:: wikimiki.org ::

Svéd Nyelv

Svéd nyelv

Nyelvek > Nyelvcsaládok > Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > Északi ág > Svéd nyelv

Svéd nyelv (svenska)
Beszélik	Svédországban és Finnországban
Régió	Észak-Európa
Hányan beszélik	9 millió
Helyezés	89.
Nyelvcsalád	Indoeurópai Germán Északi germán Kelet-Skandináv Svéd
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv	Finnország (a finn nyelvvel együtt) Åland, Európai Unió
De facto nyelv	Svédország
Szabályozza	---
Nyelvi kódok
ISO 639-1	sv
ISO 639-2	swe
SIL	SWD

---- Kategória:Nyelvek ja:スウェーデン語 ko:스웨덴어

Nyelvek

: Nyelv

Nyelvcsalád

thumb Nyelvészeti szempontból az egymással kisebb-nagyobb hasonlósággal rendelkező nyelveket csoportosítani lehet. A csoportosítás egyik legfelsőbb szintje (a „nagytörzs” és a „törzs” után) a nyelvcsaládok szerinti felosztás. E csoportosítás szerint az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek visszavezethetőek egy közös ősre. E metódusról bővebb információ a nyelvészet cikkben található. Az egyes nyelvcsaládok tagjai tovább csoportosíthatóak, ennek legjobb szemléltetése a fadiagram. Egy nyelvcsalád közös ősét korábbi szóval „ősnyelvnek”, mai terminussal inkább alapnyelvnek nevezzük. A legismertebb nyelvcsalád, az indoeurópai nyelvcsalád alapnyelvét ős-indoeurópai nyelvnek nevezzük. Léteznek olyan alapnyelvek, amelyek történelmileg ismert nyelvek. Ilyen például az újlatin nyelvek ősnyelve, melyet a nyelvészet a „vulgáris latin” nyelvre vezet vissza, de ilyen az ónorvég is, melyet a norvég, svéd, dán és izlandi nyelv ősének tekintenek. A nyelvcsaládokba nem sorolható nyelveket izolált (elszigetelt) nyelveknek nevezzük (ilyen pl. a baszk nyelv is).

Nyelvcsaládok

Bár az alábbi csoportok neve legtöbbször „nyelvcsalád” vagy „nyelvek”, helyettük sokszor inkább az annál is bővebb kategória: nyelvtörzs, ill. nagy nyelvtörzs értendő.
- Indoeurópai nyelvcsalád (ide tartoznak a világnyelvek – angol, német, francia, spanyol –, sőt az összes európai nyelv, kivéve a magyar, a finn, az észt és a baszk)
- Uráli nyelvcsalád (melyhez a magyar nyelv is tartozik)
- Altaji nyelvcsalád
- Dravida nyelvcsalád
- Ausztroázsiai nyelvcsalád
- Sino-tibeti nyelvcsalád
- Kaukázusi nyelvcsalád
- Ausztronéz nyelvcsalád
- Afroázsiai nyelvcsalád
- Niger-kongói nyelvcsalád (a korábbi kongó-kordofáni nyelvcsalád tagjait ebbe és a fenti afroázsiai nyelvcsaládba sorolták be)
- Nílus-szaharai nyelvcsalád
- Koiszan nyelvcsalád
- Kam-thai nyelvcsalád vagy tai-kadai nyelvcsalád vagy thai nyelvek
- Pama-nyungan nyelvcsalád
- Eszkimó-aleut nyelvcsalád
- Na-dene nyelvcsalád Több nyelvcsalád összefoglaló neve:
- Paleoszibériai nyelvek (tagjai közt nincs rokoni kapcsolat)
- Ausztráliai nyelvek (a pama-nyungan nyelvcsaládon kívüli tagjai)
- Pápua nyelvek
- Amerikai indián nyelvek
- Tagjai: algonkin, andok-egyenlítői, azték-tano, hokan, makro-csibcs, makro-sziu, oto-mangue, penuti, zse-pano-karib vagy ge-pano-karib nyelvcsalád Nem külön nyelvcsalád:
- Pidzsin nyelvek
- Mesterséges nyelvek

Nyelvcsaládokba nem sorolt nyelvek

Elszigetelt és tisztázatlan rokonságú nyelvek (többek között):
- Baszk nyelv
- Japán nyelv
- Koreai nyelv
- Etruszk nyelv (kihalt)
- Sumer nyelv (kihalt)

Lásd még

- Nosztratikus nyelvcsalád
- Urál-altáji nyelvcsalád

Külső hivatkozások

- [http://mek.oszk.hu/00000/00056/html/211.htm A világ nyelveinek csoportosítása (Kisokos)] (kissé elavult rendszer) Kategória:Nyelvészet ja:言語の分類一覧 ko:언어 ms:Bahasa simple:Language

Svédország

A Svéd Királyság (Konungariket Sverige svédül) Skandináviában, Észak-Európában található. Nyugaton Norvégia, északkeleten Finnország, délkeleten a Skagerrak és a Kattegat, keletről pedig a Balti-tenger és a Botteni-öböl határolja. Mivel alacsony a népsűrűség, a svéd táj a nyugalmáról, nagy erdőiről, és hegyes vandonjairól ismert.

Történelem

Fő cikk: Svédország történelme

Politika

Fő cikk: Svédország politikája

Földrajz

Fő cikk: Svédország földrajza Svédország földrajza

Gazdaság

Fő cikk: Svédország gazdasága

Népesség

Kultúra

Fő cikk: Svédország kultúrája

Kapcsolódó szócikkek

Svédország tájai - Svédország tartományai - Svédország megyéi

Külső hivatkozások

als:Schweden fiu-vro:Roodsi [[got:

Finnország

A Finn Köztársaság (Finn nyelven: Suomi, Svéd nyelven: Finland) észak-európai ország, délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl és nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. A délkeleti partvidék mellett levő Åland szigetek finn fennhatóság alá tartoznak, de magas szintű autonómiát élvezhetnek.

Történelem

Átfogó kutatások eredményeképpen az archeológusok megállapították, hogy a mai Finnország területét a kőkorszak alatt kezdték el lakni, a jégkorszak utolsó jegének elolvadása után. Régi skandináv mondák és egyes történészek (mint például a dán Saxo Grammaticus vagy az arab Al Idrisi) szerint Finnországnak voltak királyai már a svéd uralom előtt is. Finnország közel 700 éves kapcsolata a svéd királysággal 1154-ben kezdődött (a kereszténység és Erik svéd király által). A svéd nyelv lett az uralkodó a közigazgatásban és az oktatásban, ennek ellenére a finn nyelv teret nyert a 19. századbeli finn nacionalizmus fellángolásával a Kalevala eposz kiadásával. 1808-ban I Sándor orosz cár elfoglalta Finnországot, ami egy autonóm nagyhercegség lett egészen 1917 végéig. 1917. december 6-án, röviddel a bolsevik forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét, amelyet Lenin kormánya meg is adott nekik. A társadalmi szakadék a vezető és a munkásosztály között sokkal szélesebb volt Finnországban, mint a többi európai országban. A 19. század elejéig volt a legnyilvánvalóbb a nyelvi elhatároltság; később a 19. század során Finnország felnevelt egy egyetemet végzett intellektuális réteget, ami a nép igazi képviselőjének tartotta magát, mivel a nép nyelvét beszélték, és nagy részük valóban paraszti sorból küzdötte fel magát. 1918-ban az ország átvészelt egy rövid, de keserű polgárháborút, amely sok évre előre körvonalazta a hazai politikát. A polgárháborút egyik oldalon az intellektuális osztály (támogatva Németországtól), a másikon a szegény földművesek vívták. A második világháború alatt Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen: az 1939 és 1940-es évek között lezajlott téli háborúban (egy kis segítséget kapott Svédországtól) és másodszor 1941 és 1944 között (jelentékeny segítséggel Németországtól). Ezt követte a Lappföldi háború 1944 és 1945 között, amikor Finnország visszavonulásra kényszerítette a németeket az országból. 1947-ben és 1948-ban a Szovjetunió olyan szerződések aláírására kényszerítette Finnországot, amelyek értelmében jelentős mértékű területi engedményeket kellett tegyen. A második világháború után Finnország mintegy ütközőzónaként létezett a Szovjetunió és a nyugati országok között. Az úgynevezett YYA szerződés (Finn-Szovjet baráti, együttműködési és egymást kölcsönösen segítő egyezmény) jogokat adott a Szovjetuniónak arra, hogy Finnország belpolitikájába beleszóljon. Sok finn politikus arra használta ki a szovjet kapcsolatait, hogy pártok közti vitákat simítsanak el, ami még nagyobb befolyást adott a Szovjetuniónak. 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Finnország is szabadabb lett, 1995-ben belépett az Európai Unióba.

Államszervezet, politikai rendszer

Főbb cikk: Finnország politikája Finnország parlamentáris köztársaság, amelyben a köztársasági elnök is jelentős hatalommal rendelkezik. A végrehajtó hatalom az Államtanács (kormány). A miniszterelnököt a parlament választja meg. Az Államtanács a miniszterekből és a miniszterelnökből áll. A 200 tagból álló egykamarás parlament, a Eduskunta (finnül) vagy Riksdag (svédül) a legfelsőbb törvényhozó hatalom. Tagjait t a választók négy évre választják. A parlament megváltoztathatja az alkotmányt, lemondathatja az Államtanácsot és megszüntetni az államfői vétókat. A parlament határozatait semmiféle jogi hatalom nem bírálhatja felül. Törvényjavaslatot az Államtanács vagy bármely parlamenti képviselő nyújthat be. A finn igazságszolgáltatás polgári, büntető és közigazgatási bíróságokból áll. A helyi bíróságok felett fellebbezési bíróságok vannak, legfelül pedig a Legfelsőbb Bíróság. A parlament (1906) fennállása óta az uralkodó pártok a Finn Központi Párt (parasztpárt), Finn Szociáldemokrata Párt (szociáldemokraták) és a Finn Baloldali Szövetség (kommunisták).

Közigazgatási beosztás

Főbb cikkek: Finnország tartományai, Finnország történelmi tartományai Finnország hat tartományból (lääni, läänit vagy län áll). A tartomány az Államtanács fennhatósága alá tartozik; ez a rendszer szinte semmit nem változott létrehozása (1634) óta. A hat tartomány a következő:
- Etelä-Suomi/Södra Finland (Dél-Finnország)
- Länsi-Suomi/Västra Finland (Nyugat-Finnország)
- Itä-Suomi/Östra Finland (Kelet-Finnország)
- Oulu Lääni/Uleåborg (Oulu tartomány)
- Lappi/Lappland (Lappföld)
- Ahvenanmaa/Åland (Åland-szigetek) Az Åland-szigetek nagy autonómiát élveznek. Nemzetközi szerződések és finn törvények értelmében, az ålandi helyi igazgatás sok olyan dolgot kezel, ami finn szárazföldi hatósághoz tartozik. Más tartományi felosztás (ami tükrözi a svéd gyarmatosítók nyomát): dialektusok, folklór, népszokások. Azonban ezeket a különbségeket elhalványította a második világháború után a 400 000 karéliai finn újrahonosítása és az urbanizáció a 20. század második felében. A helyi közigazgatás 450 önkormányzatra osztja fel a hat főbb tartományt. 1977 óta nincs jogi vagy közigazgatási megkülönböztetés a városok és más önkormányzatok között. Az önkormányzatok összehangolják egymást a 20 régióban. Nagyobb városok:
- Helsinki
- Espoo
- Turku
- Vantaa
- Tampere
- Oulu Helsinki, Espoo és Vantaa gyakorlatilag egy város, de közigazgatásilag 3 részre van osztva.

Földrajzi helyzet, éghajlat

Főbb cikk: Finnország földrajza Finnországot az Ezer tó országának is nevezik. Ez az elnevezés nem a legpontosabb, ugyanis 187 888 tavat és 179 584 szigetet tartanak nyilván. A finn táj többnyire lapos síkság néhány dombbal tarkítva. Legmagasabb pontja a Haltitunturi, 1328 m-en van, Lappföld legészakibb pontján (a norvég határhoz közel. A tavakon kívül a táj erdőkkel borított (nagyon kevés a termőföld). A legtöbb sziget délnyugaton található, az ålandi szigetvilág részeként, valamint a déli partvidék mentén a Finn öbölben, ezeket úgy is hívják, hogy Archipelago. Finnország azok közé a kevés országok közé tartozik, amelyek még mindig növekednek. Az ország területe körülbelül 7 négyzetkilométert nő évente, mivel a talaj kiemelkedik a tengerből. A klíma hideg, időnként kemény telek és viszonylag meleg nyarak által jellemzett északi mérsékelt. Finnország területének egynegyede az Északi-sarkkör fölött fekszik, ennek következményeként a legészakibb részeken a nap akár 73 napig nem fekszik le nyaranta, és akár 51 napig nem kel föl telente. Lásd még: Finn városok listája, Finnország demográfiája

Gazdaság

Főbb cikk: Finnország gazdasága Finnország egy iparosított, nagyban szabadpiacú gazdasággal rendelkező ország, nagyjából akkora egy főre eső jövedelemmel, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország vagy Olaszország. A finn életszínvonal magas. A finn GDP és adó egy óriási hányadát egyedül a Nokia adja, amely így az ország stratégiai magánvállalata. Fő gazdasági szektor az ipar, ezen belül a fafeldolgozás, fémipar, telekommunikáció és az elektronikai ipar. Leszámítva a fát és néhány ásványi kincset, Finnország nagyban függ a nyersanyag, energia és fontosabb élelmiszeri cikkek importjától. A klíma miatt a mezőgazdaság csak néhány alapvető termékre szorítkozik. A faipar, ami a vidéki területeken élők számára nyújt jövedelemforrást, nagybani szerepet játszik az exportban. Gyors nyugat-európai integrációja során Finnország egyike volt annak a 11 országnak, amelyek bevezették az euró egységes pénznemet 1999. január 1-jén. A gazdasági növekedés gyors volt 2002-ig, de 2003-ban lelassult a globális világgazdasági depresszió miatt.

Demográfia

Főbb cikk: Finnország demográfiája Két hivatalos nyelv létezik: a finn, amit a népesség 93%-a beszél és a svéd ami a lakosság 6%-ának anyanyelve. Más kisebbségi nyelvek: orosz és észt. Északon, Lappföldön még megtalálhatóak a sámik, jelenleg kevesebb mint 7000 lelket számlálnak, akik – akárcsak a finnek – finnugor nyelvet beszélnek. Több mint 20 nyelv létezik, amit körülbelül ezren beszélnek. A legtöbb finn (89%) a Finn Lutheránus Egyházhoz tartozik, körülbelül 1%-a a lakosságnak tartozik a Finn Ortodox Egyházhoz. A maradék népesség más vallású: protestáns, római katolikus, muszlim vagy zsidó, leszámítva azt a 9%-ot aki nem tartozik egy valláshoz sem. A "Téli háború" után a finn népesség körülbelül 12%-a újra volt telepítve. Az újraépítés, a munkanélküliség és a bizonytalanság affelől, hogy megőrizheti-e függetlenségét a Szovjetunióval szemben, csak növelte a kivándorlást. Csak a 90-es évektől kezdve fogad menekülteket Finnország olyan mértékben, mint a többi skandináv ország, habár a számuk mégis sokkal kisebb. Jelentős része ezeknek a Szovjetunió által elfoglalt (valamikor Finnországhoz tartozó) területekről származik.

Kultúra

Főbb cikk: Finnország kultúrája
- Kalevala
- Kantele
- Szauna
- Mikulás
- Mämmi
- A finn konyha
- A finn zene

Munkaszüneti napok

Más szócikkek

- Kommunikáció Finnországban
- Közlekedés Finnországban
- Turizmus Finnországban
- Finnország zenéje
- Finnország katonasága
- Finnország külföldi kapcsolatai
- Elfinnesedés
- Finnországi városok listája
- Finnek listája
- Finnországgal kapcsolatos szócikkek listája
- Oktatás Finnországban
- Finnországi egyetemek listája
- Finnország katonasága
- Finn háborúk listája
- Finn cégek listája
- Finn újságok listája

Külső hivatkozások

- [http://www.tte.ch/finland/hu/ Tourismus Team Europe] - Finnország
- [http://virtual.finland.fi Virtualis Finnország] - Fő portál
- [http://www.government.fi Government.fi] - Hivatalos közigazgatási honlap
- [http://www.eduskunta.fi/efakta/index01.htm Eduskunta.fi] - Hivatalos parlamenti honlap
- [http://www.tpk.fi/english/ Presidentti] - Hivatalos államfői honlap
- [http://www.sls.fi/fmu/indexeng.htm Diplomatarium Fennicum] - Középkori dokumentumok. A nemzeti irattár
- [http://www.finnhun.com/index.php?language=magyar FinnHun] - Finn-Magyar-Angol szótár
- [http://kotisivu.mtv3.fi/suomenhistoria/index.htm Suomen historia] - Finn történelem röviden (finnül)

Magyar honlapok

- [http://www.magyarutca.org/ Magyarutca] - Nyugateurópai magyar honlapok
- [http://fme.magyarutca.org/ Finnországi Magyarok Egyesülete] - Hivatalos honlap
- [http://tampere.hu/ Tamperei magyarok] Kategória:Finnország fiu-vro:Soomõ [[got:

Indoeurópai nyelvcsalád

A természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Az indoeurópai nyelvcsalád közel 150 nyelvből áll, melyet kb. 3 milliárd ember beszél a világon. Tagjairól elmondhatjuk, hogy valamilyen formában az egész világon megtalálhatóak. Ha csak az Európából kiinduló gyarmatosítók saját nyelveit tekintjük alapnak, akkor is elmondhatjuk, hogy manapság ezek a nyelvek az adott, egykori gyarmatokon vagy hivatalossá váltak, vagy pedig valamilyen összekötő szerepet töltenek be a helyi beszélt nyelvek között (pl. Afrika - francia és angol; India, Pakisztán - angol; Dél-Amerika - spanyol; stb.) Az indoeurópai nyelvek kutatásának úttörője Sir Williams Jones volt, aki fellelte a hasonlóságokat a latin, a görög, a szanszkrit és a perzsa nyelvek között. Később a szisztematikus összehasonlítást Franz Bopp kiterjesztette más nyelvekre is. Később, a 19. század folyamán e kutatásokból alakult ki az "indogermán-nyelvek" fogalma. További nyelvek vizsgálata során a nyelvcsalád elnevezése indoeurópaira változott. A nyelvcsalád tagjai:

Nyugati ág

- Kelta nyelvek
- Goidel ág
- ír
- manx
- skót
- Brit ág
- breton
- brit (kihalt)
- Cornwalli vagy Korni
- kumbriai (kihalt)
- velszi
- Kontinentális ág
- galata (kihalt)
- gall (kihalt)
- keltibér (kihalt)
- Germán nyelvek
- Keleti ág
- burgund (kihalt)
- gepida (kihalt)
- gót (kihalt)
- herul (kihalt)
- vandál (kihalt)
- Északi ág
- dán
- ferö(er)i
- izlandi
- norvég
- svéd
- óészaki (kihalt)
- Nyugati ág
- Anglofríz csoport
- angol
- fríz
- angolszász (kihalt)
- Német csoport
- német (felnémet)
- jiddis
- pennsylvaniani német (pennsilfaanisch)
- Alnémet csoport
- afrikaans
- alnémet
- flamand
- holland
- Déli ág
- longobárd/langobárd (kihalt)
- ószász (kihalt)
- Italikus (újlatin) nyelvek
- Keleti ág
- friuli
- korzikai
- ladin
- moldáv
- olasz
- rétoromán (romans)
- román
- szárd
- dalmát (kihalt)
- faliszkuszi (kihalt)
- oszk (kihalt)
- szabell (kihalt)
- umber (kihalt)
- venét (kihalt)
- Nyugati ág
- francia
- gallegó (galíciai)
- katalán
- ladino (zsidóspanyol)
- portugál
- provanszál
- spanyol
- vallon
- latin (kihalt)
- Görög
- újgörög
- koiné (kihalt)
- ógörög (akháj, dór, ión, attikai - kihaltak)
- Anatóliai csoport
- hettita (kihalt)
- luvi (?)(kihalt)
- lüd (kihalt)
- lük (kihalt)
- palá (kihalt)
- Tokhár
- agni (kihalt)
- kucsai (kihalt)

Keleti ág

- Balti-szláv nyelvek
- Balti ág
- Keleti balti nyelvek
- lett
- litván
- kur (kihalt)
- Nyugati balti nyelvek
- galind (kihalt)
- óporosz (kihalt)
- Szláv ág
- Déli ág
- bosnyák
- bolgár
- óegyházi (kihalt)
- horvát/szerb
- macedón
- szlovén
- Keleti ág
- belarusz
- orosz
- ukrán
- Nyugati ág
- cseh
- lengyel
- szorb
- szlovák
- kasub (kihalt)
- poláb (kihalt)
- Albán
- Örmény
- Indoiráni nyelvek
- Ind ág
- Keleti csoport
- asszámi
- bengáli
- orija
- Északnyugati csoport
- Dard nyelvek
-
- cigány
-
- kafír
-
- kasmíri
-
- khovári
- lahnda
- Pahári csoport
-
- kelet pahári
-
- nepáli
-
- nyugat pahári
- pandzsábi
- szindhi
- Nyugati és délnyugati csoport
- gudzsaráti
- konkani
- maldív
- maráthi
- szingaléz
- Középső csoport
- Bihari nyelvek
-
- bhodzspuri
-
- magahi
-
- maithili
- hindi
- urdu
- pákrít (kihalt)
- páli (kihalt)
- szanszkrit (kihalt)
- Rádzsasztáni nyelvek
-
- harauti
-
- malvi
-
- marvari
-
- mevati
- Perzsa csoport
- Keleti csoport
- oszét
- pamíri
- pastu
- aveszta (kihalt)
- horezmi (?)(kihalt)
- khotáni (kihalt)
- szkíta-szarmata óoszét (?)(kihalt)
- szogd (kihalt)
- Nyugati csoport
- beludzs
- kurd
- perzsa (fárszi)
- tádzsik
- óperzsa (kihalt)
- párthus (?)(kihalt)
- pehlevi (kihalt)
- Dari
- Kevésbé dokumentált ókori nyelvek
- ligur (kihalt)
- messzáp (kihalt)
- fríg (?)(kihalt)
- trák (?)(kihalt)
- dák (?)(kihalt) Kategória:Nyelvcsaládok ja:インド・ヨーロッパ語族

Finnország

Történelem

Államszervezet, politikai rendszer

Közigazgatási beosztás

Földrajzi helyzet, éghajlat

Gazdaság

Demográfia

Kultúra

Főbb cikk: Finnország kultúrája
- Kalevala
- Kantele
- Szauna
- Mikulás
- Mämmi
- A finn konyha
- A finn zene

Munkaszüneti napok

Más szócikkek

Külső hivatkozások

Magyar honlapok

Åland

Åland (ejtsd: oland) Finnország és Svédország között, a Botteni-öbölben elhelyezkedő, több mint 6500 szigetből álló szigetcsoport. A terület gyakran okozott feszültségeket a két skandináv ország között. Végül a krími háború után az 1856-os párizsi szerződés óta tartozik Finnországhoz. A lakosság döntő többsége svéd. A népesség 90 százaléka a legnagyobb szigeten, Fasta Alandon lakik – s az itt élők fele az Åland-szigetek egyetlen városában, Mariehamnban (finnül: Maarianhamina) él. A Népszövetség 1921-ben rendelkezett úgy, hogy a terület saját parlamenttel bírjon. A legérdekesebb város Sund a fősziget keleti felén fekszik, itt találjuk a Kastelholm várat, amely stratégiai jelentőséggel bírt a 16-17. században. A szomszédságban lévő szabadtéri Jan Karlsgården Múzeumot, amely nyáron több fesztiválnak is otthont ad, nem szabad kihagyni. A Bomarsund erőd az orosz megszállásra emlékeztet. Ålandot rendszeres hajójárat köti össze Svédországgal és Finnországgal. Ingyenesen közlekedhetünk a szigetek között hajóval, Sundot pedig busszal, vagy biciklivel is elérhetjük.

Külső hivatkozások

- [http://www.tte.ch/finland/aland/hu/ Tourismus Team Europe] Åland Aland Aland ja:オーランド諸島 ko:올란드 제도

Európai Unió

Az Európai Unió vagy EU részben kormányközi és nemzetekfölötti szervezet, amely jelenleg 25 európai országból áll. Az Európai Unió ezen a néven 1992-ben jött létre az Európai Uniós Szerződéssel (ismertebb nevén a maastrichti szerződéssel); ez a szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba. Az EU számos jellegzetessége létezett azonban már 1992 előtt is; elődjeinek története az 1950-es évekre nyúlik vissza. Négy fő intézménye van: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság. Mindegyiknek külön elnöke, külön szerepe és külön felelőssége van. Az EU tevékenysége a politika minden területet felöleli, az egészségügytől a gazdaságpolitikán át a külügyekig és a védelmi kérdésekig; hatalmának jellege azonban a különböző területeken más és más. Attól függően, hogy a tagállamai mennyi hatalmat ruháztak rá, hasonlít az EU egyfajta föderációra (például a pénzügyek, az agrárpolitika, a kereskedelem és a környezetvédelem terén), konföderációra (például a szociál- és gazdaságpolitika, a fogyasztóvédelem és a belügyek terén), vagy éppen nemzetközi szervezetre (például a külügyek terén). Az EU egyik legfontosabb tevékenysége az egységes piac létrehozása és fenntartása, melynek elemei a vámunió, a közös pénznem (amelyet a 25 tagállam közül eddig 12 vett át), a közös agrárpolitika és a közös halászati politika. 2004. október 29-én az európai kormányfők aláírták az európai alkotmányt létrehozó szerződést, amit egyes tagállamok már ratifikáltak, a többi tagállamokban pedig ratifikálásra vár. Ez a folyamat azonban 2005. május 29-én megtorpant, amikor Franciaország a népszavazáson nemmel szavazott az alkotmányra, melynek eredményeként a miniszterelnök lemondott. Ezt az elutasítást három nappal később, június 1-jén Hollandia elutasító döntése követte.

Jellege

Az Európai Unió tagállamai több szuverenitást (önrendelkezést) ruháztak erre a regionális szervezetre, mint bármely más tagállamok bármely más nem szuverén regionális szervezetre. Bizonyos területeken, ahol a tagállamok valamilyen szintű szuverenitást ruháztak az Unióra, az EU föderációra vagy konföderációra kezd emlékeztetni. A szerződéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá. Az egyes tagállamok ezenkívül megőrzik a nemzeti érdekek legfőbb területein a saját politikájukat, mint például a külpolitikát és a honvédelmet. Különleges felépítése miatt az Európai Unió sui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető. Az Európai Unió aktuális és későbbi jellege jelentős politikai viták tárgya egyes tagállamaiban.

Földrajzi elhelyezkedése

Az Európai Unió túlnyomó része Európa nyugati és középső részén terül el, az Unió azonban magába foglal számos Európán kívüli területet is (ezek neve legkülső régiók), több tagállamának egykori gyarmatosításai folytán. Ha az Európai Unió minden olyan területet és szigetet felölel, amelynek lakosait európai állampolgárnak tekintik, akkor az EU 20 más országgal határos: (nyugatról keletre) Suriname, Brazília, Marokkó, Andorra, Norvégia, Monaco, Svájc, Liechtenstein, Vatikán, San Marino, Horvátország, Oroszország, Szerbia és Montenegró, Albánia, Macedónia, Románia, Ukrajna, Bulgária, Fehéroroszország és Törökország. Ugyanilyen alapon az EU-nak 31 állammal van közös tengeri határa: (nyugatról keletre) Új-Zéland (a Cook-szigetek révén), Kiribati, a Bahama-szigetek, Haiti, Dominikai Köztársaság, Kolumbia, Venezuela, Kanada, az USA (Puerto Rico révén), Saint Kitts és Nevis, Antigua és Barbuda, Dominika, Saint Lucia, Nyugat-Szahara, a brit korona alá tartozó három terület: a Man-sziget, Guernsey és Jersey, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Szíria, Libanon, Izrael, a Comore-szigetek, Madagaszkár, Vanuatu, a Fidzsi-szigetek, Tuvalu, Szamoa és Tonga. 51 szárazföldi és tengeri határával az Európai Unió, ha egyetlen ország lenne, több országgal lenne határos, mint bármely más nemzet, és majdnem annyi határt mondhatna magáénak, mint a következő négy ország együttvéve: Kína (16), Szaúd-Arábia (13), Irán (13) és Brazília (10). Ez azonban leegyszerűsíti az Európai Unió jellegét, mivel tagállamainak legtöbb polgára automatikusan európai állampolgár is. Ezt azt jelenti, hogy a brit (a Man-szigetek, Guernsey és Jersey lakosaitól eltekintve), francia, holland és dán (a Feröer szigetiek kivételével) állampolgárok egyaránt európai polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, egyes olyan területeknek is van demokratikus képviselete az Európai Parlamentben, amelyeket az Európai Unión kívül esőnek tekintenek, így például Saint-Pierre és Miquelon francia szigetei a kanadai tengerpart mellett, ezért az Európai Unió tényleges határait nem olyan könnyű definiálni.

Jogalapja

Saint-Pierre és Miquelon Az Európai Unió jogi alapja tagállamainak számos egymást követő szerződéséből jött létre. Az évek során ezeket jelentősen bővítették: minden újabb szerződés kiegészítette a megelőzőeket. Az első ilyen szerződés az 1951-es (1952-ben hatályba lépett) párizsi szerződés volt, ami létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget eredetileg hat európai ország között. Ez a szerződés azóta érvényét vesztette, funkcióit a rá következő szerződések vették át. Az 1957-es római szerződés azonban jelenleg is hatályos, bár számos bővítésen ment keresztül, melyek közül legjelentősebb az 1992-es maastrichti szerződés, amely elsőként alkotta meg ezen a néven az Európai Uniót. A római szerződés legújabb kiegészítéséről a tíz új tagállam csatlakozási szerződése részeként egyeztek meg, amely 2004. május 1-jén lépett hatályba. Az EU tagállamai a közelmúltban állapodtak meg az új alkotmányszerződés szövegéről, amelyet ha ratifikálnak a tagállamok, az EU első hivatalos alkotmánya lesz, és egyetlen dokumentumként minden korábbi szerződés helyébe lép. Bár számos ország elfogadta, a május 29-i francia népszavazáson 55%-os többséggel elutasították, a június 1-ji holland szavazáson pedig 62%-os többséggel vetették el. Ha az alkotmányszerződés ratifikációja nem jár sikerrel minden tagállamban, a róla szóló tárgyalásokat lehet, hogy újra meg kell nyitni. A legtöbb politikus és tisztviselő egyetért abban, hogy az alkotmányt megelőző jelenleg struktúrák nem elégségesek középtávon egy 25 tagú (és bővülő) unió számára. Egyes tagállamok (név szerint Franciaország) vezető politikusai azt javasolták, hogy ha csak néhány ország nem írja alá az alkotmányszerződést, akkor az Unió többi része továbbléphetne nélkülük, ezáltal esetleg egy előőrsöt vagy belső uniót alkotna az elkötelezettebb tagállamokból, hogy egy „még mélyebb, még szélesebb” uniót hozzanak létre. Lásd még:
- EU-szerződések
- Európai alkotmányt létrehozó szerződés

Az EU-intézmények elhelyezkedése

Az EU-nak nincs hivatalos fővárosa, intézményei több város között vannak elosztva:
- Brüsszel az Európai Bizottság és a Európai Unió Tanácsa (más néven Miniszterek Tanácsa) székhelye, és itt kerül sor az Európai Parlament bizottsági ülésére és kisebb üléseire. Az EU legfrissebb bővítése óta Brüsszelben tartották az Európai Tanács összes csúcsértekezletét. A fentiek alapján ezt a várost tekintik az EU de facto központjának.
- Strasbourg az Európai Parlament székhelye, és itt kerül sor az évi egyszeri, 12 hetes plenáris ülésekre. Ez a bölcsője a „kibővült Európa” történelmi intézményeinek is (Európa Tanács, Emberi Jogok Európai Bírósága), melyekkel az EU együttműködik.
- Az Európai Bíróság és az Európai Parlament titkársága, valamint az Európai Befektetési Bank Luxembourg városában található.
- Az Európai Központi Bank Frankfurtban helyezkedik el.

Folyamatban lévő ügyek

Az Európai Unió előtt álló főbb ügyek közé tartozik jelenleg az új alkotmányszerződés elfogadása, elvetése vagy átvizsgálása, az Unió déli és keleti irányú bővítése (lásd alább), valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum és a közös agrárpolitika szabályainak felülvizsgálata. A következő kormányközi konferencián, ami az EU-államok állam- és kormányfőinek félévenkénti találkozója, a tagállamoknak arról kell dönteniük, hogyan osszák szét az EU-költségvetést. Az EU költségvetését „pénzügyi perspektívának” hívják, és hétévente újratárgyalják. A következő pénzügyi perspektíva a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozik. A vitásnak ígérkező ügyek az Egyesült Királyságnak való pénzvisszatérítés kérdése, Franciaország részesedése a közös agrárpolitikából, Németország és Hollandia jelentős hozzájárulása a költségvetéshez és az Európai Regionális Fejlesztési Alapok megújítása lesz. Több szakértő úgy látja, hogy ezek a viták jelentős törést fognak okozni a tagállamok kormányai között, mint például Franciaország és Németország részéről, amelyek a nagyobb költségvetést és a föderálisabb uniót támogatják (jelszavuk az integráció), és másfelől az Egyesült Királyság részéről, amely szűkebb költségvetést kíván és a források nagyobb mértékű beruházását a tudományra és a kutatásokra (az ő jelszavuk a modernizáció). A következő csúcsértekezleten a vezetőknek arról is dönteniük kell, mitévők legyenek az európai alkotmánnyal. Egyes országok szeretnék befagyasztani a ratifikációt, míg mások folytatni szeretnék. Ha az Európai Unió 25 tagállamából 20 (vagyis négyötöd) ratifikálja az alkotmányt, akkor átküldik az Európai Tanácsnak, és az állam- és kormányfők újratárgyalhatják a szerződést. Most, hogy Franciaország és Hollandia elutasította az alkotmányt, az EU vezetői az alkotmány egyes részeit apránként illeszthetik be a kormányközi konferencián, így a változtatásokat nem kell népszavazásra bocsátaniuk. Ez az eljárás egyesek számára Európa demokratikus hiányosságainak kérdését vetné fel.

Eredete és története

: Fő cikk: Az Európai Unió története Az Európa különféle nációit egyesítő törekvések a modern nemzetállamok megszületése előtt számos alkalommal megjelentek a kontinens történelme folyamán. Háromezer éve Európa kelta uralom alatt állt, majd a mediterrán központú Római Birodalom foglalta el és hajtotta uralma alá. Ezek a korai „európai uniók” erőszakból születtek. Nagy Károly frank birodalma és a Római Birodalom több száz évre egyesített jókora területeket laza közigazgatással. Később, az 1800-as évek napóleoni vámuniója és Németország 1940-es évekbeli hódításai rövidebb életűek voltak. Európa nyelveinek és kultúráinak heterogén jellege folytán e törekvések rendszerint erőszakos katonai leigázás révén valósultak meg, ami instabilitáshoz és végső soron kudarchoz vezetett. A tagok együttműködésén és egyenlőségén alapuló békés egyesítés gondolatát elsőként többek közt a pacifista Victor Hugo vetette fel 1851-ben. Az első és a második világháború katasztrófája után a részt vevő országok jóval nagyobb indíttatással szánták el magukat a (későbbi) Európai Unió megalapítására: elsősorban Európa újjáépítésének vágya vezérelte őket, valamint hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy valaha is újból hasonló háború törhessen ki. Ezzel a megfontolással hozta létre végül (Nyugat-)Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok az Európai Szén- és Acélközösséget, amely az 1951 áprilisában aláírt párizsi szerződés keretében született meg, és 1952 júliusában lépett hatályba. Az első teljes vámunió eredetileg Európai Gazdasági Közösség (EGK; informálisan Közös Piac) néven volt ismert, amelyet a római szerződés hozott létre 1957-ben, és 1958. január 1-jén valósult meg. Neve később Európai Közösségre változott, ami jelenleg az Európai Unió első pillére. Az EU kereskedelmi testületből gazdasági és politikai együttműködéssé fejlődött. A részleteket lásd Az Európai Unió története címszó alatt.

Módszerek

E cél eléréshez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban. Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra. Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és a demokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt az EGK (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elején Görögország, Portugália és Spanyolország egyaránt diktatúrák voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben a Szovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a diktatúrák amúgy is véget értek volna. Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást. A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok gazdasági problémái miatt. Ha végül felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni a jugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik a ciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket. Amint az EU tovább bővül kelet felé, a tagjelölt országok felvétele egyre több ellenállásba ütközik. Az EU lezárta a Bulgáriával és Romániával való csatlakozási tárgyalásokat, és javasolt belépési dátumként 2007-et vagy 2008-at jelölte meg a két ország számára. Az, hogy Franciaország és Hollandia elutasították az EU-alkotmányt, valamint hogy csak lassú gazdasági növekedést tapasztaltak, kétségessé tette, képes lesz-e az EU 2007-ben felvenni az új tagállamokat. A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart Törökország kérdése. Az ország csatlakozási tárgyalások az EU-val előreláthatólag október elején kezdődnek. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljenek az EU belépési követelményeinek. Törökország csatlakozása de facto megoldást adna a ciprusi területi konfliktusra.

Tagállamok és bővítés

:Fő cikkek: Az Európai Unió tagállamai, Az Európai Unió bővítése, Koppenhágai kritériumok. Az Európai Uniónak 25 tagállama van, melyek összterülete 3 892 685 km², lakossága kb. 460 millió (2004 decemberében). Ha ország lenne, terület szerint a hetedik legnagyobb, népesség szerint pedig Kína és India után a harmadik legnagyobb lenne a Földön.

EU-tagállamok térképe

Hat országból álló létrejötte óta tizenkilenc további állam csatlakozott hozzá az elkövetkező bővítési hullámokban: Megjegyzés:
- Grönland, ami 1979-ben önrendelkezést kapott Dániától, 1985-ben, egy népszavazást követően elhagyta az Európai Közösséget.

Leendő tagok és további országok

Horvátország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár a tárgyalásokat egyelőre felfüggesztették. Törökország az egyetlen további hivatalos jelölt, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban azonban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben. – A további bővítésekről információ Az Európai Unió bővítése szócikkben található. Románia és Bulgária előreláthatólag 2007. január 1-jén lép be az Unióba, ha teljesítik a tagság feltételeit, és a tagállamok ratifikálják a csatlakozási szerződést. A két ország csatlakozási szerződését az EU-tagállamok képviselői Luxembourg városban, Abbaye de Neumünsterben írták alá 2005. április 25-én. A csatlakozási szerződéseket az egyes tagállamok parlamentjei jelenleg ratifikálják. Izland, Norvégia és Svájc nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai az Európai Gazdasági Térséget alkotó szerződés ügyfelei, ezek az országok tehát részesei a közös piacnak. Számos ország, mint Monaco és Andorra, bár nem tagállamok, külön megegyezéseket kötöttek az Unióval. (Lásd a Különleges kapcsolatok az EU-val cikket.)

A tengerentúli területek status quo-ja

Egyes területek az egykori gyarmatosítás révén, kulturális téren vagy földrajzi elhelyezkedésüknél fogva kapcsolódnak bizonyos EU-tagállamokhoz. Grönland, a Man-sziget, az Azori-szigetek, Madeira és más területek hovatartozására vonatkozóan l. a Különleges tagállamok külbirtokai és kapcsolatuk az EU-val című szócikket.

Gazdasági helyzet

: Fő cikk: Az Európai Unió gazdasága 2004-ben az EU rendelkezett a Föld legnagyobb gazdaságával: GDP-je 12,48 trillió USA-dollár volt. ([http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2004/02/data/dbcoutm.cfm?SD=2004&ED=2004&R1=1&R2=1&CS=3&SS=2&OS=C&DD=0&OUT=1&C=946-137-122-181-124-138-964-182-423-935-128-936-961-939-184-172-132-134-174-144-944-178-136-112-941&S=NGDPD&CMP=0&x=41&y=4].) Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve). Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövid távon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentős demográfiai problémák fenyegetik, mivel a születési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges.

Életszínvonal

Az alábbi táblázat és három grafikon a teljes EU-ra a 25 tagállam mindegyikére nézve mutatja (rendre) a GDP-t, a PPP-t, az egy főre eső GDP-t és a nominális GDP egy főre eső értékét. Ezek alapján durván meg lehet becsülni a tagországok relatív életszínvonalát. A két leendő tagország, Bulgária és Románia is szerepel a táblázatban. A táblázat adatai a 2005-ös évre, a grafikonok pedig a 2004-es évre vonatkoznak. A 2005-ös értékek a korábbiak kivetítései. Forrás: CIA World Factbook [http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/ee.html]
Minden további adathoz forrás: a Nemzetközi Pénzügyi Alap honlapja ([http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2005/01/data/dbcoutm.cfm?SD=2005&ED=2005&R1=1&R2=1&CS=3&SS=2&OS=C&DD=0&OUT=1&C=941-946-137-122-181-124-138-964-182-423-935-128-936-961-939-184-172-132-134-174-144-944-178-136-112&S=PPPWGT&CMP=0&x=80&y=8 2005-ös GDP PPP], [http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2005/01/data/dbcoutm.cfm?SD=2005&ED=2005&R1=1&R2=1&CS=3&SS=2&OS=C&DD=0&OUT=1&C=941-946-137-122-181-124-138-964-182-423-935-128-936-961-939-184-172-132-134-174-144-944-178-136-112&S=PPPPC&CMP=0&x=31&y=6 2005-ös egy főre eső GDP PPP], [http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2005/01/data/dbcoutm.cfm?SD=2005&ED=2005&R1=1&R2=1&CS=3&SS=2&OS=C&DD=0&OUT=1&C=941-946-137-122-181-124-138-918-964-182-968-423-935-128-936-961-939-184-172-132-134-174-144-944-178-136-112&S=NGDPDPC&CMP=0&x=41&y=14 2005-ös egy főre eső GDP, aktuális árakon]).

Struktúrája

Az európai uniós jogrendszer számos, egymást részben fedő jogi és intézményes struktúrát foglal magába. Ez abból adódik, hogy az Uniót egymást követő nemzetközi szerződések alkotják. Az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egyesítsék és leegyszerűsítsék a szerződéseket, amelynek csúcsát az alkotmányszerződés végleges tervezete jelentette. Ha elfogadják ezt a javasolt szerződést, egyetlen szöveg veszi majd át az EU jelenlegi alkotmányát képező, egymást fedő szerződések helyét.

Az Európai Közösség szerepe az Unióban

Az Európai Közösség (vagy Közösségek) kifejezés az Európai Unió létrehozását megelőző csoportra vonatkozott. A kifejezésnek továbbra is van jelentősége, de más kontextusban. Az Európai Közösség az Európai Unió három pillérének egyike, amely egyfelől a legjelentősebb, másfelől az egyetlen olyan pillér, amely főként nemzetekfölötti intézményeken keresztül működik. A másik két pillér – a közös kül- és biztonságpolitika és a rendőri és bírói együttműködés büntetőügyekben – lazább kormányközi csoportosulás. Megtévesztő módon ezt az utóbbi két területet egyre inkább a Közösség kezeli (mivel a puszta fogalmakból vannak kiépítve konkrét gyakorlattá). Ahogy a legtöbben elgondolják az Európai Uniót, az lényegében az Európai Közösség. A Közösség egy tényleges szerv, amely az európai intézményeket foglalja magába (Európai Parlament, Az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság), míg maga az Európai Unió intézmények és megállapodások egy kevésbé kézzelfogható együttese. Ha ratifikálják, akkor a javasolt új alkotmányszerződés eltörli majd ezt a kettős szerkezetet: a Közösség minden tevékenységét az Európai Unió égisze alá vonja, a Közösség jogi személyét pedig az Unióra ruházza át.

Intézményes keretek

Az Európai Unió több intézményt foglal magába:
- Európai Parlament (732 tag, max. 750)
- Az Európai Unió Tanácsa (vagy „Miniszterek Tanácsa”) (25 tag)
- Európai Bizottság (25 tag)
- Európai Bíróság (25 bíró (valamint az elsőfokú bíróság 25 bírája))
- Európai Számvevőszék (25 tag) Az Európai Tanács (25 tag) nem intézmény, csak „kvázi-intézmény”. Több pénzügyi szervezet is létezik:
- Európai Központi Bank (ami a nemzeti központi bankokkal együtt alkotja a Központi Bankok Európai Rendszerét)
- Európai Befektetési Bank (beleértve the Európai Befektetési Alapot) A szerződések számos tanácsadó bizottságot is létrehoztak az intézményekhez:
- Régiók Bizottsága, ami a regionális kérdésekben ad tanácsot
- Gazdasági és Szociális Bizottság, ami gazdasági és szociális kérdésekben ad tanácsot (elsősorban munkaadók és alkalmazottak viszonyaiban)
- Politikai és Biztonsági Bizottság, amit a közös kül- és biztonságpolitika kontextusában hoztak létre, s amely a globális biztonság nemzetközi kérdéseit felügyeli és ezekben ad tanácsot. Számos olyan szerv is létezik, amelyeket másodfokú törvényhozással alkottak meg (azaz nem szerződések révén) bizonyos politikák megvalósítására. Ezek az Európai Unió ügynökségei. Ezek közé tartozik az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Európai Légbiztonsági Ügynökség és a Belső Piac Harmonizációjáért Felelős Hivatal. A harmadik pillér (a rendőri és bírói együttműködés büntetőügyekben) keretében az Europol és az Eurojust szervezetet hozták létre. Végül pedig az európai ombudsman felügyeli az EU-intézmények hatalommal való esetleges visszaélését.

Kormányköziség és nemzetekfölöttiség

Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfölöttiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik. A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfölöttiségnek nevezik. A nemzetekfölöttiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására. Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget preferálják, míg mások a nemzetekfölöttiséget részesítik előnyben. A nemzetekfölöttiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfölöttiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget az euroszkeptikusabb államok kedvelik, mint például az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország; míg az integráció hívei, például a Benelux országok, Franciaország, Németország és Olaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik. Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága. A 2002 márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel. A nemzetekfölöttiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfölötti intézmények indították be az integrációt. További információ ezzel kapcsolatban a Neofunkcionalizmus oldalon található.

Főbb irányelvek

Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra. A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza. Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. A Maastrichti Szerződés részeként született meg a Régiók Bizottsága. Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.
- Autonóm döntéshozás: A tagállamok felhatalmazták az Európai Bizottságot, hogy bizonyos téren döntéseket hozzon, így az EU-s versenytörvény, az államoknak nyújtott segélyek szabályozása és a liberalizáció terén.
- Harmonizáció: A tagállamok törvényeit az EU törvényhozási folyamata révén harmonizálják, amely az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát foglalja magában. Ennek eredményeként az európai uniós joggyakorlat egyre inkább helyet kap a tagállamok törvénykezésében.
- Együttműködés: A tagállamok ülése az Európai Unió Tanácsa együttműködési és belpolitikát koordináló megállapodása szerint. Az EU és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség tartós probléma az Európai Unió fejlődésében. (Lásd még: Kormányköziség és nemzetekfölöttiség (fent); Euroszkepticizmus.) Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az EU-jogszabályokat, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”). (Lásd még: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség (EEA) és Egységes Európai Égbolt.) Lásd még azon államok táblázatát, amelyek részt vesznek valamelyik kezdeményezésben.

Egységes piac

Belső szempontok

- Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is)
- Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén)
- A schengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik az Egyesült Királyságra és Írországra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
- A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
- A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
- A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
- Egységes pénznem, az euró (az Egyesült Királyságot és Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát a monetáris unióból.
- A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
- Közös agrár- és halászati politika.
- A közvetett adózás, az áfa (hozzáadottérték-adó) egységes rendszere, valamint egységes vám különféle termékeken.
- Elmaradott területek fejlesztésének támogatása (szervezeti és kohéziós alap).
- Kutatások támogatása.

Külső szempontok

- Egységes külső vámtarifa, egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.
- A tagjelölt országok és más kelet-európai országok programjainak támogatása, segély számos fejlődő országnak.

Együttműködés és harmonizáció egyéb területeken

- Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
- Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
- Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között (a nyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (a vilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
- Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU-műholdközpontot (hírszerzési célból).
- Egységes menekültügyi és bevándorlási politika.
- A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. A hatodik keretprogram 2002-től 2006-ig működik.

Külső hivatkozások

- [http://www.euportal.hu/euismeretek/ Európai uniós ismeretek (euportal.hu)]
- [http://index.hu/eu/ Az Index.hu európai uniós melléklete]
- [http://www.magyarorszag.hu/eu EU szekció (Magyarország.hu)]
- [http://www.euvonal.hu/ EU-tájékoztató szolgálat (EUvonal)]
- [http://eu.lap.hu/ eu.lap.hu]
- [http://eucsatlakozas.lap.hu/ eucsatlakozas.lap.hu]
- [http://www.bruxinfo.hu/ BruxInfo - EU-hírek közvetlenül Brüsszelből]
- [http://www.omgk.hu/TAVOKTAT/AGRREND/nador.html Adatok az Európai Unióról, rövidítések magyarázata]
- [http://www.europeer.hu/ Az europeer.hu Európai Unióval foglalkozó cikkei]
- [http://euabc.com EUABC] - online dictionary on the EU, includes "Reader-friendly EU Constitution" (in European languages, you may contribute too)
- [http://euobserver.com EUobserver] - observing the EU, news, comments, sources, newsletter by e-mail (english)

EU-szótárak

- [http://www.eutanfolyam.hu/index.php?mod=dinamikus&page=angol_szotar Angol-magyar EU-szótár]
- [http://mek.oszk.hu/00000/00081/00081.htm Magyar-angol EU-szótár]
- [http://www.phareoffice.hu/doc/angolmagyar.asp Phare-terminológia]
- [http://irc.info.omikk.bme.hu/szotar.htm keretprogram-specifikus szótár] Kategória:Európa fiu-vro:Õuruupa Liit ja:欧州連合 ko:유럽 연합 ms:Kesatuan Eropah simple:European Union th:สหภาพยุโรป zh-min-nan:Europa Liân-bêng