Home About us Products Services Contact us Bookmark
:: wikimiki.org ::
Latin írás

Latin írás

A Latin ábécé, amit a magyar nyelv is használ, a következő betűkből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
A klasszikus latin nyelv még nem használta a J, U és W betűket, helyettük egyszerűen I-t és V-t írtak.

Történet

A latin ábécé az etruszk ábécéből fejlődött ki. Hammerström szerint (Jensen, 521 o.) a B, D, O, X betűk egy dél itáliai görög betűs írásból származnak, ami valószínűleg egyike volt azon etruszk ábécéknek, melyek már tartalmazták ezeket a betűket (Sampson, 108 o.). Rix (203 o.) állítása szerint a latin nyelvben ezen betűk hangértéke görög nyelvi hatásra alakult ki, maguk a betűk már mind léteztek, mikor a rómaiak átvették az ábécét az etruszkoktól (Wachter, 33 o.) Kétségtelen tehát az ábécé etruszk eredete. Az etruszkban nem volt zöngés zárhang, ezért a C a görög gamma átvételeként vált a zöngétlen [k] hanggá mind az etruszkban, mind a latinban. Jensen (521 o.) szerint a C, K, Q betűk használata a latinban megegyezett az etruszk használattal, azaz [e, i] előtt C-t, [a] előtt K-t, [u, o] előtt pedig Q-t írtak. (Ez utóbbi csak a latinra igaz, mert az etruszkban nem volt [o] hang.) A betűk elnevezés is e módszer szerint alakul: gamma/gemma, kappa, qoppa/quppa (Wachter, 15 o.). Az Y és Z betűket később, szintén a görögből kölcsönözték. A G-t Spurius Carvilius Ruga (ie. 230 körül) alkotta a C-ből (Sampson, 109 o.). F (digamma) [w] hangot jelölt eredetileg, később az [f] hang jelévé egyszerűsödött. A [w, j] féljhangzókat és az [u, u:, i, i:] magánhangzókat V-vel és I-vel jelölték. Összehasonlításhoz:
- Görög ábécé
- Héber ábécé
- Cirill ábécé Lásd még:
- Latin elnevezési szokások

Használat

A történelem folyamán a latin ábécét átvette számos újonnan kifejlődött nyelv is saját használatára. Természetesen ezen nyelvek hangrendszerét nem fedte le teljesen a latin írás, ezért ezek néhány új betűt alkottak és számos mellékjelet készítettek, pl:
- a cédille a ç-ben (eredetileg egy kis z a c alatt), mely az sz-es ejtést szimbolizálja számos újlatin nyelvben
- a haček a szláv nyelvekben, egyes betűk lágyítását jelölik vele, pl: č
- a tilde a spanyol ñ-ben, és néhány portugál magánhangzón (eredetileg egy kis N a betű fölé írva), mely az egykori n kiesését, ezzel együtt a hang nazalizációját is jelöli.
- az ă, ă, î, ş és ţ a román nyelvben
- és természetesen a magyar nyelv hosszú hangjait jelölő ékezetes betűk: á, é, í, ó, ő, ú, ű A teljes listát lásd: Latin eredetű ábécék. A W két V egybeírásából keletkezett. A későrómai korban került az ábécébe, germán nyelvek hatására. Az U-t és a J-t eredetileg nem különböztették meg a V és I betűktől. Az óangolban három - rúna eredetű - betűt adtak az ábécéhez: a þ-t (thorn), az ð-t (edh) és a ƿ-t (wynn) - az izlandi nyelvben az első kettő még ma is használatos. A német nyelvben négy, egykor ligatúraként használatos betűkapcsolatból alakult ki új betű: ae → ä, oe → ö, ue → ü és ſs → ß. A francia nyelvben használatos tetős ékezet (circumflex) a korai formákból eltűnt mássalhagzókat (elsősorban s-et) jelöli (ezek eredeti formái megtalálhatóak más nyelvekben, pl. az angolban is): ófrancia hostel → francia hôtel = angol hotel vagy későlatin pasta → középfrancia paste → francia pâte = angol paste. A szláv nyelvek a latin és a cirill ábécét is használják. Az ortodox egyházhoz tartozó országok általában a cirill írást használják, a többiek pedig a latint. A legtöbb speciális betűt tartalmazó nyelv a lengyel, mely jelöli egyes betűk lágyságát, a kétféle l-et, stb. A többi latin írású szláv nyelvben is találhatunk számos - főként hačekkel módosított - mellékjeles betűt. A hausza nyelv három különleges mássalhangzót használ, ezek: ɓ, ɗ és ƙ.

Rendezési szempontok

Latin eredetű ábécék rendezési szempontjai:
- A franciában és az angolban a trémával ellátott betűket ugyanúgy kezeljük, ha két egyforma szót csak a tréma különböztet meg, akkor az ékezetes szó áll hátrébb.
- A német nyelvben az umlautos (Ä,Ö,Ü) betűket nem kezeljük külön alapváltozatuktól, - kivéve a telefonkönyvekben, ahol az ae, oe, ue kapcsolatok között találhatók -, a ß-et mindig az ss között találjuk.
- A svédben és a dánban a W csak változata a V-nek, nem különálló betű. A svéd nyelv három különleges betűje a normál latin ábécé végén található: ..., X, Y, Z, Å, Ä, Ö. Ezzel megegyező a finn betűrend is. Ugyanezeket a hangokat a dán és norvég nyelvben más sorrendben rendezzük: ..., X, Y, Z, Æ, Ø, Å. Az Aa változata az Å-nak, ezért ide rendezzük.
- 1997-ig a spanyol betűrendben különálló betű volt a CH és az LL is (CINCO, CREDO, CHISPA és LOMO, LUZ, LLAMA). 1997-ben a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) változtatott e szabályozáson, azóta ezeket a betűkapcsolatokat tartalmazó szavakat tagonként (tehát: c+h és l+l) rendezzük sorba. Az Ñ (eñe) önálló betűként kezelendő mindkét szabályozás szerint.
- A holland betűrendben az IJ-t egykoron az Y változatának tartották és a betűrendben az ilyen szavakat vagy az y-ként, vagy az y utáni betűként kezelték. Manapság tagonként, tehát az i-s szavak közé sorolva rendezzük Őket. Fontos, hogy az IJ-jel kezdődő szavakban mind az I-t, mind a J-t nagybetűvel írjuk (pl: IJssel)!
- A magyar nyelvben az ékezetes betűket nem kezeljük külön alapváltozatuktól. Az ö, ü viszont külön betűnek számit, de itt sem különböztetjük meg a rövid és a hosszú formákat.
- Az izlandi nyelv az ábécé végére illesztette a Þ-t és a D után az Ð-et.
- A lengyel számos speciális betűt tartalmaz: A, Ą, B, C, Ć, D, E, Ę, ..., L, Ł, M, N, Ń, O, Ó, P, ..., S, Ś, T, ..., Z, Ź, Ż.
- A cseh ékezetes magánhangzókat nem különböztetjük meg alapváltozatuktól, a hačekkel módosított mássalhangzók mindig alapváltozatuk után állnak. Fontos, hogy a CH mindig a H után rendeződik!
- Az eszperantó nyelvben a tetős ékezettel (circumflex) ellátott betűk és a félhangzós u (ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ), ŭ) különálló betűként kezelendő: c, ĉ, d, e, f, g, ĝ, h, ĥ, i, j, ĵ ... s, ŝ, t, u, ŭ, v, z.
- A románban a speciális betűket az alapváltozatuk után rendezzük, különálló betűként: A, Ă, Â, ..., I, Î, ..., S, Ş, T, Ţ, ..., Z.
- A tatár nyelv speciális betűit az alapbetűk után rendezzük.
- A latin betűvel író déli szláv nyelvekben (horvát, szlovén, stb.) a mellékjeles és az összetett betűk az alapbetűk után állnak: ..., C, Č, Ć, D, DŽ, Đ, E, ..., L, LJ, M, N, NJ, O, ..., S, Š, T, ..., Z, Ž.

Hivatkozások


- Jensen, Hans. 1970. Sign Symbol and Script. London: George Allen and Unwin Ltd. Transl. of Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften. 1958, as revised by the author.
- Rix, Helmut. 1993. "La scrittura e la lingua" In: Cristofani, Mauro (hrsg.) 1993. Gli etruschi - Una nuova immagine. Firenze: Giunti. S.199-227.
- Sampson, Geoffrey. 1985. Writing systems. London (etc.): Hutchinson.
- Wachter, Rudolf. 1987. Altlateinische Inschriften: sprachliche und epigraphische Untersuchungen zu den Dokumenten bis etwa 150 v.Chr. Bern (etc.): Peter Lang.
- Biktaş, Şamil, 2003, Tuğan Tel. Kategória:Írás
- als:Lateinisches Alphabet ja:ラテン文字 ko:로마 문자 th:อักษรละติน zh-min-nan:Lô-má-jī

Magyar nyelv

Nyelvek > Nyelvcsaládok > Uráli nyelvcsalád > Finnugor nyelvek > Magyar nyelv ----

Besorolás

A magyar nyelv besorolása nyelvészeti körökben nem képezi vita tárgyát: az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik.

Földrajzi eloszlás

A magyart Magyarországon kívül többek között a környező Kárpát-medencei országokban beszélik: (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia (főként Erdélyben), Szerbia és Montenegró (a Vajdaságban), Horvátország, Szlovénia).

Beszélők száma

Beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovén mellett Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva), valamint a Vajdaságban. – Az Európai Unióban anyanyelvileg, vagyis etnikai magyarként kb. 12 millió magyar él. 13 millióan beszélik az Európai Unióban a magyar nyelvet első vagy második nyelvként. A magyar nyelvet a nyelvek sorában a 66. helyre tesszük az anyanyelvileg beszélők száma szerint. A Földön 30 millió magyar származású ember él, nagyobb részük a nyelvet nem beszéli. A beolvadás (asszimiláció) szempontjából több szempontból is beoszhatjuk őket: a beolvadás az angol, spanyol, szlovák, román, szerb-horvát nyelvekbe valamint a magyarab, berber és arab nyelvekbe történt, de a német, cseh és más nyelvterületek is jelentős számú magyart olvasztottak magukba.

Írás

A magyar nyelv a latin írást használja, kiegészítve annak ábécéjét néhány speciális magyar betűvel. A latin írásjegyek előtt a nyelvet rovásírással írták. A magyar rovásírás néhány kutató szerint az i. e. 5. században már létezett és használt írás volt, ennek eldöntéséhez a jelenlegi adatok valójában nem elégségesek. Szent István király korában a kereszténységre való áttéréskor bevezették a ma használt latin betűs írásunk ősét (néhány írásjel eltért a ma használatostól). Ekkor az ország hivatalos nyelve a latin nyelv lett. A magyar nyelv 1844 óta Magyarország hivatalos nyelve.

Nyelvjárások

Nyolc fő nyelvjárást tartanak számon:
- tiszai (más néven: alföldi),
- dunántúli,
- déli (más néven: Duna-Tisza-közi),
- északkeleti,
- palóc (más néven: északnyugati),
- mezőségi (más néven: Királyhágón túli),
- nyugati,
- székely,
- csángó. (A mai hivatalos nyelv az északkeleti nyelvjárásból fejlődött ki.)

Származás

A nyelvrokonság témája századok óta vitatott téma: a finnugor eredet mellett a türk (turáni) és a sumér eredet, továbbá az ősnyelv elmélete is felmerült. Jelenlegi ismereteink és a bevett kutatási módszerek alapján az uralkodó nyelvtudományi irányzat csak a finnugor rokonságot fogadja el. Nádasdy Ádám szerint: : „A hangváltozások és a nyelvtani szerkezet öröklött volta más nyelvcsoporttal való rokonítást jelen tudásunk szerint nem tesz lehetővé. Azaz: túl jól működik a finnugor rokonítás, és túl rosszul bármi más.” [http://origo.hu/csevegoszoba/20031126amagyar.html?pIdx=3] A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (agglutináció, nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk, ami nem kis részben az egyes tövekből eredő gazdag szóbokroknak köszönhető (gyökök.) A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták. A nyelvrokonság – egyéb társadalmi tényezők folytán – nem mindig van közvetlen összefüggésben a népek vér szerinti rokonságával, tehát a népességgenetikai kutatások csak támpontként szolgálhatnak a nyelvészeti kutatásokhoz. (Erről bővebben lásd: Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Galenus, 2003.)

Történet, kialakulás

:Korszakairól lásd: Nyelvtörténeti korszakok a magyarban Önálló fejlődése az ősmagyar korban indult meg, majd az ómagyar korban jelentek meg írott szórványok, szövegemlékek (első szövegemlék a tihanyi apátság alapítólevelében található, az első összefüggő szövegek pedig a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom). A középmagyar kor jelzi az első magyar nyomtatványok megjelenését és a magyar költészet kezdeteit (Tinódi, Balassi) – ez a korszak már nem különbözik lényegesen a mai nyelvtől. Az újmagyar korban alakul ki az egységes nemzeti nyelv és a modern irodalmi nyelv, a 18–19. századi írók, költők, valamint a nyelvújítás révén (Kazinczy Ferenc vezetésével).

Szókincs

A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű (A nyelv és a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.), szóelőfordulás szerint azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz és angol eredetű szó található nyelvünkben. A magyar nyelv szavainak száma az önálló jelentésű összetett szavakat is beleértve kb. 240 000-re tehető. Részletesen lásd: Magyar szókincs

Jellemzők, sajátosságok

Hangtan

Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor és a szlovák nyelvekre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról - zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svédben és a perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak .

Alaktan

Az agglutináló jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor, perzsa, baszk, sumér és a török nyelvekhez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az igeidő (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik a habeo ige („én birtoklok valamit” helyett „nekem van valamim”). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugálban is megtalálható).

Mondattan

A magyarban puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz hasonlóan), a jelen idejű, egyes és többes szám 3. személyben (pl. Pista tanár Ø, elmarad a 'van'). Szórendi szempontból a magyar az SOV nyelvek közé sorolható (alany–tárgy–állítmány), bár a magyar mondat kitüntetett összetevői valójában nem ezek, hanem a topik és a fókusz (vagy téma és réma; az ismertnek tekintett információ, amiről állítást teszünk, és az újonnan említett, hangsúlyos információ, ami az állítás magvát alkotja). A magyar nyelv újabb kutatásai elsőként mutattak rá az utóbbi felbontás jelentőségére a nyelvek általános leírásában. :A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indoeurópai nyelvektől. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige előtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai műveleteket kifejező mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevező topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejező fókusz. ::Forrás: [http://www.nyelveszet.hu/nyelveszet/ É. Kiss Katalin: A nyelv formális rendszerének leírása]

Idézetek

Ács Tivadar Akik elvándoroltak című művében (1940) így ír az angol Sir John Bowring-ról [http://www.matud.iif.hu/04apr/08.html]: :„Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek őszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az ő nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különböző népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitől. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élő emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az első tételét: »Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige«.”

Lásd még


- A magyar nyelv eredete
- A finnugor elmélet kritikája
- A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel
- Árvíztűrő tükörfúrógép
- Magyar nyelvű forrásszövegek a Wikisource-ban
- Magyar szókincs

Külső hivatkozások


- [http://www.e-nyelv.hu/ A magyar nyelv fóruma]
- [http://www.ozhun.net/a-olvasok_irtak.php?cikkID=111&count=60 A magyar nyelv (Australian Hungarian Community Web Site)]
- [http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Afal&url=/eletestudomany/archiv/2000/0012/neheze/nehzea.htm Nehéz-e a magyar nyelv?] (Oswald Gschnitzer, Heidelberg, Élet és Tudomány, 2000/12.)
- [http://www.c3.hu/~magyarnyelv/00-4/pusztai.htm A magyar nyelv 20. sz.-i változásai] (Pusztai Ferenc)

Nyelvtan


- [http://www.yudit.org/magyar/Contents.html Magyar nyelvtani táblázatok]

Nyelvművelés (pro és kontra)


- [http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1231/123102.htm A magyar nyelvművelés állapota – Balázs Géza írása a Magyar Nyelvőrben]
- [http://dragon.unideb.hu/~tkis/ A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról]
- [http://mek.oszk.hu/00000/00022/html/ Egy emberközpontú nyelvműveló – Margócsy József írása Lőrincze Lajosról és a nyelvművelésről]
- [http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking.html Modern Talking – Nádasdy Ádám cikkeinek gyűjteménye a Magyar Narancs sorozatából]
- [http://www.muszeroldal.hu/MMK/nr71/kigyomlaltuk71.html szaknyelvi igényesség]

Származás


- [http://www.kitalaltkozepkor.hu/maracz_finnugor.html Marácz László cikke a finnugor elméletről]
- [http://www.kitalaltkozepkor.hu/langeiren_amagyarnyelv.html Lange Irén: A magyar nyelv sajátosságai hagyománytörő lingvisztikai szemszögből]

Egyéb


- [http://mek.oszk.hu/01200/01228/01228.htm Illyés Gyula: Ki a magyar?]
- [http://bme-tk.bme.hu/other/kuszob/ Küszöbszint a magyar mint idegen nyelven (Műegyetemi Távoktatási és Felnőttképzési Központ)]
- [http://www.nyariegyetem.hu/ Debreceni Nyári Egyetem, a magyarnyelv-oktatás egyik specialistája]
- [http://www.magyarora.com/ Magyaróra: Új utak a magyar nyelvhez]
- [http://www.geocities.com/erdelyilobby/jpg/Magyarok.jpg Magyarok a Kárpát-medencében]
- [http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=10165 Nádasdy Ádám a nyelvek és a népek rokonságáról]
- [http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1274/127402.pdf Pusztai Ferenc cikke az általa szerkesztett, átdolgozott Magyar értelmező kéziszótárról] (PDF)
- [http://corpus.nytud.hu/mnsz/ Magyar Nemzeti Szövegtár] (az MTA 153,7 millió szövegszót tartalmazó adatbázisa többféle kortárs szövegből; ingyenes regisztrációval böngészhető)
- [http://wikisource.org/wiki/Anyanyelvemr%C5%91l%2C_huszonegy_t%C3%A9telben Dr. Végvári József: Anyanyelvemről, huszonegy tételben]. A magyar nyelv és a hivatalos nyelvészet a szerves műveltség szempontjából

Külső hivatkozások angolul


- [http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=HNG Hungarian language (Ethnologue.com)]
- [http://www.ut.ee/Ural/num.html Numerals of some Uralic languages]
- [http://www.geocities.com/Athens/Acropolis/3093/finnugor.html Uralic page]
- [http://www.lmp.ucla.edu/profiles/profh02.htm Hungarian Profile]
- [http://www.people.fas.harvard.edu/~arubin/hungarian.html A Hungarian Language Course by Aaron Rubin]
- [http://www.afs.hu/hungary/hungary/study.html Study Hungarian! (AFS.com)]
- [http://www.hungarotips.com/hungarian/ Hungarian Lessons (Hungarotips.com)]
- [http://www.single-serving.com/Hungarian/index.html Hungarian Phrase Guides]

További irodalom


- É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
- Keresztes László: [http://www.nyariegyetem.hu/html/db/hun/main33_.html Gyakorlati magyar nyelvtan] (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
- Végvári József: „És mégsem mozog ...” - tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005. ISBN 963-7051-05-8 . ja:ハンガリー語 ko:헝가리어

A

Az A a latin ábécé első betűje. A legtöbb nyelvben az A vagy egy nyílt hátul képzett kerekítés nélküli hangot [ɑ], vagy egy nyílt középen képzett kerekítés nélküli hangot [a] jelöl.

Kódolás

Számítógépes használatban a betű kódjai a következők:
- ASCII: A: 65, a: 97;
- EBCDIC: A: 193, a: 129;
- Unicode: A: U+0041, a: U+0061;
- binárisan: A: 01000001, a: 01100001;
- HTML/XML: A: A, a: a;

Történet

Az A betűt az egyiptomi hieroglifák ökör piktogramjából származtatják. Miután az i. e. 1600-as években a Föníciai írás lineárissá vált, ez lett a későbbi formák alapja. A betű neve megegyezik a héber ábécé első betűjének nevével (alef). Mikor az ősi görögök átvették a föníciai ábécét, nem volt szükségük a glottális hangok jelölésére, ekkor kezdték el használni az [ɑ] hang jelölésére a betűt. Ekkor lett a neve is alf. A mai latin írásba az etruszkok közreműködésével került, akik a görög írásból vették át a betűt.

Jelentései

Asztronómia


- A: 8000 °C és 12000 °C közötti hőmérsékletű csillagok színképtartományának egyik osztálya, mely további 10 alosztályra oszlik, melyeket 0 és 9 közötti számokkal jelölünk, ezek az alsó indexbe kerülnek, pl. A6.

Biokémia


- A jelentése alanin és adenozin.

Elektronika


- A jelentése anód.

Filmművészet


- A: 1969-ben készült olasz film

Fizika


- A: Az SI mértékegységrendszer egyik származtatott egységének, az ampernek jele.
- a: A vektoros gyorsulás jele

Földrajz


- A: Egy folyó neve Svájcban (Combe de l'A).

Közgazdaságtan


- A: Az eszközök (aktívák), illetve a vagyon pénzben kifejezett értékének jele.

Matematika


- a: Az ár területegység jele.
- a fordított A betűre hasonlító ∀: Matematikában és logikában használatos jel, úgynevezett univerzális kvantor, jelentése "bármely ...-ra/re". Példa: ∀x (x+x=2x). Bizonyára az „all” szó kezdőbetűjének megfordításából keletkezett.
- A: hexadecimális (16os számrendszerbeli) 10 jele.
- \mathbb (Unicode 𝔄) jelöli az algebrai számokat.

Orvostudomány


- A: Az egyik vércsoport jele, két alcsoportja lehet, melyet a + és - jelekkel jelölnek.
- A: Az egyik vitamin neve (retinol)

Számítástechnika


- : A HTML leírónyelv egyik eleme ("anchor")

Zene


- A: Zenei hang, a hangsor 6. eleme - fontos szerepe van a hangszerek hangolásánál → normál zenei A hang, frekvenciája 440 Hz).
- A: A Jethro Tull egyik albuma

Egyéb


- A: Nemzetközi autójelként Ausztria jele
- A: kártyajátékokban az ilyen jelű kártyalap általában az ász.

Alternatív jelölések

A NATO fonetikus ábécében az A neve Alfa (más írásmóddal: Alpha). A Morse ábécé szerint az A betű · -. A Braille írásban a jele ⠁, vagy X. .. ..

Kapcsolódó cikkek

Önálló betűk: ª, À, Á, Â, Ã, Ä, Å, Æ, Ă; A (cirill), Alfa A-val kezdődő betűkapcsolatok: aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az Betű-szám kombinációk: A0 A1 A2 A3 A4 A5 A6 A7 A8 A9 Kategória:Latin betűk als:A ja:A ko:A simple:A

B

A B a latin ábécé második, a magyar ábécé harmadik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű - 66, kisbetű - 98.

Jelentései

Kémia


- B: a bór jele

Logika


- B: az állítmány, míg A az alany

Számítástechnika


- B: a bájt jele
- b: a bit jele

Zene


- b: az alapskála H hangjának fél fokkal való lejjebbszállítása, általános jelzése a Kép:Kottab.png
- b: a basso (basszus) rövidítése

Egyéb


- B: Nemzetközi autójelként Belgium jele

Kapcsolódó cikkek

B-vel kezdődő betűkapcsolatok: Ba Bb Bc Bd Be Bf Bg Bh Bi Bj Bk Bl Bm Bn Bo Bp Bq Br Bs Bt Bu Bv Bw Bx By Bz Kategória:Latin betűk als:B ja:B ko:B simple:B

D

A D a latin ábécé negyedik, a magyar ábécé hatodik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű - 68, kisbetű - 100.

Jelentései

Kémia


- D: a deutériumnak, a hidrogén izotópjának a jele

Közgazdaságtan


- d: az egyéni kereslet jele
- D: az egyéni vagy az aggregált kereslet jele

Matematika


- d: a differenciálszámításban használatos jelölés
- d: a kör átmérőjének jele
- d: a számtani sorozat különbségének jele
- D: a római számozásban az "500"-as értéknek felel meg

Orvostudomány


- D: az egyik vitamin neve

Számítástechnika


- a D egy programozási nyelv megnevezése

Történelem


- „D-day”: a normandiai partraszállás gyakori megnevezése

Zene


- D: zenei hang, a hangsor 2. eleme

Egyéb


- d: a deci-, vagyis a tizedrész jelölése az SI-rendszerben
- D: nemzetközi autójelként Németország jele

Kapcsolódó cikkek

Önálló betűk: Ď, Đ D-vel kezdődő betűkapcsolatok: da db dc dd de df dg dh di dj dk dl dm dn do dp dq dr ds dt du dv dw dx dy dz Kategória:Latin betűk ja:D

F

Az F a latin ábécé hatodik, a magyar ábécé tizenegyedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű - 70, kisbetű - 102.

Jelentései

Biokémia


- F: a fenilalanin jele

Fizika


- f: a frekvencia jele
- F: az erő jele
- F: a farad, az elektromos kapacitás SI-egységének jele
- F: a Faraday-állandó jele
- F: a fókuszpont jele az optikában

Kémia


- F: a fluor vegyjele

Matematika


- f, F: a függvények leggyakrabban használt jelölése

Statisztika


- f: az abszolút gyakorisági sorok jele
- F-eloszlás: egy valószínűségi eloszlás neve

Számítástechnika


- az F egy programozási nyelv megnevezése

Egyéb


- f: a femto-, vagyis egy mennyiség 10^-szeresének jelölése az SI-rendszerben
- F: nemzetközi autójelként Franciaország jele
- az °F jel a hőmérséklet egyik mértékegységének, a Fahrenheitnek a jele

Kapcsolódó cikkek

F-fel kezdődő betűkapcsolatok: fa fb fc fd fe ff fg fh fi fj fk fl fm fn fo fp fq fr fs ft fu fv fw fx fy fz Kategória:Latin betűk als:F ja:F ko:F simple:F

Gó

A go kínai eredetű, körülbelül négyezer éves táblás játék. Az európai elnevezés a japán 碁 (go) karakterből ered, de inkább 囲碁 (igo) néven nevezik ott. A kínaiak 圍棋 (wei-qi) néven nevezik, ami bekerítős táblás játékot jelent. Koreában 바둑 (baduk) néven ismert. =Története= Kitalálójáról, keletkezésének körülményeiről pontos adataink nincsenek, de az igen valószínű, hogy nem a szórakozás és a játék volt az eredeti célja. A kínai mitológiában több keletkezési története ismert. A kínai legenda szerint Yao, a kínai császár (i.e. 2337–2258) a fia, Danzhu taníttatására használta, hogy fegyelmet, koncentrációt, egyensúlyérzéket tanuljon. Egy hasonló legenda szól ugyanakkor Shun (i.e. 2255–2205) császárról és fiáról, Shang Junról is. Egy japán legenda szerint viszont két testvér az örökölt föld elosztására használta, tehát földméréshez is lehetett köze. A későbbiekben a haditudományok művelői is előszeretettel tanulmányozták, valószínűleg stratégiai tartalma miatt. A történettudomány annyit mondhat, hogy eredetileg az ókori kínai jóslás eszköze lehetett: a go-táblával modellezhették a világot, amelyen a fekete és fehér kövek a pozitív és negatív erőket képviselték. A legrégebbi fennmaradt utalás Konfúciusztól származik, az i.e. 6. századból, Kínából, így bizonyítottan a legrégebbi, ma is játszott táblás játék. Idővel néhány szabályrészlet módosult, és a tábla nagyobb lett, 13x13, majd 15x15, 17x17 és végül 19x19 (a páratlan szám jellemző). Az ősi Kínában a kínai sakk a tömegek, a wei-qi pedig a nemesek és a tudósok játéka volt, amelyet a kínai tusrajzolással, a kalligráfiával együtt tanítottak. Az első góval foglalkozó könyv az i.sz. 1. századból való, az első lejegyzett játszma pedig i.sz. 250-ből. A 7. században Japánba került wei-qi a 8. században vált divatossá a császári udvarban és a 13. században vált széles körben ismertté. Japánban alakult ki néhány évszázad alatt a játék ma használatos szabályrendszere. A 17. század elején a legerősebb japán játékos, Honinbo Sansa lett az újonnan megalakult Go Akadémia, a Honinbo-iskola feje, az első a korban megalakuló és versengő iskolák közt. Ez a go fejlődését jelentősen fellendítette, és kialakították a játékosok értékelésének rendszerét, amelyet más harcművészetekből vettek át. A kormány az iskola támogatását 1868-ban szüntette meg, a Tokugava shogunátus végének, és a Meidzsi-restauráció kezdetének évében. A Honinbo iskola tiszteletére az egyik rangos versenyt ma is Honinbo versenynek nevezik. A go népszerűsége igen gyorsan nőtt. Ma már többen játsszák a világon, mint a sakkot. Egyedül Japánban mintegy 10 millióan űzik sportként, de más ázsiai országokban (főleg Kínában, Koreában, Tajvanon), az amerikai földrészen, sőt Európa országaiban is nagyon sok tehető aktív játékosa van. Érdekes módon, ennek ellenére Japánban például többen sakkoznak, mint góznak. Igaz, hogy ez a japán sakk, és nem a nyugati sakk. A go japánban is amolyan elit sportág, művészet, míg a japán sakk a tömegek játéka. A nemek egyenlőtlensége a góban történelmi eredetű. Ugyanakkor napjainkban ez kezd kiegyenlítődni az erős női játékosok megjelenésével. 2000 körül japánban a manga és anime kultúra népszerűsítésével a go-életben fiatal játékosok tömegei jelentek meg. Ez a jelenség a manga és az anime nyugati előretörésével nyugaton is megismétlődhet. Magyarországon kb. három évtizede vált ismertté szűk körben. Az utóbbi években hirtelen megnőtt iránta az érdeklődés, és a játékboltokban is kapható már a go játék. Jelenleg már több aktív magyar go-játékos van, akik a nemzetközi go-életben is elismerést szereztek. = Játékszabályok = A go alapszabályai annyira egyszerűek, hogy Japánban már óvodás korban tanítják a játékra a gyerekeket. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a játék maga is egyszerű. Ellenkezőleg: tartalmas szellemi játék, amelyben a gondolkodás, a kombinációs készség és a stratégiai tudás egyaránt döntő. Egy go-játszma lehetséges variációinak száma 10750 , ehhez még az univerzumban található atomok száma sem mérhető.

Általános szabályok

A játékot egy 19x19-es táblán játsszák, azonban nem a mezőkre, hanem a vonalak kereszteződéseire teszik a köveket. Hagyományosan sötét kezd, és a neki jobb felső sarokban szokás kezdeni. (Ennek a hagyománynak az oka, hogy a mester, az erősebb, a fehér, és a neki közeli sarokba helyezi a tanuló a kezdő lépést tiszteletből. Ez azonban tényleg csak hagyomány, nem része a hivatalos szabályoknak.) Ezután fehér és fekete felváltva lép. A lépés egy kő lerakásából áll egy tetszőleges üres pozícióba (kivételt képeznek bizonyos ún. „halott” helyek).

Fogolyszerzés és kapcsolatos szabályok

variáció variáció variáció A köveket nem mozgatják letétel után, legfeljebb mint halottak, lekerülnek a tábláról. A halott, vagy fogoly kövek fogalmának megértéséhez definiálni kell néhány más dolgot is. Egy kő életeinek száma annyi, amennyi a 4 szomszédos mező közül szabad. (A tábla szélén természtesen 3, a sarokban pedig 2 szomszédos mező van csak.) Egy csoport olyan kövek halmaza, amelyek 4-szomszédosan -- azaz vonalak mentén -- összeérnek. Az 1. ábrán a feketének egy csoportja van, de a fehérnek két csoportja, hiszen csak „átlósan” vannak összekötve. Fontos fogalom egy kő, vagy csoport életeinek száma, amely a szomszédos szabad mezők száma (lásd 1. ábra). Egy kő vagy egy csoport akkor lesz halott vagy fogoly, ha „életeinek” száma 0, azaz körbe van kerítve a 4-szomszédsági értelemben (lásd 2. ábra). A halott csoportok lekerülnek a tábláról, amikor meghalnak, és az ellenfél foglyai lesznek. Azokra a helyekre szabad lépni, ahol a lépés után -- tehát az ellenfél esetleges leütött köveinek levétele után -- van a most lerakott kőnek élete. (Persze ha a kő egy csoport része, akkor a csoportnak kell legyen élete.) Öngyilkos lépés tehát nincs. Előfordulhat a 3. ábrán látható szituáció. Fehér ekkor léphet B18-ra, hiszen ezzel a C18-on levő fekete követ leveszi és ezáltal lesz egy élete. Ezzel az előbbihez hasonló helyzet alakulna ki, azaz fekete egy lépéssel levehetné fehér imént lerakott kövét. Ezzel persze pontosan visszaállna a kiinduló, két lépéssel azelőtti helyzet. Ez utóbbi eset elkerülésére van az ún. ko-szabály, amely megtiltja, hogy fekete azonnal, a következő lépésben visszavegye a fehér követ. (A pontos szabály úgy szól, hogy nem állhat elő a két lépéssel előbbi helyzet.) Ugyanakkor egy lépéssel később fekete már visszaüthet, így a folyamatos csiki-csuki helyett egy ún. ko-harc alakul ki, ahol a csiki-csukik közben a tábla más részén folynak harcok.

A játék célja és kiértékelése

A játék célja minél több terület és fogoly gyűjtése. A körbekerített területek rácspontonként érnek egy pontot, és a foglyok kövenként egy pontot. Idáig egyszerűek a szabályok, de az nem egyszerű, hogy mi számít körbekerített területnek. Ez ügyben is a szakirodalomhoz kell fordulni. A kiértékelésnek ezen kívül van még egy kínai szabálya is, amely általában azonos eredményt ad a japánnal, de bizonyos ritka esetben különbözhet. A japán szabályt jobban elterjedtebb: nem csak Japánban, hanem Európában is e szerint szoktak számolni. Hogy melyik szabály a jobban érthetőbb, az vitatott, mindkettőnek lehetnek előnyei és hátrányai. variáció =Go elmélet= A go elméletét természetesen még összefoglalni sem lehet egy ilyen szócikkben, hiszen szakkönyvek tömegei szólnak róla. Itt csak a taktikai meggondolások néhány általános jellemzőjét mutatjuk be, amely a játék jellemzéséhez érdekes lehet.

Taktika

variáció variáció
A „csoport” 4-es összeköttetés értelemben véve a fogolyszerzés definiálásánál fontos fogalom, taktikai szempontból több csoport egy alakzatot képezhet. Fontos kérdés egy alakzat élete, vagy halála. Általánosságban egy alakzat akkor élő, ha van legalább két ún. „szeme”, azaz két körbekerített lyuk benne (ld. 1. abra). A két szem lehet bonyolultabb módon is kialakítva, aminek pontos szabályai már a haladó go-tudashoz tartoznak. A játékosok bizonyos bekerített alakzatok élet-halál feladatait is gyakorolják (ld. kép); az ilyen feladatokban az a kérdés, hogy a már bekerített alakzatban lépegetve az hogyan tehető két szemes élő alakzatta, vagy ez hogyan akadályozható meg. A sakktól eltérően a góban a tábla mérete miatt jellemzőbb az, hogy a tábla különböző részein, egymástól nagyjából különböző minták, alakzatok, küzdelmek alakulnak ki. Az ilyen mintákban a legjobb variációkat „joseki” néven nevezik. A haladóbb játékosok ilyeneket fejből tudnak. Ezek újrafelhasználható minták. Hasonlóan vannak különböző, erősnek számító konstellációk, és bizonyos, gyengének számító alakzatok. Az igazán erős játékosoknál a tábla különböző sarkaiban levő alakzatok már nem függetlenek egymástól. Náluk az is számít, hogy egy bizonyos kő egy ponttal errébb vagy arrébb van letéve a tábla másik sarkában lévő joseki-mintához viszonyítva. Attól erősebb játékosok, hogy ilyen apróságokat is figyelembe vesznek. (lásd: Stratégia) Egy másik még taktikainak számító kérdés, a több csoportból álló alakzatok, illetve az egymáshoz közeli alakzatok szétvágása. Ennek is vannak különböző mintái. variáció

Stratégia

variáció variáció A sakkhoz hasonlóan a játék megnyitásra (fuseki) középjátékra, és végjátékra bontható. A fuseki során a haladó játékosok taktikájában az figyelhető meg, hogy a tábla különböző stratégiai pontjain próbálnak köveket elhelyezni, szétszórt alakban, nem jellemző egy-egy terület közvetlen elfoglalása. Előbb főként a sarkokra, aztán a tábla széleire kerülnek kövek, a tábla közepe inkább a középjátékban kerül „felosztásra”. Ezek a kezdeti, stratégiai kövek általában „többfunkciósak”. Jelezhetik bizonyos területek feletti irányítás átvételének szándékát, de egy támadás esetében előfordulhat, hogy az egyik kisebb területrész helyett egy másik kerül elfoglalásra. Erről a játékban a küzdelmek során születik döntés. A középjátékbana feleknek már vannak bizonyos alapterületei, léteznek alapmintázatok, de a tábla közepe még nincs felosztva. A játékosok középjáték küzdelmében a fuseki alatt kialakult erőviszonyokhoz képest több területet próbálnak elfoglalni, az ellenfél hibáit kihasználva elvenni területeket, elfoglalni köveket. A végjátékban általában a nyitott kisebb rések bezárása történik meg. Versenyjátszmában ilyenre rendszerint akkor kerül sor, ha pár pontos különbség látszik a két játékos között, tehát minden egyes pontnál számít, hogy hova kerül. Ilyenkor az is döntő lehet, hogy ki tudja ügyesebben lezárni a területét. Nagyobb arányú vezetés esetében viszont sok játszmát feladnak, így végjáték nincs is. A játék menetében jellemző, hogy egy játékos előnye lehet terület, vagy lehet ún. potenciál, azaz alakzatai erősségének előnye a másik játékossal szemben. A potenciál és a terület általában konvertálható egymással: jó játékmenettel egy potenciál területté konvertálható, illetve területhátrány helyes védekezés mellett csak potenciálvesztéssel hozható be. Így a különböző helyes játékmenetekben jellemző egy egyensúly: mindig valamit valamiért cserélnek a játékosok. Van továbbá ún. potenciális terület, avagy befolyás; a nem kezdő játékosok a területeiket először csak pontenciálisan szerzik meg. A bal oldalon látható híres, ún. „Shusaku fülpirító lépése” is ilyen: több oldalra ható befolyást, potenciális területet jelent. A jó go játékra más szempontból is jellemző a kiegyensúlyozottság. A go ebben hasonlít a művészetekhez: fontos az intuíció, „érezni” kell, hogy mi a helyes egyensúlya a támadásnak, védekezésnek, területnek, potenciálnak; mi a helyes egyensúly a tábla különböző részeinek birtoklásában. Amikor a játékosok a go elméletéről beszélgetnek, gyakran használnak japán szavakat. Nem csak azért, mert ezek szakszavak, hanem azért is, mert a keleti gondolkodás teljesen eltérő fogalmakat alkotott, amelyek nyugati nyelvekre nem fordíthatóak le megfelelően; egyszerűen nincs hasonló fogalmunk. Ilyen szavak pl. a "sente", „joseki”, „aji”, „mojo”, „sabaki”. A "joseki" egy olyan játékminta, ami a megnyitásokhoz hasonlít, de a táblán többször lejátszható ugyanolyan típusú kezdőállás esetén (ld. 1. ábra). Haladó játékosok sok ilyen mintát tudnak fejből, de minden esetben érdemes rugalmasan válogatni köztük, illetve változtatni ezeket a környezet mintájának megfelelően. A "mojo" olyan laza, néhány kőből álló alakzat, amely területigényt jelez (ld. 2. ábra). A 2. ábra mojoja gyakorlatilag a fekete területe. Vannak ennél lazább mojok is, amelyek nem biztosan számíthatóak területnek, hanem be lehet hatolni, "redukálni" lehet őket. Ennek is meg van a "tudománya". Egy mojo megtámadásának a támadó fél részéről meg lehet az ára, például legyengülhet vagy a támadó csoport menekülni kényszerülhet, így a terület elvesztése máshol megtérül. A profi játékosok tudniuk kell mérlegelni az ilyen helyzeteket és dilemmákat. A "sente" azt jelenti, hogy egy játékos úgy tett előnyös lépést, hogy arra az ellenfélnek védekező lépéssel "kell" válaszolnia. Ez magyarul azt jelenti, hogy "akinél a sente van", az a kezdeményező, aktív fél, az irányít. A go elméletre jellemző általános érdekesség, hogy ezen taktikai, stratégiai kérdésekre szólásmondások vannak. Ezek olyan irányelvek, ajánlatok, szabályszerűségek, heurisztikák, amelyek általában igazak. Például: "Áldozz fel egy követ a sente-ért!" (Egy kő (ha nem kulcsfontosságú), kevesebbet ér, mint a kezdeményezés.) vagy "Az ellenfeled lépésére válaszolj!". Ugyanakkor vannak kivételek, és a mesterek szintje ott kezdődik, amikor már ezeken a szólásmondásokon is túllépnek. Probléma akkor merül fel, amikor két heurisztika ellenkező dolgokat javasol egy állásban. Ilyenkor a játékosnak kell eldöntenie, melyik a fontosabb. Például az itt leírt két szólásmondás is ellentmond egymásnak, és a játékosnak kell eldöntenie, hogy ha egy kövét fenyegetés éri, akkor válaszoljon a második szabály értelmében, vagy hagyja ott, mert lényegtelen, az első szabály értelmében. heurisztikák] =Versenysport=

A játékosok rangsorolása

Az aktív játékosokat hasonló rendszerben minősítik, mint az önvédelmi sportolókat (dzsúdó, karate stb.). A kezdő játékos, aki a szabályokat ismeri, az 30 kyus. A tudás növekedésével a kyuk száma csökken, és 1 kyu után következik az első mester fokozat az 1 dan (1d), amely 7 amatőr danig nőhet. Úgy tartják, hogy az amatőr, 7 danos játékosok játékereje körülbelül megegyezik a profi 1 danos (1p) játékosok erejével. A profi játékosokat 1–9 danig minősítik. A legerősebb magyar játékos jelenleg 6 amatőr danos. A profi ligába magyar játékos még nem tudott bejutni. A kyu jelentése „kő”. Egy kyu különbség a rangsorolásban körülbelül megfelel 1 kő előny adásának. Azaz egy 15 kyus ember egy 16 kyus játékos ellenében egy kő hátránnyal egyenlő eséllyel küzd. Hasonlóan egy 1 danos és egy 2 danos játékos küzdelmét ki lehet egyenlíteni 1 kő előnnyel, egy 14 kyus egy 16 kyus ellen pedig 2 kő előnnyel. A dolog tehát bizonyos határig nagyobb különbségek esetében is működik. Ez a go egy olyan tulajdonsága, ami egyedi, és a versenyeken ki is használják. Léteznek ugyanis olyan versenyek, ahol a játékosok rangsorolása szerint ilyen előnyadásos módon játszanak. Ezt angolul „handicap” játéknak hívják. Ez az 1 kyu = 1 kő előny elv azonban körülbelül 9 kőig használható, ez a szokásos legnagyobb handicap. Az előnyt mindig fehér adja feketének, fekete mindig a gyengébbnek számító játékos. Van egy olyan elv is, hogy 1 kő előny a játék elején kb. tíz pontot jelent a játék végén. Ez a számítás is csak kb. 9 kő, vagy 90 pontig érvényes. Ennek megfelelően viszont a pontozási rendszerben a fehér játékosnak jár 6,5 pont előny, mivel egy fél lépés hátránnyal indul, hiszen fekete kezd. Ez az 6,5 ún. komi tapasztalati úton van beállítva, ez bizonyult kiegyensúlyozottnak. Más értékek is használatosak, a hagyomány és a régió szerint eltérően.

Versenyek

A legtöbb verseny során a játékosok idejét mérik, és egyenlő eséllyel játsszák a játszmákat. Ritkán vannak handicap versenyek is, ahol a gyengébb versenyző annyi kő előnyt kap, amennyivel gyengébb (maximum 9 kőig). A játékosok lépésidejét a sakkórához hasonló eszközzel mérik, sok esetben egyszerűen sakkórát használnak, de vannak speciális go órák is. A sakkhoz hasonlóan, de kicsit eltérően a főidő lejárta után a játékosok kaphatnak még plussz időt, ezt byo-yomi-nak nevezik, és különböző rendszerei vannak a szabályoknak. A versenyzők sorsolására, illetve az eredmény számítására is vannak különféle rendszerek, a legelterjettebb talán az ún. Mac Mahon rendszer. = A játék eszközei= handicap handicap handicap Bár a go játék viszonylag egyszerű eszközökkel is játszható, a go játékhoz általában hozzátartozik egy kis hagyománytisztelet, és így bizonyos fajta készletek tiszteletben tartása. A hagyományos „gótábla”, japánul goban, egy 15-20 cm vastag keményfa tömb, amely saját lábakon áll.
A legnemesebb gótábla kaja-fából (Torreya nucifera) készül. Ahhoz, hogy a fa törzséből ki lehessen alakítani a legfinomabb minőségű táblát, 500-700 éves fát kell felhasználni, amit feldolgozás előtt 20-30 éven keresztül szárítottak. A játékosok az ún. tatami szőnyegen térdelnek. A köveket (go-ishi) egy szintén keményfa tartóban (go-ke) tartják. A fehér köveket kagylóból, a fekete köveket palából készítik, és nagyon simák. Ezen nyersanyagokkal Japán nem rendelkezik az igényhez mérhető mennyiségben, emiatt az ilyen készletek ritkák, és drágák. A klubokban és versenyeken, ahol nagy számú készletet kell biztosítani, emiatt olcsóbb készleteket használnak, amelyek fából készülnek, de csak 2-5 cm vastagok, a kövek pedig festett üvegből, a még olcsóbbak műanyagból vannak. A műanyag kövek jóval könyebbek, ami nem előnyös. A go-kek fából vannak, vagy még egyszerűbben műanyagból. A tábla rácsozata hagyományosan 1.5 shaku hosszú és 1.4 shaku széles (455 mm x 424 mm), a szélén egy sávval, hogy a szélső pontokra is lehessen köveket elhelyezni. A kezdőknek a tábla nem pontosan négyzet volta meglepő: az aránya 15:14-hez. Két indokot szoktak erre adni. Az első, hogy ha a játékos a tábla előtt áll, akkor az átlagos látószög mellett egy olyan rövidülés van, amit ez az arány jól kompenzál. A másik, hogy a japán kultúra egyszerűen nem tartja esztétikusnak a túlságosan szimmetrikus alakzatokat. A hagyományos köveknél a fekete kövek kicsit nagyobbak a fehéreknél, ez valószínűleg szintén egy optikai effektus kompenzálására van: a fehér kövek nagyobbnak látszódnak. A kőtartók lapos szférikus alakúak, a tetejük könnyen nyílik, és felfordítva szokták letenni, hogy a fogoly köveket gyűjtsék benne. A haladóbb játékosok hamarosan megtanulják a go kövek letevésének művészetét is (ld. ábra). Ugyanis ösztönösen a mutató és hüvelyk ujjunkkal fogunk meg egy követ, azonban a „szakszerű” elhelyezés a táblán mutató és középső ujjal történik. Ennek is megvan az oka: így lehet a követ legkényelmesebben elhelyezni egy kővel sűrűn megrakott részre. Sokan a kövek által keltett zajt is fontosnak találják. A hagyományos go tábláknak az alján egy piramis alakú üreg van faragva, hogy egy szép kongóbb hangot adjon, amikor a köveket lerakják. Ugyanakkor ez a tábla hőtágulásakor is segítség. Egy tábla annál értékesebb, minél régebbi és minél patinásabb: azaz ez esetben, ha vannak rajta karcolások és foltok. = A go és a mesterséges intelligencia = A go játék összetettségére jellemző, hogy a legerősebb számítógépes go-program kb. 1 kyus, azaz egy jobb versenyző meg tudja verni. (Összevetésül: a legerősebb sakk program jelenleg világbajnoki szintű. ld. deep blue) A go éppen komplexitása miatt a sakk után a mesterséges-intelligencia-kutatás egyre divatosabb vizsgálati területe. A go esetében ugyanis azok az algoritmikus elvek, amelyek a sakk-programozásban elégségesek voltak a világbajnoki szint eléréséhez, biztosan nem elegendőek. Valószínűleg szükségessé válik olyan új algoritmusok kifejlesztése, amelyek további hozzájárulást jelentenek a mesterséges intelligenciához. = A go és a wiki= Érdekes módon a go és a Wiki szoros kapcsolatot látszik mutatni. A lenti külső linkek küzöl is az egyik a Gowiki, és Finnországban a legtöbb klub hasonlóan Wiki segítségével szervezi az életét, lásd: [http://www.suomigo.net/ Suomigo]. Itthon pedig egy jó Wiki kapcsolódik a góhoz: [http://gowiki.hu GoWiki] ld. még a külső hivatkozásokat. = Lásd még= shogi, xiangqi, sakk. = Internetes játéklehetőségek =
- [http://www.dragongoserver.net Dragon Go Server] Offline gószerver, amin „levelező” játszmákat lehet játszani. A böngészőben működik, nem kell telepíteni semmit.
- [http://kgs.kiseido.com Kiseido Go Server] Online gószerver. A legtöbb magyar gójátékos ezt használja. Ehhez sem feltétlenül szükséges letöltened a kliens programot, működik a böngésződben is, viszont a klienssel gyorsabb és biztonságosabb a kapcsolatod, nem is beszélve a többletszolgáltatásairól. ;-) = Külső hivatkozások =
- [http://mge.eqnet.hu/go_oktato Szabályrendszer]
- [http://web.interware.hu/enel/library/index_00.html MGE könyvtára]
- [http://mge.eqnet.hu/gosport/verslist.php Magyarországi go versenyek]
- [http://gowiki.hu/ Magyar Go Wiki]
- [http://terebess.hu/kereskedelem/jatekok/go.html Terebess Online]
- [http://www.markus-enzenberger.de/compgo_biblio/compgo_biblio.html#kishimoto2005c Computer Go References]
- [http://gobase.org/ Gobase, egy angol nyelvű oldal, nagyon sok információkkal, olvasnivalóval]
- [http://senseis.xmp.net/?WikiNode Sensei's Library Wiki] = Magyarországi go egyesületek =
- [http://mge.eqnet.hu/index.php Magyar Go Egyesület honlapja]
- [http://users.freestart.hu/agyar_se/ Agyar Sport Egyesület]
- [http://dunago.hu/ Duna Go Egyesület]
- [http://users.freestart.hu/rapai/index Kelenföldi Go Egyesület]
- [http://logoszse.fw.hu/ loGOsz Egyesület hivatalos honlapja]
- [http://pagoda.atw.hu/index.php PaGoda Egyesület honlapja] = Magyarországi go játékosok honlapjai (abc-rendben)=
- [http://diana.koszegi.hu/ Kőszegi Dia]
- [http://aromo.bravehost.com/index.html Mérő Csaba]
- [http://web.interware.hu/enel/ Nádor László] [http://w3.enternet.hu/kkp/kgs/ Magyarországi gó játékosok gós történetei] Kategória:Játékok ja:囲碁 ko:바둑 simple:Go th:โกะ

Ió

Inakhosz Argoszi király leánya. Mint az ókori világ sok hercegnője, Ió is elbűvölte szépségével Zeuszt, aki egyszer úgy határozott: elcsábítja a leányt. Azon az éjszakán sötét felhőket borított az égre, hogy elrejtse szerelmes éjszakáját az irigykedő Héra elől. Azonban az istennő sejtette, hogy miben mesterkedik férje, így haragjával üldözni kezdte Iót. Zeusz megsajnálta kedvesét, és hogy elrejtse felesége dühe elől, fehér üszővé változtatta őt. Héra egy ideig nem találta a leányt, azonban később rájött a trükkre, és ajándékul elkérte Zeusztól a fehér üszőt. Így aztán Ió Héra tulajdona lett, aki megbízta a százszemű Argoszt, hogy őrizze a tehenet. Azonban Zeusz parancsára Hermész megölte a százszemű óriást, és megszöktette Iót. Héra azonban a tehén alakban maradt hercegnőt is megtalálta a halandók világában, és hogy kínozza a lányt, büntetésül egy bögölyt küldött rá, hogy csípje amerre csak jár. Azóta bosszantja a teheneket a bögöly. Ió szenvedett a kis állattól, és egész Hellászt bebarangolta, hogy megmeneküljön csípős kísérőjétől. Ió bolyongásainak nyoma maradt, hiszen később róla nevezték el Ióniát, és magát a Boszporuszt is, amely azt jelenti, hogy a Tehén Gázlója. Útja során találkozott a Kaukázusban raboskodó Prométheusszal is, aki megnyugtatta a nekibúsult hercegnőt, és elmondta neki a jövendőt. Prométheusz azt mesélte Iónak, hogy ha Egyiptomba megy, ott már Héra nem fogja bántani, mert az Zeusznak szentelt föld, és ott ismét visszanyerheti emberi alakját. A főistentől fiút fog szülni, akinek leszármazottjai között lesz Héraklész is, aki majd magát Prométheuszt is megszabadítja láncaitól. Az öreg titánnak ezért is állt érdekében segíteni Iónak. Az argoszi hercegnő megfogadta Prométheusz tanácsát és Egyiptomba ment, ahol valóban visszakapta emberi alakját, és megszülte Epaphoszt. Kategória:Görög mitológia als:Io (Mythologie) ja:イオ ko:이오 (신화)

Íj

ÍJ Alapesetben markolatból, rugalmas, hajlékony karokból és íjhúrból álló, nyílvessző kilövésére alkalmas eszköz, "hideg lőfegyver". Az íjak szerkezet szerint több csoportba oszthatók, ezek: -Egyszerű botíjak, amelyek egy darab anyagból, rendszerint fából vannak elkészítve (pl.: hosszú angol íj, amerikai indián íjak, stb.) -Összetett íjak, amelyeket többféle anyagféleség kombinálásával hoznak létre Az összetett íjak tovább csoportosíthatók hagyományos(pl.: magyar, hun, avar, mongol,tatár stb. azaz pusztai lovasnépek íjai, valamint török íjak és japán, koreai és kínai bambuszíjak)és modern (csigás vagy excenteres és Oneida-rendszerű) összetett íjakra. A botíjak anyaga rendszerint valamilyen rugalmas, a rendszeres hajlító igénybevételt jól tűrő fa, pl.: tiszafa (Taxus baccata). A botíjak közül a legismertebb a hosszú angol íj ("longbow"), amelyet Wales-ből eredeztetnek és többek között a Robin Hood történetek által lett ismert. Az angol íj mérete kb. 180-200 cm, lőtávolsága átlagosan 180-200 m, de különleges, távlövésre készült íjak esetében ennél jelentősen több is lehet. Az íjak élettartama történelmi adatok alapján redszeres használat mellett 1-2 év volt, viszont múzeumokban találhatók olyan több száz éves példányok, amelyek a mai napig használhatóak maradtak. Ezen íjak elkészítése hozzáértők számára jó minőségű alapanyag esetén nem vett igénybe többet néhány napnál. Az összetett íjak rugalmas karjait rendszerint három fő anyagféleség felhasználásával készítik. A karok belső anyaga fa, ezt kívülről (tehát az íj domború oldalán) állati ínakból, főként a ló, a szarvasmarha és a szarvas lábában található hosszú inakból készített réteg fedi. Ez az ínréget jól viseli az íj megfeszítésekor fellépő húzó igénybevételt (nyúlás). Az íjkarok belső fedőrétege szaru, amit bizonyos szarvasmarhafajták (pl.: magyar szürke marha) tülkéből nyernek. Ez a szaru réteg ellenáll az íj megfeszítésekor jelentkező nyomó igénybevételnek (zömülés). A külső és belső fedőréteg halenyvvel vannak a farétegre felragasztva, amely deformáció hatására nem törik el, hanem képes az alakváltozásra. A halenyvet bizonyos tokfélékből nyerik. Az összetett íjak jellemzője a rugalmas karokra erősített merev íjszarv, ami erőkarként viselkedve megkönnyíti az íjkarok meghajlítását az íj megfeszítésekor. Az íjszarvak keményfából készülnek, egyes esetekben szaruborítással, ami díszítő funkciót is ellát. Ez a szaruborítás az íj markolati részén is megjelenhet, védelmet nyújtva a markolatnak a nyílvessző kilövésekor jelentkező koptató hatással szemben. A lovasnomád népek (hun, magyar, avar, mongol, stb.) íjainak lőtávolsága gyakorlatilag megegyezik az angol íj lőtávjával, tehát kb. 200 m. Ennél nagyobb lőtáv elérése már olyan erős íjat igényelne, amely a használatkor fellépő nagy erőkifejtés miatt lóról nem lenne használható. A gyalogos íjászok összetett íjainál nincs ilyen korlát, ezért az ilyen íjak lőtávja több száz méter is lehet. A valaha dokumentált legnagyobb lőtávolságot egy török íjjal érték el, ez több mint 800 métert jelent (a Boszporusz átlövése). Az összetett íjak élettartama több év, köszönhetően a szerkezeti anyagok nagyobb szilárdságának. Ezen íjak a felajzott állapotot is hosszabb ideig bírják mint az egyszerű botíjak. Elkészítésük a különleges anyagok nehéz beszerezhetősége és a bonyolult gyártási folyamat miatt hónapokig, esetleg egy évig is eltarthat.

M

Az M a latin ábécé 13., a magyar ábécé 21. betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű - 77, kisbetű - 109.

Jelentései

Filmművészet


- M címmel jelent meg Fritz Lang filmje 1931-ben

Fizika


- m: a tömeg jele
- m: a méter jele
- M: a Mega- előtét jele
- M: a forgatónyomaték jele

Közgazdaságtan


- m: a jövedelem jele a mikroökonómiában
- M: egy gazdaságban meglévő pénzmennyiség jele a makroökonómiában

Matematika


- M: a római számozásban az "1000"-es értéknek felel meg

Egyéb


- M: Nemzetközi autójelként Málta jele

Kapcsolódó cikkek

M-mel kezdődő betűkapcsolatok: ma mb mc md me mf mg mh mi mj mk ml mm mn mo mp mq mr ms mt mu mv mw mx my mz Kategória:Latin betűk ja:M simple:M

O

Kategória:Kémiai elemek als:Sauerstoff ja:酸素 ko:산소 ms:Oksigen simple:Oxygen th:ออกซิเจน

Őr

Őr: község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai kistérségben.

Fekvése

A Nyírség északkeletei részén fekszik, a legközelebbi város Mátészalka (10 km).

Története

Neve feltehetően onnan származik, hogy a faluban gyepüőrök laktak. Más feltételezés szerint, a települést az Őry család alapítota, és a nevét a családról kapta. A község első írásos említése 1221-ből való (Euru), de valószínüleg már a 10. században lakott volt. A honfoglalás után szervezett határvédelmi rendszer része lehetett. A falu első ismert tulajdonosa a Dersi család volt, majd kisnemesek birtokolták. A 14. században Őrtelek (Ewrteluky) néven fordult elő. 1416-ban Luxemburgi Zsigmond király Ónodi Czudar Benedeknek adományozta. A 16. században az Őry és a Komoróczy család birtokolta. A falu részben Szabolcs, részben Szatmár vármegyéhez tartozott. A 18. században több kisnemes család birtoka volt (Vay, Komoróczy, Kölcsey, Patay). Az 1940-es évektől önálló nagyközség volt. 1970-től nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Vaja, a társközségek pedig Rohod, és Nyírparasznya volt. Az 1950-es megyerendezés előtt Szabolcs vármegyéhez tartozott. Őr jelenleg önálló település, Mátészalka vonzáskörzetéhez tartozik.

Nevezetességei


- Református templom: eredetileg román stílusú, átépítés után késő [[barokk stilus|barokk], fa kazettás menyezet és torony 1802-ből.

Külső hivatkozások


- [http://www.or.hu Őr Önkormányzatának honlapja]
- [http://www.vendegvaro.hu/5-2008 Őr a Vendégvárón]

Sí

A síelés olyan sportág, ahol az ember havon csúszik a cipőjére erősített sílécek segítségével. Olimpiai sportág. A sízés merőben eltérő formái:
- sílesiklás
- síugrás
- sífutás Kategória:Sportok

Év

Év (esztendő), időszámításunk egyik meghatározó egysége, bizonyos egységül felvett időköz. Leginkább az az idő, melyre a Földnek szüksége van ahhoz, hogy a Napot körbejárja (ekliptika), és mely alatt az évszakok ugyanazon sorban ismétlődnek. Létezik csillagászati és naptári év. Csillagászati év alatt az év valóságos (másodpercre pontos) időtartamát értjük, naptári éven pedig a csillagászati évben foglalt teljes napok számát.

Naptári év

Általánosan és leggyakrabban a naptári évet használjuk éveink meghatározásához. A naptári évet a Gergely-naptár szerint feloszthatjuk:
- két félévre
- négy évszakra vagy négy negyedévre
- 12 hónapra
- 365 napra (szökőévben 366 napra) Nem szokás, de lehetséges tovább osztani az évet:
- 8760 órára (szökőévben 8784 órára)
- 525 600 percre (szökőévben 527 040 percre)
- 31 536 000 másodpercre (szökőévben 31 622 400 másodpercre) A Gergely-naptár szerint az év első napja január 1, az év közepe július 1-re esik, míg az utolsó nap december 31. Az évek számozását a Gergely-naptár a keresztény mitológia szerinti Jézus születésének évével kezdi, azaz 1 január 1-gyel (történészek valószínűsítik, hogy Jézus időszámításunk kezdete után 4-ben született). Más naptárak, évszámozások is léteznek, vagy léteztek, ahol az időszámítás kezdetét más időpontra tették (az évszámokat a Gergely-naptár szerint adjuk meg):
- zsidó: A világ teremtésétől számítja éveit, ami a mitológia szerint i. e. 3761. október 7-én hétfőn, 5 órakor történt.
- bizánci: i. e. 5509. szeptember 1.
- maja: i. e. 3214. augusztus 10.
- mezopotámiai: I. Szargon (uralkodott: i. e. 2335-2279 körül) születése
- óegyiptomi: I. Menész trónralépése: i. e. 3100-3066 körül
- ógörög: i. e. 776. július 1.
- római: a város alapítása: i. e. 753. április 22.
- iszlám: 622. július 16.
- julián i. e. 4713. január 1., 12 óra

Csillagászati év

Csillagászati éven a Föld Nap körüli útjának egyszeri megtételét értjük. A csillagászati év időtartamát háromféleképpen adhatjuk meg: A sziderikus év az az időtartam, ami alatt a Föld az állócsillagokhoz képest megkerüli a Napot. :365.256363051 nap (365nap 6h 9m 9s) (J2000.0 epochára = 2000. január 1. 12:00:00 TT). A tropikus év az az időtartam, mely a Fiktív Ekliptikai Középnap két egymást követő tavaszpont-áthaladása között eltelik. :365.24218967 nap (365nap 5h 48m 45s) (J2000.0 epochára). Az anomalisztikus év az az időtartam mialatt a Föld napközelből újra napközelbe kerül, másképpen perihélimtól perihéliumig tart. :365.259635864 nap (365nap 6h 13m 52s) (J2000.0 epochára). Mivel a Föld precessziója miatt a tavaszpont vándorol az égbolton, és a perihéliumpont pedig más okok (Jupiter zavaró hatása és általános relativitáselmélet) miatt, ezért ezeknek az éveknek a hossza eltér. Ez a három legfontosabb év, még több található a szócikk angol változatában.

Különleges évek

Tanév, oktatási év

A tanév egy két éven átívelő periódus, mely az északi féltekén általában szeptember elejétől június végéig tart. A nyári szünetet a megelőző tanévhez tartozónak tekintjük.

Adóév

A multinacionális cégeknek nemzetközi összehasonlíthatósági szempontból lehetőségük van a naptári évtől eltérő adóévet létrehozni, így adóügyi beszámolóikat bizonyos esetekben ennek megfelelően készítik el.

Lásd még


- naptár
- Gergely-naptár Kategória:Időegységek ja:年 ms:Tahun simple:Year zh-min-nan:Nî

Latin nyelv

A latin nyelv eredetileg azt a nyelvet jelentette, amelyet a Rómát környező Latium vidékén beszéltek. Kiemelkedő jelentőségre tett szert a Római Birodalom hivatalos nyelveként. Az újlatin nyelvek egyaránt a latin szülőtől származnak. Sok latin alapú szó (elsősorban nemzetközi szavak) található más modern nyelvekben is, mint például az angolban és a magyarban is. Egyes kifejezések annyira beépültek a magyar nyelvbe, hogy latin eredetüket már észre sem vesszük (nevezetes példa a „persze” szócska, ami a latin „per sē intellegitur” = „magától értetődik” kifejezésből rövidült le). Európa nagy részén ezenkívül a latin lingua franca volt, a tudományos és politikai körök tanult nyelve több mint ezer éven át, míg végül kiszorította a francia a XVIII. században s az angol a XIX. század végén. Magyarországon 1844-ig volt államnyelv. Mind a mai napig a Római Katolikus Egyház hivatalos nyelve, ezáltal a Vatikán hivatalos államnyelve is. A göröggel együtt az élőlények tudományos osztályozás szerinti elnevezésére és nemzetközi orvosi szaknyelvként is használják.

Írás és kiejtés

A latin nyelv a ma is ismert latin ábécét használta, eredetileg csakis nagybetűkkel (maiuscula): ABCDEFGHIKLMNOPQRSTVX, e 21 betűhöz járult a görögből átvett szavak miatt az Y és a Z (egy-két szóban a K-val is találkozhatunk). Érdemes megfigyelni, hogy az U és a V ugyanaz a betű: a nagybetűk közt csak a V létezett, a (később kialakult) kisbetűk (minuscula) közt viszont csak u betűt találunk. Így például a venio („jövök”) szó írásmódja nagybetűkkel VENIO, míg kisbetűkkel uenio alakban volt szokásos. – A /j/ hangra szintén nem volt önálló betű, ezt mindig I-vel írták. A nyelvtörténeti és fonológiai kutatások (többek közt az egymással rokon alakváltozatok, az idők során följegyzett változások és az utódnyelvek megfelelései alapján) feltárták a latin valószínűsíthető hangrendszerét, kiejtését is; e kiejtés alkalmazását nevezik restituált (helyreállított) kiejtésnek. A V és az u betű például a rövid /u/ félhangzóra utalhatott (mint a magyar autó vagy kalauz szóban). A magánhangzókon előforduló vízszintes vonalak és ívek (ā ē ī ō ū ; ă ě ĭ ŏ ŭ) az eredeti latin nyelvben nem szerepeltek; csak nyelvtanulási célból teszik ki őket néha a hosszúság és a rövidség jelölésére (mely a latinban sokszor megkülönböztető szerepet kap). A legtöbb betű kiejtése megegyezik a magyar megfelelőjének ejtésével. Kivételek:
- az a rövid /á/-nak hangzik,
- az s a magyar /sz/-nek felel meg,
- az i-t magánhangzó előtt /j/-nek ejtik,
- az y /ü/-nek olvasandó,
- a qu, ngu és su kiejtése /kv/, /ngv/ és /szv/,
- a ph ejtése /f/, az rh-é /r/, a ch-é /kh/, a th pedig /th/. Az ae, az oe és a ti kiejtéséről két különböző szokás van forgalomban.
- A restituált kiejtés követői e hangkapcsolatokat /ai/-nak, /oi/-nak és /ti/-nek ejtik. Ez az elterjedtebb Nyugat-Európában.
- Mások a középkorban meghonosodott /é/, /ő/ és (bizonyos helyzetekben) /ci/ kiejtést használják; Magyarországon ez az ismertebb. (Az utóbbi ejtésmód szerint a ti kiejtése mássalhangzók előtt, valamint a tī, sti, tti, xti hangcsoportokban és görög szavakban /ti/, egyébként /ci/. Például a nātīs, totīus, suggestiō, Attius, Sextius szavakban /ti/, a nātiō szóban viszont /ci/.) A c kiejtése a restituált kiejtés szerint minden helyzetben egységesen /k/. A kora középkortól fogva azonban magas magánhangzók (ae, e, i, oe, y) előtt /c/-nek ejtették, és csak mélyek előtt maradt meg a /k/; ez a kiejtés honosodott meg hazánkban is. (Olasz nyelvterületen egy harmadikféle ejtésmód ismeretes, amikor magas magánhangzók előtt /cs/-nek ejtik; itt magas magánhangzók előtt a g is /dzs/-nek hangzik, a gn hangkapcsolat pedig [ny]-ként ejtendő.) Így például Cicero neve lehet [ciceró] vagy [kikeró] (Olaszországban [csicseró]), Caesaré [cézár] vagy [kaiszár] (esetleg [csézár]), Latiumé pedig [lacium] vagy [latium]. Bármelyik elfogadható, csak a következetességre érdemes odafigyelni. A hangsúly többnyire hátulról a második szótagra esik; de ha ez a szótag rövid, a hangsúly eggyel előbbre kerül (például amīcus, de fābula, mert az u rövid). – A szótagok (illetve a magánhangzók) hosszúsága vagy rövidsége általában nem jósolható meg, a szóval együtt kell megtanulni őket. A mássalhangzóra végződő szótagok mindig hosszúak. Itt csak az úgynevezett muta cum liquida hangkapcsolatot kell figyelembe venni, amikor a magánhangzót a p, b, t, d, g, c betűk valamelyike, majd r vagy l követi, például librum: itt a két hang együtt kezdi a második szótagot, és a li- szótag rövid marad.

Nyelvtana

A latin részint flektáló nyelv, emellett agglutináló jelleget is mutat (a szavak toldalékolhatóak, noha nem olyan rugalmasan, mint a magyarban; olyasfajta ragozási rendszerről, mint a magyarban, nem beszélhetünk, és egyáltalán ragokról sem). A toldalékoló jellegnek megfelelően kiterjedt „névszó- és igeragozási rendszert” találunk, a szavaknak állandó szótöve van, melyekhez jelentésmódosító toldalékokat lehet ragasztani. A névszók (főnevek, melléknevek, számnevek és névmások) ragozási típusait deklinációknak, az igeragozási típusokat konjugációknak hívják. A névszók ötféle, az igék négyféle ragozási csoportba tartozhatnak attól függően, hogy a szótövük milyen hangra végződik. Az egyes deklinációk, ill. konjugációk ragjai kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Két névszó akkor tartozik egy deklinációba, ha bármelyik esetet is szemeljük ki, a névszók ragjai megegyeznek. Néhány főnév és ige rendhagyó, nem illeszkedik egyik ragozási rendszerbe sem, vagy azokon belül alcsoportokba sorolható. A latin szórend, eltérően indoeurópai rokonaitól, majdnem olyan szabad, mint a magyar nyelvé. Ez alighanem nem kis részben a köztársaságkor íróinak, költőinek is köszönhető, akik a művészi szabadság kedvéért néha jelentősen áthágták a kötöttségeket, és a művelt világ átvette tőlük nyelvi szokásaikat.

Névszóragozás

Minden deklinációban alapjában véve ötféle főnévi alak (úgynevezett eset) van. Az öt eset:
- nominativus (alanyeset, az alany és a névszói állítmány kifejezésére),
- accusativus (tárgyeset, direkt tárgy, ill. egyes elöljárók után),
- genitivus (birtokos eset, a birtoklás jelölésére),
- dativus (részeseset vagy az úgynevezett indirekt tárgy esetén),
- ablativus (határozói eset, számos elöljáró után). Két további eset létezik, melyek szűkebb körben használatosak, és számos névszónál nem is lehetségesek:
- vocativus (megszólító eset: „Te is, fiam, Brutus?” latinul „Et tu mi fili, Brute?” ) – alakjai egy-két kivételtől eltekintve megegyeznek az alanyesettel;
- locativus, amely a helyre utal (ezt máskülönben az ablativus fejezi ki az in elöljáróval), de ez az indoeurópai maradvány csak egyes városok, szigetek és pár más szó esetében lelhető fel. Az indoeurópai instrumentalis eset (eszközeset) funkciója (mely például a mai orosz nyelvben még megvan) már korán beleolvadt az ablativusba, mely ezáltal alapvetően háromféle jelleget tud kifejezni: az elválasztást (valahonnan, valamiből), a társat vagy eszközt (valamivel, valakivel) és – a locativusszal osztozva – a helyet (valamikor, valahol). A névszók az általuk jelölt dolog alábbi tulajdonságait fejezhetik ki:
- szám (egyes vagy többes),
- eset (a fenti hét eset valamelyike),
- nem (hím-, nő- vagy semlegesnem). Érdekesség, hogy az igen archaikus latin a névszók egyes (singularis), kettes (dualis) és többes (pluralis) számát is megkülönböztette; a kettes számot a klasszikus latin csak néhány névmásban őrizte meg (például mindkettő, melyik a kettő közül?).

Igeragozás

Az igeragozás során az igetőhöz – a magyarhoz hasonlóan – toldalékok kapcsolódnak. Egy ragozott ige az alábbiakról hordoz információt:
- igenem (genus, cselekvő vagy szenvedő)
- mód (modus, kijelentő, kötő- vagy felszólító)
- idő (tempus, jelen, múlt vagy jövő)
- állapot (actio, egyidejű vagy előidejű, más szóval folyamatos vagy befejezett)
- szám (numerus, egyes vagy többes) és
- személy (persona, első, második vagy harmadik). A személyragos igékből (verbum finitum) igeneveket (verbum infinitum) lehet képezni, melyeknek önálló ragozásuk van. Az igenevek közé tartozik háromféle főnévi igenév: az infinitivus, a gerundium és a supinum, valamint kétféle melléknévi igenév: a participium és a gerundivum (e kettő alakilag részben egybeesik, de az utóbbi jelentés terén nem valódi melléknévi igenév). Az infinitivus és a participium lehet cselekvő vagy szenvedő; egyidejű, előidejű vagy utóidejű, olykor a számot és nemet is jelölhetik, sőt egyes névszói eseteket is megkaphatnak. Az infinitivus szükséges az accusativus cum infinitivo és a nominativus cum infinitivo szerkezetek képzéséhez is, a participiummal pedig a participium coniunctum, a gerundivumos szerkezet és az ablativus absolutus képezhető. Az igenevekkel alkotott mondatrövidítő szerkezetek más mai nyelvekben is általánosak (az indoeurópai nyelvekben éppúgy, mint a magyarban), de a latinban ennek számos eszköze áll rendelkezésre. A latinra e szerkezetek különösen jellemzőek, ezek teszik lehetővé tömör kifejezésmódját, sajátos, lapidáris („kőtömbszerű”) stílusát.

Elöljárószók

Az elöljárószók vagy prepozíciók (latinos alakban: praepositio) olyan, a főnevek vagy igék elé vagy (más nyelvekben) után tett szócskák, melyek cselekvés, történés mellett azok körülményeit adják meg: irányát, helyét, idejét stb. (Magyarra legtöbbször raggal vagy névutóval fordítjuk.) Az igék és származékaik előtt szereplő, azokkal összeolvadó változatukat praefixumnak hívják. A leggyakoribb latin elöljárószók és vonzataik:
- ā, ab – -tól/-től (ablativus)
- contrā – szemben, ellen (accusativus)
- dē – -ról/-ről (ablativus)
- ē, ex – -ból, -ből (ablativus)
- in
  - – -ban/-ben (ablativusszal)
  - – -hoz/-hez/-höz, ellene, szembe (accusativussal)
- per – keresztül, révén
- prae – elé (accusativus), előtt (ablativus)
- prō – -ért, helyett
- sub – alatt (ablativus)
- super
  - – fölött, -on/-en/-ön (ablativus)
  - – fölé, -ra/-re (accusativus)
- ultrā – fölé, túl-

Módosító-, határozó- és kötőszók


- atque – és
- et – és
- nē – hogy ne; nehogy
- sed – ám, (ám)de, viszont
- semper – mindig
- sic – így, ily módon, ekképp(en), ezért
- sine – nélkül
- sive, seu – vagy
- quasi – majdnem, fél-, ál-
- -que – és (simuló kötőszó: a szó végéhez ragad)
- ut – hogy, azért, a célból

Indulatszók


- heu – jaj!
- mehercle – biz a!, nahát! (sz. sz. "Herkulesre!")
- o! – oh, ó!
- vae! – jaj!

A latin nyelv mai leszármazottai

Az újlatin nyelvek nem a klasszikus latinból, hanem az úgynevezett vulgáris latinból (más szóval: népi, köznyelvi latinból) erednek. A latin és az újlatin nyelvek (többek közt) abban térnek el, hogy az újlatinban megkülönböztető hangsúlyt találunk, a latinban viszont megkülönböztető magánhangzó-hosszúságot. Az olasz és a szárd nyelvben a mássalhangzóknak megkülönböztető hossza van, és hangsúlyt is találunk, a spanyolban csak megkülönböztető hangsúlyt, a franciában pedig már a hangsúly sem megkülönböztető értékű. Egy másik fontos különbség az újlatin és a latin között, hogy az újlatin nyelvek, a románt kivéve, a legtöbb szónál elvesztették esetvégződésüket (egyes főnevek kivételével). A románban még mindig öt eset van (bár az ablativus már nem használatos).

A magyar és a latin

A latin nyelvtanírás hagyománya sokáig éreztette hatását a magyar nyelvtanokon, s az egyéb alapokon nyugvó elméletek csak az utóbbi időben alakultak ki. A latin egyes helyeken a beszélt nyelvre is kihatott (pl. a kötőmód (coniunctivus), vagy az igeneves szerkezetek használata), bár ezek jó része már feledésbe merült (például kérte, hogy adná neki oda szerkesztés). A középkortól fogva számos latin szó került nyelvünkbe, például az egyházi életből (vallási, hitéleti fogalmak), vagy más kulturális területekről (iskola, növény- és állatnevek, hónapnevek, orvosi kifejezések). A XIX–XX. századtól kezdve további jövevényszavak áramlottak és áramlanak nyelvünkbe a tudományos fejlődés és a nemzetközi érintkezés nyomán, bár e szavak egy része már a latinba is a görögből került. A latin eredetű (elsősorban francia és olasz) jövevényszavak is gazdagították nyelvünket, csakúgy, mint az angol jövevényszavak némelyike, melyek (az ófrancia közvetítésével) szintén a latinból erednek. A latin a 20. század elejéig a középiskolai oktatás szerves része volt (lásd például a Légy jó mindhalálig című regényben), ismerete az alapműveltséghez tartozott. Ma – az egyetemek mellett – néhány középiskolában és egyházi iskolákban oktatják, gyakran kötelezően választható nyelvként.

A latin mint nemzetközi közvetítő nyelv

A latin nyelv, még akkor is, mikor már holt nyelvnek számított, sokáig az európai civilizáción belül a kultúra és a tudományok nyelvének számított. Valójában ma is nagyon sokan tanulják és - bármennyire is meglepő - kommunikálnak vele, különösen Nyugat-Európa egyes országaiban. Történtek kísérletek arra is, hogy a latint a 20. században újra a nemzetköziség, a közös Európa nyelvévé tegyék. Ezt némelyek nyelvészeti, történelmi és politikai okokra hivatkozva szerencsésebbnek is látnák, mint az angol nyelv vagy egy mesterséges nyelv, például az eszperantó alkalmazását, mivel a latin egyrészt ugyanúgy sok tekintetben logikus, mint az angol; indoeurópai nyelv, tehát kifejez Európában bizonyos népességarányokat, de mégsem egy létező politikai alakulat nyelve, tehát nem tölthet be olyan erőszakos kultúraterjesztő szerepet, mint például a német (a Habsburg-kor és a világháborúk alatt) vagy az orosz (a szovjet megszállás idején); ami sem az angolról, sem a más, vezető szerepre törekvő nyelvekből létrehozott mesterséges nyelvekről sem mondható el. Ezenkívül több mint egy évezredes történelme során már bizonyította, hogy tényleg használható a nemzetközi kommunikációra. E nézet ellenzői felvetik, hogy a latinban is számos kivétel akad (például az igék szótári alakjában), több esetben bonyolult szabályok határozzák meg az alakot (l. például az i tövű főneveket); nyelvtanának egyes pontjai mind a napig nincsenek jól felderítve (például a kötőmód használata stilisztikai okokból, l. attractio modi); (szintetikus alapú) szerkezetei a mai analitikus világnyelvek beszélői számára idegenek; szerkezete önmagában is a tömörséget segíti elő inkább, mint az átláthatóságot; és mindenekelőtt: nincs olyan nyelvi közösség, amelynek nyelvhasználatára a vitás esetekben támaszkodni lehetne (hacsak nem az újlatin nyelvek...), tehát használata ugyanúgy kívülről meghatározott elveken alapulhatna, mint a mai mesterséges nyelveké. A latin ezenkívül ugyanúgy nem mentes a negatív asszociációktól, mint a vele szembeállított világnyelvek, hiszen hosszú időn át a római katolikus liturgia nyelve volt szerte a világban, és mind a mai napig a Vatikán hivatalos államnyelve. A vallási, világnézeti kötődés s annak a politikához való viszonya mindmáig érzékeny társadalmi kérdés. A katolikus egyház – minden kulturális, társadalmi erénye és jelentősége mellett – évszázadokon át számottevő politikai tényező is volt, mely céljait nemegyszer erőszakos módon is igyekezett érvényre juttatni (keresztes háborúk,