban, és a kettes („a törvény és a próféták”) vagy hármas felosztás („a törvény, a próféták és az írások” vagy „zsoltárok”) is érvényben volt. „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem” (Máté5:17). #Philón, az alexandriai hellén műveltségű zsidó filozófus Kr.u. 40 körül szintén úgy beszél a szent iratokról, mint amelyek „a törvény, a próféták, a himnuszok és a többi írás” gyűjteményét foglalják magukba, amelyek „nevelik és tökéletesítik a tudást és a kegyességet”. (De Vita Contemplativa, III. 25.) #Josephus Flavius, zsidó történetíró (kb. Kr.u. 37-100) írja: „Artaxerxész (Longimanusz 464-424) óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek. Ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata. A gyakorlat mutatja meg, miként közeledünk mi saját írásainkhoz. Bár roppant idő telt el azóta, sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem megváltoztatni bármit is nem merészelt senki, mert minden zsidóban már születésétől fogva benne gyökerezik az a meggyőződés, hogy ezek Isten végzései...” (Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról, Budapest, 1984 – Hahn István fordítása) A végleges héber kánon is csak 24 könyvbe sorolja az Ószövetség iratait, szemben a keresztény 39-es felosztással, amely a Septuaginta (az alexandriai görög fordítás) felosztását követi. A különbözőség abból adódik, hogy a héber kánonban I-II. Sámuel, valamint I-II. Királyok és I-II. Krónikák csak egy-egy könyv, a 12 kis próféta is egy könyv, ill. Ezsdrás-Nehémiás is egy könyv. #Korábban feltételezték, hogy Kr.u. 90 körül Jochanan ben Zakkai rabbi vezetésével zsinatot tartottak Jamniában, amely a zsidó vallásosság központja lett Jeruzsálem pusztulása után. Általában ehhez a feltételezett zsinathoz kötik a héber kánon máig érvényben lévő, 24 könyvet tartalmazó katalógusának megállapítását. Az újabb kutatások azonban ezt a feltételezést megalapozatlannak tartják. A héber kánon Kr.e. 400 körül rögzítve volt már, ezen semmit sem változtattak az Kr.u. 1. században, a zsidó írástudók körében lefolytatott viták egynémely könyv kanonikusságáról. A palesztinai kánon jelenleg is érvényes sorrendjéről az első dokumentum Melita sárdisi keresztény püspöktől való a Kr.u. 170 körülről, aki a Közel-Keletre utazott azért, hogy pontosan megtudakolja az iratok számát és sorrendjét a héber kánonban, és ennek a kutatásnak az eredményét közli. Végül az Kr.u. 5. századból való Babilóniai Talmud a mai héber kánon felosztásával és sorrendjével pontosan azonos, teljes katalógust közöl, amelyet az alábbiakban ismertetünk. (Ebben a sorrendben találjuk az iratokat a mai kiadású héber nyelvű bibliákban is.)

Az Újszövetség kanonizációjának dokumentumai

#Lukács 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert. #A 2-4. századi egyházatyák, Papias, Polycarpus, Ignatius, Justinus Martyr, Irenëus idéznek különböző újszövetségi iratokból „ezt mondja az Úr”, „meg van írva”, „ezt mondja az Írás” formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz. #Az úgynevezett Muratori kánonjegyzék Kr.u. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. Szerzője ismeretlen. #A régi szír és latin fordítások, amelyek a 2. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából. #A Kr.u. 206-ból való Codex Baroccio, amely „A 60 könyv” címet viseli, az Ó- és Újszövetség 66 iratából 64-et tartalmaz, csak Eszter könyve és Jelenések könyve hiányzik belőle. #Az egyháztörténetíró Euszebiosz (340 körül) az Újszövetség valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak. #Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.

Csoportosítás kanonikusság alapján

Az összes iratot, amelyek a kanonizáció folyamán megvizsgálásra kerültek, négy csoportba oszthatjuk. Az első századok egyházatyáitól valók az alábbi fogalmak és a csoportosítás. ;Homologoumena csoport:Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. (Az elnevezés a homologeo igéből származik, amelynek jelentése: 'egyetérteni'.) ;Antilegomena csoport:Az a néhány ó- és újszövetségi irat tartozik ide, amelyeket szintén sokan és azonnal elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták a kanonikusságukat. (Az elnevezés az antilego igéből származik, amelynek jelentése: 'ellentmondani'.) Ezek az ellenvetések, melyekről bebizonyosodott, hogy félreértésen, illetve meg nem értésen alapultak, nem rendítették meg e könyvek kánoni tekintélyét. ;A pszeudoepigráf iratok csoportja:Azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A pseudoepigrafo kifejezés jelentése: 'álírások, hamisítványok'.) ;Az apokrif iratok csoportja:Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az apokripha görög kifejezés jelentése: 'elrejtett'. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.)

A Biblia elfogadott könyvei

Az Ó- és Újszövetség homologoumena könyvei

A Biblia vitatott könyvei

Az Ószövetség antilegomena könyvei

#Salamon Énekek Éneke könyvének kanonikusságát vonta kétségbe Sammai iskolája az Kr.u. 1. században arra hivatkozva, hogy egyesek érzékinek találják. #Eszter könyve iránt támasztottak kétségeket egyesek arra hivatkozva, hogy nem lelki, Isten neve elő sem fordul benne. #Ezékiel könyvét is megkérdőjelezte Sammai iskolája, mert a mózesi törvénnyel való harmónia hiányát állapította meg, az első tíz fejezetben pedig gnosztikus tendenciát vélt felfedezni. #A Példabeszédek könyvével kapcsolatban az észrevétel az volt, hogy nem logikus, ellentmond önmagának.

Az Újszövetség antilegomena könyvei

#A Zsidókhoz írt levelet csak a 4. században fogadták el véglegesen a nyugati egyházban, mivel szerzője kérdéses volt, az apostoli szerzőséget pedig a kanonicitás egyik legfontosabb ismérvének tekintették. A keleti egyházban viszont Pál levelének tekintették kezdettől fogva, és könnyen elfogadták. #Jakab levelét Pál megigazulástanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg egyesek, tehát a tartalmi hitelesség oldaláról vált kétségessé. Origenész, Euszebiosz, Hieronymus, Augustinus és mások rámutattak azonban kiegészítő jellegére Pál leveleinek tanításaihoz képest, és támogatták kanonikusságának elismerését. #Péter 2. levelének péteri szerzőségét is vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér Péter 1. levelétől. A különbözőségek mellett azonban – amit a téma mássága indokol – nagyon sok belső hasonlóság is van a két levél között nyelvileg és tartalmilag egyaránt. Ez esetben is az előző pontban felsorolt tekintélyes ókori egyházi tanítók támogatták a levél kanonizálását. #János apostol 2. és 3. levele személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai időkben, kanonizálásuk egyrészt ezért késett. Másrészt a szerző nem apostolnak, hanem presbiternek, vénnek nevezi magát. Az alábbi érvek támogatták viszont kanonizálásukat: a stílus és a gondolatok hasonlósága az apostol első levelével, valamint Péter apostol hasonló szóhasználata, aki szintén presbiternek nevezi magát (1Pét 5:1). #Júdás levele a hitelesség szempontjából vált megkérdőjelezetté, ugyanis az Énokh könyve c. pszeudoepigráf iratból idéz (14-15. vers). Nyilvánvaló lett azonban, hogy csak a maga céljainak megfelelő részletet ragadja ki, olyan jelleggel, ahogy Pál is idéz pogány, görög szerzőktől (ApCsel 17:28; 1Kor 15:32; Tit 1:12). Egyáltalán nem hitelesíti a művet mint egészet, nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi. Egyesek bizonytalannak tartják Énokh könyve Kr.e. 1. századra datálását is, és azt vallják, hogy a könyv későbbi, és Énokh könyve idéz Júdás leveléből, és nem fordítva. #A Jelenések könyve a korai egyházatyák írásainak tanúsága szerint a homologoumena, vagyis a mindenki által egyetemesen elfogadott könyvekhez tartozott a 3. század közepéig. Akkor Dionysius alexandriai püspök megkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták eretnek irányzata ennek a könyvnek téves interpretációjára alapozta millenista nézeteit. Nyilvánvalóvá lett azonban, hogy egy ilyen visszaélés miatt nem rekeszthető ki a kánonból a Jelenések könyve, amely egyébként a kanonikusság minden kívánalmának megfelel.

A Biblia apokrif (ú.n. hamisított) iratai

Az Ószövetség pszeudoepigráf iratai

Kr.e. 200 és Kr.u. 200 között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában. Jellemző rájuk a messiási királyság dicsőségének érzékletes leírása, úgyszintén élénk fantáziával írnak a teremtésről, angyalokról stb. A katolikus egyházban apokrifoknak nevezik ezt a csoportot, protestáns körökben pedig tágabb értelemben vett apokrifusoknak vagy apokaliptikus irodalomnak. A legismertebbek:

Az Újszövetség pszeudoepigráf iratai

Számuk igen magas: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása. Néhány közülük:

A Biblia apokrif iratai

Biblia kritikák

Bibliai ellentmondások

A Bibliában egyes ateista, szabadgondolkodó, de vallástudományi és valláskritikai nézetek szerint is rengeteg [http://www.freeweb.hu/ateizmus/ellent.html önellentmondás] található. Ezek közzül csak egyet idéznénk, a többi az itt megadott link mögött található. Szabad-e ölni?
- 2 Móz. 20,13 "Ne ölj." :ezzel szemben
- 2 Móz. 32,27 "Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, ... és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát." Ennek fényében érdemes megvizsgálni a szövegkörnyezetet is, mivel bármiben lehet ellentmondást találni, ha kiemelünk egy-egy mondatot.

Bíráló könyvek

- Leó Taxil:A szórakoztató biblia

Lásd még

mítosz

Források

- [http://maranatha.uw.hu/Biblia/biblia.htm A Katolikus Biblia]
- [http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=2 Református Biblia]
- [http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=1 Katolikus Biblia]
- http://www.biblia.hu/bevez/elnevez.htm

Külső hivatkozások

- [http://biblia.hit.hu/ Kereshető Biblia-források]
- [http://biblia.lap.hu/ Bibliai linkek]
- [http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=2/ Új fordítású Biblia]
- [http://www.apologia.hu/xtianity/bib-transl.html Apologia.hu a bibliafordításról]
- [http://www.apologia.hu/xtianity/resp-bib.html Apologia.hu Biblia - Gy.I.K.]
- [http://www.freeweb.hu/ateizmus/ellent.html Bibliai ellentmondások]
- [http://biblia.uw.hu Leo Taxil: A szórakoztató Biblia]
- [http://www.wbtc.com/images/generic/barbara_bush_100kps_voice.mov Barbara Bush beszél a Bibliáról]

Angolul

- [http://bible.gospelcom.net/ The Bible Gateway] - index of various online (Christian) translations of the Bible.
- [http://www.bilderberg.org/tonyhom.htm A Biblia védelmében - angolul]
- [http://www.skepticsannotatedbible.com/ The Skeptic's Annotated Bible] - a version of the Bible annotated from a skeptical point of view.
- [http://www.usccb.org/nab/bible/index.htm The New American Bible] - Catholic translation authorized by the United States Council of Catholic Bishops.
- [http://www.bible.org/netbible/ The New English Translation] - The first Bible made for the Internet.
- [http://online.recoveryversion.org/ The Recovery Version New Testament] - a recent translation (1991) produced by Living Stream Ministries attempting to express the exact meaning of the original Greek with English that is to the point, easy to understand, and readable; includes extensive footnotes prepared by Witness Lee, founder of Living Stream Ministries, cross references, and outlines for Christian study
- [http://mdavies.for.ilstu.edu/polyglot/ The Polyglot Bible] - allows the user to view parallel versions of the Bible in numerous ancient and modern languages.
- [http://www.ccel.org/bible_names/title.html "An Interpreting Dictionary of Scripture Proper Names"] - from Hitchcock's New and Complete Analysis of the Holy Bible
- [http://cyberbuzz.gatech.edu/catholic/scriptures/saxon-bible.html Old English Bible] - Links to portions of the Bible in Old English.
- [http://www.centerplace.org/hs/iv/ "The Inspired Version"] - by Joseph Smith Jr.
- [http://www.thereverend.com/brick_testament The Brick Bible] - Scenes from the Bible staged by Lego characters
- [http://www.ffrf.org/index.php Freedom From Religion Foundation, Inc.]
- [http://www.ffrf.org/shop/books/details.php?cat=fbooks&ID=FB10 Woe to the Women — The Bible Tells Me So: The Bible, Female Sexuality and the Law] Kategória:Kereszténység Kategória:Mitológia Biblia ja:聖書 ko:성서 nb:Bibelen simple:Bible zh-min-nan:Sèng-keng

Himnusz

"A himnusz (a görög hümnosz 'ének' jelentésu szóból a latin hymnus átvételével) első jelentése vallásos jellegű, Istent vagy az isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. (Az ódától az választja el, hogy annak tárgya bármi lehet.) A vallásos költészet egyik legrégibb formája." Az európai himnuszköltészetre a görög és a héber hagyomány "volt nagy hatással. Az ógörög irodalomban valamely felsőbb erő megnyerésére és magasztalására szolgáló költeményt értettek rajta. Kialakulásának első fázisa a varázsmondás volt. Ehhez nemcsak a lény nevét, hanem teljes leszármazását, sot tetteit is felsorolták, hogy utána annál erősebb legyen a kényszerítő formula. Később ezek a szertartások bevezetőivé, részeivé váltak - s mint ilyenek már elválhattak a konkrét szertartástól is. Végül ezek a személyes kapcsolat fölidézésére, létrehozására koncentrálódtak, esetenként egy-egy szűkebb közösség tagjainak egymáshoz való tartozását erősítették."

Lásd még

- Magyar himnusz
- Nemzeti himnusz Kategória:Zene

Hangzat

Akkordnak nevezzük a különböző hangok egyidejű megszólalását.

Fajtái

Jellege szerint

- egybehangzó (konszonáns)
- széthangzó (disszonáns) Ezeknek a kombinálása, feloldása, stb. a zeneszerzés alapja. Evvel foglalkozik még az összhangzattan is.

A megszólaló hangok száma szerint

hármashangzat

A hármashangzat a klasszikus értelemben egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese. Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat. A főhármashangzatoknak nevezzük valamely hangsor I., IV. vagy V. fokára épített hármashangzatokat.
- Dúr hármas: dó-mi-szó (pl. d-fisz-á)
- Moll hármas: lá-dó-mi (pl. d-f-á)
- Szűkített hármas: ti-ré-fá (ekkor dúr oldás) vagy szi-ti-ré (ekkor moll oldás) (pl. fisz-á-c)
- Bővített: dó-mi-szi (pl. d-fisz-áisz)

négyeshangzat

ötöshangzat

Hangzat-rendszerek

Kétféle hangzat-rendszer létezik:
- latin: ide tartoznak a francia-, a spanyol- és olasz zene. Ez a rendszer a kemény diatonikus skála alaphangjára és annak hangorára támaszkodva képezi a különböző hangzatokat, amelyek számát 13 törzshangzatban állapítja meg, és minden más hangzati alkalmazást a mesterséges alakítás variánsaira vezet vissza. Emellett rendszerét a disszonáns akkordnak egyetlen változatlan feloldási szabályra alapítja.
- germán: ez a fajta a német- és vele (kulturálisan) rokon területeken terjedt el. Ez a rendszer a kemény diatonikus skála hangsora mellett még a lágy skáláéét is képződési kiinduláspontul veszi, és ezáltal a hozzátartozandóság alapján nemcsak kiszélesíti, hanem sokkal bonyolultabbá teszi. Mind a két rendszernél eltérők az elnevezések, a címek, a paragrafusok, de az eredmény végre ugyanaz, mert az akkordok minősége és jellege mindkettőnél ugyanaz.

Az akkordok elnevezései és jelölése

Kategória:Zene ja:和音 ko:화음

Polifónia

A polifónia (gör.: sokhangúság); a zenében a homofónia ellentéte, amely a szólamoknak egyenlő és ritmikai tekintetben egymástól keveset eltérő mozgását jelenti, mig a polifónia olyan szerkezetű zenét jelent - akár ének, akár pedig hangszeres szólamokkal szemben - ahol minden szólam önállólag mozog, de úgy, hogy a harmóniai egységet és összetartozóságot azért mindig szabatosan feltüntessék. A polifónia a középkor és reneszánsz többszólamú zenéjének az alapja, csak és kizárólag ilyen művek születtek; a barokkra ez az egyeduralkodás megszűnt, és csak elsősorban bizonyos műfajokra (pl. fúga) lett jellemző. Lásd még: mikropolifónia Kategória:Zene ja:同時発音数

Aer Arann

Aer Arann (code AITA : RE ; code OACI : REA) est une compagnie aérienne irlandaise à bas coûts, autrefois limitée à la desserte des îles d'Aran à partir de Galway. Elle a transporté 625 000 passagers en 2003.

Voir aussi

- Site internet officiel (en anglais) : [http://www.aerarann.ie/]

à traduire de l'anglais :

Dans les années 1970, Aer Arann commença à desservir les îles d'Aran à partir de Galway, permettant une navette entre chacune des trois îles et l'île principale. En 1994 Padraig O'Ceidigh acheta Aer Arann and set about laying the groundwork for a feeder air service for Ireland and the UK Today, Aer Arann is one of the world's fastest growing regional airlines, with a turnover in excess of €60 million and annual passenger numbers of 625,000 for 2003 Interesting facts: The airline now carries as many passengers in one week as it did for the entire year in 1998! Aer Arann is the third busiest airline operating from Dublin Airport, after Aer Lingus and Ryanair Aer Arann is the biggest airline operating from Cork Airport The airline operates over 400 scheduled services a week to 16 destinations Aer Aran

hoteles amsterdam liczniki pozycjonowanie stron warsaw map wakacje

:: RELATED NEWS ::

Saugos
Saugos (vok. k. Saugen) - gyvenvietė Šilutės rajone, Klaipėdos apskrityje. Seniūnijos centras. Atstumas iki Šilutės - 15 km, iki Klaipėdos - 37 km. Saugos yra įsikūrusios šalia Klaipėdos-Tilžės kelio. Kelias buvo nutiestas 1853 m., pirmasis geležinkelis, jungiantis Klaipėdą su atvaizdų analizės uždaviniuose, kuriose galutinė informacija išgaunama iš skirtinų duomenų šaltinių, tokių kaip: atvaizdų sintezė

Niccolò Machiavelli
Niccolò Machiavelli (Nikolas Makiavelis; 1469 m. gegužės 3 d. - 1527 m. birželio 21 d.) - Italijos politinis veikėjas, istorikas, filosofas ir rašytojas.

Gyvenimas

Nikolas Makiavelis gimė Florencijoje kilmingų, bet nusigyvenusių didikų šeimoje. Būdamas neturtingas, N. Makiavelis negalėjo įgyti universitetinio išsimokslinimo, ta�

Niccolo Machiavelli
Niccolò Machiavelli (Nikolas Makiavelis; 1469 m. gegužės 3 d. - 1527 m. birželio 21 d.) - Italijos politinis veikėjas, istorikas, filosofas ir rašytojas.

Gyvenimas

Nikolas Makiavelis gimė Florencijoje kilmingų, bet nusigyvenusių didikų šeimoje. Būdamas neturtingas, N. Makiavelis negalėjo įgyti universitetinio išsimokslinimo, ta�

Máo Zédōng
Mao Dzedunas (毛澤東; 1893 m. gruodžio 26 d. - 1976 m. rugsėjo 9 d.), Kinijos politinis veikėjas, Kinijos revoliucijos lyderis, viena iškiliausių XX a. Kinijos asmenybių. Gvangdžou 1937 paskelbta pirmoj

Mao Zedong
Mao Dzedunas (毛澤東; 1893 m. gruodžio 26 d. - 1976 m. rugsėjo 9 d.), Kinijos politinis veikėjas, Kinijos revoliucijos lyderis, viena iškiliausių XX a. Kinijos asmenybių. Gvangdžou 1937 paskelbta pirmoj

Suomijos herbas
Suomijos herbas imtas naudoti XVI a., kai jai buvo suteiktas didžiosios kunigaikštytės Švedijos Karalystės statusas. Herbo pagrindu buvo paimtas Švedijos Folkungų dinastijos auksinis liūtas raudoname fone, tiktai švediškas liūtas dar buvo "apginkluotas" Karelijos herbe naudotais ginklais. Read More...